Izvinyítye, de ezt ideírnám egy másik verzijóban is, mert ez az egyik kedvencem:
"A nagy orosz polgárháborúban Csapajev, mielőtt támadásba indul a fehérek ellen parancsot ad Kuzmin Kuzmicsnak:
- Kuzmics elvtárs, neked csak egy feladatod van, megőrizni minden körülmények között ezt a vasládát. Ha kell, az életed árán is!
Kuzmics vitézül védi a ládát, elveszti két karját és az egyik lábát a csatában, de a láda sértetlen marad. Csata után Csapajev odamegy hozzá :
- Derék dolgot vittél véghez Kuzmin Kuzmics! Mit kérsz jutalmul?
- Szeretném most már tudni, mi van ebben a ládában! - nyöszörgi a nyomorék.
- Párizs bevételének tervei! - suttogja a fülébe Csapajev.
- Láthatnám? - hörgi a nyomorék. Csapajev kinyitja a ládát és kivesz belőle négy szem krumplit.
- De hát? - rebegi csalódottan Kuzmin Kuzmics.
- Ej, hát ide figyelj! Csapajev leteszi az egyik krumplit a földre, a másik hármat pedig köréje.
- Látod?! - mutat a középső krumplira - Ez itt Párizs, ezek meg a csapataink."
Egyszer Pétyka elutazott valahová Tibetbe, hogy ott mindenféle keleti tudományt tanuljon. Egy év múlva hazatér, Vaszilij Ivánovics meg mondja neki:
- Na, mutasd, mit tanultál?
Pétyka erőlködik, erőlködik, aztán a szoba közepén álló tölgyfaasztal fölröpül egészen a plafonig.
- Á, ez marhaság, Pétyka, - mondja Vaszilij Ivánovics, - csinld meg azt, hogy a Furmanov meztelenül rohanjon ki az udvarra, kezében tangóharmonikával.
Pétyka erőlködik, erőlködik, de semmi sem sikerül.
Elbúsult, visszautazott Tibetbe.
Egy év múlva hazajön, Vaszilij Ivánovics meg ugyanazt kéri.
Pétyka erёlködik, erёlködik, de semmi sem sikerül.
Elbúsult, visszautazott ismét Tibetbe.
Egy év múlva hazatér, Vaszilij Ivánovics meg rögtön kérdi:
- Na, meg tudod már csinálni?
Pétyka erőlködik, erőlködik, a homlokán kidagadnak az erek...
Egyszercsak az udvarra kirohan a meztelen Furmanov, egy nyersvasból készült fűtőtesttel, és azt kiabálja sírós hangon:
- Hát nincs nekem harmonikám, nincs és kész!
Vaszilij Ivánovics mindig nagyon szeretett szónokolni, ha csak egy mód volt rá, mindig össze is terelték a Csapaj-szónoklatra a népeket.
Egyszer Vaszilij Ivánovics egy szibériai faluba (másik válozat szerint a Bajkál-Amur magisztrális vasútvonal - BAM - egyik építőtáborába) érkezett. Vaszilij Ivánovics meglátta maga körül a sok embert, máris mászott fel a tacsánkára (géppuskás szekér), és elkezdte:
- Matróz elvtársak!
Furmanov rángatja hátulról:
- Nem jó, Vaszilij Ivánovics, a matrózok trikója keresztcsíkos, ezeké meg (mutatja) - hosszanti...
A Furmanov a Fjodor, vagyis Fégya, de csak egy-két viccben szólítják így. A legnevezetesebb természetesen az, amikor eldugja a Vaszilij Ivánovics a vodkásüveget, mert ezek ketten a Pétykával mindent megisznak. Erre mondja, hogy csak akkor lesz vodkázás, ha kitalálja a Fégya, hogy melyik kezében van. Furmanov gondolkodik, gondolkodik, majd mondja, hogy:
- Bal.
Erre Vaszilij Ivánovics:
- Dúmaj, Fégya, dúmaj! (vagyis gondolkozz, Fégya, gondolkozz)
Szóval csak maradjunk az eredetinél, az sosem árt...
Csapajev elvtárs és Petyka menekülnek a fehérek elől. Elöttük az Ural folyó hát belevetik magukat.
Csapajev majdnem elmerül, Petyka látja, egy nagy zsák van nála, lehúzza!
-Csapajev elvtárs, engedje el a zsákot, megfullad!
- Nem lehet Petyka ebben vannak a katonai térképek, a terveink!!
Nagy nehezen partra evickélnek Petyka kibontja a zsákot, tele van krumplival!!
-De Csapajev elvtárs hát miféle tervek ezek?
- Egyszerű, Petyka- mondja Csapajev, és kezébe veszi a krumplikat- Itt az ellenség,, itt vagyunk mi, itt az ellenség, itt vagyunk mi.!
DDDDDDDD
Hadd ajánljam, Viktor pelevin, poszt-szovjet írónak, az 'Agyag-géppuska' címü könyvét, melyben szovjet-gyermekkora csapajev történeteinem állít emléket. (legalábbis a könyvajánló szerint, mert a tartalma kicsit zavaros)
Először is, semmi Csapajev elvtárs, hanem Vaszilij Ivánovics..., aztán semmiféle Grisa meg Misa, hanem csak és kizárólag Petyka, a küldönc, habár ő adjutánsnak hiszi magát..., aztán semmiféle Natasa meg Mása, hanem csak és kizárólag Anka, a géppuskás leányzó..., aztán van még Furmanov (így!), mer' ő a komisszár, meg különben is úgy küldték oda a Központból...
Csapajev elvtars, Petyka meg Natasa a radioslany felderitik a fehereket.
