Inkább a harmadik világbeli diákok az igazán szűk keresztmetszet, ahogy már anno, még a rendszerváltás előtt (már akkor sok dolláros-fizetős arab-afrikai diák volt nálunk) emlegettük őket, mint a "szerecseneket" - olyan alapokkal, tudással, sokszor olyan habitussal-képességekkel, amire egyszerűen semmit sem lehetett alapozni. Mégis megkapták a kellő számú dollár folyamatos kifizetése után a diplomájukat (és legtöbbször az államvizsgán meg lettek kérve, hogy jó, át lesznek engedve, de ígérjék meg a Próféta szakállára, hogy soha nem fognak mérnöki szakmában semmit sem csinálni)...
Ez most is így megy, a BME néhány kritikus kara (építőmérnöki például), és az orvosi fakultások azok, amelyek nem hajlandók általában erre - mert beláthatatlanok lehetnek a következmények, és ugye rettenetesen visszaüthet az intézményre is egy életveszélyesen kontár orvos, vagy egy összedőlő épületeket kreáló építész...
Azt nem vitatom, hogy akkor küldenek el bárkit, amikor akarnak - viszont sokszor megoldhatatlan a pótlása, ergo mégsem teszik meg. Esetleg azzal sem, akit jobb lenne elküldeni...
Tanítani meg én is szeretek, csinálom is továbbra - de "máshol és másképpen". De generálisan gond, hogy minden területen egyre kevesebb a valóban hozzáértő és rátermett szakember. Az ipari-gazdasági háttér átalakulásával és összezsugorodásával óriási tudásvesztés következett be, vannak területek/iparágak, ahol akkor sem tudnánk újraindítani semmit, ha nagyon akarnánk - mert egyszerűen nincs már szakember. Ha mégis akarnánk - akkor az alapokkal kellene kezdeni, előbb megfelelő szakembereket kiképezni - ez viszont a versenyszférától nem várható el, ezt senki nem fogja megfinanszírozni.
Gyere le középfokra. Itt szerintem a pénzek is jobbak. Az óraterhelésről nem tudok nyilatkozni, egyetemen még nem tanítottam huzamosabb ideig, csak beugrósként pár órát.
de a külföldi hallgatók tudása sokszor nagyon csekély, tényleg olyan dolgokat nem tud, amit nálunk általános iskolások is tudnak.
1.) ennek az a meglehetősen egyszerű magyarázata, hogy azok a nyugati diákok mennek magyar egyetemre, akit a saját országában nem vettek fel
2.) mit jelent az, hogy "nálunk általános iskolások is tudnak"? gondolom nem azt, hogy petőfisándorszületettkiskőrösezernyúccázhuszonháromsatöbbi, mert akkor ez megint csak érthető azért
Hát ha hiszed, ha nem, elég könnyen "el tud zavarni" bárkit, határozott időre vesznek fel embereket. Borzasztó óraterhelésekkel tudnak dolgoztatni embereket, még a pályám kezdetén dolgoztam másik helyeken óraadóként is, de most már ez egyáltalán nem lehetséges, nem engedik, mindent belső emberekkel kell megoldani.
Én 2 éve kezdtem el újra tanítani (előtte a gyerekeim születése előtt tanítottam utoljára, mert sok lett volna kicsi gyerekek mellett még ez is), és néztem nagyokat azért. :))
Én szeretek tanítani, de nem egyszerű, sokan belefásulnak a hallgatók érdektelenségébe, a kevés pénzbe, a méltatlan helyzetekbe (pl. vannak karok másik városban, de nem fizetik ki az útiköltséget, ha oda kell menni tanítani).
(És akkor még a felénk helyezett csinovnyik bandáról az ember nem is beszélt. Az ún "elnök" pl...)
Ez a mostani state-capture pontosan azért alakulhatott ki (és ennek csak része a Kúria megszállása), mert a választók többségét ez nem is érdekli.
