Azt gondolom leszögezhetjük, hogy a különböző formabontó megoldások a prózaírásban, amelyek az IRODALMI SZABÁLYOKAT felrúgják mindössze a tehetségtelenséget hivatottak palástolni.
A jó írónak nincs szüksége álművészieskedő sallangokra az önkifejezéshez, a SZABÁLYOK betartása lehet az egyetlen eszköz a tökéletes mű létrehozásához, ez nyilvánvaló.
Hát igen, a posztmodern jól megtekerte! Bár én részemről lemaradtam a poszt-posztmodernnél, de majd jól rákérdezek Szabolcsnál a modern magyar topikban, hogy hol is tartunk éppen. (remélem nem küld el kávét főzni a buta kérdések helyett)
"...egyrészt botrányosan modern, másrészt pedig teljesen épeszű könyv, tehát van eleje, van vége, persze közepe is, a mondatok is normálisak, nagybetűkkel kezdődnek, írásjel van a végükön. Nem is egy mondatból áll az egész regény, mint, mondjuk, másutt. Mindez talán arra figyelmeztet, hogy modernségen ezeknél a dolgoknál sokkal fontosabbat kell érteni."
ezt egy bizonyos író írta egy másik író nagyszerű könyvének a hátuljára.
pont azt mondom, hogy NEM sztárról és rajongóról van szó, hanem egy olyan pasasról, aki letett már az asztalra egy-két dolgot, és emellett ember bírt maradni.
azt nem fanatizmusnak hívják, ha valaki "annyira hithű" hogy felgyújtja meg felrobbantja estébé magát?
Egyébként én tegnap találkoztam a hősömmel, benne az a legjobb, hogy mindenki azt gondolja róla, hogy a saját műfajában akkora, hogy nem lehet vele szóba állni, közben meg tök jó fej és egyáltalán nem várja el senkitől, hogy felnézzenek rá.
azt vágod remélem, hogy a gorillás nö igazából nem nézett ki olyan jól mint a filmben, plusz nem értem, hogy mi a katarktikus néhány drogos hippiben, akik felgyújtották magukat, mert mittomén, kirúgták öket az egyetemröl, vagy ilyesmi, nincs ebben semmi hösies, ráadásul kurva büdös.
elmondanám akkor, hogy ki az én egyik hösöm, ö VIII János pápa, aki mellesleg nö volt, éveken ült a pápai trónon, tisztelték, szerették, becsülték, aztán sajnos nagy nyilvánosság elött volt kénytelen megszülni a gyermekét, persze nem direkt, és végül felaksztották, vagy megkövezték, vagy nem tudom, mindegy, egy hös volt. ráadásul egy szerelem miatt állt be papnak, s lett belöle késöbb pápa. szerintem ez nagyon szép.
És mondja csak Mester, arra nem gondolt még, hogy ráférne már a világra, hogy megírja Az irodalom HITELES történetét??
(Szívesen megtervezném a borítóját)
Nem értem ezt a Richelieu témát, oké, hogy ügyes és tiszteletre méltó fickó volt, de csinált valami olyasmit, amivel azonosulni maga a katarzis? Meg se halt rendesen. Ott vannak viszont például a kommunisták. Nem mind persze, de a forradalom mártírjai. Megérezni az új idők szavát és meghalni érte, az valami. Mindig is tetszettek ezek az önmagukat elégető figurák 68-ból. Nem erre példa, de az igazi nagy király a Rajk László, aki annyira hithű vörös volt, hogy hajlandó volt meghalni a rendszerért. A másik kedvencem meg az az öreg nő, akiről a gorillák a ködben szól, aki addig vigyorgott a gorillák között, amíg meg nem ették. Ők a végsőkig kitartottak elveik mellett, akárcsak Nagy Imre, csak nem olyan kanonizált módon.
Márquez? Ne viccelj már! A Nobel díjat véletlenül kapta, mint sokan mások. Az odaítélő bizottság klikkharcainak nyertese.
Természetesen a művei csapnivalóak így fejezetcímek nélkül, sőt fejezetek nélkül meg végképp. A bekezdések hiányáról ne is beszéljünk. Például ha elég hamar felfedezik a tévés szappanoperákban rejlő lehetőségeket, akkor a CBS-nél kötött volna ki a Száz év magány forgatókönyvével. Így meg kiadta valami esztétikai érzék nélkül tengődő barom, aki csak üzletet látott benne, kisbé haverja lehetett.
És mielőtt Eszterházy Pétert is felhoznád, megnyugtatlak, ő is egy ponyvairodalmár.
Ezenkívül az irodalom porbaalázásának számít a több oldalas mondatok használata is, Updike-ot művei átszerkesztésével büntetném, Faulkner pedig adja vissza a Nobel-díjat, vagyis a jogutódai, nem ő, persze.
hát nem, de biztos csak rossz volt a menedzserük. Ja, és ne feledkezzetek meg az olcsó és csúnya (barnás színű) papírról, lehetőleg szép borítóval kombinálva, mert úgy még frankóbb az előállítási ár-eladási ár különbsége, no meg ez a fajta papír egy-két év utám magától is lebomlik és nem kell költeni sok energiát és pénzt az újrahasznosításra, így egyúttal a környezetet is védtétek. (hú, remélem ez az ökoduma a végén egy kicsit közelebb engedt a Parnasszushoz...!)
Az egy dolog, hogy én se mindig írok fejezetcímeket, no de nem én vagyok a szempont, a mérce nálamnál ezerszer magasabban van - mindazonáltal van egy csomó IGAZI író, aki nem ad a fejezeteknek címet, pl. Márquez is nyugodtan visszaadhatná a Nobel-díját ez alapján, szóval, szerintem ez a fejezetcím-kritériumot vessük el inkább.
Szopiszurinak mondom, hogy például Dosztojevszkij pénzért írt és határidőre. Azért vett föl titkárnőt, hogy tudjon neki diktálni, aki meg gyorsírt, így aztán tartani tudta a kiadó által megszabott határidőt, és megkapta a pénzt, amit nem luxusutakra meg autókra költött ám, hanem kenyérre. Közben Dosztojevszkij még értéket is teremtett, azért ez is hősies dolog, szerintem. Ja, és a titkárnőt is feleségül vette.
