Sziasztok. Mint ahogy nickem is jelzi, talán itt az idő számomra is. Már egy ideje a feleségemmel sehogy nem vagyunk. Se szerelem, se szex, csak együtt élünk és nevelünk két kiskorú gyermeket. A mi kapcsolatunk már nem érdekel. Napi szinten durva viták. Szóval nem miatta, a gyerekek miatt szeretnék azt hiszem váltani. Olyan értelemben, hogy úgy érzem, a feleségem veszélyes a gyerekekre. Napi szinten bántja őket. Csípések, harapások, véraláfutások. Ellöki, belerúg és így tovább. Ha véletlen rálépnek a lábára, direkt visszaadja, ha meglökik, ő is taszít a gyereken. És a játékból is gyakran sírás lesz. Mintha mindig mindenben le akarná a gyerekeket győzni. Soha nem engedi meg, hogy egy kidobóban, fogócskában, bújócskában a gyerek győzzön, mert állítása szerint a felnőtt ügyesebb és ezt meg kell tanulnia a gyereknek, hogy ő nem lehet ügyesebb és mindig alul fog maradni. De egy esti birkózásnak sírás a vége, mert a gyerek véletlenül megszorította, belekapott a szemébe, és ilyenkor valahogy vissza kell adni. Mert nehogy már a gyerek bántsa az anyját. Egyik gyerkőc szorosabb felügyeletre szorul, mert van egy betegsége, de ha elviszi a szüleihez őket (pont akkor, amikor nekem dolgoznom kell), akkor nem egyszer kiderül, hogy elment a barátnővel ide-oda éjjel, a mama meg a papa meg semmit nem tudott elsajátítani a betegségről és kezeléséről évek alatt. Ilyenkor talán csak a szerencsén múlik, hogy nem lesz baj. Vagy nem egyszer elfelejti beadni a gyógyszert a gyereknek ha ő van velük. Szóval úgy gondolom, hogy ideje lenne bizonyítékokat gyűjteni. De vajon ezeket elfogadják-e majd? És mit? Hangfelvétel egy szokásos üvöltözős, hülyézős, barmozós reggelen suli előtt? Videó, hogy arra érek haza, hogy alszik, miközben a gyerekek tök egyedül a házban. Nem tudok azzal se mit kezdeni, hogy úgy élünk, mintha én itt se lennék. Ő úgy dönt, hogy holnap a gyerekert nem viszi iskolába. Ő úgy dönt, hogy beiratja egy szakkörre. Ő úgy dönt, hogy iylen-olyan sportra járatja. Már csak a tényekkel találkozok, semmi megbeszélés. Ilyenkor mindig az a szöveg, hogy ő az anyja és egy anya ösztönösen tudja, mi a jó a gyereknek. De mindkettő leesett a pelenkázóról nála, szóval vannaik ilyen durva dolgok is. Hogy nem takarít, hogy a kertben nem csinál semmit, hogy alig főz, hogy a konyha úszík, az csak a sokadik gondom ezek mellett. Hogy napi szinten megaláz? Erre mit mondjak. Amikor éppen csak egy állásom volt, akkor megjegyezte, hogy nem férfi aki csak ennyit és annyit hoz haza. Persze lett újra második állásom, akkor pedig többet lehetnék itthon. De azért jó volt a pénz. Most megint egy állásom van, minap megkaptam, hogy egy férfi legalább 400-500 ezret hoz haza. A gyerekek után járó pénzt maga költi, és szinte azonnal, amikor utalják. Ilyenkor van mindig 30-40 ezerért új cipő, kabát, táska, harisnya...rezsit kapcsolatunk óta én fizetem, két hitelünk is van, az is az én számlámról megy. Még mielőtt a gyermekeimnek nem lesz nagyon rossz és én sem megyek rá, váltanom kellene. Csak hát azt most tudom, hogy vissza fog költözni a szülőkhöz ha válunk, én meg utazzam el a kéthetenkénti 2 nap felét ha látni akarom őket. Amennyiben mégsem tarthatom meg a gyerekeket. Már beilleszekdtek itt a suliba, itt vannak barátok is. De neki ez biztos nem számítana. Menne. Mert hiányzik amúgy is a szülőváros levegője. Nem vicc, ezt már megkaptam. Amikor felvetette, hogy már pár éve itt éltünk, ahol, most ugyanennyi időre költözzünk oda, és aztán megint vissza. Biztos mindannyian elmondtátok már magatokban, hogy ha ne lennének a gyerekek, nem volna nehéz döntés. Most én vagyok ebben a helyzetben. Egyelőre még nem látom a végét a történetnek, miként az első lépést se tettem meg még.
