Amúgy ma olvastam, hogy Nicolas Sarkozy szerint az öt "nagy" EU-tagállam ( D, F, GB, I, E ) egyenlőbb lesz az egyenlőknél, mert ( legalábbis a francia belügyminiszter szerint ) ezek az államok nem fognak minden titkot megosztani a többiekkkel, azt viszont elvárják, hogy a "kicsik" igenis mindent mondjanak el nekik, amit tudnak pl. a terrorizmusról és a terroristákról.
Bemutatkozott a sajtónak a holland fő terrorellenes koordinátor. Kíváncsi vagyok, mit bír koordinálni a becslésem szerint mintegy 50 európai terrorellenes szervezet között...
"3.) A „determinált következtetés” egyik kedvencem az Ön hozzászólásából. Büszkén vállalom, hogy bizony hajlamos vagyok a determinált következtetések levonására! Az Ön következtetései ezek szerint indetermináltak? Ha igen, akkor mindent értek…"
Túl egyszerű – ugyanakkor bizonyos szempontokból sportszerűtlen – nyitány lenne részemről, ha az Ön legutóbbi hozzászólásának nyelvtani pontatlanságaival kezdenék. A kísértés azonban túl nagy, én pedig ( gyarló vitatkozó lévén ) ily magas labdákat nehezen tudok kihagyni. Maradjunk annyiban, hogy egy, Önhöz hasonló elmétől a magyar nyelv írott szabályainak tökéletes ( vagy legalábbis azt megközelítő ) ismerete olyan elvárás ( mondhatni: imperatívusz ), melytől nem tudok eltekinteni.
Lépjünk túl azonban a grammatikai buktatókon, s vegyük intellektuális lépteink irányát a szemantika – hasonlóképpen rögös, buktatókkal, értelmezési vakondtúrásokkal teli – mezeje felé. Ennek érdekében tételes cáfolattal indítanék, ha Önnek nincs kifogása ellene.
1.) Nem szegeztem Önnek semmiféle tárgyat. Belovai nevét Ön említette először ebben a topikban, én mindössze sommásan közöltem a véleményem róla, mely nem utolsósorban hatályos és írásba foglalt bírói ítéleten, valamint saját meggyőződésen nyugszik. Tudja, Útfigyelő topiktárs, engem úgy neveltek ( mondhatni: úgy szocializálódtam ), hogy az emberi társadalom alapvető értékeit elfogadom, magamra nézve kötelezőnek tekintem. Az egyik ilyen érték ( pontosabban az alapjául szolgáló norma ) azt mondja, hogy aki pénzért átadja a hazája által rábízott titkokat, az hazaáruló, s mint olyan: megvetendő.
2.) Nem tudom értelmezni a következő mondatrészeket: „ …az Ön révén citált adatsor…” ; „…kizárásként részletezett téma…”; „…feljogosító feladat…”;
3.) A „determinált következtetés” egyik kedvencem az Ön hozzászólásából. Büszkén vállalom, hogy bizony hajlamos vagyok a determinált következtetések levonására! Az Ön következtetései ezek szerint indetermináltak? Ha igen, akkor mindent értek…
De hagyjuk ezt a fránya jelentéstani szőrszálhasogatást. Sem Önhöz, sem pedig hozzám nem méltó az ilyen szellemi forgácshasogatás. Lássuk a nagyobb falatokat.
4.) Igen, Ön jól sejti: „elemzési tárgyakat” is oktatnak a Nemzetvédelmi Egyetemen, de inkább azt mondanám: gondolkodni tanítanak. Gondolkodni és kételkedni, a rendelkezésünkre álló információk alapján elfogulatlan döntéseket hozni, illetve verziókat felállítani a döntéshozók munkáját megkönnyítendő. Mintafeladatként és/vagy mintafeladatok megoldása közben pedig nem a Magyar Értelmező Szótárt szoktuk forgatni ( ahogy Ön azt javasolja ), hanem más kiadványokat.
5.) A ZMNE hallgatói komoly és alapos képzésben részesülnek pszichológiai és jogi téren is. Az olyan szavak érzelmi és büntetőjogi tartalmával, mint a „hazaáruló”, „gyengeelméjű” avagy „primitív” elfogadható szinten tisztában vagyok.
