Links related to this story....Video:Audio:Photos:Photo GalleryExtras:Statistics:
DETROIT – What was your favorite moment from the 2003-04 season? Was it Brett Hull scoring his 732nd career goal? Or how about Pavel Datsyuk’s first All-Star Game appearance?
For the next week, DetroitRedWings.com will be tallying your votes on your favorite moment from the Red Wings past season. Vote as often as you’d like and we’ll post the results when the voting concludes next week.
Here’s a closer look at the nominees:
YZERMAN SCORES GAME-WINNER IS SEASON OPENER
October 10, 2003
Steve Yzerman showed he is not done yet.
Yzerman's goal with 1.7 seconds left capped the Detroit Red Wings' come-from-behind 3-2 season-opening win against the Los Angeles Kings.
Yzerman, playing in his 21st season, scored from the right circle off a pass from newcomer Ray Whitney after starting the rush in Detroit's end.
He scored two goals in 16 games last season after having an osteotomy -- a procedure that involved sawing into the bone below his right knee and using a wedge to realign the joint.
Yzerman, the most-adored athlete in Detroit, was given a rousing ovation before this game.
"My first thought was, 'I just don't want it to be booing by the third period,'" said Yzerman, who wasn't joking. "I just want to be able to play well. During the preseason, I felt pretty good about things at times and at others, I wasn't so sure."
RED WINGS SCORCH DUCKS 7-2 IN FEDOROV’S RETURN
December 3, 2003
Sergei Fedorov, who signed with Anaheim over the summer after 13 seasons with the Red Wings, scored a goal in his return to Detroit, but nothing else went right for the former Wings star.
Pavel Datsyuk had two goals and two assists, and the Red Wings spoiled Fedorov's homecoming with a 7-2 victory over the Anaheim Mighty Ducks.
HULL MOVES INTO THIRD PLACE ON GOAL LIST
December 8, 2003
Hull moved into third place on the NHL career goal list by scoring 1:51 into overtime during the Detroit Red Wings' 3-2 victory over the Los Angeles Kings.
His 732nd goal snapped a tie with Marcel Dionne and moved the Red Wings forward behind only Wayne Gretzky (894) and Gordie Howe (801). Hull, who also had an assist, one-timed a shot from the bottom of the left circle to give him a goal in his seventh straight game.
"Just to be there behind Wayne Gretzky and Gordie Howe, I can't put it into words," Hull said. "One guy is known as the greatest player ever and the other guy in known as Mr. Hockey."
DATSYUK NAMED TO WESTERN ALL-STAR TEAM
January 24, 2004
Pavel Datsyuk was named to the Western Conference's All-Star squad in January after compiling 22 goals and 26 assists during the season’s first half.
“The sky is the limit for this guy,” said forward Brett Hull, a frequent linemate of Datsyuk’s the last three seasons. “This kid has so much potential. He’s going to be fun to watch for a lot of years.”
Said Wings General Manager Ken Holland: “Before the season, Pavel was one of the young players we felt could handle more responsibility, more ice time, and he’s certainly responded.”
YZERMAN MOVES INTO SIXTH ON ALL-TIME SCORING LIST
January 30, 2004
Steve Yzerman moved past Mario Lemieux for sixth place on the NHL's career scoring list with his 1,702nd point in Detroit's 5-2 victory over the New Jersey Devils.
Yzerman assisted on Tomas Holmstrom's goal, which gave the Red Wings a 4-2 lead midway through the third period. When his feat was recognized by the public-address announcer, Yzerman stood and raised a hand to the crowd.
"Every time we make an announcement, I assume it's about Steve," Detroit coach Dave Lewis said. "It's pretty constant around here."
RED WINGS TRADE FOR ROBERT LANG
February 27, 2004
Adding a marquee player near the trade deadline has been a staple for the Red Wings over the past few years. This season was no different as general manager Ken Holland traded for center Robert Lang. At the time, Lang led the league in scoring and contributed right away by tallying three assists in his Red Wings’ debut on Feb. 29 against Philadelphia.
