"Nem is az ütközést - azt is persze, pl. hidró vagy különböző termikus modellek alapján. De ez a dolog elméleti (fenomenológiai) része.
A kísérletben a nagy kérdés, hogy miként kapcsolódik össze a keletkező részecskehalmaz azzal, amit a detektorunk lát. A mérés hatásfokát, akceptanciáját, véges felbontás miatti torzítását meg kell becsülni, és ehhez szimulációk kellenek. Vagy pl. ahhoz, hogy a vizsgálandó folyamatról a már jól ismert hátteret leválasszuk.
Gyakorlatilag azt nézed meg, hogy ismert inputhoz milyen output tartozik, és ezután tehető fel a kérdés, hogy adott output milyen inputból jöhetett :) . A kísérleti munka elég nagy része abból áll, hogy megértsd a detektorod viselkedését..."
Ez nagyon érdekes. Iszonyú nagy munka lehet. Messze kell rugaszkodni a Platóni ideáktól, vagyis az elméleti fizika analitikus modelljeitől, ha élesben mérünk.
"De hogy esetleg a termalizáció nem szükséges feltétel ahhoz, hogy kanonikus sokaságról beszéljünk, magyarul hogy az egységes hőmérséklet nem az ütközések sorozatával alakul ki, azt pl. el tudom képzelni."
Mi a véleményed erről? Lehet, hogy nem is fontos, hogy a kvarkanyag elég kiterjedt és hsszú ideig élő legyen? Vagyis nem az ütközések állítják be a termodinamika egyensúlyt? Talán pár fermi távolságig, az erős kölcsönhatás is egyensúlyi állapotba jutatthatja a kvarkokat?
Ilyenkor a szimuláció alatt mit értenek? Az ütközést valamilyen matematikai modellel tesztelik, egy szimulációs programmal?
Nem is az ütközést - azt is persze, pl. hidró vagy különböző termikus modellek alapján. De ez a dolog elméleti (fenomenológiai) része.
A kísérletben a nagy kérdés, hogy miként kapcsolódik össze a keletkező részecskehalmaz azzal, amit a detektorunk lát. A mérés hatásfokát, akceptanciáját, véges felbontás miatti torzítását meg kell becsülni, és ehhez szimulációk kellenek. Vagy pl. ahhoz, hogy a vizsgálandó folyamatról a már jól ismert hátteret leválasszuk.
Gyakorlatilag azt nézed meg, hogy ismert inputhoz milyen output tartozik, és ezután tehető fel a kérdés, hogy adott output milyen inputból jöhetett :) . A kísérleti munka elég nagy része abból áll, hogy megértsd a detektorod viselkedését...
A hőmérséklet fogalmat milyen körülmények között lehet használni. Hiszen itt kevés részecske, nemegyensúlyi állapotban van.
A kérdés jó :) .
A szokásos kép, hogy a kvarkanyag elég kiterjedt és elég sokáig létezik ahhoz, hogy legyen értelme hőmérsékletről beszélni. Kérdés, hogy ez mennyire teljesül. Tény, hogy a mérhető jelek alapján úgy tűnik, elég jól: a spektrumok meredeksége egy küszöb fölött az ütköző rendszertől, annak energiától szinte függetlenül a hagedorn-hőmérsékletet mutatja, azonos mértékű kollektív folyás van stb.. Hogy ez mind véletlen, azt én nem hiszem el. De hogy esetleg a termalizáció nem szükséges feltétel ahhoz, hogy kanonikus sokaságról beszéljünk, magyarul hogy az egységes hőmérséklet nem az ütközések sorozatával alakul ki, azt pl. el tudom képzelni.
..az elektron és a pozitron mem más, mint az 1-es spinű foton felszakadása két feles spinű részecskére..Úgy van, ezen nem nevetnék. Szállj magadba és meglátod, igazad van. A párkeltést ajánlom a figyelmedbe.
