Krezidiesel megadta rá a heurisztikus választ, s nekem sincs rá egzakt definícióm*.
#9512-re: A kockázati faktor jó dolog, de én a Tesco-ban semmi különös kockázatot nem látok (hány borult be), a kis(ebb méretű) kereskedelmben is több van.
A kereskedelem árrése közmondásos (3 dB, vagyis egy lépcsőfok dupláz) - az árrés persze nem profit, hisz ott van a rezsi és a kutatás is (utóbbi a gyógyszeriparé, de nem a Tesco-é) - de a rezsi "szétosztása" képlékeny dolog, még egy 2 személyes vállakozásban is. A szerzői jogok (pl. filmkópiák) költségszámítása inkább a 10dB-s lépcsőfokokat jelenti, ennek megfelelően nagyobb bizonytalansággal.
*Mondjuk 50% profit-arányig egyáltalán nem extra a profit, azután lineáris átmenet 500% profit-arányig, ahonnan 1 mértékben extra... nevetséges, semmi értelme.
Ez mit jelent pontosan? Buták a tervezőmérnökök? Buták a technológusok? Rosszak az összeszerelő munkások? És ha igen, miért? Elvitték a gyártást igénytelen helyekre? Vagy épp fordítva: a jóllakott Ny-Eu ember nem motívált (lusta)? S ha elvitték a gyártást: milyen gyártmány az az autó? (Tényleg: milyen gyártmány a "japán" autó?)
Esetleg költségtervezés kérdése csak? A kis tűrés is sokba kerül, meg a nagy élettartam is, de ezek valamelyest függetlenek egymástól.
Összességében: akár hülyék, akár olcsók, ez nem az ember-genetika selejtje. Valami a "szerkezettel van": ami az oktatást, az üzemszervezést meg a motívációkat "csinálja". A világ bonyolult, s szerintem itt is belefutHATunk a 'globalizáció', 'válsg van" témákba.
Pedig történtek efféle furcsaságok, ha emlékszel Watt gőzgépeinek furcsa napkerekes hajtóművére - nos, akkor egy élelmes szélhámos szabadalmi védelmet kért és kapott az amúgy már évezrede ismert forgattyús hajtóműre. Amint lejárt a szabadalom, természetesen visszatértek ők is a legegyszerűbb - tehát legjobb - megoldásra.
Nagyon bonyolult folyamatokat (és ilyenek az összetett szoftverrendszerek is) nem nagyon lehet szabványosítani, a szabvány ez esetben végeredményben magát a konkrét implementációt szabványosítaná. Olyan ez, mint ha egy motorban előírnánk minden fő méretet és anyagot - végeredményben majdnem tökegyforma motort készíthetne utána mindenki.
Ezek a fejlődés elkerülhetetlen vargabetűi, erősen gyanítom, hogy a szellemi tulajdon és a szerzői jogok néhány évtizeden belül erősen át fognak értékelődni. Már azért is, mert jelen formájukban egyértelműen a fejlődést gátolják, olyan hihetetlen méretűre duzzadt az emberiség tudásanyaga, és a nyugati világban megélt jólét miatt olyan nagy tömegek foglalkoznak napi életben maradásért robotolás helyett szellemi termékek előállításával, hogy az így létrejövő produktum egyszerűen áttekinthetetlen. Hiába találsz ki te tényleg önállóan egy új mérőműszert, írsz egy trükkös programrészletet, vagy éppen egy jó zeneszámot - egyszerűen nem tudhatod, hogy a világ túlsó felén valaki nem állt-e már elő valami annyira hasonlóval, amire hivatkozva majd jól porrá perel. Nem tudod leellenőrizni, még akkor sem, ha a munkád helyett már ezzel foglalkozol. És például a könnyűzenében az elmúlt 100 évben sokezerszeresére duzzadt a produktum mennyisége, az emberiség történelme folyamán "előállított" zenei produktum kb: 99.99%-a az utóbbi 60-70 évben jött létre. Nincs élő ember, aki ennek csak egy szegletét, egy műfaját is teljes egészében átlátná, ismerné. A kezelendő tudásanyag mennyisége túlnőtt az emberi képességeken, miközben a jogi szabályozás még mindig olyan elvárásokat támaszt, mint ha ez nem így lenne.
