"Milyen Magyarországon szeretne élni?
1. Olyan Magyarországon, ahol nem az állam, hanem az emberek döntik el, hogyan akarnak élni. 2. Olyan Magyarországon, ahol az állam mindenki jólétéről és biztonságáról gondoskodik.
3. Olyan Magyarországon, amely erős és büszke, s ahol az állam azokat támogatja, akik maguk is tesznek valamit a nemzetért."
Nekem azért tetszik a fenti szöveg, mert nem fikázza az állami gondoskodást szorgalmazó baloldalt, és a középosztályt szintén az adókból támogató jobboldalt, hanem világosan bemutatja, hogy milyen alternatívák vannak.
"Keresztény Európát! Vissza az ezeréves gyökerekhez!"
Egy frászt ! Vissza a kétezeréves gyökerekhez!
- mondják szerintem sokan, akik az ősmagyar-sámánista gyökerekhez akarnak visszatérni, akiknek szemében a kereszténység ugyanúgy megmételyezte a magyar szellemet, ahogy későb a liberalizmus vagy a bolsevizmus. Milyen élvezettel hallgatnám, ahogy egy "ezeréves gyökeres" meg egy "kétezeréves gyökeres" egymásnak esne... :)
1. Üzemzavar volt. Gondolom a megfelelő gondossággal kell újraindítani, ellenőrizni, felújítani a blokkokat.
2. Időproblémát érzek a gondolatodban. Két szervezet közti üzleti kapcsolatok, amikor piacgazdaság van tervgazdaság helyett, nem a felettes minisztérium kézivezérlésével történnek. Az szdsznek akkor lenne köze hozzá, ha a Gizella utcából telefonálna Kuncze, Fodor, vagy akárki az irányadó útmutatásokkal.
3.Olvasd el akár a vonatkozó topikokat, ott (is) talász válaszokat is. Vagy elfogadod, vagy nem. Adó és járulékoknál nézd meg, hogy ki hogy szavazott.
Értem. Nekem kötelezettségeim és kötelezettségeim vannak Soroltam a lehetőségeidet, minden kötelezettséged alól mentesülhetsz...
- Demszky elvtársnak viszont jogai és jogai. Demszky semmilyen marxista pártnak nem volt tagja, tehát nagy valószínűséggel nem az elvtársad...
Egyébként valóban sokan döntenek úgy, hogy kiköltöznek a fővárosból. Lakosok is és cégek is. Természetesen ezt Te is megteheted (íme, még egy lehetőség!), bár ismereteim szerint az így keletkezett közlekedési problémák miatt megindult a visszatelepülés. Gondold el, milyen finom lehet naponta pl. Telkiből bejárni a Budapesten maradt munkahelyre. :)
Van tudomásod arról, hogy törvénytelenséget követtem volna el? Természetesen nincs. Hasonlót sem állítottam. Meg vagyok győződve arról, hogy Te is a Magyar Köztársaság hűséges polgára vagy.
1. Hány blokk üzemel? Kié a tárca?
2. Betoltak-e autópályapénzt a KH-ba? Kié a tárca? Miért nincs az szdsz-nek köze ahhoz, hogy mi folyik a tárcáiknál.
Az viszont demagógia, hogy a paksi blokk kiesése miatt nem emelkedik a villany ára.
3. Miért növekszik az adó- és járulékterhelésünk, amikor az szdsz is és az mszp is csökkentést ígért? Pártunk és kormányunk egyre több pénzt szed el tőlem és az szdsz még a képembe is röhög, hogy miért nem élek jobban, önállóbban...
Értem. Nekem kötelezettségeim és kötelezettségeim vannak - Demszky elvtársnak viszont jogai és jogai.
Egyébként valóban sokan döntenek úgy, hogy kiköltöznek a fővárosból. Lakosok is és cégek is.
Van tudomásod arról, hogy törvénytelenséget követtem volna el?