Nem én mondom, nem is az itt jelenlévők valamelyike, hanem egy ismert fizikus évtizedekkel ezelőtti szavait idézem:
"... Általában az új törvényeket a következő módszerrel keressük. Először is kigondolunk valamit. Aztán kiszámítjuk feltevésünk következményeit, milyen jelenségekre számíthatunk, ha a feltételezett törvényünk helyes. Aztán az eredményeket összevetjük a "természet számításaival", vagyis tapasztalzti vagy kísérleti úton győződünk megarról, hogy jóslataink összhangban állnak-e a közvetlen megfigyelésekkel. Ha a kísérlet ellentmondásba kerül elméletünkkel, akkor az elmélet hibás. Ez az egyszerű állítás valamennyi tudomány kulcsa. Nem számít, hogy milyen vonzó vagy szép volt maga a feltevés. Az sem számít, hogy milyen okos volt az, aki ezt az ötletet felvetette., vagy hogy mennyire neves személyiség - ha a kísérlet ellentmond neki, az elmélet rossz. És ez minden. ..."
Persze, ha akarnék, akár én is kitalálhatnék feltevéseket, akár ezer félét is. Például azt, hogy az atommagot valójában a magban lévő részecskék gravitációs ereje által különleges pályákra kényszerített fotonok tartják egyben. És nincs is elektron, mert az elektron és a pozitron mem más, mint az 1-es spinű foton felszakadása két feles spinű részecskére, ezáltal különválnak az elektromágneses hullámban az elektromos terek váltakozásának pozitív és negatív szakaszai. És folytathatnám, amit a hozzá nem értő még el is hisz, a szakértő meg jót nevet rajta. Pedig még lehet, hogy valamilyen formában végül is igazam lenne, mert rájöhetnek valami nagyon hasonlóra, és bizonyíthatóra. Ám a dicsőséget mégsem én aratnám le, hanem az aki kísérletekkel bebizonyította az igazságot.
Csak két durva példa: Sokáig tartotta magát az éterelmélet, hiszen az elektromágneses hullámoknak hordozó közegük kellene, hogy legyen. Végül is elismerték, hogy a légüres tér nem tartalmaz semmilyen közeget. Ám manapság a vákumot mégsem tartjuk üresnek. Virtuális részecskék özöne borítja el a tér minden pontját a világegyetemben, atrra várva, hogy a virtualizációból - energia hatására - valóssá váljék. Tehát mégis csak van valamiféle éter... A középkor flogisztonelmélete mára már nevetséges áltudomány, hiszen az égés során nemhogy flogiszton távozna az anyagból, hanem valójában oxogénnel egyesül, azaz oxidálódik. A kémia kiterjesztett oxidáció-fogalma azonban azt jelenti, hogy az, ami oxidálódik, az elektront ad le. Vagyis akkor mégis elfogadjuk a flogisztont mint elektront? És Lavoisier-t a sarokba vágván Georg Ernst Stahl-t fogjuk dicsőíteni?
Ja, és én meg a kettős töltésű delta részecske magyarázatára lennék nagyon kiváncsi. Vagyis arra, hogy talán a proton is tartalmaz még egy elektront?
Most csak úgy játszásiból vezesd már le nekünk, hogy mezonok hogyan is jönnek ki a gyönyörű tóruszaidból? Mert ilyen tapasztalat van. Azután mondhatnál arról is valamit, hogyan alakulnak az energia viszonyok például a thórium hasadásánál, mitől hasad, mik a lehetséges végtermékek, meg ilyesmi. Kéretik a számított (levezetést mellékelni) és a mért adatok összehasonlító táblázatát is csatolni.
Mert amíg ilyen nincs addig sima hablaty amit szép színes karikákkal illusztráltál.
..az atommagok ..végülis proton és neutronból állnak. Megtennéd, hogy néhány mondatban leírod mire alapozod ezt a kijelentésedet ? Azt most ha lehet mellőzzük, hogy szerinted nem fér be egy elektron a magba, de mi bizonyítja, hogy neutronok vannak a magban és nem proton-elektron párok (amiket neutronnak tekinthetünk ugyan de cseppet sem mindegy miből van a neutron).
Erős kölcsönhatás nem létezik, a magerők azért nagyok mert az elektron szoros kölcsönhatásban van a protonokkal az atommagban, míg a héjelektronok ehhez képest óriási távolságra vannak a magtól.
