Mi annak a filmnek vagy tévéjátéknak a címe, amiben Gobbi Hilda egy nagyot halló nagymamát játszott, és amikor rákérdezett valamire, amit nem hallott jó, mindig legyintettek rá a családtagok, hogy "hosszú", és nem kezdték elölről a mondandójukat...?
Gobbi Hilda a legkedvesebb színésznőm, nagyon fáj, hogy sosem láthattam őt életében sem a színpadon, sem máshol. Így nem csoda, ha érdekel, bármi, ami vele kapcsolatos. Hogy ilyen tényeket ismersz az ő életéből, azt jelenti, hogy te is közeli ismerősei közé tartoztál? Szívesen hallanék még vele kapcsolatos történetekről, anekdotákról, színpadi élményekről stb.
Igen,a nőket szerette,de ebből soha nem csinált titkot.Általában csak temessy Hédit meg galgóczit említik,de volt neki utolsó tíz évében egy fiatal lány,akiért mindenre képes volt.Nagyon vigyázott rá,nem mutogatta sehol.Sokat autózott miatta,mert a lány nem pesti volt.Barna hajú,kék szemű volt,és sokat volt az Orsó utcában meg a visegrádi házban is.Különleges kapcsolat volt köztük,ámult rajta mindenki,aki akkor Hilda közelében volt.Úgy tudom,a lány Hilda halála után férjhez ment,gyerekei is születtek és nem volt már ilyen jellegű kapcsolata senkivel.Hilda senkit nem engedett a közelébe,se fotóst,senkit.Akkor ugye még nem volt internet meg mobil.Amikor egy ideig nem találkoztak,Hilda ötször egymás után került kórházba a szíve miatt.Sose gondoltam volna,hogy ilyesmi létezik,amikor az ember együtt látta őket,semmiféle ellenérzést nem váltott ki,teljesen természetes volt.Öszeillettek az biztos.Volt olyan is,hogy Hilda otthagyta a próbát és hazaautózott,hogy jött-e levél,mert leveleztek sokat.
Az tök jó, hogy valakinek eszébe jut egy ilyen topikot indítani. Hirteln az jut eszemben, hogy a Kölcsönkért kastély, és A hölgy egy kissé bogaras c. háború előtti magyar filmekben játszik egy-egy nagyonrövid szerepben, fiatalon. Ja, és zseniális volt egy nyolcvanas évekbeli kabaréfelvételben, Lőrincz Miklós: majd a tikárnő című jelenete volt Kernnel, Haumannal, és főleg Gobbi Hildával. (A Kabaré a körúton c. összeállításban láthattuk). Ezt csak azért, hogy mennyire sokoldalú volt.
Igen így igaz, ahogy mondod. Nagyon szerettem öt, mikor otthon éltem, nagyon sok "szabócsaládot" hallgattam a rádióban. Felejthetelen volt. Azt nem tudom, hogy leszbikus volt-e vagy sem, de nem is érdekes. Mint embert szerettem! Kár, hogy elment.