Remélem figyelemmel követted a Tarnazsadányi sokkörös választások eredményét, ahol Kolompár Szandokán és Orsós Ramszesz heroikus küzdelmet folytatott a Nobel-díjas, hiperintelligens választók meggyőzéséért - abszolút tipikus példa arra, ahol választást sem lenne szabad egyáltalán rendezni, mert az adott közösség ab ovo nem képes a normális önszerveződésre és önigazgatásra, ha rájuk hagyod, öt percen belül a Legyek Ura világa lesz belőle...
Ehelyett közpénzből finanszírozzuk a pénzért egymással vetélkedő bűnözőket...
Én már régen a hátam mögött hagytam ezt, de pont akkor voltam ott a dolgok sűrűjében, amikor a Bolognai-rendszerrel elkezdett "felhígulni" a felsőoktatás. Sokkal, de sokkal több diák lett felvéve - értelemszerűen úgy, hogy a felvételi küszöb lejjebb lett tolva - ráadásul úgy, hogy az oktatói létszám egyáltalán nem nőtt. Ameddig én ott voltam, addig például a számok úgy néztek ki, hogy mondjuk 1990-ben kb 100 ezer diák tanult a felsőoktatásban, és jutott rájuk 17-18 ezer oktató. Egy évtizeddel később, 1999 környékén a diákok száma elérte a 300 ezret, és jutott rájuk úgy 21 ezer oktató - konkrétan az én tanszékemen (BME) pont ugyanannyian voltunk tíz évvel később, sőt, amikor én bent maradtam tanársegéd-félének, akkor én voltam a tanszéken a legfiatalabb, amikor az évtized végén felmondtam, és végképp átköltöztem saját vállalkozásomban - akkor is... A 2000-es évek első felében már a 420-430 ezres számokat kerülgette a hallgatói létszám - az oktatóké valahol 22-23 ezernél tetőzött, és azóta sincsenek többen, jelenleg is ez a létszám - most egyébként elkezdett csökkenni a hallgatói létszám, tavaly már "csak" 230 ezer volt, ami még mindig azt jelenti, hogy bő kétszer annyi diák jut egy oktatóra, mint a rendszerváltásnál - másrészt már látszik az elqrás is, meg a rossz demográfia is, mert most már látványosan csökkenő létszámú korosztályok jönnek, és közülük is egyre többen mennek inkább külföldi egyetemekre tanulni - csökken a hazai oktatás presztízse és minősége, ami nem is csoda - hisz nem kap semmi megbecsülést a kormányzattól, 15 éve kussoltatás van.
Ugyanakkor én magam is érzékeltem azt, hogy sokkal több felvett hallgatóhoz sokkal több rossz képességű és/vagy link is tartozik, akiket - ha nem valami alapvetően súlytalan büfé-ruhatár szakról van szó - igenis ki kell szórni, nehogy már nyilvánvalóan felkészületlen és alkalmatlan emberek kapjanak mérnöki, nota bene orvosi diplomákat.
A folyamat persze az oktatókat is rombolta, én magam is alapvetően azért hagytam abba, mert egyértelműen azt éreztem, hogy nem tudom komolyan venni a semmilyen szinten nem megbecsült egyetemi státuszomat, és a megélhetésemhez elengedhetetlen munkám mellett egyszerűen nem jut rá időm, energiám sem. Én felmondtam - de tudok jó pár kollégáról, aki nem tette ezt meg, ott maradt, tovább csinálja - úgy, ahogy ezt így lehet, nem túl fényes szinten... A szisztéma jelen állapotában nem csak a diákok, de az oktatók között sem tud igazán jól szelektálni, nem engedheti meg magának, hogy elzavarjon egy nem jó tanárt - ha egyszer nincs helyette más...
A magyar és a lengyel kormány Donald Tusk hatalomra kerülése óta nincs jó viszonyban
Csakhogy Sikorski véleményéhez, meg úgy általában ahhoz a lengyel véleményhez már nem sok köze van Tusknak, hogy a magyar kormány, azon belül is orbán és szíjjárto sunyi kis ruszkibérencek, Putyin marionettbábui.
