Szerénytelen javaslatom lenne. Cseréljük le a Himnuszt! Az alábbi részlet az István a királyból tökéletesen betölthetné a helyét. Mindenki ismeri a dallamát és a szövegét is. Kiváló négy sor, sokkal optimistább, mintha eredetileg is erre a célra készült volna (van is utalás rá a zenében). Az eredeti szöveg is megfelelő, mégis minimális változtatást javasolnék:
Felkelt a mi napunk, jó Magyarországunk. Árad a kegyelem fénye ránk. Hálás a szívünk, zengjen az örömünk, Szép Magyarország, édes hazánk!
1999-ben részt vehettem egy Kerékpáros Petőfi emléktúrán Mezőberénytől Segesvárig. (150 évvel ezelőtt ez volt Petőfi Sándor végzetes útja)
Felkapaszkodni a Virtop hágóra, majd alázúdulni a gyönyörűséges Aranyos patak völgyében; végiggyalogolni a Tordai hasadékon; megcsodálni a Sóvidék látványosságait és lubickolni a sós tavakban; sétálni Tordán, Torockón, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Kolzsvárott, óriási élmény volt.
Mégis mindezt elhomályosítja az a három ünnepség, amin mi is részt vehettünk. Torda, Segesvár és a fehéregyházi csatamező. Mindhárom ünnepség végén a Román himnuszt fegyelmezetten meghallgatták a jelenlévők, a Magyar himnuszt viszont - nagyon sokan könnyes szemmel - végigénekelték(énekeltük). Számomra szívbemarkoló, egész életre szóló emlék.
Mondja már meg nekem valaki, miért kellene átszellemült arccal sugároznom itthon, a HAZÁMBAN, hogy MAGYAR VAGYOK!!!! HAZAFI VAGYOK!!!!! nap mint nap.
Igen, magyar vagyok. Élem itthon a hétköznapokat, ez a természetes állapotom, de nem ébredek naponta ugy, hogy dejónekem, debüszkevagyok hogy magyar vagyok. Miért kellene ezt állandóan deklarálni? Utálom ezt az egész cirkuszt, hogy ki magyarabb, ki hazafibb. Na de pláne, akik nem itt élnek, na azok, azok az igazi magyarok!!!
De ha kilépek az orszáhatáron, igenis büszkén viselem, hogy magyar vagyok. És ha meghallom a HIMNUSZT, elszorul a torkom. És nem tudom miért kellene lecserélni. Hozzám tartozik, a részem. A Himnusz nem olyan, mint egy slágerlistás nóta, hogy megunjuk és kidobjuk.
Nekem nagyon tetszik Oláh Ibolya előadásában az a dal. Meg is hallgatom nagyon szivesen, nagyon sokszor. Érzelmileg is megfog, libabőröztem tőle aug.20-án, a tűzijáték alatt. De nem a Himnusz.
Szerintem is elavult... attól, hogy valami régi és évekig tiszteltük, még nem azt jelenti, hogy a legjobb az adott célra. Nekem is túl letargikus, és már nem küzdünk ellenséggel sem....
Ha választanom kéne akkor az újat illetően, akkor Oláh ibolya: Magyarország c. száma lenne a befutó.
Amikor először halottam, kirázott a hideg, és olyan érzelmek tolultak fel, amelyek csak nagyon régen... ma már nincs hazafiasság, kevesen büszkék rá, hogy magyarok, sajnos.... és azok többsége is külföldön él.
Szerintem sem. Hallgassátok meg a szovjet után. A recept: kell egy csendes szoba, meg egy jó füllhalgató, lekapcsolt villany, behúzott sötétőfüggöny, bezárt ajtó. Először is lejátsszuk a szovjetet, lehetőleg a VörHds. férfikarának előadásában. Na ez egy hősies, leleksítő tüzes dallam, illik egy győztes világbirodalomhoz, lesöpör mindent. Utána pedig hallgassátok meg a magyart jó a Ferencsik-féle, meg az új is. Bár nem a dallam az erőssége, megmutatja magától, hogy miben van az erje. Őszinte fohász, bennem mindig mély érzéseket szabadít fel pedig sokat játszottam is, megszokhattam volna.
Egyetértek "lori a barátokköztbl".
Az ember életkedvét is elveszi ez a nóta, vagy inkább kesergő.
