Sokszor tapasztaltam, hogy a tankönyvek (tanárok) feleslegesen túlbonyolítva adják elő az egyébként egyszerű dolgokat.
Múltkor a polinom osztást próbáltam elmagyarázni valakinek. Miután a neten talált, rém komplikált módszert próbálta megérteni.
Polinomot osztani ugyanúgy kell, mint a 10-es számrendszerben a számokat. Csak itt 10 hatványai helyett x hatványai vannak, és nem lehet a maradékot átvinni. (Ugyanis az x nem egy konkrét szám, hanem behelyettesítve bármilyen szám lehet.)
Egyenes arányosság: kimész a piacra, minél több pénzed van, annál több krumplit tudsz venni. A pénzed, és a vett krumpli egyenesen arányos.
Ez félrevezető. Én így mondanám: dupla annyi pénzért dupla annyi krumplit tudsz venni. Pontosabb, de még mindig érthető változat: az elköltött pénz és a vásárolt krumpli aránya (=hányadosa) állandó, nevezetesen pont annyi, ami a krumplihalom fölé helyezett kis fekete táblára ki van írva. Ebből az is kiderül, miért hívják egyenes arányosságnak, a kis fekete táblán szereplő ár az arányossági tényező.
És talán az egésznek a minimalizmusa a legmegkapóbb: minden előadás formailag egyforma: Kahn beszél, és közben egy Paint szintű programban rajzol ákombákomokat!
Szerintem elképesztő. Röviden van egy faszi, aki egyszemélyben:
- az átlagnál okosabb is
- meg szélesebb látókörű is
- és született tehetsége van a tanításhoz
- és a tehetségét a pénzkeresés helyett a 'jószolgálat' érdekébe fordította
fogta magát és egyedül összerakott 1200 egyenként kb. 15 perces youtube előadást matematika, fizika, bilógia, történelem, pénzpiacok, stb... témákban, felerészben középiskolás, felerészben egyetemi szintű témákban, és igynen bárki számára elérhetővé tette az egészet.
Ez egy igazi tanár, szerintem le a kalappal.
Amúgy elég durván nő a látogatottsága, lassan a fél világ tőle tanul.
a tankönyvek (tanárok) feleslegesen túlbonyolítva adják elő az egyébként egyszerű dolgokat
Ez néha igaz. De azért megkérdezném, hogy az egyenes arányosság általad leírt definícióját hol találtad? mert a könyvek/tanárok bár néha túl aprólékosak, mindazonáltal többnyire korrektek. Ellenben az idézett definíció borzasztó és nem csak hogy terjengős és amatőr, hanem hibás is. Pl mi az, hogy "természetes pozitív szám"? (nem beszélve arról, hogy a jelzett helyen egyáltalán nem kell természetes számnak lennie, de még pozitívnak is alig).
A krumplis példád érthető, de (mint arra itt már rámutattak) szintén hibás, sőt, az általad kritizáltnál még hibásabb. Ilyen alapon az egyenletesen gyorsuló test út-idő függvénye is egyenes arányosság lenne.
De amiért billentyűzetet ragadtam, az mégis a következő mondatod (a legutolsó hsz-dból):
az egész, középiskolás matematikát és kémiát megtanítom neked tankönyv nélkül
A kulcsszavak: megtanítom, neked.
De a tanár nem face-to-face kommunikál a diákkal; az idő, és ezen át a szájbarágás és az interaktivitás lehetősége, igen korlátozott. Nem beszélve arról, hogy a diák otthon is kell hogy gyakoroljon, és azért ez könyv nélkül igen necces. Nem lehet huszonx-harmincx gyereknek úgy elmagyarázni valamit 45 percben, hogy aztán otthon irodalom nélkül termelje a feladatmegoldásokat.
De mindezt te is tudod, nyilván ... de akkor miért teszel úgy, mintha nem így lenne?
1.) Ha írnék egy akármilyen hiper-szuper jó tankönyvet, abból nem lenne hivatalos tankönyv. max. kiadhatnám magánkiadásban.
