A tükröződésről szóló fejezet pár részlete. Ha eseteleg valakinek nem lakik ott a könyv a polcán... :-)
"A környező világ mint tükör
Tudom, hogy ez a szemlélet meglehetősen szokatlan. Egy kijelentés helyességének azonban nem kritériuma, hogy megszokott legyen. Az úgynevezett környező világ valójában tükör, amelyben mindenki csak saját látványában részesül. Önmagán kívül mást meg sem pillanthat benne, mert az igaz, objektív, mindenki számára azonos valóságból csak az jut el hozzá, amihez neki magának affinitása van. Aki ennek a ténynek nincsen tudatában, az téves viselkedési formákba kényszerül.
Ha reggel belenézek a tükörbe, s egy barátságtalan pofa néz vissza rám, megtehetem, hogy ezért jól lehordom. A tükörben lévő arcot azonban ez nem fogja befolyásolni, sőt, együtt fog velem szitkozódni. (...)
A valóságban ... mindenki önmagával küzd. Ezért is látunk mindenütt veszteseket, és sehol egyetlen győztest. Ugyan kit is győzhetnénk le egy tükör előtt vívott magányos csörtében? A rezonancia és a tükrözés törvénye természetesen mind pozitív, mind negatív értelemben érvényes.
Azért hoztunk fel az eddigiek során szinte kizárólag negatív példákat, mert az emberi szenvedés is ezekből ered. A sors pozitív oldalával általában mindannyian jól elvagyunk. Ha tudatára ébredünk a környező világ tükörfunkciójának, hihetetlen információs forrás nyílik meg előttünk. Bár a tükörben csak magunkat láthatjuk, mégis használjuk, mert olyan részleteket pillanthatunk meg benne önmagunkból, amelyek enélkül a segédeszköz nélkül láthatatlanok maradnának.
Az egyik legjobb önismereti módszer az, hogy megfigyeljük saját környezetünket, s azokat az eseményeket, amelyekkel konfrontálódunk, mert minden, ami a külvilágból zavar bennünket, csak azt mutatja, hogy saját magunkban még nem békültünk meg ugyanezzel a princípiummal. Ezt viszont nem szívesen vesszük tudomásul. Ha valakit felbosszant egy másik ember fukarsága, az biztonsággal jelzi, hogy ő maga is fukar. Egyébként nem zavarná. Mit törődne ő a másik ember fösvénységével, ha ő maga nagyvonalú. Elfogadná, mint olyan tényt, amely nem izgatja fel, és amitől nem hagyja zavartatni magát.
(...)
Sokkal egyszerűbb s eredményesebb is lenne megteremteni a békét mint olyat. A kulcs mindenkinek a kezében van, csak használni kell tudni. Mindenkinek módjában áll saját elképzelése szerint alakítani és megváltoztatni az egész világot küzdelem és külső hatalom nélkül. Az embernek csak önmagát kell megváltoztatnia, s lám, vele együtt az egész világ megváltozik. Ha a tükörben egy barátságtalan alakot látok, csak el kell mosolyodnom s ő vissza fog mosolyogni, ebben biztosak lehetünk! Mindenki a világot akarja megváltoztatni, s mégsem nyúl senki azokhoz az eszközökhöz, amelyek sikerhez vezetnek. Aki megváltoztatja affinitását, új programra lesz vevő, s így egészen más világot lát.
Minden ember a saját világában él. Ahány ember, annyi világ. Ezek a világok csak annak a valódi világnak a részletei vagy aspektusai, amely örök törvényeket követ, s nem engedelmeskedik az emberi változékonyságnak. Legmegbízhatóbb információs forrásunk arról a szituációról, amelyben éppen vagyunk, a külvilág. Ha megtanuljuk azt, hogy mindennek, ami velünk történik, rákérdezzünk az értelmére, nemcsak saját problémáinkat fogjuk jobban megismerni, de a változtatás lehetőségét is. Bármi történik velünk, azonnal fel kellene tennünk a következő kérdést: Miért történik éppen velem, éppen most és éppen ez? Amíg nem szokunk hozzá a kérdésfeltevéshez, nyilvánvaló, hogy nehéznek találjuk a válaszadást is. Ebben is gyakorlat teszi a mestert, rövidesen meg fogjuk tanulni, hogyan lehet felismerni a dolgok értelmét, s megfejteni hozzánk való viszonyát.