nekem van ilyen, amikor apukám még a Katonában dolgozott, Gobbi Hilda egyszer megkérdezte tőle, hogy egy ilyen szép férfi miért nem lett színész. pedig leszbikus volt, mármint a Hilda, nem apukám
Gobbi Hilda (Bp., 1913. jún. 6. – Bp., 1988. júl. 13.): színésznő, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1950), kiváló művész (1955). Apai ágon olasz származású. Gimn.-i tanulmányait követően Putnokon a Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány Péter Tudományegy. Botanikus Kertjének gyakornoka volt. 1932-1935 között a Színművészeti Akad. ösztöndíjas növendéke. 1935-ben nyert oklevelet, a vizsgaelőadáson a Phaedrát játszotta. A Nemzeti Színház szerződtette, első szerepében a szobalányt alakította Pierre Lotti Szembekötősdi c. vígjátékában. A színháznak 25 éven át volt tagja. 1960-tól 1971-ig a József Attila Színházban játszott. 1971-től 1979-ig (nyugdíjba vonulásáig) ismét a Nemzeti Színház tagja volt, de utána is vezető színésznő a Nemzeti Színházban, majd 1983-tól halálig a bp.-i Katona József Színházban. 1945 előtt részt vett a munkásszínjátszásban, tagja volt a Független Színpadnak, szerepelt a Vasas Szakszervezet művészestjein, részt vett az ellenállási mozgalomban. A háború után fizikai munkával vett részt a megsérült Nemzeti Színház újjáépítésében, és széles körű társadalmi tevékenységet fejtett ki. A munkás és paraszt származású színinövendékek számára létrehozta a Horváth Árpád Kollégiumot (1947. márc.), az idős és magányos színészek számára a Jászai Mari Színészotthon (1948. márc., Bp., Magyar utca), 1950. októberében pedig megnyitotta a második színészotthont a bp.-i Lendvay utcában. A Jászai Otthont 1985-ben átalakította a fiatal, kezdő színészek otthonává. Szívós és kitartó munkával létrehozta a Bajor Gizi Színészmúz.-ot, amelyet Bajor Gizi egykori villájában rendezett be és halálának első évfordulóján, 1952. február 12-én nyitott meg. A színészmúz.-ot az időközben elhunyt pályatársak emlékeivel még négy ízben bővítette (1974, 1981, 1985, 1987). A Színházművészeti Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetben haláláig harcolt rászoruló színésztársainak érdekeiért. Végrendeletében legnagyobb színpadi alakításának emlékére Aase-díjat alapított a Nemzeti Színház legjobb epizódszínészei jutalmazására, dunabogdányi nyaralóját pedig színészi üdülő-alkotóház céljára hagyományozta. Színészi skálája a bohózattól a tragédiáig ívelt. Egészen fiatalon játszott öregasszony-szerepeket, de túl a harmincadik évén illúziót keltő Sasfiók (E. Rostand), ill. Nyilas Misi volt (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). Vígjátékokban kitűnően érvényesült karikírozó képessége és harsány humora. Gyakran mondott verseket, állandó szereplője volt a Magy. Rádiónak, s a Szabó család c. sorozanak több mint ezer előadásában vett részt (Szabó néni), betegágyán is folytatva, egészen haláláig. Népszerűségét társadalmi munkái és tv-film-szerepei mellett ez a hetenként ismétlődő rádiószereplése is fokozta. 1987-ben televíziós portréfilm készült róla. Tanulmányt írt a szavalásról (Bp., 1942). Visszaemlékezéseit Közben c.-mel adta ki (Bp., 1982). SZOT-díjjal tüntették ki (1977). – F. sz. Phaedra (Racine: címszerep); Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Mina néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig); Pallagné (Kodolányi János: Vidéki történet); York hercegné, majd Margit királyné (Shakespeare: III. Richárd); Gertrud (Shakespeare: Hamlet); Karnyóné (Csokonai); Boszorkány (Kacsoh-Heltai: János vitéz); Ljubov Jarovaja (Trenyov: címszerep); Oinone (Racine: Phaedra); Mamurré anyó (Sarmante: A 106. születésnap); Mrs. Pearce (Shaw: Pygmalion); Aurelie (Giraudoux: Párizs bolondja); Zsani néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Murzaveckaja (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Gertrudis (Katona József Bánk bán); Vassza Zseleznova (Gorkij: címszerep); Ferenc reichstadti herceg (Rostand: A sasfiók); Aase (Ibsen: Peer Gynt); Varvara (Pavlenko: Boldogság); Huberné (Füst Milán: Boldogtalanok); Eugénia (Mrožek: Tangó); Öregasszony (Spiró György: Csirkefej); Rizi (Örkény István: Pisti a vérzivatarban); Gilz háztulajdonosnő (Canetti: Esküvő; ebben a szerepben játszott utoljára, 1988. május 31-én). – I. f. A kölcsönkért kastély (1937); Sári bíró (1943); Mágnás Miska (1948); Rokonok (1954); Hannibál tanár úr (1956); Aranyfácán (tv-film, 1960); Elektra (tv-film, 1963); A fekete város (tv-film, 1971); Bolond nagysága (tv-film, 1981); Holt lelkek (tv-film, 1983); A vén bakancsos és fia, a huszár (tv-film, 1984); Nyolc évszak 1-8. rész (tv-film, 1986). – Irod. Császár István: G. H. Magánszínháza (Tükör, 1980. júl. 20.); Gách Marianne: „Elveim, álmaim nem változtak (interjú, Film Színház, Muzsika 1981. jan. 31.); Gergely Ágnes: G. H. (G. Á.: Huszonegy, Bp., 1982); Palotai Erzsi: G. H.-ról (Arcok fényben és homályban, Bp., 1986); Koltai Tamás: G. H. születésnapjára (Kritika, 1983. 6. sz.); Földes Anna: G. H. otthonában (Nők Lapja, 1988. jan. 16.); Spiró György: Beszélgetés G. H.-val (Új Tükör, 1988. jún. 5.); Molnár Gál Péter: G. H. halálára (Népszabadság, 1988. júl. 14.); Tatján Tamás: G. H. lelke (Kritika, 1988. 10. sz.); Czimer József: Gobbi Szent Hilda (Élet és Irod., 1988. 30, sz.); Berkes Erzsébet: A vendégség vége (Színház, 1988. aug. 12.).
