Keresés

Magyarország ismét bemutatkozott a széles nagyvilágnak. Az aktus a szokott módon sikerült, a közölt ismeretanyagból mi alig ismerünk magunkra, a világ továbbra is keveset tud rólunk, azt is rosszul. Igaz, a művelt nyugatot soha nem érdekelte különösebben, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk...– Ugró Miklós publicisztikája.

Európa ma és holnap címmel jelent meg az Európai Parlament Információs Hivatalának brossurája, amely 28 mai és jövendő EU-tagországról közöl nélkülözhetetlen információkat. A füzet ára 15 euró, tehát hazánkra valamivel több, mint fél euró esik. Nem ér annyit. A magyar rész pontatlanságaival, tévedéseivel, ferdítéseivel, torzításaival, ostobaságaival nem foglalkozunk részletesen. Erről a témáról bőséges és alapos elemzést adott ki a Magyarok Világszövetsége, többet, jobbat, okosabbat mi sem mondhatunk.

Viszont érdemes foglalkoznunk a Külügyminisztérium válaszával, abból is felsejlik előttünk, miért jelenik meg rólunk mindenféle hülyeség külföldön. Tóth Tamás külügyi szóvivő őszintén, önkritikusan, a felelősséget férfiasan vállalva tájékoztatta a közvéleményt, a minisztériumnak, a brüsszeli missziónak semmi köze a kiadványhoz, annak előkészületeiről, elkészültéről fogalmuk sem volt, adatokat, információkat nem adtak, a szerzőt nem segítették - nem is ismerik - a kéziratot nem látták, nem ellenőrizték, javították, korrigálták azt, talán a kész könyvről sem tudnának, ha nincs ez az itthoni felháborodás. Nem vitatjuk a külügy állításait, biztos, hogy minden így történt. Annál rosszabb a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumára nézve! Egy ilyen fontos kiadvány előkészületeit, még Brüsszelben sem tartják titokban.

Érdekes, csak a magyar külszolgálatnak nem tünt fel semmi. A szerző - aki állítólag szabadúszó újságíró - sem kért segítséget a magyaroktól, ment a maga feje után, abból tájékozódott, ami éppen a keze ügyében volt. Vajon miféle források, történelemkönyvek, lexikonok állhatnak egy nyugati kutató, érdeklődő rendelkezésére? Miből lehet kibogarászni, hogy 1914. november 16-án megalapították(!) a köztársaságot? Ráth-Végh István említi, hogy 1929-ben, Lipcsében megjelent egy lexikon. Minden kor nevezetes személyiségeinek Minerva-lexikonja, ez volt a címe.

A híres magyar személyiségek közül kimaradtak Rákóczi, Kossuth, Deák, Munkácsy és mások. Szerepelt viszont Rákosi Jenő, magyar hírlapíró, aki „újságírói munkásságán felül, életében 219 000 levelet írt, és 483 000 autogrammot adott. 11 000 könyvet olvasott el és 6240 lakomán tartott ünnepi beszédet. Érdekes az is, 2000 gyermeknek volt a keresztapja és kereken 6000 őstehetséget fedezett fel.” Meglehet, a szabadúszó őstehetség is ebből a lexikonból dolgozott, hiszen ő is kihagyta Rákóczit, Kossuthot, Deákot, Munkácsyt, a honfoglalást, a Mohácsi-vészt, a szabadságharcokat - igaz Rákosi Jenőt sem vette bele művébe. Vigasztalhatja őt az a tudat, hogy a magyar külügy utólag elégedett a munkájával. Külügyeseink szerint ez egy nagyon jóindulatú, jószándékú, pozitív indíttatású kiadvány, tán még a magyar külügy sem alkotott volna különbet. Egyébként pedig: „a Külügyminisztérium által folyamatosan megvalósításra kerülő külső kommunikációs stratégia - elsősorban az EU-tagállamokban és a csatlakozó országokban lezajló rendezvények révén - megfelelően helyre teszi ezt a néhány jószándékú pontatlanságot”.

Itt tart a híres magyar nemzetstratégia, minden külföldről jövő jószándékú hülyeséget örömmel fogad és üdvözöl, azok létrejöttét nem akadályozza, semmilyen körülmények között nem befolyásolja, majd valami rendezvényen helyre tesznek mindent. A külügyet is helyre tehetné már valaki. Félő, Tony Curtis erre a feladatra, nem alkalmas.

"Lehet, hogy a kiadványban is benne van ez az ökörség, de lehet, hogy nincs benne."

- írod.

"Az első oldal átfogó, nagyon pozitív hangvételű leírás az országról: eszerint Magyarország kis területű, de törekvéseiben roppant ambiciózus ország ..."

- írja a Külügyminisztérium.

Megint nem vagy elég figyelmes: az "eszerint" szó pontosan arra utal, hogy a "kiadvány első oldala szerint", tehát a KM írása egyértelműen utal arra, hogy a közölt információ forrása a belgiumi kiadvány.

“István királyt és László királyt nem későbbi utódjuk, hanem PÁPA AVATTA SZENTTÉ. (Istvánt VII. Gergely, Lászlót pedig III. Celesztin.)
A kiigazításban sem árt a pontosság...”