Egyértelmű, hogy változás kell, és lesz is. A zeneiparban például eltörölném, de mindenképpen drasztikusan limitálnám a szerzői jogokat, éljenek meg a zenészek a koncertbevételekből, vagy a saját felvételeik kiadásából.
Ez nem igazán igaz. Az uerópai és az ami autógyártók simán nem tudnak minőségi , jó autót gyártani. Vegyél japán autót.Nem hiába van az,hogy a kollégáim csak japán autókat vesznek.Különösen azok akik mélyrehatóan ismerik az uatógyártást , illetve a gyártási rendszereket.
Nekem Kyotóval az a gondom, hogy nem ajánl igazi megoldást. De hát egy politikusok részvételével zajló világkonferencián nyilván azt is megszavaznák, hogy húsz év múlva ne legyen rák. Csakhogy ehhez valamiféle megoldást is kellene javasolni!
...
Lehet, hogy az efféle kvóták gazdaságilag előnyösek azoknak az országoknak, amelyeknek nagyobb a kvótájuk, mint amennyi széndioxidot kibocsájtanak, és azoknak is, amelyek hitelt várnak azért, amit ez ügyben eddig tettek. De nem hiszem, hogy ez az igazi megoldás.
...
Természettudós vagyok, ezért szerintem új műszaki, technológiai megoldások kellenek.
Metanolos üzemanyagcella
A dolgok nem mennek olyan gyorsan, mint ahogy szeretném. Két nagy japán világcég azonban már jövőre piacra szeretné dobni az első metanolos üzemanyagcellával működő hordozható számítógépeket és mobiltelefonokat.
Etilalkohol
Kevesen tudják, hogy ki volt az első politikus, aki az etilalkohol motorhajtóanyagként való felhasználását kezdeményezte. Nos - Lenin. A bolsevista forradalom után kidolgozott új gazdasági rendszer egyik fontos eleme éppen az alkohol üzemanyagként való felhasználása volt. Ám egyes-egyedül ezt a javaslatát ő maga vonta vissza. A növényekből erjesztéssel előállított alkoholt Oroszországban vodka néven ismerik, és az emberek - finoman szólva - nem lelkesedtek, amikor szeretett italukat más célra akarták felhasználni.
...
Kevesen tudják, hogy a benzinhez csak teljesen "száraz" alkoholt lehet hozzákeverni. A víz ugyanis elválikk a benzintől, s ha ez a karburátorban történik meg, az autó leáll. Az erjesztéssel készült etilalkohol legföljebb 96 százalékos lehet, vagyis 4 százaléknyi vizet tartalmaz. Azt pedig csak nagyon bonyolult technológiai folyamatokkal lehet eltávolítani, egyszerű desztillálással nem. Mivel a "száraz" alkohol könnyen magába szívja a vizet, emiatt nem lehet csővezetékben szállítani, sőt a finomítókban sem lehet összekeverni a benzinnel. A keverést az üzemanyagkútnál kell elvégezni. Ezek a nehézségek persze megoldhatók - ahogy Brazíliában meg is oldották őket. Ott 85 százalékos alkoholtartalommal üzemelő kocsi is létezik - de a folyamathoz jelentős állami támogatás szükségeltetik. Példa rá az amerikai Iowa állam, amely nagy agrártermelő. S ami még fontosabb, négyévente ott tartják az elnökjelöltek első előválasztását. A politikusok pedig mindenképpen szertnének a gabonafölösleggel rendelkező helyi termelők kedvében járni. Ismerek olyan ottani agrárcéget, amelyik az elmúlt három évben több mint 7 milliárd dollár állami támogatást kapott a bioetanol használatáért."
