Kritika előtt illik a kritizálandó dolgot ismertetni, ezt most megteszem helyetted is:
HÁZASSÁG, CSALÁD, SZEXUALITÁS
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának állásfoglalása
I.
A Magyarországi Református Egyház a Szentírás alapján (1Móz 1,27; 1Móz 2,24; Ef 5:32 vö. II. Helv. Hitv. XXIX.2.) a házasságot, mint egy férfi és egy nõ életre szóló szövetségi kapcsolatát, Isten jó teremtési rendjének tartja.
Bár a házasság és család intézménye napjainkban megrendülni látszik, mi a hagyományos felfogást megalapozó bibliai kijelentés értelmében valljuk, hogy a családi élet alapja a házasság, melyet Isten gyermekekkel áldhat meg, részesítve a házasfeleket ez által az élet továbbadásának teremtõi áldásában is.
Ezt a bibliai rendet erõsíti meg az a tapasztalat, hogy a tartós, monogám házasságban teljesedhet ki két személy szeretetkapcsolata. Ez teremt érzelmi, jogi és anyagi biztonságot mind a szülõk, mind gyermekeik számára.
Tudatában vagyunk, hogy a gyermekek sokirányú fejlõdése leginkább a harmonikus családi légkörben biztosított. Ezért a család a teljes és az egészséges társadalmi élet megalapozója is.
II.
Valljuk, hogy a bûn egész emberi természetünket megrontotta, és ez alól nem kivétel a férfi és nõ kapcsolata sem. Ennek következtében a házasság válságba juthat, formálissá válhat, felbomolhat.
Noha a szexualitás Isten ajándéka maradt, eszközévé válhat az önzésnek. A felelõtlen kapcsolatok és önzõ vágyak gátlástalan kiélése számtalan egyéni és közösségi kárt okoz (pl. mûvi abortusz - a MRE Zsinatának állásfoglalása a magzati élet védelmében - Ref.Egyh. 1992/júl-aug. 182. old.).
Ezért szorítja mederbe Isten törvénye a szexualitást: "Ne paráználkodjál!" (2Móz 20,14) Hitvallási irataink szellemében valljuk: e parancsolat pozitív tartalma, hogy tiszta életet kell élnünk a házasságban is. "Mivel testünk és lelkünk egyaránt a Szentlélek temploma, Isten azt akarja, hogy mindkettõt tisztaságban és szentségben megõrizzük. Megtilt tehát mindenféle tisztátalan cselekedetet, magaviseletet, beszédet, gondolatot, kívánságot, és mindazt, ami az embert erre ingerelhetné." (Heid.Káté 108/109. kérdés.-felelet)
Korunkban, amelyet a szexuális forradalom korszakának is neveznek, a keresztyének - minden emberrel együtt - nagyobb kísértéseknek vannak kitéve, mint azokban az idõkben, amikor maga a társadalom ítélte meg szigorúbb normák szerint a fenti parancsolat ellen vétõket.
Nem gondoljuk, hogy a megelõzõ korszakok emberei jobbak lettek volna, a mi korunkéi pedig bûnösebbek lennének, hiszen az Ige szerint "mind elhajlottak valamennyien megromlottak, nincs aki jót tesz, egyetlenegy sincs" (Róma 3,12). Mégis, kötelességünk felhívni egyházunk és népünk figyelmét olyan aktuális bûnökre, mint pl. a szabad nemi élet, a pornográfia, a prostitúció és a szexuális kizsákmányolás bármely formája, és ezek következményeinek felelõtlen kezelése.
Mindennek tömeges és korlátlan bemutatása és terjesztése különösen gyermekeink személyiségének fejlõdésére hat károsan, fertõzi a közerkölcsöt és kiindulópontja lehet a bûnözés számos formájának.
Bûnbánattal valljuk meg, hogy a tisztaság és a hûség erényeit egyházunk sem tudja kellõ erkölcsi erõvel megjeleníteni a világban.
Fájlaljuk és helytelenítjük az egyházunk tagjai és tisztségviselõi között is elõforduló házassági válásokat (a Zsinati Bíróság jogegységi határozata - 5/1985. bír. szám). Mégis, valamennyi kortársunkkal szolidaritást vállalva hirdetjük Isten kegyelmét, a megtérés evangéliumát és az újrakezdés lehetõségét, amelyet mind egyéni, mind közösségi életünk erkölcsi megújulása egyetlen lehetõségének tekintünk.
III.
Ezzel a lelkülettel szólunk korunknak arról a jelenségérõl is, amely a külön nemûek élettársi és az egynemûek tartós kapcsolatát a házassággal egyenértékûnek kívánja feltüntetni.
Ismeretes elõttünk, hogy vannak embertársaink, akik öröklött, vagy szerzett hajlamként saját nemükhöz vonzódva képtelenek a teremtési rend szerinti házasságra.