Úgy van. Tehát nem avatták, hanem avattatták. Örülök, hogy a jelek szerint te is osztod a nézetemet, miszerint indokolatlan I. István államalapítását Szent Istvánnak tulajdonítani. Beszélhetünk az istváni államalapításról és a későbbi Szent István-i Magyarországról, ahol már erősen hatott a szentté avat(tat)ott király kultusza.

Tecs,

a pontos fogalmazás valóban fontos dolog. Tehát:

1.) Azt sajnos, még nem tudom (te sem), mit is ír pontosan a szóban forgó EU-kiadvány 5 oldalon Magyarországról.
DE
- Az 1. oldal tartalmáról ismerünk egy összegzést.
- Az összegzés egy baromságot állít.
- Az összegzést a Magyar Külügyminisztérium írta.
- A külügyi szóvivő szövegében NYOMA SINCS annak, hogy tudatában lenne, hogy ökörség, amit írt. NINCS olyasféle elhatárolódás sem, hogy "ezt írja ugyan a kiadvány, de mi tudjuk, hogy ez így sületlenség".
- Lehet, hogy a kiadványban is benne van ez az ökörség, de lehet, hogy nincs benne.
- Következtetés:
a kiadvány szerzői LEHET, hogy marhaságot írtak,
de a Külügyminisztérium BIZTOSAN marhaságot írt.
Részemről nem történt megtévesztés.

2. "Kivesézés" sajnos, a másik topicban sem volt. Nem ismerjük pl. az EU-kiadvány szerzőit, a "szabadúszó újságírókat".

3.) István királyt és László királyt nem későbbi utódjuk, hanem PÁPA AVATTA SZENTTÉ. (Istvánt VII. Gergely, Lászlót pedig III. Celesztin.)
A kiigazításban sem árt a pontosság...

“Tehát olvashatod: maga a külügyminisztérium összegzi így, hogy mit ír ez a bizonyos kiadvány az első oldalon,”

A (13)-ban viszont másképp hangzott ugyanez:
“Ha EZT írja a Külügyminisztérium, akkor mit akadékoskodik a kettős állampolgárság ügyében?”

Ez volt a megtévesztés a részedről. Ha valaki csak bekukkant a topikba, annak úgy jön át, hogy a Külüögyminisztérium a szerző (“EZT írja”). Nem mindegy, hogy valaki baromságot ír, vagy baromságot idéz. Ezzel együtt tényleg hülyék, hogy az Interneten publikált anyagukat nem lektorálták nyelvileg.

“Szóval, ott NEM lehet beszélni "kivesézésről" az összesen 29 db beírás alapján.”

Kivesézéshez akár egyetlen beírás is elég lehet…
De, hogy ne a levegőbe beszéljek, hadd ismételjem meg egyik ottani észrevételemet.
“Hiszen Szent István (és nem István!) csupán a keresztény államot alapította meg,"
(Az itt is topiknyitóként beírt szöveg része)

Ténykérdés, hogy a keresztény államot István és nem Szent István alapította meg. 1000-ben István még nem volt szent. Lehet őt szentként tisztelni, de kivétel nélkül minden földi tettét Istvánként és nem Szent Istvánként hajtotta végre. Szentté 1083-ban László királyunk avatta (és nem Szent László, mert Lászlót 1192-ben III. Béla avatta szentté).

A másik zűrös ügy az 1941-es magyar hadüzenet a szovjeteknek. Szerintem sem előnyös dolog országismertetőkben előhozni, mert szégyenteljes foltja a történelmünknek, de letagadni sem lehet, mint ahogy a topiknyitó szöveg írója teszi.

Tecs,

1.) Sajnálom, nagyon figyelmetlen vagy.

Az alábbi szöveg a Magyar Külügyminisztérium Szóvivőjének 2004.03.23-i sajtótájékoztatóján hangzott el, és ezt szó szerint benne van www.kum.hu közleményében:

"A huszonnyolc országot négy nyelven bemutató könyv öt oldalt szentel Magyarországnak. Az első oldal átfogó, nagyon pozitív hangvételű leírás az országról: eszerint Magyarország kis területű, de törekvéseiben roppant ambiciózus ország, eredeti színfolt Európa közepén, amelynek hárommillió lakosa a trianoni szerződés miatt az ország határain kívül él."

Tehát olvashatod:
maga a külügyminisztérium összegzi így, hogy mit ír ez a bizonyos kiadvány az első oldalon, amit egyenesen "átfogó"-nak, "nagyon pozitív hangvételű"-nek minősít.
Írják, hogy ezzel a marha megfogalmazással nem értenek egyet?
Nem írják!
Ott az egész szöveg, olvasd el!
"Átfogó"-t, meg "nagyon pozitív hangvételű"-t azt írnak, de hogy baromság lenne, azt nem.

Szóval, ki is tartozik bocsánatkéréssel?

2.) Ugyanezt (az "igazolást") találod meg az itteni (6) sz. beírásom teljes idézetén belül.

3.) Ugyanezt (az "igazolást") találod meg a "Magyarország-imázs Brüsszelben" című topic (25)-ös beírásában.
Az ottani, következő beírás valóban az enyém. PONT arról írtam, hogy hol szerepelt még ez a kiadvány, és mégis keveset tudni róla.

Szóval, ott NEM lehet beszélni "kivesézésről" az összesen 29 db beírás alapján.