hidrogén vs metanol
Izlandon néhány éve azt tervezték, hogy olcsó geotermikus energiájukkal - és nagy uniós támogatással - a víz elektrolízise útján fognak hidrogént gyártani és exportálni. Közben azonban rájöttek a hidrogéntárolás és -szállítás nehézségeire. Most már azt tervezik, hogy metanol formájában értékesítik a Föld mélyének energiáját.
atomenergia
Amerikában húsz évvel ezelőtt a Kongresszus nagy harcok után elhatározta, hogy központi tárolót építenek a Nevada és Új-Mexikó határán magasodó hegység alatt. Eddig több mint 25 milliárd dollárt áldoztak a munkálatokra, télen a New York Times mégis azt írta, hogy semmi nem lesz az elképzelésből. A tároló létesítését elrendelő törvényben, amelybe a politikai döntéshozóktól a környezetvédő csoportokig mindenki beleszólhatott, az áll, hogy a létesítménynek 10.000 évig kell garantálni az ott elhelyezett sugárzó anyagok biztonságát. Nagy nehézségek árán ugyan, de ezt sikerült megoldani. Közben viszont a Kongresszus megváltoztatta a törvényt, és 10.000 év helyett 100.000 évet írt elő, sőt - a lap szerint - mozgalom indult azért, hogy a Kongresszus 1.000.000 évben határozza meg a biztonsági határt, mielőtt a létesítmény megkapná a működési engedélyt. Azt hiszem, ma senki nem tudja megmondani, hogy annyi idő múlva létezni fog-e még az emberiség. De ha igen, föltételezem, hogy eléggé értelmes lesz ahhoz, hogy megoldja ezt a problémát is.
metanol a terrorizmus ellen
Ma egyre elterjedtebb, hogy a földgázt cseppfolyósított formában, hűtve, hatalmas tankhajókban szállítják a világ minden részére, hogy aztán ott újra gázzá alakítsák. Az efféle hajóóriások fogadásához természetesen különleges technológia kell. Kétszázezer tonna cseppfolyósított metán energiatartalma egy közepes hidrogénbombáéval vetekszik. Egy ekkora tankhajó teljes biztonságát ma senki nem képes szavatolni. Ha valamelyik kikötőben fölrobbantanának egy ilyen tankert, nemcsak a város, hanem annak környéke is elpusztul. A mi egyik eljárásunk azonban alkalmas arra, hogy a gázt biztonságos folyadékká, metanollá átalakítva lehessen szállítani.
a jövő receptje
Lehet, hogy a fosszilis energiahordozók tovább kitartanak, mint ma gondoljuk. De ez az esetleges haladék az emberiség életében csupán egy pillanat. Ezért erősen hiszek abban, a 21. században eljön a kémia reneszánsza.
Minden gennyes multi erre törekszik, jó példa erre az autóipar is.
Az átlag alkatrészeken is 500%-os árrés van de némelyeken 10000%-os.(főleg az "apró" alkatrészeken, szelepvezetők, tömitések, csapágyak, stb)
És közben arra fejlesztenek, hogy külsős szerelő ne tudjon belenyúlni az autóba semmilyen szinten, és épp csak annyit birjanak ki a cuccok amennyit feltétlen muszály...
A minőségi autógyártás kb 8-10 éve megszűnt, főleg az EU-ban...
Oh,akkor megadnád a helyet ahol hozzájuto az xls file-k vagy a win32 api teljes leírásához?Prsze most nem az user oldalra gondolok,hanem az oprendeszer oladli implementálásra.
Ha jól megnézed a M$ nem nagyon védi a csaltakozófelületeit. Ott a wine és a ReactOS amik a win32 API független megvalósításai, és kutya nem bántja õket. Ott a samba a linux fõ fájlszervere ami a M$ smb rendszerét valósítja meg. Ott a mono project ami a .NET független, open-source implementációja.
