Persze, hogy a kettő nem egyenlő, de van, amikor a szótáríró kénytelen valamennyit feladni a szakszerűségből a közérthetőség oltárán. De persze az az ideális, ha a kettő együttesen teljesül.
> az értelmező kéziszótár (...) tulajdonképpen ismeretterjesztő alkotás
Ezzel nagyon egyet tudok érteni, annál is inkább, mivel a kimenetsor fogalom kezdő említése óta ez az első megállapítás, amit értek a diskurzusból. Vélem, ha a kimenetsor benne lenne az ÉKsz definíciójában, akkor a magyarázatot ugyanúgy nem érteném, mint a magyarázott fogalmat...
Ha a teli kimenetsor ellen van esztétikai kifogásod, akkor kifogásolnod kellene azt is, ha egy bekezdés első két sora esik hasáb végére. Pont ugyanaz vizuálisan (annyival valóban rosszabb, hogy a lap teteje hangsúlyosabb, mint az alja).
Persze, nem hallotam a fattyazt, de maga az egyedüli kimeneti sor pont olyan, mint egy fattyúhajtás.
Szerintem a fattyú jobb, mint a widow-orphan, de a a meddő-fattú pár nekem sehogy nem jön be. Egyáltalán nem látom a mretaforikus kapcsolatot.
A widow - özvegy az, aki magára marad, az árva az, akinek nincs előzménye. De hogy jön a képbe a meddő és a fattyú?
A Word "fordításáról" már a Magyarulez egy másik rovatában is beszélgettünk... :-)))
Abban az esetben igenis esztétikai kifogásom van a teli kimenetsor ellen, ha a bekezdések első sorában van behúzás.
Amúgy maximálisan egyetértek a 15. számú hozzászólás "Ez nagyon nem igaz." kezdetű bekezdésével, főleg azzal a résszel, ahol a "tisztességes szakemberek"-et emlegeted... :-)))
„egyébként ha már, akkor inkább özvegy és árva, a metafora velük teljes”
Szerintem az a betű szerinti fordítás, képiességét tekintve a magyar jobb. Nyomdaipari kontextusban te már találkoztál a fattyaz igével? Én még nem, de ez nem jelent sokat, mert alapvetően könyvekből tanultam az egészet, tehát a beszélt szakzsargon nagy részéről fogalmam sincs.
„Azért én mondanék a teli kimeentsor ellen esztétikai érvet. Pl. hogy néz ki, ha a teli kimenetsor után cím következik.”
De az nem a teli kimenetsor ellen szól. Hiszen cím felett két-három soros bekezdés(részlet) sem állhat. A kisebb-nagyobb kimeneti oldalakra vonatkozó megszorítások általában erősebbek, mint egy normál bekezdésre.
A fattyú és a meddő legyen a Nyomdaipari enciklopédia dicsősége.
Nem arról van szó, hogy az angol terminológia logikátlan lenne (egyébként ha már, akkor inkább özvegy és árva, a metafora velük teljes.) A Word honosítói ezt elszúrták.
Én úgy godnolom, hogy a fattyú etimológiája nem a fattyúgyerekre megy vissza, hanem a fattyúhajtásra, ami igen jó metafora, ráadásul iféje is van: amikor elbabrálsz a fattyúsorokkal, akkor fattyazol, mint a szőlőben. Ez egyébként a meddősor ellen szól.
Azért én mondanék a teli kimeentsor ellen esztétikai érvet. Pl. hogy néz ki, ha a teli kimenetsor után cím következik.
Szerintem inkább Virágvölgyinek volt nagyon fiatalos a szellemisége. Gondolok itt különösen a Magyar Grafikában megjelent írásaira. Most az jut eszembe, amelyben az idézőjelek (egy másikban talán a zárójelek) használatát akarta megreformálni.
A teli kimenetsor ellen egyébként esztétikai érvet nem nagyon lehet felhozni, de az én tapasztalataim szerin is meglehetősen ritka.
Hogy mit jelent a fattyúsor és mit a meddősor egyébként szerintem a fattyú és a meddő szavak jelentéséből érdemes leginkább levezetni: fattyú az, akinek nincs szüleje, meddő, akinek nincs leszármazottja. A fattyú- és árvasorok a Word fordításában ezért is elég zűrös, mert fattyú = orphan ’árva’ és meddő = özvegy ’widow’.
