Elnézést, mert félig "off" lesz. Csak izgatás-kettős mérce:
Kettős mércével mérve
Eseteink kizárólag a képzelet szülöttei.
Képzeljük el, hogy 1999-et írunk, a kormányrúdnál Orbán Viktor, az
ellenzék vezére pedig Kovács László. Képzeljük el, hogy Járai Zsigmond
pénzügyminiszter utasítására Simicska Lajos többhetes megfeszített
munkával lemásolja az összes magyar adózó bizalmas adatait: hogy zengene
a haladó európai közvélemény a hosszú bájtok hónapjától.
Képzeljük el, hogy miről szólnak elejétől végéig a tévéhíradók (s
bennük Kovács László és Lamperth Mónika), ha egy kontraszelektált bróker
tízmilliárdot sikkaszt, s banki piramisjátékának kedvezményezetti
listáján ott szerepel Pintér Sándor felesége és Martonyi János
hölgyismerőse.
Képzeljük el Vásárhelyi Mária (a becsszóra makulátlan Forró Tamás
kérdésére megfogalmazott) médiaátkait, ha a köztévé műsorvezetője,
Halász Zsuzsa sikkasztási VIP-botrányba keveredik, s a közszolgálati
műsoridőt saját maga mentegetésére fordítja.
Képzeljük el az Élet és Irodalom tényfeltáró riportját Kádkő
címmel, ha kiderül, hogy Deutsch Tamás homályos privatizációs
ügyletekből kifolyólag milliárdos lett, s a vagyonhoz egyúttal
megvásárolta az ifjúsági tárcát is.
Képzeljük el Lendvai Ildikó parlamenti filippikáját (sűrű
Micimackó- és Lenin-idézetekkel tarkítva), ha Szájer József szótagolva
ígéri meg a gázárstopot, aztán folyékonyan hazudik, mikor a kormány
mégis megemeli.
Képzeljük el Demszky Gábor dühödt tiltakozását, ha nem a Medgyessy
pártfogolta Gresham, hanem a Terror Háza előtt javasol a kormányzat
hétvégi sétálóutcát létesíteni.
Képzeljük el a nemzetközi emberjogi szervezetek jelentéseit, ha a
polgári kormány rendőrsége véres eszközökkel ver szét egy
engedélyezetlen tömegtüntetést, sőt a nyomaték kedvéért még egy
szolgálati pisztolyt is a fegyvertelen demonstrálókra fognak.
Képzeljük el Keller László számításait: ha egy éven belül
háromszor emelik jelentősen az áram árát, hány százalékkal kerül többe a
lélegeztetőgépek üzemeltetése.
Képzeljük el a bulvárlapok összeadási műveleteit, ha Orbán Viktor
egy éven belül kétszer megy Franciaországba szabadságra, azonkívül
pihenni tér a kommunista Kubába, Németországba, Olaszországba, sőt még a
Balatonra is.
Képzeljük el a Népszabadság vezércikkét, ha Orbán az árvízi
védekezést mobiltelefonon a Riviéráról koordinálja, majd amikor mégis
hazatér, a franciás műveltség folyamatossága érdekében családostul a
Moulin Rouge-ba látogat.
Képzeljük el Aczél Endre kegyetlen okfejtését arról, hogy ki
kell-e zárni Bauer Tamást az SZDSZ-ből amiatt, csak mert elvállalta az
MSZP Akácfa mozgalmának országos koordinálását.
Képzeljük el azt a görögtüzet, amikor a tűzijátéktendert
levezénylő exrádiós Simkó János helyett Hollós János kijelenti, hogy az
augusztus 20-i tűzijátékot ezután inkább augusztus 30-án rendezzük meg.
Képzeljük el a Rádiókabaré repertoárját, ha Deutsch Tamás a
honvédségi palotában ünnepli házassági évfordulóját, ahová kizárólag a
polgári sajtó krémje hivatalos.
Képzeljük el Farkasházy Tivadarné hetilapjának gunyoros címlapját,
ha Sándor György frissen szerzett kertjébe invitálja a konzervatív elit
színe-virágát.
Képzeljük el a balliberális Újságíróklub unisono helytelenítését,
ha az Orbán-kormány olyan országba vezényel békefenntartó magyar
katonákat, ahol javában folyik még a háború.
Képzeljük el az elfogulatlan gazdasági lapok szalagcímeit, ha
Orbán Viktor felavatja a Mária Valéria hidat, de a hídról nem vezet az
út sehová.
Képzeljük el, hogy a csillebérci vadászházat nem a főúttörő, hanem
a főcserkész vásárolja meg bagóért - hogy leszedné a keresztvizet is
róla a bülbülszavú Szanyi Tibor.