Magát a hajlamot erkölcsileg nem minõsítjük. Ezen testvéreinket lelkigondozói tapintattal fogadjuk, mély emberi drámájukat megértéssel és diszkréten kezeljük. Õket az emberi méltóságot sértõ, mindenfajta diszkriminatív magatartással szemben kötelességünk megvédelmezni.
Mivel azonban a homoszexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a házasságtöréssel egyenlõ súlyú bûnnek tekinti (3Móz.18;45. Róma 1,26k), ezért egyházunk az ilyen kapcsolatokat elfogadni nem tudja, ezek egyházi megáldását lehetetlennek tartja.
Mindezekbõl az is következik, hogy az ilyen életvitel vagy annak propagálása a lelkipásztori és vallástanári hivatással, valamint az e hivatásokra felkészítõ képzéssel és mindennemû egyházi szolgálattal összeegyeztethetetlen.
A házasság és a család védelme érdekében egyházunk kötelessége tiltakozni az ellen is, ha a törvényhozás a házassággal azonos értékûnek kívánja tekinteni a homofil párok együttélését, lehetõvé téve számukra gyermekek örökbe fogadását.
E tekintetben a magyar Alkotmánybíróság házassági értékeket védõ állásfoglalásával (14/1995. (III. 13.) AB határozat, Magyar Közlöny 1995/20 (III.13.)) és a jelen hatályos családjogi törvény vonatkozó rendelkezéseivel (A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. sz. törvény 10. §) értünk egyet.
IV.
A Magyarországi Református Egyház Zsinata tudatában van, hogy állásfoglalása eltér mind a szekularizált társadalom egy részének felfogásától, mind néhány külföldi egyház vélekedésétõl, meggyõzõdésétõl. Mindazonáltal állásfoglalásunkat mégis - a "jobbra taníttatás" hitvallásos örökségével egyezõen - azzal az Igéhez kötött lelkiismereti szabadsággal hozzuk meg, hogy "Istennek kell inkább engedni" (ApCsel. 5,29), mintsem a korszellemnek.
A Magyarországi Református Egyház Zsinata 2004. május 6-án közreadott Házasság, család, szexualitás c. dekrétumában nyilatkozott a homoszexualitás kérdésében is. Az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért a következőket kívánja fűzni a határozathoz:
1. Üdvözöljük, hogy a zsinat felismerte az egyházi kompetencia határait, és nem folyt bele a homoszexualitás mint állapot minősítésébe. A nyilatkozat dicséretes tartózkodással nem foglal állást a homoszexuális hajlam öröklött vagy szerzett voltával kapcsolatban, és leszögezi: Magát a hajlamot erkölcsileg nem minősítjük. Ez lényegileg tisztességesebb, mint az utolsó, 1996-os megfogalmazás, amely obskúrus módon a bűnben megnyilvánuló betegség és betegséggé váló bűn szavakkal intézte el az egész problémát.
2. Feltétlen elismeréssel adózunk az alábbi mondatoknak: Ezen testvéreinket lelkigondozói tapintattal fogadjuk, mély emberi drámájukat megértéssel és diszkréten kezeljük. Őket az emberi méltóságot sértő, mindenfajta diszkriminatív magatartással szemben kötelességünk megvédelmezni. Az Öt Kenyér Közösség várakozó reménységgel és érdeklődéssel kíséri majd figyelemmel, hogy a Magyarországi Református Egyház igehirdetésében, médiaszereplésében és társadalmi tevékenységében miként nyilvánul majd meg ténylegesen és hatékonyan e védelmező szándék.
3. Az Öt Kenyér Közösség a közelmúltban egy terjedelmes, kifejezetten a zsinati munka előkészítése céljából írott tanulmányi anyagot juttatott el a zsinat résztvevőihez, Válaszd az életet! címmel, azon reményben, hogy az majd segít felismertetni az olvasókkal: a zsinaton, ha napirendre kerül a homoszexualitás témája, nem elméletek és ideológiák akadémikus megvitatása a feladatuk, hanem hús-vér emberek élete és halála felől kell felelősségteljes döntést hozniuk. Úgy tűnik, e reményünk a fentiek ellenére csupán remény marad: a zsinat az elvárt, szakmailag megalapozott teológiai állásfoglalás helyett egyetlen alá nem támasztott félmondattal, két szentírási szakaszra hivatkozva súlyos bűnnek minősíti a homoszexuális gyakorlatot. (A kérdés felületes kezelésének kínos bizonyítéka, hogy a két bibliai helyből az egyik tévesen szerepel a szövegben legalábbis az egyház honlapján.) Úgy véljük, ez a biblikus igénytelenség, a minden más esetben alkalmazott teológiai aprólékosság nélkülözése szégyen egy olyan egyház számára, amely saját identitását a Biblia iránti hűséggel határozza meg, s amely tagja annak a Református Világszövetségnek, amelynek számos tagegyházában a homoszexuálisok testvérként kezelése nemcsak retorikai fordulat, hanem konkrét liturgikus gyakorlat is.
