Orientálódó Cigány Önarckép
vagy medvetáncoltatás a mézes bödön körül
Az Úr 2002. évében a roma akarat úgy döntött, hogy a báránybőrbe bujt farkast egy másik mesébe helyezi át, mivel felfalta nyolc év alatt az összes roma nagymamát.
Ennek érdekében az eddig mellékszereplőként játszó, igazságosztó szegénylegények, - a balkézre eső alkalmat megragadván -, hetedhét megyére szóló és kiterjedő toborzást indítottak el. Országos utcabál versenyt szervez a roma akarat, mivel nyolc éve csak aszfaltbetyárok koptatják a szájukat és a flasztert. A több éves semmittevést megelégelve új csapatokat szerveznek össze, akik képesek lehetnek legyőzni a régi rongyláb Janikat.
Segítségül hívták Hófehérkét és a hét törpét is. De azt nem tudták, hogy törpéknél akkor per pillanat távolugró és magasugró verseny zajlik és így csak egy törpe tud és akar részt venni az Országos utcabálon. Kolompár Kuka a „Magas Cipők Fórumát” képviselte a bálon.
Továbbá a romák segítségül hívták zenekarvezetőnek Horváth Luther Kinget, aki a „Megint Roma Probléma” csapatát erősítette.
Harmadik hullámba érkezett utolsónak, de nem utolsósorban a hihetetlen hosszú és bonyolult nevű Kövesi Tell Vilmos, aki a „Cinkelt SZabályokra Okító SZállítók” jóvoltából alakított csapatot.
Megszületett a Dafke Roma Kirakat című együttműködési megállapodás, mely feljogosította a versenyzőket, hogy csak és kizárólag a DRK nevében tevékenykedjenek egymás ellen.
Egész nap gyakoroltak, forogtak, tekertek ezerrel, hogy a nagy napon minden klappoljon.
Már sokszor az volt az ember érzése, hogy túl edzettek lesznek és ezáltal a célegyenesben, hasalnak el. A felkészülést több roma versenyző figyelte vagy a partvonalról vagy a pálya másik oldaláról, de semmiképpen nem a pályáról testközelből. Igen, ez sokakat irritált, hogy nem lehetnek a kezdő csapatban és még reményük sincs rá, hogy valamikor a kispadra is egyáltalán leülhetnek, ezért sokan megpróbáltak leszerződni az ellenfél csapatához, vica-verza.
A fenti hatalmak egyszer csak kitűzték a verseny napját, 2003 januárjára. Az izgalom a tetőfokára hágott.
Mindenki csak azt tűzte ki magának, hogy minimum az első ötvenháromban legyen, mivel több százan indultak a versenyen. Volt, aki saját magát erősítette és futatta, volt olyan, aki kiállt a báránybőrbe bujt farkas mellett. Olyanok is felbukkantak, akik temetni jöttek egy nyolc éves legendát és piros szegfűt hoztak, hogy bebizonyítsák lojalitásukat a DRK mellett.
A roma nép kíváncsi volt, hogy a szeretett jelöltjük milyen eredményt ér el.
Ezért bepakolták tarisznyájukba a hamuba sült vakarót és elindultak a fővárosba az ország minden részéből szerencsét próbálni vagy szurkolni kedvenceiknek. Volt, ahol a kedvencek buszokat küldtek és fizettek a szurkolóiknak és volt olyan is, aki a kis szegénységéből saját számláját fizetve érkezett meg.
A rideg, hideg csarnokban már reggeltől érkeztek az úttól már meggyötört roma szurkolók. Közel ötezer hang kavalkádja volt már, mire elfoglalták a kijelölt helyüket a szektorokban.
Farkas Király ekkor hatásvadászként lépett az alattvalói elé. Megjöttem, itt vagyok és győzni fogok a birodalmam megmentésért, még ma porba hullik a fejük a fenségsértőknek!
A másik oldalról pedig Horváth Luther Kinget éltették hívei, egy kis Kuka és Vili zűrzavarral egybekötve.
De egyértelműen Kingé volt a több és a hangosabb.
Az előzetes megállapodások szerint a legöregebb roma nyitja meg a versenyt, aki nem biztos, hogy a legbölcsebb is. Az ősszakállú Füstösképű, jól érzékeltette a néppel, hogy ő hova tartozik. Ebből kifolyólag meg is indult a nép haragja ellene. Már ebéd után lehettek, már akinek volt mit ebédelni, amikor nagy nehezen megválasztották az igazi levezető bírót.
