Egyébként meg az lenne a precíz megfogalmazás, hogy 'fontosabb-e az állítmány az alanynál?' -- legalábbis erre a kérdésre határozottabb választ adhatunk: igen, hajlunk arra, hogy a egyenrangúság korábbi koncepcióján túllépjünk, és az alanyt az állítmány alá rendeljük.
Egy kései reflexió (kár, hogy az utóbbi időben oly ritkán látogatsz meg minket, kedves LvT!!). A primitív szóhoz kapcsolódó negatív konnotáció ha nem is magyar sajátosság, de éppenséggel nem feltétlenül jellemző a nyugati nyelvekre (pl. a francia ekvivalens, amennyire tudom, alapvetően azt jelenti, amit LvT szaknyelvi jelentésként hoz).
A névszói állítmányból valóban nem hiányzik az ige, ezt te kombináltad bele. Viszont funkcionálisan jelen van, csak nem kell kitenni, miként a jelen idő e.sz. harmadik személyben is érelmez a nyelv morfémát, melyet 0 morfémának neveznek. Az oroszban a gondolatjel nem kötelező, viszont a magyarban is alkalmazható, amit orosz hatásnak vélhetünk.
"A névszói állítmányos mondatokban ugyan nincs kitett ige, de lényegében mégis ott van, tedd csak múlt időbe."
Egyáltalán nincs ott az ige, és a magyarban nem "hiányzik" ekkor az ige. Ne akard a német nyelv szabályai alapján megítélni azt, hogy hiányzik-e a magyarból valami vagy nem. Az oroszból viszont ténylegesen hiányzik a létige, és ezt egy gondolatjellel érzékelteti az orosz.
Való igaz. Azonban amíg egy jelöly alany nélküli mondat nem számít a magyarban hiányosnak, a névszói állítmány mellett szvsz általában ott van az alany.
Egyébként az első hozzászólásomban én is azt akartam sugallani, hogy nincs értelme a rangsorolásnak, azonban épp ez a mondatalkotó képesség ad némi előnyt az igéknek.
A szeretleket egyetlen indo-európai nyelv nem egészíti ki igével Erre írtam, hogy "ill. névmással."
Ammúgy látszik, hogy oroszul nem tudsz, mert ott szintén elmaradhat a jelen idő e. sz. 3. sz-ben a létige. Tudni sajnos valóban nem tudok oroszul, de valami azért még rémlik. Ha mengnézed, pont írtam is a hivatkozott hozzászólásban, hogy oroszul is megélne az elsö példám létige nélkül.
"A névszói állítmányos mondatokban ugyan nincs kitett ige, de lényegében mégis ott van"
A jelölt alany nélküli mondatokban meg mégis ott van az alanyt jelölő névmás vagy főnév.
A nyelveknek egy primitív fokán nem léteztek igék és főnevek, csak az ún. "névigék". Ezek egyszerre töltötték be mindkét szófaj szerepét - nincs hát értelme azon vitatkozni, melyik a fontosabb. (Mintha afölött nyitnátok disputát, hogy a szívműködés vagy a légzés a fontosabb.)
Én nem mondtam azt, hogy nincsenek ige nélkül megélő kifejezések. Főleg közmondások...
Ezek azonban nem alkalmasak az általánosításra.
A névszói állítmányos mondatokban ugyan nincs kitett ige, de lényegében mégis ott van, tedd csak múlt időbe. Ez az alapértelmezésnek tett engedmény (amelyet pl. a német nyelv nem tesz meg).
A szeretleket egyetlen indo-európai nyelv nem egészíti ki igével, de ez csak gonoszkodás. Lehet, hogy kicsit tömören fogalmaztál, de az alap-hozzászólásomban erről bátorkodtam beszélni, ugyancsak megemlítve, hogy magyar sajátosság.
Ammúgy látszik, hogy oroszul nem tudsz, mert ott szintén elmaradhat a jelen idő e. sz. 3. sz-ben a létige.
Egyébként a vitát félrevitted, a Gauss-harang lapos részéről vett példákkal próbálod cáfolni az öböl meredek partjait.
Persze vannak egész jól, különösebb környezet nélkül is megélö, söt, igen sikeres ige nélküli kifejezések:
Ép testben ép lélek. (itt ráadásul a latin eredetiben sincs ige!)
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás!
A tej élet, erö, egészség!
Magyarul ráadásul éppúgy teljes mondat a
Tamás orvos. mint a
Szeretlek! melyeket azonban az (általam ismert) indoeurópai nyelvekben ki kellene egészíteni igével ill. névmással. Söt, nem is, az elsö oroszul is megélne létige nélkül!
Szóval én nem érzem az igének azt a prioritását, amit mondasz, de talán ezt a "teljesség" vagy "függetlenség" fogalom további definiálásával jobban körül lehetne járni.
Nem egészen, azért mondtam, hogy teljes értékű. Az általad idézett, úgy nevezett hiányos mondatok rendkívül környezetfüggőek, mint ahogy magad is írod, "adott helyzetben". Lehet, hogy ezt a különbséget nem lehetett eléggé kivenni az előző hozzászólásomból.
Úgy gondolom, hogy egy olyan mondat, amely egyetlen igei állítmányból áll, függetlenebb az általad idézetteknél, amelyek esetleg még tagolatlan mondatnak is tekinthetők.
Ezzel együtt, elismerem, a teljes értékű nem volt igazán alkalmas annak a kifejezésére, amit mondani szándékoztam.
Kis Ádám
Egyetlen szavas teljes értékű közlés ugyanis csak igéből hozható létre Lehet, hogy a "teljes értékü közlés" egy szakkifejezés, amit ismernem kellene, de szerintem pl. a
- Kanyar!
- Orvost!
közlések az adott helyzetben teljes értéküek, söt funkcionálisabbak, mintha egy teljes mondatba helyzenénk ezeket a szavakat.
Azt hiszem, a kérdés nem jogos, bár sokakban felvetődik. Diszkriminatívnak nem nevezném, mivel ez a dolog objektívan vizsgálható.
A nyelvek véleményem szerint lényegüket illetően célszerűek, így minden, ami bennük van, az valamilyen szempontból fontos. Hangsúlyozom, valamilyen szempontból, mert az utóbbi időben nagyon elharapóztak az egyoldalú értékelések.
A válasz megkeresése során legelőször azt kellene tisztázni, hogy fontosak-e a szófajok. Ugyanis, a kommunikáció szempontjából ez abszolút technikai kategória. A lát ige, a látás főnév, a látni igenév stb. Ugyanaz a fogalom különböző szófajú szavakban is megjelenhet, a kommunikációban betöltött szerepe szerint.
Valszínűleg ezekkel a szerepekkel kellene foglalkozni. Megkülönböztethetünk akciókat, dolgokat, tulajdonságokat, körülményeket. Nem hiszem, hogy ezeket a fogalomfajtákat érdemes lenne fontossági sorrendbe állítani, viszont van egy nem teljesen egyértelmű összefüggés a szerepek és a szófajok között:
akció - ige
dolog - főnév
tulajdonság - melléknév
körülmény - határozószó.
Más szempontból viszont úgy tűnhet, hogy az igének van valamiféle elsőbbsége. Egyetlen szavas teljes értékű közlés ugyanis csak igéből hozható létre (bár van nyelv, amelyben ez nem is lehetséges). Ha ez értékelem, akkor az ige értékesebb a többi szófajnál. De ez megítélés kérdése.