-Odakuszunk a feherek taborahoz, Natasa lesz az eloors, Petyka, te a derekhad en meg az utoved- donti el a haditervet Csapajev elvtars.
Kusznak a bokrok kozt egymas utan, egyszer csak Csapajev odasugja Petykanak
-Te Petyka, tetszik neked Natasa?
-Hat igen, most hogy kerdi Csapajev, elvtars
-Gondoltam abbol amekkora barazdat szantasz itt magad utan.
Csapajev elvtars a szazadjelentest irja nagy gonddal amikor berohan a satraba Petyka
-Csapajev elvtars, jonnek a feherek
-Most ne zavarjal Petyka, mert dolgozom
Ot perc mulva megint berohan Petyka
-Csapajev elvtars, a feherek mar majdnem itt vannak
-Mondom hogy most dolgom van, ne zavarjal
Ot perc mulva ismet jon Petyka
-Csapajev elvtars, a feherek beertek a taborba
-Ott van a polcon egy granat, menj es kuzdd le oket- mondja kormoles kozben Csapajev.
Petyka kimegy, kintrol nagy kiabalas, lovoldozes, robbanas, aztan jon vissza szakadtan, kormosan.
-Csapajev elvtars, lekuzdottem a fehereket.
-Jol van Petyka, akkor tedd vissza szepen a granatot a polcra.
Csapajev elvtars ul a satraban. Egyszercsak berohan hozza Grisa, es odaszol neki:
- Csapajev elvtars, jonnek a feherek!
- Mmmh-mmmh! (teli szajjal, mintha valamit enne)
Grisa nem erti, kimegy.
5 perc mulva ismet berohan a satorba:
- Csapajev elvtars, a feherek mar alig nehany kilometerre vannak!
- Mmmh-mmmmh!
Grisa ismet kimegy, de par perc mulva megint visszamegy:
- Csapajev elvtars, a feherek barmelyik pillanatban itt lehetnek!
Ekkor Csapajev elvtars kikopi azt, amin eddig ragodott, es raformed Grisara:
- Grisa fiam, nem megmondtam neked, hogy ne zavarj, ha zoknit mosok?!
Csapajev elvtárs az erdőben barangolva megszabadit egy kis
mókust a csapdából. Erre megjelenik az erdei tündér és mondja
neki, hogy a jótettért cserébe teljesíti 3 kívánságát.
Csapajev erősen gondolkodik aztán elkezdi :
- Ne fogjon a golyó !
- Ne fogjon a kard !
Harmadik nem jut eszébe, de egyszercsak meglát a távolban egy lovat.
- Legyen akkora micsodám, mint annak a lónak.
Rendben van, így lesz - mondja a tündér.
Csapajev rohan vissza a táborba, összehívja a katonákat.
- Lőjetek rám !
- De hát ezt nem tehetjük Csapajev elvtars!
- De igen, parancsolom, hogy lőjetek!
Rálőnek, és a golyók mind lepattognak róla.
Hűha, nem fogja a golyó - ámulnak a katonák.
- Most parancsolom, hogy szúrjatok le, kaszaboljatok le !!
Megpróbálják, de csak kicsorbulnak rajta a kardok.
Hűha, nem fogja a kard - ámulnak a katonák.
- De ez még mind semmi! Ezt nézzétek meg - és letolja a nadrágját.
Mindenki felhördül: - Hűűűű, mekkora pinája van!!
Csapajev elvtars a feherek uldozese kozben beleesik a Donba es majdnem belefullad. Huseges legenye, Potyka kirancigalja a partra eszmeletlen vezeret, hanyatt forditja es a ket karjat le-fol rangatva mesterseges legzest ad neki. Csapajev elvtars szajabol omlik a viz, majd Potyka nagy dobbenetere iszap, hinar, sot halak is jonnek. Egyszer csak magahoz ter Csapajev es ezt suttogja: - Potyka... A k*rva anyadat... Huzd ki a seggem is a Donbol, hat kiszivattyuzod az egesz folyot!
Csikorgo orosz tel, hatalmas ho, Csapajev elvtars taborat pedig korulzartak a feherek. Az ehezes otodik napjan Csapajev igy szol katonaihoz:
- Elvtarsak, en nem messze lakom! Ejjel kilopozom a taborbol es hozok ennivalot!
Hatalmas eljenzes.
Ejszaka Csapajev felkoti a sileceit, hatara gimnasztyorkat kot es a sotetben nekivag az ellenseges gyurunek.
Reggel hatalmas lelkesedessel fogadjak emberei. Csapajev diadalmasan all a tabor kozepen a jol megtomott gimnasztyorkaval es kezeben egy uveg vodka:
- Legenyek, ez a vodka mindnyajunknak keves lenne, ezert annak adom aki kitalalja, hogy mi volt az elso dolgom mikor hazaertem!
- Csapajev elvtars biztos jelentest kuldott a fohadiszallasra!
- Nem, fiam! Ahogy hazaertem, lehagtam az asszonyt!
Oriasi lelkesedes, majd Csapajev ismet hangosat kialt:
- Ne maradjon ram ez a vodka! Legenyek, annak adom aki megmondja mi volt a masodik dolgom, mikor hazaertem!
- Csapajev elvtars megmelegedett a kalyhanal!...
- Nem, fiam! A masodik dolgom az volt, hogy meg egyszer lehagtam az asszonyt!
Meg nagyobb lelkesedes. Csapajev kipirult arccal kiabal:
- No, kaptok meg egy eselyt. Aze a vodka, aki megmondja mi volt a harmadik dolgom, mikor hazaertem!
Ekkor mar az egesz tabor egy emberkent kialtja:
- Csapajev elvtars harmadszor is lehagta az asszonyt!
- Nem, fiuk! A harmadik dolgom az volt, hogy levettem a sitalpakat!