Az nem magány, hanem egyedüllét. A magány egyfajta "szenvedést" is kifejez, benne van, hogy az illetőt nyomasztja a magányosság érzése. Abban az egyedüllétben viszont amit nem nyomaszt a magányosság érzése, nagyon sok lehetőség tárul fel. :)
Én is jobban megértem magam kutyákkal, mint emberekkel. De a kutya magával hozz csajokat, hát ezért nincs most kutyám. Olyan minőségű barátságom nekem sem vót ami az örökkévalóság és akkor is ha én nem úgy pattogok ahogy a barátosféle elképzelte. Tehát az a barát bár várjunk lehet középiskolaiak talán esetleg, ők nem skatulyáztak jobbról balról talán. Azt hiszem.
ha ez vigasztal nem vagy egyedülálló eset.
Van egy film: A csodálatos elme.
A főszereplőnek képzeletbeli barátja van csak. Egy. Összesen egy. John Forbes Nash életét dolgozza fel a film.
Ovis koromban nekem is volt képzeletbeli barátom, ő mindent megértett amit mondtam neki. Aztán találkoztam később a Szent Írással és akkor az Atya/Fiú/Szentlélek lett a legjobb barátom és nem kellett a szájába rágnom semmit.
És mi van akkor ha más okból nem tud ismerkedni? Lehet hogy lejárt a szavatossága a reggeli joghurtjának mondjuk és azért nem. Vagy megviselte ahogy a Lindának vége lett 1990-ben vagy kevesli a sült burgonyát a Burger Kingben. Mert Aparajafalván ilyet is hallottam. 100 oka van ha valaki nem tud ismerkedni, csak a hülyét hibáztatni mijatta.........
Bírom ezeket a skatulyamaneket. Kéne egy gyülekezeti név hova mennyek okosakat hallgatni.
ja és még annyit, hogy nem értem a film sikerét, népszerűségét. hiszen az ilyen gyenge autista, de főleg az introvertált embereket még a "művészvilág" is utálja, ahogy kb minden ember. gyanítom, inkább azért tetszik nekik mert vágóhíd jelenet, "bátor pornó jelenet" (muhaha, bátor XD) meg művészieskedés van benne...
én súlyosan introvertált és gyenge autista vagyok, de sajnos azt kell mondjam hogy ez a film egy lufi. egy üres lufi...
nagyon sajnálom, nagyon bíztam benne, hogy jó lesz.
nekem a színészekkel, rendezéssel és a többi filmes alap dologgal nem volt bajom, csak hát a semmit nem lehet megtölteni filmes alap eszközökkel...
de nézzük csak, vajon miről akart volna szólni ez a film? mert azt azért el tudom képzelni hogy valamiről akart, csak nem sikerült.
van egy gyenge autista introvertált bombázó csaj meg egy jófej fickó. egymásra találnak egy furcsa, misztikus álom-egyezés miatt. aztán összejönnek. eközben nem tudunk meg semmiről semmit. de biztos valamit akart mondani a film, hát próbáljuk kitalálni. az autista-introvertált lányok ilyen kapcsolatra vágynak? vagy ez is elég nekik és ez is kielégíti őket és az nekik tényleg beteljesülés. mást nem tudok elképzelni, csak ez lehet az amit a film üzenni akart.
a gond csak az hogy ha tényleg ezt üzeni, akkor ezt át is kellett volna adni, úgy, hogy ne csak a magam fajta gyenge autista-intovertált emberek értsék. már ha értem, mert lehet hogy nem értem.
ja és hogy az ilyen nőknek még egy ilyen nem túl szép (bár jófej) és fél karjára béna "pasi" is bejön?
hogy lehet megállapítani egy emberről hogy különc? fontos ezt tudni hiszen aki különc attól gyorsan el kell menekülnöd, illetve ki kell közösíteni.
jó módszer például, hogy filmekről, zenékről kezdesz vele beszélgetni. itt hamar kiderül hogy ellenség-e, azaz különc. ha nem szereti azokat a filmeket, amiket mindenki szeret, akkor különc, ellenség. ha azokat a filmeket vagy zenéket szereti amit senki se szeret, akkor különc, ellenség.
marha nagy film. nem gondoltam hogy a magányos ember és nem magányos ember ellentétéről ekkora film készült. vagyis hogy is mondjam, miről szól... hogy aki nem magányos, az becsülje meg. valami ilyesmiről szól.
Ez is egy szörnyű dolog a magányban. Amikor az embert ellepik a jószándékú hülyék... Az ember alig várja, h valakivel váltson néhány értelmes szót, és akkor megjelennek a hülyék...
Tavaly vót egy csaj 1 hónapig oszt az fennakadt azon hogy mit rinyálok éjjelnappal meg mit tépem magam, sokkal rosszabb élethelyzetek vannak, van hol aludnom, ennem, meló is én meg rinyálok. Amúgy ha a csaj tálcán kínálta vóna magát újra és újra akkor nem rinyáltam vóna, de minden csak őróla szólt - én vótam höje hogy belementem -, nagy ívben leszart, há mondom magamban: tisztára mintha már házasok lennénk. Ezt a filmet már láttam....
Én Édesem, Munyikám! Nem lesz többé senki, aki úgy szeressen, ahogyan te szerettél... Senkihez sem kerülhetek olyan közel, h úgy nevethessen a gyarlóságaimon, ahogyan te tetted... Hiányzol hiányzol, hiányzol hiányzol hiányzoool! EZ a kurva életösztön nem enged... nem engedi, h utánad menjek, pedig megigértem... és mégis annyira szeretném... Munyikám, Kincsem, Szerelmem! Miért...
Ez nem így működik. Járok Bibliaórára, Istentiszteletre... De mire az ember úgy megismerne egy másikat, h közel kerülhetne hozzá, az évek kérdése... Egyik pillanatról a másikra eltűnt a szerető közegem... Nincs, aki nevessen rajtam, vagy sírjon velem, vagy nevessen, vagy büfögjön... Ez nem úgy működik, h megszólítok egy embert, és elbeszélgetek vele az időjárási frontokról fél órát, és aztán minden ok lesz... Melós dolog, ki kell alakítani, de nekem MOST nincs senkim, aki szeressen, akit szerethetek...
A multkor egy biciklis embertől megkérdeztem a kukánál mit gyüjt. Mondta hogy nyulai vannak,nekik szerez száraz kenyeret,beáztatja otthon és megvan a kaja.Meg ilyesmi.Jól eldumálgattunk ! :)))