Kezdjük onnan, hogy az értelmező kéziszótár nem nyelvészeti szakmunka, hanem tulajdonképpen ismeretterjesztő alkotás (ezzel nem akarom még véletlenül sem azt sugallni, hogy nem követel meg komoly nyelvészeti háttérmunkát). Ez abban is meg kell, hogy mutatkozzék, hogy szótári értelmezésben sajnos nem mehet el a lexikográfus nagyon szaknyelvi szóhasználatba, magyarán az értelmezés mögött a megfelelő szakmák gondolata meg kell, hogy maradjon, de szóhasználatról sokszor le kell verni a szaknyelviséget. Ez nagyon nem könnyű játék, de muszáj megtenni, hiszen az értelmező szótár nem szaklexikon. Ily módon szótári értelmezésben nem fordulhat elő például a kimenetsor szó, legfeljebb esetleg akkor, ha ez is önálló címszó.
Azt, hogy Virágvölgyi álláspontja (miként bárki másé) csupán vélemény (egyébként Virágvölgyi abban, azt hiszem, tényleg kisebbségben van, hogy a tele kimenetsort nem tekinti fattyúsornak, abban viszont a szakirodalom többségéhez csatlakozik, hogy a hasáb alji első sort nem tekinti fattyúsornak*), ahogy már korábban is írtam, zárójeles vagy es.-es értelmezéssel oldanám meg. Szerintem valami ilyesmi lenne az ideális szócikk:
fattyúsor fn (Nyomd) ’bekezdésnek hasáb élére kerülő utolsó (nem teljes) sora, es. bekezdésnek hasáb aljára kerülő első sora’. Ezt a játékot amúgy elég jól ismerem, mert elég gyakran hasonlóan kell eljárnunk a Nagyszótárban enciklopédikus szócikkek értelmezésekor, az értelmező szótári értelmezések ugyanis igen gyakran pontatlanok. Az ÉrtSz. értelmezése egyébként szerintem még szerencsétlenebb, mint az ÉKsz.-é: „A bekezdés utolsó, rendsz. csonka sora, mely tördeléskor a következő lap, oldal v. hasáb elejére került.”
„A Nyelvőr tördelésén látom, hogy Te nem.”
Nem én tördelem a Nyelvőrt. Akkor például nem két kvirt lenne a behúzás. Amúgy viszont én is nagyon szerencsétlennek tartom az első bekezdések behúzásnélküliségét (néha kissé félrevezető, sok megoldhatatlan vagy nehezen megoldható problémát idéz elő, amelyek ráadásul semmilyen haszonnal nem járnak). Ez viszont a Nyelvőr esetében nem tördelői, hanem főszerkesztői döntés volt.
„a Word szövegszerkesztő, és lényegében minden más szövegszerkesztő és tördelő program képes kezelni a fattyúsorokat.”
Ez nagyon nem igaz. A Word és általában a szövegszerkesztők nem kezelik a fattyúsorokat, hanem egyszerűen átdobják a következő oldalra. Ez finoman szólva amatőr megoldás, és a tükör sérül általa. Tisztességes szakember bizony a sorok kihajtásával és behozásával addig ügyeskedik, amíg megszűnik a fattyúsor, illetve a nem túl nagy áldozattal megszűntethető meddősor (ez utóbbiért viszont én nem szívesen áldozok be túl nagy, esetleg túl kis szóközöket; egyébként tükörtől és műfajtól is nagyon függ, hogy a meddősorokat érdemes-e elkerülni: rövid bekezdésekből álló, mert például erősen dialogikus szövegnél, alacsony tükör esetében szebb eredményt lehet elérni, ha inkább a meddősorok frontján enged az ember). A Word ráadásul (szemben például az OpenOffice.orggal) nem tudja külön kezelni a fattyú- és meddősorokat, ami végképp azt idézi elő, hogy az ember – ha igényes tördelést akar csinálni – kikapcsolja a wordi okosságokat, és manuálisan rendezi el a fattyúsorokat, ha kell, oldalakat végignézve, hol is van szépen behozható, esetleg kihajtható kimenetsor. És akkor már el lehet játszani ott a szóközök szélességével, súlyos esetekben a betűközzel. És így már Virágvölgyinek nagyon is igaza van, hogy a meddősorokkal való vesződség indolokatlan többletmunkát okoz, s ami még rosszabb, könnyen csorbít az egyenletes szűk szóközök elvén.