Sajnos ezek tipikusnak mondható dolgok. Én nő vagyok, anya, elváltam régen, mégsem értettem sose az élősködő nőket, akiknek semmi sem elég. Csak annyit adj, amennyit megengedhetsz magadnak, és követeld ki a megbeszéléseket, ha táborról van szó pl. beszélje meg veled, hogy ekkor és ekkor lesz, ennyibe kerül- és tellik-e neked beszállni. Nem vagytok már házasok, így a te pénzedet ne ő költse.
Az én második házasságomban is van két "lizing"gyerek...és ott is az anyuka követel, nem kér hanem elvár. Nehéz, de biztos van megoldás.
Üdvözlök Mindenkit.(Értelmes választ várok) Segítséget szeretnék kérni. Röviden:6 Gyerekeinket védelembe vették két éve. Részemről gyermek bántalmazás anya részéről el hanyagolás. Anya ellen megszüntették a feljelentést mert semmi nem állt meg. Engem meg a két nagy fiam megvédet hogy sosem bántottam őket a tesok csak ki találták. Mikor el vitték a gyerekeket utána feleségem egyből el vált.Néha lelkileg aláztam stb amit ilyenkor szokás tenni.Ezért nem mert lépni csak mikor már ki emelték a gyerekeket! Engem eleinte nem engedtek be a gyerekekhez aztán igen.Volt feleségem minden nap majdnem náluk volt. Újból kapcsolatunk lett igaz én nekem azzal akivel addig is csaltam. Ő férjhez ment az új férje elfogadta a gyerekeimet kettő apának is szólitja lehet ő nem bántja őket mint én azelőtt.Összesen hat gyermekünk van. Én elkövettem mindent hogy a volt feleségemet rossz fényben tüntessem fel. Sikerült is :) A gyámügy nevelöszülök velem voltak végig hála istenek lehet azért mert én jól el beszélgetem velük. Januárba haza adtak a gyerekeket 4 hozzám ebben a gyámügy és a nevelőszülök is segítettek. Kettőt a volt feleségemhez. Ő nagyon ki borult hogy a 4-7 éves is hozzám került ideiglenesen. Jelenleg per van folyamatban amit ahogy tudok huzok hogy a gyerekek ne akarjana menni már nem is akarnak menni hozzájuk. Akár vettek egy nagy házat stb maguknak és a gyerekeknek.Nem engedem őket a telefonhoz se nem engedem őket el vinni.Már a telo számomat is le cseréltem. Ex már sehol nem tud könyörögni hogy adjam oda nekik a gyerekeket mert szükségük van a testvéreikre. Rossz az a két gyerek akik nem nálam vannak,így első tárgyaláson közöltem is hogy nem akarom őket. Köteleztek mediátoros beszélgetésre de mi az ügyvédemmel jól el husztuk az időt pont az 58 nap jelentkeztünk így is nyertünk két hónapot hogy addig se kell odadnunk őket. Volt feleségem meg akart egyezni a 3-3 felállásba én nem mentem bele. Így utána még akartam húzni az időt de ők kérték a per folytatását. Közel 150 napja nem adtam át a gyerekeket neki láthatásra se nem engedtem telefonon beszélgetni,mivel még nincs Bírósági határozat,igaz a gyámügyi haza engedő határozatban le van írva hogy engedjem őket az anyukhoz de én úgy vagyok vele ezt is megúszom mint mindent. A két nagy fiam 16 évesek lesznek Júniusba ők már tuti nálam vannak maradnak. Kérdésem az lenne ezek miatt hogy nem engedem a két kicsit az anyjukhoz lehet bajom? Egyik 4-7 évesek és hogy akik ott vannak azok felől sem érdeklődők mert nem akarom hogy ide jöjjenek hozzánk mert rosszak? Milyen esélyeim vannak a következő tárgyalásra szerintetek? Nincs semmi olyan határozat hogy engednem kellene!!! Így is lehet bajom vagy nyugodjak meg semmi gondom nem lesz.?Köszönöm a segítséget.
