Nézd, a csövesek legtöbbje nyilván nem véletlenül lett csöves. A tipikus történet, hogy asszony kiteszi a lakásból, pl. mert alkoholista. A fiatalok jellemzően kábszeresek.
Mindkét eset mögött nyilván nehéz jellemek húzódnak meg, és a megfelelő szer iránti olthatatlan vágy.
Az ilyen figurák persze, hogy átverik és lenézik az embert: valamivel menteniük kell az önérzetüket.
A szempont számomra az, hogy semmivel nem érdemeltem ki, hogy Krisztus meghaljon értem. Ő mégis meghalt, ha a részletekre kíváncsi vagy, sokat elmond a mostani divatfilm, a Passió. Innentől kezdve nem mernék egy hajléktalannal leállni önérzeteskedni, pusztán azért, mert nem érdemli meg a segítségemet: Krisztus mindent megfizetett helyette.
Ha a hajléktalan átver, az innentől merő technikai probléma: nem tudtam hatásosan fölhasználni az erre szánt pénzemet. Vagy esetleg mások pénzét, amit e célból rám bíztak. Mondjuk az államnál még mindig jóval hatékonyabb vagyok, amerikai becslések szerint olyan 24-szer. Azaz egy magánforint ill. dollárok olyan 24 állami forinttal ill. dollárral ér föl, amikor valakin segíteni próbálunk.
De régen mutatattam megértést feléjük ( talán túl sokat is), és az történt, hogy elkezdtek kihasználni szépen. Én mondjuk nem az egész hajléktalan társadalmat itélem el hanem a kéregetős, agresszív embereket. Nem alkalmazok sztereotipiákat ( bár tudom, hogy nagyon sok hozzászólásomból az jön le, hogy igen). Sokszor megbánom azt a stílust ahogy fogalmaztam.
De azért voltak pozitiv benyomásaim is pár csövessel kapcsolatban. De azzok nagyon kevesen vannak.
Őszinteségről szó nincs. Ez társasjáték. Nyilván nem mutat rá az öt literes borra, mert tudja, hogy azt nem veszed meg. Viszont rámutat olyan dolgokra, amiknek valódi szükségét érzi, és amikről kinézi belőled, hogy megveszed neki. Így valamilyen szükségét mégis csillapíthatod.
Ami az érzelmeiket illeti, igazad lehet, de Te sem mutatsz irántuk sokkal több megértést :-)
Van egy barátom, annak cigányok ellopták a magnóját. Elhatározta, hogy úgy áll rajtuk bosszút, hogy egész életében Krisztust hirdeti nekik. Nem mondom, hogy ez volt az egyetlen motivációja, de lényeges motiváció volt, azóta is végzi ezt a munkát, meglehetős sikerrel. Több tucat cigánygyerek van, aki már jobban hallgat rá, és őszintébben beszél meg vele dolgokat, mint a saját szüleivel. Azért ez egy valódi bosszú, nem?
Kedves lépcsőmászó!
Ha becipeltem volna azt a faszkalapot a boltba és azt mondtam volna, hogy teljesen őszintén válasza ki mit szeretne, valószínü rámutatott volna az 5 literes tablettás borra. Ezt abból gondolom, hogy még csak bele sem nézett a szatyorba amikkor fintorogni kezdett. Én megvettem az összes kéregetőt. mert azóta figyelem a viselkedésüket és nagyrészt mindegyik gyülőli azzokat az embereket akiknek egzisztenciája van és lakása. És közben elvárják, hogy mi segitsük őket. Az egyik unokaöccsémet aki történetesen 14 éves (!!!) az egyik buszpálya udvaron körbevették ilyen lejmolo szarképüek és elkezdték lökdösni, hogy adjon pénzt. Ja és mindez fényes nappal történt. Innentől kezdve még ki is irthatnák felőlem őket!!!
"A dokumentumfilmmel kapcsolatban. Nagyonis figyelembe vettem a példádat, de én egész más szemszögből látom. Ugyanis az, hogy amíg egyfelől a természet vészesen pusztul, állatfajok kihalnak és ezért állatkertekbe, rezervátumokba tömörítik őket - addig másfelől segítség nélkül hagyni a bajba jutott vadállatokat azoknak, akiknek módjukban állna segíteni, számomra nem természetes. Az ösztönös sajnálat azt hiszem sokkal jobb tanácsadó.
Az ember pedig amíg él, mindig módjában lehet felismerni igazságokat és változtatni."
tekintve, hogy a dokumentumfilmes temaban tobb szakember nyilatkozott ugy, hogy karos, termeszetellenes ez az emberi sajnalat, es hogy tartozkodnak tole, ehhez kepest az, hogy te szentimentalis modon megiscsak a sajnalatot hiszed helyesebbnek, abszolut semmitmondo.
mindig van nehany ember, aki minden erv elleneben azert is mast mond. nem erdekes.