Van a pszichopatológiában egy fogalom, a vonatkoztatási rögeszme, ez általában a skizofrén betegek sajátja, akik mindent, ami a világban történik, rögeszmésen önmagukra vonatkoztatnak. Ennek a beteges vonatkoztatási rögeszmének azonban megvan a pozitív pólusa is, ezt mi szenzitív vonatkoztató gondolkodásnak neveznénk. Ez azt jelenti, hogy az átélő személy számára minden történésnek megvan a maga jelentése. Minél tudatosabb az ember, annál inkább érdekli a történésekben rejlő információ, annál inkább a helyére tesz mindent. A legfontosabb követelmény önmagunkkal szemben, hogy minden létezővel harmóniában legyünk. Akinek ez nem sikerül, magában keresse az okot. Az ember mikrokozmosz, a makrokozmosz pontos mása. Mindazt, amit kívül érzékel, megtalálja önmagában is. Ha én belül harmóniában vagyok a valóság különböző aspektusaival, akkor ezek külső megjelenési formái sem zavarhatnak a világban. Ha valamilyen kellemetlenség történik velem, ezt felhívásként kell értékelnem, hogy forduljak bensőmben a történtek által jelzett problematika felé."
"A könnyebb érthetőség kedvéért azt lehetne mondani, hogy az, amit ma tudatnak nevezünk, kétoldalú tükör. Mindaz, ami akár az emberen kívül, akár az emberen belül a látás körében létezik, az a tudat elváltozásán észlelhető. Életünket e tudaton megjelent tapasztalatok szerint igazítjuk. Létünk semmiképpen sem önálló létezés. Ami bennünket fenntart, az máshonnan kapott táplálék (külső és belső), és ami bennünket irányít, az kívülről és belülről kapott szó (kép, látomás, látvány). A tudat ez az irányító. De a tudat ha tükör is, homályos tükör. Ezért mondják a hinduk, hogy avidjában (lefokozott éberségben) élünk. A normális emberről őrzött ősképben őrizzük azt a tudást (centrális bölcsességet, vidját, logosz szophiaszt, Hohmát), hogy az ép létezés tudata világosabb, egzaktabb, érzékenyebb, megbízhatóbb, autentikusabb, reálisabb, vagyis ez a tudat a meg nem tört fényű tükör. Ez a tükör a Szophia."
(Hamvas Béla: Mágia szutra)
Sajnos, a gnosztikusokról nem tudok sokat, ezért ezt a részét nem tudom neked fejtegetni, de abban biztos lehetsz, hogy ezt a tükör-dolgot mások is így látják :))))))))
Bocsi, hogy lámáskodom, de az utolsó mondatnak ugye semmi köze nincs az előtte levő mondanivalóhoz? Csak mert ha egy ember szervezetébe méreg kerül, azt elég nehéz lehet reinkarnációs terápiával kezelni - valóban. Tehát ez alapján Dethlefsent is lehet támadni, csak nincs értelme. :) Vagy mire gondoltál, ha nem erre? :)
Ez amiatt lehet, hogy az ember rejtőzködik. Nem véletlen, hogy évek hosszú során sem sikerül mindig pszichoanalízissel meggyógyítani valakit. Nem csak a pszichológusnak hazudik, hanem még önmagának is. A pszichológiai módszerek nagyon jók, de szerintem felszínesek.
Nade ezt ki vitatja? Dethelfsen sem tudott (önmagának sem) tökéletes magyarázattal szolgálni, hogy a gyógyulások VALÓBAN amiatt történtek-e, amit gondol, a dolog mégis müködött, és ez volt a lényeg.
Több helyen olvasható egy tanulmány, pl. www.enzim.hu oldalon, innen olvastam, hogy pszichológiailag nem igazolható. A tanulmány hitelesnek tűnt, de az igazsághoz tartozik, hogy az ott említett forrásokat nem ellenőriztem.
Dethlefsen írásai alapján "királyi útnak" tartja az önismerethez az asztrológiát. Viszont, ha az asztrológiai megállapításokat megpróbálták pszichológiai tesztekkel ellenőrizni, az sorra nem sikerült. Azt saját tapasztalatból tudom, hogy az asztrológiai prognózisok, más-más (elismert) asztrológusoktól, nem vagy csak részben fedik egymást. Hogy van ez?