4.) Az EU-kiadvány szerzőinek nevét nem ismerem (se az MVSZ, se Kovácsék nem írják meg), viszont sokakkal együtt igencsak szeretném megtudni.

"Egyébként ehhez mit szólsz:
"...eszerint Magyarország kis területű, de törekvéseiben roppant ambiciózus ország, eredeti színfolt Európa közepén, amelynek hárommillió lakosa a trianoni szerződés miatt az ország határain kívül él."

Szeretném eredetiben olvasni. Ismeretlen eredetű anyag ismeretlen fordítójában nem bízom.

Ha ez a marhaság valóban így áll benne, akkor azt jelenti, hogy már csak hétmilliónyian vagyunk a határokon belül.

"Ha EZT írja a Külügyminisztérium, akkor mit akadékoskodik a kettős állampolgárság ügyében?"

Mindenki hallotta Tamerlán kijelentését?!? Tamerlán, te itt azt állítod, hogy a szöveg a Külügyminisztériumtól származik. Ne titkold el a bizonyítékaidat! Ha nem tudod igazolni állításodat, akkor rágalmazó vagy és bocsánatkéréssel tartozol Kovács Lászlónak.

"A "mű" szerzőinek, (tudod, a "szabadúszó újságíróknak") a nevét sokan szeretnék megismerni. Ha "belgák", akkor minek titkolni?"

Légy szíves ne titkold tovább, hogy szerinted ki titkolja a neveket. Te megint tudsz valamit...

"Mi az a másik topic, ahol e témát "kiveséztétek"?"

Címe: "Magyarország-imázs Brüsszelben". A (26)-os beírás éppen tőled származik.

"A Wass-topicban megkaptad az idézetet."

Még nem olvastam, de pótolni fogom.

Tecs,

1.) A kiadvány ránk vonatkozó szövegéről valóban csak úgy lehetne tárgyilagos véleményt mondani, ha azt teljes egészében olvashatnánk.
Egyelőre csak egy bíráló és egy védő "előadásában" ismerhetjük egyes részeit. A bíráló legalább IDÉZ belőle, a külügy még azt sem.

2.) A külügyi szöveget én teljes egészében idéztem. Nem haszontalan összevetni a bíráló szöveggel.
Egyébként ehhez mit szólsz:
"...eszerint Magyarország kis területű, de törekvéseiben roppant ambiciózus ország, eredeti színfolt Európa közepén, amelynek hárommillió lakosa a trianoni szerződés miatt az ország határain kívül él.
Ha EZT írja a Külügyminisztérium, akkor mit akadékoskodik a kettős állampolgárság ügyében? Az ország "lakosai"-ról van szó, vagy nem?

3.) A "mű" szerzőinek, (tudod, a "szabadúszó újságíróknak") a nevét sokan szeretnék megismerni.
Ha "belgák", akkor minek titkolni?
De ha nem belgák, akkor "leszkapsz", azt hiszem...

4.) Mi az a másik topic, ahol e témát "kiveséztétek"?

5.) OFF
A Wass-topicban megkaptad az idézetet.
Ha mégis van ellenérv, akkor már nem érdekes a dolog? Kár lenne, mert szívesen vennék egy korrekt "sajnálom, tévesen ítéltem"-et tőled...
ON

Koszi!
Azert eleg szomoru,hogy egy orszagrol azt irnak,amit akarnak.Kar,hogy a kulugynek nem fussa sajto figyelore,akar itthon,akar kulfoldon.
Es az meg szomorubb ,hogy tehetetlen emberekbol all az egesz!

verz,

1.) Miért gondolod, hogy egy Belgiumban megjelent kiadványnak csak belga szerzői lehetnek?

2.) Miért gondolod, hogy ha belgák lennének a szerzők, akkor a magyar külügy (mostanáig "nem is tudott a "műről", ugye?) még azt is tudná, hogy a belga szerzők SZABADÚSZÓ újságírók?

3.) Nekem bizony az az erős sejtésem, hogy azok a szerzők nem annyira "belgák", hanem inkább "magyarok"...

4.) Az "eleve kizárt"-at gondold át ismét.
Ha sikerül (menni fog, ugye?), akkor nem fogsz érvelni a "könnyen lehet"-tel.

5.) A topicnyitó és a külügyminisztériumi szöveg elolvasását változatlanul javasolom.

Kedves Tamerlán!

Kérdéseid:
"Igaz-e,
- hogy a rólunk szóló rész (is) "nagyon jóindulatú, jószándékú és pozitív indíttatású"?
- hogy csak "néhány jószándékú pontatlanság" van benne?
-hogy ez nem rontja a külföldi Magyarország-képet?"

Egy másik topikban már alaposan ki lett vesézve ez a téma. Kérdéseidre a topiknyitó alapján nem lehet válaszolni, hiszen az eredeti anyag fordításaként idézőjelekkel jelölt anyag nagysága szóközökkel együtt 1994 karakter, ami angolban kb. 1500 karakter lehet, nyomtatott anyagban fél-háromnegyed oldal. Sajnos az eredetit még senki sem másolta be, de a Külügyminisztérium szerint öt oldalról van szó. A 10-15% kimazsolázott anyag alapján még az is lehet, hogy valóban pozitív kicsengésű a teljes dolgozat, egyben elolvasva.