A Bengáli tigris hangú, kőkemény tekintélyt parancsoló Tibit.
A király megérezte, hogy itt most baj lesz, mivel az irányítás levezetése kicsúszott a kezéből.
A sajtó nagy figyelemmel szemlélte az eseményeket, hogy most mi is lesz a roma néppel?
Trónfosztás és csúfos bukás lesz a király sorsa vagy csak egyszerűen roma polgárháborúra, buzdítja alattvalóit a királyság és polgárság nevében? A bölcs király a sajtót hívta segítségül, majd székre állva a kamerákba kiáltva csak annyit fröcsögött „DEMOKRÁCIÁT, DEMOKRÁCIÁT, DEMOKRÁCIÁT”. Na ez volt az a pont mikor azt mondta az ember, hogy eddig a király nem vette észre, hogy a nyolc év alatt egyszemélyes uralom volt részéről? Pont az ő szájából nem volt hiteles a demokrácia szó.
Majd látva, hogy a visítozására csak hívei reagálnak és a verseny zajlik tovább, mintha mi sem történt volna, ekkor még egy gyors telefont megengedett főnökének, hogy mi legyen?
Mert itt ma győzni nem fog! A Fityisztől érkezett az utasítás, hogy kivonulni!
Akkor nem lesz meg a kellő részvétel és így érvénytelen lesz a verseny.
Úgy néz ki, hogy a királytól is vannak nagyobb emberek és hatalmak.
A tanácsot megfogadta és távozott. Hosszú út (Lungo Drom) várt a királyra egész Szolnokig.
Mit is tudna az egyszerű pór ember szólni, mikor már a királyra sem hallgatnak?
Csak annyit: meghalt a király, éljen a király!
Hajnalra meg is született az eredmény és felállt az új roma megváltó csapat.
Gyors helyzetelemzés, ígéretek hangoztak el az új királyok szájából.
„ Nem lesz boszorkányüldözés”, itt mostantól konstruktív munkára lehet számítani.
A roma nép helyzete és probléma kezelése jó kezekbe került. Balkézről vett tiszta DRK győzelem után a maradék nép maga után hagyva jó pár mázsa szemetet, bosszúságot, de a győzelmi mámortól megittasodva, véget vetett a napnak és hazament.
Ki gyalog, ki kocsival, ki pedig megvárva az estét vagy reggelt, hogy vonatra, buszra tudjon ülni és végre megfáradtan haza érjen.
Sokan azt gondoltuk, hogy itt vége is a mesének . A jó elnyerte jutalmát.
A széles vásznú színes filmeknél is ki szokták írni, hogy folyt. köv., hát akkor miért ebben a történetbe ne lenne folyt. köv.?
A romaélet nem is lenne romaélet, ha simán menne minden.
Valahogy nem jó, ha nem érezzük a deja vu érzést.
Talán igaz, hogy egyszer már ez megtörtént velünk.
A király óvott! De nem minket, hanem az eredményt.
Szóval ismétlés a tudás atyja.
A fenti hatalom pénzt, energiát nem kímélve az Úr 2003. év márciusát tűzte ki a verseny megismétlésére a romáknak.
Folytatódott az edzés, a felkészülés, az erőfitogtatás és a hívek gyűjtése.
Sokan azt üzenték: elfogyott a regimentjük, így már csak a tv-n keresztül hajlandóak részt venni, még egyszer nem járatják le magukat, nem utaznak, nem éheznek és nem nélkülöznek senkiért. Az udvari bolondok ideje lejárt. Amit a magam részéről meg is értek.
A két versenyforduló között volt valami megegyezés, hogy a DRK csapatkapitányai közül kerül majd ki az igazi király. Ennek eldöntését majd a Jó szívű hétfejű sárkányra bízzák, aki a pozitív energiát adta számukra. Mivel hét feje van ezért nem tud egy cigány fejével sem gondolkodni, legfeljebb ismét segíti a roma eklézsiát szerény adományával a siker érdekében.
Mivel neki is fontos, hogy azok romák nyerjenek, akik így vagy úgy, de szolgálták és táplálták ezt a nagy sárkányt. Ez a sárkány vörösre köpte 2002 októberében az országot, amiből az jött ki, hogy bizony erős, hatalmas, jól táplált és nem érdemes a győzelmi sorozatát megszakítani, rizikóztatni egy pár magamutogató cigány miatt, mert haragra is tud gerjedni.