* A Nyomdaipari enciklopédia 33. oldala is így foglal állást: „Az oldalak kialakításakor, a tördelésnél ügyelni kell arra is, hogy az első sor ne legyen kimenet, azaz fattyúsor, az oldal utolsó sora pedig, ha mód van rá, ne legyen bekezdéses, vagyis meddősor” (végre megvan, hogy honnan szedtem az általam nagyon favorizált meddősor terminust).
Én szerintem is az. Virágvölgyinek van ettől eltérő felfogása.Ez üdvözölhető, vagy elvethető, de szerintem korrektebb úgy fogalmazni, hogy a tele kimenő sor ugyan fattyúsor, azonban nem kell vele csinálni semmit.
Itt a vita kettéválik. Az egyik tipográfiai, a másik terminológiai. Az utóbbi vonatkozásában szerintem nem lehet azt állítani, hogy nem fattyúsor, mert akkor azt a meghatározást juttatnánk érvényre, hogy az a fattyúsor, amelyet nem hagyunk a helyén.
Kis Ádám
Oké, biztosan én vagyok öreg és/vagy konzervatív... :-))) Amikor még nem PC-vel dolgoztam (1987-1997), a nyomdában a kéziszedésben és a fényszedésben is fattyúnak számított még a tele kimenetsor is.
Na puff, elfelejtettem vagy elrontottam a záró taget.
Érthetőségi ismétlés:Akkor most idézünk:
ÉKsz. fattyúsor - (Hasábot kezdő) csonka sor.
Nyomdaiparti enciklopédia Fattyúsor. Kimenetsor az oldal élén vagy új bekezdés az oldal alján fattyúsor.
Virágvölgyi ...
1. Ma már nem tekintjük fattyúsornak azokat az enyhébb eseteket, amikor lap aljára, hasáb aljára kerül az új bekezdés első sora... Kép fölött azonban ne hagyjunk bekezdő sort.
2. A fattyúsor feltétlenül kerülendő esetei: kimenetsor lap élén, hasáb tetején vagy illusztráció alatt. Ha véletlenül teli sort ad egy bekezdés utolsó sora, akkor az már nem fattyúsor.
Ha úgy értelmezzük, hogy a kimeneti sor=csonka sor (ami ezek szerint azért a tipográfiában nem általános megfogalmazás), a a Nyomdaipari lexikon és az ÉKsz. megfogalmazása között akkor is jelentős különbség van szakmailag, mert az ÉKsz. megfogalmazásába az oldalalji új bekezdés nem fér bele.
Az ÉKsz. megfogalmazása és Virágvölgyi álláspontja között már csak minimális a különbség: az ÉKsz. megfogalmazásába nem fér bele az illusztráció fölötti bekezdő sor.
Van azonban még egy gond: Virágvölgyi vallhat olyan felfogást, hogy a fattyúsor bizonyos fajtáit nem kell kiküszöbölni, de attól az még fattyúsor. Ez annál is inkább fontos, mert Virágvölgy véleménye egy álláspont, másnak meg más az álláspontja ezzel kapcsolatban. Például a tőle idézett szövegben a dőlttel szedett megállapításokat én nem fogadom el, és nem is alkalmazom. Úgy tudom, ezzel nem vagyok egyedül.
Én nagyon tiszteltem Virágvölgyi professzor urat, és változatlanul nagy tisztelettel őrzöm az emlékét, de bizonyos kérdésekben konzervatívabb vagyok nála. Ilyen például a behúzás cím alatt vagy illuszttráció alatt. Én nem alkalmazom, és a kvirtbeütéshez is ragaszkodom. A Nyelvőr tördelésén látom, hogy Te nem. Ez egyéni választás kérdése, ezek a döntések nem alkalmazhatók egy értelmező szótár szócikkének megfogalmazásánál.
Még annyit a dologhoz, hogy a Word szövegszerkesztő, és lényegében minden más szövegszerkesztő és tördelő program képes kezelni a fattyúsorokat. Emiatt nem egészen igaz Virágvölgyinek az a sugallata, hogy a fattyúsorokkal kapcsolatos modern álláspontja munkamegtakarítást jelent.
Amit az oldallal és a hasábbal kapcsolatban írsz, az elfogadható, csak talán jobb lett volna egy nyelvészeti munkában inkább a szakmai terminológiát követni.
Na puff, elfelejtettem vagy elrontottam a záró taget.
Érthetőségi ismétlés:Akkor most idézünk:
ÉKsz. fattyúsor - (Hasábot kezdő) csonka sor.
