Be kéne tenni a kétharmados médiatörvénybe a finanszírozási automatizmust. Tehát: OGY megállapít 2006-ra egy összeget, és azt a mindenkori inflációval évente törvényben előírt módon kelljen növelni. Ezután megpályáztatja a működtetést (elnök, szakmai team, sokminden elképzelhető), és évente megvizsgálja, hogy teljesítették-e a szerződésben foglaltakat. Ha nem, nincs rinya, a csapat röpül.
Ez esetben csak olyanok vállalkoznának tévévezetésre, akik meg is tudják csinálni.
Jelenleg a MTV fejőstehén politikai kalandoroknak. Pálffy Putyu milliós fizetést vehet föl, és senki nem szól érte egy mukkot se. Szórják a pénzt, mert tudják, hogy úgyis kifizetik helyettük a köztartozásokat. Ha ez mexűnne, egyből az lenne a legfontosabb, hogy minden műsor elkészüljön időre, jó legyen, az emberek szeressék és tartsák hiteles információforrásnak a tévét, és mindezt a szűkre szabott ktsgvetésből kell megoldani!!!
Szerintem pont ez lenne a közszolgálati média feladata. A már említett hiteles tájékoztatás és politikai elfogulatlanság mellett színvonalas kultúrműsorok sugárzása stb. Ehhez persze pénz, szakértelem és szándék kell. Nem tudom melyikből van legkevesebb..
Azt meg főleg nem, hogyan lehetne ezen változtatni? ( pedig igencsak kívánatos lenne) Lehet egyáltalán?
De honnan kéne tudni a jónépnek Sülyvargyasklumpádon, hogy vannak a tévénél nagyszerűbb dolgok is. Olvasni sokkal fárasztóbb, meg aztán gondolj a PISa adatokra... az igény nem magától keletkezik az emberben, hanem erre hivatott intézmények és szervezetek (ha már a család nem tudta) felkeltik.
Mifelénk nem keltik az igényt sehol, csak a nyomában kullognak.
Soxor megtapasztaltam már: ha emészthető, de igényes, szép dolgot kínálsz fel, azt fogják választani. De nézd végig a 18-21 közötti tévés kínálatot! Az azért nem olyan nagy döntéshelyzet, hogy melyik gagyihíradót nézzem, vagy melyik bárgyú szappanoperát, esetleg seggnyalós politalkshawt... És a tévének bármi másnál nagyobb a szerepe az ízlésformálásban. A szint, ami ma jellemző, őket dicséri. :((
Azért ha tényleg nem lenne rá igény, akkor aligha adnának egyfolytában 'hipergagyit'. Valóban, az egyik megoldás - amit Te is teszel - , hogy az ember pl. nem néz tévét (bár nekem a nyomtatott sajtóval is ugyanúgy bajom van), de a nézettségi adatok alapján elég sokan vannak, akiket nem riaszt el a híg fos, ami főműsoridőben ömlik, és nem kezdenek olvasni helyette, sőt.
A közszolgálatiságnak pedig nem kellene a dögunalom szinonímájának lennie, pont ez a baj, hogy ilyen szinten áll az újságírás.
Lassan kifullad a politikai műsorok nézettsége is. És majd ha erre a politikusok is rájönnek, akkor talán lesz változás. Mert rá fognak jönni, hogy ezeknek a PR-stösszöknek, nyíltszíni seggnyalásoknak a hatékonysága szavazatszerzési szempontból a 0-hoz konvergál.
Eccerűen arról van szó, hogy van a bulvárgagyi, van az éjjel kezdődő fennkölt rétegműsor, meg van a 15-30 perces kötelező gyakorlatokból álló közszolgálati dögunalom.
És néha van egy-egy jó film.
Na most: aki reggel hatkor munkába megy, nem valószínű, hogy éjjel kettőkor még tud tévét nézni. Én is lemaradok soxor olyasmiről, amit szívesen megnéznék, pusztán mert elalszom.
A közszolgálós dögunalmat minek nézzem? Az mind amolyan eztisletudtuk-műsor.
A bulvárgagyit lexarom. Inkább olvasok, vagy itt tobzódok, még ez is ezerszer kulturálisabb.:))
Mit nézzen a jónép, ha főműsoridőben, nézhető időben csak a xart kapja?!
Az a baj, hogy akiket hülyének néznek, azok jórésze valóban hülye is, és csak a hülyeségek érdeklik. Mondjuk az, hogy a kereskedelmi média ebből él, és ezt szolgálja ki még érthető. Szomorú viszont, hogy az ún. közszolgálati tv-rádió is ebbe az irányba csúszik. Pedig sztem ennek kötelező feladata lenne egyrészt a már lentebb hiányolt típusú újságírás (elvégre a 'köz'-ért és nem a kormányért-ellenzékért tartjuk fent), másrészt a befogadók igényszintjének jó műsorokkal történő emelése is. Persze ehhez az kellene, hogy valóban - anyagilag és politikailag - független intézmények legyenek a mindenkori hatalmon levőktől. Gondolom ehhez meg jó médiatörvény kellene (igaz, nem tom a mostani miről szól), ami meg megint csak a politikusoktól függ, úgyhogy az egész elég reménytelennek tűnik.