Kedves math2 az, hogy valamit nem tartasz bűnnek éppolyan szubjektív, mintha elmondod, mit tartasz bűnnek. Bár ezt a bűn szót igazából nem nagyon szeretem, sokkal inkább tévedés szót használnék helyette. Persze bárhogy is fogalmazunk, a szubjektivitása (bár szerintem csak bizonyos fokig) de igaz. Mert hiszem, hogy van olyan igazság ami örökévényü és mindenkire egyformán igaz. Még akkor is, ha a különbözőek a körülmények. Azonban tényleg messzire vezetne ennek a részletezése a témától.
A dokumentumfilmmel kapcsolatban. Nagyonis figyelembe vettem a példádat, de én egész más szemszögből látom. Ugyanis az, hogy amíg egyfelől a természet vészesen pusztul, állatfajok kihalnak és ezért állatkertekbe, rezervátumokba tömörítik őket - addig másfelől segítség nélkül hagyni a bajba jutott vadállatokat azoknak, akiknek módjukban állna segíteni, számomra nem természetes. Az ösztönös sajnálat azt hiszem sokkal jobb tanácsadó.
Az ember pedig amíg él, mindig módjában lehet felismerni igazságokat és változtatni.
Egyébként a segítségnyujtás lehetséges egyéni módjában én is nagyjából osztom, amire lépcsőmászó jutott Udvari segítségével.
"Ezt ha rávetítem az emberi körülményekre, akkor egykettőre oda jutunk, hogy az életképesség nem más, mint erőszak, csalás, monopolhelyzet teremtése, ami az emberi valódi értékeket igencsak háttérbe szorítja. "
mint irtam, nem latom, hogy mi az osszefugges. azt latom, hogy az erdeszeti problema kapcsan tenyleg vetitettel egy nagyot.
"Hogy rátérjek a témára, előszöris kiváncsi lennék, hogy te hol húzod meg a határt, mitől tartasz valakit bűnösnek morális másként gondolkodása miatt. Egyáltalán van valami, amit bűnnek tartasz?"
1) ez korantsem rateres, hanem leteres a temarol
2) az, hogy en mit tartok bunnek, az szubjektiv dolog. elmondhatom, de abszolut szubjektiv dolog, nem tartom objektivnek az etikamat es semelyik mas etikat sem. tehat nem tudom, mit ersz el azzal, hogy az en szubjektiv etikamat megismered.
"Azon kívül szerintem ezt a segítség dolgot egy kicsit elnagyoltad. Ugyanis nem világos számomra, (bár remekül fogalmazol :-)) hogy senkit nem sajnálsz (és ezzel egyidejüleg nem is segíted) aki kéreget, aki hajléktalan? Vagy érdeklődsz utána, hogy volt-e valaha esélye valamire? Vagy csak annak nem segítesz, akit ismersz és tudod róla, hogy szerinted nem érdemli meg és vadidegennek előbb adsz bizalmat?"
en csak reagaltam masok egy bizonyos gondolatara, hogy egy bizonyos fiut sajnalt. en azt irtam, hog szerintem nincs mit sajnalni aozn mar. ugy egyebkent mint irtam lepcsomaszo es Silan modszereivel ertek egyet. lepcsomaszohoz hasonlo modon szoktam segiteni.
a dokumentumfilmes peldaval illustzralni akartam valamit. irtam, hogy mit. sajnalom, hogy ezt nem fogtad fel, es masrol beszelsz ehelyett.
emlekeztetnelek, hogy keregetokrol van szo. a keregetok, ha esetleg meghalnak, akkor legtobbszor megfagynak. a termeszet szelektal, nem az ember.
Egyébként a dokumentumfilmek természetes viselkedésü forgatói messze nem ellesúlyozzák a vadászatok/vadorzók okozta károkat - ami szerintem nagyon nem természetes. Meg aztán ismétlem, az ember nem isten. A természet (vagy számomra Isten) tudja mi miért történik, az ember csak feltételez és a tévedések csak utólag derülnek ki. Szóval az emberek közötti szelektálódást, amit ember határoz meg én alaposan megkérdőjelezem. Mivel én is következetes vagyok, ezért sajnálatot is érzek és segítek is, amíg módomban áll. Természetesen tudom, nem lehet mindenkin segíteni, de ami rajtam áll, azért a felelősség az enyém - szerintem.