6.) Pályám jövőbeni alakításával összefüggésben megfogalmazott aggodalma szíven ütött. Nagyon köszönöm, hogy bölcs tanáccsal látott el „jövendő végzettségem alapján”. Remélem, nem bántom meg, ha megköszönöm a javaslatát, de inkább eltekintenék az annak történő megfeleléstől. Igaz, a „technikai vagy formális terheléssel járó adminisztratív jellegű problémák, kihívások” fordulat annyira megtetszett, hogy engedelmével a következő baráti összejövetelen idézni fogom. Természetesen a forrás megjelölésével.
7.) Erőfitogtató fenyegetésként értelmezi, Útfigyelő topiktárs, a szerénységem által tett „ignore-ra leszek kénytelen tenni téged” kifejezést?! Ön túl nagylelkű, egyszersmind túlbecsüli személyemet… Milyen erő? Milyen fenyegetés? Ismételten javasolni vagyok kénytelen a Magyar Értelmező Szótár böngészését.
8.) A „szóhasználatom lenyomatain megmutatkozó csőlátás” valószínűleg már nem fog változni. Az átmeneti fantáziátlanságom az Ön hozzászólását olvasgatván máris csökkenőben van. Köszönet érte.
9.) Lehet, hogy most hallja először, topiktársam, de bizony az esetek többségében csak magamagunk tudjuk megmenteni önmagunkat. Ez egy picit filozofikusnak tűnhet, de olyan alapművek állítják ezt, mint a Biblia. Természetesen pontosabb forrásmegjelölést most nem áll módomban nyújtani, de ha igény van rá, megpróbálhatom.
10.) Évek óta vagyok az Index Fórumának olvasója, olykor írója, de nem hittem volna, hogy a nemzetközi nyilvánosság fényszóróinak kereszttüzében teszem mindezt. Természetesen így egészen más a helyzet, főleg ha azt is tudom, hogy Ön „szövegelemenként” elemzi és értékeli hozzászólásaimat. A jövendő ellenfeleimnek pedig csak annyit üzennék: skacok, ne vegyétek má’ hóttkomolyan ezt az egésze, plíííz!
11.) A profilalkotás az egyik kedvencem, noha intézményesítve nem tanultam még. De ujjgyakorlatként, ha megengedi, egy gyors profilt alkotnék Önről. És természetesen nem hozom a nemzetközi nyilvánosság tudomására.
Útfigyelő! Örömömre szolgált volna tovább folytatni ezt a hozzászólást ( nyersanyag akad bőven az Ön által nekem címzett szövegrészben ), de egyrészt tekintettel vagyok a többi topiktárs türelmének véges voltára, másrészt perceken belül indulok egy buliba, ahol mértéktelen alkoholfogyasztással fogok gyógyírt keresni azokra a lelki sebekre, melyeket az Ön tisztánlátó hozzászólása ejtett önbecsülésemen. Mindenesetre élmény volt.
Azért marha jó, hogy ennyi hírszerzésben jártas ember jár errefelé. Magasan veri az egy főre eső 007-es a Polfórumon a magyar átlagot. Tényleg ennyire komoly az Index, hogy kapásból legalább 6 különböző nickről lehet tudni ilyet? Mi a fene olyan érdekes itt annyira?
Jó egy ilyen topik érthetően érdekes lehet, de ez 1 topik.
»»Zrínyis! ….. valóban az?..?
Feltételezem, hogy tanulmányai során ott, a Nemzetvédelmi Egyetemen elemzési tárgyakban is elmerülnek. De nemcsak az elméleti (és értelmezési) részében, hanem a gyakorlatiban, ahol valós és életszerű szituációkban kénytelenek véleményt alkotni. Mintafeladatként tán érdemes lenne utólagosan az alábbi, az Ön által leírt fogalmak tartalmát és annak pszichológiai, értéktartalmi vonatkozásait utólag átgondolnia:
* szánalmas, primitív;
* gyengeelméjű, hazaáruló;
* ignore-ra leszek kénytelen tenni téged.
Természetesen nem volt szándékom Önnel az Ön által nekem tulajdonított és szegezett tárgyban vitatkozni. Korábbi bejegyzésemben az Ön révén citátált adatsor közlendőmnek csak egy kis hányada volt. Ugyanakor a nekem szegezett és kizárásként részletezett témának nem ez a vitahelye. Magam is tudom, hogy arra az Index-en van megfelelő fórum-hely. Ott az önek adandó választ némi általánosítással a széles nyilvánosság előtt meg is tettem. Ha kíváncsi, nézzen bele a „Belovai elleni kémper úrjatárgyalása” című, s az alábbi ULR alatt lévő vitatéma (243) számú bejegyzésébe: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9107841&uq=239.