4. Noha a homoszexuális gyakorlat fordulatot a zsinat minden bizonnyal szűkítő értelemben használja, és kizárólag a nemi kapcsolatot kívánja vele kriminalizálni, ez a szóhasználat sajnálatosan erősíti azt a sztereotípiát, amely szerint a meleg és leszbikus emberek élete (gyakorlata) másról sem szól, csak a túlfűtött szexualitásról. E gondolatot a leghatározottabban visszautasítjuk, és kénytelenek vagyunk rámutatni, hogy az ilyen át nem gondolt megfogalmazás távol esik a melegek és leszbikusok mély emberi drámájának megértésétől amit két mondattal korábban a zsinat maga fogalmazott meg kötelező normaként.
5. Az előzőek alapján a zsinat úgy foglal állást, hogy az ilyen életvitel vagy annak propagálása a lelkipásztori és vallástanári hivatással, valamint az e hivatásokra felkészítő képzéssel és mindennemű egyházi szolgálattal összeegyeztethetetlen. Nem bolygatva tovább, hogy az összeférhetetlenséget, amint már kiemeltük, a határozat csupán állítja, de nem bizonyítja, örömmel állapítjuk meg, hogy magát a homoszexuális hajlamot nem tekintik a lelkipásztori pályáról kizáró tényezőnek. Ez az álláspont, ha féllábasnak is tartjuk, messzemenően progresszívebb, mint a Károli Gáspár Református Egyetem ez év elején nyilvánosságra került gyakorlata, amely egy hallgatót annak homoszexuális hajlamára hivatkozva minősített alkalmatlannak az egyházi szolgálatra.
6. Indokolatlannak és veszélyesnek tartjuk a gyermekek örökbe fogadásával kapcsolatos aggályokat. Indokolatlannak, mert a határozat ignorálja azt a tényt, amelyet pszichológiai vizsgálatok egyértelműen igazolnak: a melegek által nevelt gyermekek semmilyen különbséget nem mutatnak a heteroszexuálisok által neveltekhez képest. A semmilyen szó vonatkozik a gyermek szexuális orientációjára is. És veszélyesnek, mert a közelebbről meg nem határozott aggály, ha burkoltan is, azt a máig élő tévképzetet erősíti, amely szerint melegek nagyobb arányban követnek el szexuális erőszakot gyermekek ellen, mint heteroszexuálisok. Túl azon, hogy ez az állítás egyszerűen nem igaz, s mint ilyen, megalázó a melegekre nézve, elfordítja a határozat olvasóinak figyelmét a sajnos nagyon is létező, de általában elhallgatott problémáról: a családon belüli, gyakran a gyermekeket is érő erőszakról.
7. Biztatónak tartjuk mindezek ellenére, hogy a zsinat utal a jobbra taníttatásra, mint a reformáció hitvallásos örökségére, és reményünket fejezzük ki, a Magyarországi Református Egyháznak sikerül majd Isten Igéjének elmélyült tanulmányozásával, a homoszexuális emberek igazibb megismerésével és megértésével és a Szentlélek vezetése alatt e jobbat felismerni és tettekre váltani.
8. A határozat leszögezi: Istennek kell inkább engedni, mintsem a korszellemnek. E mondat eredeti szövegkörnyezete az Apostolok Cselekedeteiben az a történet, amikor a jeruzsálemi Főtanács el akarta hallgattatni a Jézusról beszélő apostolokat, mivel tanításuk nem simult bele atyáik hagyományába. Erre felelték a tanítványok: Istennek kell inkább engedni, mintsem az embereknek. E mondattal a magunk részéről mélységesen egyetértünk.
Ádám Miklós sk.
Birtalan Balázs sk.
Sándor Bertalan sk.
Ehhez nincs mit hozzátenni. Nem szeretnék tagja lenni annak az egyháznak, ahol Roboz Péter lelkipásztor lehet.
Szerencsére ez nem is kötelező. Ugyanakkor Isten elhívhat Téged is, és akkor rájössz majd, hogy a Református Egyház - minden hibájával, gyarlóságával együtt - is egy olyan hely, ahol Isten munkálkodik.
Ugyan nem tudom, hogy Roboz Péter lelkésznek készül-e (a Károli Egyetemen bölscész, jogi és egyéb karok is vannak), de az interjúban olvashatókat, az általad kiemeltekkel együtt, én (aki amúgy református vagyok) korrektnek gondolom. Amennyire meg tudom ítélni egy ilyen inerjúból, valószínűleg egyetértek Roboz Péterrel, vagy legalábbis közel állhat a véleményünk.