Kedves math2, ha mindenáron ragaszkodsz a személyeskedésedhez, akkor közölném (amit egyébként másoknál más esetben nem szoktam!) hogy nálad meg a helyesírási hibák zavarók számomra. :-) Az is tanulható, sőt remek helyesírást ellenörző progamok is vannak. Bár igyekszem érthetőbben fogalmazni és csak megköszönöm, ha visszajelzed hogy valami zavaros az írásomban, de lenne egy javaslatom. Talán előbb olvasd végig a mondókámat és utána válaszolj. Mert felteszel olyan kérdést is, amit a következő mondatban mindjárt én válaszolok meg. (lásd. "erdészeti probléma") Ezért aztán felmerül bennem a gyanu, hogy gyatra fogalmazásomat te felületességgel kontrázod, aztán valóban több kört kell futnunk, mire megértjük egymást. :-)
Hogy rátérjek a témára, előszöris kiváncsi lennék, hogy te hol húzod meg a határt, mitől tartasz valakit bűnösnek morális másként gondolkodása miatt. Egyáltalán van valami, amit bűnnek tartasz?
Azon kívül szerintem ezt a segítség dolgot egy kicsit elnagyoltad. Ugyanis nem világos számomra, (bár remekül fogalmazol :-)) hogy senkit nem sajnálsz (és ezzel egyidejüleg nem is segíted) aki kéreget, aki hajléktalan? Vagy érdeklődsz utána, hogy volt-e valaha esélye valamire? Vagy csak annak nem segítesz, akit ismersz és tudod róla, hogy szerinted nem érdemli meg és vadidegennek előbb adsz bizalmat?
Egyébként a dokumentumfilmek természetes viselkedésü forgatói messze nem ellesúlyozzák a vadászatok/vadorzók okozta károkat - ami szerintem nagyon nem természetes. Meg aztán ismétlem, az ember nem isten. A természet (vagy számomra Isten) tudja mi miért történik, az ember csak feltételez és a tévedések csak utólag derülnek ki. Szóval az emberek közötti szelektálódást, amit ember határoz meg én alaposan megkérdőjelezem. Mivel én is következetes vagyok, ezért sajnálatot is érzek és segítek is, amíg módomban áll. Természetesen tudom, nem lehet mindenkin segíteni, de ami rajtam áll, azért a felelősség az enyém - szerintem.
Miért nem kérdezted meg a figurától, hogy mit kér? Még jobb, ha beviszed a boltba. Vegye meg, amit akar, Te meg kifizeted. Általában azért tényleg éhesek, úgyhogy így kajához juttathatod őket, időt többet nem veszítesz, és még emberi kapcsolatot is építesz velük, az idegeidet meg megkíméled.
Az, hogy hazudnak, az életformájukhoz tartozik. A lecsúszásuk egyik lényeges oka, hogy ilyen-olyan szenvedélybetegségük miatt a pénzzel nem tudnak bánni. De emiatt nem kell rájuk haragudni.
"Kedves math2, lehet, hogy neked nem tetszik az én fogalmazásom, viszont nekem nem tetszik a te morális értékrended. :-) A kettő pedig legalábbis számomra nagyon nem ugyanaz a kategoria..."
bizony. ugyanis az emebreknek mas es ams a moralis megkozelitesuk, szubjektiv, es nem illendo beleszolnod maseba. joga van moralisan mashogy gondolkodni, es ez nem hiba, nem bun, nem baj.
viszont annak ellenere, hogy moralisan mashogy gondolkodol, meg fogalmazhatnal jobban.
"Az, hogy az ember téves feltételek szerint szelektál az állatoknál,"
feltetelek szerint nem lehet szelektalni. szelektalni szempontok szeritn lehet. ami szerint csinalunk valamit, azt nem "felteltel", hanem "szempont" szoval nevezzuk. jo lenne, ha a felreertesek elkerulese vegett nem ternel el a szavak kozmegegyezeses jelentesetol.
" azt jelenti az én értelmezésemben, hogy nem a természetes módon, a legéletképtelenebbet szelektálja ki, ellenkezőleg a legéletképesebbet, mert ez kell számára étel-ital-ruha- szórakozás miatt."
nem tudom, hogy igy van-e, de ha igy van, akkor is mi van?
" Tehát az állatok életképessége, alkalmazkodóképessége emiatt csökken, nagyobb szüksége van az emberi mesterséges támogatásra, etetésre, ami viszont még több esélyt ad az életképtelenebbnek is. Tehát egy részről kilövi/kivadássza, másrészről olyan életfeltételeket teremt, ami elkényelmesíti a vadállományt."
nem tudom, hogy ez az erdeszeti problema hogy jon ide.
