Erre azért mérget nem vennék. A szilikon tömítőkből kisebb molekulájú sziloxánok (szilikon olajok pl) simán beivódnak a porózusabb felületekbe, fába nagyon is, de üvegszálas müanyagba, akár aluba is. Az acellemez nem annyira porózus.
Egyébként a kikeményedett szilikont nem igazán lehet oldani, max egyes vegyszerektôl megduzzad, meglágyul, és ezután könnyebb mechanikusan eltávolítani. Persze lehetséges , hogy nem mindig jelentkezik vagy vehető észre felületkezelési hiba korábban szilikonozott felületen, de én óvatos lennék. Főleg, ha nem olaj, hanem pl lakk megy rá, vagy festék.
Én szilikonnal maszkoltam (amikor már volt hozzá elég eszem), és nem volt probléma leszedni. Igényel némi kapirgálást és csiszolást, de messze nem milliméterekről van szó.
A szilikonnal az a baj, hogy kb lehetetlen tökéletesen eltávolítani (ha csak le nem gyalulsz majd a felületről pár mm-t). A felületkezeléssel aztán lehet probléma, ritkán tapad jól a szilikonon.
Kb. tizenpár éve rendeltem a szlovák asztalos cégtől (nem jut eszembe a neve, ahonnan a Laguna cuccokat is), de egyszer sem használtam. Szívesen odaadom annak, aki hasznát venné. (az ár a szokásos. Gyere el érte, és vidd)
Lehet, az egyik lécben volt valami nagyobb csomó. A küszöbre ráfeszül az ajtó? Én biztosan a zsanérokkal próbálnék kezdeni valamit. A zsanér oldalán fent ha eltümteted a fél centi rést, már jobban fog kinézni.
Logikus, amit írsz, csak azt nem értem, hogy a ház többi ugyanilyen ajtaja miért teljesen frankó. Egyik sincs megvetemedve, nem ennyire, kicsit sem. Persze lehet, hogy pont ennél a lakásnál volt valami különös eltérés, de elég fura.
Amit szintén nem értek, hogy egy lécbetétes ajtó hogy tud úgy torzulni, mint ami egy tömör fa mozgására jellemző inkább. Az érdeklődésem őszinte, nem igazán értek én ezekhez...
Erzsébeti megerősítette a gyanúmat, hogy ez egy nem tömör hanem lécbetétes ajtó valamilyen fedőlappal. Ezt nem fogod tudni beirdalni és a vágásnál vékonyabb lemezekkel kitöltve összeragasztani. Nem is tudom, hogyan lehetne, esetleg festéket lecsiszolni, meggőzölni kicsit a szűkebb oldalt és utána ismét lepecsételni párazáró festékkel.... A gondot az okozza hogy télen bent mindig szárazabb a levegő mint kint a lépcsőházban és ez az ajtó két oldalán eltérő módon "duzzasztotta/szikkasztotta" a fát évtizedeken át.
De abszolút hiszek neked, és én is úgy gondolom, hogy nem a zsanérokkal van a baj. (Ez volt amúgy az első gondoltatom, de a zsanérokat megnézve már nem úgy hiszem.) Szerintem az ajtólap valamiért behajolt felül, a baloldalát valamennyire megfogta a zsanér, a jobb viszont szépen elhúzott.
Sajnos nekem ezt most meg kéne reparálnom valahogy.
Az én első elképzelésem az volt, hogy lemarok a felső részből, beragasztok valami keményfa betétet, és síkba marom az egészet (majd a belső oldalát is síkba marom, végül az élén is kialakítom a megfelelő profilt. Nyilván irgalmatlan szopás megcsinálni, és a hosszú távú problémát nem is oldaná meg, de talán elfogadható eredményt adna. (Igen, ez a "kikenjük sárral" megoldást kicsit igényesebb megközelítésben.)
A másik megoldás, amit a neten találtam, az ajtó síkba feszítése, hosszú furatok készítése és becsapolása (keményfa tiplivel vagy akár fémrúddal). Ez egyszerűbbnek tűnik, de nem tudom, mennyire működne...
Nyilván lehet egy teljesen új ajtólapot csinálni, de ez most abszolút nem fér bele sem az időbe, sem a lehetőségeimbe.
Ez egy kutyaközönséges lemezelt ajtó, valamikor a bauhaus-os időkből.
Nincs benne semmi extra.
A szerkezete műszakilag megegyezik a mai lemezelt ajtókkal, természetesen a saját korának megfelelően.
Kb. a '20-'30-as években készülhetett.
Számomra az lenne a furcsa, ha nem lenne vindseft... :)
Gyakorlatilag minden ilyen ajtó az.
Amit itt látok az semmivel sem rosszabb, mint a saját "átlaga".
Az a különbség a mostani, és az akkori lemezelt ajtók közt, hogy ez több mint valószínű, hogy borovi (talán akár vörös!) fenyőből van, határozottan erős frízekkel, és kb. 5-6-os rétegelt lemezzel van burkolva.
Így b*szott nehéz a szerencsétlen... Gyak 1 ember nem is nagyon tudja kezelni, mivel olyan sárnehéz.
Sosem lesz egyenes... :)
Amúgy tök mindegy, hogy egyenes -e vagy sem. A lényeg, hogy a tok mennyire passzol a laphoz ebből a szempontból.
Akár lehetne benne egy k*rva nagy S alak is, ha a tok leköveti a formát. :)
Teljesen mindegy, melyik a görbe, ez itt csak egymáshoz képest értelmezhető.
Visszacsinálni gyak nem lehet.
Simogatni, erőltetni lehet, de vagy nem lesz szép (ebben az estben ez is másodlagos), és max javítani lehet rajta, de véglegesen megoldani nem.
Persze működőképesre lehet alakítani, de kompromisszumokkal kizárólag.
Tökéletes sosem lesz.
A pántokat meg vétek lecserélni bármire is.
Az eredeti pántok mindig elég erősek, és strapabírók.
Állítani meg a régi pántokat is lehet 3D-be is...
Nincs új a nap alatt... Igaz erősebb fogó, és kalapács kell hozzá, de ezért vétek lecserélni a pántokat.
90+-os bácsi halt meg a lakásban, valódi hozzátartozó nélkül, a villanyóra-leolvasó találta meg. Elképesztő körülmények között élt, az ajtó kimondottan tiszta és rendes ahhoz képest, ahogy a többi dolog kinézett.
Ezek az ajtók közel 100 évesek, nem hiszem, hogy szemétből készült, de jogos a felvetés, meg kell nézni.
Sajnos most odázni kell, nem tudjuk lecserélni (sem tokostul, sem csak az ajtólapot).
Mi ez az elképesztő mocsok, meg a rendőrségi zárpecsét? Vettél olcsón egy tetthelyet a Hős utcában?
(Hogy konstruktív is legyek: sokan fognak javasolni sokfélét, gyalulást/lécezést, csiszolást/súlyozást/vizezést, de ezek csak kitolják az elkerülhetetlent: a cserét. Az a tény, hogy riglivel be lehetett húzni a tetejét, azt sejteti, hogy ez nem tömör fa, hanem valami falemez/pozdorja kombó. Első lépésben meg kéne csiszolni, hogy milyen anyag ez egyáltalán.)
