Szeretnék egy kis segítséget kérni. Van egy LG W1934-es monitorom, amin sajnos "hullámzik" a kép. Nem folyamatosan, csak x idő használat után, de elég szemfájdító, meg gondolom a monitornak sem tesz jót. A telepítőlemezt használva felraktam, illetve be van állítva a monitornak optomális 1440X900-as felbontás is, ennek ellenére nem működik megfelelően, az én tudásom viszont nagyjából eddig terjedt. A videókártya, amivel használom egy GForce8400GS, erről már sokan mondták, hogy nem igazán jó, de én ehhez már nem értek. Mit lehet a probléma?
Olyan problémám van hogy egy ideje a háttér hó fehér lesz miután elindul a windows.Be van téve egy jpg kép,de átmegy az asztal hófehérbe.Be és kikapcsoláskor viszont 1 pillanatra látszik a kép. Tud valaki valamit erről?Mely folyamat blokkolja a háttérkép alkalmazását?
Hello! Régóta piszkálja csőrömet, hogy egyszerűen nem tudok 10x-nél gyorsabban CD-RW-t írni (újrírni)? Egyik gépemen sem. ATA 133 kábellel van mindegyik csatlakoztatva, a gépek legalább ATA 100-as átvitelre képesek, a használt lemezek: Verbatim. 900MHz Intel PIII ATA100, 3GHz Intel P4 Sata HDD, Gericom Hummer 2.6 Cel ATA mittudomén. A bűnösök: LG GSA4163b rev. 105 CD:40/24/40, Samsung SW252F 52/32/52. Ezzel gondolom nem vagyok egyedül... Miért várjak 15 percet ha elég lenne csak 3-at? HA valakinek van használható, házilag megvalósítható ötlete, az naggyon jó lenne
szerintem aki komolyabban foglalkozik informatikával (mondjuk, mint már említve volt, programozik), abban kialakul egy bizonyos látásmód, ami alapján ő művészinek élhet meg bizonyos dolgokat. Én például kezdettől fogva vonzódom a rekurzív függvényekhez (micsoda perverzió - mondják egyesek), és általánosságban is lenyűgöz a programozás, a sokszínű, és mégis jéghideg logika, vagy éppenséggel maga az egyszerű elv, ami alapján működik egy processzor, épp, mert ezen egyszerűségével mi mindenre képes.
Az ilyen szépségekre való hajlamra jó példa még, hogy amikor életemben először ültem repülőn - túljutva a felszállás izgalmain - ahogy lenéztem a városra, az első, ami beugrott, hogy "jé, épp olyan, mint egy videokátya, milyen szép".
Ugyanakkor valószínűleg egy ilyesmikkel nem foglalkozó ember (szándékosan nem átlagembert írtam) sosem nevezné művészetnek, mert számára a művészet olyasvalami kell, hogy legyen, ami az érzelmeire hat.
Tehát, ha valaki gyönyörűséget lel az informatikában, az nevezheti annak, aki meg nem, az úgysem fog vele foglalkozni. Katarzist meg akkor lehet átélni, ha végre-valahára helyesen működik egy nyomorult kis program. :)
Nem furcsa, de pl. a zene közvetlenebbül hat az érzékekre, akár ki is hagyhatja a logikus gondolkodás-részét a dolognak (legalábbis látszólag). A programozás esztétikájában észre kell venni egy rendszer összekomponáltságát, ami szellemi teljesítmény. De a katarzis-élmény megvan.
Művészetet keresek az informatikán belül. Olyan furcsa ez :) ?
Ha valaki programozó, és nézegette a quake-motort, akkor látta, hogy mennyire szépen áll egésszé: saját compilere van, c-ben szkriptelhetőek a történések, satöbbi. Ez végülis tényleg távol áll a Zefirelli féle Rómeó és Júliától :), én mégis vélek felfedezni vele némi hasonlóságot :). Azt is mondhatnám, hogy nem gyönyörű matematikai ideákat keresek, hanem művészeteket, mint az irodalom, a zene vagy a éppen a film (amiket nem találtam), vagy a képzőművészeteket (amiket igen).
Az elméleti számítástudománynak, mint a matematika egyik ágának, szerintem igen. A világ logikai szerkezetének mélységeit deríti fel az ember, amikor rekurzivitásról, eldönthetőségről, hatékony algoritmusról, automatákról beszél.
A tiszta formákat megfelelteted a világ egyes részeinek, ha akarod. Lényeges, igazi ismeretre teszel szert.
A gyakorlati problémák megoldásában is lehet hasonló szépség pl. egy programozó vagy egy hardveres számára.
Klaus Schulze zenéjét hallgattam és felvillantak elöttem a róla szóló site-on látott képek: ahogy huszonévesen ül a szobájában a gitárjával és másról sem szól a szoba, mint a zenéről, és ahogy ötvenévesen ül a studiójában és másról sem szól az élete, mint a zenéről. Akkor eszembe jutott, ahogy hatévesen megkaptam életem első számítógépét és ahogy most itt ülök a gép elött, és beláttam, hogy ahogy Schulze a zenének, úgy én valamilyen úton-módon az informatikának, vagy a számítástechnikának, vagy hogyan hívják ezt rendesen, szenteltem az életemet. Erősen foglalkoztat a kérdés, hogy itt található-e olyan mélység és tartalom, mint amilyen a művészetekben lehet? Vannak szépséges ideák, amiket meglátva formába lehet őket önteni, vagy 'csak' egy gép mechanikus, analitikus száraz logikájában mozoghat valaki számítógépen? Van / Lehet az informatikában művészet?
Várom válaszotok :), szeretettel:
sportember