"Ezt ha rávetítem az emberi körülményekre, akkor egykettőre oda jutunk, hogy az életképesség nem más, mint erőszak, csalás, monopolhelyzet teremtése, ami az emberi valódi értékeket igencsak háttérbe szorítja."
ez eros kivetites.
es mondd, mi az, hogy "VALODI ertek"? ki mondja meg, hogy mi a valodi ertek?
" Ugyanis szerintem a valódi emberi érték teremt, míg a monopol helyzet kihasznál. De kihasználni csak addig lehet, amig van mit."
szerinted. ugyhogy ne nevezd "valodinak". ezzel azt suggallod, mintha nem csupan szerinted volna igy, hanem valami abszolutum volna.
masok szerint mas az ertek. ki ki nevezheti a sajatjat valodinak, de ez mit sem valtoztat azon, hogy szubjektiv.
"Egy tudós lehet hogy életvezetésében reménytelenül eredménytelen, de "eszemi értéke" ezzel nem mérhető."
a tudos azzal, hogy masoknak eszmei erteket jelent, es masokkal igy szimbiozisban el, eleg jo eletvezetesben. helytallt az evolucioban.
" Továbbá az emberi kapcsolatok olyanok, hogy egy "értékesebb", azaz éleképesebb egyénnek lehet hogy olyan társra van szüksége érzelmi alapon, akit te pl.te nem sajnálnál, ha kiszelektálódna."
ez nem valtoztat azon, hogy nekem nincs szuksegem erzelmi alapon ra, es a dolgot en meglehetosen
onsorsrontonak tartom, igy egyaltalan nem sajnalom, ha inkabb kiszelektalodik. ha az az eletkepesebb egyed eztteszi, akkro annyira nem is eletkepes, o is megerdemli.
"Azon kívül itt nem az a fő hangsúly, hogy te kit sajnálsz, vagy kit nem, hanem az, hogy kin mikor és miért segitenél. Ami szerintem igen sokszor nincs összefüggésben a sajnálattal."
en kovetkezetes vagyok. tehat nem fogok segiteni annak, akit nem sajnalnek, ha kiszelektalodna.
mondok egy peldat: a modern korban meglehetosen sok dokumentumfilm keszul. ezekben meglehetosen sok olyan dolog tortenik, ami a termeszet termeszetes resze, de az emberek a szentimentalis erzelmeikkel sajnalnanak. gepardok gazellakat kapnak el, ragadozomadarak ujszulott kis allatokat. idonkent srult, beteg allatok pusztulasat kiserik figyelemmel a dokumentumfilmek forgatoi.
elso szentimentalis reakcioja persze az embernek, hogy segit, hogy megakadalyozza ezen dolgokat.
de manapsag a dokumentumfilmesek felismertek, hogy nem. ezzel a tulfutott szocialitassal nem segitenek, hanem artanak a termeszetben.
hallottam dokumentumfilmeseket nyilatkozni, hogy ma mar tudatosan nem avatkoznak be ilyenkor a termeszetbe, ugyanis az a helyes, ha az, ami kiszelektalodasra valo, kiszelektalodik. nem szabad sajnalni. ez a jo, ez a helyes. ez az egeszseges dolog.
Kedves math2, lehet, hogy neked nem tetszik az én fogalmazásom, viszont nekem nem tetszik a te morális értékrended. :-) A kettő pedig legalábbis számomra nagyon nem ugyanaz a kategoria...
Az, hogy az ember téves feltételek szerint szelektál az állatoknál, azt jelenti az én értelmezésemben, hogy nem a természetes módon, a legéletképtelenebbet szelektálja ki, ellenkezőleg a legéletképesebbet, mert ez kell számára étel-ital-ruha- szórakozás miatt. Tehát az állatok életképessége, alkalmazkodóképessége emiatt csökken, nagyobb szüksége van az emberi mesterséges támogatásra, etetésre, ami viszont még több esélyt ad az életképtelenebbnek is. Tehát egy részről kilövi/kivadássza, másrészről olyan életfeltételeket teremt, ami elkényelmesíti a vadállományt.
Ezt ha rávetítem az emberi körülményekre, akkor egykettőre oda jutunk, hogy az életképesség nem más, mint erőszak, csalás, monopolhelyzet teremtése, ami az emberi valódi értékeket igencsak háttérbe szorítja. Ugyanis szerintem a valódi emberi érték teremt, míg a monopol helyzet kihasznál. De kihasználni csak addig lehet, amig van mit.
Egy tudós lehet hogy életvezetésében reménytelenül eredménytelen, de "eszemi értéke" ezzel nem mérhető. Továbbá az emberi kapcsolatok olyanok, hogy egy "értékesebb", azaz éleképesebb egyénnek lehet hogy olyan társra van szüksége érzelmi alapon, akit te pl.te nem sajnálnál, ha kiszelektálódna.
