Egyrészt úgy látom, hogy a nyugdíjrendszer fokozatosan (rosszabb esetben netán rohamosan) ellehetetlenedik, ezért hosszú távon - kínkeservvel, nem éppen önként és dalolva - helyre fog állni a többgenerációs családmodell és ahogy Padisah is írja, a gyerekeknek kell majd gondoskodnia idős szüleikről, egyúttal az öregek fognak sok hasznosat megtenni az unokáik körül, stb. Az óvodafinanszírozás mostanában szellőztetett reformja már a nők családanya-háziasszony szerepbe való vissza térését is előrevetíti az én prófétai szemeim előtt. (Konzervatív lévén csak azt mondhatom, végre helyreáll a Rend.) Azonban a mai állami nyugdíjrendszer válsága nem jelent valami azonnali összeomlást, hanem inkább egy lassú , fájdalmas sorvadást. A demográfiai helyzet miatt a rendszer egyre kisebb nyugdíjat tud majd garantálni az ellátottaknak. Azonban a kevés is jobb, mint a semmi! Ha valakinek csődbemegy a magán nyugdíjpénztára, vagy kiderül, hogy cégvezetői elsikkasztották a vállalalti nyugdíjalapot (Nyugaton százával vannak erre példák), ill. egy leendő globális pénzügyi krachban (pl eggy nagy dollárválság, a növekedésalapú modell nyilvánvaló bukása, ingatlanbuborék, tőzsdekrach, bármi) elolvad az egész magán nyugdíjpénztári szektor tőkéjének nagyrésze, még mindig ottmarad utolsó, sovány, de létező szalmaszálként a jó öreg felosztó-kirovó rendszer. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de ez még megvan, ill. meglesz, ha esik, ha fúj. A magánpénztárak Lengyelországban dicső ténykedésüket többnyire új iroda-toronyházak építésével kezdték... Meg a bennük élősködő pénzügyi mandarinok kistafírozásával. Ahogy más multik is.
A nagy csúsztatás, hogy a rossz demográfiai trendek "működésképtelenné" teszik a nyugdíjrendszert. Nem, csak akkor, ha definíció szerintinek tekintjük, hogy a nyugdíjak értéke nem csökkenhet, sőt növekedést várunk! Ha realistán beérjük azzal, ami jut, akkor a helyes diagnózis, hogy az állami fosztogatva osztogató nyugdíjrendszer az egyetlen stabil, biztosra vehető megoldás arra, hogy legalább valamicske nyugdíjat továbbra is lehessen adni,. Természetesen az "értékőrzést", netán a "növekedéssel lépést tartó indexálást" el lehet felejteni. De süllyedő hajón az ember nem reklamál, hogy ő mentőcsónaknak inkább luxusjachtot szeretne, beszáll abba, ami van.
Nemcsak az a baj: a felosztó kirovó nyugdíjrendszer teszi feleslegessé a családot, és a gyerekvállalást!
Pont ettől van a demográfiai válság. A legjobb rendszer etekintetben egyébként az lenne, ha nem is "szabadna" takarékoskodni, hanem mindenkinek annyi gyereket kell nevelni, akik majd el tudják tartani öregen. Személyes segítséggel. Most is a fiatal generáció tartja el az időseket, csak személytelen módon, egy bürokrácia közbeiktatásával.
Ez most Európa legnagyobb problémája, amire semmilyen értelmes megoldás nincs az asztalon. A szóba jöhető megoldásokat ugyanis nyilván leszavazná a nyugdíjas választócsoport, akik már most is a legnagyobb réteget képviselik, később meg abszolút többségük lesz a választásokon.
Rosszul látod, a hazai kilátástalanság legfőbb oka a teljes tőkeszegénység volt. Ez lehetetlenné tette az önerőből előrelépést, és a totális államcsőd elkerülését kizárólag a még meglévő, amúgy teljesen lerobbant közvagyon kiárusításával lehetett megoldani.
Tőke híjján meg természetesen csak külföldi befektetők jöhettek szóba. Ezt máshol sem tudták másként megoldani, saját hajánál fogva utoljára Münchausennek sikerült kihúzni magát a mocsárból. Nekünk nem.