A QCD ezt az elektromos kölcsönhatást írja le, nincs külön erős kölcsönhatás,
Én ezeket nem tudom. Csak egy RMKI-s részecskefizikus mondta nekem, hogy ezek a kísérleti adatok eléggé ingatagok...
Nagyon nem mindegy, hogy melyik kísérleti adatról beszélünk.
Minden kísérleti adat megkérdőjelezhető azon az alapon, hogy bizonyos feltevésekre épít. Galilei ejtőkísérletei is.
A detektorokból feszültség-értékek jönnek ki, publikálni pedig rendszerint fizikai mennyiségeket szoktak. A kettő között már rendelkezésre álló ismereteket, modelleket alkalmaznak.
Nyilván minél kevesebb modellfeltevés van egy kisérleti adat mögött, illetve minél biztosabbak vagyunk a felhasznált feltevésekben, annál többet ér egy adott kijelentés.
Amiket lejjebb felsoroltam, azok közül a hadronspektrumok mérése, ezek hőmérsékleti paraméterének mérése, folyások mérése, a nagy impulzusú direkt foton spektrumok mérése viszonylag közvetlen mérés: leszámoljuk a beütéseket, amihez persze használunk egy csomó szimulációt itt is, tehát támaszkodunk erősen a korábban megmért hatáskeresztmetszetekre, anyagi folyamatokra, de ezeket azért elég jól ismerjük.
De már az _interpretáció_ erősen modellfüggő: a jet-elnyomás jelenségét látjuk, de ennek értelmet azért tulajdonítunk, mert elfogadjuk, hogy a bináris ütközések száma értelmes skálaváltozó stb..
Ugyanígy a spektrumok értelmezésénél elfogadjuk, hogy van bármi értelme Boltzmann-hőmérsékletről beszélni*.
Az az állítás, hogy az elliptikus folyásból következően folyadékról van szó, hidrodinamikai modellekre épül.
Ugyanakkor a folyás a kvarkszám-skálázása viszonylag közvetlen bizonyíték arra, hogy a kvarkok a szabadsági fokok.
A termikus fotonok spektruma viszont önmagában igen összetett mérés. Egyrészt itt nem is fotonokat mérünk, hanem virtuális fotonok leptonpárra bomlását, tehát "vakon" megbízunk a QED-ben (erre mondjuk minden okunk megvan). Másrészt viszont amikor a T~250 MeV slope paraméter alapján kijelentjük, hogy a plazma 300-600 MeV forró volt, az tiszta modellszámítás (igaz, sokféle modell alapján).
Stb. Persze, ezeknek a feltevéseknek nagy része kontrollálható, szisztematikus hibaként figyelembe is lesznek véve. De mindig bízunk benne, hogy azért alapjában működnek a feltevéseink...
*Megj. ez az egész termikus kép gyanús dolog. Van arra a plazmának egyáltalán ideje? Mégis, a termalizációt feltételezve minden klappolni látszik. Persze, el lehet képzelni más magyarázatot is. De az olyan "finomhangolós" modellekben, amiben mindenre az a válasz, hogy "igazából nem is, de hát véletlenül pont úgy látszik, mintha", valahogy nem tudok hinni. Kell valami közös, fundamentális ok.
Ezeket meg szeretném mihamarabb érteni. Meghogy az éta' tömege hogyan növekszik a topológikus instanton miatt.
Hát azt én is, elhiheted :) Bár az éta' csökkent közegbeli tömegére szintén csak közvetett kísérleti adat utal.
Pontosan azt nevezzük egy elmélet kísérleti bizonyítékaként, ha az eredményt az adott elmélet szerint értelmezni lehet, más elmélet segítségével pedig nem.
Az "elmélet" szó alatt ne alap nélküli filozofálgatást érts, hanem konkrét jóslatokat adó, kísérletileg tesztelhető modellt.
A hozzászólásomat igazából olyanoknak írtam, akiknek ismeretei lehetővé teszik az érveim megértését.
A standard modell és a kvantum színdinamika elméletei matematikailag és logikailag is alátámasztják, hogy amit ott látunk az nem más mint egy charm és egy anti charm kvark kb. 7*10-21 másodpercig létező "kötött" állapota, egy J/pszi mezon.