Lássuk, mit kifogásolsz:
Roboz elmondta, Cs. Gábor kizárásának nem a homoszexualitás volt az egyedüli oka: labilis lelki alkata, testi fogyatékossága is megkérdőjelezte a lelkipásztori pályára való alkalmasságát.
Nem tudom, hogy mennyire ismersz lelkipásztorokat, mennyire tudod, hogy mit is csinálnak? Akiket én ismerek, azok rendszeresen lelki gondozásban részesítenek alkohol, drog, családi, munkahelyi és egyéb problémákkal küzdő híveket, de sokszor hozzájuk forduló hitetleneket is! Időnként öngyilkosság szélére jutottakat is. Aki önmaga labilis személyiség, az nemigen alkalmas erre! Másrészt nem kevés fizikai megterhelést is jelent időnként a lelkipásztori munka. Van, aki 3-4-5 (vagy még több) faluban rohangál körbe, istentiszteleteket tart, temet, keresztel, lelkigondoz stb. Nem tudom, hogy Cs. Gábor testi fogyatékossága miben nyilvánul meg (utána fogok kérdezni), de ha olyan, akkor ez is simán alkalmatlanná teheti. (Elég, ha annyit mondok, hogy ha beszédhibás, ha a hangja torzult, az is alkalmatlanná teheti.) Mit szólnál, ha a nagymama temetésén a lelkész nem jelenne meg, hanem üzenné, hogy rosszabbra fordult testi nyavalyája, tartsák egy nappal később a temetést, addigra talán felépül?
Hasonlatokkal élve: szerinted alkalmas-e pszichológusnak egy labilis személyiség, aki többször öngyilkosságot követ el? Az, akinek alkalmasint az öngyilkosság szélén táncoló emberrel kell foglalkoznia? Alkalmas-e sebésznek az, aki (testi fogyatékossága okán) nem tud végigállni egy műtétet? Akinek remeg a keze? (Ez is testi fogyatékosság.)
A Károli hallgatói is szorgalmazták a meleg diák ügyének tárgyalását
Rácz Johanna
2004. január 19., hétfő 10:39
Nem sértette meg a lelkigondozóra nézve kötelező titoktartást Németh Dávid dékán - ha rajta múlt volna, nem robbant volna ki az ügy, mondta az Indexnek Roboz Péter, az egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke. A Kari Tanács annak ellenére sem változtatja meg döntését, hogy az ellenük indítandó perek nem kecsegtetnek számukra kedvező eredménnyel.
Cs. Gábor, az elbocsátott lelkészhallgató ügyét nem a dékán citálta a Kari Tanács elé, mondta Roboz Péter HÖK-elnök. "A hallgatók kiállnak a dékán mellett, és ezt nem felülről jövő nyomásra, hanem a tanintézmény iránti lojalitásból teszik így" - fogalmazott. A diákok írtak egy kérvényt, melyben arra kérték a kar vezetőségét, fogalmazza meg álláspontját a homoszexualitással kapcsolatban. A kérvényre a Kari Tanács a Biblia szellemében reagált, mondta Roboz. A később kizárt diák, Cs. Gábor homoszexualitásáról több diák és tanár már azelőtt is tudott, hogy a diák a dékánhoz fordult volna problémájával.
Károlis diplomát akar
Időközben az esélyegyenlőségi miniszter közbenjárására a Debreceni Egyetem bejelentette, hogy kész átvenni a kizárt hallgatót, ám a fiatalember továbbra is kitart eredeti álláspontja mellett, és a Károlin akar diplomát szerezni. Cs. Gábor kizárását azonban másodszor is megerősítette a Kari Tanács. A Klubrádió értesülése szerint a testület most 9:1 szavazati arányban döntött a kizárás mellett.
A HÖK-elnök cáfolta, hogy Cs. Gábor meghívást kapott volna az elhíresült kari tanácsülésre, elmondása szerint a hallgató maga kérte, hogy jelen lehessen. Roboz elmondta, először lelkigondozói segítséget ajánlottak a homoszexuális diáknak, hogy "megszabadítsák problémájától", amit ő nem fogadott el. Ez után tanácsolták neki, hogy jelentkezzen át a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre teológus szakra, mivel Budapesten csak lelkészképzés zajlik. Cs. Gábor azonban ragaszkodott hozzá, hogy lelkipásztori diplomát kapjon, és megígérte, hogy nem áll munkába. A Kari Tanács ezek után döntött a hallgató kizárása mellett.
A döntés fennáll
A döntést a Hittudományi Kar Kari Tanácsa annak ellenére sem fogja megváltoztatni, ha az intézmény ellen indítandó polgári perek nem kecsegtetnek az egyetem számára kedvező eredménnyel, mondta az Index kérdésére válaszolva Roboz. Ő személy szerint azt is elítélendőnek tartja, hogy Hollandiában, az USA-ban és Svájcban a közelmúltban homoszexuális lelkészeket szentelt fel a református egyház. "Nem szeretném, ha idáig süllyedne a Magyar Református Egyház" - fogalmazott a kollégium "senior"-ja.