A bürökráciában teljesen egyetértünk, a nyugdíjra viszont azt mondanám, hogy a felosztó-kirovó rendszer kizárólag hagyományos, "karácsonyfa" korfa, normális demográfiai mutatók esetén életképes. A kisimuló korfa, az elöregedő társadalom, a csökkenő születésszám mind-mind működésképtelenné teszik.
Úgyérted, hogy a kisvállalkozókat támogatják? Nekem úgy tűnik, hogy kormányaink sorban egymás után kinyalták a multik s... Bagóért vehették meg a nemzeti vagyon nagy részét, kapott 5 év adómentességet, amikor lejárt, elhúzott Romániába, ahol már várta a 10 év adómentesség, stb. stb. Ha Adam Smith reformdiktatúrája alatt élnénk és kiegyenlített versenypályán futhatnának a hazai vállalkozók a multikkal, nem kéne panaszkodni. Bogár László mester sokat írogat erről - csak az olajcsúcsról hallgat, de ezen már szomorkodtam itt. Kisrészvényesi kapitalizmus elméleted igen régóta ismert, még szocialista változatban is (Liska Tibor, stb.), a gyakorlatban is elég sok szövetkezet, meg Rt- féle alakult rá. Általában szerény sikerrel (értsd: többnyire kudarc, ritkán, spec. körülmények között valóban szerény siker.) A nagy probléma egyrészt a rendszerre rátelepülő élősködő bürokrácia, másrészt, hogy valami krach, infláció, bármi elviheti a kistulaj megtakarítását (ez ugyanígy igaz a magánnyugdíjpénztárra is!), ellenben ha a fickó ugyanezt a vagyonkáját egy saját műhelyben, felszerelésben, nyersanyagban, stb. tartotta, sokkal inkább kézbentartja a sorsát, kevésbé kiszolgáltatott és nehéz időket átvészelve van mivel újrakezdenie. A magántulajdonnál és a magad ura vagy- munkaszervezési modellnél jobbat , emberibbet még nemigen találtak ki. A nagyüzemben a melósok serege csak bérrabszolga. Az ilyenek szavaznak tömegesen mindenféle hülye pártokra (most nem fejtem ki, kire, találjátok ki). Meg a panellakók - különben pedig az a véleményem, hogy Cart..., bocs, a panelt le kell rombolni, a helyét felszántani és bevetni sóval.
Visszatérve a nyugdíjrendszerre: a magánpénztárakba beleölt esetleg többévtizedes befizetéseinket simán elsodorhatja egy globális valutaválság (pl. ráébred a világ, hogy a dollár hamispénz, stb.), ettől sokkal megbízhatóbb a jó öreg agyonszidott felosztó-kirovó rendszer: eltekintve a romló demográfiai arányoktól, bármilyen csapás, válság lecsendesülése után, (pénzreform, stb. után) mindig vannak valamekkora épp dolgozó korosztályok, akiket meg lehet sarcolni az épp nyugdíjat várók javára. Ez olyan pofonegyszerű, hogy ahhoz már reformközgazdásznak kell lenni, hogy valaki ne értse. Vagy a multik zsebében lenni, de az ugyanaz.
A méretgazdaságosság egészen más energia és nyersanyagárak mellett nagyon más arányokat fog ám mutatni. Ha csak az 50-60-as évek szintje jön vissza - aminek azért van sok szempontból realitása - akkor már egy egész sereg ma üzletileg kilátástalan tevékenység újra gazdaságos lesz, megint meg fog élni a szabó, meg a cipész, meg a cipőkészítő kisüzem, miközben ma az EU-ban már a nagyüzem sem él meg, hála a kínai dömpingnek.
Szóval ez egy sokváltozós függvény, nem kell a mostani állapotokat lineárisan kicsinyíteni-nagyítani, az egy másik állapot lesz. Még az sem biztos, hogy rosszabb lesz.
Az a baj, hogy a kistermelők/kisiparosok a méretgazdaságossági hátrányaik, + technológia hiánya miatt óriási hátrányban vannak amikor nagyobb cégekkel kell versenyezniük. Erre a legtöbb európai országban az a bevett gyakorlat, hogy a versenyképességi hátrányt szétterítik a gazdaságon, tehát támogatják őket.