Itt egyesek az elvakultságtól nem látják - vagy nem akarják látni - a lényeget:
Milyen Magyarországon szeretne élni?
1. Olyan Magyarországon, ahol nem az állam, hanem az emberek döntik el, hogyan akarnak élni.
2. Olyan Magyarországon, ahol az állam mindenki jólétéről és biztonságáról gondoskodik.
3. Olyan Magyarországon, amely erős és büszke, s ahol az állam azokat támogatja, akik maguk is tesznek valamit a nemzetért.
Mindhárom válasz, tisztességes és demokratikus válasz. De világossá kell tennünk: a három egyszerre nem ígérhető és nem valósítható meg. A politikusok feladata az, hogy az általuk képviselt eszme alapján érvelni tudjanak valamelyik válasz mellett.
Ugye nem kell magyaráznom, hogy a három, tisztességes(sic!) és demokratikus válasz hogyan viszonyul ideológiákhoz, eszmékhez, pártokhoz, oldalakhoz.
Szerintem teljesen korrekt és helyénvaló, hogy az SZDSZ próbálja magát harmadik erőként megjelentetni, sőt, a liberális válasszal sincs semi gond.
(személy szerint nekem is az a legszimpatikusabb...:-))
Ez az alku csak abban a formában működik, hogy mint a Magyar Köztársaság hűséges polgára aláveted Magad a hatályos törvényeknek (adó, választási stb.), avagy kéred az elbocsátásodat e körből. Az utóbbi esetben adómentesen élvezheted az Általad felsorolt fővárosi finomságokat.
A hűséged és a Budapesten befizetett adód viszont lehetőséget jelent arra, hogy legkésőbb 2006 őszén a Szerinted alkalmatlan főpolgármestert egy olyan személlyel váltsd fel, akinek első dolga lesz kutyakaki-lapátot ragadni és a teljes fellelhető excrementum-állományt a látókörödből eltávolítani.
A választási lehetőségedet természetesen bizonyos mértékben akkor is korlátozni fogja másfél millió polgártársad - esetleg a Tiédtől eltérő - véleménye. Ha sikeresesen eltaláljátok egymás gondolatát ... nos, akkor már közel a Kánaán. :)
Olyan Magyarországon akarok élni, ahol mind a négy paksi blokk üzemel - még akkor is, ha a tárca éppen az szdsz-é. Tipikus demagógia.
Olyan Magyarországon akarok élni, ahol nem tolnak be milliárdos autópálya közpénzeket a csodabrókerhez - még akkor is, ha az a tárca éppen az szdsz-é. Tipikus semmi köze hozzá.
Nono. Választója ugyan nem vagyok, de a főváros az adóimból (is) működik.
Áll az alku, hogy ne fizessek adót (járulékot, illetéket, jutalékot, martalékot) és ugyanúgy járhassak bűzben, koszban, kutyapotyadékban mint most, amikor csúcsra járatják az adókat?
Valóban, mi köze is lehetne egy szélsőséges vallásellenes doktriner bagázsnak a Miatyánk profanizálásával elkezdett "kampányához"?
Jellemző. Miután a "zsidó-keresztény" felvetésedre - konzervatív oldalról hozott anyaggal - megválaszolok, iderókázol egy semmivel alá nem támasztható propagandaszöveget, MIÉP-stílusban. Remélem, az ellen nincs kifogásod, hogy a plakáton magyar nyelvű szöveg van?
Olyan Magyarországon akarok élni, ahol mind a négy paksi blokk üzemel - még akkor is, ha a tárca éppen az szdsz-é.
Olyan Magyarországon akarok élni, ahol nem tolnak be milliárdos autópálya közpénzeket a csodabrókerhez - még akkor is, ha az a tárca éppen az szdsz-é.
Demszkynek nem beszélnie kellene, hanem arról beszámolnia, hogy "létrejött-e az a" Budapest, "amilyet 1989-ben álmodtunk magunknak".
