Kommunista érzelműek???.... ilyenek nincsenek!! Csak olyanok vannak, aki valamit vagy valakit, ill. valakiket védenek! És ez a védelem jól felfogott érdeküket szolgálják!!! Sokszor önmagukra vonatkozik ez a "védelem". Egy baj van ezzel a "védelemmel", hogy közben másokat sértenek, tesznek tönkre, vagy lehetetlenné:(((((
Erről jut eszembe...
Nem ide írtam, de ide is bemásolom. Hátha acont helyett más kapitalistapártitól megkapom rá a választ. Tehát...
--------------------------------------------------
MrJones válasz erre | adatok | e-mail 2004-03-02 05:35:36 (95)
"A marxi értéktöbblet-elmélet semmit sem mond arról, hogy éppen a verseny, sőt az igazságtalanság, az önzés a gazdaság motorja."
Te acont.
És ez nekünk jó?
Nekünk, mármint embereknek. Az emberiségnek.
Szóval, hogy ettől leszünk boldogok? Hogy állandóan igazságtalanságok érnek bennünket, mert ilyen rendszerben élünk?
És ha most ki akarsz fizetni azzal a lózunggal, hogy de ez az eddigi legjobb rendszer, meg nincs is jobb, akkor esküszöm ideges leszek.
--------------------------------------------------
A biciklin emberek ülnek. Ha mi ketten ugyanolyan géppel pedáloznánk, te tuti, hogy lehagynál engem, mert fiatlabb vagy, erősebb, és lehetnek az úton kátyúk, amiket te meglátsz én meg elnézem.
Ettől rosszabb az én kerékpárom?
És nem csak a gyorsaság lehet szempont.
Lehet, hogy te hamarabb odaérsz, én viszont kevésbé fáradok el, és többet látok a tájból.
Épp ez a fő bajom a kapitalizmussal, hogy mintha csak egyetlen szempont vezérelné: minél gyorsabban fejlődni.
Közben számomra még az sem világos mit is nevezünk fejlődésnek, és mi lesz ha megérkezünk?
Aha. S akkor a létező szocialista országok miért maradtak le az azonos helyzetből induló polgári demokratikus országokhoz képest? Talán csak nem mégis ők ültek az egykerekűn?
A rendszert inkább egy segédeszközhöz hasonlítanám.
Mondjuk mindenki kerékpárral indul, én pedig egykerekúvel.
Szerintem 1 idő után az is lehagyna aki 1 nappal később indul.
És ehhez mit szólsz? Boldog szocialista határőrök lőtték le a terrorista vérjobbosokat akiknek volt pofájuk a kommunizmusból menekülni.
----
Egykori keletnémet határőrök bíróság előtt
január 29. 18:21
[MTI]
Csütörtökön Berlinben ismét per kezdődött egykori keletnémet határőrök ellen: Johannes K. ezredest, volt határőrparancsnokot azzal vádolják, hogy szándékos emberölésre adott parancsot, két helyettese ellen bűnrészesség a vád. Az ügyészség öt konkrét esetet szemügyre véve igyekszik bizonyítani a ma 69, illetve 70 éves határőrök bűnösségét. A határőrök szemszögéből nézve mind az öt esetben tiltott határátlépési kísérletről volt szó a berlini falnál, s négyben csak úgy tudták megakadályozni a szökést, hogy halálos lövéseket adtak le a menekülőkre.
Az ötödik férfinek sikerült átjutnia a nyugati oldalra. A legfiatalabb áldozat 18 éves volt, s 1963 karácsonyán vesztette életét. A berlini falat 1961. augusztus 13-án kezdték el építeni, s 1989 őszéig osztotta két részre Berlint. Johannes K. a per kezdetén, sajnálkozásának adva hangot, a hidegháború áldozatainak nevezte mindazokat, akik életüket vesztették, vagy megsebesültek a berlini falnál. A vezető beosztást betöltő határőrök arra hivatkoztak, hogy az akkor érvényes törvények alapján cselekedtek, s nem bűnösök abban, amit a vád ellenük felhoz. A per várhatóan márciusban zárul le.
"a szocializmus nak nevezett korszak utolsó harmadában bár egy alacsonyabb színvonalon, de [...] meghaladtuk őket." Aztán hogyan lehet "alacsonyabb szinten meghaladni" valamit? Ez valami marxista-leninsta zsargon?