Ennek viszont egyfelől túltermelés (a támogatott ágazatban) másfelől meg általánosan leromló hatékonyság, versenyképesség lesz a következménye.
Szerintem az értelmes kiút a jelen balratolt "szociális piacgazdaságnak" csúfolt közgazdasági torzszülött állapotból, hogy a kisbefeketetők világát hozzuk létre. Vagyis minden ember, a legutolsó árokásó kubikusig megtakarít, amit bankban, befektetési jegybe fektet. A bank pedig a sok kubikus pénzéből nagyvállalatokat hoz létre, ami már méretgazdaságos, van pénze saját tech fejlesztésére, versenyképes terméket tud gyártani a világpiacra. Ebben a rendszerben az utolsó kubikus is részesül a termelőeszközök hasznából - mivel hogy áttételesen az övé. És ez személyes tulajdon, nem valamiféle elvont "köztulajdon", amiről a döntéseket bürokraták hozzák.
Az életkor előrehaladtával pedig természetesen nő a megtakarítások tőkejövedelmének az aránya a bérmunkához képest, idős korban pedig meg lehet fordítani a játékot, és a személyesen felhalmozott vagyon felélhető. Ez egy stabil rendszert képez, amibe nincs beépítve a nyugdíjrendszer összeomlása a demográfiai válság hatására.
Ezzel persze a demográfiai válság maga még nincs kezelve, csak a hatását tudtuk csökkenteni...
A kicsi és a nagy megfér egymás mellett, csak más piaci szegmensnek dolgoznak. Vályogtéglát nagyüzem sose gyártott, a kisiparosok mindig jól jöttek a nagyüzemi termék javításakor, kispénzű megrendelők számára, stb.
Smithnek BIZONYOS FELTÉTELEK FENNÁLLÁSA ESETÉN igaza lehet ebben-abban, én alapvetően piacpárti vagyok. A szociban nőttem fel, a fene se sírja vissza. (na jó, a fene talán, Moldova György biztos, én nem) Vannak helyzetek, amikor nincs más kiút, mint az adminisztratív elosztás, pl. hadigazdálkodás, katasztrófahelyzetek, stb. De ha hiszel a szabad piacban, pont akkor nem lehet kifogásod a kisvállalkozók, mesteremberek, stb. ellen, mutassa meg, hogy van kereslet a tevékenységére, (ha nincs, abbahagyja), ne ideológiai alapon nyilvánítsuk elavultnak, szavazzon a fogyasztó a pénztárcájával. Én a gazdától vett tejre szavazok vele a TESCO-féle zacskós/kartonos fehér színű tejporoldattal szemben.
Mikor jön az a szingu mi a fene? Védőoltás van ellene? (Annak idején én is sok sci-fit olvastam) Ha netán jönne is, miért nem lesz vidék? Az mindig lesz.
Persze, de ha olvastad 3 pontomat, ott ez az 1. Az idő és a gazdasági helyzet "nekünk dolgozik". Nemcsak a cigányok tömeges, rendszeres segélyezése, hanem a 13. havi nyugdíj és más effélék is belátható időn belül, objekt ív okból lekerülnek a napirendről. Csak nehogy a nyugdíj, mint olyan is lekerüljön! Az olyan Bokros-féle javaslatokat, mint pl. a rokkantnyugdíjak évenkénti felülvizsgálata, szerintem a várható helyzetben a legharciasabb szakszervezetisek is magától értetődőként veszik majd tudomásul, én, mint adó- és járulékfizető aktív korú meg egyenesen fizetek egy sört ezért a bajszosnak. Egyúttal itt egy szép példa a tömeges élősködésre, amit nem elsősorban, vagy nem kizárólag cigányok követnek el. A legtöbb ilyet kigyomlálja majd a fokozódó gazdasági válság. A baj az, hogy ha nem leszünk erre felkészülve (és biztos nem leszünk), akor pl. a hirtelen segélyfosztott lázadó cigányok fékentartására mégiscsak jól jönne az a hadsereg (szlovák mintára), amit sajnos bal- és jobboldalunk karöltve megszüntetett! Hacsak nem vezénylik ki a minisztériumi apparátust pizsamában, mert kb. ennyi maradt.