Ennek megállapításához igazán lengyelnek sem kell lenni, innen is világosan látjuk.
Tapasztalatom az, hogy BSC-n eléggé sok a "senkiházi", az MSC-n kevesebb, de a külföldi hallgatók tudása sokszor nagyon csekély, tényleg olyan dolgokat nem tud, amit nálunk általános iskolások is tudnak. A levelezősökkel van a legjobb tapasztalatom, mert ők valóban akarnak tanulni.
Persze az orvosi az osztatlan képzés, tehát ott nem tudom mi a helyzet.
Nálunk is van elég erős nyomás arra, hogy ne bukjanak meg sokan, mondjuk nálam olyan, hogy eljött valaki a vizsgára és úgy bukott meg még nem volt, csak úgy, hogy egész félévben nem láttam, és a vizsgára sem jött el. :) Nálunk is amúgy 30% körül van megállapítva a határ, nincs ez hivatalosan kimondva, de rapportra kell menni, meg magyarázkodni, ha ennél nagyobb alakul ki.
Hidd el, hogy nagyon nem az a világ van most, mint amikor mi jártunk egyetemre, nagyon nem. :) Pl. pofátlanul reklamálnak mindenen, de nagyon durván, vagy nálunk elképzelhetetlen lett volna, hogy egy vizsgán valaki papucsban és rövidnadrágban jelenjen meg (szóbeli), itt meg rendszeres, és elegánsan kb. senki nem jön ( ez nyilván apróság, de először eléggé meglepett. :)
A kreditrendszer eleve egy jelentős könnyítés, az én időmben még az sem volt.
Azzal egyetértek, hogy az öncélú buktatásokat nem szabad engedni, és mondjuk a 90%-os bukás azért gyanús kell, hogy legyen, de 30% egy-egy vizsgaalkalmon biza simán előfordul.
És még nem is a szóbeli a gond, hogy akkor vizsgázhat újra, hanem, hogy írásbeli esetén ilyenkor feljebb kell vinni a ponthatárt úgy, hogy ne legyen nagyobb a bukás, mint 30%. He??? Így össze-vissza lesz, hogy ki milyen teljesítménnyel megy át...
Arról már nem is beszélve, hogy például a Kúria szépen tele lett rakva eleve szélsőséges, EU-ellenes és messzemenően Safranek-természetű bíróval/bírónővel, akik amúgy is remekül meg vannak fizetve, kényelmes és nagyon bizalmi állásuk van, és bármiféle plusz korrupció nélkül maguktól "tudják és teszik is a dolgukat", szállítják futószalagon az akár konkrétan törvényellenes, de a rezsimet és annak prominenseit kiszolgáló ítéleteket... Itt még konkrét korrupció sincs - illetve az már rendszerszintű...
vegyük el a kétfogú marinéniTM választójogát, és akkor majd jó lesz!
"vizsgáztatóhoz vagy bizottsághoz kell mennie (hátha az nem buktatja meg)"
Vagy esetleg reálisan értékeli, és azért megy át, nem? Ha meg nem megy át, akkor egyértelműen kiderült, hogy valóban hülye és nincs értelme tovább kínozni.
Egyébként meg köznevelésben évtizedek óta van középfokon is olyan lehetőség, hogy az osztályozó vizsgán elhullott diák kérhet független vizsgabizottságot, sőt, emelt szintű érettségin alapból idegenek vizsgáztatják a fiatalokat, ez miért baj?