Beszéled meg a gyerekkel, hogy ő mit szeretne, de alapvetően semmit nem kell úgy csinálnod ahogy ők kérik, abban az időben, amikor nálad van. Kifejezetten visszás a te időszakodra tervezniük más programot, de ha így tettek és veled nem egyeztették és befizették, akkor így jártak. Persze a gyereknek lehet, hogy van kedve menni, ez már inkább kettőtök közötti megbeszélés kérdése.
Véletlenül találtam meg a fórumotokat. Amennyiben lehet, lenne kérdésem, amire tapasztalati válaszoknak nagyon nagyon boldog lennék, és megköszönném.
A lényeg: Apa vagyok, elvált /különben nem is lennék itt :) /. Az anya az előbb közölte, hogy mindenképpen el kell vinnem fiamat nyári táborba, mivel ők most fizettek be 25-t egy úszótáborba, nekem vinnem kell focizni, nincs apelláta. Én leszerveztem a szabimat a nyári kétszer 2 hétre, és tervezem a programokat is (legyen ideje lustizni is), így nem értem, hogy milyen alapon kellene nekem vagy beszállnom az ő táborába, vagy elvinnem egy másikba, hogy "egálban" legyünk. A dolgot bonyolítja, hogy most lett elegem, és feljelentettem őt, és a mostani partnerét, hogy verik a gyereket. A rendőr ftőrm.-nek csak az őszinte megesett dolgokat mondtam el, amit fiamtól tudtam meg (8éves), amire azt mondta, hogy kevesebbért is indítottak már el nyomozást. Mivel nincsen benne a bírósági elhelyezési papírokban a nyári tábor költsége, így nem értem, és a kérdésem ennyi lenne: - Kell nekem fizetnem a tábor felét, vagy el kell vinnem egy másikba, hogy "egálban" legyünk ? Bár a nyugalmam nekem megért 12,500.-ft, hogy ne kelljen látnom - hallanom.
Mindig teljesen ad hoc szerűen 1 nappal előbb tudod meg, hogy hétvégén veled lesz a gyerek vagy sem? Ha arról tudtál, hogy most hétvégén vele lesznek, akkor teljesen mindegy hogy ők a Természettudományi Múzeumba mennek, síelni vagy otthon döglenek egész nap.
Amíg papíron együtt vagytok, közös a szülői felügyelet, a törvényhozó úgy gondolja, közös akarattal döntötök a gyerekről, mindkét szülő egyforma jogosítványokkal rendelkezik. Az a szituáció, amiben ti éltek -jog szerint együtt, valóságban külön- egy "joghézag", amire a jog nincs igazán felkészülve. Rendezzétek a helyzetet, minél hamarabb, bár ez így két év után viccesen hangzik.:)
Nem arról van szó, hogy akadályoznám, hogy hova viszi az gyereket, sőt örülök neki, hogy megy síelni. Sokkal inkább azzal van a problémám, hogy erről én nem tudok. Nem akarok beleszólni, csak tudjak róla! Nem hiszem, hogy ez olyan nagy elvárás lenne...
De lehet, hogy a fele fele aránynak most a fele anyukához esik:)
Amúgy nekem az tetszik, nagyon, hogy: jogi lépés nem történt a lezárásra, mert szinte semmiben nem tudunk megegyezni:)))) Hát pont emiatt kellene jogi lépéseket tenni. HOgy legyen egy papír, amihez mindenki tudja tartani magát.
Ha nem elég felnőttek, hogy megegyezzenek, akkor majd dönt a bíróság...
Azt írja, hogy nagyjából fele-fele arányban van a gyerek a szülőkkel....tehát szerintem szó sics arról, hogy akadályoztatná anyuka.... Csak most vmiért nem szeretné, hogy a gyerek síelni menjen....
Szar helyzetben vagy, mert amig hazasok vagytok, mind a kettotoknek egyenlo felugyeleti joga van, tehat elvileg mindketten oda viszitek a gyereket, ahova akarjatok. Altalaban ilyenkor kezdodik a gyerek rangatasa, ha mindket szulo gyoker.