2.) Eredményesen (jól) tanítani a jelenleg használt tankönyvek fele elég lenne. Vö: az egész, középiskolás matematikát és kémiát megtanítom neked tankönyv nélkül.
Mármint úgy érted tankönyvírónak kell lenni ahhoz, hogy tankönyvet írjál? De gondolom tanár se vagy, mégis tanítottál diákokat. Szerintem tankönyvíró az, aki tankönyvet ír. Most én írok egy tankönyvet, most én tankönyvíró vagyok.
és már így is rengeteg (felesleges) tankönyvet használnak az iskolákban.
Már úgy érted, hogy ha írnál egy jobb könyvet mint az általad kritizált, akkor azt még hozzá kellene adni a kritizált rosszakhoz, és azokat mind használni kellene az iskolában? Én egyszerű józan paraszti ésszel úgy gondolnám, hogy egy új, jó könyv az eddigiek helyett lenne. Ebből a szempontból viszont irreleváns, hogy most milyen mennyiségű könyveket használnak.
Teljesen igazad van, én is tanítottam diákokat és én is sok ilyet tapasztaltam.
Viszont nem szerencsés annyira leegyszerűsíteni a dolgokat, hogy az már ne adja át a fogalmat.
Pl. a krumplis hasonalot már túlzás, hiszen az ugyanúgy igaz a négyzetes arányosságra is. Én így magyaráznám inkább:
Kimész a piacra és ezért tudsz venni valamennyi krumplit. Ha kimész és kétszer annyi pénzt viszel, akkor kétszer annyii krumplit tudsz venni. Ha háromszor annyi pénzt viszel, akkor háromszor annyi krumplit tudsz venni, és így tovább. A pénzed mennyisége egyenesen arányos az érte vásárolható krumpli mennyiségével.
Amúgy ha rossznak találod a bevezető tankönyveket, egy jó ötlet lehet, hogy írj egy jobbat.
Én elkezdtem írni egy kis könyvecslét, amelynek a címe "The Math tutorial for programmers". (Már 15 oldal készen van:), majd hamarosan berakok közbülső verziókat ide a fórumra is köpködésre.)) Ez persze a középiskolán túli matekról szól, de olyan stílusban, hogy remélhetőleg élvezetes, hasznos és érthető legyen azoknak az önképzett programozóknak, akik a középiskolain kívül nem részesültek semmilyen matematikai képzésben. Sőt még azoknak is hasznos lehet, akik tanultak ilyesmit mondjuk főiskolán, de úgy érzik, hogy nagyrészt mindent elfelejtettek, vagy sokmindent soha nem is értettek igazán...
Rengeteg tanítványom volt, általánostól fősulisig, matek, kémia, fizika. Főleg középiskolások.
Sokszor tapasztaltam, hogy a tankönyvek (tanárok) feleslegesen túlbonyolítva adják elő az egyébként egyszerű dolgokat.
Pl. az egyenes arányosság: "Adva van f(x) és g(x) teljes [A;B] értelmezési tartományban folytonos függvény. Ha f(x)=epszilon* g(x) függvénykapcsolat fennáll, ahol is epszilon természetes pozitív szám, akkor f(x) és g(x) függvények az [A;B] értelmezési tartományban egymással egyenesen arányosak"
Persze, hogy ezt nem érti meg egy 13 éves. :-(
Egyenes arányosság: kimész a piacra, minél több pénzed van, annál több krumplit tudsz venni. A pénzed, és a vett krumpli egyenesen arányos.
Ezt mindenki megérti.
Szvsz a tankönyvírok egy része olyan elvetélt ""tudós"", aki hülye ahhoz, hogy érdemi munkát folytasson, ezért arra élvez, hogy minél cizelláltabb, bonyolútabb definíciókat adjon meg a gyerekeknek.