Képzeljük el,hogy Stephenson levédi a gőzgépének az összes csatlakozófelületét,illetve a hozzá hasnált közőelemeket,majd elkezdni nyomatni a Stephenson(tm) general engine connection system-et,amelyre csak az általa gyártott készülékek csatlakozhatnak az által gyártott gőzgépre.Mivel indulásként lefedi a teljes piacot,illetve utánna mindenki kidobhatja az elkészül,gőzgépre csatlakozó gépeit így hosszú időre bebetonozhatja magát a piacra.
Ekkor lépett be az állam,és indította el a szbványosítást annak elkerülésére,hogy valaki a csatlakozófelületeket felhasználva jusson nem megengedett elönyhöz.
Hiszen az ms sikere nem a szoftvereken,hanem a védett csatlakozófelüeteken mulik.Ha szabványosak lennének a szoftverhívásoka,melyek nem kötödnek céghez akkor lényegtelen lenne az operndszer,illetve a szoft amit használsz rajta.
Ps. másrészt pedig az oprendszer egyre inkább afféle elõfizetéses dologgá válik. Azaz nem magát a szoftvert fogod megvenni hanem a biztonsági frissítéseket, esetleg ha lesz integrált vírusvédelem akkor ennek az adatbázisának a frissítését. Azaz ha a terméknek nincs supportja akkor a hajadra kenheted a dolgot mivel kimenve a netre azonnal megfertõznek a különféle vírusok.
A windows esetén túl sokra nem mennél vele. Egyrészt az egész 9x sorozat egy rakás szemét, azon kívül hogy jól futnak alatta a DOS-os programok nem sok mindent lehet felsorolni mellettük. Ugyanakkor egyfelhasználósak, mindenféle védelem nélkül: az ilyet felengedni a netre kész életveszély. Egyetlen dolog ami mellettük szól hogy nem csak az újabb programok de már a vírusok sem nagyon futnak rajtuk...
A microsoft egy másik kérdés. Szvsz ott nem elsõsorban a szabadalmak azok amik nyerõ pozícióban tartják, hanem egyfajta természetes monopólium. Azaz windowsra van a legnagyobb választék szoftverben, ezért aztán erre van a legtöbb felhasználó. És mivel a legtöbb felhasználó windowsos így erre a platformra a legkifizetõdõbb szoftvert fejleszteni... A másik fõ oka a windows monopol helyzetének paradox módon a linux. Ez ugyanis ingyen, sõt nyílt forráskóddal kínálja az alternatívát. Azonban a linux már a kezdetektõl hurcol pár olyan gyerekbetegséget ami a lényegébõl (nyílt forráskódú modell) adódik és ami miatt nem valószínû hogy valaha is labdába rúghat a windows mellett. Ugyanakkor arra elég hogy minden más fizetõs konkurrenciát élbõl ellehetetlenítsen: ha már oprendszer kell és a windowsra nincs pénzem akkor felteszem a linuxot. A kereskedelmi unixok visszaszorulóban vannak, a beos halott, az új amiga kb 20 éve folyamatosan készül, a macos él még ugyan, de túl sok jövõt neki sem jósolnék, a windows és a linux együtt kiöl minden mást.
Másrészt a win32 API-t le lehet másolni, több project is próbálkozik ezzel (wine és leszármazottai (cedega, crossover office) illetve a ReactOS, de ilyen méretû rendszert már nehéz korrektül implementálni és ezek legjobb esetben is csak félsikert tudnak felmutatni.
Ami szvsz sokkal inkább extraprofitot termel és sokkal inkább a semmire az a zeneipar. Ha belegondolsz hogy egy C kategóriás magyar "sztár" CD-je is úgy 5000 forint körül van, míg úgy fél év után kb. hasonló áron tudsz megvenni egy játékprogramot amin a zene (ami csak úgy "mellesleg" van rajta) is jóval igényesebb mint az illetõ "sztár" által produkált, akkor esetleg el lehet gondolkodni azon hogy tulajdonképpen mi is az extraprofit.