Gyakorlatilag meg ez azert eleg nagy minusz a valoperben annak, aki onkenyesen rendelkezik a gyerekrol es akadalyozza a kapcsolattartasat a kulonelo szulovel. Dokumentalj, gyujts bizonyitekot, jol fog jonni a gyerekelhelyezesnel. Ja es ne varj sokaig, mert az ido nem neked dolgozik a birosagon sem. Siman rakerdeznek, hogy ha eddig jo volt neked igy, miert nem jo most mar.Szoval 2 ev utan kicsit eso utan koponyeg, de sok szerencset. Persze ha nem akarod a gyereket, mert jo neked igy, akkor nem szoltam...
Lenne egy gyors, de annál inkább kétségbeesett kérdésem. Van a 2 éve különélő feleségem a fiunkkal és az új pasija az ő két gyerekével. Eddig még semmi jogi lépés nem történt a kapcsolatunk lezárása érdekében, mivel szinte semmiben sem tudunk megegyezni. A fiam igazából rendszertelenül van itt nálam, vagy otthon az anyjánál, de az időt tekintve kb. fele-fele arányban.
Ma azt hallom ismerősöktől, hogy a hét végén mennek Ausztriába síelni. Mármint a feleségem, a pasi, és a gyerekek. Erről én semmit sem tudtam. Most hallom először.
Kérdésem az, és tudom, hogy elsőre hülyén hangzik, de van-e nekem valami jogi alapom beleszólni, hogy hova viszi a gyereket? Tehetek-e ellene valamit? Kell-e engedélyt adnom rá, hogy kivigye az országból?
az a legnagyobb baj, hogy nem tudunk beszélgetni...ő annyira megsértve érzi magát és csak engem okol amiért ez történt, történik....pedig 50-50 ... és sajnos kisfiunkat sem nézi ebben...."nyeregben" érzi magát mivel ő van otthon vele....
Ülj le vele és beszéljétek meg normálisan, ennyi. ne a jogban keresd a kulcsot. Mindenben, amit nem tudtok egymás között megbeszélni, a bíróság sem fog tudni igazságot tenni, a gyerek meg tönkremegy...
Több fórumot is olvasgatok ilyen témában és tanácstalan vagyok. Dióhéjban, válás előtt vagyunk, én külföldön dolgozom, kisfiunk édesapjával otthon, ha megyek haza szabira, én is oda megyek (egyelőre) elég nyakatekert szituáció. Közben van egy új párom, akit ismer már a kisfiam is. Kérdésem az lenne, mennyi joga van ilyenkor egy anyának és apának? Konkrétan megtilthatja-e nekem a férjem,hogy elvigyem a gyerekünket pár napra az új páromhoz? Illetve ez mennyiben és hogyan befolyásolhatja a válópert? Előre is köszönöm a hozzászólásokat!
Ok, leírhatom amit még valószínűnek tartok, de nem itt, roza763@freemail-en .
De igazából a gyerekekkel való kapcsolatát ez nem szabadna, hogy ilyen mértékben befolyásolja. Sőt, egyáltalán. a velem való kapcsolatát igen.
Akik ismernek minket sok éve, azok még mindig azt mondják, hogy bilibe lóg a kezem.
Én most komolyan azt hittem, ha elmennek vele a gyerekek, akkor megpróbálja őket "lekenyerezni", élményekkel, odafigyeléssel, de akár egy közös filmnézéssel otthon , társasozással. Akár megvenni őket. Nem olyan nehéz ekkora gyerekeket megvenni. (És ennek a hozzáállásnak nem anyagi oka van, hidd el. Megtehetné, simán, egy vacsorára többet költöttünk anno) Erre készültem. De semmi ilyen nem történt. Ehelyett az üres házba vitte őket. A gyerekek sírva hívtak fel többször, hogy menjek értük azonnal. Én pedig nem mehetek, nincs jogom hozzá, hogy zavarjam a kapcsolattartást. Ezt így nem mondtam nekik, de kértem őket, hogy csak akkor hívjanak, ha tényleg baj van és próbáljanak az apjukkal lenni és beszélgetni. (Apró szépséghiba, hogy az apjuk közben elment vhova.)
Te mit tennél, ha már minden létező fórumot megmozgattál volna, azért, hogy a gyerekeiddel lehess és amikor jössz értük, elmennek veled? Fél év után?