Akadályok a lelkészi pályán
Egyházi berkekben nincs jele
A Károli Gáspár Református Egyetemnek joga van eldönteni, kik alkalmasak a lelkészi szolgálatra - jelentette ki az InfoRádiónak nyilatkozó Bölcskei Gusztáv. A református püspök szerint az egyházi berkekben jelenleg sincsen jele annak, hogy változtatni kellene a homoszexualitásról alkotott nézeteken. A református egyház vállalja véleményét, a manipulált közvélemény pedig nem szabhatja meg, hogy mikor miben foglaljon állást - mondta Bölcskei arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tart-e társadalmi vitát a kérdésben.
Roboz elmondta, Cs. Gábor kizárásának nem a homoszexualitás volt az egyedüli oka: labilis lelki alkata, testi fogyatékossága is megkérdőjelezte a lelkipásztori pályára való alkalmasságát. Mint ismeretes, a hallgató többször öngyilkosságot kísérelt meg. Roboz Péter hozzátette, a diákok nem közösítették ki a kicsapott hallgatót, sőt, segíteni próbáltak neki, "bár lehet, hogy ő maga ezt másképp látja." A Klub Rádióban elhangzottak szerint a diákok aláírásgyűjtést kezdeményeztek a kizárt diák ellen.
Az Index érdeklődésére, hogy milyen életviteli tényezők befolyásolhatják még egy lelkészhallgató karrierjét, a HÖK-elnök megjegyezte, hogy ezt a Bibliában lefektetett szabályok határozzák meg. Ha egy lelkész megcsalja a feleségét, akkor a püspöknek kötelessége elmarasztalni őt. "Ha egy lelkésznek készülő nő magassarkúban, miniszoknyában és kifestve jár az egyetemre, akkor annak nincs semmi következménye, ha azonban olyan életet is él, amit mindezzel tükröz, már számolnia kell a kizárás veszélyével is.
Ehhez nincs mit hozzátenni. Nem szeretnék tagja lenni annak az egyháznak, ahol Roboz Péter lelkipásztor lehet.
"Németh Dávid csütörtökön találkozik az esélyegyenl?ségi miniszterrel, de még ez el?tt döntenie kell arról, elfogadja-e, hogy tanulmányait a debreceni református egyetemen folytassa."
Miért akarja folytatni a Hittudományi Kar dékánja a tanulmányait Debrecenben? Nem elég képzett? Akkor hogyan lehet dékán? :)))
A West Wing-ben (Az elnök emberei) is volt egy epizód, amiben az egyik jelenet hasonlít erre a helyzetre. Ha jól emlékszem, egy talk-show házigazda-asszonya hivatkozott a Bibliára a homoszexualítás elutasításakor, mire az elnök felsorolt egy tucat a Bibliában leírt szabályt - hasonlóakat, mint amilyeneket te is idéztél -, amik már teljesen idejét múlták, és senki nem tartja be őket, pedig benne vannak a Bibliában.
Soha nem bírtam megérteni a keresztényeknél (de azon belül is főleg a katolikusoknál) ezt a fajta képmutatást. Ha egy hívő azt mondja, hogy ő bizony a Szentírás tanításai szerint fog élni, akkor miért nem tartja be az összeset? Vagy simán szelektálhat? Igenis kövezze meg az asszonyt, ha az kétféle anyagból készült ruhát hord, a szentségit, elvégre ezt írja elő a Biblia! Vagy hogy az törvénysértő? Ugyanmár. A Szentírás felette áll az ilyen mezei dokumentumoknak. És kit érdekel, hogy az alkotmány szövegében is szerepel az állampolgári jogok biztosítása mindenki számára bármely megkülönböztetés nélkül.
Legyünk következetesek!
Hallgattátok reggel a rádióban a Vasárnapi újságot?
Egy házban nőttek fel, még egy közös faluk is volt, ahol éjszaka morzézhattak egymásnak. Szinte napra egykorúak voltak, természetesen együtt játszottak, együtt jártak bölcsődébe, óvodába, iskolába. A szüleik is jóban voltak, így a két lakás szinte közös volt, kérdezés nélkül jártak át egymáshoz. Az is előfordult, hogy amikor takarékoskodni kellett a meleg vízzel, a szülők egy kádban fürösztötték őket. Verekedtek is, előfordult, hogy indulatból megütötte az egyik a másikat, de mindig kibékültek, a megbántott, a megütött kimosolygott a könnyek mögül. Szerettek birkózni is, de évek múltán ezt abbahagyták. Egyikük megérezte, hogy új módon hat rá a társa hozzásimuló teste, és ettől megijedt. A másik kezdetben nem értette, erőltette a birkózást, míg észre nem vette a barátja dudorodását. Nem erőltette ő sem tovább. A barátság megmaradt, csak szemérmes távolságtartással vegyült: véget értek a közös fürdések, verekedések, helyette sokat beszéltek, verseket írtak és vitattak meg. Együtt kezdtek udvarolni, ugyanannak a lánynak. Annyira összetartozónak tűntek, hogy a lány elfogadta, hogy két fiúja van egyszerre.