A microsoft-példa, de akár az egész szerzői jogi kérdéskör szerintem nagyon erősen felveti az állam által támogatott monopolhelyzet kérdését.
Én úgy oldanám meg, hogy radikálisan csökkenteném a szellemi tulajdon védelmi idejét, illetve a licence-eket továbbértékesíthetővé tenném. Ha pl. veszek egy Windows '98-at, akkor a '95-öt adhassam el, amennyiért akarom. Onnantól persze én már nem használhatom tovább, de akinek eladtam, az igen.
Képzeld csak el, ha a használt autódat sem adhatnád el, kénytelen lennél kidobni, és mindenki csak új autót vehetne...
Sajnos ez csak részben igaz. Elvileg teljesen megáll, és hosszú - több, akár sok évtizedes - távlatban működhet is. De rövid távon vannak komoly borulások.
Például lehet találni effélét a gyógyszer és élelmiszeriparban, a szoftveriparban egyaránt. Itt a marketing, a levédett márkanevek, az iparági szabadalmi oltalmak bizony valódi monopolhelyzetet eredményezhetnek, amely legalább a szabadalmak lejártáig eszméletlen profitokat eredményezhet, különösebb kockázat nélkül. Tipikus példája ennek a Microsoft, amely a világ legnagyobb cégévé nőtte ki magát, és hiába van elvileg bőven versenytársa, a gyakorlatban megingathatatlan monopólium. És az is lesz, amíg az összes szabadalma le nem jár, ami soha nem fog megtörténni, mert az új termékeket mindig újakkal betonozza be. De ez van sok gyógyszernél is, levédik az összetételt, a márkanevet, agyonmarketingelik, és utána hiába lesznek generikumok, hiába lesznek más néven hasonló hatású termékek - nem azt fogják keresni. A gyártó meg kérhet érte 10-20-100* annnyit, mint amennyi egy költségalapú árkalkuláció alapján már tulajdonképpen megérné neki.
Ez a világ így működik, de ettől függetlenül a legtöbb esetben igaz, amit leírtál.
"Extraprofit az ami az átlag termelői haszonkulcsokat meghaladja(50-200%)."
Ez nem ilyen egyszerű. A profit mértéke mindig arányos az adott vállalkozás kalkulált kockázatával, tehát csak a kockázat függvényében értelmezhető. Ettől még a magas profit nem extra, csak rajta van a kockázati prémium.
A kockázati faktortól megtisztított, valódi extraprofit szabad tőkeáramlást feltételezve csak ideiglenesen alakulhat ki, jellemzően egy egyedi jó ötlet vagy egy véletlenül felfedezett innovációs áttörés eredményeképpen. Ilyenkor, ha a profit meghaladja a vállalkozás kockázatához mérhető gazdasági profitátlagot, akkor az adott terület vonzani kezdi a befektetőket és hama konkurrenciája támad az eredeti gyátónak, ami lejjebb viszi az árakat és ezáltal a profitot. A folyamat csodák csodájáa pont addig fog tartani, amíg a profi le nem száll a gazdasági átlag szintjére.
Tehát tatós extraprofit csak ott alakulhat ki, ahol az állam gazdaságon kívüli eszközökkel mesterségesen távol tartja a konkurrenciát az adott területtől.
Eléggé népszerű,tulajdonképpen a cél az,hogy egy paraméternek (vastagság,sűly,sebesség vagy ár, ami a target costing ugye) alárendelni az összes többi paramétert.
Valószínűleg ennek köszönhető hogy a junbo airbus annyit csúszik.edig eredetileg a legjobb target costingos példa lett volna.
Mit jelent a 80000$-os "heggesztő"? Éves fizetést?
Nem olyan sok az, ha megtudod egy csővezeték hegesztő munkakörülményeit(főleg Albertában), meg figyelembe veszed az egészségkárosodását.
Amúgy két éves szakma volt anno, bárki előtt ott a lehetőség hogy elmenjen hegesztőnek. Egy középszőke varrónő átlag másfél hónap alatt meg tudja tanulni ezt a szakmát(ha van benne akarat) főleg a mai gépekkel.