Demszky csúfosan megbukott az szdsz elnökeként. Főpolgármesteri teljesítménye se jobb - csak hosszabb :(
Hát ezeket a világrengető szavakat olvasva az iskoláskoromban nagyon útált nóta jut eszembe, aszongya hogy, fel vörösök proletárok...., na meg a buzik! Az annya.:DDDDDDDDDDDDD
Legyen itt az SzDSz-listavezető dr. Demszky Gábor beszéde:
Demszky Gábor:
Gondolatok a plakátavatóra
(2004. január 4., 13.00, Nyugati tér)
Még 117 nap és Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz. Egyszer és mindenkorra lezárul egy átmeneti korszak: végleg befejeződik a hoszszúra sikerült rendszerváltás.
Ez a néhány hét arra is alkalmas, hogy végiggondoljuk: létrejött-e az a Magyarország, amilyet 1989-ben álmodtunk magunknak. Eljött-e az a modern, szabad, szolidáris ország, amiért, ha kellett, utcára vonultunk? Született-e válasz azokra a nagy kérdésekre, amiket 14 éve feltettünk magunknak?
Most, amikor Magyarország új korszaka előtt állunk a SZDSZ, a magyar liberális párt, szeretné újra feltenni a demokrácia alapkérdéseit. Az európai parlamenti választási kampány erre kiváló lehetőséget kínál.
Újra végig kell gondolnunk, hogy mi az állam feladata. Miért felelős az állam és miért nem? Mi a kötelessége, és mi az, amihez semmi köze? Ez nem egy bölcsészekre váró szemináriumi csuklógyakorlat. Ez minden politikai párt számára megválaszolandó alapkérdés. Ez az a kérdés, amiben a magyar liberálisok az európai uniós csatlakozás előtt vitára hívják a rivális pártokat. Aztán döntsenek a szavazók melyik elképzelés a legvonzóbb a számukra.
Mert az uniós csatlakozás nemcsak lélektani korszakhatár. Most, épp-úgy, mint 14 éve, újra meg kell fogalmaznunk, milyen Magyarországon szeretnénk élni. Hiszen az Európai Uniós tagság azt is jelenti, hogy a nemzeti kormányok szerepe fokozatosan csökken. Akár tetszik nekünk, akár nem, a világot egyre inkább univerzális törvények szervezik. Az okos kormányok önszántukból mondanak le bizonyos döntési jogosítványokról. Mások igyekeznek ellenállni ennek az általános trendnek, és az utolsó pillanatig kivárnak, ragaszkodnak az állami hatalom utolsó morzsájához is.
Nem mindegy, hogy az előttünk álló változások milyen gyorsasággal, és milyen minőségben mennek végbe. Hogy a nemzetállamok letűnő korának utolsó végvára leszünk-e, vagy az együttműködő, érdekeiket közös céloknak alárendelő államok Európájának képviselői.
Legalább ilyen fontos kérdés, hogy ki részesül az állam által leadott hatalomból. Európában az önkormányzatok, és még inkább az egyén, a polgár. Vajon nálunk is így lesz-e? És ha igen mikor? Lesznek gazdaságilag független, az európai színtéren versenyképes, autonóm önkormányzataink? És végül a legfontosabb kérdés: ki költi el a pénzt, amit megkerestünk? Mi, vagy valamelyik állami hivatalnok dönt helyettünk? Elviszi-e az állam továbbra is a fizetésünk jelentős részét, hogy aztán jól vagy rosszul újra szétossza köztünk, vagy felnőttnek néz minket, és a zsebünkben hagyja?
A feltett kérdésekre persze nemcsak egyfajta válasz adható. Lehet érvelni a nagy, problémamegoldó állam előnyei mellett. Ezt képviselik a szocialista pártok. Lehet a tradíciókra építő nemzeti kormányok megerősítését hirdetni, ahogy a konzervatívok teszik. És lehet az olcsó, csak a legszükségesebb kérdésekben döntő, kis állam eszméjét képviselni, ahogy mi, liberálisok tesszük. A nyugati demokráciákban ez a háromfajta válasz világosan elkülönül egymástól. Ezek egyike sem előbbre való, legfeljebb más politikai meggyőződés, ha úgy tetszik, más világnézet van mögötte.
