Nekem és a tatuembernek egyöntetű véleményünk, hogy imádnivaló Kiss Mari. Szép és tehetséges. Na jó, ez előbbi kicsit túlzás, de én szépnek tartom.
Legutóbb a Hotel Plazaban láttam a Játékszínben. Maga a darab nem egy örökzöld, és bár Gálvölgyi nem olyan rossz benne, de Matthau jobb volt. Viszont Marink egyszerűen remek a megcsalt, megkeseredett feleség szerepében. Nem játssza túl, és nem is kezeli ujjgyakorlatként.
Miben láttad mostanában? Én most nem vagyok otthon, de általában színházbuzi vagyok, úgyhogy jöhetnek az ajánlatok a kis szépséggel.
Egyébként imádtam pl. Ló Szerafinként is.
Ha elpusztul a tulok,
szarvából lesz a tülök,
de ha én elpüsztülök,
belőlem nem lesz tulok.
Ugyan, mért viccelne? Nem hiszem el, hogy a Nemzet ott tart, hogy már szégyenkeznie kell az embernek, ha egészséges, magyar módon akarja nevelni ivadékait. Vagy tényleg ennyire belesüppedtünk volna a komenyizmus mocsarába? Csinos Iter nagyon jó példát hozott föl, Miniszterelnök Úrnak a Családról vallott nézeteire minden igaz magyarnak oda kéne figyelnie. Viszont tényleg ne romboljuk már a topikot, Ágrólszakadt biztos nem örül neki.
Te majd légy jobb szülő, mint amilyen az Édesanyád volt, neveld föl tisztességesen a gyermekeidet, olvass föl nekik verset minden este. Én még ráérek a családalapításon gondolkodni, de Én is sok gyermeket szeretnék, avval járulnék hozzá a néppességfogyás megállításához.
Szegény Iter! Szomorú gyermekkorod lehetett, kommunista nagyi, anyagilag nehéz helyzetű édesanya, nem irigyellek. Szerintem nincs fontosabb a világon, mint a Család.
Persze, nem is gondoltam, hogy a nagyidat ki kéne végezni, szerintem pár hónap fogház korrekt büntetés lenne számára. Mostmár Én se írok ide többet, csak ha Kiss Mariról eszembe jut még valami.
Szerintem se romboljunk topikot, azt én is elítélem. Tökre sajnállak, hogy komcsi nagyid van, kár, hogy nem húzták lámpavasra idejekorán. Mármint úgy általában a komcsikat, nem a te nagyidat.
Á, ne higgy az újságoknak, mindent összeírnak, például akár buzeranciával is összefüggésbe hozhatják az embert, mint szegény Alföldit, vagy – amit te is olvastál – az alkohollal, mint Hernádit vagy most ezt a Kiss Marit. Tudod, én messzire elkerülöm a pletykalapokat, a gyomrom kifordul tőlük, inkább olvasok színvonalas nemzeti sajtót, Demokratát, Szittyakürtöt, Nemzetőrt.
Nagyon helyes ez a Kiss Mari, csak az arcvonásain némi melankóliát, rezignáltságot vélek fölfedezni, legalábbis ezen a képen. Jól sejtem, hogy elsősorban szomorú színdarabokban játszik? Tudod, e fotográfia alapján az egész élettörténetét le tudnám írni az intuícióm segítségével, olyan sokatmondó ez a fénykép.