Vasas szakmai körökben nem véletlen mondogatják: "amig nem volt szakmám addig hegesztőként dolgoztam...:-))"
Extraprofit az ami az átlag termelői haszonkulcsokat meghaladja(50-200%).
Az emberek nagyrészének rosszul esik, ha valaki a munkájáért 20-100*-os árat kér. Tipikus pl a gyógyszeriparban...Ha figyelembe vesszük, hogy a gyógyszerek döntő többsége hatástalan (pontosabban inkább csak mellékhatási vannak) és a fogyasztók szorult helyzetét, nem egyszerűen gusztustalan.
Annyiből kapcsolódik a téma a topichoz, hogy a gyógyszeripar az olajipar "gyermeke".
Teljesen téves számítás. Tökéletesen hibás inputból bődületes baromság output.
Ez a számítás azt feltételezi, hogy a kaja csak úgy terem a földön, és az emberi erőforrások, energiák ingyen vannak, azok adottak, ha nem arra használjuk, hogy az emberek cseresznyét szedjenek, vagy kézzel gyomláljanak, akkor úgyis elvesznek.
És itt felborul az egész. Egyszerűen arról van szó, hogy a különböző ipari-termelési centrumokba (városok, nagyobb települések) koncentrálódó lakosság más területeken sokszorosan nagyobb értékeket tud előállítani, mint ha minden erejét arra fordítja, hogy egy ásóbottal szurkálja a száraz földet. Például készít egy traktort és utána egy ember elvégzi vele azt a munkát, amit az őskorban az ásóbottal elvégzett tízezer.
A nagy árutömegek nagy távolságra szállítása pedig a mai technikai szinten mindig megoldható lesz, az olaj teljes eltűnése után is. A vasút el fogja tudni vinni a gabonát a földrész másik felére is, legfeljebb az utána kötött 50 vagon gabonából egy felet elfűtenek közben. Ez még mindig csak százalékokban mér veszteség, tehát aránylag kis termelékenységi-hatékonysági különbözet esetén is már megéri szállítani. Nem fog visszajönni az őskorszak, ott sem az energia hiányzott, hanem a technika, a tudás, a know-how.
Ülj le egyszer kicsit végiggondolni ezt a sok hülyeséget, ha csak a fele igaz lenne, akkor hátrébb tartanánk, mint a kőkorszakban. Márpedig....
Volt idő amikor a Föld "lapos volt", és az volt őrült aki arra gondolt, hogyha körbehajózza eljut Indiába...
Vannak itt szélsőségesebb nézeteket vallók a topicban, de szerintem a valóság nagyságrendekkel(!) rosszabb. Jobb beleszarni, élvezzük az életet amig lehet...!
Amit szintén nem értek az az hogy a fehér kenyér miért is rosszabb energiafelhasználású mint a primitív földmûvelés ? A primitív földmûvelés klasszikus verziója is gabona alapú volt. A gabona elõállítása során ugyanúgy kellett szántani (legfeljebb gyengébb hatékonyságú faekével vagy ásóbottal, az ekét a traktornál rosszabb energiahatékonyságú állat vagy ember húzta), a gabonát le kellett aratni (legfeljebb rosszabb hatékonyságú kõ vagy bronzsarlóval). Mûtrágya nem volt, ez ugyan csakugyan eneriát takarított meg, de ennek ára vagy égetéses földmûvelés vagy jobb esetben vetésforgó, de ez utóbbi már nem a primitív földmûvelés eszköztára volt... Viszont szvsz az égetéses földmûvelés igen sok energiát igényel, mivel amíg a mûvelt terület helyreáll (ha helyreáll) rengeteg idõ és energia kell, és csak akkor mûxik a dolog ha az õserdõnek csak egy pici részét hasznosítod ilyen formában. Ez esetben az õserdõ többi részét is bele kellene számolni az energiafelhasználásba, így számolva viszont jóval több energiát számolhatunk fel rá mint a legdrágább mûtrágya esetén.