Azon kívül itt nem az a fő hangsúly, hogy te kit sajnálsz, vagy kit nem, hanem az, hogy kin mikor és miért segitenél. Ami szerintem igen sokszor nincs összefüggésben a sajnálattal.
"Az állatok szelekciójával kapcsolatban csak arra akartam utalni, hogy az emberi szelekciók sokszor igen téves feltételek szerint alakulnak."
eleg zagyva modon fogalmaztad meg. mert ugye feltetel az, ami adott, van. tehat nem lehet hibas, mert van. ate azt akartad irni, hogy az emberi szempontok sokszor tevesek, nema feltetelek, hanem a szempontok. amikor egy emebr lelo egy rokat, akkor feltetel a puska. a puska nem teves. az lehet teves, amire az ember gondolt, mikor kilotte.
na ennyit a fogalmazasi hibaidrol.
tovabbi gondolati hiba, hogy atz modnod, hogy "teves". de mihez kepest?
tovabbi hiba, hogy az egeszrol abszolut nem volt szo, te rangattad ide, hogy miert, azt nem tudom. mellebeszeles.
" Ma azt mondják, aki önhibájából került a perifériára, nem tud akar megragadni semmiféle kapaszkodót, az pusztuljon, mert akkor jobb lesz a többinek."
nem csupan azert. azert is, mert ha egyszer nem tudja megragadni, akkor mi ertelme a segitsegnek?
" Mindig van olyan rászoruló, aki a többiek állandó segítségére szorul."
igen. az is elmondhato, hogy egy evolucios folyamatban mindig van szelekciora erdemes egyed. es a szelekcio midig mukodik. csak igy mukodhet az evolucio, ha leall, akkor osszeomlik a dolog.
"Az ember legalábbis nem isten, nem szabhatja meg feltételeivel, hogy ki élhet és ki nem."
ilyenrol nem is beszeltem. majd a termeszet megszabja. en csupan azt mondtam, hogy ugyan ne sirankozzunk mar rajta!
emlekeznek, hogy szo volt egy fiatalemberrol,a ki cipot nem szerzett maganak telen. hogy hova lett a cipoje, jokerdes. hogy miert nem szerzett, holott ingyenis lehet szerezni, az egy masik jo kerdes.
kapott segitseget, hiszen aki beirta, is adott neki. aztan ha ennek ellenere megis ott pusztult, akkor azt en mar nem sajnalom.
"Mondjuk maga az "élősködő" szó is a biológiából vett hasonlat, úgy tűnik, a természet sem szelektálta ki ezt az életformát."
a termeszetben altalaban szimbiozis van.
" Akik a természetre hivatkoznak, gyakran sokkal kegyetlenebb magatartásokat propagálnak, mint a természet. Ezt nem feltétlenül rád mondtam, ha nem inged, ne vedd magadra."
nem veszem. en a termeszetnel joval humanusabb magatartast javasolok. csak a humanussag olyan szentimentalisan eltulzott masik vegletet ellenzem, ami mar karos a tarsadalomra.
"Ami a civilizációt illeti, azért legyünk arányosak. Egy korrupt, vagy őrült politikus egyszemélyben sokkal nagyobb veszélyt jelent rá, mint Budapest összes koldusa együttvéve. Nem állítom, hogy veszettül stabil társadalomban élünk, de hogy nem a koldusaink fognak bennünket koldusbotra juttatni, abban kb. biztos vagyok."
en nem. mindenesetre ez nem votl kerdes, igy mellebeszeles.
Hát én sokáig nagyon naivan álltam hozzá ehezz a kérdéshez, szórtam a pénzt az ilyen tagoknak mint mikulás a tuti-frutit. Nos egyszer betelt a pohár mivel észrevettem, hogy madárnak nézznek.
Egyszer bekövetkezett, az hogy mikkor egy ilyen egyén elém lépet, hogy ő milyen éhes adjak neki 100 Ft-ot én besétáltam a pár métere lévő bótba és vásárolktam kaját. Kimegyek a szatyoral és a kis mocsok kezébe nyomom. Annak lecsüngött a szája és megkérdezte, hogy én most mit csináljak ezzel. A vérnyomásom felcsúszott és leorditottam a fejét: -Mi az apád faszát hadováltál itt éhségről? Az elkezdett futni mint a nyúl. Azóta is sokszor látom lejmolni de engem nem állitott meg többé. Egyébként egy 40-es jó kötésü emberkéről van szó aki nyugodtan elmehetne dolgozni.