Én is úgy érzem, hogy a szocializmust mint rendszert, akkor lehetne egyértelműen rossznak tartani gazdaságilag, ha minden kapitalista rendszerben működő ország lehagyott volna minket.
A mai osztrák egy főre eső GDP kb.kétszerese a magyarnak (27700 USD-13300USD).
Azt sem kellene elfelejteni, hogy az osztrák gazdaság egészen más adottságokkal rendelkezik, mint a magyar. Az energiaszükségletük 70%-át vizierőművekbőkl nyerik, az ország ásványkincskben gazdag, az ipar túlnyomó többségét a nehézipar adja, fa ( az ország területének 40%-a erdő...) és papíripara sem elhanyagolható. Mezőgazdaságilag gyakorlatilag önellátó és a világelsők között van idegenforgalmi bevételei tekintetében. Minden évszakban. Ezek a tények. Ezek az adottságok pedig nem attól függnek, hogy az ország milyen társadalmi berendezkedésben él.
Amúgy a szocializmus nak nevezett korszak utolsó harmadában bár egy alacsonyabb színvonalon, de a létbiztonság, a foglalkoztatás, az egészségügyi ellátás, a kulturához való hozzáférhetőség tekintetében bizony meghaladtuk őket. A világ ugyanis nem úgy működik, hogy az állampolgárok a statisztikai évkönyveket böngészik, és az adatokhoz mérten érzik jól, vagy rosszul magukat. A mérce az, hogy tud e gyarapodni a család, megyünk e idén is nyaralni, ha beteg leszek, kapok e ellátást, ki merem engedni este 7 után a lányom az utcára, tudok e venni egy könyvet, egy szinházjegyet, és el tud e helyezkedni a fiam, ha befejezte az iskoláit.
Most jött haza ismerősöm felesége Angliából, ahol dolgozott, de megbetegedett és bevitték az állami kórházba. Amint lehetett, a saját felelősségére feltetette magát a repülőre és Ferihegyen mentő várta, - annyira kiváló minden szinten a kapitalizmus.
Kicsit feledékenynek tűnsz, - nem gondolod?
:O)))
Szerintem a demográfiai kérdésben nem bizonyítottad, hogy a kardinális romlás nem korábban, a nyolcvanas évek elején következett be. Ha Te másképpen gondolod, én meghagylak ebben a hitedben. :-)
A mostani GDP-pontosításodat köszönöm, elfogadom, nincsen jobb adatom. Ebből kiindulva érdekes lenne megnézni (ha rákeresel, megköszönöm, nekem estig már erre nem lesz időm), milyen arányban volt Magyarország és Ausztria GDP-je a hazánk legjobb eredményű szocialista évében és 2000 körül, a mostani recesszió kezdete előtt.
Magyarország Trianon előtt felette volt az osztrák fejlettség 80%-ának. Ez a harmincas évek osztrák belső válságai miatt a második világháborúig nagyon nem változott.
Annyira de annyira unom, hogy állandóan meg kell cáfoljalak:-)
Itt van előttem:
Romsics Ignác:Magyarország története a XX. században Osiris 2003 173.old
Egyértelműen látszik a grafikonon, hogy az egy főre jutó GNP 1913-ban kb. 60%-a az osztráknak és 1938-ra csupán 70%-ra sikerült feltornázni.
Nem hiszek benne hogy valaha is egy szinten álltunk volna Ausztriával. Nem véletlen volt 48.
Mért mindig Ausztriával jöttök?
Lehet, hogy számodra újdonság, de 1920-ig egy állam voltunk. Úgy hívtak minket, hogy Osztrák-Magyar Monarchia. Miután pedig a Habsburgok sem láttak a jövőbe, a Cseh Örökös Tartomány jóval fejlettebb volt gazdaságilag, mint az osztrák rész. Magyarország Trianon előtt felette volt az osztrák fejlettség 80%-ának. Ez a harmincas évek osztrák belső válságai miatt a második világháborúig nagyon nem változott.