Ősszel csillagot kellett varrni a kabátra. Az iskolában kettejükön volt, meg a rajztanáron. Nem zavarta őket. Kapcsolatukon ez nem változtatott. Aztán eljött az utazás ideje. A pályaudvaron egymást keresték a tömegben, elsodródtak a szüleiktől. Csupa ismeretlennel kerültek egy vagonba, csak a rajztanárukat látták nem messze maguktól. Tudták, hogy hova mennek, de mégis vidámak voltak. Leültek a piszkos padlóra, az emberek egymáshoz szorították őket. Újra megérezték a másik testét, de most nem húzódtak el egymástól. Összebújtak és régi emlékeket sugdostak. Az emberek rosszallóan néztek rájuk, a rajztanár fel is állt, hogy szóljon. Azután legyintett egyet, és visszaült a földre.
Amikor megérkeztek, éhesek, kimerültek voltak, de egymást nézték és a szemük csillogott. A tiszt, aki jobbra és balra küldte az embereket, rájuk nézett. Látta, hogy közük van egymáshoz. Kényszermunkásnak is csak szabályosakat választhatott. Intett, menjenek a fürdő felé. A fürdőben le kellett vetkőzni meztelenre. Először furcsa volt a sok öreg között. Azután észrevették, hogy mennyire megváltoztak. Összefogódzkodtak. Nem jött a víz, a fürdő túlsó végén az emberek a földre zuhantak. Már tudták, hogy igazak voltak a mesék a gázról és a krematóriumokról. Egymást ölelve estek a földre.
Amikor kiszellőzött a fürdő, és az ott dolgozó rabok kihúzták a hullákat, nem voltak képesek őket a kampókkal szétválasztani. Pedig szerették volna, "ne mondják hogy a zsidók ilyenek". Aztán arra jött egy őr, meglátta őket, leköpte, és azt mondta "lám, a zsidók ilyenek".
Pedig nem tettek mást, elvitték az örökkévalóságba az egymás iránti szeretetüket.
Normális világban legenda született volna belőlük. Bár normális világban nem égetnek embereket.
A Biblia nyelve szimbolikus, konyveit emberek irtak (bar, Isteni kinyilatkoztatasra).
Szo szerinti ertelmezese ma mar nem lehetseges, szimbolumrendszeret nem konnyu megerteni (lasd profeciak), de a mogottes tartalomban ketelkedni szinten hulyeseg volna.
Valoszinuleg sok minden ma mar nem aktualis, de egy dologban biztos vagyok, ez nem valtozhat soha: sem a keresztenyseg, sem mas vallas soha nem tamogathat olyasmit, ami elet- es termeszetellenes.
Nagyon érdekes, amit írsz. E szerint bibliai alapon álló közösséget nem szervezhetsz.
Ez egy jó kérdés, de igy nem lehet megválaszolni. Mi az hogy bibliai alapon álló közösség? Ma a világban nagyon sok közösség van, akik magukat bibliai alapon állónak nevezik, mégsem rekesztik ki a melegeket, hanem elfogadják, nem foglalkoznak az ember ezirányú hajlamaival.
Mások - akik szintén a bibliára hivatkoznak - viszont kategorikusan elhatárolódnak, fertelemnek, bűnnek neveznek minden más szexuális viselkedést.
A kérdésre inkább úgy válaszolnék, hogy olyan magát bibliai alapon állónak nevező közösséget, amely pl. a melegeket kirekeszti, elvben nem lehet szervezni.
Persze mondom ezt úgy, hogy továbbra sem vagyok a jognak tudója. Azért minimálisra veszem az esélyét, hogy tévedek.
Másik: gondolatmeneted és az ilyen "humanista" törvények is ott hibáznak, hogy rengeteg példa van arra, hogy valaki homoból hetero lesz, míg valaki cigány, magyar, sárga stb. az nem változik
Ennek a kérdés szempontjából nincs jelentősége szvsz.
De értem. Te viszont nem érted, hogy magyarországon, magyar törvények szerinti iskoláról van szó.
Olvasd e a "vallásszabadsád, de meddig" topicban Lidove Novyni hozzászólását.
Elsődleges az ország törvényeinek a betartása, minden egyéb csak azután következhet.
Laura Schessinger egy amerikai rádiós műsorvezető, aki egy lelki tanácsadó műsort vezet. Nemrég, mint buzgó keresztyén azt mondta, hogy a homoszexualitás megbocsáthatatlan bűn, *MERT* Leviticus (azaz Mózes harmadik könyve) 18:22 szerint utálatos az.