Világos, de ez csak egy az én 3 pontomból. Ami természetesen nemcsak cigányokra vonatkozik. A furkósbot szükséges, de nem elégséges, kell a mézesmadzag is, helyesebben a megélhetési alap, tehát aki akar, dolgozhasson, pl. a földecskéjén, amihez hozzá kell juttatni. A régi hagyományos megoldások nagy fogódzót jelenthetnek egy válságban, a stabilitás érzetét erősíthetik, ami évszázadokig jó volt, az ma is jó kell legyen, főleg, hogy megbukik a "haladás" illúziója. Akár még külsőségekben is érdemes építeni a bevált "ikonok"ra, pl. megfontolnám, hogy falun a csendőrök viseljenek kakastollat... Vagy : hiába is kampányolt a Fidesz éretlen korában ellene, miért ne lehetne a visszaállítandó járások elöljáróját főszolgabírónak hívni, stb.? Nem ezen múlik, ha nem így lesz, üsse kő, de érdemes a megszakadt tradíciót helyreállítani, a szimbólumokban is.
"- epitkezni akarunk (epitomunkasok fele-fele aranyban erdelyiek es ciganyok mar most is)"
Itt valóban nyílik lehetőség: a Nagy Válság korában ami építkezés lesz, a helyreállítandó gyárakon kívül, az szerintem főleg falun építendő vályogház lehet a városból mezőgazdaságba áramló lakosok számára, ez pedig hagyományos cigány műfaj. (nem bírok más, olcsón, tömegesen rendelkezésreálló építőanyagot kitalálni , ami válságos körülmények között is elérhető) Továbbá lehet elég sok kubikosmunka az ártereken helyreálljtandó hagyományos ártéri gazdálkodás kiépítésében is, csatornák, zsilipek, fokok. Az éghajlatváltozás nekünk a medencefenéken egyrészt egyre nagyobb árhullámokat, másrészt aszályokat, kiszáradást, sőt, elsivatagosodást jósol. A kiút az árhullámok szétvezetése, az ártéri gazdálkodás - a nagy vízszabályozás kvázi visszacsinálása, de ésszel. A tavasszal lezúduló vízet megfogva ellensúlyozható a nyári aszály. De nem koncentrált, mély táriozókban, hanem nagy területen szétterítve, így ér a legtöbbet.
"nem lehet majd tudasalapu tarsadalmat epiteni, de hat az a globalizacio elmultaval amugy is egy bloff:"
Egyrészt mindig duma volt, másrészt minden társadalom és gazdaság "tudásalapú", valamilyen tudás minden szakmához, életformához kell. Olyan szómisztika ez, mint az "Új Gazdaság" (a technológiai részvénybuborék előtt), stb. Korunk tragédiája az olajcsúcs fényében épp a drámai tudásvesztés: tömegek élnek úgy, hogy nem tanulták meg szüleik, nagyszüleik alapvető tudását egyszerű kétkezi foglalkozásokhoz, földműveléshez, hétköznapi élethez (tyúkpucolás-belezés, begyújtás a csikósparhetbe, stb), mert azok "kimentek a divatból", "a fejlődés túlhaladta", " már nincs rá szükség". Amikor itt az olajcsőd, és kiderül, hogy nagyonis van rá szükség, úgy kell majd összeszedni a pár öreget, hogy gyorsan próbálja átadni tudását a megrettent fiataloknak-középkorúaknak, íg meg nem hal.
Ez vonatkozik a cigányokra is, a mai fiatal cigányok zöme, gondolom, nem tanulta meg gyerekkorától a vályogvetést, szögkovácsolást, stb. Tán kosarat még fonnak, de ettől régen ők is többet tudtak. Nehéz lesz, de össze kell kaparni a tudásmorzsákat és megpróbálni összerakni.