így van, ha 30%-nál több hallgató bukik meg, akkor az nem minősül vizsgajegynek ÁMDE ha kétszer kapott egy oktatónál elégtelent, akkor harmadjára más vizsgáztatóhoz vagy bizottsághoz kell mennie (hátha az nem buktatja meg) és ugye a sokat buktató szankcionálják.
ezt viszont nem igazán értem, nem néztem meg a szabályzatot, ennek kellene utánanézni
"az elégséges érdemjegy küszöbét az előzetesen meghatározott, a tesztvizsgára vonatkozó minimális pontszám helyett úgy kell módosítani, hogy a bukási arány ne haladja meg a 30 százalékot. Tehát az oktatók kötelesek utólag módosítani az érdemjegyek ponthatárán"
itt valami nem stimmel vélhetően, mert ez ugye azt jelentené, hogy 30 százalék bukhat meg, a többinek át kell menni akkor is, ha cserébe mondjuk 2%-tól kettes a vizsga (ill.mi van, ha mindenkié nulla százalékos, stb)
"A végrehajtómaffia melléxála vótt, ugye, mekkora fogalmatlan kreténbarmokat rugdostak át a szakvizsgákon..."
Ott sem volt 30%-os korlát, mégis megoldották, nem ezen fog múlni.
Én itt inkább azt látom célnak, hogy ha a nem kedves egyetemi tanár éppen balsarokkal ébred, ne tudja megkúrni a nem szimpi évfolyamot teljes egészében, legalábbis ha megteszi - mert ugye megteheti -, akkor ugrik az esetleges kitüntetés, óh jajj....
Jó, én ezt értem, de itt nem arról van szó, hogy át kell engeni, hanem arról, hogy kvázi kapjon egy új esélyt - ingyé. Értem hogy vannak nem odavalók, de az általad említett link senkiházik kiteszik a hallgatók 30%-át? Ha nem, akkor nincs miről beszélni, és egyébként is 3 vizsgaalkalommal kvázi kivágható a delikvensek 90%-a, ha annyira akarja az oktató.
És azért itt elég sokan megfordultunk egyetemeken - én jelesül 3-ban, abból az egyik az ELTE volt -, és hát gondolom mindenki tudna mesélni xy professzor úrról/hölgyről, akitől az egész évfolyam rettegett, mert az oktatási módszertana abból állt, hogy a 40 évvel azelőtt megírt jegyzeteit felírta a táblára, kvázi mindenki magának tanult úgy, ahogy tudott - ha szerencséje volt, a gyakvezetője legalább értelmes tanársegéd lett.
Az a nyűgöm, hogy addig-addig csökkentik a követelményeket, míg egy segghülye, cserébe makacs delikvens idővel csak átmegy... vagy átrugdossák, pláne ha szankcionájják a zoktatót...
Amúgy is akad egy ollan spúrom, hogy itten főleg a fizetős/kűffődi hallgatókra gyúrnak: ha túl sokat vágnak meg, elmegy a kedvük a zegésztől...
A végrehajtómaffia melléxála vótt, ugye, mekkora fogalmatlan kreténbarmokat rugdostak át a szakvizsgákon...
Én tanítok egyetemen felallasban, hát tudnek ám mesélni a hallgatokrol.😃 Pl simán nem jön el a vizsgára. Mondjuk ha aznap hatan jönnének, kettő nem jön el, akkor máris ugye opszika, és ennek semmi köze ahhoz, hogy én hogy tanitok. Vagy pl egyetlen órán sem vesz részt, ezért nem írom alá a félévét, megint csak én magyarazkodhatok. Megint semmi koze hozzá, hogy hogyan tanítok. Tavaly volt több olyan delikvensem is, akik kétszer is megcsinálták, hogy nem jottek el a vizsgara, és akkor ha mondjuk az vsn megadva, hogy 8-tol 11-ig van a vizsga, akkor 11-ig köteles vagyok ott ülni, és várni. Iszonyat kitolas.
Iszonyat segítséget kapnak, már megadom a kérdések listáját is, hogy mibol kérdezek majd (ált sulis szint), úgy sem tudja megtanulni. Órákig magyarazom basszus MSC-seknek hogyan kell megoldani egy egyszerű, két ismeretlenes egyebletrendszert.
Ha belegondolok mi hogyan tanultunk anno, és nekik hogy kell, össze nem lehet hasonlítani, annyira sok segítséget kapnak. Szerintem kell legyen egy határ.