Egyébként azt javaslom Önnek pályája alakítása során, hogy jövendő végzettsége alapján a majd feljogosító feladatok közül a biztonsági, hírszerzési és elhárítási szakmában elsősorban csak technikai vagy a formális terheléssel járó adminisztratív jellegű problémákkal, kihívásokkal foglalkozzék. A nekem írottakból sajnos azt a következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy meglehetősen erős az előítéletessége, érzelmileg hajlamos a túlreagálásra, óvatlanul nagy mellényű, és hajlamos az erőfitogtató fenyegetésre, valamint a determinált következtetések levonására, stb! Szóhasználatán pedig olyan lenyomatok vannak, amelyek (remélhetően!?) átmeneti fantáziátlanságra, gyűlöletre és csőlátásra utalnak. Ezeket bizonyára néhány évtized alatt ki tudja majd nőni, ha olyan megfelelő konfliktusokkal találkozik, melyek Önt is érintik és kénytelen azokat belsőleg is átélni, egyben pedig megoldani. Ha nem, és pályája folyamatosan emelkedő és úgymond (esetleges külső vagy családi segítség révén) „sikeres” lesz, akkor csak saját maga tudja megmenteni magát Önmagától egy-egy veszélyes helyzetben, amikor annak értékelésén múlhat az élete, netán másoké is vagy további karrierje és tán egy művelet kudarcának elkerülése, dekonspirálódása.
Zrínyis! Sajnálom, hogy ezt voltam kénytelen Önnek írni. De az Ön által itt, a nemzetközi nyílvánosság előtt írottakat (szövegelemenként) nemcsak honfitársként magam, hanem a jövendő ellenfelei is elemzik és értelmezik! Tanulmányként és tanulságként esetleg ajánlanám azon ismert történelmi személyiségekről (az ellenfeleik által) alkotott profilokat, amelyeket tán valamilyen egyetemi speckolban a késő esti órákban bevezetőként felvillantanak a hírszerző tanoncoknak, tanonckémeknek. Ha pedig ilyen nincs Egyetemükön, akkor az professzoraik felkészületlenségét tükrözi, s ezzel a hiánnyal beprogramozzák tanítványaik szakmai és emberi kudarcait. – Magam részéről Önnel a vitát és a társalgást lezártam.
Útfigyelő
Csatlakozom az előttem szólóhoz, azzal a kiegészítéssel, hogy még több költségvetési pénzből egy hangyányival még jobbak lennenek, már ha ez eggyáltalán emberileg lehetséges :-)))
Az EU-csúcson tízpontos intézkedési tervet fogadnak el a terrorveszély elleni közös fellépésre. Mindezt a holland Gijs de Vries hangolja majd össze, a tagállamok kormányközi együttműködésének keretében – tehát nem „nemzetek feletti” alapon.
1. A nyárig tényleg végre is hajtják azokat a jogszabály-összehangolásokat, amelyeket már két éve elhatároztak (például közös letartóztatási és kiadatási parancs).
2. Közös antiterrorista hírszerzési elemző csoportot hoznak létre, az eurohaderő már meglévő, hétfős „kémagytrösztje” bővítésével.
3. Az Europol (az uniós rendőrségek közös adatintézete) és az Eurojust (a vizsgálóbírák és ügyészek testülete) egyezteti a terroristagyanús ügyek nyomozását.
4. A tanúvédelem európai szintűvé emelkedik. Azonosító-adatcserebank létesül a feltételezett terroristákról: ujjlenyomat, DNS-minta, használt álnevek, iratok stb.
5. Világszerte felmérik, milyen szervezetek és egyesületek pénzelik, valamint fedezik a terrorcselekmények elkövetőit.
6. Elzárják a terrorszervezetek pénzmozgását.
7. A tagállamokat felkérik a közművek, víz- és energiahálózatok erősebb védelmére.
8. 2005 végéig (a tervezettnél korábban) az unión kívüliek belépővízumához digitális arcképet és ujjlenyomatot (vagy íriszlenyomatot) mellékelnek, amit közös adatbázisban tárolnak.
