Mondjuk ehhez azt is tisztázni kellene, hogy mit értünk önköltség alatt, és pontosan milyen termékekről beszélünk. :)
De én nem gondolnám, hogy az ilyen jellegű termékekre szakosodott kereskedő ha ésszerű haszonkulcsot tesz a termékre, akkor túlkapna. (Most nem az exklúzív jellegű Bibliára gondolok: http://patmosrecords.hu/hu/node/672 :)
Ilyen téren legegyszerűbb megoldás -- és nekem a legszimpatikusabb, ahogy említettem is lentebb -- mikor pl. a prédikációkat feltöltik, és ingyenesen letölthetővé teszik. De vannak ilyen zenekarok is. (Például: http://keresztelosracok.eu)
Minden szellemi dallam Krisztusé (Zsid 2,12), Krisztus pedig az Istené. :)
Persze ebben is akadhatnak Krisztus-kufárok, akik nyereség megszerzésére akarják használni Isten dolgait, aki pedig ingyen adta azokat. Szerintem ezek balgatagok. Olyan, mint akik pénzért gyógyítanak, vagy prófétálnak, mint Bálám. Szégyen.
Köx. Ez a mostani kérdésem inkább arra vonatkozik, hogy az így beszedett sápot kinek adja tovább az Artisjus? Tartok tőle, hogy sem Dávidot (Isai fiát), sem Abu Szulejmánt nem találják meg. Bár ki tudja. Jó pénzért biztos van jelentkező.
Aki a szektás lettem feliratú pólóban demonstrált, ő a Szövétnek Gyülekezet vezetője. (Egyszer megnéztem a honlapjukat, és teljesen odáig voltam, mikor láttam, hogy a költségvetésük nyilvánosan elérhető. Sőt, az elhangzott prédikációik is ingyenesen elérhetőek/letölthetőek. Példamutató.)
Benne van az idézett szakaszban, hogy egyház, viszont ez a státuszt még az 1990-es törvényhez képest vizsgálják, legalábbis, ha jól értelmezem. (De sohasem értettem igazán az ilyen jogi szövegek értelmezéséhez.)
Igen. Ebben a törvényben is nevesítve van az egyházi körülmény. Márpedig újabban az az egyház, amit a T Parlament az ő végtelen kegyelméből egyháznak nevezni méltóztatik. Aki tehát nem egyház, az nem mentesül.
Node mindegy. Cheszed megnyugtatott, hogy ez marhaság. Úgyhogy bízzunk.
Bizony, butaság. Sajnos nem ez az első. És egy eddigi egyházi (mostantól: szekta) fenntartású általános iskola igazgató-helyettese mondta. Én is szeretném, hogy ne lenne igaz. Mindazonáltal remélem, hogyha mégis igaznak bizonyul, akkor a HGYben nem mulasztják el a testvéri segítségnyújtást. És az imánál valami kézzelfoghatóbbra gondolok.
7.5. Az 1990. évi IV. törvény alapján nyilvántartásba vett egyházak, vallási közösségek, vallási felekezetek által, saját közösségi helyiségükben megtartott hangversenyek, mûsoros elõadások esetén [...] Ft
napi szerzõi jogdíjat kell fizetni. Nem jogdíjköteles az egyházi ünnepségeken, vallási szertartásokon (istentiszteleten) történõ zenefelhasználás, ha a szabad felhasználás Szjt.-ben meghatározott egyéb feltételei is fennállnak.
[...]
A fenti jogdíjközlemény 2012. január 1-jétõl 2012. december 31-ig hatályos.
Ez butaság. Az előadott zenék szerzőinek járna jogdíj, amit az Artisjus szedne be, aztán talán, talán utal belőle külföldre is...DE
ITT nem áll fenn ilyen eset, ugyanis ha a zene egyházi célra van használva, akkor nem kell jogdíjat fizetni. És nem a felhasználó jogi státusza a lényeg, hanem a felhasználás jellege.
Nem kell eljátszani a mártírt, mert ez még nem az az idő. Csak nem az az illető terjeszti, aki szektás lettem feliratú pólóban demonstrált?
Konkrétan melyik dalok után kell jogdíjat fizetni, pl. amelyeket a Hillsongtól veszik át? Egyáltalán kinek kell ezt kifizetni, ki a szerző: sok dalnál talán nem is lehet tudni, ki az eredeti szerző, mivel olyan régiek.
Igazándiból a jogi hátterét nem teljesen értem, és nem is igazán tudtam firtatni egy rövid beszélgetés alatt. De a jelenséget így mesélte. A gyülekezetük (jövő héttől: szekta) vezetői megkérdezték az Artisjust, ahol azt a választ kapták, hogy onnantól kezdve jogdíjköteles a zeneszolgáltatás. Persze nem bánnám, ha valami komoly illetékes elvtárs ideírná a tutifrankót. Mert addig csak magamban dühöngök az "ezek" szemétsége miatt.
Több évvel ezelőtt nyitottam ezt a topicot sima kekeckedési célból. Mára sajnos véres valósággá vált. Beszélgettem egy ismerősömmel, akinek a felekezete is mostanság veszíti el az egyházi státust. Persze anélkül pompásan elvannak, de felmerült egy érdekes kérdés. Mégpediglen az, hogy mostantól kezdve jogdíjat kell fizetniük az Artisjusnak az istentiszteleten elmuzsikált dicséretek után. Szemét banda, minden eszközzel igyekeznek tönkretenni azt, aki nem tetszik a saját rendszerüknek.