Az 1848-as forradalom polgár(jogi) és nemzeti függetlenségi célzatú volt, az 1789-es francia forradalom eszméi söpörtek végig akkor Európán. Ezért tudták az osztrákok a horvátokat és az erdélyi románokat viszont Kossuthék ellen fellázítani. A forradalom a rendi társadalom, a nemesi előjogok ellen irányult. Az 1967-es kiegyezés szabadelvű (liberális) kormányzást és kapitalista fejlődést hozott. A munkásmozgalmak Magyarországon (érthető módon) csak ez után jelentek meg.
Érdekes módon a szegény szoci országban nem pénz hiányzott, hanem épp az volt a bűne, hogy nem volt mire költeni.
Pénzt, aminek nincs árufedezete, bárki tud produkálni.
Vevő: - Pék úr, mennyibe kerül a kenyér?
Pék: - Kettőszáz forintba.
Vevő: - De ott szemben, a másik péknél csak száz forint!
Pék: - Hát akkor tessék átfáradni és ott vásárolni.
Vevő: - De ott pillanatnyilag nincsen kenyér...
Pék: - Ja, ha nincs kenyerem, nálam is százba kerül.
Ez jobb felállás?
Emberjogi szempontból (az állam és az egyén viszonya) mindenképpen. Gazdaságilag majd akkor lesz az, ha az előző rendszer romjait eltakarítottuk. De - mint már korábban írtam - nincs más választási lehetőségünk.
Nem hiszek benne hogy valaha is egy szinten álltunk volna Ausztriával. Nem véletlen volt 48.
Mért mindig Ausztriával jöttök?
Mindenkit nem előztünk meg, de a szintén kapitalista Nigert valószínűleg igen.
Vannak olyan tényezők, amik rendszertől függetlenek.
Érdekes módon a szegény szoci országban nem pénz hiányzott, hanem épp az volt a bűne, hogy nem volt mire költeni.
Ma minden van az üzletekben, és közben a szegényektől, a jómódúakig, mindig mindenki a pénz kevesli.És főleg idő nincs semmire.
1937-ben a gazdasági teljesítményünk Ausztria közelében járt. A háború végigsöpört mindkét országon, a sógorokat megszállta négy nagyhatalom. Ma nyolcszoros a gazdasági teljesítményük, háromszor-négyszer olyan jól élnek, mint mi. Mondj kérlek egyetlen lényeges dolgot, amiben - a szocialista építés eredményeként - meghaladtuk őket. Azért a negyven év hosszú idő, valaminek csak mutatkoznia kellett volna.
De azért az emberek gyarapodtak. Az ország szegény volt, de az embereknél volt pénz.
Némelyeknél túl sok is.És ők szerették volna megkóstolni milyen is igazi tőkést játszani.
Megkóstoltuk, és sokaknak tetszik.
Némelyek meg lassabb tempóval, kevesebb stresszel, állandó harc és verseny nélkül , a közzösségre is tekintettel szeretnének élni.
Te komolyan úgy gondolod, hogy ez úgy működik: feldobok egy pénzdarabot és ha fej, itt holnaptól kapitalizmus lesz, ha meg írás, építjük tovább a szocializmust. A szocializmus gazdaságilag összeomlott, a Szovjetunió szétesett! A magyar gazdaság talán a világpiac egy ezreléke, vagy annyi sem. Szerethetnénk mi toronyórát aranylánccal is, de ha nem vesszük fel a versenyt, a szó legszorosabb értelmében éhenhalunk! Ha a lemaradásunk meghaladja a társadalom tűrőképességét, legyen bármilyen színű kormányunk, itt olyan polgárháború tör ki, hogy kő kővön nem marad. Aki azután életben marad, megpróbálkozat a gyüjtögető életmóddal...
Hogy mennyire másképp látjuk!
Nagyon komoly telsesítményvisszatartás?
A földig rombolt, agyonbombázott országok ujjáépültek, megjelent 1 csomó szociális vívmány(szabadszombat, gyes, stb..)zajlott az űrkutatás(magyar résztvevővel), Nobel díjasunk lett, közben volt mit enni, mindenkinek volt munkája, biztonság volt, eszme, és cél.
Mondjuk a világ 200 országaközül nem kerültünk gazdaságilag a top 20-ba, és ez súlyos vétek.
De azért az emberek gyarapodtak. Az ország szegény volt, de az embereknél volt pénz.
Némelyeknél túl sok is.És ők szerették volna megkóstolni milyen is igazi tőkést játszani.
Megkóstoltuk, és sokaknak tetszik.