Ennek tudatában Kolompár Kuka, Horváth Luther King, és Kövesi Tell Vilmos a békesség megőrzése és a szövetségük miatt akkor nem választottak maguk közül Cigány Királyt.
Eljött az ismétlés napja vagy az igazság pillanata?
Több ezren jöttek össze a romák, de most már gitárral, étellel, itallal, mert tudták, nem lesz könnyű szülés és eredményhirdetés.
A meglepetések sorozata indult el.
Aki eddig piros szegfűt hozott és a mellét döngette, hogy ő a koalíció elkötelezett támogatója, aki DRK színeibe az első fordulóban be is jutott (Nagy LAJOS király utódja, aki mára a PINCE szintjére süllyedt) pál-fordulatot vett és érthetetlen módon a bukott király mellé állt. Vesztére, de a cigányság előnyére.
Hajnalra minden kiderült. Ismét többséget szerzett a DRK a versenyben.
Volt viszony egy kis szépséghibája a dolognak, hogy az összetételben szerepelt a bukott király biggyesztett ajakkal és az ifjú hűséges fegyverhordozója Száncsó Bogdán.
Ezt leszámítva egy szép kerek nap telt el nekem is a romák között.
A krónikaírásomat egész más irányba terelem, mivel van fontosabb dolog is, mint a bukott királyról tovább krónikázni. Ilyen például az első alakuló ülés története, ahol kibújik a szög a zsákból, hogy ki is a királycsináló.
Ötvenhárom roma egy teremben, már maga a tény is bizarr abból a szempontból, hogy ennyi fajta közegből érkező roma apród kit választ meg magának és kik kerülnek közel a királyi udvartartáshoz.
Kikből lesznek udvari főtanácsnokok, hírszerzők, főszakácsok, testőrök, varázslók, udvarhölgyek és udvari bolondok.
Fontos a roma hierarchia kialakítása a leendő király számára, mivel a biztonság és a stabilitás alapjai lehetnek az elkövetkezendő időben. Az udvarban sok szájat kell neki befogni és etetni, ez felelőséggel jár.
Persze vannak, akik csak kívülről szemlélhetik a birodalom alapításának szabályait, na ők a kegyvesztettek tábora. Különösebb érdeklődés nélkül szemlélik a konc szétosztását.
Nekik volt rutinjuk ebben, mert akkor egyszerűen megoldották a helyzetet, minden a királyé volt és ami az asztalról leesett azt szedhették fel. Ez a királyi gondolkodás működött is úgy kb. nyolc évig. Most azok lettek a hangadók, akik eddig is a bukott uralkodót szolgálták és nekik sokszor a morzsa jutott. A nagy demokrácia hevében elfeledkeztek arról, hogy nem csak a királyt kellett volna leváltani a romáknak, hanem az egész volt udvartartását is.
Aki eddig hűséges szolga volt, az ma ebben a királyságban bármi lehet. Itt nem számit a lojalitás, az elkötelezettség, szakmaiság, a megszerzett tudás, a jó hírnév, a becsület, a rang, a kor, egy számít és fontos, hogy minél előbb olyan helyzetbe és pozícióba kerüljön, hogy lefelé rúgni, felfelé harapni tudjon.
Az első alakuló ülés története nagyon necces volt. Kolompár Kuka mindenkivel alkudozott és ígérgetett. Rövidre zárva egyszerűen Kövesi Tell Vilmost, aki a CSZOSZ-t képviselte ebben az előbálozó szerepben, ekkor hoppon maradt. Kolompár Kuka, aki az MCF-t képviselte, pedig Horváth Luther Kinget kérte fel keringőre. King bízott ebben, ezért a táncot el is fogadta rögvest, így nem maradt szégyenben a romák előtt.
Meghalt a király, éljen a király, most már teljes mellszélességgel és büszkén hangoztatta az új udvartartás. Sokan már akkor mondták: ármány, és szerelem van a törpe szívében, de inkább szenvedélyes szerelem a hatalom és a pénz iránt.
Azt gondolhatták a szereplők, hogy rossz szájízzel de megalakult a birodalom, most már kezdődjön el a döcögős munka. Majd az idő gyógyít és lesznek olyanok, akinél pedig sebeket szaggat fel.
