Informatikailag kezelhető a probléma - nem diszkrét jeleket, hanem mintákat kell küldözgetni "kézfogásos" jelleggel, amikor hiába nem tudod, hogy az egyes jel, amit detektáltál, az értékes-e - a teljes jelsorozat hordozta mintát már egyértelműen be tudod azonosítani. De kár ebbe belemerülni - mert alig tudunk még a témáról (kvantum-összefonódás) valamit.
Az meg közhely, hogy amennyiben a fénysebesség valós és végső korlát, akkor a világegyetem "kolonizálása" egyetlen faj számára sem lesz igazán reális, elérhető - és főleg nem lesz értelmes cél.
Ugyanakkor pont olyan jelenségek, mint a nevezett kvantum-összefonódás bizonyítják azt, hogy a téridő szerkezetéről még csak felületesek az ismereteink, ez a jelenség egyértelmű bizonyíték arra, hogy létezik a téridőnek olyan vetülete (felsőbb dimenziója??? - NEM TUDJUK egyelőre), amelyben vagy nem érvényes korlát a fénysebesség - vagy amelyben nem is azok a távolságok vannak a részecskék között, mint a mi három dimenziós téridőnkben - ami felvetheti reálisan a lehetőségét annak, hogy a tér manipulálható, legalábbis információ biztosan cserélhető kb: tetszőleges távolságra lévő pontok között is, de lehet, hogy más is - ez is egy potenciális út a továbblépéshez.
Hogy mivel késtünk el, vagy sem - az jó kérdés, voltaképpen a világegyetem minden olyan állapotában már elkésettnek minősültünk volna - amelyben a mostani fizikális/biológiai létünk egyáltalán elképzelhető lett volna, ergo ezen kár rágódni, nem vagyunk elkésve, és saját léptékünkkel mérve még végtelen idő áll rendelkezésünkre - a jelenlegi létformák fenntartására még biztosan több száz millió évig megfelelő lesz/lehet Földünk klímája, amit ez alatt nem tudunk megoldani, az nem is fontos... ;-))))
A naprendszerből való kijutás kémiai rakétákkal más csillagokra való emberes utazás szempontjából holtvágány, mert ennek a módszernek semmilyen fejlesztett változatával nem lehet eljutni oda.
Reklám szempontból viszont óriási értéke van, mert megmutatta a tömegeknek, hogy ki lehet jutni a naprendszerből, képesek vagyunk elég jó eszközöket építeni a tudomány segítségével.
Csak akkor van baj, ha a tudomány elhiszi saját propagandáját.
Nyilvánvalóan egyetértek veled ezekben, csak azt akartam hangsúlyozni, hogy a kudarc és a holtvágány megítélése kizárólag a megítélő személyében van.
Az adott esemény egyszerűen csak van, aztán, hogy azt valaki holtvágánynak látja, az teljes egészében attól a személytől függ, aki az értékelést végzi.
Az adott esemény lehet egyszerre kudarcis és fényes győzelem is.
Ugyanaz az esemény, vagy eredmény.
Ez pedig kizárólag a szubjektum értékelésének függvénye.
Van egy régi anekdota:
Megy az ókori vándor a rekkenő nyári melegben a poros úton, amikor találkozik egy csomó emberrel, akik a tűző napon az út melletti köveket nehéz kalapácsokkal törik.
- Mit csinálsz -kérdezi az egyiket.
- Óh, vándor! Ne is kérdezd! Itt szenvedünk, törjük a köveket a tűző napon fillérekért, vizet is csak óránként egyszer kapunk. Sznevedünk, de nagyon.
Utazás a világűrbe, meg technológiai áttörés és mesterséges intelligencia.
Könnyen elszáll az emberi FANTÁZIA...
Az egyik legokosabb cég mindenek között a GOOGLE, ezt senki se vitatja ... rajtam kívül.
A Google ugyanis rettenetesen ügyesen 25 Ft-ot vont le 25 USD helyett...
Nekem jó... de kíváncsi vok, hogy ebből mi lesz...
Úgy értem, a mesterséges okosságukat mikor fogják felfejleszteni arra a határtalanul emberfeletti szintre, hogy ilyen komoly ügyekkel elboldoguljon a számlázó rendszerük?
Szerencsére azért nem csak arra készültek ezek az eszközök, hogy kimenjenek a naprendszerből, hanem lefényképeztek minden bolygót amit tudtak, meg visszafelé fordulva a Földet is.
Talán ez utóbbi a legnagyobb eredmény, nem előre tervezték.
Olvastam még régen egy novellát, amiben űrhajón utaztak 500 évig, és a célban ünnepséggel várták őket azok, akik indulásuk után 400 évvel indultak egy gyorsabb rakétán, de 10 év alatt célba értek.