Ezen felbuzdulva ragadott tollat egy Jake nevű hallgatója:
Kedves Laura doktor, Nagyon köszönöm azt az önfeláldozó fáradozását, amit annak érdekében tesz, hogy Isten törvényeit az emberekhez közelebb hozza.
Sokat tanultam a müsoraiból, es megpróbálom ezt a tudást minél több emberrel megosztani. Ha példaul valaki megpróbálja homoszexuális életvitelét elöttem megvédeni, egyszerűen emlékeztetem Lev. 18:22-re, ahol világosan le van írva, hogy ez bűn, és ezzel véget is vetek a vitának.
Mindazonáltal néhany törvény értelmezésében és végrehajtásában szükségem lenne a tanácsára.
a) Ha az áldozóoltárnál bikát áldozok, tudom (Lev. 1:9, illetve Lev 1:3,17), hogy az Úrnak kedves illatú az. A problémát a szomszédaim jelentik, akiknek ez az illat egyáltalán nem kedves. Leölhetem-e őket?
b) Szeretném a lányomat eladni rabszolgának, amint ezt Exodus 21:7 megengedi. Ön szerint mi lenne a méltányos ár érte mainapság?
c) Tudom, hogy nem szabad olyan nővel kapcsolatot teremtenem, aki a havibaj tisztátalan állapotában van.
(Lev. 15:19-24). A probléma csak az, hogy miből lehet ezt tudni?
Megpróbáltam megkérdezni, de a legtöbb nő nagyon pikirten reagált a kérdésre.
d) Lev. 25:44 kijelenti, hogy szomszédos nemzetségek fiai es lányai közül vehetek magamnak rabszolgákat.
Az egyik barátom szerint ez a törvény a mexikóiakra érvényes, de a kanadaiakra nem. Meg tudná magyarázni, hogy miért ne lehetnének nekem kanadai rabszolgáim?
e) Az egyik szomszédom mindig szombaton dolgozik.
Exodus 35:2 világosan kimondja, hogy az ilyet meg kell ölni. Erkölcsileg kötelezhető vagyok rá, hogy saját kezűleg öljem meg?
f) Az egyik barátom szerint, az úszószárny es pikkely nélküli vízi állatok (pl. kagylók vagy homár) fogyasztásának bűne (Lev. 11:10), nem olyan utálatos, mint a homoszexualitás bűne. Én ezzel nem értek egyet. Állást foglalna ebben a kérdésben?
g) Lev. 21:20 szerint ha szembetegsegem van, az Úr oltárat nem közelíthetem meg. Be kell vallanom, hogy olvasószemüveget használok. Teljesen élesnek kell lennie a látásomnak, vagy itt van azért egy kis játéktér?
h) A legtöbb barátom vágatja a haját, illetve borotválja a szakállat, beleértve a pajeszát is, holott ez Lev. 19:27 szerint egyértelműen tilos. Milyen halálnemet javasol nekik?
i) Lev. 11:8-ból tudom, hogy ha döglött disznó bőrét illetem, tisztátalan leszek. A kérdésem, hogy szabad-e futballoznom, ha cérnakesztyűt húzok?
j) A nagybátyámnak van egy kis háztajija. Megsérti Lev. 19:19-et, mert földjébe kétféle magot vet. Ezenkívül a felesége olyan ruhát hord, ami kétféle anyagból (pamut/poliészter) készült. Most tényleg össze kell hívnom az egész gyülekezetet (Lev. 24:16), hogy megkövezzük őket, vagy pedig elég, ha egy meghitt családi körben lefolytatott ceremonia keretében megégetjük őket, amint ez azok esetében megengedett, akik az anyósukkal hálnak (Lev. 20:14)?
Tudom, hogy Ön ezeknek a törvényeknek nagy ismerője lévén biztosan utat tud mutatni ezekben a kérdésekben.
Még egyszer köszönöm, hogy ön a rádióban végzett munkájával folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy az Úr törvényei örökérvenyűek es megváltoztathatatlanok.
Nem az esélyegyenlőségi törvényt sérti, hanem az állatkínzásit.
Nem is irtam ilyet, csak annyit, hogy törvényt sért, mint ahogy a lopás, kiskoru megrontása, kirekesztés. Más más törvényt.
Elveidből könnyen válhat a többség terrorja a kisebbség felett. Nem hozhatok létre haverjaimmal bármilyen csoportot, és nem köthetem ki, hogy homoszexuális nem lehet tagja, ha nem akarok állami elismertetést, támogatást stb ? Pedig ehhez jogom van.
Pedig nincs. Hivatalosan nem hozhatsz létre olyan társaságot amelyben kikötöd, hogy melegek, cigányok, sárgák, stb. nem lehetnek a tagjai.
Persze nemhivatalos baráti társaságra természetesen ez nem vonatkozik.