Most arról nem is beszélek, hogy a fizetős külföldi hallgatókat mennyire nem engedik buktatni...
Jól értem, hogy a kvóta felett nem átengedni kell a delikvenseket, hanem csupán arról van szó, hogy megbukik, de nem csökken a pótvizsgalehetőségek száma, hiszen nem számit sikertelen vizsgának (kvázi az történik, hogy nem kap rá jegyet).
Ezt azért nem érzem akkora minőségromboló bűnnek, mint ahogy a semmelweis oktatói testülete állítja, ugyanis nagy valószínűséggel az esetlegesen segghülye delikvens a következő körben már nem fog a 30% felé esni.
Ellenberger.
Taláni ideje lenne az egyetemeken is feltenni a nagy kérdést, hogy 21. századi módszerekkel akarnak-e valóban oktatni - és tényleg oktatni akarnak-e, nem csak a 30 éve megszokott módon előadni -, és ha igen, akkor valóban hatékony-e az oktatás, ha az oktatódni oda járó delikvensek 30-40%-a többször bukik vizsgákon.
Az írásbeli estén pedig a 30%-os határ az írásbeli tesztekre vonatkozik, ha nem tetszik az oktatónak, akkor írasson dolgozatot, rögtön annyit buktat, amennyit akar, igaz azt végig kell olvasni, nem rádobatni az adjunktussal a javítókulcsot, és kijavíttatni vele....
Szóval ja, érdemes lenne az éremnek mindkét oldalát, de az élét is megvizsgálni.
Magyar-Lengyel két jó barát. Ugye mi jó barátok vagyunk, ugye mi jó barátok vagyunk... NEM!
Egymást háborúpártizta az internet nagy nyilvánossága előtt a lengyel és a magyar külügyminiszter. A vitát Orbán Viktor X posztja indította el, amiben a magyar miniszterelnök kifejezte véleményét, hogy ha az Európai Unió vezetői (Orbán szóhasználatával „a brüsszeliek”) lépéseket tesznek a befagyasztott orosz vagyon lefoglalására, akkor az felér egy hadüzenettel. Erről egyébként beszélt egy interjúban is.
Sikorski posztjára nem késett a magyar riposzt. Szijjártó Péter külügyminiszter szállt bele kollégájába egy újabb bejegyzéssel, amiben azt írta: Értjük, hogy Oroszország-Európa háborút akartok, de nem hagyjuk, hogy belekeverjetek minket a háborútokba!
Sikorski erre úgy reagált a poszt alatti kommentben: Hacsak Oroszország nem támad újra, nem lesz ilyen háború, de értjük, hogy akkor az oroszok oldalán állnátok.
Sikorski és Szijjártó nem először ugrik össze: „Úgy tűnik, a másik csapatban játszol, Péter” – írta a lengyel külügyminiszter ahhoz a képhez, amelyen Szijjártó Péter a pekingi katonai parádén együtt vonul Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral, Hszi Csin-ping kínai elnökkel és Vlagyimir Putyinnal.
A magyar és a lengyel kormány Donald Tusk hatalomra kerülése óta nincs jó viszonyban, kapcsolatukat folytonos oda-vissza szólogatások jellemzik. A parádé előtt akkor alakult ki heves szóváltás a két ország külügyminisztere között, amikor Szijjártó a Barátság vezeték elleni támadásról posztolt az X-en.
Franc tudja, valójában egy rendszerszintű bírósági korrupciót rohadt nehezen tudsz a nyilvánosság elé tárni. Addig, ameddig ez a rezsim van - addig semmiképpen.