Némelyek meg lassabb tempóval, kevesebb stresszel, állandó harc és verseny nélkül , a közzösségre is tekintettel szeretnének élni.
"Nem az hogy közös erővel valami megoldást keressünk, hogy hogyan tehetnénk élhetőbbé az életet"
De ez a lényeg. Csakhogy aki kommunizmust szeretne, az nem ebbe az irányba húzza a közös szekeret. Meg kellene hát győzni, hogy ami a rossz irányba vonzza, az csak egy délibáb.
A "létező szocializmus", éppen egyenlősítő törekvései miatt, nagyon komoly teljesítmény-visszatartást eredményezett. A munkakényszer miatt a vállalatok tömve voltak semmit nem érő emberekkel, a bérek alíg voltak differenciálva. A többre képesek sem voltak bolondok hajtani közel azonos bérért. A valóságtól teljesen elszakadt (elvonásos-dotációs) árrendszer mérhetetlenné tette a cégek értékét, teljesítményét. A nyugatról átvett gyengébb technika (sokszor a Szovjetuniót sujtó embargó megkerüléseként) innováció volt a keleti piacainkon. Ez a langyosvíz évtizedeken át működött, kialakította az állampolgári, munkavállalói stratégiákat és iszonyatosan rombolta a munkamorált.
Egyszer csak megrendült a Szovjetunió, összeomlott a szocialista tábor, fizetésképtelenek lettek a keleti vevőink. Az "elvtársak" időben kaptak figyelmeztetést, és átszervezték maguk körül a világot úgy, hogy ne kelljen a körúti lámpavasakon "függeszkedniük". Meg kell hagyni, profik voltak. Mire a szovjet csapatok elhagyták az országot, a 800 ezer "kommunista" szőrén-szálán eltűnt, hírmondójuk is alíg maradt.
A proletár a kapitalizmusból (50 dollárért) korábban csak annyit látott, hogy ott sokkal jobban élnek az átlagemberek. A turistautak nem üzemekbe, parasztgazdaságokba vezettek. Aki kinyitotta ilyenkor a szemét, azért láthatta, hogy jó eszközökkel, jó szervezettséggel, de ku.va sokat dolgoznak. Az egyszerűbbje csak a Balatonon bőkezűen költekező, harsány nyugat-német szakmunkást irígyelte...
Bekövetkezett a rendszerváltás. Felszabadulás, eufória, szabad választások, továrisi konyec...
Azután szembesülhettünk azzal, hogy tachnológiánk, a termékeink, a munkastílusunk a (számunkra kizárólagosan megmaradt) nyugati piacon sz.rt sem ér. Az eladható termékért fejleszteni kell (ehhez tőke nincs, adósság viszont már van), a teljesíteni nem tudó embert pedig nincs, aki a továbbiakban - névleg munkásként - eltartsa. Megnyíltak a gyárkapuk ... kifelé. Az iparunk döbbenetes gyorsasággal át tudott fordulni a nyugati piacokra (eladva minden eladhatót, felvéve minden hitelt), a mezőgazdaságunk katasztófája majd csak ezután jelenik meg teljes "szépségében".
Igényeink megközelítik az európai átlagpolgárét (oktatás, egészségügyi ellátás, személyi javak), az ország gazdasági teljesítménye töredéke nyugati szomszédainknak. De ... ebben az irányban szorgalmas munkával benne van a felzárkózás (távoli) lehetősége. Az elhagyott rendszerünkben a biztos csődöt már a 70-es években láthatta, akinek nyitva volt a szeme, csak azt nem hitte senki, hogy abből a mi életünkben ki fogunk szabadulni...
Lehet álmodni a kommunizmusról, lehet egy jobb világra törekedni, de aaz oda vezető utat - e hibákból tanulva - nagyon másfelé kell keresni!
"..Azt hiszem, heroikus, ám reménytelen küzdelmet folytatunk... Ennyi erővel velőscsontot is megpróbálhatnánk meggyőzni róla, hogy a világot nem fenyegeti zsidó összeesküvés. .."
Az a lényege a vitának, hogy őt meggyőzd valamiről?
Nem az hogy közös erővel valami megoldást keressünk, hogy hogyan tehetnénk élhetőbbé az életet, olyanok számára is akik most hátrányosabb helyzetben vannak?