A topiknyitóval kapcsolatban más kérdések is felvethetők:

Igaz-e,
- hogy „Magyarország "bemutatkozik"” – azaz magyar állami szervek munkája az ismertető anyag?
- hogy „jövendo EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza” ?
- hogy „Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot”
- hogy „hivatalos szerveink bemutattak (…) mint egy hol bűnös, hol szánalomra méltó, (…)országot”?

A Külügyminsiztérium kijelentette, hogy semmi köze az anyaghoz. Valaki tehát nagyot hazudik és eddig úgy tűnik, hogy a topiknyitó az.

Teljesen mindegy ki adta ki, a magyar közvélemény megint csak szó nélkül hallgat, tűr.

Azert en eltudom kepzelni,hogy kik azok az "ujsagirok",akiknek hasonloan folyik a nyal a szajukbol.Bocsanat! A tinta a tollukbol!
Meg a vegen megkapom a pecsetet.

- Kik azok a "szabadúszó újságírók", akik ezt a "művet" jegyzik?
- Miért kell titokban tartani a nevüket?
- Ha a "mű" 2002-ben jelent meg, akkor vajon miért "eleve kizárt" bármilyen összefüggése a jelenlegi Külügyminisztériummal? (Kovácsék csak 2003-ban vették volna át a külügyet?)

Első két kérdéseddel fordulj a belgákhoz, amilyen balgák biztos válaszolnak...

Utolsó kérdésedre válasz: egy könyv munkálatai a megjelenés előtt hónapokkal elkezdődnek, tehát könnyen lehet, h még az előző rezsim uralkodott akkoriban.

A tisztelt érdeklődőknek és hozzászólni kívánóknak
nagyon JAVASLOM,
hogy először egymás után olvassák el
- a topicnyitó szöveget és
- a külügyi szóvivő alábbi tájékoztatóját:

"A Külügyminisztériumot egyes sajtóorgánumok ismét „hírbe hozták” egy belgiumi kiadvánnyal összefüggésben: egyrészt a könyvvel kapcsolatos magyarországi értékelések nem voltak kifejezetten kedvezőek, másrészt olyan feltételezések láttak napvilágot, amelyek szerint a Külügyminisztérium hozzájárult az országot nem megfelelő színben feltüntető anyag létrejöttéhez.
Az Európai Parlament belgiumi nemzeti információs irodája 2002-ben kiadott egy nagyon jóindulatú, jószándékú és megítélésünk szerint pozitív indíttatású kiadványt.
Ez nemcsak hazánkról szól, hanem mindazon államokról, amelyek hosszabb távon az EU népes családjához tartoznak majd. A kiadvány a bevezető szöveg szerint azzal a céllal született, hogy a tagállamok „ajtót nyissanak szomszédaikra abban a reményben, hogy jobban megismerik őket”. A szerzők – egyébként szabadúszó újságírók – azt is rögzítették bevezetőjükben: jellege miatt a mű esetenként szubjektívnek, illetve nem teljesen átfogónak tűnhet.
A huszonnyolc országot négy nyelven bemutató könyv öt oldalt szentel Magyarországnak. Az első oldal átfogó, nagyon pozitív hangvételű leírás az országról: eszerint Magyarország kis területű, de törekvéseiben roppant ambiciózus ország, eredeti színfolt Európa közepén, amelynek hárommillió lakosa a trianoni szerződés miatt az ország határain kívül él. Fontosnak tartom kiemelni, hogy – ellentétben a hazai kritikában megfogalmazott megállapításokkal – a magyar történelmet leíró rész nem titulálja államfőnek Nagy Imrét. A könyv szerint az 1956-os forradalmat követően a szovjet csapatok keményen elnyomták az országot, Nagy Imrét halálra ítélték és 1958-ban – tehát nem 1956-ban, ahogy a kritikák állították – kivégezték. 1990 tavaszán az első demokratikus választások győztese a Demokrata Fórum, vezetőjét, Antall Józsefet miniszterelnökké választották – olvasható a továbbiakban a történelmi fejezetben. A kiadvány gazdaságilag a térség legfejlettebb államai közé sorolja Magyarországot, a külpolitikával összefüggésben pedig megállapítja a: az egyik prioritás a feszültség enyhítése azon országokkal, amelyekben számos magyar él. A trianoni szerződés emlékét azonban hamarosan feledteti az EU-csatlakozás, amellyel virtuálissá válnak a nemzeti határok. Azt hiszem, a könyvből vett idézetek egyértelműen bizonyítják a szerzők jószándékát. A történelmi leíró részt kronológiai táblázat követi, amely minden ország esetében hiányos, azonban ez sem enciklopédiai céllal készült, címe szerint is csupán néhány fontosabb dátumot sorol az egyes országok történelméből. A közelmúlt politikai történéseit teljesen korrektül mutatja be a könyv, amelynek utolsó bejegyzése Mádl Ferenc köztársasági elnökké választása 2000-ben.
A kiadvány 2002-ben jelent meg, így a jelenlegi Külügyminisztériummal bármilyen összefüggése eleve kizárt.
Hangsúlyozom: sem a jelenlegi, illetve a korábbi vezetésű Külügyminisztériumnak, sem a brüsszeli missziónak semmilyen szerepe nem volt a kiadvány létrejöttében, ahhoz a magyar diplomácia egyetlen alanya sem járult hozzá, a kiadványt nem ismerte. Mindezt azzal együtt tartom fontosnak leszögezni, hogy a kiadványt alapvetően pozitívnak tekintjük és annak célját méltánylandónak tartjuk. Kérdésként felmerült, hogy nem rontják-e a külföldi Magyarország-képet a kiadványban fellelhető pontatlanságok, hiányosságok. Úgy gondolom, a Külügyminisztérium által folyamatosan megvalósításra kerülő külső kommunikációs stratégia – elsősorban az EU-tagállamokban és a csatlakozó országokban lezajló rendezvények révén – megfelelően helyre teszi ezt a néhány jószándékú pontatlanságot." (KÜM sajtószóvivői tájékoztató, 2004.03.23.)(kiemelések: Tamerlán)