A gabonát pedig nyersen nem igazán lehet megenni, már a legprimitívebb kultúrák is megõrölték a magot (kövek között, azaz nem a legjobb energiafelhasználással) majd megsütötték (nem túl hatékony kemencében). Ehhez képest a fehér kenyér elõállítása annyiban tér el hogy a búzából a korpát kiszitálják. Ez viszont nem igényel túl sok energiát és a korpa sem tartalmaz számottevõ energiamennyiséget. Esetleg még a dagasztás lehet plusz energia, de ez sem számottevõ.
Ezt hogy számoltad ki ? Egyáltalán mint jelent az 1 mellett a 30 ? Minek az energiáját méred ? Egy vadászó gyûjtögetõ életmód esetén az embernek a kaja beszerzésére szolgáló erõfeszítését méred vagy az egységnyi energia eléréséhez szükséges napenergiát (növény felhasználja a napfényt, állat megeszi a növényt, ember megeszi az állatot) ? Ráadásul nagyon nem mindegy hogy az illetõ vadász egy trópusi dzsungelben vadászik vagy a nagy orosz tajgán, az sem mindegy hogy elefántra vagy nyúlra, és az sem hogy az állatka elejtéséhez lándzsa, íj vagy puska áll rendelkezésre.
Régen behoztuk az élelmet a mezőről és megettük. Ma először gyárakba kerül, földolgozzák, tartósítják, csomagolják, szállítják, tárolják, hűtik - mindezt óriási energiákkal.
Mennyi energiával mennyi tápenergiát tudtak termelni a különböző kultúrák?
Kultúra Energia Nyert tápenergia
======================================
Primitív földművelés 1 50
Vadászok, gyűjtögetők 1 30
Rizs, Kína 1930 1 20
Rizs, Taiföld 1 17
-----------------------------------------------------------------
Extenzív búza 1 17
burgonya 1 16
kukorica 1 10
Intenzív búza 1 5
kukorica 1 4
burgonya 1 4
szója 1 2
----------------------------------------------------------
Rideg marhatartás 1 2
Tojás 1 1,5
Tej, legelőről 1 1
Parti halászat 1 1
------------------------------------------------------------
Á t c s a p á s
------------------------------------------------------------
Fehér kenyér 3 1
Intenzív sertéshús 3 1
tojás 4 1
tej 5 1
halliszt 8 1
marhahús 10 1
szárnyas 12 1
halászat 250 1
Egy kőkorszaki ősünk a hét két napján 100 W teljesítménnyel napi 8 órában élelmet biztosított 4 fős családjának 7 napon át (3). Energia-inputja: 2 x 8 x 100 = 1.5 kWh A család energiafogyasztása (output): 4 x 7 x 24 x 100 = 67,2 kWh
Tehát 1 egységnyi befektetett energiából 50 egység energia nyereséget hozott ki. (Utána 5 napon át pihent vagy művelődött).
A tények tehát azt mutatják, hogy a kőkorszakhoz viszonyítva a mai mezőgazdaság 25-ször rosszabb energiahatékonysággal működik. Az iparosítással a századelőn a modern társadalmak életében ökológiai átcsapás történt. A gépesítéssel a mezőgazdaság egyre jobban bele kényszerült a külső energiafölhasználás csapdájába. Emlékszem, hogy édesapám még kaszával vágta a gabonát, anyám szedte a markot; és még a hatvanas években is saját energiával működtettek egy kisgazdaságot. Ám a mai farmok helyzete még idegen energiával is súlyos. Ma egy pohár tej megtermeléséhez fél pohár gázolajra van szükség az intenzív tejgazdaságban. Az EU-ban a mezőgazdasági termékek – gyakran értelmetlen – ide-oda kocsikázása is folyik. Kölnben alpesi tejet is ihatunk, a kölni tehenek tejéből készült tejpor pedig Afrikában landol. A tejből (íróból) először nagy energiákkal kihajtják a vizet, hogy másutt - máskor vizet öntsenek a tejporra és állatokkal etessék föl. Mindez azért, mert a gázolaj szinte ingyen van, szintúgy a környezet.