Azt tudjátok, hogy Dethlefsen terápiájával ma is foglalkoznak? Úgy értem, hogy az egyik tanárom például gyógyít ezzel a módszerrel, tehát egyáltalán nincs elfelejtve, müködő dolog. És tényleg, a hipnózis csak az elején kellett, később azt írja, hogy nincs rá szükség.
Egyébként engem is az analógiás gondolkodásmód fogott meg a legjobban, és az, hogy olyan világképet "rakott össze", amiben semmi nem üti egymást, minden egymásraépül és összefügg.
topikolló Mert egy üzletelő "svihák" volt...., de még azt sem tanulta meg rendesen. Ma is vannak ilyenek....nyilvános médiumokban, könyvekben....etc. Rokonyok kérdése az egész....má ugyi itt Mo-on. Nyugaton: profit da? All right. A lényeg: a regressziós eljárás a alapult a hipnózison....ez egy dolog. A rebirthingnek semmi köze a hipnozishoz, de még ahhot sem amiből az "Újjászületés élménye" c. könyvét írta. Rebirthin pontosan inkább: újraszületést jelent. Meg kellene nézni valami szótárban.
Igen, regressziós hipnózist alkalmazott egy ideig, de a könyvben az áll, hogy később olyan módszert keresett, amely 'alkalmas a terápiás célú időregresszió előidézésére anélkül, hogy rá lenne utalva a hipnózisra' és fel is sorolt egy csomó problémát a hipnózissal kapcsolatban. Ezt írja: 'Módszerünk eredménye, hogy a reinkarnációs terápiában minden páciensünk képes volt korábbi életeit tudatosítani anélkül, hogy hipnotizáltuk volna. Terápiánk során tehát a regresszió éber tudatállapotban következik be. Ez a kívülálló számára nyilvánvalóan teljességgel hihetetlenül hangzik, ezért a nyilvánosság még ma is a hipnózissal hozza összefüggésbe a reinkarnációs terápiát. ...'
Lehet nem jól emlékszem, de úgy rémlik a "regressziós hipnózis"nak elnevezett eljárást tartotta egy lehetséges útnak "a múlba", pontosan akkor amikor az előző létezések nyomait, emlékeit és hatásait kutatta, így szerette volna igazolni a létek karmikus láncolatát.
Vitatták a módszerét, de - vannak alanyok - akiknél müködött/müködik.
(1) az un. médiumoknál, akiknek közismerten gyenge az idegrendszere
(2) akik "küldetéstudatban" szenvednek, mert ennek hasonló a kórisme
Az ülések során mindig alkalmazott hipnózist.
Erről a munkásságáról szól "Az újjászületés élmémye" c. könyve, melynek alcíme: "Gyógyítás reinkarnációval"(sic.)
Leon d'Orr nyimán az amerikai pszichiátria alkalmazza egyes felismeréseit egy országos (usa) rehabilitációs mődszerben, közismertebb neve "rebirthing". Ilyen csoportterápiát én is vezettem. Ez tudományosan elfogadott korrigált módszer - nem hipnózisban történik - csak az epilepsziára való hajlam kizáró ok. Tehát a csoportok tagjai végig "önkontroll" alatt vannak. Deprssioban,neurosisban, és addektív betegségekben szenvedőknél alkalmazható - megfelelő szakorvosi kezelés után - kimagaslóan jó eredménnyel.
Később amúgy a hipnózistól is elzárkózott... Már A sors mint esélyben is csak példának hozza fel ' a valóság karikatúrájanként', de szerinte az ezoterikus úton ez inkább veszélyes dolog. Inkább az asztroterápiát és a reinkarnációs terápiát művelte. A könyvben egyébként az asztroterápiát nagyon érdekesnek találtam, szívesebben olvastam volna róla többet is, de seholse találtam róla semmitse. :s
Nézd, és tényleg! Még az eredetiben is ezoterikus pszichológia szerepel! Bocsi, hogy le'nem találó'ztam a topikcímet! :))) Mindenesetre azt gondoltam, hogy ez egy Dethlefsen gyűjtőtopik és jól elkezdtem írogatni. :) Örülök, hogy mások is vannak itt!