Nagyon fura ez, hogy miért fordul ki magából valaki ennyire. Ennek kell, hogy legyen valami oka. Mindennek van oka-előzménye, semmi sem lóg csak úgy a levegőben magában, semmi sem lesz csak úgy magától. Szerintem neked van is elképzelésed erről, csak valamiért nem akarod leírni.
A miértre nem tudok válaszolni. Ezzel kapcsolatban csak találgatni tudok max. A nagyok egyértelműen "mellém álltak" ha szabad ilyet mondanom és engem védtek minden olyan helyzetben, amikor vki felől támadást éreztek. Az apjuk és a nagyapjuk pedig minden láthatáson arról beszélgettek, hogy én tettem tönkre a családot a költözéssel, mekkora szemét vagyok, mert elhoztam a gyerkeket az apjuktól, a gyerekeket is tönkreteszem, visszafejlődnek stb... És ezt a gyerekek előtt mindig. Vagy amikor féltek a kocsiban (hegyi úton gyorsan ment) és sírtak, nem érdekelte, azt mondta nem szóljanak bele. Ha kértek/mondtak valamit a kicsivel kapcsolatosan, rájuk szólt, hogy itt úgy lesz minden, ahogy ő akarja, nem vagyok ott és nem érdekli, nálam hogy csinálják. Akkor a kicsi 2 éves körül volt és sokat sírt amikor az apja elvitte láthatásra egész hétvégére. Ezzel indult.
Ahogy a gyerekek visszaszóltak, ellenálltak, egyre több megtorlás kezdődőtt. Büntetésből bezárás, amikor nála voltak, nem engedte őket találkozni a barátaikkal, nem kaptak enni (pl kicsiket elvitte étterembe, lányokat otthon hagyta, kaja nélkül), beígért mozit, majd büntetésből nem vitte őket, telefont elvette tőlük, tankönyvet elvette és csak akkor adta vissza, amikor hazahozta őket = nem lett kész a lecke, másnap beírás (mindegyik iskolás jeles tanuló volt év végén leliismeretesek, szóval ez nagyon rosszul érintette őket) , a legnagyobbat egyfolytában leszólta, ezt előttem is, amikor jött értük... Gyakorlatilag a láthatásokon (a téli szünet egy hetében is) elvitte őket a közös házba és ha lejárt az ideje, hazahozta. Lehetne folytatni, de minek. A legtöbb, amit elért, a még nagyobb ellenállás. Fél évig nem voltak hajlandóak elmenni vele. Most rábeszéltem őket, mert az apjuk és jó lenne, ha újra "egymásra találnának". Már nem tudom, jól tettem-e. Amiket azóta mondtak...
Ehhez kellene az apjuk is, hogy partner legyen.
És akkor amiről nem is tudnek a gyerekek. Segítséget kértem tőle délutáni program megszervezésésben, heti 1 du. Azt mondta, adjam át neki a gyerek nevelésést, akkor majd megoldja, hogy eljusson oda a gyerek, ha ő jónak tartja. Különben oldjam meg. Amikor kértem, hogy segtísen mert az egyik nagyon lázas és nem szeretném így magammal cipelni, azt mondta, oldjam meg. Kértem tőle segítséget a nyári táborokhoz (a gyerektartás amit kapunk, nem elég a lakbér+rezsire), azt mondta, oldjam meg. Ugyanezt a választ kaptam, amikor a gyerek egészségügyi kiadásai hirtelen havi sok ezerrel megugrottak. Ezeket írásban kértem és kaptam meg az elutasítást.
Közben a bíróságon kérte mind a 4 gyerek nála történő elhelyezésést. A gyámügyön minden héten feljelent, amiért nem adtam át a gyerekeket (érdekes, a kicsiket igen, de a legkisebbet mindig, csak a nagyobbak nem mentek vele és nem kényszerítettem őket) . Kíváncsi leszek, ha előírják a pótlást, akkor mit fog csinálni, ha tényleg minden héten el kell vinnie a gyerekeket.