A te elméleted szerint mi van ott kicsivel 3GeV fölött?
Csak a nehézionütközésekben nagyon bonyolult folyamatok vannak. A legegyszerűbb proton-pion szórásban(dielektronkeltés közben) is iszonyatosan sokféle folyamat zajlik le. Bár már elég sok folyamatot figyelembe vettem, csak a vektormezondoimnanciás gráfok többsége hiányzik. A legnagyobb probléma a delta rezonanciával van, mert a 3/2 spinű részecskék propagátora elég bonyolult. És a delta nagyenergián unitaritássértő! Vagyis a hatáskeresztmetszet az energia növekedésével nem csökken le. Ezért levágást kell belerakni. Erről készítettem is egy gnuplotos ábrát. A dielektronok tömegének függvényében ábrázoltam a hatáskeresztmetszetet. A vízszintes tengelyen a dileptontömeg van GeV-ben, a függőleges tengelyen a dileptonok hatáskeresztmetszete milibarnban. Ami változásfog történni, hogy amikor a dileptontömeg a ró mezon tömegét eléri, akkor egy rezonanciacsúcs fog megjelenni. Mert a dileptonok virtuális foton elbomlásával keletkeznek. De a vektormezon dominancia szerint ez vektormezonokon át történik. Én a vektormezonok közül csak a rót fogom tudni figyelembe venni, az omegát nem.
Ahogy számoltam legalább nyolc gráf adódik össze a proton-pion dileptonkeltő szórásban. Milyen sok lehet atommagok szórásánál?
Az az elméleti modell, ami a QCD-re alapul, visszaadja a kísérleti adatokat. Főleg a nagyenergiás folyamatokban. A proton-elektron nagyenergiás szórás erre a legismertebb példa. A partonmodell feltételezésével előre ki lehet számítani a hatáskeresztmetszeteket, amiket aztán ki is mértek. Csak nagyon kicsi eltérés volt a mérés és a kisérlet között, amit gluonk figyelembevételével lehetett korrigálni. Ezek azt bizonyítják, hogy a nehézionütközésekben is a QCD az alapelmélet (mert az atommagok is végülis proton és neutronból állnak).
Úgy látom, számodra az jelenti a kvarkok létezésének bizonyítékát, hogy a kisérletek eredményét nem tudod máshogy értelmezni, s ezt a nemtudást közvetett bizonyítékként fogadod el a kvarkok létezésére.
Nos, akkor én mega kisérleti eredményeket nem tudom másként értékelni, mint a gravitonok és elemi töltésrészecskék alkotta leves létezésének bizonyítékát.
Akkor most mitől kvarkok meg gluonok ?????
Ez a logika az apró pici manócskalevest is bizonyítaná, ha valaki manócskákból próbálná felépíteni az anyagot, más szóval a közvetett okoskodásod nemsokat ér..
Sajnos nem vagyok boldog, mert a QCD-t nem sikerült megértenem. A Faggyev-Popov szellemtereknél elakadtam. Nem értem, hogy ott mit ügyeskednek, és hogy mi miatt végtelen a generátor-funkcionál stb. A QCD nagyságrendekkel nehezebb, mint a QED vagy a gyenge kölcsönhatás. De amikor megértem, akkor örülni fogok.
"Érdeklődnék, számodra mi volna a meggyőző, nem kérdéses kísérleti adat?
Ha kapnál holnap délután egy kémcsőnyit belőle? :)"
Én ezeket nem tudom. Csak egy RMKI-s részecskefizikus mondta nekem, hogy ezek a kísérleti adatok eléggé ingatagok...
"Azt ugye már tudjuk, hogy ilyen plazma sem a RHIC-nél, sem az LHC-nél nem jön létre. Ha az a kérdés, hogy van-e fázisátmenet, "megolvadnak"-e a hadronok, vagyis megszűnik-e a kvarkbezárás (úgy, mint 2-3 kvark összezártsága), akkor a válasz szerintem ma már egyértelmű igen. 6-7 éve még lehetett vitatni, ma már kevesen teszik."