Tanítani legföljebb waldorf kisegítôkben szokás, a többi gyerek valamiért tudja...
A Károlin meg értelemszerűen felvételi alapkövetelmény. Ez annyira logikus, hogy mondani sem mondták eddig. Most derült csak ki, hogy a liberálisok ezt sem tudják.
Én nem csak a környékükön jártam, feltehetően veled ellentétben.
Nem ugyanaz matekból felmentést kapni a mérnöki karon, mint egy baleset után rúdugrásból a Testnevelési egyetemen, s ahogy írtam, utána sporttudományra szakosodni. Vagyis szó sem volt arról, hogy a diploma megszerzése után tolószékben szeretne magasat ugrani, ahogy ti rosszindulatúan sugalljátok.
Különben annyira buta vagy, hogy önmagadnak mondasz ellent. Most már tudod, hogy meleg vagyok, mégis tovább vitatkozol, miközben az ellenkezőjét írod, látszik, fel se fogod a saját szavaid értelmét se. Na persze, abban másnak is nehéz lenne értelmet találni.
csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a topic címében használt "homofóbia" fogalom alkalmazása irreleváns. Homofóbia = félelem az embertöl, emberektöl általában. (Ez egy oktatási itézmény esetében azt jelentené, hogy mindenkit eltanácsolnak, illetve nem vesznek fel senkit.)
És te jártál már iskola környékén?
Merthogy annak az a feladata, hogy felmérje a diákok tudását az annak alapján osztogassa a jegyeket meg a diplomát.
Nem pedig az, hogy felmérje a diákok szexuális szokásait és attól tegye függővé, hogy kaphat-e diplomát avagy sem.
Hülyeséget bárki tud beszélni, nehogymár a matektudást a nemi orientációval hasonlitgasd.
Ha az illető még nem vizsgázott volna le alsóbb éves korában rúdugrásból, akkor a Testnevelési Egyetem felmentést adna neki belőle, mert bennük van emberség is nem csak megrögzült hitelvek.
Baromi sok egyetem környékén járhattál, te nagyokos.
Ha valaki hóttsegg matekból, az meg emberségből felmentést kap belőle a mérnöki karon, mi? Te úgy képzeled, hogy egy diplomáért teljesítendő vizsgák között lehet szelektálni humanitárius alapokon? Röhej vagy.
De nem vitatkozom veled.
Hát wazze, ha előbb tudom mi vagy, akkor én sem vitatkoztam volna veled egy percig sem. Azt hittem nagy naívan, hogy csak egy ostoba liberálissal hozott össze a sors. Erre...
Kavkaz, a te világnézetedet leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy "logikus őrület". Olyan vagy mint Nietzsche, de Nietzsche formátuma és zsenialitása nélkül. Ennek ellenére még juthatsz ugyanarra a sorsra, nem csodálkoznék, ha egy bántalmazott bakkecske nyakába borulva veszítenéd el az eszedet.
Kavkaz, a te világnézetedet leginkább úgy lehetne jellemezni, mint "logikus őrület". Olyan vagy mint Nietzsche, de Nietzsche formátuma és zsenialitása nélkül. Ennek ellenére még juthatsz ugyanarra a sorsra, nem csodálkoznék, ha egy bántalmazott bakkecske nyakába borulva veszítenéd el az eszedet.
Az emberek bizonyos szempontok alapján való megkülönböztetésének tilalma nem véletlen került a törvények közé.
Persze, hogy nem. Az okok ugyanazok, mint a kövezés és máglyarakás korábbi okai. Az adott korban élô emberek hiedelmeik okán erre a praktikus megállapításra (törvény) jutottak.
Tehát relativizmus! A te törvényeid HitetLenke pontosan annyira igazságosak és megalapozottak, mint az Ószövetség rendelkezései.
Azt nem értem, hogy egy teológushallgatót, hogy vehet át egy bölcsészkar. Bármilyen szakot és nézek, egészen más a képzési tematika. Miért nem a Debreceni Református Hittudományi egyetem veszi át?
Magántanulóként diplomázzon le, aztán kalap, kabát.
De egy állami költségvetéstől független intézmény tehet-e majd ilyen megkülönböztetéseket ?
Nem. Éppen úgy ahogy egy állami költségvetéstől független intézmény, nem áldozhat macskát éjfélkor a temetőben, merthogy megsértené vele a törvényt. Nem jelent enyhítő körülményt, hogy hite szerint ezzel váltja meg magát a pokoltól.
Az emberek bizonyos szempontok alapján való megkülönböztetésének tilalma nem véletlen került a törvények közé.
Nem vagyok jogász, de azt hiszem szigorúan a törvényt tekintve, az a vallás amely ilyen megkülönböztetésre hiv fel bizony törvénysértő. Más kérdés, hogy ezt lehet-e és hogyan szankcionálni.
Kiváncsi lennék jogban járatosak hogyan vélekednek erről.