Ez rendori problema. Nagyjabol a cigokat ugy kell fekentartani, ahogy annak idejen a kozrendueket feken tartottak a nemesi uralkodo retegek. Azaz zsandarok kellenek ide!
szerintem helytelen ezt a problémát etnikai ügyként kezelni. van azért a cigányoknak egy rétege, amelyik be tudott illeszkedni és igazából a környezete sem tartja őket cigánynak. maga a probléma két úton kezelhető: a cigányok lakta hátrányos helyzetű területek felzárkóztatásával (azaz kellene egy regionális fejlesztési politika - ami jelenleg nincs, minden Budapest központú és innen fel sem tűnik, hogy egyes régiókban itt elképzelhetetlen állapotok uralkodnak)., illetve a hagyományos cigány közösségeket fel kell bomlasztani - ez meg rendészeti kérdés ti. ezek általában nem legális tevékenységekkel foglalkoznak.
Ebben igazad van, én azt javaslom, hogy már azt a 2-3 évet se várjuk meg, amíg automatikusan nyilvánvalóvá válik, hogy az ország nem engedhet meg magának ilyet (sőt, a nyugdíj- és egészségügyi rendszer drámai lefaragása is bizonyára elkerülhetetlen), hanem már most meg kellene hirdetni, hogy melyik éven fut ki végleg a mai típusú cigánysegélyezés. Az átmeneti időszakban fel kéne állnia a földhöz, munkáhozjuttatási programnak, pl. az Olajcsúcs miatti relokalizáció, a felszámolt ipar egy részének rekonstruálása is teremt majd jópár munkahelyet, egy részét nyilván cigányok számára is.
Az életmód a lényeg, ahogy írod, én is ismerek "fehér cigányokat". Tőlem távol áll a rsszizmus, de tökmindegy, ettől még lehet etnikai konfliktuskatasztrófa, ha nem ébredünk fel sürgősen. Ez a mi "perfect strorm"-unk része az olajcsúcsot , éghajlatváltozást, elöregedést, miegyebet tetézve.
Magam írtam itt korábban, hogy ismerek lótartó, kaszáló-kapáló cigányokat, az ő példájukat kéne a többinek is követni. Ismerek természetesen teljesen beilleszkedett, asszimilálódottt cigányokat is, de az ő példájuk nem követhető közvetlenül a Cs-lakásos telepen élők számára, ilyen Nagy Ugrás nincs.
Sajnos a társadalom elég nehezen tudja megtenni hogy ne adja meg nekik a segélyt. Ez esetben ugyanis beindul az "éhséglázadás" mint a szlovákoknál. Ha pedig a rendõrség rendet csinál akkor jönnek hogy a fasiszta magyarország elnyomja szegény cigányokat, jön a 100 magyar "értelmiségi" mint anno a zámolyi romák ügyében.
A cigany tobbsegu kisvarosokkal nem lesz akkora gond, ha
- epitkezni akarunk (epitomunkasok fele-fele aranyban erdelyiek es ciganyok mar most is)
- szen- es egyeb banyakat ujranyitni (Pecs kornyeken pl. az uranbanyaszok tobbsege annak idejen cigany volt, de a szenbanyaszok kozul is nagyon sokan)
- egyeb nehez es veszelyes fizikai munkara lesz szukseg
A ciganyok most is tobbnyire (a lopas szerintem legfeljebb kiegeszito tevekenyseg, ha otszazezer vagy akar egymillio cigany lopna hetente egy penztarcat, akkor minden magyar polgartol evente ketszer-haromszor lopna valamit cigany - ez biztosan nem igaz, a csaladunktol az elmult husz evbol egyszer lopott egy cigany, anyamtol a penztarcajat kb. ot eve) nehez es veszelyes, rosszul fizeto fizikai munkat vegeznek. Peldaul meglovasitjak az aluminiumtablakat az autopalyarol - ez nehez fizikai munka, rosszul fizet, es meg veszelyes is (bortonbe kerulhetsz), raadasul tarsadalmilag megvetett. (Szemben a feher TUZEP-telep tulajdonossal, akit megbecsules ovez.) Szoval annyira nem aggodnek.