Ez nekem nagyon jó hír! :)
Ezeket meg szeretném mihamarabb érteni. Meghogy az éta' tömege hogyan növekszik a topológikus instanton miatt. Mert azt kutatják, hogy az éta' tömege hogyan csökken le, amikor a királis szimmetria helyreáll. Úgy látom a QCD kimeríthetetlen aranybánya.
Sajnos a kísérleti adatok még nem elég meggyőzőek. Úgye látnak jeteket, de még nagyon kérdéses, hogy láttak el kvark-gluon plazmát.
Érdeklődnék, számodra mi volna a meggyőző, nem kérdéses kísérleti adat?
Ha kapnál holnap délután egy kémcsőnyit belőle? :)
Ezt sajnos nem tudom elintézni.
Ugye ez a plazma összességében egy óriási nagy színsemleges hadron. Mivel egy óriási nagy hadron, egy természetellenes részecske, így iszonyú gyorsan elbomlik. Emiatt nehéz a nehézionütközésekből kiszűrni, hogy vajon tényleg QGP-t láttak-e.
Azt ugye már tudjuk, hogy ilyen plazma sem a RHIC-nél, sem az LHC-nél nem jön létre. Ha az a kérdés, hogy van-e fázisátmenet, "megolvadnak"-e a hadronok, vagyis megszűnik-e a kvarkbezárás (úgy, mint 2-3 kvark összezártsága), akkor a válasz szerintem ma már egyértelmű igen. 6-7 éve még lehetett vitatni, ma már kevesen teszik.
Hogy miért mondom ezt? Amit jelenleg tudunk, mert megmértük:
1. Nehézion-ütközésben a back-to-back jetek száma drasztikusan lecsökken (mintegy 5-ös faktorral).
Ugyanakkor a kemény fotonok száma nem csökken semmit sem. Illetve d+Au -ban sincsen csökkenés.
Ezt én nem tudom máshogy interpretálni, mint hogy végbemennek a kemény folyamatok, csak a kirepülő partonok nem jutnak el jetként a detektorig. Ha pedig nem jutnak el, valami elnyeli őket. Valami bazi sűrű, erősen kölcsönható cucc. Hadrongáz ilyet nem nagyon tud csinálni.
2. Ha megnézed a hadronok spektrumát, csodálatos transzverztömeg-skálázást mutatnak, és radiális folyás nélkül T~177 MeV körül (pluszminusz néhány MeV, nem emlékszem) van a Boltzmann-hőmérsékletük. A Hagedorn-határhőmérséklet T~175 MeV-re jön ki. Ugye ez az a hőmérséklet, ami fölött nincs megengedve a hadronos fázis, mert divergens lenne az állapotok száma. Ezt megint nem tudom másképp interpretálni, minthogy a hadronok a kifagyásukról hozzák el az információt.
3. Ha megméred a fotonok spektrumának meredekségét, Látsz egy igen markáns, ~250 MeV hőmérsékletű komponenst. Ez bőven több a Hagedorn-hőmérsékletnél. Ezt szintén nem tudom máshogy értelmezni, mint hogy a fotonok egy nemhadronos anyagról hoznak számunkra információt.
4. Ha megméred a hadronok folyását, az teljesen inkonzisztens egy ideálisgáz-képpel, és teljesen konzisztens egy viszkozitásmentes folyadékkal. Kvarkszám-skálázást látsz (minden mezon és barion egyetlen görbére húzható, ha a konstituens kvarkok számával normálod a folyást és a mozgási energiát). Ezt nem tudom máshogy értelmezni, mint hogy kvarkok folyadékát látjuk, nem hadronos anyagot.
5. Ha megnézed a folyást különböző hőmérsékleteken, az látszik, hogy kb. 30-35 GeV-ig megy felfelé, és onnantól kezdve szaturál, és egészen 2.75 TeV-ig ugyanannyi marad. Ha megnézed a jet-elnyomást, hasonlót látsz. Ha megnézed a kémiai potenciált, ugyanezt látod. Egy bizonyos hőmérsékleten beáll egy lényeges változás a keletkező anyag jellegében, és onnantól kezdve úgy marad.
6.... van még rengeteg dolog, de talán ezek voltak a legfontosabbak.
(Ránéztem a lejjebb linkelt Wikipedia-cikkre, hát ugyan nem explicite hülyeség, de elég felületesen van megírva.)