A politika és a sajtószakma vállvetve nézik hülyének azokat, akikből élnek. Szentül hiszik, hogy a népnek a bulvár kell, a jó szaftos pletykák, folyjon a vér, nézzük, ki mennyit lopott, stb. Lenézik a civil társadalmat.
Mindenki ugyanazt a gagyit kínálja pl. tévén, és a nézettségi adatokból azt szűrik le, hogy ez kell a népnek.
Igazad van, mert tényleg nem olvasom!!!! És vannak fenntartásaim velük kapcsolatban issss:(((( Általában az újságírókkal, de mégis jobban elitélem a ballib újságírókat!!! Valahogy nekem nagyon antipatikusak!!!!:((((( Hiteltelenekké váltak számomra!!!!
Az a baj, hogy szerintem ha egy-két újságíró, vagy sajtótermék meg is próbálna valódi újságírást produkálni, a többiek - a 'szakma' - gyorsan ízekre szednék, mert nekik nem érdekük, hogy változzanak a dolgok. Még a végén valóban dolgozni kellene..
A közvélemény meg nem elég erős (vagy rosszab esetben rajtunk, hőbörgőkön kívül nincs is igénye rá), hogy változást indukáljon.
Pedig talán ezzel lehetne javítani az elképesztő közéleti színvonaltalanságon. Nem látok túl sok reményt rá.
Egy igazán tisztességes, informatív, jól megírt tudósítás is ritka, mint a fehér holló, hát még a jó (vagy akármilyen) riport. Amit a tévék riport címszó alatt művelnek, az gagyi hatásvadászat.
Mondom, PR az egész. A sajtó- és médiahörcsögök nem tájékoztatni akarnak, hanem meggyőzni. Tárgyi tévedés.
Tudod, sokszor az az érzésem, hogy hergelik a népet. Nem foglalnak állást; csak ütköztetik a véleményeket. Igenis, mondja meg a kormánynak is egy újságíró, ha nem úgy van - ellenkező esetben csak hisztériakeltés a vélemény meg az ellenvélemény közlése. Vulgárisan: szarkeverés.
OFF
Hogy mit jelent az igazi újságírás: Amerikában 30 éve nem árulják el, hogy ki volt a Watergate-ügy kirobbantója, ki miatt bukott meg Richard Nixon. A fehér-házi munkatárs kilétét a két riporter és a főszerkesztő ismeri, de fogadalmához híven nem árulja el. - Szomorú, de ebbe egyetlen szereplőt se tudnék magyar személlyel behelyettesíteni.
Ezek a xarjankók féltik a betevő falatjukat, és nem mernek semmit lenyomozni, vagy megírni, mert akkora hatalmuk van a másik xarbagázsnak /polityikások/ hogy kikészítik, vagy lenyomják őket.
Na. Pl. ilyet sem mondott még politikus, mióta az eszem tudom. Mindegyik azt szokta ráolvasni a firkászokra, hogy elfogult, azok meg mennek szépen, mint a birka, a kijelölt ösvényen...
Gyurcsány meg odakente nekik, hogy hülyék és lusták, szakmai nulla az egész, amit csinálnak. Hát ezért van nekem benne bizalmam, minden hülye elszólása ellenére. És ezt nem látják a liberális meg baloldali fanyalgók...
Az a fő baj szerintem, hogy a mostani újságírás csak egy szócső. Egy faliújság, hirdetőtábla. Nem ütközteti a véleményeket, nem igazít el. Ha azt mondom, hogy Dél-Bozambóban 150.000 mbogo a havi átlagjövedelem, az nulla. Még akkor is az, ha közlöm, hogy mi a mbogo középárfolyama az euróhoz képest. Az a valami, ha elmondom a Szavanna Lakópark fűkunyhóárait, a zebratej és a bivalyhús árát stb.
Gyurcsány-interjú volt tegnap a Népszabadságban. A riporteri kérdések elég kötözködősek voltak - nagyon helyesen! - nem volt 'alákérdezés'. Viszont volt egy nagyon jellemző, idevágó fordulat.
Mások szerint az adócsökkentést egyéb adók emelésével kompenzálták.