SHANAHAN LEADS THE WAY OVER NASHVILLE WITH THREE GOALS
March 14, 2004
All the Detroit Red Wings needed on March 14 was Brendan Shanahan.
Shanahan's third goal of the game, completing his 16th career hat trick, gave the Detroit Red Wings a 3-2 overtime win over the Nashville Predators.
"It's great for him and great for the team," said Detroit coach Dave Lewis. "Any time you have a hat trick, it's an exciting night."
RED WINGS CLINCH PRESIDENT’S TROPHY
April 1, 2004
Managing only 12 shots and leaning on a 30-year-old rookie goaltender, the Detroit Red Wings found a way to secure the NHL's regular-season points title.
Marc Lamothe had 26 saves in his second start of the season and Chris Chelios had two assists in the Red Wings' 3-2 victory over the St. Louis Blues.
Detroit’s 109 points put them three up on Tampa Bay with one game remaining apiece.
"The one thing about the President's Trophy is it's a tribute to the grind of the season," coach Dave Lewis said.
What was your favorite moment from this past season?
Yzerman's game-winner against L.A.
Wings scorch Ducks 7-2
Hull scores No. 732
Datsyuk makes 1st All-Star team
Yzerman moves into 6th on scoring list
Wings acquire Robert Lang
Shanny's hat trick vs. Predators
Wings clinch Presidents Trophy
Sajnos a Calgary kiejtett minket, majd jövőre! :-I
Egész jól pezsgett a topic! :-))))
DETROIT -- The Detroit Red Wings will hold an equipment sale this Saturday, May 15, 2004 at Joe Louis Arena from 11:00 A.M. to 4:00 P.M. The list of available equipment includes a large selection of both new and used sticks and skates as well as hockey pants, shirts and additional merchandise.
The equipment was originally ordered for use by individual Red Wings players but was produced with slightly inaccurate player specifications. Red Wings Equipment Manager Paul Boyer will be on hand to answer all questions regarding the equipment.
Parking for the sale is available in the Riverfront Lot on Atwater Street on the West side of Joe Louis Arena. The sale is being held in The Garden area of the Olympia Club with entrance to the sale through the West Gate (ground level) of JLA.
ezzel a névvel akkor se fogsz meggyőzni :P Igazi Wings fan, de egy olyan ember nevével, akit Fedorov (tudod, egyik Red Wings játékos volt még tavaly) szívből utál :)
milyen Red Wings szolgálat? Meg ezt a részét tényleg nem értem, hogy aki ennyire elvakult Wings rajongó már vagy 10 éve, mint te, az hogy választhat magának olyan nevet, hogy Bure...
Istenem...10 év Red Wings szolgálat után,ennyi már jár...Joggal érzem így...Meg hát Fedorov elment,Datsyuk meg túl fiatal...A TE neved klassz,de nem látszik rajta hogy NHL fan vagy,pláne hogy DRW-és...Biztos poros bútordarab vagy TE is :-) Hiába,mi öregek...
A legjobb csapat a Detroit Red Wings.Már Detroitos vagyok egy pár éve.Pedig amikor Red Wings drukker lettem,a Rangers nyert kupát...Hú de rég is volt 1994...
DETROIT -- The Calgary Flames snapped the Detroit Red Wings season-high eight-game unbeaten streak with a 4-1 victory Tuesday night at Joe Louis Arena.
Even with the loss, the Red Wings still held on to the overall NHL-lead with 96 points as the Tampa Bay Lightning fell to the New York Islanders 3-1. Four different Flames scored, while Kirk Maltby netted the Wings' lone goal. Detroit will now hit the road for five straight on the west coast.
Írtam én már azt is (mármint magánvéleményt, de egy héten csak 1x internetezek, így nehezebb! Ha lenne saját internetem könnyebb lenne.
Mit tudok a csapatról?-A játékosok nevét jól ismerem hála a Sport1-nek+NHL 2004, az utóbbi kb. 7 év megyeget, de komolyabban 2002-től követem az NHL-t, mert csak akkor lett Sport1. A Detroitot régebben szeretem, 1997 óta, az NS-ből mindig megnéztem az eredményeiket!