A kísérletek bizonyították, amit az elmélet már évekkel azelőtt megjósolt a kvark-gluon plazmával kapcsolatban.
Ez sem teljesen pontos :)
Kicsit konkretizálom, amit az előbb írtam.
- Az elmélet szerint (Shuryak 1980) a QGP olyan állapot, amelyben érvényesül az aszimptotikus szabadság. Tehát a kvarkok és gluonok szabadon röpködnek, Aurora pedig perturbatív QCD-t számol és boldog :)
- A gyakorlatban az derült ki, hogy valóban létezik egy olyan állapot, ahol a hadronok "megolvadnak", de ez igazából a kvarkok folyadéka.
- Az elmélet szerint (Matsui-Satz 1986) a QGP egyértelmű jele lesz, hogy a nehezebb kvarkokból álló részecskék, mint pl. a J/psi mezon, nem fognak létrejönni: a nagy "nyüzsgésben" nem tudnak kötött állapotba kerülni. (Ennek jelét figyelte meg az SPS).
- A gyakorlatban kiderült, hogy a J/psi-ből már "hideg" ütközésben is kevés jön létre, nem megbízható jele a QGP-nek. A QGP egyértelmű jele végül az lett, hogy az erősen kölcsönható anyag mindenféle könnyű mezont elnyelt, míg a fotonokat átengedte. (Azt azóta sem tudni egyébként, hogy az SPS-ben létrejöhetett-e a kvarkanyag. A legújabb RHIC-es mérések szerint az energiasűrűség pont a határon volt...)
A kvark-gluon plazma (nevezzük így) egyértelmű jeleit 130 GeV egy nukleonra jutó ütközési energián mutatták ki először a RHIC gyorsító aranyat ütköztető kísérletei. Ez 2002-ben történt, az ellenpróba pedig 2003-ban. Tehát Csörgő Tamás ezt 2004-ben már nyilván sejtette, de nem nyilatkozhatta le ebben a formában, hiszen a felfedezés hivatalos bejelentését a RHIC négy kísérlete 2005-ben tette meg* egy-egy vaskos, részletes publikáció kíséretében.
2010-ben a RHIC meg is mérte az anyag hőmérsékletét egyfajta színképelemzéssel. Az jött ki, hogy a kvarkanyag hőmérséklete legalább 4 billió fok, duplája annak, amely fölött már hagyományos anyag nem létezhet.
2011-ben az LHC 2.7 TeV-es ólom-ütközéseiben látott anyag érdemi eltérést nem mutat a RHIC-ben látott anyag tulajdonságaihoz képest. Kicsit nagyobb energiasűrűség, kb. ennyi.
---
* Ezekben a publikációkban kvark-gluon plazma elnevezést nem használták, sűrű partonanyagnak, erősen kölcsönható kvarkanyagnak, kvarkfolyadéknak titulálták, ami létrejött. Ennek okai:
1) Az elméleti várakozások egy gázszerű , szabadon "kavargó" anyagot vártak volna. Ehelyett -és ez nagy meglepetés volt- folyadékként viselkedő anyag lett az eredmény, amelynek részecskéi erősen kölcsönhatnak.
2) 2000-ben -lényegében amikor a RHIC-en megnyomták a Start-gombot- a CERN SPS gyorsítója kijött egy (publikációra nem alapozott) kijelentéssel, hogy megtalálták a kvark-gluon plazmát. Ennek megalapozottságában némelyek kételkedtek, azóta viszont egyértelműen kiderült, hogy az a jel, amit ők láttak, a hideg nukleáris anyagból is származhat. Ezért jó dolog az ellenpróba...