Ma Magyarországon ez a belátás hiányzik leginkább a politikából. Jog-rendszerünk vagy gazdaságunk már európai, ehhez elég volt 14 év. Az európai politikai kultúrához azonban nem vagyunk sokkal közelebb, mind a rendszerváltás hajnalán.
Néhány napja egy magyar konzervatív gondolkodó, Solymosi Frigyes akadémikus egy újságcikkben leírta milyen Magyarországon szeretne élni 2004-ben. Az egyik legfontosabb kívánsága az volt, hogy a három politikai eszmekör képviselői, szocialisták, konzervatívok és liberálisok ne higgyék magukat az igazság egyedüli letéteményeseinek, kiválasztottaknak. Ebben maximálisan egyetértek a professzor úrral. Ma a három politikai világnézet képviselői között alig-alig van érdemi vita az alap-kérdésekről, párbeszéd pedig egyáltalán nincsen. Legfeljebb kicsinyes és öncélú pártpolitikai csetepaték vannak, amelyek legfeljebb arra jók, hogy a polgárokat teljesen elidegenítsék a politikától, és így magától a demokráciától is. Az SZDSZ ezért minden megtesz, hogy az európai választási kampányban a demokrácia érdemi kérdéseiről essen szó.
Arról fogunk beszélni, hogy mi liberálisok milyen Magyarországot képzelünk el az Európai Unióban. És arról is beszélünk majd, hogy az egyes kérdésekre a szocialista és konzervatív válaszok mellett, mi a liberális válasz. Úgy is fogalmazhatok: az SZDSZ egyfajta magyarázó kampányba kezd a demokrácia alapértékeiről. Nem egyszerűen a saját igazunkat akarjuk megismertetni a választókkal, hanem a három politikai világnézet különbségeit. A válaszokat sem mi adjuk meg: a polgárokra bízzuk a választást.
Ezt a kampányt azért tartjuk különösen időszerűnek, mert úgy látjuk, hogy ez az egyetlen hatékony eszköz a politikai demagógia ellen. Az elmúlt 2-3 évben a politika túl sokszor képviselte a realitások helyett az álmok és a teljesíthetetlen ígéretek világát. A hosszúra nyúlt választási kampányban a pártok – különösen a Fidesz és az MSZP – megpróbálták kimazsolázni a szocialista, konzervatív és liberális politika legnépszerűbb tételeit, de nem beszéltek arról, hogy ezek egyszerre nem teljesíthetők. Nem lehet egyszerre kevesebb adót és több szociális ellátást ígérni. Nem lehet rövidtávon egyszerre ígérni magasabb béreket és versenyképes gazdaságot sem. Ez a politikai demagógia választási kampányok idején is megtévesztő és cinikus, de ha a választások után is tovább él, akkor egyenesen veszélyes a demokráciára. A polgárok ugyanis elfelejtik, mit remélhetnek reálisan a politikától, a választott kormányoktól, és mit kérhetnek számon rajtuk. Ez pedig megnyitja a kaput a szélsőségek és a hivatásos politikai szemfényvesztők előtt.
Ezért az SZDSZ a kampány során hétről-hétre egy-egy valóban fontos közéleti témát fog vitára bocsátani. A demokrácia legfontosabb kérdéseit fogjuk sorra venni 22 héten át. Az adózástól a szegénység elleni harcig, az országépítéstől az egyházak finanszírozásáig. Ismertetni fogjuk a kérdésekre adható liberális, szocialista és konzervatív válaszokat is. Arra törekszünk, hogy a több párt, eszmei riválisaink is részt vegyenek ebben a vitában, és végre a valóban fontos kérdésekről essen szó.