9. A harmadik országok támogatását az EU ahhoz köti, hogy az illető ország fellépjen a terrorizmus ellen.
10. Felmérik a radikális iszlám egyesületeket, kampányt indítanak a raszszizmus ellen, a vallások közötti béke érdekében.
Nem lesz viszont:
közös, nemzetek feletti, európai hírszerző ügynökség,
nemzetek feletti antiterrorista koordinátor,
a hírszerzési és elhárítási együttműködés egyelőre csak az öt nagy tagállam kémfőnökeire terjed ki.
Jaj, csak Belovait ne említetted volna... Szerencsétlen kilenc nicken fut itt, az Indexen és megpróbál önmagával vitatkozva életben tartani különféle, általa kezdeményezett topicokat, ráadásul szánalmas és primitív módon...
Könyörgöm, mellőzzük a nyugállományú és gyengeelméjű hazaárulót legalább itt... És kérlek, ne kezdj el vitatkozni velem Belovairól, mert ignore-ra leszek kénytelen tenni téged.
»»Zrínyis! A sajtóból szerzett tudomásom szerint a magyar fél is egyetértett a közös hírszerzési adatbank létrehozásával, sőt mintha közre is működött volna annak kezdeményezésében. Történelmünkben erre már volt példa. Országunk VSz-szes korában az úgynevezett baráti országokkal együtt a 80-as években létrehozatk egy adatbankot az ellenségesnek mondott személyek és a baráti titkosszolgálatok látókörébe került, az akkori szocialista rendszerrel úgymond ellenséges viszonyba kerültekről. Ennek a szinsztémának volt az egyik rendszer-ura a jelenlegi miniszterelnökünk D29-es kódnév alatt. Bizonyára tudja a tisztelt olvasó, hogy kiről van szó. Így mind az érintett személy ebbéli buzgalma, mind pedig országos szintű képviseleti igyekezete hiteltelen.
További gond és veszélyesség ebben az ötletben, hogy a magyar fél hiteltelen. Ugyanis sem társadalmunk, sem pedig a világ előtt nem tisztázott a hazai titkosszolgálataink által elkövetett bűntettek és az elmaradt elégtételszolgáltatások: az felelősök megnevezése és megbüntetése. Csak két példát említenék:
(1) Szerénységemnek még a 80-as végén volt kapcsolatban a magyar katonai felderítéssel, a külső tudományos műszaki hírszerzéssel. Azt akarták, hogy lépjek hivatásos katonatisztként a hadsereg állományába és végezzek a NATO ellen tudományos műszaki kémtevékenységet. Nem voltam rá hajlandó, mert a felügyeletet az akkori megszállók gyakorolták (lásd: GRU, KGB). Természetesen az együtt-nem működésem súlyos következményekkel járt: be akartak tuszkolni egy elmegyógyintézetbe, kirúgtak állásomból, folyamatos zaklatásnak voltam kitéve, beleavatkoztak magánéletembe. Ezek a folyamatok nem szűntek meg a Magyar Népköztársaság bukásával sem. Sőt zaklatásom a mai napig tart (félreértések elkerülése végett: a Magyar Köztársaság legitímnek tartott jogrendje és Alkotmánya hatálya alatt). Amikor erre hivatott fórumokon, intézményeknél titltakozni próbáltam ellene, elégtételt követeltem, először figyelmeztettek, hogy hagyjam abba, majd kirúgtak az állásomból. Az a vezető, aki formálisan elbocsátott, a cségcsoport biztonsági vezetője volt. Egyben pedig azon belül annak a cégnek a befolyásos alapítója, amely NATO szállítási jogosultsággal bírt és bír a mai napig. Nyolc hónapig voltam munkanélküli. Csak az elmúlt év végén találtam nagy nehezen munkát. Mielőtt elvállaltam, felhívták figyelmemet, hogy sok ellenségem lesz, majd életveszélyesen megfenyegettek. Néhány nappel később pedig behatoltak lekásomba, s a számítógépemből és az adatbankomból adatokat vittek el. De a nyomok hátramaradtak. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tettem a rendőrségen, majd egy órán belül ismételten megfenyegettek az utcán. A munkahelyemen (ez egy polgári szervezet!) a mai napig lehallgatnak, s a szerzett adatokkal néhány anppal ezelőtt meg is próbáltak felenyegetni. Hát így működiknek a magyar titkosszolgálatok: mind a katonai, mind pedig a polgári. Ügyem imár 17 éve folyik. Ami persze a hivatalok véleménye szerint valójában nem is létezik. Vagyis ellenem és családom elleni megtorlás, mert nem voltam hajlandó azok ellen kémkedni, akik persze most a szövetségeseink. De akiknek ellentmondtam, illetve nem voltam hajlandó dolgozni, azok intézményesen nem felejtenek. Ez alapvető tulajdonsága a titkosszolgálatoknak. Mint a néhai francia királyoknak: NEM TANULNAK és NEM FELEJTENEK! Így nem hinném, hogy megbízható partnerek lenne bármely magyar szolgálat valamely EU-s vagy NATO szervnek. Továbbá túlságosan erős a politikai függőségük és sok csontváz lapul még a szekrényekbe. A magamé az egyik. Persze mások is lehetnek.