Szerintem továbbra sem érted, hogy Bex mit akart mondani... Azt már láttuk, hogy nagyon ügyesen be tudod linkelni/bemásolni az NS tavalyi cikkeit, de mit tudsz ezen kívül a csapatról? Mi a véleményed egyes meccsekről, játékosokról? Ha benézel az NHL fórumba (ezt meg is teszed, látjuk az eredményét) akkor láthatod, hogy javarészt nem NS cikkeket küldözgetünk egymásnak, hanem olyan dolgokat közölnek legtöbben, amit mások nem olvasnának el, mert vagy nem találták meg vagy nem érdekli őket annyira egy csapat, de az információ mégis érdekes lehet, stb.
Van Real-os topicod is, ahova beteszed mindig az NS cikkeit?
Anaheim története viszonylag rövid a Detroithoz képest...(Kerge kacsák 1-2-3-biztos láttad-Disney csapat, de szimpatikus!)
Azért csináltam ezt a topicot, mert a Detroit olyan hokiban, mint a Real fociban. Gondoltam lesznek akik örülnek ennek a topicnak...
Én inkább az utóbbi 7 évvel vagyok tisztában, még fejlesztenem kell a tudásom, de szeretem a hokit, és ennyi. Te kérted múltkor egyébbként az NHL történetet, de azért kössz az észrevételt!
Én nem a Nemzeti Sport cikkeire voltam kíváncsi - ugyanis én többnyire képesnek érzem magam a keresett információ megtalálására az interneten - hanem a Te valós tudásodra, véleménydre. Ugyanis úgy gondoltam biztos nem vállalkozna senki nagymennyiségű tudás nélkül létrehozni egy topicot az NHL egyik legnagyobb történelmével rendelkező csapatáról. S a recapek és egyes cikkek belinkelésével még mindig nem győztél meg arról, hogy Te ezeket tudod is, s tisztában vagy a hőn szeretett klubbod történetével, a liga főbb szabályaival, menetével. Ezek olyan infók, amiket mindenki megtalál, ha kicsit is érdekli. Olyat tegyél be, ami kuriózum.
"Már az idén abba akartam hagyni, de mivel a Detroittal csúnyán leégtünk a rájátszásban, holott a bajnoki cím megvédését tűztük ki célul, úgy döntöttem, adok még egy évet magamnak. Az utolsót” – jelentette ki a december 3-án a 43. (!) születésnapját ünneplő Igor Larionov.
Igor Larionov abban bízik, hogy utolsó szezonja végén is magasba emelheti a Stanley-kupát
A Professzornak becézett öreg guru természetesen az új bajnokságban is a végső sikerre tör, de immár nem a Detroittal – a Red Wingsszel amúgy háromszor nyert Stanley-kupát (1997, 1998, 2002) –, hanem a New Jerseyvel, amely történetesen a kupa védője és persze a most induló sorozat egyik legnagyobb esélyese. Hogy Larionov mennyi lehetőséghez jut, csak egy idő után derül ki, mindenesetre megvan az az űr, amit a centerposzton valahogy be kell majd töltenie. Ez pedig a nagyszerű Joe Nieuwendyké, aki időközben a Torontóhoz igazolt.
Megrögzött NHL-hívők nyilván kapásból rávágják, mikor kezdődött el Larionov tengerentúli karrierje (egyébként 1989-ben), no meg azt is, mely csapatokban szerepelt (Vancouver, San Jose, Detroit, Florida, majd ismét Detroit), viszont érdemes szólni arról is: hősünk mit alkotott az NHL előtti időszakában, és hogy miért ilyen későn érkezett meg a világ legerősebbnek tartott bajnokságába.
A kis Igor már 17 évesen bemutatkozott a Himik Voszkreszenszk csapatában (itt született, állítólag az egész város megőrült akkoriban a hokiért), de csak 1981-ig csillogtathatta ott a tudását, mert az ország óriása, a CSZKA, pontosabban a gárda és a válogatott szakvezetője, Viktor Tyihonov magához rendelte. A mindig vasfegyelmet tartó, ellentmondást nem tűrő, kiváló edző annyira ragaszkodott új szerzeményéhez, hogy egyszerűen nem engedte vissza első klubjához, holott Larionovnak két év után ez volt a vágya.
