És rádióadást is hallottál? Egyik tanárom mesélte, hogy ő egy antenna gyanánt egy utcájában levő, nagy fémoszlopot használt, amiben intezíven rezeghet a szabad elektronok a rádióhullámok hatására. És ezt kötötte össze a rezgőkörével, és diódával, meg hangszóróval.
Van még 1-2 elektroncső gyártó is, elsősorban a hifi-őrültek kedvéért gyártanak néhány hangerősítőhöz népszerű típust. Piszkos drágák, nehéz belőlük jó erősítőt készíteni mert kimenő trafó is kell aminek az elkészítése szintén embert próbáló feladat, de kétségtelenül jól néznek ki ahogy a sötét szobában vörösen izzik a katódjuk... :-)
Részben nosztalgia. Előnye bizonyos alkalmazásoknál van. Én akkor kezdtem foglalkozni a csövekkel, amikor Tesla tekercset szerettem volna építeni. Itt annyiból alkalmasabbak a csövek mint a félvezetők, hogy lényegesen érzéketlenebbek a túlterhelésre, feszültség impulzusokra. Egy félvezető sokkal kevésbé toleráns. Persze az igazán durva Tesla tekercseket félvezetőkkel szokás készíteni manapság, de a kísérletek során jó sok elfogyhat belőlük. És az a kategória, ami alkalmas nagy Teslák meghajtásához nem 2 Ft-ba kerül. A másik dolog az elektroncsövek változatossága. Annyira extrém felépítésű, alkalmazási területű, kinézetű csövet gyártottak, hogy az ember csak ámul. Vagyis ez akkor érdekes inkább, ha az ember elkezdi gyűjteni őket. Akkor rájön, hogy milyen változatos volt az a világ. A tranzisztorok nem ilyen érdekesek. :-)
A fizikai vonatkozásait tekintve a dolognak engem az fogott meg bennük, hogy ők a klasszikus elektronfizika alapján működő eszközök csúcsát képviselték. Mind az a tudás, ami a gázkisülési csövekkel végzett első kísérletektől az elektron felfedezésén át a modern fizika kialakulásáig felhalmozódott, bennük öltött testet. Engem nagyon érdekel a fizikának az az aranykora, amikor az első gázkisülési kísérletektől eljutottak a katódsugárzás, majd a Röntgen sugarak felfedezéséig, ami ugye a radioaktivitás felfedezéséhez vezetett. Ezek a felfedezések alapozták meg az egész modern fizikát. A modern részecskegyorsítók ősei is gyakorlatilag a katódsugárcsövek voltak. Azokkal tudtak először töltött részecskéket nagy sebességre gyorsítani. Szóval számomra a fizikának ez az időszaka volt az igazi aranykor, és az elektroncsövek ennek a kornak a mai is élő őskövületei. És köszönik szépen, még mindig egész jól vannak. :-)
Nem talalták meg a higgs bozont. Szeretnek ha ezt tudnak bejelenteni, de nem tehetik mert nincs meg. Keresgelnek, mericskelnek de nem tudjak, hogy mit talalnak ha egyaltalan talalnak valamit. Minden utkozesnel keletkeznek nyomok, de a sok trillio utkozest figyelmen kivul hagyjak, mondvan, hogy abban nem latszik higgs bozon.
Kivalogatnak nehany nagyon nagyon kulonleges esemenyt, hatha ezekre ra lehet fogni, hogy ő a higgs.
"It remains an open question, however, whether this is the Higgs boson of the Standard Model of particle physics, or possibly" the something else..
Ha a reszecske spinje kettonek bizonyulna akkor meg feltalaltak a gravitont.
Az én szakterületem meg inkább az elektronika mint a fizika. :-) Mondjuk ahhoz valamit értek is (talán). Én pont az ellenkező irányban haladok, fiatal koromban csak az elektronika érdekelt, a bütykölés. Tettem magasról, hogy mitől szól a rádió, mivel anélkül is össze lehetett forrasztgatni a megfelelő alkatrészeket, hogy működjön egy kapcsolás. Most viszont kezdek rájönni, hogy az bírtokolja az igazi tudást, aki érti ezeknek a dolgoknak a fizikáját. Tehát nem az a lényeg, hogy valaki be tudjon forrasztani egy integrált áramkört, hanem hogy valóban értse, hogy működik pl. egy csatolt rezgőkör. Tehát a villamosságtant meg az elektrodinamikát kell nagyon jól megtanulni, mert arra lehet építeni a gyakorlati alkalmazásokat.
De a lényeg, hogy most is van lehetőség arra, hogy a régi technikával kísérletezzen az ember. Én magam is mostanában fordultam vissza a régi korok elektroncsöves technikái felé. Az alkatrészek most is elérhetőek, szakirodalom a mai világban van rogyásig pl. az interneten. És mivel egyre többen foglakoznak csöves cuccok építésével, tanácsot sem nehéz szerezni, ha elakad az amber.