Azzal szokták védeni az ilyen "embereket", hogy nem veszi fel senki őket dolgozni (ezt mondjuk valahol igaz). De én tudnék megoldást kinálni: A segélyt mint olyat el kellene törölni és közmunkára fogni az embereket, rengeteg dolgot meglehetne oldani velük az út épitésektől kezdve
az államilag finanszirozott épitkezésekig. És munkás szállásokon helyezném el őket.
A lenyomorodott kéregetőről sem feledkeztem meg őket szociális otthonokban helyezném el és igy nem lennének kitéve a koldusmaffiának. Ja és a kéregetést BETILTANÁM. Aki megakar élni menjen el dolgozni.
ha erre ő elkezdene azon taktikázni, hogy én tényleg buszra költöm-e, és nem valami másra, és azt mondja, hogy megveszi nekem a buszjegyet, legalább sejtetve, hogy ő csak akkor ad, ha valóban arra költöm, amire ő hajlandó adni, akkor valószínűleg nem hagynám, hogy így megalázzon.
Már miért lenne ez megalázás? Az illető nem ismer téged, ugyan miért bízna meg benned, ugyan miért hinne neked manapság, amikor naponta tucatnyian állítják meg az embert az utcán, ilyen-olyan mesékkel pénzt kérve? Nyilván senki nem akar balek lenni, természetes igény, hogy valamivel támaszd alá a mondókádat. Éppen az adakozó számára lenne megalázó, ha megtagadnád tőle a lehetőséget, hogy megbizonyosodhasson arról, tényleg arra költöd-e a pénzt, amire mondtad, hiszen ekkor joggal úgy érezheti, hogy palira vették, átverték, balek volt.
Aki ad neked ilyen helyzetben, az nem azért ad neked, mert két szép szemed van és ezért támogatni akarja az életviteledet, akárki vagy is, hanem azért, mert az adott helyzetben adott dologra kell neked. Ő ebben a helyzetben, erre a dologra akar adni, és nem pedig csak úgy általában akar téged segíteni 200 Ft-tal az életcéljaid elérésében.
Már megint túlszövegeled a dolgot, Siphers. Akármit zagyválsz össze, mindenki annak alapján dönt, hogy ad-e, hogy mit gondol vagy érez arról, hogy mi lesz a pénzével. Te sem vagy ez alól kivétel, akármit is szövegelsz itt össze.
És itt nem arról van szó, hogy adok, de utána ellenőrzöm és megszabom, hogy mire költi az illető. Itt arról van szó, hogy ha úgy ítélem meg, jó dologra fogja költeni, akkor adok, különben meg nem adok. Ennyi a dolog lényege. Ha valaki pénzt kér tőled és azt mondja, bombát akar venni a pénzen és fel akar robbantani egy emberekkel teli buszt, akkor nem fogsz neki adni. (Gondolom.)
Pontosan ugyanígy cselekszik lépcsőmászó is, amikor tudni akarja, piára vagy ennivalóra fog-e menni a pénze.
Hát persze, Lépcsőmászó, ahogy korábban utaltam is rá, teljesen megértelek, csak egy kicsit elszaladt velem a billentyűzet a kérdés spirituális vonatkozásaiban.
Azért ne abszolutizáljuk a különbségeket. Korábban nagyjából megbeszéltük, hogy kis összegeknél és sem várom el, hogy meséljenek nekem, ha meg valaki valamilyen sürgős szükségről számol be, ami miatt most azonnal (relatíve) sok pénz kell neki, akkor legalább egy idő után te is elgondolkodnál a meseellenőrzés technikáin.
Tény, hogy amikor ott a buszjegyre koldultam, nem vártam el, hogy automatikusan higgyenek nekem, mivel saját tapasztalatból pontosan tudom, hogy ez a legrosszabb koldus-duma, és általában életerős fiatalemberek jönnek vele, akiknek egyetlen igazi okuk a koldulásra, hogy kábszerre kell a pénz.