Na, kérem.
Aki MINDKETTŐT elovasta, eldöntheti, hogy
NEM általában, maga a kiadvány,
HANEM a Magyarországról szóló szövege (mert bennünket ez érint!)
minek minősíthető.

Igaz-e,
- hogy a rólunk szóló rész (is) "nagyon jóindulatú, jószándékú és pozitív indíttatású"?
- hogy csak "néhány jószándékú pontatlanság" van benne?
-hogy ez nem rontja a külföldi Magyarország-képet?

További kérdések:
- Kik azok a "szabadúszó újságírók", akik ezt a "művet" jegyzik?
- Miért kell titokban tartani a nevüket?
- Ha a "mű" 2002-ben jelent meg, akkor vajon miért "eleve kizárt" bármilyen összefüggése a jelenlegi Külügyminisztériummal? (Kovácsék csak 2003-ban vették volna át a külügyet?)

Ami engem illet,
valószínűsítem, hogy a szöveg szerzői "magyar" újságírók.
A "művük" - Magyarországra nézve - ártalmas.
A topicnyitóban olvasható kemény bírálat túlnyomó része JOGOS.
Kétlem, hogy a Kovács-Bársony-féle "külső kommunikációs stratégia" képes ezt "megfelelően helyre tenni".
(Ezt sem képes, ahogy mást sem képes.)
(:-(((

1. Nem létezik olyan, hogy "Európai Parlament Információs Hivatala"

2. A kiadványt a Brüsszeli Nemzeti Európai Parlament Információs Irodája adta ki

3. Kiadás dátuma 2002

4. A magyar diplomáciának nem volt köze hozzá. Pláne nem a mostani kormánynak

Tolem balra semmi???Ezt vartam mondjuk...

Köszönöm szépen!!!:))))) Élvezettel és egyben szomorúan olvastam!!!!!
Ezeknek egyértelműen az ország felszámolása a céljuk!!!!:(((((((((((
Őljen a MIÉP, hazánk élő lelkiismerete!!!!
Persze én azért a FIDESZRE szavazok:))))

Nosza, írj "jobbat"!

A vilag teli van verz-ekkel es megis fejlodik.
Ez csodalatos!Akarom mondani pompas!

N0 és mit gondolsz, te "beszédes nevű" fikanikk, ki a fenét érdekli Európában Magyarország, Románia, Szlovákia stb. történelme, pláne részletesen???

Ennyit talán még elolvasnak...

Magyarország "bemutatkozik"

Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy „Európa ma és holnap” címu nagyalakú, igényes
kivitelu brosúrát. A füzet ? több nyelven - 28 mai és jövendo EU-tag ország önbemutatkozását
tartalmazza. Összeismertetésük tökéletesen helyénvaló törekvés: a huszonnyolcak között vannak
alapító tagok és idén csatlakozók, sot három reménybéli várakozó is; akad régi gyarmattartó
birodalom és vadonatúj független ország; nyugati keresztény, ortodox és iszlám állam is. Más-más
indulás, más-más gazdasági és kultúrális helyzet ? és a befogadásra várókról bizony nem sokat tud a
Művelt Nyugat…

Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az eloszóban a kiadó a szövegek
tartalmáért nem is vállal felelősséget. Így nyilvánvaló, hogy a még nem tag országok bátran
festhettek magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai közvélemény
megnyerése céljából. Az országfejezetek egy rövid, „amerikai típusú” önéletrajzból, és egy valamivel
hosszabb „kifejtő” részbol állnak Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.

A 28 ország bemutatkozása három minőségi kategóriába sorolható.

A többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál.

Néhány, az „Európai Unióba igyekvő” ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos
adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia,
Románia sorolható ebbe a kategóriába.).

A harmadik ? és egyben döbbenetes felfogás - a magyar.

Lássuk először az önéletrajzunkat! Az 1990-ig terjedő idoszak 14 pontját szóról szóra leírom, csak
utána fogom elemezni ? megjegyzem, a románoknak erre az időszakra 34 (!) megemlítendő történelmi
eseményük akad!

„Fontos dátumok Magyarország történelmében.

1000 ? a magyar állam megalapítása az ország elso királya, István alatt.

1308 ? 1437 - A központi hatalom megerősítése.

1541 ? a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a
nyugati részt, Magyarország középső része a törökök közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a
Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.

1711 ? 1848 ? osztrák uralom.

1867 ? a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.