Első kérdésünk az állam általános szerepével kapcsolatos:
Milyen Magyarországon szeretne élni?
1. Olyan Magyarországon, ahol nem az állam, hanem az emberek döntik el, hogyan akarnak élni.
2. Olyan Magyarországon, ahol az állam mindenki jólétéről és biztonságáról gondoskodik.
3. Olyan Magyarországon, amely erős és büszke, s ahol az állam azokat támogatja, akik maguk is tesznek valamit a nemzetért.
Mindhárom válasz, tisztességes és demokratikus válasz. De világossá kell tennünk: a három egyszerre nem ígérhető és nem valósítható meg. A politikusok feladata az, hogy az általuk képviselt eszme alapján érvelni tudjanak valamelyik válasz mellett. Mi ezt fogjuk tenni a kampányunkban, amikor a liberális megoldásokról beszélünk.
Az SZDSZ ezért mindent megtesz azért, hogy a választási kampány hangneme higgadt legyen. Hogy a programok és érvek versenye legyen, ne az indulatoké.
Ezért készítettünk tavaly novemberben egy etikai kódexet, amely a magyar polgárok józan többségéhez és az európai választásokhoz méltó módon szabályozza a kampány hangnemét, menetét és játékszabályait. Ezt megküldtük a parlamenti pártok vezetőinek, és bízunk benne, hogy mindannyian csatlakoznak fognak hozzá.
Ez a kampány vissza nem térő alkalom lehet a politikai légkör normalizálásra. Az uniós választást nem életre-halálra játsszák. Bármit is mondjon Orbán Viktor, ezen a választáson nem lehet kormányt buktatni. Nem lehet előre eldönteni a következő parlamenti választásokat sem.
Ez a választás más lesz, mint az eddigiek. Most nincs kit leváltani, nincs miért a kisebbik rosszra szavazni. Minden párt a saját tettei és értékei alapján méretődik meg.
Ez nekünk liberálisoknak nagy lehetőséget és komoly felkelősséget is jelent. Ma Magyarországon másfélmillió ember liberális válaszokat ad a legfontosabb kérdésekre. Ők az előbb feltett kérdésre az 1-es választ karikáznánk be. Ők az SZDSZ természetes szövetségesei a liberális Magyarország felépítésében.
Nekünk, liberális politikusoknak tudnunk kell: nem ők fognak minket megtalálni, hanem nekünk kell megtalálnunk őket. Tudnunk kell, kik ők, és hogyan szólhatunk hozzájuk.
A feladatunk világos: közülük minél többnek bebizonyítani, hogy ezen a választáson érdemes az SZDSZ-re, a magyar liberális pártra adnia a szavazatát.
Megdöbbentő, hogy Balczó Zoltán interjút adott a Hetek-nek, a magyarországi cionista hetilapnak, s ebben az úgynevezett zsidó-keresztény kulturális hagyománynak a továbbvitelét és megőrzését hangsúlyozta. Így nem zárható ki, hogy a Jobbik anyagi támogatásában, népszerűsítésében szerepet játszhatnak közel-keleti érdekeltségű pénzügyi körök...
Magyar Igazság és Élet Pártja
Ifjúsági Tagozat
Országos Gyűlése
Ezt pedig majd ők játszák le egymás között. De mi köze mindennek az SZDSZ EP kampányához?
Kétlem, hogy ezzel a "Krisztus gyilkosai" kitétellel ma például II. János Pál egyetértene.
Csakhogy én nem a máról beszélek, hanem az elmúlt másfél évezredről, ami az európai hagyományt/kultúrát jelenti. Hogy aztán ki meddig tartja a zsidókat Krisztus gyilkosainak, arról érdemes lenne a Passion (Mel Gibson filmje) ellen hőbörgő ADL-es profi rettegőket megkérdezni, akik szerint pont az a film sugalmazása. Persze lehet, hogy freudi alapon teszik.