Na ja, Rinpoce... Valamiféle "vallásos" jellegű spirituális irányultság nyilván szükségeltetik ahhoz, hogy az ember valóban hajlandó legyen adni, ha kér valaki, és nem csak arra hajlandó, hogy kihasználja a lehetőséget a világ jobbá tételére, vagyis a saját irányultságának megvalósítására. Azt mondani, hogy nem én vagyok jónak és rossznak végső tudója, elsősorban megvalósulás vagyok, és csak ennek keretein belül vagyok megvalósító, nem az én személyes irányultságom a végső alapvető, és az, aki kér, nem az én eszközöm saját irányultságom megvalósulására, hanem egy lehetőség arra, hogy valóban együtt legyek a testvéremmel, akivel egy Életből származunk. Szabadságot adni, nem pedig elvenni, egyedülálló lehetőség arra, hogy túllépjünk az önigazoló és önérvényű, önértelmezővé vált, a Teremtőtől leszakadt, önmagunk alkotta börtönünk falain. Hiszen adni annak, aki kér, és nem csak az önérvényesítés lehetőségét keresni a másik kiszolgáltatottságában, egyenértékű azzal, hogy "nem vagyok semmi, csak Te vagy énbennem". Visszatalálni oda, ahol egyek vagyunk a Teremtőben, és nem egymás ellenfelei a különböző személyes irányultságok párbajában. Egy lehetőség arra, hogy a Forrásból kiáradó Élet egy megvalósulásává váljon az ember, és nem csak egy önértelmező és önigazoló, öncélú hurok, ami leszakadt a Forrásról, és kiszáradt, mint a fa törzsétől leszakadt élettelen faág.
Gondoljunk csak 89 környékén az erdélyi magyarokra, akik nyitott személyi igazolvánnyal bizonygatták, hogy egyrészt ök magyarok, másrészt romániában élnek.. Kevés annál megalázobb dolgot láttam, és mélységesen igazat adok neked. Söt annyira, hogy én sem szoktam soha elszámoltatni, mire költi az én kétszáz forintomat.. HA inni akar belöle, mert ugy könnyebb elviselni a neki rot létet hát igyon..
Én a szervezeteket sem kérem számon, mert a szervezeteknek is szoktam adakozni, mindig valahogy kialakul hogy kinek. mondhatnám, hozza az élet.. Én ugy érzem, a pénzt odaadom, és elvárom, hogy jol költsék el. Ha nem igy tesznek az már nem az én lelkiismeretemen mulik. Azén, aki elherdálja..
Én mélyen hiszek a Teremtö igazságszolgáltatásában. Mindenki azt fogja kapni, ami jár neki...
...mert ha azt mondja valaki, hogy adjak neki ezer forintot, odaadja az óráját, az tiszta sor. Adok valamit, kapok valamit. De ha azt feltételezi, hogy én olyasmit akarok a segítségért cserébe elvenni tőle, amitől én nem leszek gazdagabb, csak éppen hatalmat gyakorolhatok az ő élete felett, nos, ezt a feltételezést én sértőnek érzem.
Én azt hiszem, hogy adni valakinek, aki kér, illetve jobbá tenni a világot, két különböző dolog. Nem azt mondom, hogy az egyik jobb, mint a másik, de két különböző dolog. Jobbá tenni a világot azt jelenti, hogy igyekszem olyanná alakítani, amilyennek én látni szeretném. Adni valakinek azt jelenti, hogy lehetőséget adok neki arra, hogy ő maga alakítson a világon, például a saját helyzetén. Ha valaki odajön hozzám, és kér, akkor normálisan ez utóbbiról van szó. Kérni nem azt jelenti, hogy lehetőséget nyújtok neked arra, hogy saját ítéleted szerint jobbá tedd a világot, mert ez nem kérés, hanem felajánlás. A kérés az, mikor arra kérlek, hogy engem segíts hozzá a dolgok alakításának lehetőségéhez. Ha valaki egy kéréssel fordul hozzám, és én azt mondom, hogy segíteni nem segítek, viszont szívesen megragadnám a kiszolgáltatottságod lehetőségét, hogy jobbá tegyem a világot, és ha közreműködsz ebben, akkor ezzel bebizonyíthatod, hogy jó ember vagy, mert akkor vagy jó ember, ha te is olyan irányba szeretnéd változtatni a világot, mint én, így végül is még én segítettem neked... Hát... ezt nem nevezném úgy, hogy valaki kér, én meg adok. Ez valami más.
Na ja, Lépcsőmászó, ebből is látszik, hogy a kettőnk közötti hozzáállásbeli különbség nemcsak elvi kérdés, hanem személyes lelki hajlam, lelki beállítottság kérdése is. Én eléggé sértőnek érezném, ha valaki arra akarna rávenni, hogy vegyem meg neki a buszjegyet, és ezzel igazolja, hogy valóban buszra kell neki. Nem hiszem, hogy hangot adnék a rosszallásomnak, mert minek tovább fokozni a számára a helyzet kellemetlenségét, bár lehet, hogy egy félmondatos prédikáció kicsúszna a számon. Abszolút megérteném a dolgot, de rosszul esne, hogy azt feltételezi rólam, hogy csak feltételekkel segítek neki, és hogy nem bízok benne, annak ellenére, hogy nem is ismerem, tehát semmi okom bizalmatlannak lenni.