A nehézionütközésekkel az a baj, hogy ott nem lehet a perturbatív QCD-vel számolni. Nemiscsak a feltételezett ősrobbanás kori QGP miatt fontos ez az egész, hanem azért, mert a QGP-ben lehetne tesztelni a QCD-t. Mert ott annyira lecsökken a QCD csatolási állandója, hogy ott tényleg jó a perturbációszámítás, és vannak színes kvark és gluon aszimptotikus állapotok. Szóval olyan jól kezelhető lenne, mint a kvantumelektrodinamika. Csak egy csöppet változatosabb lenne, mert nyolcféle különböző színes elektromos és színes mágneses mező van, amik mind a kvarkokkal, mind egymással kölcsönhatnak. De a nehézionokban ez az egész nem müködik, ott effektív modelleket lehet használni. Vagyis, hogy nukleonok pionokat és delta részecskéket cserélnek ki. Illetve rácstérelmélettel számolnak, de az közelítőleg müködik. A hadronikus (kötött) állapotokra nincs möködő perturbatív QCD-s elméleti leírás.
"Szép dolog egy ilyen elmélet, csak az az aprócska szépséghibája van, hogy nem igaz. Annak ellenére, hogy eszméletlen összegeket költöttek rá nem találják a Higgs bozontot."
Igazából a Higgs-mechanizmus és a skaláris Higgs-bozon esete két különböző dolog. Ha nem lenne Higgs-bozon, akkor is lehetne Higgs-mechanizmus, csak mások generálnák a tömeget. Magyarok alkottak elméletet, hogy eddig ismeretlen vektorrészecskék is generálhatnak tömeget. Illetve ott a technicolor elmélet, miszerint a kvark-antikvark pároknak van egy eddig ismert erős kölcsönhatás mellett egy másféle erő kölcsönhatása. Ez is generálhatná a tömeget. Ez nem tenné szükségessé egy skalár tér szükségességét, hanem a jelenlegi kvarkokkal magyarázná, csak egy új kölcsönhatást tételez fel. És a dinamikából adódna a szimmetriasértés, ami a tömeget generálná.
Eddig nem ismernek nulla spinű elemi részecskét, ami tényleg elemi. Ugye a nulla spinű mezonok (például a pionok) is feles spinű kvarkokból áll. A tényleg elemi nulla spinű részecskék egy kicsit bajosak. Mert önkényesen kell levágni a negatív energiás tartományát egy lépcsőfüggvénnyel.
"Bár az eddigi bizonyítékok többsége arra mutat, hogy az RHIC során megfigyelt tûzgolyó tulajdonságai kvark-gluon plazma eredetûek, ez továbbra sem elegendõ ahhoz, hogy a kísérletezõk kijelenthessék, a QGP jelenséget észlelték""
Ebben igaza van Astrojannak. Sajnos a kísérleti adatok még nem elég meggyőzőek. Úgye látnak jeteket, de még nagyon kérdéses, hogy láttak el kvark-gluon plazmát. Ugye ez a plazma összességében egy óriási nagy színsemleges hadron. Mivel egy óriási nagy hadron, egy természetellenes részecske, így iszonyú gyorsan elbomlik. Emiatt nehéz a nehézionütközésekből kiszűrni, hogy vajon tényleg QGP-t láttak-e.
A Higgs-mechanizmus nagyon jo elmelet... ahol a Higgs bozon egy nulla spinu elemi reszecske.
Szép dolog egy ilyen elmélet, csak az az aprócska szépséghibája van, hogy nem igaz. Annak ellenére, hogy eszméletlen összegeket költöttek rá nem találják a Higgs bozontot.
Ebből viszonylag egyszerűen levezethető, hogy a Higgs bozon általi Higgs mechanizmus NEM nagyon jó elmélet :))
Na persze még várhatunk egy kicsit amíg építenek egy mégnagyobb kollidert, hátha majd ott találnak valamit..
"Bár az eddigi bizonyítékok többsége arra mutat, hogy az RHIC során megfigyelt tûzgolyó tulajdonságai kvark-gluon plazma eredetûek, ez továbbra sem elegendõ ahhoz, hogy a kísérletezõk kijelenthessék, a QGP jelenséget észlelték"
Marhaságokat írogatsz. A kísérletek bizonyították, amit az elmélet már évekkel azelőtt megjósolt a kvark-gluon plazmával kapcsolatban.