A gyámügy kirendelte a pszich. Akinek a díját nem volt hajlandó megelőlegezni, mert szte nem szükséges. Én megtettem, mert fontosnak találtam. Akkor is kérte, hogy annyira egyértelmű a helyzet (én nem adom át a nagyokat), hogy nem egyezik bele a vizsgálatba, enélkül döntsenek. Végül kénytelen volt beleegyezni, mert ha nem teszi, a gyhivatal lezárta volna az ügyet.
Mert olyan mondjuk van, hogy emberek kiszeretnek egymásból, én is a második házasságomban élek, mint százezrek itthon. De ez nem változtatott semmit a gyerekeim iránt érzett szeretetemen. Ezért furcsa ez és ezért nem értem.
Ráadásul ha tényleg szeretné megkapni a felügyeleti jogot, kifejezetten törekednie kellene arra, hogy a gyerekek szeressenek vele lenni. Nem értem...
Édesgetés addig ment, amíg együtt laktunk. Illetve a vége felé már csak a nagyobbik fiút édesgette, akkor a lányoknak már feltűnt a viselkedése (alig járt haza, reggel ért oda, mielőtt elindultunk a suliba, tiszta ruháért és akkor már felvállalta a kapcsolatát). Amióta eljöttünk, a lányokat egyáltalán nem édesgeti, fiúkat néha, de inkább a nője. Amúgy is elég érdekes dolgai vannak édesgetés terén is. Vesz cipőt vmelyiknek és nem engedi hazahozni, csak nála használhatja. Tavasszal vette, nyáron nem hordta, kinőtte... Vagy a szülinapi ajándékaikat sem engedi elhozni (ne gondolj túl nagy, értékes dolgokra, lányoknak bizsu, könyv, fiúknak társasjáték) Csak azt hozhatják el, amit a nőtől kapnak, azt viszont kötelező hazahozniuk.
Haza pedig azért nem költözünk, mert megmondta, akkor ő bármikor bejöhet és élni is fog ezzel a jogával, éjjel nappal, mert ő hivatalosan ott lakik. Minden hivatalban, bíróságon ezt hangoztatja, holott az összes szomszéd tanúsította már (írásban vagy szóban a bíróság előtt), hogy ez nem igaz. Az utolsó időben, amikor még együtt laktunk, már olyan cirkuszok voltak, hogy nincs az a pénz, ami megérné (amit ugye az albérleten megspórolhatnék) . Testi sértés miatt is van egy ügy, már bíróságon. Ha pedig kizárom, akkor nem a lakáshasználat ellenértékét kérné állítása szerint, hanem birtokvédelmet a jegyzőtől = cirkusz. A gyerkeknek erre nincs szüksége. Nekem sem amúgy. Akkor szűkösebben, de békében inkább.
Nem utolsósorban bekamerázta a házat, ha odamegyek vmiért (gyerek ruhái, én ruháim egy része téli-nyári cuccokat cserélem, szóval használati tárgyak, amik kellenek, de nincs helyem mindent elhozni és tárolni), akkor általában egy idő után ő is megjelenik. Nem merek és nem éri meg visszaköltözni addig, amíg bmikor bejöhet. Kértem, hogy fizessen ki (fele-fele a ház), válaszra sem méltatott.
Ha nem lakik ott, ti miért nem költöztök vissza? Nem értem, akkor az történt, hogy elkezdett a lányaival is undok lenni, mint veled? Mert a linkelt hsz-ben pont azt írod, hogy magához édesgeti őket. Mennyi idősek egyébként?
A gyerekekkel szembeni viselkedése változott meg. A velem szembeni is, de ez más tészta. A láthatások elejétől fogva nem zökkenőmentesek,számomra érthetetlen dolgokat csinál, mond a gyerekeknek.
A kicsivel azért nincs gond, mert ő még nem érti, amit az apja mond nekik (szó szerint csak a felét érti max, mivel nem magyarul beszél vele és a 2 hetente másfél nap nem elég ehhez) nem emlékszik arra, mi vezetett a különköltözéshez (Pl nemrég beszélgettünk, valami kapcsán szóba került, hogy amikor még apa velünk lakott, és nem akarta elhinni nekem, hogy volt ilyen. Futott a testvéreihez és kiabált nekik, hogy képzeljétek, anya azt mondta, régen apa velünk lakott). Amúgy a kicsi felől még nincs semmilyen kritika nincs, miért is lenne, hiszen neki ez a természetes állapot. Meg őt nem zavarja, ha nincs ebéd, max egy puding, kosz van.Ha nem engedik át a régi barátaihoz, De a két hét között nem mondja, hogy hívjuk fel apát, meg miért nem találkozhatok vele. Neki ez természetes.
