A 30-as, 40-es korosztályú férfiakra pedig elég jellemző a hajtós életmód. Ezt várják el tőlük, akkor már nagy része családot alapít vagy tervezi, kell a pénz és aki belekerül ebbe a taposómalomba, vagy csinálja és a pénz miatt elfogadja, vagy kiszáll, de akkor bizony sok mindenről le kell mondania.
Kevesen tudják megtalálni az arany középutat...
Az a legszörnyűbb, hogy igazán a főnökök se tudják kezelni a dolgot, mindenki csak úgy véletlenül tudta meg. Közben meg sorra jönnek, jelentkeznek a partnerek. Épp most sírta el magát az egyik. Nehéz ezt mindenkinek feldolgozni. Annyi álma volt még, hajtott,rengeteget dolgozott. Nem is volt ideje élni sem.
Én három éve vesztettem el egy barátnőmet, ő a nyári szünet első napján ment el a barátaival egy rallyra és soha többet nem jött haza. Nagyon nehéz volt feldolgozni, elfogadni, hogy nincs. Akkor akadtam rá az Édesvíz által kiadott Raymond A. Moody könyvre, ami segített más szemszögből nézni. Persze, mindenki másképp éli meg, nekem ez jött be. Rettenetes, ami történt, reggel láttam a hírekben és elborzadtam.Üresnek tűnhet a részvétem, a sajnálat, hiszen nem ismertem, nem érzem, amit te.... Nehéz erre bármit is mondani.
Köszi, rendes vagy. Persze, majd túl leszek rajta. Furcsa volt bejönni a céghez, páran tudják már, van aki nem. Nehéz lesz ez a pár nap, meg a temetés, még nincs 1 éve, hogy ismerem, de már így is nagyon hiányozni fog.
Tudod furcsa volt reggel, a lányom elpityeredett, ugyan ő nem ismerte, de látta rajtam, hogy mennyire fáj.
Viszont odakint rendesen havazik ám. Lehet mégis lesz hóember építés, ezen a télen ez még kimaradt.
Ma remélem már könnyebb lesz neked!
Láttam az éjszakai hírekben,tényleg szörnyű amikor egy egész család így egyszerre meghal.
Sajnálatos,hogy egyre több ilyet hallani!
Tényleg nagyon sajnálom!
Nem láttam ma még híreket.
Hol történt?
És az egész család meghalt?
tényleg felfoghatatlan az ilyen.
Az ember tehetetlennek érzi magát!
Már jól kisírtam magam, benne volt a hírekben is, szüleivel együtt halt meg szén-monoxid mérgezésben. A folyosón találták meg, ki akart jönni. Még reggel hívtam, késett az értekezletről...
Ha igen, akkor gyújts egy gyertyát,mécsest,meg egy kellemes füstölőt,tegyél be valami kellemes lágy zenét,gondolj rá,emlékezz minden szépre,jóra!
Köszönj el tőle.
Gondold azt,hogy ő már túl van ezen a nehéz földi léten,már úton van a lelke hazafelé,és majd várni fog rád,majd nagyon soká mikor te is megtérsz.
Őt is bizonyára várják ott szerettei,ősei,örömteli pillanatok ezek,csak így kell gondolni.
Én ezt szívből így érzem,és nekem is egy pár hónapja hunyt el egy kedves közeli hozzátartozóm,és én bizony így gondolkoztam.
Tudom,mindenki másként él meg dolgokat.
Miután ma este 8 körül tudtam meg, nehéz hirtelen. Tudom, egy férfi agya máshogy működik, sokkal logikusabban próbál hozzáállni dolgokhoz, nekem most épp nem megy. Ha menne, nem itt lennék, ja miért is vagy Te itt?
Kösz Rita, nem akarok senkihez bepofátlankodni, azért is gondoltam erre a topicra, ahova bárki beírhat, anélkül, hogy belecsöppenne egy ismeretlen társaságba.
De köszi:)))
Ezzel én is sokszor vagyok így!
Mármint,hogy itt magamban beszélgetek.
Ha akarsz velem beszélgetni,akár a halálról is,vagy bármiről,én szivesen várlak az offtopicomban!Tényleg bármikor!
Ez csak véletlen, bocs mindenkitől, kiírta a gép, hogy van már ilyen, így el is kenődtem. Most pedig meglepve látom, első topicom megnyitása mégis sikerült. Valahogy elszigetelve érzem magam a szobákban, senki nem reagál nagy bánatomra, mellettem sincs senki, nehéz egy közeli ismerős halálát feldolgozni. De ez csak mára igaz, sokszor érzem így, hogy itt vagyok, olvasom a hozzászólásokat, de valahogy mégis oly idegen.