(2) Mint köztudott, a magyar politika és a magyar katonai titkosszolgálat a mai napig nem tisztázta bűnös szerepét a Conrád ügyben, s nem rehabilitálta Belovai Istvánt. Nem is akarja, és saját jószántából nem is fogja.
Összegezve: Nem tekinthető legitímnek egyetlen magyar hírszolgálat sem! (NEM TANULTAK MÉG ELEGET!) Sem szakmailag, sem pedig politikailg. Környezetük botrányoktól hangos. Számos estben saját megbízottjaik keverednek megmagyarázhatatlan helyzetekbe (pl.: felgyújtják saját kocsijukat, stb.) vagy pedig beperlik megbízóikat. Ezen mozzanatok meglehetősen szokatlannak tűnnek, súlyos irányítási és erkölcsi zavarokra mutat az általam fentebb elmondottakon kívül. Véleményem és a lövészárokban célszemélyként szerzett tapasztalataim alapján titkosszolgálataink igen-igen jól végzik a régen megtanult gondolatrendőrség feladatatokat: a lehallgatásokat, a provokációkat és a zaklatásokat, de még mindig dilletánsak a valóságos titkosszolgálati munkában. Példa: tiszai mérgezőhullámok, Paksi Atomerőmű balest, stb.
Így ha létrejönne egy EU-s titkosszolgálati adatbank, akkor abba feltehetően NEM TÉVEDÉSBŐL belekerülnének olyan adatok is, amelyek valamilyen személyre vagy személyekre szóló megtévesztési vagy megtorlási szándékokból adódna. (Legutóbb a gondolatrendőrségi szemléletet a titokminiszterünk elszólásában is tetten érhető volt. Ez a személyi adattságaihoz képest túlméretezett miniszteri tisztet betöltő személy a HÍR TV-ben arról nyilatkozott, hogy még a gondolati szándékról sem tudnak, hogy Mo. ellen valamiféle terrortámagás következne be. Értelmezésemben a GONDOLATI SZÁNDÉKon van a hanysúly. Ez a régi kommunista KGB-s, stb. szemlélet, noha 2004-et írunk!)
Remélhetően véleményemet azon papkatonák is osztják a magyar titkosszolgálatok minőségét és minősítését illetően (érdemeik mellett), akik látják és értik a működésüket, logikájukat és ezért bizalmatlanul viseltetnek irántuk. Még oly fontos kérdésben is, mint a közös európai terrorelhárítás. Hisz szolgálataink múltja – és némileg jelen is – a társadalom terrorizlásában gyökerezik. Nem tanulták még meg igazán az új leckét: a kesztyűbe dudálást. Itt lenne az ideje egy jó kis világraszóló botránynak, mely titkosszolgálataink valós arculatát mutatná be a világnak. De legfőképpen a NATO-nak és az EU-nak.
Útfigyelő (codename: dr. CAT)
Általánosos koromban én is viccesnek találtam volna. A legfiatalabb netezőt üdvözölhetem, vagy khm. hogy is mondjam udvariasan: máig megőrizted bájos gyermeki énedet?
Kiváncsi vagyok,milyen hirekkel jön haza Brüsszelböl Lamperth Mónika és Tóth András. A megbeszélések témája többek között az új hirszerzési központ volt,ha jól emlékszem a hiradásokra.