Az ex viselkedése pedig hirtelen, drasztikusan változott és mintha kivetítené a velem kapcsolatos dolgokat a lányokra. Nem tudom jobban megfogalmazni. ( Itt megtalálod röviden : http://forum.index.hu/Article/showResultList?o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=1376207&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9183987 ) Kiegészítésként: végül én fogtam a gyerekeket és eljöttem (menekültem??) albérletbe, nincs közös megegyezés, házba nem enged vissza, de ő sem lakik ott, elköltözött a szeretőjéhez. Házat csak a láthatások alatt használja, olyan állapotban is van. Nagyok már látják, tudják, hogy nem lakik ott , nincs kaja a házban, hihetetlen kosz és elhanyagoltság van, senki nem takarít másfél éve szinte (gyerekek minden alkalommal több pókcsípéssel jönnek haza 1-1 ott töltött éjszaka után), hagyja tönkremenni a kertet, mennek tönkre a dolgok, kitört ablak egy éve nincs megcsináltatva...és nem értik, nekünk miért kell albérletezni pl. Gyerekjólét engem ellenőriz,velem tartja a kapcsolatot, nálam már volt körny.tanulmány, oda nem mennek, mert hétvégén nem dolgoznak... Bíróság lassú, másfél év alatt egy ideiglenes intézkedés, tartásdíjról és a kapcsolattartásról és ennek is örülhetek.
Mitől alakult ez a helyzet így? A kisebbik példáján is látszik, hogy nem eredendően ez volt a helyzet. Mi változott? Miért nem szeretnek az apjukkal lenni?
Láthatással, kapcsolattartással vannak nálunk problémák. Szeretnék olyanokkal beszélgetni, akik ezen már átmentek és tapasztalatokra lennék kíváncsi.
Nálunk alapvető probléma apuka hozzáállása. Neki joga van elvinni, gyereknek kötelessége elmenni, nem érdekli senki véleménye, ezt minden alkalommal hangoztatja, amikor jön a gyerekekért, én ne szóljak bele, mikor, hova viszi a gyerekeket, sőt, meg sem mondja, tanácsot nem fogad el, meg sem hallgatja amit mondok, gyerekeket 2 láthatás között nem keresi. Az egyik gyerek még kicsi (3 éves), a másiknak komoly eg.ügyi problémája van, amit a különélés után diagnosztizáltak. A másik kettő egyszerűen csak gyerek.... Ha csak a fele igaz, amit a nagyobbak meséltek arról, miért nem akarnak vele menni, már az is sok lenne. Nincs szó fizikai bántalmazásról szerencsére.
Nagyok sokáig nem mentek el, gyámhatóságon több, mint 10 alkalommal feljelentett, volt ig.ügyi pszich is, még nincs eredménye. Várom a végzést, hogy mi lesz. Most rábeszéltem őket, hogy menjenek el. Sírva szálltak be a kocsiba.... Kértem őket, hogy próbáljanak meg az apjukkal beszélni, fogadjanak szót, élvezzék az együtt töltött időt.
Ami biztos, hogy semmi esetre sem fogja őket hazahozni a végzés szerint neki járó idő előtt, hiszen ez az idő neki jár.
Két kérdésem lenne, amit a legfontosabbnak érzek.
- hogyan lehetne normalizálni a gyerekek kapcsolatát az édesapjukkal (az apjukkal nem tudok beszélni, se erről, se semmi másról, no kommunikáció, ezt vallja... ), miként tudnék én ebben segíteni nekik?
-ha nem változik semmi, kötelezzem, beszéljem rá őket arra, hogy mindenképpen menjenek, vagy nem? Eddig volt amikor megtettem, aztán nem tettem, most megint rábeszéltem őket, de nem tudom mi legyen a későbbiekben. Tanácstalan vagyok, hiszen fontos lenne, hogy a gyerekeknek legyen kapcsolata az édesapjukkal. A legkisebb mindig szívesen megy, a nagyokkal azonban sajnos nem ez a helyzet.