Nyomdaiparti enciklopédia Fattyúsor. Kimenetsor az oldal élén vagy új bekezdés az oldal alján fattyúsor.
Virágvölgyi ...
1. Ma már nem tekintjük fattyúsornak azokat az enyhébb eseteket, amikor lap aljára, hasáb aljára kerül az új bekezdés első sora... Kép fölött azonban ne hagyjunk bekezdő sort.
2. A fattyúsor feltétlenül kerülendő esetei: kimenetsor lap élén, hasáb tetején vagy illusztráció alatt. Ha véletlenül teli sort ad egy bekezdés utolsó sora, akkor az már nem fattyúsor.
Ha úgy értelmezzük, hogy a kimeneti sor=csonka sor (ami ezek szerint azért a tipográfiában nem általános megfogalmazás), a a Nyomdaipari lexikon és az ÉKsz. megfogalmazása között akkor is jelentős különbség van szakmailag, mert az ÉKsz. megfogalmazásába az oldalalji új bekezdés nem fér bele.
Az ÉKsz. megfogalmazása és Virágvölgyi álláspontja között már csak minimális a különbség: az ÉKsz. megfogalmazásába nem fér bele az illusztráció fölötti bekezdő sor.
Van azonban még egy gond: Virágvölgyi vallhat olyan felfogást, hogy a fattyúsor bizonyos fajtáit nem kell kiküszöbölni, de attól az még fattyúsor. Ez annál is inkább fontos, mert Virágvölgy véleménye egy álláspont, másnak meg más az álláspontja ezzel kapcsolatban. Például a tőle idézett szövegben a dőlttel szedett megállapításokat én nem fogadom el, és nem is alkalmazom. Úgy tudom, ezzel nem vagyok egyedül.
Én nagyon tiszteltem Virágvölgyi professzor urat, és változatlanul nagy tisztelettel őrzöm az emlékét, de bizonyos kérdésekben konzervatívabb vagyok nála. Ilyen például a behúzás cím alatt vagy illuszttráció alatt. Én nem alkalmazom, és a kvirtbeütéshez is ragaszkodom. A Nyelvőr tördelésén látom, hogy Te nem. Ez egyéni választás kérdése, ezek a döntések nem alkalmazhatók egy értelmező szótár szócikkének megfogalmazásánál.
Még annyit a dologhoz, hogy a Word szövegszerkesztő, és lényegében minden más szövegszerkesztő és tördelő program képes kezelni a fattyúsorokat. Emiatt nem egészen igaz Virágvölgyinek az a sugallata, hogy a fattyúsorokkal kapcsolatos moder álláspontja munkamegtakarítást jelent.
Amit az oldallal és a hasábbal kapcsolatban írsz, az elfogadható, csak talán jobb lett volna egy nyelvészeti munkában inkább a szakmai terminológiát követni.
Akkor most idézünk:
ÉKsz. fattyúsor - (Hasábot kezdő) csonka sor.
Nyomdaiparti enciklopédia Fattyúsor. Kimenetsor az oldal élén vagy új bekezdés az oldal alján fattyúsor.
Virágvölgyi ...
1. Ma már nem tekintjük fattyúsornak azokat az enyhébb eseteket, amikor lap aljára, hasáb aljára kerül az új bekezdés első sora... Kép fölött azonban ne hagyjunk bekezdő sort.
2. A fattyúsor feltétlenül kerülendő esetei: kimenetsor lap élén, hasáb tetején vagy illusztráció alatt. Ha véletlenül teli sort ad egy bekezdés utolsó sora, akkor az már nem fattyúsor.
Ha úgy értelmezzük, hogy a kimeneti sor=csonka sor (ami ezek szerint azért a tipográfiában nem általános megfogalmazás), a a Nyomdaipari lexikon és az ÉKsz. megfogalmazása között akkor is jelentős különbség van szakmailag, mert az ÉKsz. megfogalmazásába az oldalalji új bekezdés nem fér bele.
Az ÉKsz. megfogalmazása és Virágvölgyi álláspontja között már csak minimális a különbség: az ÉKsz. megfogalmazásába nem fér bele az illusztráció fölötti bekezdő sor.
