Írtam is, hogy lehet túlbonyolítom ezt a témát. A te megoldásod is biztosan jó , te is betonoztál, csak azt nem írod mekkora tuskót öntöttél a földbe, megfelelő méret esetében persze kibír mindent egy ilyen féloszlop, elhajlás nélkül. Azt én sem írtam , hogy mekkora lenne a beton amit alá öntenék, biztosan 10 cm -nél szélesebb és min 50cm mély 3 csavarral rögzíteném a 10cm-es keretet a betonhoz és az egész oszlophoz is. Nekem jobban tetszene egy hagyományos ( képen illusztrált) terasz esetében ez a megoldás a tied az egy mai modern megoldás, ami nem jelenti azt, hogy nem jó. Nekem más az ízlésem.
Túlbonyolítod. Nem kell semmiféle sávalap. Bármilyen lecsavarozós módszer az első nekitámaszkodásig fog csak tartani, főleg egy nudli 10 cm széles betonban.
A lentebb leírt megoldásom így néz ki használat közben.
Mivel nem teherviselő és tudod rögzíteni egy oszlophoz én simán lecsavarnék egy talajcsavart, ahhoz/abba rögzíteném a féloszlopot a többit megoldanám a "kerettel" és a borító deszka rögzítéssel.
Azt gondolom, hogy kitámasztás nélkül nincs tökéletes megoldás, még akkor sem ,ha leásod. Lehet túl bonyolítom, de én a 10x10-es keretet egy sávalap szerű betonozáshoz rögzíteném , úgy is lambériázod és nem látszanának a csavarok 10 cm elég széles felület lenne és valószínű nem billegne.
Az iparban használták folyamatosan. A malomipari gépgyártásban a szitakeretek belsejét ezzel borítják. Az extrém kopásnak kitett felületek évtizedeket bírnak ki. (ahol 10 évre vetítve 20 0000t anyag koptató dörzshatásának van kitéve) Régen az iskolapadok borítása is ebből készült.
Használták azt folyamatosan, de a tomeggyartasbol kiszoritotta a butorlap meg az eloreposztformingolt cuccok. Pl konyhapult. De egyedi cuccoknal mindig ia jatszott.
Kellene venni egy tabla szurket, es mimerve eladni hobbistaknak.
Érdekes, amikor pár évtizedenként újra feltaláljuk ugyanazt a dolgot.
Apám a hatvanas évek végén a konyhabútorunkat csinálta úgy, hogy az ajtókra, a pultlapra, a konyhaasztalra ragasztotta fel azt a dekoritlemezt, ami az Ikarusban vett maradékanyag volt. Ott ezeket a busz belső falának borítására használták. Mivel vízálló, az előszobánk lambériájának alsó 15 centimétere is ebből van, hogy bírja a felmosást.
A szekrényt már lecseréltem (az ajtókat még őrzöm a padláson, hátha jó lesz valamire alapon), de az asztal a mindent kibír kategória.Ötven éve koptatjuk
Aztán most megint alkalmazzák belsőépítészeti megoldásokra? :)))) vicces
Én is ugyanilyen feladattal néztem szembe. Néhány hónapja írtam róla, most csak idemásolom:
Akármilyen oszloptartót vehettem/készíthettem volna, az előbb utóbb megadta volna magát, mert a korlát oszlopainak a felső vége nincs rögzítve. A megoldás a következő lett: 60x60-as zártszelvény oszlopok lettek lebetonozva, a földfelszín feletti hosszuk a végleges oszlopmagasság minusz 10 cm. A faoszlopokat méretezés (14x14 cm), gyalulás után 4 cm-nél hosszában kettévágtam, majd a nagyobb darab közepéből kifűrészeltem/kimartam a 6x6 cm-t. Ezután a két darabot visszaragasztottam egymáshoz, így ráhúzhatóak és rácsavarozhatóak lettek a vasoszlopokra.
Remek, elb...tam .. a mappa linkjét tettem be, rá gondoltam.
Igen hálás "kis" jószág. Majd 56 centi hosszú, 3.5 kiló, szinte lehetetlen vele rosszat csinálni.
Mondanám hogy elszaladok egyszer hozzád, és csinálhatnánk egy közös gyalulós napot. Vagy akár a síkbamarásban is segíthetnék - csak nem tudom mikor lesz időm. Mostanság lakásfelújítós játékot játszunk, és még mindig megy, sosem lesz kész mint Petrocelli háza #&@>#@#&@># A Zalakerámiát felgyújtom, a mestereket meg jól meg kéne verni ...
Igen. Egyrészt lehetett a rossz tárolás. Táblásítottad, ragasztót (túlságosan) nedves ronggyal letörölted majd lefektetted valami sík felületre. Csak egyik oldalról lélegzett: meg is van a hajlás oka. Én bütüs vágódeszkánál jártam pont így, egy éjszaka alatt a majdnem tökéletesen sík deszka C betűre hajlott, de igen durván. Íme, és mondom mindezt egyetlen iccaka alatt. Az élén kellett volna tárolnom plusz hagyni a francba a ragasztót nedves ronggyal, főleg bütüs felületen ...le lehetet volna kapirgálni 2-3 óra szorítózás után.
Másrészt. Itt volt ez az extrém párás időjárás mostanság. Brutál páratartalmakat mértem, még az egyébként igen száraz szobámban is. A kint hagyott vágott dohány sem száradt ki, napokon/heteken keresztül sem (!), ami máskor 20 perc alatt kiszáradt ha kint hagytam. Sőt .. az a párás időszak előttről származó megmaradt vágott dohány is visszanedvesedett (!!).
