Ha te valakivel emberségesen és őszintén bántál, és ő alattomosan olyan témában bántott meg, nem is szemtől szemben, ami tudta, hogy a legjobban fáj neked, és életedben egy gyökeres változást okozott, úgy is fel lehet fogni - feltéve ha elég gyenge vagy - hogy így kellett történnie, azonban én azt mondom, ha én magam vállalom a következményeit minden tettemnek, miért ne tanítsam meg a másikat is arra, hogy tetteiért következményt vállaljon? Nem erre szolgál -e a bosszú?
A gyülölet legutálatosabb formája, ha a hátad mögött alattomban történik. VAgy csak ráutalással. VAgy olyan ráutalással, hogy ne legyen modod a védekezésre.. VAgy ha az a cél, hogy ellehetetlenitsenek...
Sokféle eszköz van egyik sem jo.. mert a düh, ha van egyet tehetünk: a nyilt szinen hangot adunk neki, mig el nem mulik. És akkor hagyni kell elmulni, mert a düh elmulik, a belöle nevelt gyülölet sohasem...
A gyülölet mindig visszaszáll annak a fejére, ki elinditotta. Ezt az idö ált. megérleli és kimunkálja.. Csak várni kell-...
Ezért hát a gyülölet és a harag a legnagyobb kárunkra van mai életünkben...
Nem hinném, hogy ilyen egyszerü lenne. A düh életünk része, ha lehet ugy mondanám testünk lelkünk szerves része. Nem kivédhetö, mert egyfajta reakcio a világra. Nincs benne semmi isteni, vagy ördögi.
RAsburg Jenö mondta, hogy az a szülö, aki még nem akarta dühében agyonverni gyermekét, nem is szerette azt...
Viszont azért vagyunk emberek, hogy ezt a dühöt kezelni tudjuk. Nem elfolytani, hanem valamely lefolyást adni neki. Mert ha nem, akkor rendszeresitjük, és akkor lesz belöle bosszu, harag, gyülölet, ami már a levegöt mérgezi nem csak a mienket, hanem a környezetét is.
Én nem hagyatkoznék e tekintetben istenre, annyi mindent tünik hogy ráhagyunk... Az emberi problémák megoldása emberi szinteken zajlik...
Hogy a gonoszságot mi tartja kordában? Soxor semmi. És akkor áldozatai is vannak. A gonoszság egy rosz válasz a dühre. Bántottak, valamikor, hát én is bántok másokat. Kicsit bántottak, és nem is ö, de ö van kéznél... A gonoszság legyözéséhez látni kéne a gonoszságot. De sokan nem látják. És akkor mit gyöznének le?
A gonoszság tévelygés.
Isten iránti szeretet hiánya? Nem csak az. Önmagában az isten iránti szeretet hiánya nem tesz gonosszá, gondolj csak a sok ateiste emberre. Sokan közülük nagyon magas erkölcsi értékekkel birnak...
Szerintem a düh a legtermészetesebb emberi indulat. Bár gátlásokra bizonyos fokig szükség van, de a szelepet mégis ki kell időnként engedni.
A gyűlölet és a bosszu valóban megér némi elemzést azt hiszem. Ugyanis nem biztos, hogy gonoszságból fakad. Lehet, hogy igazságérzet a forrása. Valami vélt vagy valós sérelem helyrerakása - de amolyan "szemet szemért" módon.
Végsősoron az igazságszolgáltatást is lehet bosszunak tekinteni. Vajon hol kezdődik valódi igazságszolgáltatás és hol a gyűlölet vezette öncélu ártani akarás?
A gonoszság megmagyarázhatatlan. Utána csak ez a kérdés marad: Hogy tehetett ilyet? Eredete az Isten iránti szeretet hiánya.
A gonoszság minden megnyilvánulása önzésből fakad. Még akkor is, ha valaki a családja érdekeire hivatkozva teszi, mert ilyenkor is végsősoron önmagára tekint.
Mozgató rúgója a gyűlölet, ami a szeretet ellentéte. Van olyan gyűlölet. és harag is ami pozitív, ami nem személyre, hanem magára a gonoszságra irányul.
A mások gonoszsága, és a belőle fakadó gyűlölet külsö ráhatással meg nem szüntethető, csak visszatartható, megfélemlítéssel, vagy fenyítéssel, ami az önszeretetre hat. A Pokolban is ez az egyedüli visszatartó erő a túlzott örjöngések leállítására.
A gonoszságot és a gyűlöletet a hírnév, feleség, vagyon, szabadság, biztonság elvesztésétől, megszólástól, stb. való félelem tartja kordában. A saját gonoszság felett csak Istenbe kapaszkodva,rá hallgatva lehet győzni.
Van itt hely többféle topicnak is, ki-ki találja
meg a sajátját....Aztán talán néha lehet váltani.
Vagy nem. De az meg már nem is lesz érdekes.
A kiváncsiság nagy úr, benézek, nem nézek.....?