Minél csóróbb egy ország, annál korruptabb - ez egyszerűen ökölszabály, hiszen általánosan alacsonyabb a jövedelmi szint, tehát az az összeg is, amennyiért valaki elcsábulhat. Viszont a korrupció valójában messze legnagyobb ellensége a nyilvánosság - ezért is küzd a NER foggal-körömmel a médiatér teljes leuralásáért (részleges sikerrel, mert úgy tűnik, az első 4-5 évben a média messze nagyobb hányadát bekebelező időszak óta nem tudnak már igazán érdemben előre lépni, aki nem adja meg magát, azzal alig tudnak mit kezdeni - pont azért nem, mert EU tagok vagyunk, és nem léphetnek át bizonyos szabályokat, bár nagyon szeretnék...).
De nálunk van egyedül az egész EU-ban valódi state-capture, és eléggé belefásult mindenki, hogy teljesen hiábavalóan szerzel bizonyítékokat valami disznóságról, még a nyilvánosság elé is hiába viszed - végül nagyjából semmi sem történik. A basi belső körei nyugodtan szüzeket áldozhatnának, és erről felvételek lehetnének - semmire sem mennél vele.
Ezek tetejébe egy bírósági korrupciót te nyilvánosság elé csak akkor vihetsz, ha teljesen egyértelműen bizonyítani tudsz mindent. Hiába nyilvánvaló, hogy lefizették vagy simán csak utasították xy bírói tanácsot, hogy hozzon ilyen-olyan ítéletet - ha nem tudsz konkrét bizonyítékot felmutatni, hogy ekkor meg akkor itt és ott vették át a pénzt, kapták meg az utasítást - akkor csak azt éred el, hogy te mész börtönbe rágalmazásért, mert erre azonnal ugrani fognak. És ilyenről nem lesz bizonyítékod kb: soha, a korrupcióban pont az a rossz, hogy iszonyú nehéz bizonyítani, akkor is, ha teljesen nyilvánvaló...
Arról már nem is beszélve, hogy például a Kúria szépen tele lett rakva eleve szélsőséges, EU-ellenes és messzemenően Safranek-természetű bíróval/bírónővel, akik amúgy is remekül meg vannak fizetve, kényelmes és nagyon bizalmi állásuk van, és bármiféle plusz korrupció nélkül maguktól "tudják és teszik is a dolgukat", szállítják futószalagon az akár konkrétan törvényellenes, de a rezsimet és annak prominenseit kiszolgáló ítéleteket...
Itt még konkrét korrupció sincs - illetve az már rendszerszintű...
Nem, ezt már megbeszéltük, ez ide nem jó. Valójában amúgy mint a britek léggömbzáras és konkrétan támadó léggömbös próbálkozásai, és az ennél nagyobb szabású, a Csendes-óceáni nagy magasságú jetstreamet felhasználó tömeges japán USA elleni ballontámadó-projekt alapvetően hatástalan volt. Egyáltalán nem volt sikertelen, legalábbis a briteké, a japánoké akár annak is tekinthető. Mindenesetre a britek bőven okoztak annyi kárt, amennyibe nekik ez a program került, de igazándiból a háborút bármilyen módon befolyásoló mértékű kárt esélyük sem volt okozni ezekkel, ahogy a légteret ballonzárakkal ténylegesen megvédeni sem - ez bizonyos nagy fontosságú (pl: kikötők) pontcélok megvédésére tűnt alkalmasnak, legalábbis a kis magasságban - és pontosan - támadó gépek ellen, a nagy magasságú bombázók a ballonzárak felett repültek, igaz, kisebb eséllyel találtak el bármit is... És bár a léggömbök és drótkötelek nem voltak drágák, de azért annyira hű, de filléresek sem, és százezerszám gyártották őket - a valóság meg az, hogy az általad idézett szövegben nagyjából az összes eredményüket le is írták...
A második világháború kitörésekor egyértelmű lett, hogy az addig alkalmazott kötött ballonok nem alkalmazhatók megfigyelésre, hisz pont mint a napóleoni időkben, a frontvonalak folyamatosan változtak, az első világháborút idéző lövészárokharc már nem volt jellemző. De ne higgyük, hogy a léggömbökről lemondtak volna a katonai vezetők. A légi hadviselés fejlődésével a légvédelem is próbált lépést tartani, és itt jöttek képbe újra a léggömbök.
