Keresés

Elnézést minden olvasótól, a vers helysbítve így hangzik :

 

Rainer Maria Rilke: : AZ ÁHÍTAT KÖNYVE

 

Oltsd ki szemem, én mégis látva látlak

tömd be fülem, én hallom hangtalan szád

lábatlanul is elkúszom utánad

hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád

 

Törd le karom és megragadlak én

szivemmel mégis forrón átkarollak

fogd le szivem, agyam dobog hibátlan

s ha lángod agyvelőmbe csap

viszlek tovább, vérem zuhatagában.

Csak mi ketten.

Akkor is, ha nem szeretsz.

Elég, ha én.

Akkor is, ha nem akarsz.

 

Mond, szeretsz?

 

néma csönd...

 

Csak engem vágysz?

 

igen téged...

 

Nekem adod a csillagokat?

 

mindet...

 

Csak rólam gondolsz?

 

rólad...

 

Ha hívlak jössz,

 

azonnal...

 

Eviszel messzire?

 

bárhová...

 

Nekem írod a dalt?

 

mindig...

 

Mond,szeretsz?

 

néma csönd...

 

 

Ha van szerele,

ha nincs,

minek kérdezni?

 

 

 

 

 

Égi szekereken,

vágtatnak a szavak.

Szélparipáimra,

szivárványos zablát

hajítottak, az Istenek.

Lobogó sörényükből,

éteri gondolato

szakadnak, az égre.

Szikrázó patáik,

kihasítják teremet,

 a mennyei szrádán.

 

halvány és való

álmot mond

homlokán szól

Holdfény alól

 

"kipp-kopp esőcsepp

beengedlek szívembe

szép a szemed, csillagok

aki rádnéz mosolyog"

 

kezében emlékek

nem is régiek

dalolja egyszer

mikor már nem leszek...

 

Csak mi ketten

 

:-)

 

lábnyom vezet ide-ida

Komáromban a híd alatt

hűs habok taraján

papírcsónak hajlatán

 

már messze jár

tegnap, hol vágy

itt kéri kacaját

miért nem jösz már...

 

 

tán cica vagyok,

azt hiszed?

egy gombolyaggal lefizetsz?

dorombolok,

ha kényeztetsz :)

 

 

 

:-)

 

Gombolyag elindul

széklábak közt

gurul-gurul

 

felkapom és eldobom

álmokkal társalgok

lassan tűz gyúl

 

kandalló parázs

egy lepke verdes

porzó varázs

kihunyt a láng

csak hamu maradt

forrón izzik a parázs

fuvallatra vár

míg újra lobban

itt várok mozdulatlan

Csillagok fényében

 

Pillanat a világ

benned vagyok

mindenemmel

 

érzem a fájt

megragadom

könnyek sóját

 

szólok hozzád

éneklek neki

szertem mind

 

az boldogság

mikor réteken

hullámzik tarkán

 

lebbenő fodor

nevetésed, édes

lobogó, táncoló

 

mosolyával

táguló körben

csillagok fényében.

 

/átdolgozás/

Árnyékunk naptól ered, válnak, összeérnek

ha ölellek, követnek, játszunk, mesélünk

értik mert szeretnek, csókom eléri a falon

ugyan én vagyok, meleg, síma érintés

megfogni nem tudom, mégis érzem, mozdul

karját foghatom, életre kelt, bejöttél közém

világom vagy, napot felejtem, mondd te vagy?

Ha ma hallod azt amit én

égiek énekek énekét

és nézd egek egét

hűs felhők suhanát

 

ha ma érzed azt amit én

lángoló lelkem lelkét

száraz szám rezgét

szívdobbanás gyökét

 

ha ma elfogadsz, úgy mint én

ha tétován, jőjj, kerülj beljebb

fordulj, add magad bátran

karomba dőlj lassan hátra

 

figyelj, ha ma megkérem

kristályost hozz egy pohárral

forrásból, igen tiszta vizet

csak mi ketten igyuk meg...

álomvarázslat

varázsemlék

elvisz a mától

valóságnehéz

átélni  minden

napot és éjet

lelni valóságos

menedéket

ölelni  szerelmem

most és mindörökké

úgy legyen, ámen

ez nem valóság,
de nem is emlék,
ez egy varázsvilág
ami kell még

néha egy találkozás
egy kitalált szobában
lelkünk összeér
de soha nem a mában

nem várok senkit
egyedül nem maradok
aki erre jár
annak nyitott könyv vagyok

"játszunk most együtt
amíg csak lehet,
remélem nem felejtesz
sokáig el,
ha egyszer elmegyek":)

Rég láttalak! Tudom, nem engem vársz, talán már nem is emlékszel rám.

Mi újság, mi történt veled?

 

Tudod, a lelkek

jönnek- mennek,

a valóságnál

néha szebbek

az emlékek...

jártam erre, lestelek
kerestem a lelkemet
másik felemet
de nem leltelek...

úgy kellesz, mint egy korty levegő tavasszal
ha tele van vígasszal, reménnyel, újjal,
ott vagy mindig, ha nem látom
értesz akkor is,ha nem hallom
nem szólsz, csak figyelsz


úgy szeretném érteni
amikor szellő szárnyán szólsz
mikor csendes eső képében jössz
vagy forró napsütéssel

de vak vagyok rá,
és süket
csak azt értem,
ha szóval beszélsz hozzám
jaj, mit tegyek?

csipetnyi csend, úgy kellene
már nem hallom magam
jaj, hol vagyok?

egy perc nyugalom
hogy nézzek befelé
egy könyv, betűk, szavak
lassan halkul minden
elsüllyed a külvilág

egyedül vagyok
csak magam


ó, hogy lüktet,
hogy kattog,
hogy zakatol
miért nem jön a csend?
mindig valaki,
mindig akar,
mindig engem,
nem enged bennem a zaj

így nem lehet
míg nem vagyok magam
addig nem lehetünk ketten

vannak körök, utak, levegő

járom akkor is ha nem szólsz

vissza-vissza nézek

törlöm a vastag port

jöhessen szellő, szél, vihar

tisztán olvashassuk

a megsárgult lapokat

úgy eltüntem
s te nem kerestél
igazán
vársz rám, tudom,
de nem nyitod rám az ajtót
nem kérdezel
mi történt? hol jártál?
lassan elhalnak a szavak
csak az emlékek visszhangzanak

ez lenne a vége?

mozdulatlan

mozdulatlan

valami meg szólt ma este

táncolnak nem messze

hogy lehettem ilyen messze

süket fejemmel...

http://www.youtube.com/watch?v=68r6fV_Vnt4&feature=related

itt most nem az esti tenger

zúgását nem is hallom

csak egy lámpával szemben

a wolfram izzásával

vakítom magam...

válogatom a lemezeim

most épp Wango forog

ugye nem ismered

pedíg épp terveztem

megmutatom neked  :-))

lapozok magamban

vékony kis könyv

a betűk izegnek

 

levelekre vár az ág

Napra a kék ég és

csókra a szád

 

hajnali felhőkre

a kitárult ablak

édesen tova