Bp. 1913.jún 6. - Bp. 1988.júl.13.): színésznő. A SzAk után 1935-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1960-70 között a József Attila, 1971-től 82-ig ismét a Nemzeti, 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja. Sokoldalú művész volt, eszköztelen, elmélyült belső ábrázolással jelenítette meg alakjait, bár néha a szélsőségektől sem riadt vissza. Széles színészi skálája a tragédiától a vígjátékig mindent felölelt. Színészi munkája mellett jelentős társadalmi tevékenységet is folytatott. Szervezői tevékenységének köszönhetően jött létre a SzAk hallgatói részére a Horváth Árpád Kollégium, az idős színészek számára a Jászai Mari és az Ódry Árpád Színészotthon. Kezdeményezője, szervezője volt a Bajor Gizi Emlékmúzeumnak. Kossuth-díjas (1949), érdemes (1950) és kiváló művész (1955). (Magyar Színházművészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó 1994.)
Gobbi Hilda:(Bp., 1913. jún. 6. - Bp., 1988. júl. 13.): színésznő, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1950), kiváló művész (1955). Apai ágon olasz származású. Gimn.-i tanulmányait követően Putnokon a Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány Péter Tudományegy. Botanikus Kertjének gyakornoka volt. 1932-1935 között a Színművészeti Akad. ösztöndíjas növendéke. 1935-ben nyert oklevelet, a vizsgaelőadáson a Phaedrát játszotta. A Nemzeti Színház szerződtette, első szerepében a szobalányt alakította Pierre Lotti Szembekötősdi c. vígjátékában. A színháznak 25 éven át volt tagja. 1960-tól 1971-ig a József Attila Színházban játszott. 1971-től 1979-ig (nyugdíjba vonulásáig) ismét a Nemzeti Színház tagja volt, de utána is vezető színésznő a Nemzeti Színházban, majd 1983-tól halálig a bp.-i Katona József Színházban. 1945 előtt részt vett a munkásszínjátszásban, tagja volt a Független Színpadnak, szerepelt a Vasas Szakszervezet művészestjein, részt vett az ellenállási mozgalomban. A háború után fizikai munkával vett részt a megsérült Nemzeti Színház újjáépítésében, és széles körű társadalmi tevékenységet fejtett ki. A munkás és paraszt származású színinövendékek számára létrehozta a Horváth Árpád Kollégiumot (1947. márc.), az idős és magányos színészek számára a Jászai Mari Színészotthon (1948. márc., Bp., Magyar utca), 1950. októberében pedig megnyitotta a második színészotthont a bp.-i Lendvay utcában. A Jászai Otthont 1985-ben átalakította a fiatal, kezdő színészek otthonává. Szívós és kitartó munkával létrehozta a Bajor Gizi Színészmúz.-ot, amelyet Bajor Gizi egykori villájában rendezett be és halálának első évfordulóján, 1952. február 12-én nyitott meg. A színészmúz.