Elképzelhető, hogy a padtárs a tanárnál okosabb és/vagy jobban magyaráz, persze. De az, hogy a padtársak hatékonysága általánosságban is összemérhető a tanárokéval, szerintem pontosan az alább már mások által leírt okra vezethető vissza: a padtárs egyszerre egy valakivel próbál megértetni dolgokat, és van lehetősége azt az egy tanítványt annak visszajelzése alapján addig oktatgatni, amíg a megértés pillanata el nem jön. Tanórán a többtucat, teljesen eltérő
felfogóképességű gyerekkel ezt nem lehet megtenni; nem tanári tehetség híján, hanem idő és diákközösségi tolerancia híján.
Gondolj bele: magántanárhoz járva előbb-utóbb szinte minden gyerek átmegy a (pót)vizsgáján. És nem azért, mert a magántanárok szignifikánsan okosabbak a "köztanár"oknál ... hanem mert egyszerre egy gyerekkel, interaktívan foglalkoznak.
Mondjuk teljesen lazán elképzelhető, hogy a padtárs jobban magyaráz, vagy 'okosabb' mint a tanár. A tanárok is csak emberek, és a legzseniálisabb tudósok is az életük egy szakaszukban diákok voltak. Egy jó tanár tudja, és természetesnek tartja, hogy néha a kezei közé kerülnek nála tehetségesebb emberek is. Néha a diák túllép a tanárán. Pláne bizonyos részterületeken. Egy jó diák ezt kellő szerénységgel kezeli és mindvégig megtartja a tiszteletét a tanára iránt. Egy jó diák tud tanulni mondjuk 'B' területen attól is, akit mondjuk 'A' területen már meghaladott.
Szerintem is elhamarkodottan modott ítéletet a hozzászólásában. Konkrét példa kéne, hogy mit is nem magyarázott el neked a tanár, amit a padtárs igen. Azért gondolom a padtárs személyre szabottan neked magyarázott és rád figyelt, míg amit nem értettél, azt a tanár az egész osztálynak magyarázta.(Esetleg számodra túl gyors volt stb.) Amúgy ez az -okosabb a tanárnál- hozzászóláshoz csak annyit, hogy egyszer az egyetemen bejött egy akadémikus prof az egyik előadásra helyettesíteni és az egyik levezetésben elnézett egy ponton valamit. Elég bátortalanul mertük csak jelezni a hibát, de azért az egy pillanatra sem fordult meg a fejünkben, hogy nekünk kéne ott lenni a profnak meg a padban..
Mert a padtársam okos. Okosabb nálam - igazad van. De okosabb a tanárnál is. Mert a padtársam meg utdja agyarázni nekem a számomra érthetetlen dolgokat, a tanárom pedig nem.
1*ű.Az ember max 6 felé tudja megosztani a figyelmét.Ez annyit jelent,hogy 1 jó tanár max ennyi gyerek felé tudja szamélyreszabottan magyarázni az anyagot.
Ebböl az is következik,hogy reprezentíatív mintát kell vennie az oktatott csoportbol,amelyben 6 személy paramétereinek figyelembevételével tudja az anyag leadása közben figyelni a reakciókat.
A gond az,hogy ha te a hetedik mintába tartozol.
Megoldás:tegyél fel kérdéseket,és így rá tudod szorítani a tanárt a mintaválasztás megváltoztatására.
Illetve othon üljél le,vegyél elő könyveket és kedjél utánnajárni a dolgoknak.
Az is lehet, hogy a tanár valamiféle osztályátlaghoz alkalmazkodik az előadásában, ami neked vagy túl lassú vagy túl gyors, így azután hamarosan nem is figyelsz már rá...
Ez viszont azt jelentené, hogy ez a tanár rossz. Mivel épp az a dolga, hogy elmagyarázza a gyerekeknek az anyagot.
Persze ilyen is van, de az is elképzelhető, hogy a padtárs érthető, de rossz magyarázatot ad.
Kedves ttaarrllee, mondj egy (esetleg több) konkrét példát, akkor jobban meg tudjuk ítélni, miről van szó.