A másik, "profi" fórumon számolt be egy fórumtárs - aki szakmabelinek tűnik - hogy szívott mostanság keményfa táblásítással, pedig bevallása szerint nem ma kezdte:
Így én ezt az időjárást is hozzátenném, ha nem a rossz tárolás volt az ok.
Képeket csinálhatnál és tegyél be ide az összeforgatásról, meg a görbület irányáról/mértékéről.
Mit lehet tenni? Az biztos, az imádság ritkán segít :)
De az idő még lehet hogy igen. Egyrészt állítsd élére a táblát és .. várj kicsit. 1-2 hetet, mostanság már relatíve normális a páratartalom. Nekem a fentebb linkelt vágódeszka 1-2 hét alatt majdnem eredeti állapotára visszaegyenesedett - élén tárolva!
Másrészt nyilvánvaló a teendő, ha az idő és száraz levegő nem segít: gyalulj. Kézzel, meg jó gyaluval. Melós, meg gyakorlatot igényel, meg jó gyalut is igényel. De kézenfekvő megoldás. Jó gyalut tudok neked adni kölcsön, csak gyere el érte, Debrecen nincs messze és tudod is hova kellene érte jönni :) Ha ezzel nem tudsz síkot gyalulni, akkor semmivel.
Vagy: marva "gyalulj". Ez is izgi módszer, az egyik legjobb videó a témában szerintem az alábbi. Computerguru ki is próbálta a saját gyalupadján. Nem tudom angol megy-e, de ha egyáltalán nem akkor sem baj, szerintem elég szemléletes a videó - csak nézd végig:
Ehhez nem árt széles marófej, hogy haladósabb legyen, de ha nincs akkor max sűrűbben mész végig az anyagon. Én nemrég próbáltam ki vágódeszkán, igaz picit más a módszer mert igényel egy teljesen sík (!!) felületet. Nekem az a referencia, nem úgy mint a videóban. De: működött. 05:20-tól indul az ami téged érdekelhet, addig a kínai marófejet mutatom meg, illetve fordulatszámot mérek a Triton marón:
Ha lenne egy nagy, biztosan sík felületed te is kipróbálhatnád ezt, mert jóval kevesebb előkészületet meg beállítást igényel, mint a madzagos módszer. A széles marófejre ott a videóm leírásában a link, csak jó méretű szárral vedd meg. Az enyém félcolos. Ha jól tudom neked van Makita klón maród, ahhoz is lehet szélesebb fejet venni (bizonyos méretig). És olyannal is láttam már hatalmas asztallapot egyengetni. Jó, ebben a videóban nem a klónt nyúzzák, hanem a eredeti, de ez most mellékes: kicsivel is lehet nagyot síkba marni:
Édesanyámnál a tornác hasonlóan néz ki, mint ezen a képen.
Az lenne a kérdésem, hogy azt a (fél) oszlopot, ami a képen a tornácajtót tartja, hogy lehet megoldani, hogy ne akarjon kifelé vagy befelé dőlni?
Nekem annyiból könnyebb dolgom lesz, hogy a sarokvas egy teljes oszlopra esik, tehát az ajtó súlyát egy teljes oszlop tartja majd, de a "zár fogadót" nekem is ilyen fél oszlopra kellene rögzítenem. Az volt a terv, hogy egy kb 1m x 1m-es keretet készítek 5x10-es pallóból, vagy 10x10-es gerendából, majd kívül lambériával borítom. Az egyik oldalon tudom a keretet egy oszlophoz rögzíteni, de mit kövessek el, hogy ne akarjon kidőlni? Azt a fél oszlopot le kell ásnom a földbe, vagy létezik olyan kötés ami elegendő szilárdságot ad egy ekkora keretnek egy oldalon történő rögzítés esetén is?
Belevágtam gyalupad készítésbe, amivel igencsak lassan haladok. Nagy meglepetésemre a táblásított padlap elkezdett meghajolni. Úgy vélem jó irányba illesztettem az faanyag erezetét. De az is lehet, hogy rosszul tároltam és a hosszadalmas előkészület alatt elkezdett vetemedni. A bükk faanyag úgy gondolom megfelelően száraz volt. Mérete: 4X58X135
Amit ott írnak, az egy dolog. (Valamiből nekik is élni kell.) :)
Pár éve anyám konyhaasztalát ezzel borítottam be. Felcsiszoltam, festőhengerrel egyenletesen beragasztóztam, légbuborék mentesre ráhengereltem a dekorlemezt, majd rá egy 18-as rétegelt lemez és pár betontégla éjszakára. Szebb lett mint új korában... :)
Valami hasonló, de mégsem. Amit itt írnak a HPL dekoritlemez ragaszthatóságáról, az kb. rémálom ahhoz képest, ahogy a videón látott lemezt a srác pikk-pakk felnyalja.
Jó régen vettem nagy szorítókat, és akkoriban nem figyeltem eléggé a kicseppenő ragasztó plecsnikre, gondolván, ami a fémre rácseppen, azt úgyis le tudom majd pattintani.
Hát nem :-(
Manapság az egyik legtöb bosszúságot okozó művelet, a szorítók beállítása a kívánt méretre, mert esze ágában sincs könnyedén csúszni a pofának, meg-megakad, és kalapálhatom, hogy összébb menjen.
Meg tudom oldani valahogy ezeknek a fém "tengelyeknek" a rendbetételét?