-ot az időközben elhunyt pályatársak emlékeivel még négy ízben bővítette (1974, 1981, 1985, 1987). A Színházművészeti Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetben haláláig harcolt rászoruló színésztársainak érdekeiért. Végrendeletében legnagyobb színpadi alakításának emlékére Aase-díjat alapított a Nemzeti Színház legjobb epizódszínészei jutalmazására, dunabogdányi nyaralóját pedig színészi üdülő-alkotóház céljára hagyományozta. Színészi skálája a bohózattól a tragédiáig ívelt. Egészen fiatalon játszott öregasszony-szerepeket, de túl a harmincadik évén illúziót keltő Sasfiók (E. Rostand), ill. Nyilas Misi volt (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). Vígjátékokban kitűnően érvényesült karikírozó képessége és harsány humora. Gyakran mondott verseket, állandó szereplője volt a Magy. Rádiónak, s a Szabó család c. sorozanak több mint ezer előadásában vett részt (Szabó néni), betegágyán is folytatva, egészen haláláig. Népszerűségét társadalmi munkái és tv-film-szerepei mellett ez a hetenként ismétlődő rádiószereplése is fokozta. 1987-ben televíziós portréfilm készült róla. Tanulmányt írt a szavalásról (Bp., 1942). Visszaemlékezéseit Közben c.-mel adta ki (Bp., 1982). SZOT-díjjal tüntették ki (1977). - F. sz. Phaedra (Racine: címszerep); Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Mina néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig); Pallagné (Kodolányi János: Vidéki történet); York hercegné, majd Margit királyné (Shakespeare: III. Richárd); Gertrud (Shakespeare: Hamlet); Karnyóné (Csokonai); Boszorkány (Kacsoh-Heltai: János vitéz); Ljubov Jarovaja (Trenyov: címszerep); Oinone (Racine: Phaedra); Mamurré anyó (Sarmante: A 106. születésnap); Mrs. Pearce (Shaw: Pygmalion); Aurelie (Giraudoux: Párizs bolondja); Zsani néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Murzaveckaja (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Gertrudis (Katona József Bánk bán); Vassza Zseleznova (Gorkij: címszerep); Ferenc reichstadti herceg (Rostand: A sasfiók); Aase (Ibsen: Peer Gynt); Varvara (Pavlenko: Boldogság); Huberné (Füst Milán: Boldogtalanok); Eugénia (Mrożek: Tangó); Öregasszony (Spiró György: Csirkefej); Rizi (Örkény István: Pisti a vérzivatarban); Gilz háztulajdonosnő (Canetti: Esküvő; ebben a szerepben játszott utoljára, 1988. május 31-én). - I. f. A kölcsönkért kastély (1937); Sári bíró (1943); Mágnás Miska (1948); Rokonok (1954); Hannibál tanár úr (1956); Aranyfácán (tv-film, 1960); Elektra (tv-film, 1963); A fekete város (tv-film, 1971); Bolond nagysága (tv-film, 1981); Holt lelkek (tv-film, 1983); A vén bakancsos és fia, a huszár (tv-film, 1984); Nyolc évszak 1-8. rész (tv-film, 1986). - Irod. Császár István: G. H. Magánszínháza (Tükör, 1980. júl. 20.); Gách Marianne: "Elveim, álmaim nem változtak (interjú, Film Színház, Muzsika 1981. jan. 31.); Gergely Ágnes: G. H. (G. Á.: Huszonegy, Bp., 1982); Palotai Erzsi: G. H.-ról (Arcok fényben és homályban, Bp., 1986); Koltai Tamás: G. H. születésnapjára (Kritika, 1983. 6. sz.); Földes Anna: G. H. otthonában (Nők Lapja, 1988. jan. 16.); Spiró György: Beszélgetés G. H.-val (Új Tükör, 1988. jún. 5.); Molnár Gál Péter: G. H. halálára (Népszabadság, 1988. júl. 14.); Tatján Tamás: G. H. lelke (Kritika, 1988. 10. sz.); Czimer József: Gobbi Szent Hilda (Élet és Irod., 1988. 30, sz.); Berkes Erzsébet: A vendégség vége (Színház, 1988. aug. 12.).
néhány kép amit most talàltam Hilduskàròl.