Nemcsak lecserélhető lenne, hanem minél előbb megteszik annál jobb.
elég irreális ötletnek tartom az egészet; persze, azt majd ír valaki újat, és akkor az jó lesz?
jobb lesz? miben lesz jobb? mit kéne írni bele?
sztem az is legalább annyi embernek nem tetszene, mint Kölcseyé; és ha majd új lesz, 100 év múlva megint más idők járnak majd, akkor majd az nemlesz "aktuális" vagy hogy mondjam, akkor meg azért írunk majd újat?
Lehet, hogy "ti" ahhoz szoktatok hozzá. Én a jó fúvószenekarhoz, amiben volt szerencsém játszani jó pár évig. De hallottam a kaposvári helyőrségi fúvószenekarral talán még annál is jobban. Meg egyszer a tv-ben láttam egy március 15-i ünnepélyt, amelyen egy budapesti katonazenekar játszotta úgy, ahogy azt kell, szépen, méltóságteljesen.
Nekem szemet szúrt, hogy "Csokonai verseire is mindössze 28 előfizető akadt". Nem vitatom, bizonyára tény. Viszont nem szabad a sajtótermékek előfizetőinek jelenlegi számával összehasonlítani Csokonai koráét. Csokonai halála után 50 évvel is népszerű újságnak számított, amelynek 150 (százötven) előfizetője volt.
Másrészt: Vajon napjainkban, bármelyik költőnk hány előfizetőt tudna toborozni a verseire?!
Üdv!
Jellemző szóhasználat a "hasra esni". Nem, nem hasra esni kell. Az értékőrzés és az értéktisztelet nem ilyen "flaszter-laza" valami.
28 előfizető? Biztos rossz volt a marketingje. Komolytalan a felvetésed.
Az is tipikusan mai "értékszemlélet"? hogy ami régi, azt ki kell hajítani. Attól, hogy születnek újabb nagyszerű művek, azok "nem írják felül" a régieket. Hogy a régi az akkori felfogáshoz volt idomítva, az egy dolog, attól az még nem rossz ma sem. Legfeljebb nehezebb felfogni, de ha nem sikerül, arról nem a darab tehet. Tunyaság az, amikor azt mondják, hogy valami új, frissebb, könnyebben emészthetővel kellene lecserélni. Lusták kicsit foglalkozni vele, mélységébe lemenni, megérteni az üzenetét.
Aztán meg ami tnakönyvekbe kerül ilyen időtávlatban, meg az Akadémia csarnokába, azért amögött valódi teljesítmény van. Lehet, hogy Csokonait kevesen olvasták, de mégis az ő neve maradt fenn abból a korból. Gondolod, hogy ő volt az egyetlen, aki versfaragással foglalkozott? Nem véletlen, hogy pont ő szerepek a tankönyvekben.
Én magam sem vagyok elégedett vele igazán. Úgy gondolom, attól, hogy klasszikus, nem kell feltétlenül hasra esni előtte. Vörösmartyt, Kölcseyt jó, ha 200 példányban olvasták a kortársak és Csokonai verseire is mindössze 28 előfizető akadt. Ezzel csak azt akarom illusztrálni: az, hogy valami bekerült a tankönyvekbe vagy szobrot kapott az Akadémia előcsarnokában, még nem biztos, hogy örökérvényű.
Így vagyok nemzeti operánkkal, a Bánk bán-nal is. Remélem, utódaink kétszáz év múlva - mondjuk - az István, a király-t veszik elő a jeles napokon.
És ha már itt tartunk, ötletem is volna a jelenlegi himnusz helyett: mi lenne, ha a fenti rockopera himnikus befejezése váltaná fel? Csupa optimizmus, erő, és ráadásul jól énekelhető is. Dúdoljátok csak!
Felkelt a napunk, István a mi urunk.
Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország édes hazánk!
Egy jó fúvószenekar, ha gyakorolta eleget és ha meg is érinti a zenészeket, akkor gyönyörűen el tudja játszani, ez tény. De ezek nem állnak együtt az esetek nagy többségében. Amihez pedig mi "hozzászoktunk", azon sok vonóssal nyomják (nagyzenekar), semmiképp nem fog "úgy" szólni fúvósokkal.
Van ebben igazság, de PETYUS korrektül válaszolt, egy jó zenekar el tudja jól játszani. Néha van ilyen, mint írtam, van azért olyan, amikor jól játsszák és nem felvételről.
A topicnyitód márpedig elég érdekes kitételeket tartalmazott a Himnuszra nézve, de persze lehet, hogy nem értettem jól.
Amit a funkciójáról írtál, az szvsz nagyjából korrekt.