szerintem szarok. egy zenész barátom egyszer azt javasolta, ha így tudok keverni, miért nem lépek szintet, s csinálok saját zenét? majd ő ad loopokat. nem léptem, mert féltem. azt hittem, nem hittem: bizonyos voltam benne, hogy ennyi tehetség szorult csak belém. ill. ez nem tehetség, ez csak érzék. igazándiból már az sem. susan orlean mondotta: mindenkinek meg kell találnia azt, amiért rajonghat. régebben rajongtam ezért az egészért, most már nem. tovább kéne lépni, de nem teszem. mert ilyen kényelmes az életem.
I try to believe what i feel these days
It makes life much easier for me
It's hard to decide what is real these days
When things look so dizzy to me
...
Wandering is this there all there is
Since i was since I began to be
Wandering, wandering
Where we can do what we please
Wandering
A szavaknak hatniuk kellett volna, de helyette türelmetlenül inkább felálltam és magam hoztam elő, amire pedig még az előbb nem is vágytam, az éltető vizet.
Nos igen, jobb híján megint csak a felszín alá megyek.
Massive Attack - Butterfly Caught ... Tempted by the naked eye / Morning sunrise ...
elég baj az valakinek, ha igazából nem is a teste, hanem a lelke és a tudata nyomorék. talán leginkább szánnivaló, ahogyan a saját fizikai állapotával, létével csak visszaél, zsarolásra, rágalmazásra, fenyegetésre és folyamatos vádaskodásra használva azt. hiába kapálózott a szánakozás ellen, mégiscsak odajutott...
mivel a dolog nem volt spontán, úgy értelmezem, hogy version oldalán szállt be. persze sokkal kifinomultabban, mint a többiek. egyébként az aikido nem csak a testet, hanem a lelket és a szellemet is igyekszik fejleszteni. tehát nem kell feltétleenül harcban állnunk ahhoz, hogy alkalmazza. de rendesen elásta magát. bár nem akarom zsarolni ezzel. elolvastam kunderát, az eleje tetszett, a közepe nem, a vége megjárja, én nem tenném bele a listába. de arra rájöttem, hogy a büntetés nem bosszú, hanem emlékeztető. ezentúl nem leszek nagyvonalú senkivel.
amugy ha primal scream akkor az out of sight cimu zsenialis filmnek a bemutatojaban szolt 1 daluk(get duffy, vazz ez a dal mekkora cool mar) akkor kattantam rajuk egy kicsit es a vanishing point cimu albumra
ezt nem tudtam. azt sem tudtam, hogy harcolunk, vagy hadban állunk.
én elkezdtem a magam hülyeségeit ide írni, aztán jöttél, aminek örültem mert érdekes volt, de aztán történt valami -szerintem- mindenki által többszörösen félreértett zűrzavar, amit most meg próbálunk lecsengetni, azt hiszem.
úgy tűnik veszélyes a céltalanságom.
úgy tudom, hogy harc közben arra törekszenek, hogy elvezessék, saját céljaikra használják fel az ellenfél energiáját. tehát ha mondjuk indul valaki szemből, akkor nem állítja meg, hanem ellép, picit még rásegít, és a támadó a saját lendületétől zuhan előre.
volt egy srác, mondta "aikidozom", érzékeny volt, ártatlannak látszott. aztán egy napon mint Kosztolányi Édes Annája egyszer csak egy beszólásra egy olyan nagy sallert adott az őt sértőnek, hogy mindenki csak ámult. azóta óvakodom az aikidos srácoktól, mondják, test és lélek összhangja, mondom én, ok, lelketek rajta.