"Én nagyon szeretnék egy egyszerűbb rádiót készíteni. :D
Az a baj, hogy a nyáklapos, mikros, nanos cuccok nem látványosak, hozzáférhetetlenek. Ha az ötvenes évekbeli "rendes" alkatrészeket használnák, amikkel lehet "játszani" is, akkor nagyobb motiváciom lenne."
Akkoriban már beindult a félvezető eszközök gyártása. Germánum alapú tűs diódás detektoros vevővel hallhatóbb volt a Kossuth adása, mint a később megjelent szilicium alapú rétegdiódással.
"A vákuum nem közeg. Nem "anyagi" a szó hagyományos értelmében.
De nem is üres tér."
Magam is e véleményen vagyok, ugyanis e megállapítások összhangban állnak a tapasztalatokkal, azaz nem vezetnek ellentmondásokra.
Akik viszont a vákuumot valamilyen hagyományos közeghez vélik hasonlónak - pl. áramlónak, és/vagy testek gyorsítását akadályozónak, azok általában figyelmen kívül hagynak valamit, melyet figyelembe véve ellentmodásra jutnának.
Hogy a vákuum azonban valami, arra az utal, hogy módosulhat az optikai törésmutatója, valmint hullámzásnak minősülő folyamatok zajlódhatnak benne - ld. gravitációs sugárzás.
Én kiskoromban csináltam egy olyan rádió-adót, ami majdnem 10 cm-t távolságot képes volt áthidalni. Egyszerűen a hangszóró kimenetre rádugtam egy hosszú drótot, ami fel volt tekercselve egy százasszegre. xD
Később rájöttem, hogy ha ezt a szerkentyűt rádugom a mikrofon-bemenetre, akkor "hallom" az elektromágneses tereket. Például a trafók közelében kellemes zúgás hallatszik.
Én nagyon szeretnék egy egyszerűbb rádiót készíteni. :D
Az a baj, hogy a nyáklapos, mikros, nanos cuccok nem látványosak, hozzáférhetetlenek. Ha az ötvenes évekbeli "rendes" alkatrészeket használnák, amikkel lehet "játszani" is, akkor nagyobb motiváciom lenne.
Köszi. Szerencsére meg is van nekem ez a könyv. Igaz csak elektronikusan, de úgy sem rossz. Mondjuk szeretném majd módszeresen, az elejétől elolvasni, mármint az első kötettől, nem egyből a legnehezebb résszel kezdeném.
" ... Ezek a részecskék (akárcsak az elektromágneses sugárzás, azaz a foton) vákuumban terjednek, tehát nincs kézzelfogható közvetítő közeg, aminek az anyagi rezgéseiről volna szó. "
Úgy gondolod, hogy vákuumból nem képződhet közeg?
Tiltja valami a vákuum módosulását - közeggé alakulását?
Van erre vonatkozó tilalmi elv? Konkrétan hogyan szól?
Ha az elektron is hullámként terjed, akkor hogy lehet nyugalmi tömege? Egy hullámnak lehet nyugalmi tömege?
Vagy miért terjedhet az elektromos tértől függően különböző sebességgel? Egy hullámnál nem csak az határozza meg a terjedési sebességet, hogy milyen anyagban terjed?
Lehet, hogy a következő üres frázisnak hangzik, de muszáj ismételgetni. Amiket mi részecskéknek nevezünk, azok nem golyócskák és nem hullámok, hanem olyan objektumok, amelyek viselkedését ilyesmi köznapi analógiák segítségével érthetjük meg úgy-ahogy szemléletesen. Ezek a részecskék (akárcsak az elektromágneses sugárzás, azaz a foton) vákuumban terjednek, tehát nincs kézzelfogható közvetítő közeg, aminek az anyagi rezgéseiről volna szó. Ezekhez a részecskékhez rendelhetőek különböző fogalmak (sőt, muszáj hozzárendelnünk őket, ha le akarjuk írni a folyamatokat). Ilyen a tömeg, sebesség, hullámhossz. Ezek egyszerre értelmesek, és hiába származik a nevük köznapi analógiából. megvan a matematikai reprezentációjuk (amely a hullámtanban vagy a mechanikában ismertnél jóval bonyolultabb, de időnként visszaköszönnek az ismerős képletek).
Az elektron terjedését kizárólag úgy tudjuk megérteni, ha nem 0 tömeget rendelünk hozzá, és így a matematikai modellünk (relativitáselmélet) belső szabályai szerint a vákuumban is véges sebességgel fog terjedni. (És a lényeg itt, hogy a matematikai modellünk működik, hiszen a számolások iszonyat pontos eredményt adnak.) A konkrét összefüggést Aurora körbeírta.
Vagy amikor töltést halmozol fel mondjuk egy kondenzátor fegyverzetén. Ebben az esetben hogy lehet leírni hullámként az elektronokat? Még csak nem is mozognak a szó köznapi jelentése szerint, hiszen nincs potenciál különbség a fémen belöl.