- Mások? Az ellenzék szerint. Ilyenkor két dolgot lehet tenni: én mondok valamit, amire az ellenzék véleményét idézik, mindegy, hogy igaz-e vagy sem. Pedig lehetne úgy is, hogy én állítok valamit, és azt - például önök - ellenőrzik. Magyarán ne az automatikusan ütköző nézetek fussanak folyton-folyvást egymással szembe, hanem valaki vesse végre alá őket a valóság kontrolljának, mert például az adók mértéke összességében 2004-ről 2005-re egy százalékkal csökkent. (forrás: Gyurcsány: Új politika kell! Népszabadság • 2005. február 14; kiemelés tőlem).
Valaki vesse végre alá őket a valóság kontrolljának?!?
Júúj, dehát az ellenőrzés mindenféle apróbetűs adatok bogarászását, weboldalak megnézését, tanulást és elmélyedést, szakértők megkérdezését jelenti - az meg idő, pénz és energia. Macera, na. És ha megy anélkül is, ha nem kell éhendögleni a passzív újságírás mellett sem - akkor minek? Egyéni becsvágy? Ugyan! Ha az írott napisajtó legtöbb munkatársába csak negyedannyi becsvágy, fantázia és gondosság szorult volna, mint itt a fórum felső tíz százalékában munkál, akkor mi, egyes emberek, meg az egész ország, sokkal előbbre tartanánk.
Ha nagy ritkán megnézek egy-egy újságíró(k)-politikus beszélgetést, mindig dühös leszek, mert a legfontosabb dolgokat elkenik. Ha történik is erőtlen kísérlet a takargatni próbált simlisségek kiderítésére, általában az újabb kitérő vagy semmitmondó válasz után ez is abbamarad. Egyszerűen nem értem miért nem lehet a politikusokat jól megfingatni és a disznóságokat világgá kürtölni.
Talán az a baj, hogy az újságírók is függnek a politikusoktól (mondjuk ez nem kis részben az ő hibájuk, minek kell segget nyalni?), ráadásul az ilyen-olyan oldali firkászok egymás piszkálásában élik ki inkább magukat, ahelyett, hogy közös erővel és a mundér becsületét védve a tróger politikusainkat számoltatnák el.
De ez elég reménytelennek tűnik ma már. Hiába, ez az összefonódások országa.
Tisztább viszonyokat hozna ez a többbiztosítós rendszer, remélem meglépik, és akkor már nem fanyalgok annyira, a fizetni valók miatt. (Egy olyan kötelező szerű biztosítást tudnék támogatni, akinek többre van igénye, az meg kötne Casco-t)
Az egészségügyben a kormány csökkenti az állam közvetlen irányítási funkcióit. - Kétszintű biztosítási rendszert kíván létrehozni. Mindenki szabadon választhatja meg biztosítóját. Támogatja a díjra épülő üzleti egészségügyi biztosítók és biztosítási szolgáltatások létrehozását
Na, ez cumbájspíler a szadi rögeszméje volt kezdettől, a fityesz még 98-ban nem tudta, hogy működik ez a dolog, ezért bevette a programba. Úgy három hónapja viszont Mikola azt vigyorogta a tévében, hogy „innen már csak egy ugrás a több-biztosítós modell, abból meg nem kérünk!” És egy lélek nem kérdezte meg tőle, hogy mér, mi azzal a baj?
Azért utálják egyébként, mert akkor a hatalmas egészségbiztosítási kassza kikerülne az állam kezéből, és nem játszhatnának vele kényre-kedvre. A szocik is ezért fanyalogtak, de most mintha Gyurcsány óvatosan errefelé kezdene elmozdulni.
Ez volt például az egészségügyre vonatkozó ígéretük:
Fidesz pártprogram és koalíciós kormányprogram - 1998 - Az egészségügyben a kormány csökkenti az állam közvetlen irányítási funkcióit. - Kétszintű biztosítási rendszert kíván létrehozni. Mindenki szabadon választhatja meg biztosítóját. Támogatja a díjra épülő üzleti egészségügyi biztosítók és biztosítási szolgáltatások létrehozását. - A járulék összegét csaknem felére, 25 százalékra csökkentjük. A járulékfizetők pénzének védelmében a kormány felállítja a Társadalombiztosítási Felügyeletet. - A gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható összeg a következő ciklus végére érje el a nemzeti össztermék 8 százalékát. - Csökkenő gyógyszerfelhasználás mellett változatlan támogatás esetén jelentősen alacsonyabb lesz a betegek által fizetendő díj. - Új bérrendszert vezetünk be, mely az egészségügyben dolgozók számára jelenlegi jövedelmük megkétszerezését jelenti. - Az alap- és járóbeteg-ellátásban a kormány támogatja a magántulajdon szerepének megerősödését. - A biztosítótól kapott összeg fedezetet fog nyújtani a működési költségeken túl az épületek, műszerek karbantartására és pótlására. - A kormány olyan pénzügyi alapot teremt, amelynek forrása az alkohol és a dohánytermékek jövedéki adójának egy része.
