Aki ma - bármilyen okból, legyen ápolt vagy ápoló (ti. a hozzátartozóját) - az egészségügy közelébe kerül, mindenki tisztában van mind a leírtakkal, mind a nyilatkozatok valóságtartalmával. Nincs réma, azaz új közlés a könyv(ek)ben...
Nno, Kedves Kartácsak,már régebben végigolvastam az egészet, és olyan "hááát..." érzésem lett. Nem mondanám, hogy fércmű, de Moldovától nem ezt szoktam meg. Csapongó, szerkesztetlen, ráadásul egy rakás kérdést nyitva hagy. (Arról ne is beszéljünk, hogy tőle szokatlan módon tele van a könyv helyesírási hibákkal, elgépelésekkel - nem futotta lektorra?)
Feltételezem, egy rakás kérdésre még név nélkül sem mertek válaszolni neki, nyilván féltették a pozíciójukat - érthető, de valahogy ezek a kérdések lettek volna a legfontosabbak. Ami zavaró volt, az télleg az, hogy minden lehetséges alkalommal rúgott egyet az ún. jobboldali kormányokon, mintha az ún. ballibek nem pont ugyanolyan balfaszok lennének.
Szerintem ez a műve, sajnos, az egyszer olvasható kategóriába tartozik, mert többször nem érdemes. Ha mindenáron akart még egy utolsó nagydobást abszolválni, inkább kereste volna meg a régi - még élő, nyilatkozóképes - riportalanyait, hogyan élték meg a rendszerváltást, hogyan alakult a sorsuk, abból ki lehetett volna hozni egy ügyes kis politikai állásfoglalást, társadalmi kör-, vagy kórképet festeni, miegymás.
amit mondanak, az valóban ijesztő. végül nem találtam meg azt a részt, amit be akartam másolni ide, kb. olyasmit írt moldova, hogy a háború idején az orvosok nem nagyon tudtak mit tenni (pénz-, gyógyszerhiány, stb.), de azért volt néhány balos orvos, aki mégis. ugyan már, kérem...
mivel szeretem Moldova könyveit elolvastam ezt is. (pontosabban az első két kötetet még csak)
NEm lehet nem észrevenni, hogy a dolgok okainak nagy részét a jobbos kormányra akarja kenni, még akkor is, ha gyakran meg van említvam hogy egyik kormány se tett semmit.
Mivel a politikai beállítottságát ismerjük, nem nehéz elvonatkoztatni sem, engem az egészségügy érdekelt és arról is olvastam. Riportkönyv. Az érdekel amit a riportalanyok mondanak, nem amit Moldova.
Az viszont ijesztő. És ez a lényeg.
Ide tartozik az is, hogy a szerző hatalmas szakmai hibákat is vétett az első kötetben, mindjárt kezdve a gyermekmentőn. Szerintem a könyv összecsapott, mondjuk a Magyarország szennybemenetele-hez képest. A rendszerváltás előttieket nem hasonlítom ehhez, mert más volt a kor amelyben íródtak. Ott csak egy felé lehetett kritizálni, itt lehetett volna objektív.
Az igaz, hogy a téma egy év alatt felmérhetetlen, igazi támogatás nélkül megvalósíthatatlan feladat, de Moldova csupán arra tesz ígéretet, hogy a saját betegségét nem keveri bele; ezt többé-kevésbé meg is tartja. (Igaz, a politikai nézeteire vonatkozóan semmiféle kötelezvényt nem vállalt...)
azért az első kötet elejét is elolvashattad volna, idézet belőle:
"Felhatalmazom Moldova György írót, hogy az egészségüggyel kapcsolatos készülő könyvéhez az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium irányítása alá tartozó egészségügyi intézményekbe belépjén és - az adatvédelmi rendelkezések betartása mellett - az ott dolgozókkal, valamint a betegekkel riportot készítsen.
A felhatalmazás visszavonásig érvényes."
Budapest, 2002. július 10.
Dr. Csehák Judit
szóval én csak az elsőt meg a harmadik olvastam. nem tudom, hogy a korábbi könyvei milyenek, eddig nem sok időm volt olvasni, csak a kötelezők fértek bele + vámos miklós, a kedvencem :)
Nem olvtad a könyve(ke)t!
Vagy más, komoly betegséged van!
Kökényt, hogy a francba említené, mikor ministránskodása kezdetére már az utolsó kötet is lektorálás alatt volt, max utószó lehetett belőle.
Eloljaroban: met csak az elso konyv vegen jarok, de en is ugy erzem, nem ez a legsikerultebb riport konyve.
Nekem nem ugy tunik, hogy csak es kizarolag a Fidesz a hibas a konyvben mindenert, de amikor keszult (ha jol tudom 2001-2002 korul) meg ok regnaltak, de becsusznak a mostani kormanyra vonatkozo megjegyzesek is.
A riportalanyok eddig nekem nem tuntek feltunoen valamelyik iranyba orientaltnak, de meg hatra van ket konyv.
Moldovat 'ismerve' (interjuk, konyvek) nem csoda, ha egy megkeseredett embert latsz. Nem is nagyon tud (akar?) mar kilepni a sajat sablonjaibol, de szerintem el lehet neki nezni.
Nemrégiben olvastam Moldova György: A tékozló koldus című riportregényét a magyar egészségügyről. Mivel az író erős szociális és kritikai érzékéről korábban (értsd. a rendszerváltás előtt) is tanúbizonyságot adott, érdekelt a könyv.
Sajnos, ha sommáznom kellene az olvasottakat, egy megkeseredett, cinikus, balodali érzelmű ember fásult próbálkozása a "mű".
Szerinte a teljesség igénye nélkül, valójában - úgy tűnik - koncepció nélkül írott könyvekről van szó, ha csak azt nem tekintjük koncepciónak, hogy a politikai jobboldalra, különösen a FIDESZre próbálja hárítani az egészségügy csődjét.
Az még hagyján, hogy minden interjú során óhatatlanul előkerül a politika, de az annál inkább zavaró, hogy kizárólag baloldali érzelmű orvosok és egészségügyi dolgozók szólalnak meg. Ez azért is furcsa, mivel Moldova szerint a magyar orvosok többsége jobboldali érzelmű(!?), s ezt úgy próbálja ellensúlyozni, hogy állandó fricskáinak célpontja Mikola úr illetve a Fidesz rezsim (az Ő szóhasználata!).
Csak azt nem értem, amikor a mérhetetlen jobboldali korrupcióról beszél, miért nem hozza szóba mondjuk azt a (történelmi baloldali családból származó) Kökény Mihályt, aki a leghírhedtebb "parázó"! Az egészségügyben a gyártók és az orvosok közt is legismertebb "készpénzfelvevő" a fent nevezett. Furcsa, hogy ő - akár név nélkül említve - is kimaradt...
A korábbi szocialista rendszert kritizáló szatíráival feltűnt, igen tehetséges íróból mára csak egy kiégett, nagyképű, tollnok lett (azért nem írok bértollnokot, mert ő valahogy kimaradt az osztogatásokból - egyszerűen nem is veszi a fáradtságot, hogy akár objektívnek tűnjék), aki erősen balra húz.
A személyes tragédián túl (infartus, világnézeti válság) azonban azt gondolom, ő sem találkozna szívesen Karinthy fiatalemberével; valószínűleg nem tudna mit mondani önnön vádjaira...