Az mas kerdes, hogy a ciganyokra - hacsak nagyon meg nem valtoznak - nem lehet majd tudasalapu tarsadalmat epiteni, de hat az a globalizacio elmultaval amugy is egy bloff: helyben kellenek majd fizikai munkasok is. Szoval annyira nem aggodnek miattuk, bar olvasni jo lenne ha megtanulnanak, es a lopasokrol meg hangoskodasrol is leszokhatnanak (mert engem is zavar).
a folyamat egyáltalán nem lesz progresszív. de először tisztázni kellene mit értünk "cigány" alatt. ha a teljes etnikai csoportot, akkor szvsz először differenciálni kellene. ha a "speciális" életmódot élőket, akkor vagyunk annál a csoportnál amiről beszélünk.
szóval a folyamat azért nem lehet progresszív, mert ez az életmód azon alapszik, hogy a társadalom eltartja őket. ez csak egy bizonyos határig folytatható, egy adott pénzmennyiségnél többet az állam nem tud rájuk áldozni. vagyis lesz egy pont amikor túl sokan lesznek, és amikor már nem fogják tudni tovább élni ezt a fajta életmódot. ehhez nem kell többségbe kerülniük, sőt, szvsz már nincs messze ez a pont.
Ha jó a tipped és fele-fele, akkor kb. 1300 fehér lakosnak van annyi gyereke, mint kb. 500 cigány lakosnak. A folyamat progresszív, valahogy úgy, mint a kamatoskamat. Egyetlen generáció múlva még lényegesen rosszabb lesz az arány, ha minden így marad.
Változtat a lényegen? A trend irányán? Ugyanezt látom pl. Újhelyben, ahonnan kevesen buszoztatják máshová a gyerekeiket, legalábbis általános iskolás korban. Egyetlen szűk generáció kérdése, hogy megjelennek Magyarországon a cigány többségű kisvárosok, nagy számban. Az Olajcsúcs kihívására adott lehhető legjobb választ ez a trend nem segíti.
A liszkai feher szulok nem Liszkan jaratjak a gyerekeiket iskolaba, annyira lerohadt ott az iskola, inkabb buszoztatjak-autoztatjak a gyereket. A 90% csak az iskolara vonatkozik, es nem a gyerekekre, ott talan fele-fele az arany.
Óvakodj Oroszországtól, az energia-szuperhatalomtól!
Jó cikk, röviden összefoglalja Oroszország új energianagyhatalmi státuszát és a ránk eből háruló veszélyt.
- Az energia Putyin kezében térdrekényszerítheti a Nyugatot - Oroszország augusztusban csendben megelőzve Szaúd-Arábiát a világ elsőszámú olajkitermelője lett. Földgázban már régebb óta világelső. Az állami tulajdonú GAZPROM a világ második legnagyobb energiavállalata. - Európa és Ázsia (Kína) felé egyaránt kiépítve vezetékeit az energiaszállítmányok átirányításával zsarolhatja mindkét vevőjét, (Az EU-val szemben máris megtette a Gazprom EU-piacokra való beengedése ügyében. Sikeresen.) - a Szovjetunió széthullása az olajár mélypontjával esett egybe, a magas olajár újra megerősítette Oroszországot - a posztszovjet gyengeség idején nyugati olajcégeknek juttatott olaj- és gázkitermelési koncessziókat a Kreml az erőforrás-nacionalizmus jegyében visszaveszi saját állami kézbe - világtrend, lásd Chavez. - "Az olaj és gáz reális alternatívái kifejlesztésének elmulasztása az lesz, hogy pár éven belül Moszkva parancsait kell majd elfogadni"
Közhelyeket ismételgettek odahaza, meg sem kísérelve kipróbálni, mik a tények. Lengyelországban rengeteg kisparasztnak, vagy pl. falun élő bányásznak, stb. van 1-2 tehene (másoknak persze több is). NIncs gond, hogy hova adja el, van kereslet. Mi pl. mindig ugyanattól a családtól vesszük, tehén és kecsketejet egyaránt, meg a tojást is. Az eladó a feleségem kolléganője, szintén pedagógus, de falun laknak. Persze a szülei otthon vannak állandóan, de a férje sem főállású földműves. A házi tej olcsóbb is, mint a bolti és hasonlíthatatlanul jobb. Tőlük, vagy más falusi ismerősöktől gyakran veszünk házi csirkét, kacsát, nyulat is, kicsit olcsóbb, mint a boltban, drámaian jobb. Nincs gond a keresletre! A krumplit x éve vesszük ugyanattól a gazdától, az ára a boltitól nem is olcsóbb, de a minőség ég és föld! (a javát az ilyen többéves törzsvevőinek adja). Szeptember elején még egészen tűrhető minőségű volt a tavalyi utolja semmi romlás, csak a normális zsugorodás, persze rendszeresen lecsírázom. M.o-on ugyanez menne, ha ki mernék próbálni, ki kell kapcsolni a közvetítőket. Világos, hogy nem 100%-ban, természetesen ez a piacnak csak egy szelete, de lehetne jóval nagyobb.