1914 ? Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán. A Magyar Köztársaság
megalapítása november 16-án.

1938 ? szövetség Nácinémetországgal.

1941 ? hadüzenet a Szovjetúniónak.

1944 ? az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet
Németországnak decemberben.

1945 ? a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.

1949 ? a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.

1956 ? népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt, Nagyot halálra ítélik.

1989 ? Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.

1990 ? az első szabad választások”

Elso, futó áttekintésre is hiányosnak tűnik. Nézzük csak alaposabban!

Feltűnő, hogy 1000 előtt nem volt magyar történelem, sot a Kárpát-medencében sem történt semmi!
Hiszen Szent István (és nem István) csupán a keresztény államot alapította meg, az elso Árpádok
ugyan mit is csináltak 895-tol?

A többi 27 ország természetesen élt a lehetőséggel.

Lássuk először a fentebb említett „első kategóriát”, a tényszerű adatközlőket.

Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a nyugati gót államnak, majd a
mórokénak is; Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi
életrajzába.

A második csoportba soroltak alaposan megragadják a rokonszenv-szerzés lehetőségét: ősi európai
kultúrnemzetként mutatkoznak be. Törökország Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a
történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság következik.

Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd
„Bratislava” elso nyomaként említi Árpád utolsó csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.

Románia tovább megy. Idézem:

„Kr. e. VI. sz. ? a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők
által.” (Finom elszólás: mesélők….)

Kr. e. I. sz. ? a rómaiak elfoglalják „Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete.” (Apró
probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal később történik…)

És így tovább.

Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettős honfoglalást? A szlovákok
használják fel a 907-es braslauespurchi győztes csatánkat önigazolásként? Miért nem említjük meg a
frank oklevelekben többszázszor előforduló „Hungarus” nevet? Vagy

akár az izlandi sagák Tyrkerét? A Kr. e. VI. századból a „jürkákat” bemutató Hérodotoszt? 527-bol
Muagerisz hún királyt említő bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit,

Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint ? vagy 889-bol Regino prümi apátot, akik a türkökkel,
szkítákkal azonosítanak így vagy úgy?

A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket emlegethetnénk oly joggal, mint a törökök emlegetik
civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat!

Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás! Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy
Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság („kontinuitás”) elméletének atyja 1973-ban, halála
előtt maga fedte fel (a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és egyetemi
kollégáinak, diákjainak) kutatásai hazug voltát. Tételesen sorolta fel saját
történelemhamisításait! A Nestor-krónika nem „oláh”-okat, hanem „frank”-okat ír. Anonymus „ac
pastores Romanorum” kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt
romanizált pannonokra vonatkozik. Az osrománnak titulált „Dridu-muveltség” bulgáriai ? az egykor a
Kárpát-medence déli harmadát birtokló bulgárok hozták fel hazájukból az itt megtalált elemeit…A
többit nem sorolom.

Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává merevült történelmi
hazugságokat…

No, haladjunk tovább szépen, szerben…

Úgy tunik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Nem volt a korszakalkotó politika- és jogtörténeti
dokumentum, az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László,
Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet…

Sorstársaink közül a csehek büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat!

Újabb ű r: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal
végződő keresztes hadjárat emlékére ? mi meg sem említjük.

Óvatosan fogalmaztam. III. Callixtus az 1456. június 29.-i „Bulla orationum”-ban III. Mohamed
áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért való imára buzdító harangozást rendelt el ? de
hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál állította meg ez az ima, Hunyadi és Kapisztrán. A
törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemző módon hézagos volt ? az ígért 80.000 fős sereg
helyett néhány regensburgi diák, párszáz lengyel és horvát fogott fegyvert mindössze ? de nagyon
szép „európai gondolat”. Élnünk kellett volna vele!

Szemezgessünk tovább!

Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom…) említésre sem méltó…

Hol marad sok évszázados, a magyarságot őrlő „keresztyénség pajzsa” küzdelmünk? Lám, a török
önéletrajzból hiányzik ez a néhány évszázad ? ők tudják, miért szégyellik ? mi miért nem vagyunk rá
büszkék?

Mohács viszont elég jelentos csata lehetett ? hisz a szlovákok (sic! a szlovákok! Ismétlem: a
szlovákok!) felhozzák saját történelmi eseménysorukban!

Mi nem…

A Habsburgok dehogy „foglalják el” a nyugati részt: kettős királyválasztás történik, s a két
királyi ház megosztozik a török által kettészelt országon. Az Erdélyi Fejedelemség voltaképpen a
magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes tekinthető törzsökös,
kizárólagos erdélyinek!

Nem találom a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlést sem! (1568). Ennek a
feltűnően „eurokonform”, korát messze megeloző intézkedésnek a mellőzése egyenesen megdöbbentő!

Természetes módon tolakodik elő egy lehetőség. A kereszténység felvétele, az Árpád-házi szentek, a
nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyűlés együttes elhallgatása egy „kereszténység utáni
Európá”-nak tett ostoba gesztus volna? Ostoba, mert a katolicizmus , a reformáció ? a szlovákoknál a
huszitizmus ? minden ország önjellemzésében megtalálható!

Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szuz Máriát, Szent Pált, a myrai
Szent Miklóst!

Szégyen…

Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tőlünk a török kiűzetése (1686 ? Buda, 1697 ? Zenta).