Ez volt az elmélet:
" A következtetés tehát az, hogyaz Au + d ütközésben ilyen erősen abszorbeáló közeg nem keletkezett, de az Au + Auesetben igen! Nyomon vagyunk! Ez lesz a Kvark Gluon Plazma! Hátra van még az, hogyellenőrizzük ennek a közegnek a tulajdonságait és összevessük az elméletileg várttulajdonságokkal. Ha egyezést tapasztalunk, akkor elmondhatjuk, hogy "jó mulatság, férfimunka volt!" Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy amit találtak, az nem egyspekulativ elmekonstrukció igazolása, hanem egy valódi fizikai jelenség felfedezése. Ezegy gyönyörű jelenség! Ez azt bizonyítja, hogy a hadronikus anyagnak egy újhalmazállapotát találták meg! A hátralévő feladat már „csak” az, hogy megkeressék ennekaz új halmazállapotnak a helyes elméleti leírását"
/2004/
"Már a korábbi kísérletek alapján tudtuk, hogy a RHIC arany-arany ütközéseiben új anyagforma jött létre, amely a várakozásoktól eltérően nem szabad kvarkok és gluonok gázaként viselkedik, hanem folyadék halmazállapotú. Bizonyítottuk már azt is, hogy ez a közeg kvarkok folyadéka. Azt találtuk, hogy ebben a tökéletesen folyó 'őslevesben' a kvarkok erősen csatolódnak egymáshoz" - mondta Csörgő Tamás professzor, az MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézet tudományos tanácsadója (aki egyben a Harvard University vendégkutatójaként a nagyenergiás fizika elméleti és kísérleti szakértője)."
" A kísérleti megfigyelések alapján fogalmazták meg a következtetést: az arany-arany ütközésekben megfigyelt részecskeloszlások éppen olyanok voltak, mint amilyenekre az elméleti fizikusok a kvark-gluon plazma keletkezése esetén számítanak."
A Higgs-mechanizmus nagyon jo elmelet, mert nulla tomegu vektorterekkel dolgozhat, ami renormalhato. Mert tomeges vektorterek nem lennenek renormalhatok. A tomegtagok igazabol a Higgs bozon vakuumallapotaval valo kolcsonhatasi tag, igy maga a vektormezo igazabol nulla tomegu maradhat,
A Standard Modell a Higs bozon altali Higgs-mechanizmust targyalja, ahol a Higgs bozon egy nulla spinu elemi reszecske. De vannak mas elmetek is, amik tudjak a Higgs mechanizmust. Peldaul egegsz spinu, eddig fel nem fedezett egesz spinu vektorterek is letrehozhatnak Higgs-mechanizmust. A szupravazetoben a Meissner-hatast, vagyis hogy a magneses ter nem jut be a szupravezetobe, azt is a Higg-mechanizmus okozza. Csak itt a Higgs-bozonnak a Cooper elektronok felelnek meg.
ha nincs kvark és gluon, akkor micsoda a kvark-gluon plazma, amit a CERN-ben 175MeV-on létrehoztak ? Hazugság. Tévedés. Álom. Nem azt hozták létre hanem mást. Nem hoztak létre semmit. Létrehoztak valamit és ráfogták, hogy az a kvark. Békabrekegés. Enyv. Mindent nekem kell tudnom? Nem. Szerintem nem hoztak létre kvarkot mert kvark nincs. Graviton van. Meg elektromos töltésrészecske. Ezek elegye vagy kombinációja fordulhat elő a plazmában.
Cecewinamp, neutrínó lehetséges hogy van, de nem elemi részecske, ugye most már hasonlítgatják a sebességét a fényéhez, tudnak belőle gyártani, próbálják vizsgálni stb. Mivel nehezen vizsgálhatók ezért még sok a feltételezés.
Erről készítettem is egy gnuplotos ábrát. A dielektronok tömegének függvényében ábrázoltam a hatáskeresztmetszetet. A vízszintes tengelyen a dileptontömeg van GeV-ben, a függőleges tengelyen a dileptonok hatáskeresztmetszete milibarnban. Ami változásfog történni, hogy amikor a dileptontömeg a ró mezon tömegét eléri, akkor egy rezonanciacsúcs fog megjelenni. Mert a dileptonok virtuális foton elbomlásával keletkeznek. De a vektormezon dominancia szerint ez vektormezonokon át történik. Én a vektormezonok közül csak a rót fogom tudni figyelembe venni, az omegát nem.