A szőlőt , mint szőlőskertet említetem, Hegyalján ma elég nagy arányban parlagon heverőt, természetesen nem arra gondoltam, hogy ezeken szőlőt kellene termeszteni. Világos, hogy inkább zöldséget, gyümölcsöt, ill. egy része kaszáló, legelő lehetne. A lényeg, hogy pl. az 500 olaszliszkai cigány vígan elélhetne a falujuk környéki parlagok, szőlőhegyek, árterek ma megműveletlen területek műveléséből. Ennek előfeltételeit már korábban írtam 1. nincs több segély 2. van hozzáférés a parlagon heverő földhöz (földosztás - de nem csak cigányoknak, bárkinek, aki igényli és megműveli) (ehhez egy állami földalapnak piaci áron fel kéne vásárolnia a parlagokat a tulajoktól, nem haveroknak eladni a mai állami földeket) 3. rendfenntartás: ha nem dolgozol, nem is eszel (ez még magánügy), de ha lopsz, rabolsz, akkor karóba kerül a fejed (eleinte csak börtönbe a fickó, vagy enyhébb esetben valami helyszíni testi fenyítés a kakastollasoktól, stb.)
Emiatt túlzottan nem aggódnék. Egy ilyen helyzetben az erõszakszervezet ilyen népsûrûség mellett azonnal kiépül - ugyanis nemigen lesz jövedelmezõbb tevékenység a rendfenntartásnál/katonaságnál. Ráadásul sorozni is lehet ha minden kötél szakad. Ami Rákosi Pajtás idején mûxött az ma is megy.
A szalmabálát speciel nem én vetettem fel... Fantáziálni sok mindenrõl lehet, de a realitást sem árt figyelembe venni. A parasztok Pl. azért nem tenyésztenek tejet mert sehová nem tudják aladni. Egy család pedig elég ritkán iszik meg 10-20 liter tejet naponta (annál kevesebb tehénnel meg nemigen érdemes foglalkozni). A szõlõvel nagyjából hasonló a helyzet: ma is hegyekben áll az eladhatatlan bor, megpróbálnak belõle borpárlatot csinálni EU-s támogatással.
Egy lehetséges nagyon negatív forgatókönyv esetén a válság olyan súlyos is lehet (ha nem nálunk, akkor máshol, de akár nálunk is), hogy a bíráskodás egyetlen rendelkezésreálló formája az önbíráskodás lesz. Ekkor viszont kiderülhet,, hogy egy - Ne adj Isten! - fajháború esetén nem az összlakosság aránya számít, hanem a 14-30 közötti férfiaké, mert ezek a legaktívabbak a potenciális bunyóban. Itt pedig az arányok ilyesztően kedvezőtlenek lehetnek a "többség" (?) számára. Nem kéne kipróbálni, addig kéne más , békés úton megoldást találni, amíg lehet.
Ami a népi kézbe vett igazságszolgáltatást illeti: a történelem nagy részében a legtöbb területen semmi másra nem volt lehetőség. A Vadnyugaton azért választották a seriffet és azért a helyi lakosoknak kellett lóra ülni valami gonosztevő üldözése esetén, mert a központi hatalom nem volt képes (pl. az alacsony adók miatt) szervezett igazságszolgáltatási rendszert kiépíteni a perifériákon. A lakosság preferálta is a kevés adó - csináld magad (pl. az igazságszolgáltatást, fegyveres önvédelmet is) - szisztémát. A magyar falun is azért volt úriszék, mert egyedül a helyi elit, a nemesség ítélkezhetett, központilag fizetett népes bírói kar, csendőrség, stb. híján. Az történelmileg nagyon friss fejlemény, talán nem is fog örökké tartani.