Képzeljük el, hogy Bayer Zsolt vidéki birtokain orvul nyulakat és
őzeket lövöldöz, a vadakat hazaviszi megsütni, azután elhalasztatja a
tárgyalást, mert állítólag tropára ment a jegyzőkönyvet kontrolláló ósdi
szupernyolcas kamerája - mit rittyentene ebből a sztoriból Juszt László,
az ATV ügyvédje.
Képzeljük el a sajtószabadságért és a klerikális nyomulás miatt
aggódó baloldali médiakórust, ha nem a Hit Gyülekezete, hanem a magyar
katolikus egyház vásárol magának országos tévécsatornát.
Képzeljük el a Népszava levelezési rovatát, ha Lévai Anikó rágyújt
a Nobel-díj-átadáson.
Képzeljük el a Göncz Árpáddal üldögélő Medgyessy Péter reakcióját,
ha Orbán Viktor kijelenti Mádl Ferencről, hogy ő maga a szeretet.
Képzeljük el a Zsidó Világszervezet tiltakozását, ha egy
jobboldali hetilap szerzője két zsidó származású történészt elküld a
gázkamrákba, hogy saját bőrükön tapasztalják meg, meddig tartott az
auschwitzi haláltusa.
Képzeljük el a Nemzetközi Újságíró-szövetség hiperaktivitását (el
a kezekkel a közszolgálati rádiótól), ha tekintélyes jobboldali
értelmiségiek közleményben tiltakoznak a 16 Óra és a Gondolat-Jel
kiegyensúlyozatlansága és részrehajlása miatt.
Képzeljük el Wisinger István állásfoglalását, ha Orbán Viktor
veszélyezteti a Magyar Hírlap nyomdai megjelenését.
Képzeljük el Mester Ákos vitriolos levelét a kedves hatalomhoz, ha
a Demokrata munkatársa képzelt exkluzív interjút készít Bill Clintonnal,
miközben elgördül a taxi a Fehér Ház kerítése előtt.
Képzeljük el Tamás Gáspár Miklós világvége-jóslatait, ha Lovas
István A Hét helyén heti 13 millióért politikai magazint készít A szólás
szabadsága címmel.
Képzeljük el Heller Ágnes lesújtó véleményét, ha kiderül, hogy
Borókai Gábor érettségivel lett kormányszóvivő.
Képzeljük el Várkonyi Tibor morális ítélethirdetését, ha Orbán
Viktor a választási győzelem után minden polgári publicistát állami
kitüntetésben részesít.
Képzeljük el Görgey Gábor apolitikus tárcaművészetét, ha hírét
veszi, hogy a kultuszminisztérium a polgári kultuszminiszter bt.-jének
számlázott.
Képzeljük el Magyar Bálint elemi felháborodását, ha felszínre jut,
hogy Pokorni Zoltán az oktatási tárca tenderében érdekelt világcég
pénzén utazgat Dél-Amerikába.
Képzeljük el Csehák Judit villámló tekintetét, ha Harrach Péter
közli: a Fidesz által ígért tizenharmadik havi nyugdíjon voltaképp egy
ciklusra tízheti járandóságot kell érteni, s azt sem a tárgyévben
folyósítják.
Képzeljük el Megyesi Gusztáv jegyzetét ugyanebben a tárgyban, ahol
a kisemmizett nyugdíjasok a januárban felállított karácsonyfa alatt
ünnepelnek.
Képzeljük el Petschnig Mária Zita elemzését a Járai-csomagról,
annak tudatában, hogy a polgári kormányzás alatt legalább egy ízben
negyedórára fizikailag is kiürült az államkassza.
Képzeljük el Bolgár György betelefonálóinak borús lelkivilágát, ha
Orbán Viktort a "fasiszta" Berlusconi a villájában fogadja.
Képzeljük el Szili Katalin rögtönzött sajtótájékoztatóját, amelyen
az ellen tiltakozik, hogy Áder János jó dolgában nacionalista
székelykapukat állíttat közpénzen a távoli Új-Zélandon.
Képzeljük el Mészáros Tamás szárazon kopogó mondatait, ha tudomást
szerez róla, hogy nem egy MSZP közeli, hanem egy Fidesz közeli pénzügyi
zseni vásárolt a meglovasított pénzen bányát Uruguayban.
Még sokáig lehetne folytatni, de végezetül képzeljük el: a
Népszabadság címlapján dokumentumok jelennek meg arról, hogy Orbán
Viktor a Bibó Szakkollégiumban végzett kiváló titkosügynöki munkájáért
prémiumban részesült.
Van azért olyasmi, amit még a legmegveszekedettebb kettős mércével
sem lehet elképzelni.
Csontos János