Kétlem, hogy ezzel a "Krisztus gyilkosai" kitétellel ma például II. János Pál egyetértene. Szándékosan a jobboldalról hoztam az idézetet, hogy az elfogultság látszatát is kerüljem. Sajnálom, hogy Neked ez sem felelt meg.
Katolikusnak lettem keresztelve-nevelve, évtizedek óta a magam meggyőződése szerint ateista vagyok. Ezt a keresztény-keresztyén-zsidó-pártus Jézus-témát a hívők bokszolják le egymás között. Nekem elegendő - ha az úri kedvem úgy tartja - egyszer-egyszer olvasgatni a Bibliát...
Mindennek persze csak a történelmi perspektíva mond ellent, amely a zsidókat majd' 1500 éve "Krisztus gyilkosai" szerepében tartja nyilván. Ja, és amibe a hatalmat/befolyást gyakorló keresztény egyházak valós tevékenységének javarésze beleesik.
DR LÁSZLÓ ANDRÁS: SZELLEM, JOBBOLDALISÁG, TRADÍCIÓ (Hunnia 93.06.25.)
A jobboldalról történő irodalmi és publicisztikai megnyilvánulásokban gyakran olvasható
– főként jelzős szerkezetekben – a ›judeo-keresztény‹ vagy a ›zsidó-keresztény‹ összetétel. Kétségtelen, hogy az ilyen megjelöléseknek van létjogosultságuk, de az is kétségtelen, hogy nem minden esetben. Bizonyos kontextusokban jelentősége van az ilyen összetételeknek, sőt, pozitív értelmű fontossága is lehet. Más esetben viszont nem egyebek érvénytelen szimplifikációknál.
Köztudott, hogy az őskereszténység ethnikailag zsidó, vallásilag judaista–izraelita bázison jött létre, s az is, hogy a prominens szerephez jutó őskeresztények zöme zsidó volt. A keresztény Biblia nagyobbik fele azonos a zsidók Bibliájával: a Thora(h)-val, a történeti és prófétai könyvekkel, a zsoltárokkal és az Énekek Énekével, valamint az egyéb bibliai művekkel, s a keresztény Újtestamentum is kifejezésre juttatja a zsidó szubsztrátum meglétét. A keresztény–zsidó / zsidó–keresztény kapcsolódások – közel kétezer éve – sokrétűek voltak és erősek, és – sok tekintetben – ma is azok. A viszony – az erős komplementáris és kooperatív összefüggések mellett – mindig erősen antithetikus is volt, méghozzá szintén a kezdetektől fogva és szintén napjainkig. A zsidó–keresztény szimbiózis feltétlen megléte mellett a zsidó–keresztény antiszimbiózis szintén feltétlen meglétét is meg kell látnunk. Igazuk van-e azoknak, akik a Kereszténység erősen »zsidós« voltát hangsúlyozzák? Feltétlenül és bizonyosan igazuk van. Igazuk van-e azoknak, akik a Kereszténység »nem-zsidós« voltát állítják és hangsúlyozzák? Azt kell mondanunk, hogy igen, igazuk van ezeknek is, mégpedig szintén messzemenően. Aki csak az egyiket állítja, az – egyértelműen – szimplifikál. Vannak esetek, amikor a zsidó–keresztény – történeti és egyéb – összetartozást kell kiemelni, vannak viszont olyan esetek és körülmények, amikor az antithetikumok kidomborítása indokoltabb
— mindig a mindent figyelembe vevő és mindent mérlegelő kritika fényében.
El ne jöjjön az szdsz országa, ahol büszke buzeránsok csoszognak föl-alá és ahol gyerekeinket könnyű- és kemény drogokkal veszélyeztetik, ahol nemzeti jelképeinket szakmányban gyalázzák!
Az szdsz országában teljesen természetes, hogy az autópályák milliárdos közpénzeit tolják be a csodabrókerhez.
Az szdsz országában újra nyakunkra hozzák azt a pártállami bagázst, amelyiktől mindig is meg akartunk szabadulni.