Létrejött a léggömbzár. Itt a már ismert bomba alakú ballonokat eresztették fel erős drótköteleken. A ballonokat 2-3000 méterig eresztették fel általában, a védendő objektumoktól rendszerint egy kilométerre. A léggömbök egymástól való távolsága 150 méter és 500 méter között változott. Az így feleresztett léggömbök drótkötelei szó szerint halálos veszélyt jelentettek az alacsonyan berepülő ellenséges repülőknek. Az ilyen léggömbzárak legnagyobb alkalmazója Nagy Britannia volt. A Királyi Légierőn belül a Léggömb Parancsnokság (Balloon Command) irányította a léggömbök gyártását, alkalmazását, és a földi kiszolgálók kiképzését. A németek többféle repülőgéptípust felszereltek speciális drótvágó „berendezéssel”, de ez ellen is volt megoldás. A léggömbzár ballonjának kötelét a kikötési pont és a ballon tövében meggyengítették, így a drótvágó gép nem tudta a kötelet elszakítani, hanem magával rántotta a többszáz méteres drótot. Hogy a meglepi még eredetibb legyen, ilyenkor a kötél két végéhez erősített kis fékezőernyők kinyíltak, így végzetesen lerontva a repülőgép repülési tulajdonságait. A következmény egy elvesztett ballon, és egy földre kényszerített náci repülőgép lett. A léggömbzárak egészen a háború végéig szolgáltak. A briteknek azonban volt egy kevésbé ismert léggömbtervük is. Történt, hogy 1940-ben egy erősebb vihar jópár zárléggömböt szakított le a kikötési pontjáról, és ezek a léggömbök az uralkodó széliránynak köszönhetően szépen átlebegtek a kontinensre. Kis idő múlva jöttek a jelentések, hogy ezek a ballonok jó nagy kalamajkát okoztak Dániában és Svédországban. A lelógó több száz méteres drótköteleikkel sok helyen hozzáértek a magasfeszültségű vezetékekhez, rövidzárlatot okozva ezzel, de a svédeknél még a nemzeti rádióállomást is sikerült elnémítani így. Öt léggömb egészen Finnországig repült. A hadvezetés rögtön átlátta a dologban rejlő lehetőséget, és az Operation Outward keretében hozzálátott megtervezni, hogyan lehetne egy ilyen szelek szárnyára bízott léggömbös akcióval borsot törni a németek orraalá. A terv az volt, hogy 2,5 méter átmérőjű hidrogénnel töltött léggömböket eresztenek fel, amikről lelóg majd egy jókora madzag, hogy azzal esetleg rövidzárlatot okozzon, és zavart keltsen a német elektromos hálózatban, valamint egy tartályban 2 kilogramm gyúlékony anyagot is szállítana, amivel további károkat lehet előidézni. Bár az ötlet remek volt, a ballonok előállítási költsége pedig még a háborús viszonyok között is nevetségesen csekélynek számított, csak 1942-ben indították el az első ballonokat a náci birodalom felé. Az első jelentések a terv életképességéről számoltak be, mert nem messze Berlintől egy ilyen ballon felgyújtotta az erdőt. Később a jelentések arról is beszámoltak, hogy a német vadászgépek többször megkísérelték lelőni ezeket a lufikat, ami szintén csak kedvezett a szövetségeseknek, hiszen egy ilyen léggömb lelövése sok drága üzemanyagába fájt a német légierőnek, és bizony a németeknek pont repülőbenzinből volt kevés. A brit „terrorléggömbök” legnagyobb sikere a böhleni erőmű elpusztítása volt. Egy ballon Lipcse közelében hozzáért egy 110000 Voltos távvezetékhez, és emiatt (vagyis a túlterhelés miatt) égett porig az erőmű. A háború végéig összesen 99142(!) ilyen ballont indítottak a britek, az utolsót 1944 szeptember 4-én.