Ahogy Aurora leírta, ilyenkor úgy képzeld el, hogy az elektronok tere összeáll egy nagy közös állóhullámba, ami tehát nem halad sehová, hanem csak hullámzik föl-le, mint a gumikötél, ha rázod az egyik végét. (A szilárd testekben a nagy közös elektronfelhő teljesen máshogy viselkedik, mint külön-külön egy-egy elektron.) Az előző hsz-omban van egy link, az alatt egy ábra, ami talán segít elképzelni.
Szóval nekem kicsit zavaros ez a dolog. A fény esetében jobban meg tudom érteni a hullám-részecske kettősséget, de az anyagi részecskéknél valahogy nem
Tényleg nincs sok különbség a kettő közt, a fényhullám gondolatát régebb óta szokod :) .
No no, ehhez semmi koze a hullamnak, kizarolag a reszecskenek.
Mivel az elektron De-Broglie hullámhossza jóval kisebb, mint a fotoné, valóban jóval kisebb méretekig le lehet menni a hullámtermészet jelentkezése nélkül, de itt is van egy méretskála, ahol a hullámtermészet elkezd jelentkezni. Ezt használják ki az elektron-holográfiában pl.
Csak megjegyzem, hogy aki elkezd érteni hozzájuk, az már a rabjuk! :)
Az elektronikai cuccok szerintem jópofa műveletvégzők. Látszólag mozgó alkatrészek nélküli gépelemek. A természetben található cuccok viszont náluknál sokkal-sokkal többet "tudnak", minthogy utóbbiak képesek elvándorolni, meg egymással összeütközgetni, valamint spontán átalakulni egészen másféle műveletvégzőkké.
Így hát állítható, hogy az elektronikai cuccok a természet lebutított műveletvégzői.
Múltkor transzmissziós elektronmikroszkópos mérésem volt. Érdekes módon az elektronmikroszkóp interferenciagyűrűt is tud mutatni, ha a fókuszsíkot vetítjük ki és nem a képsíkot. Nagyon meglepő.
"És ennek az elektronmezőnek mi a forrása? (ahogy a fotonmezőnek a töltés)."
Ezeknél a fermionmezőknél, vagy másképp nevezve anyagmezőknél nem beszélnek forrásokról. Csak az erőközvetítő mezőknél vezetik be a forrásokat, például az elektromágneses mező forrásai az elektromos töltések. De ez inkább hagyomány dolga. Arról van szó, hogy az elektronmező csatolva van az elektronmezővel, az elektronmező pedig az elektromágneses mezővel. Ennek a kölcsönös viszonynak az erősségét fejezik ki a csatolási állandók, amelyek az elektromágnesség esetén az elektromos töltés, a QCD esetén a színtöltés, a gyenge kölcsönhatás esetén a gyenge izospin, stb.
" És ha rezgésről van szó, akkor a frekvenciáról mit lehet mondani, vagyis annak milyen formai köze van az elektron jellemzőihez? (Talán az elektron energiáját=sebességét határozza meg?)"
a körfrekvenciája egyenlő, a síkhullám energiájának és a hvonásnak a hányadosával.
"Sehol nem szerepel hogy hullamnak kell lennie az elektronnak, a nyalabban kitakarunk az elektronok rendezett, fokuszalt reszecskesugarabol reszeket es kesz a kep."
Na látod, itt jön be az, amikor a te naív geometriai elképzelésed már nem jól működik...
A hullám tulajdonság miatt kell nagyon nagy sebességre gyorsítani az elektronokat, különben nem lesz jó a felbontás. A lassú elektronok hullámhossza nagyobb, és a nagyobb hullámhossz rosszabb felbontást, kevésbé éles képet eredményez.
Ezért ha finom részleteket akarnak látni, akkor nagy feszültséggel kell felgyorsítani az elektronokat, annak ellenére, hogy ez minden egyéb szempontból hátrányos, roncsolja a mintát, felmelegíti, stb.
Az elektrodinamikához és az kvantummechanikához a Feynman: Mai Fizika sorozatot ajánlom. Nagyon izgalmas könyv, nagyon hamar elsajátítanád. Abban minden benne van, ami kell.
Marx György: Kvantumelektrodinamika című könyvet érdemes elolvasni. Ez nemrelativisztikus tárgyalás, nagyon szemléletes. A kvantummechanikát és az elektrodinamikát ismered?
Á, ezeknek nincs méretük, ezek nem golyócskák, szemben az atommagokkal, melyek kemény apróságok. Utóbbiak még meg is lökhetők (legalábbis ezt olvastam valahol, néhány éve).
"..képes hullámként viselkedni pl. az elektron, hiszen ha nem így lenne, nem lenne elektronmikroszkóp.."
No no, ehhez semmi koze a hullamnak, kizarolag a reszecskenek. Az elektronforras elektronokat sugaroz ki, ezeket tekercsekkel fokuszalod. A nyalabbol a mintaban levo nehezfemek elnyelnek elektronokat igy alakul ki a kep egy fluoreszkalo Zn vegyulet ernyon.
Sehol nem szerepel hogy hullamnak kell lennie az elektronnak, a nyalabban kitakarunk az elektronok rendezett, fokuszalt reszecskesugarabol reszeket es kesz a kep.