A King által kialakított koreográfiában a megbízott versenybírók személye sorra a közeli barátok, rokonok voltak. Kinevezések, megbízások, gazdasági dolgok, szakértők, tanácsadók, mind Kinget erősítették az OCÖ-ben. Kolompár Kuka az ügyvezető elnök szerepét kapta, ami majdnem elnök, de valahogy az a majdnem szó mindig bántotta. Meg is próbált egy majdnem puccsot Horváth Luther King ellen, de az utolsó pillanatban visszakozott.
Talán Hófehérke súgott Kingnek, hogy: Óvakodj a törpétől! Talán az is lehet, hogy Kolompár Kuka kapott valami vad almát a gonosz mostohától, ami még nem volt méreggel átitatva és még idő kellett ahhoz, hogy hatásosan hasson. 2003 május-júniusában meg is érlelődött az alma.
Szépen előszervírozta, feltálalta Horváthnak Luther Kingnek, aki magostól lenyelte.
A gonosz mostoha büszke volt újdonsült tanítványára. Tudta, hogy ez a kis figura még sokra viheti, ha rendszeresen odafigyel és gyakorol az ármány órákon.
Horváth Luther King mára már az intenzíven van és várja a gyógymódot a felépülésére.
Már több mint fél éve csak ígérgetnek az orvosok neki mindenfélét, de az igazi megoldásra még várnia kell. Lám, lám Isten malmai milyen lassan őrölnek, még ilyen nagy táncos esetében is.
Megalakult az újszövetség, na persze nem Jézus által, hanem Kolompár Kuka és Kövesi Tell Vilmos révén. Újra átalakították a táncprogramot és kizárták az eddig meglévő szereplőket, akik közel álltak az új exkirályhoz. A megszorító intézkedési csomag beindult.
Közös célként tűzték ki, hogy ami mozog az ellenség. Egyfajta mozgást viseltek el, az pedig a kormány anyagi támogatása a bankszámlán. Rövid közös munka után elérték, hogy a kormány támogassa száznyolcvan cigányember látogatását a Vatikánba. A sok bűnt, ami eddig teherként a vállukat nyomta, azt most több millió forintért a Pápa előtt lerakhatták.
Készítettek maguknak egy faragott bálványt, majd útnak indultak. Kolompár Kuka biztos megvallotta bűneit és fogadalmat is tett, hogy ha visszaérkeznek arra törekszik, hogy a cigányság szemében még nagyobb legyen. Ugyanis észre vette a pápalátogatáson, hogy még a faragott kereszt is nagyobb nála, amit ajándékba vittek a Pápának.
Ilyen fogadalmakat már Kövesi Tell Vilmos sem tudott elfogadni, ezért felfüggesztette működését a CSZOSZ frakciója az OCÖ-ben. Kolompár Kuka sajtóban egyfolytában bizonygatja, hogy ő az egyetlen táncos, aki a kormány zsebéből ki tudja táncolni a pénzt. De azt elfelejti, hogy a kormány nem jár sztriptíz bárba és a kisfecskéjébe nem dugnak több milliárdot.
Anarchia, törvénytelenségek, pénzügyi visszaélések és hazugságok vannak a hátérben az OCÖ tánctermében? Ki tudja?
Lehet, hogy az exkirály lesz az új király? Lehet, hogy mernek nagyot álmodni, mikor többen azt mondják az udvarban, tied a fele királyság és éljetek boldogan, mi visszamegyünk a romák közé és a szűk kis közösségeinkben, megpróbálunk segíteni a magunk eszközeivel és nem kérünk belőletek és a királyságaitokból. Mi nem erre szövetkeztünk és alakítottunk csapatot, hanem azért, hogy a kis roma is érezze vidéken a változás ízét és ne csak ti a húsosfazék tartalmát.
A mese tanulságát mindenki vonja le a saját értelmezése szerint, mert nekem csak annyi a tanulsága, hogy az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból még lehetnek elsők.
Mint öreg bölcs mesemondó barátom mondaná, minden nap egy új nap kezdete, ezért ne akard holnap után a mai napot előröl kezdeni!
Ezt megfogadva itt a mesét egy időre felfüggesztem, későbbi folytatást követve krónikásként újra tollat ragadok és az udvaron kívüli népet ismét szórakoztatom.
Ha valaki e mesében másokra vagy magára ismer, netán azonosságot vél felfedezni, az csak kizárólag a véletlen műve lehet.
A Krónikás
Ezek után legyen krónika, mit akartok?