Van azonban még egy gond: Virágvölgyi vallhat olyan felfogást, hogy a fattyúsor bizonyos fajtáit nem kell kiküszöbölni, de attól az még fattyúsor. Ez annál is inkább fontos, mert Virágvölgy véleménye egy álláspont, másnak meg más az álláspontja ezzel kapcsolatban. Például a tőle idézett szövegben a dőlttel szedett megállapításokat én nem fogadom el, és nem is alkalmazom. Úgy tudom, ezzel nem vagyok egyedül.
Én nagyon tiszteltem Virágvölgyi professzor urat, és változatlanul nagy tisztelettel őrzöm az emlékét, de bizonyos kérdésekben konzervatívabb vagyok nála. Ilyen például a behúzás cím alatt vagy illuszttráció alatt. Én nem alkalmazom, és a kvirtbeütéshez is ragaszkodom. A Nyelvőr tördelésén látom, hogy Te nem. Ez egyéni választás kérdése, ezek a döntések nem alkalmazhatók egy értelmező szótár szócikkének megfogalmazásánál.
Még annyit a dologhoz, hogy a Word szövegszerkesztő, és lényegében minden más szövegszerkesztő és tördelő program képes kezelni a fattyúsorokat. Emiatt nem egészen igaz Virágvölgyinek az a sugallata, hogy a fattyúsorokkal kapcsolatos moder álláspontja munkamegtakarítást jelent.
Amit az oldallal és a hasábbal kapcsolatban írsz, az elfogadható, csak talán jobb lett volna egy nyelvészeti munkában inkább a szakmai terminológiát követni.
„A fattyúsor feltétlenül kerülendő esetei: kimenetsor lap élén, hasáb tetején vagy illusztráció alatt (orphan, tahát árva). Ha véletlenül teli sort ad egy bekezdés utolsó sora, akkor már nem fattyúsor! (Ezt egy másik szabály befolyásolja: ha egy kimenetsor majdnem megtelik, akkor vagy úgy kell szűkíteni, hogy a behúzás mértékével rövidebb legyen, vagy ki kell hajtani teljes szélességűre [justify last line; forced], és ekkor már nem fattyúsor)” (Virágvölgyi Péter 1996. A tipográfia mestersége – számítógéppel. Tölgyfa Kiadó, Budapest, 82 [ugyanígy az osirises kiadásban is]).
> a tele (forced) kimenetsor nem fattyúsor
Bocsánat, hogy beleugatok, de nyomdászként úgy tudom, hogy a tele kimenetsor is fattyúsor. Ugyanolyan ronda, mint a rövid kimenetsor, és éppen annyira megengedhetetlen, mint az utóbbi!
(Hasáb-ügyben viszont tökéletesen igazad van!)
„A csonka sor mire jó megfogalmazás?”
Arra, hogy implicite benne van, hogy a tele (forced) kimenetsor nem fattyúsor.
„Mi köze van ennek a fattyúsorhoz?”
Nem értem a kérdésedet.
„Ráadásul Virágvölgyi pont azt engedi meg, amit az ÉKsz. sugalna.”
Ezt hogy érted?
„Az ÉKsz-ben a kimenő sorról szó sincs, ami Virágvölgyi szerint a hiba.”
Ezt valóban jó lett volna explikálni: csonka kimenetsor. Ezért nem azt írtam, hogy ez jó értelmezés, hanem azt, hogy tűrhető.
„a fattyúsort a hasábhoz köti, mikozben a tipográfiai szakma az oldalhoz”
Ezek szerint kéthasábos oldalon a második hasáb tetején töredéksorban végződő bekezdés nem fattyúsor? A hasáb azért jó megfogalmazás, mert egyhasábos, tehát „normális” oldalra is, többhasábos oldalra is érthető, míg az oldal megnevezés többhasábos szövegnél félrevezető.
„Szóval, éljen a nyelvészi autokratizmus, szembe a szakmákkal.”
Szó sincs erről. Nem megy senkivel se szembe, a szakmai leírásoknak pontosan megfelel (egy kicsit kellemetlen hiánnyal, ami azért elvben kitalálható, magyarán implicite benne van az is, hiszen mi mástól lenne csonka egy sor, mint attól, hogy épp kimenet).
A csinka sor mire jó megfogalmazás? Mi köze van ennek a fattyúsorhoz? Ráadásul Virágvölgyi pont azt engedi meg, amit az ÉKsz sugalna. Az ÉKsz-ben a kimenő sorról szó sincs, ami Virágvölgyi szerint a hiba.