Ha igen, szólok, vagy nem szólok - ha tetszett,
vagy nem tetszett. Ha ez van bennem, vagy más
van bennem.
Sokféle gyümölcs van az összefoglaló név alatt.
Kinek, melyik a finom, melyik épít, s melyik rombol, ha megeszed...
A belső átdolgozás eredménye a kinyilvánulás.
A tett, a gondolat az ember maga....a többi csak szó...ami vagy igaz, vagy csak igaz szeretne lenni. Ég az arcom. De ez is kell ahhoz, hogy kiforrjon az jó "bor". Nem bánok semmit.
Ezt olvassátok:untyi válasz erre | adatok | e-mail 2004.03.23 10:08 (7)
"Vagy mi végzünk a bűnnel, vagy az velünk." Biztos van két olvasata. Én a helyesebbiket vallom:)
Na ehhez még: "Szent" düh. Osztán helyben is vagyunk:)
Amida
ps. egy "marcipános" topikot nyitni kék...nyitni kék:)
Ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy egyet kell vele értenünk, vagyis azt mondani, hogy jogos a gyűlölete. De megérthetjük őt. Mert tudjuk, hogy minden ember érzékelése szubjektív, önmagán belül létező inger.
El kell fogadni, hogy mi emberek sokfélék vagyunk, más-más az érdeklődésünk, elvárásunk, értelmi képességünk, teljesítőképességünk, szokásunk. Ehhez is a már oly sokszor emlegetett tolerancia és empátia kell.
Sajnos, sokan nem tudják uralni érzéseiket. A kölcsönösség számíthat, nem büszkének lenni megtenni az első lépést a "gyógyulás" felé.
Valóban, a gyűlölet és bosszú nem pillanatnyi érzés. Hosszan dolgozik az emberben.
Amikor valaki velünk ellenséges, és megannyi rosszat tesz nekünk, háborog a lelkünk az igazságtalanság láttán. Ám ha ugyanúgy cselekednénk mint ő, nem csak őt, de magunkat is elítélhetnénk. Nem helyes a gonoszságra gonoszsággal felelni, vagy az igazságtalanságra még nagyobb igazságtalansággal.
A rossz rosszat szül, a bosszú bosszút, és az ördögi körből önfegyelem nélkül nincs kiút.
A kiút az önuralom, a fölülről-kívülről nézése a helyzetnek. Ilyenkor megláthatjuk a másik mozgatórugóit.
Amikor egy ember ellenséges és gonosz, akkor nem csak nekünk árt vele, hanem önmagának is. A gyűlölete őt járja át igazán, önmagának árt vele a legtöbbet!
A legszerencsétlenebb áldozat maga az elkövető!
Azt gondolom, a düh érthetö, hiszen az egy erö. De a gyülölet vagy a bosszu, amit már olyan gondosan kimunkált az emberi értelem, már nem. A bosszu és a gyülölet hideg fejjel végrehajtott düh!
Felmerült, hogyan kezeljük a dühöt, de voltaképp mi is a düh? Mi válthatja ki?
A düh egy érzelem. Erös érzelem, hirtelen elöbukkano erös érzelem. Hogy negativ érzelem-e, azt még nem tudni. A vér elönti az agyunkat, erös emociok érnek, és valamilyen cselekvésre ösztönöz.
De mi okbol? VAlami sikertelenség ért? Nemvárt esemény történt? VAlami nem jol nem kedvünkre alakult?
VAgy személyes? VAlaki nem jol bánt velünk, nem a megfelelö modon járt el vagy egyébb dühöt kiválto eseményt cselekedetet tett velünk?
És elkerülhetö-e a düh?
A düh ugyanaz-e, mint a harag? Vagy egymás minösitett esetei?
Az érzelmekkel sohasem könnyű szembenézni. A düh mögött a sérelmet kell meglátnunk.
Meg kell próbálni felülről-kívülről nézni magunkat, és akkor talán ki tudunk lépni belőle. Átengedni magunkon a negatív érzést. Talán igy már a dolgok nem bántanak. Persze nem mondom, hogy ez könnyű.
A probléma a túlnépesedésben van. Állatkísérletek megmutatták, hogy a populáció sűrűségének egy pontja után az egyedek elkezdik egymást pusztítani. Biztos lesz egy-két véres konfliktus, vagy éhínség, vagy járvány, amiben az emberiség nagy része elpusztul. Most már több mint 6 milliárd ember él a földön, ez tarthatatlan. De bízzunk a bölcs Természetben, majd megoldja ezt a problémát is.
Jo tudom, egy pontig mindenképpen, de teljes mértékben lehet-e?
A gyülölet hatalmas erö, majd akkora, vagy nagyobb mint a szeretet, mégsem beszélünk rola. Még aki megengedi magának ezeket az érzelmeket, az is nehezen, vagy csak modjával lát rá igaz természetükre.. MAnapság pedig az elfolytás robbanás jeleit látjuk a társadalmon..