A hitelesség kedvéért azonban hozzá kell fűznünk, hogy a táplálkozás mércéje nem egyedül a kalória. Az embernek számos más minőségű anyagra is szüksége van, mint a vitaminok, nyomelemek, stb. Így az alföldi üvegházi zöldségtermelőket, különösen, ha ökologikus üzemben dolgoznak, nem bírálhatjuk. Ám télen friss paprika, cseresznye? Évszázadokig el volt az ember savanyúsággal, befőttel. Felelős ember nem rendel januárban rózsát Kolumbiából, mert az ilyen kívánságok pusztítást okoznak.
Az erőforrások ELfogyása nem a globalizáció alaptermészete.
A globalizáció egy extenzív dolog, de az a benyomásom, hogy a piacok terén az. Magamban úgy egyszerűsítem, hogy "jól élőhöz" kell 1 "közepesen élő" (ezek lennének pl. a magyarok), s 2-4 rosszul élő. Úgy gondolom, mindig van a termelésnek munkaerő-igényes fázisa, amit az aktuális olcsó munkabér mellé telepítenek (a "versenyképes" országokba-közösségekbe). Ez az állapotuk elmúlHAT (nem biztos, de bizonyos arányban alighanem szükségképp így lesz), s akkor ez a termelési fázis arrébb költözik.
Szóval ami az ókori Rómának a rabszolgaforrás, az a mai globálisnak a piac. S úgy tűnik, itt a vége -> Ki kell találni valami más rendszert (ami lehet kapitalizmus is).
Az erőforrások elfogyása épp most "véletlen", bár mindenképp hatásos korlát ez IS. Persze ez utóbbi nem biztos. Az exponenciális függvény "könyökszerű" kinézete miatt mindegy az erőforrások mértéke, a könyök az időtengelyen gyakorlatilag ettől függetlenül ugyanott lesz.
S nem elhanyagolható tényezője a globalizációnak az OLCSÓ szállítás (a vitorlás nem feltétlen olcsó, hisz ott túl nagy a veszendőbe ment rakomány aránya a maihoz képest), és a kicsi "világátmérő", időben mérve (a Föld bármely két pontja közötti távolság nem több mint 2 nap, az információt tekintve ennél is kevesebb. A fejlett pontokat véve ennél még sokkal kevesebb)
Ez nem teljesen peak oil téma. Ugyan az olcsó ennivaló nagy tömegét az olcsó energia teszi megtermelhetővé ma, de a multik árrendszere nem ezért jó. 1. Az olcsó szeméten extraprofit van. 2. Az általam olvasott árleszorító technikákkal az ár az önköltség környékén van, így a termelő olcsót fog gyártani. 3. Nekem, a tudatos fogyasztónak nincs MÓDOM jót venni a nagyáruházakban, de ellenőrizni semmit sem. Mindenre csak gyanakodni tudok (a gyanúok nem bizonyíték!!!). Jellemző mindenesetre, hogy a feldolgozatlan termékből a legnehezebb ízre megfelelőt kifogni. Tipikus példa a nyershús.
Mindezt a globalizáció nevű jelenségnek tudom be, főleg a választási lehetőségek szűkülését.
Egyébként Mo-t ne téveszd össze a nyugattal. Itt a honfoglalás óta relatív élelmiszerbőség volt és van (a magyar realisták beszámolói ettől természetesen igazak maradnak). Az éhínségek csökkent mértékben értek ide, a XVIII. dinasztikus háborúiban a magyar nemesség (a kurta is) "Jó esőt, hosszú háborút!" szólással köszönt, s még a XX. háborúiban is jobb volt a magyar hds. és lakosság élelmiszerellátása, mint pl. a német (természetesen a mindenkori összeomlásig) - a "magyaros pótlás" fogalma talán ismert.