Legyen neked mondva, hogy ez nagyon is jó megfogalmazás. Fáleg azért, mert a fattzúsort a hasábhoz köti, mikozben a tipográfiai szakma az oldalhoz. Szóval, éljen a nyelvészi autokratizmus, szembe a szakmákkal.
A csonka sor szerintem nagyon is jó megfogalmazás, sugallja ugyanis azt, hogy a hasábkezdő teli kimenetsor nem fattyúsor.
Én is hiszek Virágvölgyinek: „Ma már nem tekintjük fattyúsornak azokat az enyhébb eseteket, amikor lap aljára, hasáb aljára kerül az új bekezdés első sora” (82).
„Nézetem szerint udavriatlanság korlátozni mások lehetőségeit.”
Nem az ÉKsz.2 találta ki a kiadásszám indexes jelölését, hanem ez régóta bevett gyakorlat. Létezik másutt is homográfia, ki lehet bírni, még ha nem is mindig kényelmes. Ezzel az erővel a természettudományok is korlátozzák a lehetőségeidet, mert ha azt írod le, hogy cm2, szintén lehet hinni, hogy lábjegyzetre utal. Sőt ha azt írod le, hogy vár, nem lehet tudni, hogy igét vagy főnevet írtál-e le.
Nagyon nem értek veled egyet.
A fattyúsor vonatkozásában inkább Gara Miklósnak és Virágvölgyi Péternek meg azoknak a nyomdász szakiknak hiszek, akikkel dolgoztam.
Ráadásul nem is olvastad el rendesen az ÉKsz. bejegyzését, mert az csonka sorról beszél, pedig a fattyúsornak ehhez semmi köze nincs. Tehát ez egyértelműen szakmai hiba, és nem értem, mit lehetett volna zárójelezéssel megoldani? Talán így, hogy csonka sor (vagy egyedül maradó kimenősor)? Nem az a kérdés, hogy hasáb első vagy utolsó sora, ezen lehet vita, bár Virágvölgyi annyi engedményt tesz, hogy az egy sor a bekezdésből a lap alján vagy kép előtt talán nem olyan nagy hiba (ahogy írja, gyenge fattyúsor), szemben az egyedül maradó kimeősorral, ezt a nálam sokkal engedékenyebb Virágvölgyi is megengedhetetlennek tartja.
Ami az ÉKsz. írásmódját illeti, a kis s az én saram, nem vettem észre, hogy az előző kiadás is ezt használta. Viszont a számozott lábjegyetekről nem mondok le, tehát marad az átfogalmazás, illetve egy másfajta jelölés ÉKsz2.
Nézetem szerint udavriatlanság korlátozni mások lehetőségeit.
Ezek az értelmezések elég tűrhetők. Legalább komoly tárgyi galibák nincsenek bennük. Hogy a fattyúsor jelenti-e a hasáb utolsó kezdődő bekezdést vagy nem, erről nagyon megoszlanak a vélemények, én ezt az értelmezésben egy es.-es vagy egy zárójeles megoldással oldottam volna meg.
Az ÉKsz. írásmódja teljesen logikus. A nyelvészeti rövidítések (kevés kivétellel) úgy működnek, hogy a szókezdő betűjegy nagybetűs, a többi kicsi. A kiadást felső indexszel jelölni szintén nagyon régóta szokásos. Ha nagyon össze akar keveredni a lábjegyzetekkel (amiben én nem hiszek), akkor ott a csillagos rendszer a jegyzeteléshez, illetve az átfogalmazás: az ÉKsz. 2. kiadása.
Szótárat készíteni nehéz. Ráadásul az idő múlik, a (nyomtatott) szótár (le)marad.
Cikkírás közben vitám támadt az ÉKSz.2-vel.
A következőt találtam:
fattyúsor - (Hasábot kezdő) csonka sor
Ezzel szemben a Nyomdaipari encikolpédiában (és minden tördelő fejében):
Kimenetsor az oldal élén, vagy új bekezdés az oldal alján.
NB- Nem igazán tetszik az ÉKsz.2. írása. Nem értem, miért kicsi a s, illetve, ha ő kicsi, miért nem kicsi a k. Megjegyzendő, hogy az előző kiadásban az S nagy volt.
A 2 nagy gondot okoz a lábjegyzetek miatt. Ez az utóbbi megoldhatatlan helyzet elé állítja a tördelőket, mert két indexet mégsem kellene használni. Azt hiszem, lábjegyzetes szövegben az a 2 le fog szállni az alapsorra.
