Új hősfigura tűnt fel a színen. Tuti kutatásaim során rábukkantam Karakutty teremtőjére, akit - természetesen szerényen ugyan, de - saját magamról (illetve: egyik tulajdonságomról) neveztem el, mivelhogy alapból leírhatatlan a neve. Így lett ő (Ő): ParaKutty.
Volt egyszer egy emberke, aki imádott széllel szemben pisilni. Egyszer kiállt az hurrikán elé, elővette a szerszámát, és megfogadta: "Most győzök!". Ezzel dolognak látott.
Amikor az első cseppek az orrára estek, azt mondta magában: "Erősebb vaggyok, mint a szél! Okosabb vagyok, mint a szél! A sugár egyenesen fog hullani, csak igyekezni kell!"
Már az egész ruhája nedves volt a vizeletétől, de ő csak folytatta, erőlködött, ide-oda fordult, pedig a nedű mindig visszalöttyent rá. Végül úgy fordult, hogy a sugár egyenesen a szemébe ment. Emberkénk felkiáltott, de már késő volt. Megvakult.
"Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Ősember. Gyűjtögetett. Ment mendegélt, amíg egy szép piros pettyes valamit talált. Nini ez egy gomba - mondta. Megette, meghalt. A másik ezt látván, amikor gombát talált azt mondta: jaj ne együk meg ez rossz. Egy másik törzsbéli ember egy hajnalon szintén gombát talált. Megette, és ezt mondta: Hű ez a gomba nagyon jó. Jóllaktam tőle. Egy idő múlva az első törzsben a gonosz gombaistentől rettegtek és könyörögtek hozzá, hogy elkerüljék a gombákat. A második törzsben a jó gombaistenhez imádkoztak, hogy vezesse őket mindig a gombákhoz, hiszen az igen jó táplálék. Később mindkét törzs mindenféle "jó" és "rossz" dologgal találkozott. Rájöttek hogy ezekben az istenekben az a közös, hogy jók vagy rosszak. Ahogyan telt múlt az idő lett egy isten, aki jó, és lett egy másik is, aki rossz. Amikor találkoztak egymással, mindig veszekedtek, mert képzeljétek, ami az 1. törzsnek a jóisten lett az a másik törzsnek a gonosz, és fordítva, ami a 2. törzsnek a jóisten, az-az 1. törzsnek a gonosz. Egymást mindkét törzs, sötét büdös bandának látta, hiszen teljesen biztosak voltak benne, hogy a másik a gonosznak szolgál. Sokáig háborúztak, és megölték egymást emiatt."
Dehogyis. Marha mérges, hogy bármilyen nickkel jön ide, mindig beég a butasága miatt, de most úgy gondolja, hogy ezt nem illik kimutatnia és megpróbál jópofát játszani.
Ivan Gabor, az egykor szebb napokat is latott torzszulott Csernobil utohatasakent a mutacio nemes utjara lepett. Elso vedlesebol lett Data Logger. Ha lehet, o meg visszataszitobb es gusztustalanabb volt, mint az szorny, ami levedlette. Nem kellett senkinek, meg allami gondozasba sem vettek, mert Torgyan is elhanyta magat (pedig, ugye, o sem egy kimondott Artemisz).
Sirni nem birt, erzelmei nem voltak. Talalt egy hasznalt svajci orat az utcan, a markanev mar elmosodott rajta, de azt azert ki lehetett venni rajta, hogy Dox. Na ebbol lett a p-dox, amit mivel Data Logger keptelen volt kimondani, Karakuttynak ejtett.
Már többen felvetették és talán jó induló téma lehet Karakutty, Isten teremtője. Sokan kérdezték, hogy ki teremtette Karakuttyot és ki volt Karakutty felesége. Nos ebből az Atya a Fiú és a Nagypapi történetből jó kis sztorit lehetne kerekíteni. Eszembe jutott, hogy mondjuk Isten feláldozza egyszülött fiát Jézust és akkor Karakutty megharagszik Istenre és elveszi minden erejét, nyugdijazza és Ő támasztja fel unokáját Jézust és elküldi Indiába.
Napjainkban is születnek új vallások, amelyeknek és alapítójuknak is van valós története, de hát vallási szokás szerint szükség van különféle meseszerü történetekre is. Így illik és ami illik az illik. Mivel valószínű, hogy a legtöbb mai vallás megsértődne, ha a számára ilyen történeteket gyártanánk, ezért az egy kivételt a p-dox-ot javaslom, amely örül is annak, ha poénkodnak vele. Tehát javaslom ezen témakörre felépítve írjatok leveleket, történeteket, könyvecskéket, vagy ami az eszetekbe jut.