Az tökre tetszik, hogy szerinted véletlenek nincsenk....naná, szerintem sem nincsenek.
(1) a játékelmélet
(2) a termodinamika és későbbi kvantumfizikai törvények
(3) a karma - ok és okság törvénye
Ez a három ok, elégséges első nekifutásra!
Na és az analógia törvénye is tetszik, mert naná, hogy ma már tudjuk, hogy igaz.
Hermesz Mester hagyta ránk a Tabula Smaragdínán. Egyúttal/ezért az asztrólógia is igazat beszél: ezen alapúl Jung tipológiája és a szolárgenetika. Csak az a fránya 2130(?)év eltérés rontja el a sarlatánoknál....:)
Ja. azt is jól tudod: "A sors mint esély" c. könyvének az alcímének egy része: "Eredendő tudás a teljességről, ezoterikus pszichológia."
Igen-igen, a véletlenekkel kapcsolatban én már pár éve megfigyeltem, hogy valóban nincsenek, de erre magamtól is rájöttem. :DD Viszont az, hogy nincsenek véletlenek, azt is jelenti, hogy mindennek oka van. Vagyis ezt a dolgot szerintem nem csak az analógiás gondolkodással lehet alátámasztani, hanem az ok-okozati viszony meglétével is. Különben mivel magyaráznánk a karmát? Az analógiás gondolkodásmódot roppant érdekesnek találom és úgy érzem van is benne valami, de valahogy azt is érzem, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Szóval szerintem egyik 'világkép' sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más. Nyilván a függőleges nem olyan triviális a ma embere számára. A függőleges világképről amúgy találtam egy könyvet, amit szeretnék megszerezni, mert érdekes lehet, csak a kiadó egyelőre nem válaszol az emailemre. Ez Nicolaus Klein és Rüdiger Dahlke könyve: http://www.bioenergetic.hu/bolt.phtml?rovat=44
Az ezoterikus pszichológia az egyik könyv alcíme volt. (Amit lehet, hogy a magyar kiadó találmánya...)
Ami engem leginkább megfogott Dethlefsen munkáiban, az a véletlenről alkotott felfogása (ti. hogy nem létezik) és az analógiás gondolkodásmód, ami alapvetően eltér a legtöbb modern ember által vallott ok-okozati világszemlélettől...
Dethlefsen emleget ugyan valami "ezoterikus pszicjológiát" - ami csak egy divatnév(nincs ilyen a tudományok között)....valójában a reggressziós hipnózissal foglalkozott.
Sziasztok! Gondoltam, felhozom a topikot egy linkkel, ahonnan letölthető mind A sors mint esély, mind az Út a teljességhez c. Dethlefsen könyv! http://tau.hu/letoltheto.htm Én most olvastam el az előbbit, kevés olyan könyv van, amit ennyire gyorsan el tudtam olvasni, nekem nagyon tetszett és közel állt hozzám.
Thorwald Dethlefsen az 1990-ben kiadott Oidipusz, a talány megfejtoje (magyarul: Magyar Könyvklub, 1997) címu tanulmányában igen érzékletesen mutatja ki a mítosz és a tragédia, illetve a görög és keresztény mitológia közös vonásait, s ezzel egyfajta kulcsot kínál a klasszikus tragédiák, így az Oidipusz-drámák eloadásához is. Dethlefsen megfogalmazásában "A tragédia kultikus esemény, amely elszakad a történés síkjától, s ezzel együtt az emberközpontúságtól, és a szemlélodés síkjára lép, hogy szemmel láthatóvá tegye a lényegit, ami emberi cselekedet formájában rejtve marad. Minden vallás és mítosz - s természetesen tragédia - lényege az üdvözülés, az egésszé válás, a polaritás legyozésének, a beavatásnak az útja... A tragédia üzenete: ha ember vagy, aki ebben a világban élsz, akkor van éned, amely arra kényszerít, hogy döntéseket hozz és cselekedj. Minden cselekedeted által bunössé válsz - függetlenül attól, hogyan döntesz. Ez a bun szenvedéshez vezet, mert éned egyoldalúságra van ítélve. Cselekedeteidbol és szenvedéseidbol tanulva azonban olyan belátásra jutsz, hogy végül képes leszel legyozni énedet, és magadra találsz. Önmagad megismerése a célod, mert önmagad megismerése isten megismerése."