"Olyan értelemben holtvágány, hogy kémiai hajtóanyaggal reálisan soha nem érjük el a legközelebbi csillagot sem, akkor sem, ha a Földön fellelhető összes hajtóanyaggal próbáljuk, és a lehető legjobb, vagy ideális hajtóműveket alkalmazzuk, akkor sem. És ez előre látható, tehát holtvágány."
Nagyobb a baj... a fenysebesseg 1/1000-vel repulo raketat nem erdemes elinditani, mert mi van, ha 2000 ev mulva lesz egy olyan, amelyik a fenysebesseg 1/499-ed reszet tudja es lehagy minket a celegyenesben.
(ugyanez megvan szamitogepes szimulacio es a Moore-torveny relacioban is... nem erdemes olyanba kezdeni, ami tobb, mint 1 evig tart)
Olyan értelemben holtvágány, hogy kémiai hajtóanyaggal reálisan soha nem érjük el a legközelebbi csillagot sem, akkor sem, ha a Földön fellelhető összes hajtóanyaggal próbáljuk, és a lehető legjobb, vagy ideális hajtóműveket alkalmazzuk, akkor sem. És ez előre látható, tehát holtvágány.
Akkor már jobban jártunk volna, ha célzott rádióadást küldünk feléjük, mert az eléri őket belátható időben, legfeljebb nem felel rá senki.
Kiment egy pár vasdarab a naprendszerből, tízezer év alatt eljut talán egy másik csillag közelébe, hogy nagy valószínűséggel senki által észre sem véve, végül ütközzön valamivel, ami tényleg felismerhetetlenre roncsolja, ha addig még nem vált teljesen azzá.
Brávó! Most már beljebb vagyunk.
Magam is nagyra tartom ezeket az eredményeket, de ez még közel sem emberes repülés, csak egy holtvágány.
FYI: 2012 Augusztus 25. -én elhagyta a Naprendszert. A Voyager-2 2018 november 5. tette meg ugyanazt.
Korábban a Pioneer 10 és 11 is megtette ugyanezt csak a pontos dátum nem ismert, mert addigra nem működtek, ezért nem tudjuk mikor lépték át a heliopauzát.
Nemcsak hogy van kiút, de már át is léptünk azon az ajtón párszor.
Egy ilyen hullámhosszúságú elektromágneses hullám energiája nagyon nagy, gyakorlatilag részecskének, mindent romboló lövedéknek tekinthető. Ezt észrevennénk.
Meg ugye az elektromágneses hullám is anyag.
Ez már persze a találgatások terepe. Az ember nem könnyen nyugszik bele, hogy vége, a naprendszerből nincs kiút.
Az elektromágneses hullámok terjedésekor az elektromos és mágneses energia alakul egymásba, de mi történne, ha nagyon apró, szubatomi hullámhosszon nem távolodna a forrástól, hanem gyűrűt alkotva képes lenne önmagába záródni?
Ilyen gyűrűk egymáshoz kapcsolódva struktúrákat hozhatnak létre különböző tulajdonságokkal.
Lehet, körülvesz bennünket egy tisztán energiából álló alternatív világegyetem....
Ha ennyi az átlaghőmérséklet, akkor alighnem nem állnak össze sem a bolygók, sem a fúziós kazánok.
Lásd: stabil környezet.
(plusz az, hogy kell "némi" idő az őslevestől, mint írtam)
Ekkor lehetőségnek marad az intelligens gázfelhő (ld. Fred Hoyle)
Másik lehetőség, hogy lenne valami fordított fekete lyuk, ahol (bent) gyorsabban telik az idő, és kifejlődik odabent az, amire idekint nincs idő.
aztán persze valahogy ki-teleportálni onna a végeredményt.
Továbbfejtve a kettes számút:
Nos, ha a mi világegyetemünk ez a buborék (itt eltelt a pár milliárd év békében, 3 kelvin átlaghőmérsékletnél, stabil de nem atomstabil bolygón (van magmája), meg stabil fúziós kazántól stabil távolságra), szóval mi vagyunk az idebent...
Akkor valahogy az eredményt teleportálni kell "odaki", a 300 kelvines átlag 20 millió éves világába, intelligens gázfelhők formájába, amiknek eserint lesz további 10-20-50 milliárd évük.
Nem fog a társadalom milliókat (embert) feláldozni, hogy eljussunk a legközelebbi csillagig, pedig a legközelebbi csillag elérése milliók életébe kerülne.
Ez nem feltétlenül van így.
Idő mint a tenger, ha sikerül működő o'neill kolóniákat létrehoznunk, akkor azokat el is küldhetjük más naprendszerekbe. Persze sok ezer év míg odaérnek, mit számít az? Idő mint a tenger.
És persze ott van az Alcubierre metrika vagy a Krasnyikov alagút, amik egyre inkább úgy néz ki, hogy megvalósíthatóak.
