Az Új Idők Lexikona (1936) szerint:
Baross Gábor (Bellusi), államférfi, *1848. +1892. Fiatalon nagy pályát futott be. 1875-ben a pucho-illavai kerület szabadelvű párti képviselője lett; 1883-ban a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium államtitkára, 1886-ban e tárca viselője. Önálló magyar gazdasági politika jellemzi alkotásainak hosszú sorát. Angol mintára meghonosította a postatakarékpénztárak intézményét, egyesítette a postát a távíróval és e nagyszerű intézményünk mai fejlődésének alapjait megvetette. Folytatta és befejezte a vasút államosítási müveleteit s megteremtette a MÁV mai hálózatát és rendszerét, a hálózat gócpontjává az ország fővárosát, Budapestet téve meg. 1889-ben behozta a MÁV vonalain az ú. n. zónarendszerű, az utazás megolcsóbbodását eredményező személydíjszabást s e rendszert 1891-ben a teherforgalomra is kiterjesztette. 1890-ben közúti törvényünket alkotta meg, a Vaskapu szabályozását befejezte. Amikor az ipar- és a kereskedelemügy is tárcájához került, e téren is nagy reformokat léptetett életbe:
fellendítette a kereskedelmet, megjavította a gyárak s az ipari munkásság helyzetét, elősegítette a tenger felé irányuló kereskedelmet és a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések révén Magyarországot bekapcsolta a világforgalomba. B., a „vasminiszter", Széchenyi óta a nemzet legnagyobb munkása volt. Emlékét a budapesti keleti pályaudvar előtt felállított szobrán kívül számoa mtézményünk a nevében is megőrizte; az ország minden részében utcákat, tereket neveztek el róla.
A szocializmusban sztárolták, mert államosította a vasutat. Nem hiszem, hogy a monarchiában feleslegesen ilyesmit lehetett volna végezni, mégsem értem az okot.