Mint ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem!

Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül.

1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se. Nem baj, a románok felhozzák biz, mint saját
forradalmukat!

Az osztrákok is ? bár ők meghagyták nekünk…

Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik.

Magyarország (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia!) vesz részt az I. világháborúban. Az 1918-as
forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére téve (ezt az ostobaságot a „kifejtő” rész megismétli,
megerősíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország
oldalán, s Trianont ezért kapta büntetésül. A „kifejtő rész”-ben még toldunk ide egy ostobaságot:
állítólag 1/3-nyi területünket vesztettük el…

Ha ez az „építmény” nem tudatosította volna a Jámbor Európaiban, hogy micsoda rettenetes erőszakos,
mi több: bűnös nép maradtunk még a XX. században is, akkor jöhet a dönto érv: „1938 - Szövetség
Nácinémetországgal”

A második világháborúban a környékünkön mindenki a „rossz oldalon” vett részt. Ennek elmismásolását
zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó szomszédaink:

Ausztria: 1938 március: Anschluss. Kész. Nyilván kimaradtak a háborúból, mert utána csupán a
köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.

Szlovákia:

„1939 ? 45 ? rövid függetlenség Náciémetország uralma alatt.”

Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul
nácinémet elnyomást sejtet ? ez bizony elhatárolódás, sot nyilván szenvedés is - nem pedig rosszízű
„szövetség”, mint a mienk…

Románia:

„1940. nov. 23. ? Románia csatlakozik a hármas szövetséghez.”

Ez is elegáns: a „hármas szövetség” ?et említi. Ilyen volt, valóban: létrejött 1882-ben, résztvevői
az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború során… De ez
a „tévedés” elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel kellemetlen emlegetését… Persze az
Antikomintern Paktumnak is három tagja volt eredetileg, ugyan mit is kötözködöm…

Persze nem említ néhány apró, echte román találmányt ez időkből: a meghalató-vonatokat, a zsidók
jég alá lövetését ? vagy akár a favágó tőkén lefejezett szárazajtaiakat, a megtizedelt
Köröstárkányt, Gyantát etcetera…

Mi pedig 1938-ban szövetséget kötöttünk Nácinémetországgal.

Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (december 10.). Ausztria német
megszállása tette szükségessé.

Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak adóügyi pótegyezményt
hozott ajándékba, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal ?
emlékeztetőül két esetet hoznék fel. Az első németországi látogatásáról hazatérő Horthy így
jellemezte Hitleréket: „Túl sok bennük a vörös!”. Teleki pedig nemegyszer jelentette ki, hogy a
német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német győzelem a mi pusztulásunk!

Ez az év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy németellenes
„horizontális tengely”-ről tárgyal Varsóban. A történeti hűség kedvéért:
olasz-lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. (Hiányzik történelem tankönyveinkből…)

A németek persze ellenzik a lengyel-magyar együttmuködést, visszacsatolási törekvéseink épp közös
magyar-lengyel határt eredményeznének!

Augusztusban két ? németellenes élu ? magyar siker: a bledi konferencia a Kisantanttal (jelentős
enyhülést hozott), illetve a titkos lengyel-magyar gentlemen’s agreement a szoros
együttmuűködésünkről.

November ? az első bécsi döntés ? voltaképpen Németország engedett!

Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern Paktumba való belépésünket. A
tengely kontra horizontális tengely kérdés eldőlt…

1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba. És ugyanebben az évben megvalósul a
magyar-lengyel határ ?szeptemberben nem is engedtük át a német csapatokat Lengyelország hátába, - ez
közismert ?és a németekhez lelkesen csatlakozó szlovák csapatokat sem ? ez kevésbé közismert.

A szlovák változat persze érthetően elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet nélkül, náci módon
megtámadták ? mi pedig:

„1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak.”

Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat, miután a kassai, rahói, körösmezői stb. bombázások után
megállapítottuk: ez bizony hadiállapot. Ennek a kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg
annyival, hogy a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul
vételét. Románia mindenféle indok nélkül, minket jócskán megelőzve már 1941 június 22-én hadat üzent
a Szovjetúniónak ? írják? NEM.

Más kérdés, hogy a szintén EU-várományos Bulgária sosem üzent hadat a dicső Szovjetúniónak, mégis
ugyanazt kapta jutalmul, mint mi büntetésül!

Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk rosszabbul állnak. Elfelejtkeztek erről a
jogintézményről Finnország, a balti államok, Lengyelország ? de még Bulgária esetében is. Öt
országot tiportak le 1941-ig, hadüzenet nélkül ? ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után
minden magyarnak…

1944. - … Számtalan magyar zsidót deportálnak…”

Helyes állítás, igaz. Helyesen köti össze az életrajz a német megszállással. Csupán egyetlen bajom
van: a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem az osztrák, de még a
német (ismétlem: a német, még egyszer: a német) anyagban sem!

Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és filmekből igazán járatossá vált
átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: végülis lehet, hogy a magyarok muködtették Auschwitzot?