Most, ahogy így belegondolok, ilyesmi elő is szokott velem fordulni, a helyzetüknél fogva kéregetésre "kényszerülő" emberek szoktak néha ilyen módszereket tukmálni rám, amivel leellenőrizhetem, hogy hova megy a pénz, és abszolút megértem, hogy ez csak attól az önbecsülés-hiánytól és bűntudattól van, amit a feltételes adakozók morális prédikációi sulykolnak bele a szívükbe, de hogy őszinte legyek azért előfordul, hogy hangot adok a rosszallásomnak, és kikérem magamnak azt a feltételezést, hogy ki akarom használni a rászorultságát, és belemászni az életébe. Persze, tudom, hogy ez igazságtalanság, hiszen vannak, akik meg kifejezetten igényt tartanak arra, hogy a segítségért cserébe odaadja a szabadságának egy szeletét.
Egyszer már kerültem ilyen helyzetbe. Pont kiszámoltam, mennyi pénz kell a hazaútra, csak kifogott rajtam egy átkozott áremelés.
Úgy igyekeztem valószínűsíteni a mesémet, hogy odaadtam az ürgének a nálam levő pénzt, és megkértem, hogy vegye meg a buszjegyet.
Így is rém kínos volt, de ha egyszerűen csak pénzt kértem volna, az elviselhetetlen lett volna. Na jó, ne túlozzunk, nyilván elviseltem volna egy idő után.
Amikor kinn álltam az úton és stoppoltam, azon elmélkedtem, hogy ez is a koldulás egy neme, csak társadalmilag jóval elfogadottabb formában. Nyilván azért elfogadott, mert mindkét fél pontosan tudja, hogy mit akar a kéregető, és hogy a segítség az valódi.
Bármikor előfordulhat, hogy olyan helyzetbe kerülök, hogy odamegyek egy vadidegen emberhez az utcán, és megkérem, hogy segítsen ki kétszáz forinttal, hogy haza tudjak menni.
Na ja, valószínűleg legalább pár szóban elmondanám, hogy mire kell a pénz, de ha erre ő elkezdene azon taktikázni, hogy én tényleg buszra költöm-e, és nem valami másra, és azt mondja, hogy megveszi nekem a buszjegyet, legalább sejtetve, hogy ő csak akkor ad, ha valóban arra költöm, amire ő hajlandó adni, akkor valószínűleg nem hagynám, hogy így megalázzon. Ha nem ad, nem ad, köszönöm, hogy legalább meghallgatta a kérésemet, de azért a megalázkodásnak is van határa. Azt döntse el, hogy ad-e, vagy sem.
Persze, ha rendszeresen másik segítségére szorulnék, akkor lassan megszoknám, hogy ezt a megalázást el kell fogadnom, ha életben akarok maradni. És szépen fokozatosan nullára csökkenne az önbecsülésem, mert folyamatosan azt érzékeltetik velem, hogy nem vagyok szabad ember, hogy az életemet azok birtokolják, akiktől segítséget kapok. És ha így elveszítem az önérzetemet, az önbecsülésemet, és a szabadság eredendő méltóságának érzetét, lehet, hogy szépen fokozatosan feladnám az életemet, mert valóban elhinném, hogy nem az én életem.
Jelen létünkben mi vagyunk az adományozók, ők a kéregetők.
Bármikor fordulhat a kocka.
Ez a szituáció, az eddigi tevékenységeik lenyomata (tkp. karmájuk).
Az, hogy ez a lenyomat rossz, vagy jó, mi nem ítélhetjük meg. Nem a mi dolgunk. Épp úgy karmikus (tkp. valamik lenyomata, jelen és elkövetkezendő létük kifejeződése) a rabtartó (koldusokat irányító, pohos hasú , jól élő, és tékozló), mint a szervezetileg (tkp. "maffia") kéregető jelen cselekvése, és a világ erre történő reagálása.
Tehát, ha xy (ebben a topikban is) abszolúte hidegen viselkedik velük, az ugyanúgy lenyomat, mint, ha valaki felvállalja, magához veszi, és a lény ennek eredményeképp esetleg eséllyel élve tevékeny életet folytatva, létét pörgeti haláláig.
Régebben vezeklés volt, bűnök jóvátétele, szerintem a megismerési folyamat tevékeny része, idő mely alkalmas arra, megismerjük jobban létünket, és ezt az egész folyamatot, mely minket körülvesz (létforgatag)
Nem szívesen írok ilyesmit, de a felvetés, gondolataink erről hiábavalók. A reakciók erősítik, vagy kioltják ezen lények hozzáállását, következő létük alapállásához.