Úgyhogy aki inentől kezdve vallásszabadságról beszél, az fújjon port.
Hát, igen, nem mondom, megengedték, de kaptam egy hosszú listát arra nézve is, mire nem vonatkozik az engedély. Egyebekben egy újszövetségi görögtanító honlapon dolgozom, így tapasztalatból beszélek. Majd ha kész lesz, adok linket.
Ha hosszabb idézetekröl van szó, akkor persze legegyszerübb a kiadóval felvenni a kapcsolatot, és rákérdezni. (ilyenkor szokták feltüntetni, hogy "published by permission of ...")
Szia, oltran!
Nézd, a probléma merőben gyakorlati. Beperelhetnek-e akkor, ha hosszú szövegrészeket fölteszel a netre mondjuk a Zsoltárok könyvéből a BHS szerint?
Ha én beidézem a Zsoltárokat a kb. 900 körül íródott Leningrádi kódex szerint, azzal persze senkinek semmi baja nem lehet. Viszont nem is lesz túl nagy tekintélye az anyagnak, mert ugye manapság mindenki a BHS-t használja. Ha a BHS szerint idézem, akkor viszont a kiadó szerzői jogával számolnom kell. Ők készítették a különböző kódexek összevetését, az ő tekintélyükre hivatkozva mondom, hogy az eredeti héber Szentírást idézem.
Egyébként a dolog még cikisebb az Újszövetség esetében, ahol a ma divatos Nestlé-Aland 28. kiadása olyan 10 000 kézirat és kézirattöredék összevetésén alapul, és kb. százezer szövegvariánsról döntötték el, hogy szerintük melyik eredeti, és melyik későbbi torzulás. Lévén kritikai kiadás, ezek a döntések ráadásul ellenőrizhetőek, az elvetett variánsok is ott vannak a könyvben.
Megintcsak: ha beidézem a Sínai kódexet, kinek lehet ellene szava? De ha az NA28 szerint idézem a görög Szentírást, akkor egy kiadó évszázados munkáját használom, ami igenis fölveti a szerzői jogok kérdését.
Attól még az eredeti szöveg szerzői joga nem lesz az övé. Ez olyan, mintha aszondanád, hogy ha én egymás mellé teszem két Liszt darab eredeti kottáját, onnantól az enyém annak a két darabnak a szerzői joga, és aki azt el meri jáccani, az nekem tejeljen. Pedig nem, marad szépen Public Domainban, és mindenki azt csinál vele, amit akar.
Ha a kéziratok alapján más szöveget ír, annak a szerzői joga az övé, de az eredeti akkor sem, ugyanúgy, ahogy ha én a Liszt művet áthangszerelem, átírom máshogy szimfónikus zenekarra akár, vagy kürtre és kongára, akkor annak a hangszerelésnek a szerzői joga az enyém, de attól még az eredeti darabbal mindenki azt csinál, amit akar, át is hangszerelheti.
Hmm, én az arameus nyelvet ugyan poénnak szántam, de úgy látszik ez komoly dolog. Legjobb lenne persze az eredetit bedigizni, de az mintha nem lenne könnyen elérhetö :-) Felmerül a kérdés, hogy a szerzöi jog szerint más müvekböl lehet idézni valamennyit (nem vagyok jogász, szóval nem tudom mennyit) anélkül, hogy jogot sértenél. Forrást/copyrightot persze fel kell/illik tüntetni. Namármost néhány sor/szakasz a Zsoltárok Könyvéböl mekkora része akár BHS-nek akár bármelyik Biblia fordításnak? Ez még idézhetö? Nem tudom, de valószínü.
/Érdekes ellentmondása ez a mai kificamodott szerzöi jog felfogásnak ill. a keresztény vallás(ok) térítö jelllegéböl adódó igehirdetési "kényszernek"/
Teljesen komolytalanul: a tendenciát továbbgondolva nem lenne semmi meccs egy BSA/Artisjus/Szerzöi Jogi Hivatal/stb - Vatikán összecsapás...
Szia!
Azt te csak hiszed! A modern bibliai szövegkiadások egy halom kézirat összehasonlításán alapulnak, és aki az összehasonlítást végzi, annak bezony szerzői jogai vannak. Ha pl. a közismert Biblia Hebraica Stuttgartiensa szerint viszed gépre, akkor megsértetted Rudolf Kittel szerzői jogát.
Nehéz ügy ez, mert a másik oldalon viszont láttam egy könyvtárban azt a füzetsorozatot, ami a BHS eredeti kiadása volt. Évtizedeken keresztül készült. Azt hiszem, a kiadónak joga van ahhoz, hogy kézbentartsa a számítógépes kiadásokat, és nem is csak a pénz miatt, hanem mert ha a számítógépes verzió teljesen snassz minőségű, azzal a BHS évtizedes munkája ég le.
Mi meg itt vagyunk Kelet-Európában, pénztelenül, és néhányan közülünk szívesen vacakolnának az eredeti nyelvű Szent Iratokkal.