Rendben van, mi gerincesen vállaltuk. De az 1944 nyári csendőrpuccsot (és ezzel magyarországi
zsidók teljes kiirtását) megakadályozó Koszorús ezredesnek vagy urambocsá: magának Horthynak
köszönhető, hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában! Így teljes az igazság ? s a részigazság
egyoldalú közlése súlyosabb bűn a legaljasabb rágalomnál…

1956. Eufemisztikusan, „reformkommunista módra” népfölkelés, valóban. De nekünk, magyaroknak
forradalom és szabadságharc. Egy „csillagóra”, amely megvilágosította a félrevezetett Európát, amely
előkészítette a kommunista rendszerek bukását ? és amely rövid időre visszaadta nemzetünk (tudatosan
tönkretett) önbecsülését és megbecsülését.

„Nagy” (illendoen, európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfő volt, hanem miniszterelnök. A
„kifejtő” részben, önmagának ellentmondva már helyesen írja a szerző.

Az 1990. utáni életrajzból a terjedelemre tekintettel csupán egy érdekességet villantok fel.

1991. jún. 19. ? az utolsó szovjet katonák elvonulása.

Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez szerepel: „1989 …a szovjet
csapatok elhagyják az országot.”

Erre már nincs mit mondani…

E befejező életrajz-részbol tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az Európai Unió koncepciójába
szorosan illő esemény, mint a vasfüggöny lebontása, nem szerepel. Nyilván nem véletlen az eset:
ugyanígy hiányzik a kötet bevezető, kedvcsináló dekoratív képes bevezetőjéből is ? ezt pedig
Brüsszelben, az EU Információs Hivatalában írták…

Most pedig ? záró fejezetként ? lássunk néhány gyöngyszemet az általam „kifejtő”-nek nevezett
részből.

„ Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10 millió lakója között
számos nemzetiséget találunk: német nyelvueket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat,
horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem
jelentéktelen részét alkotják (500.000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve.”

No, kezdjük.

Magyarország „sokszínű, kevert népességű”, soknemzetiségű.

Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele arányban „többnemzetiségu”
Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország. Csak mi, ahol egyelőre még a magyar etnikum a
meghatározó. Bár fogyunk ? az egyszerű újságolvasó is ki tudná számítani a határon túli
népszámlálások és különböző hazai források alapján, hogy 1985-től máig a Kárpát-medence őshonos
magyarsága több, mint 2 millióval fogyott. Nem ez a témánk, de utána lehet nézni ? az
„önbemutatkozás” írója vélhetőleg nagyon is ismeri ezeket az adatokat…

Van itt más baj is ? rosszabbak, mint az egyszerű ostobaság.

Bosnyákok sosem éltek Magyarországon.

A szorbok említése még hajmeresztőbb. Tudálékosan a déli szlávokhoz sorolja a szerző oket. Nos, a
szorbok nyugati szlávok, Spreewaldban élnek, a buzgó térképböngészők Lübbenau környékén találhatják
meg őket. Népi kultúráját büszkén művelo százezres népcsoprt, megtekintésüket ajánlom a szerzőnek,
még a helyszín is politikailag korrekt: a néhai NDK területe.

A nagy kérdőjel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó nyomára többhetes lázas
kutatás után jutottam. Ez a kifejezés egyike azoknak, amellyel Európában a cigányságot megnevezik:
cigány, manus, szinti, zingari, roma ? és egy kivételesen nevetséges finomkodás: „utazó népesség” ?
travellers, illetve gens du voyage.

Vagyis a szerző a sznob (és műveletlen) „campingtábor”-típusú szamárságot követi el. Voltaképpen
azt volt képes leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek. Szerintem a félmilliónál
többen.

És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy egyedül Magyarországon ismerik el
etnikai kisebbségként a romákat ? óh bocsánat! A romákat és a romákat…

„Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a XVI. században és az
osztrákok a XVIII.-XIX. században, és függetlenségét csak 1914-ben

nyerte el. Az I. világháborúban a Német Birodalom szövetségeseként vett részt. A trianoni
szerzodéssel államának területe 1/3-ával lett redukálva.”

Jó, vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e. Jómagam függetlennek tekintem azt az
országot, amely világelső volt vasútközlekedésében (Baross Gábor előterjesztését fogadta el épp
ezért az 1892-es genfi vasútügyi konvenció!), gabonafeldolgozó-iparában (2. helyezett: USA), a maga
korában (szintén) világelső oktatási- és nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített, önállóan
vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is. Nem
sorolom.

A többi ostobaságról pedig már fentebb írtam.

A híres gulyásnál lényegében egy mindennapi ételről, egy levesről van szó, amely a magyarok által
pörköltnek nevezett húsragunak felel meg.”

Ezt Jókai már leírta: - Úgy elnézem ezt a kulacsot, azt hittem: kenyér, pedig hát sajt…

Összegezve: hivatalos szerveink bemutattak Európa (bennünket a térképen meg sem találó) nyugati
nemzeteinek, mint egy hol bűnös, hol szánalomra méltó, úgy általában pedig, mint egy semmirekellő
országot. Fűszerezve a gonoszságot ostobasággal és szolgalelkűséggel. Nyíltan magyarellenes,
divatosan: rasszista förmedvény.

Akik írták - és akik külföldön hozzájutottak (15 euróért, bármely könyvesboltban, vagy akár EU-s
munkahelyükön, hivatásszerűen ) és nem emeltek szót: azok a magyarok esküdt ellenségei.

A hazaárulás minősített esete.