De ez így volt rendjén. Meg aztán évekkel később azért csak meglágyította Tyihonov szívét…
Hásek is a jégen
Habár a Detroit 2002-es diadalmenetét követôen bejelentette a visszavonulását, a most rajtoló bajnokságban ott lesz a jégen a liga másik „vén” csatalova, Dominik Hásek (képünkön). A 38 esztendôs kapusklasszis természetesen a Red Wingshez csatlakozott, és reményei szerint meg is szerzi a csapattal pályafutása második bajnoki címét. Hásek egyelôre nem beszélt arról, meddig óhajtja folytatni a játékot az NHL-ben, a zseniális Mario Lemieux mindenesetre amondó, Dominátornak jó néhány éve van még.
„Egészségügyi okok miatt sajnos többször is meg kellett szakítanom a karrieremet, ezzel együtt pontosan tudom, mit jelent egy ilyen pauza után visszatérni. Háseknek nyilván jót tett az egyéves szünet, és szerintem jobb erônléti állapotban lesz, mint amilyenben két éve volt” – véli a szintén a negyven felé közelítô Super Mario. Hásek mindenesetre nem unatkozott az egyéves szünetben, nekiállt görhokizni, és az egyik mérkôzésen annyira felbôszítették, hogy nemes egyszerűséggel megverte az ellenfél egyik játékosát. Aki ennek hallatán esetleg elbizonytalanodott volna, annak megnyugtatásként jelezzük: a cseh hokis természetesen nem mezônyjátékosként tér vissza a Red Wingsbe.
No de előbb a kitörésről! Mind a válogatottban (1981-ben debütált), mind a CSZKA Moszkvában hozzá hasonló képességű játszótársakra lelt, Szergej Makarovra és Vlagyimir Krutovra –, ők hárman alkották a félelmetes KLM-sort, minden idők egyik, ha nem a legfélelmetesebb támadótrióját, a Harlamov, Petrov, Mihajlov hármas "utánpótlását”. Nem csoda hát, hogy a szovjet válogatott sikert sikerre halmozott a nyolcvanas években, Larionov például 1984-ben és 1988-ban is olimpiát nyert, nem beszélve az öt világbajnoki címről – ám hiába ért fel pályafutása csúcsára, honfitársaihoz hasonlóan csak nem tudott külföldre szerződni a kommunizmusból. (Ez egyébként a kapuslegendának, Vlagyiszlav Tretyaknak volt különösen fájó.)
Hanem 1988-ban nagy fába vágta a fejszéjét: sajátos hangvételű levelet írt a szovjet szövetséghez és Tyihonovnak, amelyben azt kérte – de inkább követelte… –, hogy a legjobb játékosok hadd menjenek külföldre, adott esetben Észak-Amerikába hokizni. És láss csodát, a kormány 1989-ben engedélyt adott arra, hogy a vezetők – és itt most Tyihonovról is szó van – által veteránnak minősített játékosok külföldön keressenek pénzt.
Larionov is útra kelt, habár az NHL-ben tapasztaltak eleinte visszavetették, hiszen őt nem a rombolásra, az ütközésre és az ész nélküli korcsolyázásra nevelték. De megszokta az arrafelé megkövetelt hozzáállást, ráadásul évek múltán ismét kedvére lubickolhatott, jégre "csalogatva” a csodálatos európai (vagy nevezzük nevén: szovjet) hokit, a kilencvenes évek végén ugyanis így állt fel a Detroit egyik sora: elöl Szergej Fjodorov, Igor Larionov és Vjacseszlav Kozlov, hátul meg Vjacseszlav Fetyiszov és Vlagyimir Konsztantyinov. Az NHL első tiszta orosz sora. Ez a sor 1997-ben Detroitba vitte a kupát, amiként 1998-ban is, igaz, akkor már a súlyos balesetet szenvedő Konsztantyinov nélkül.
Leszámítva az egyéves floridai kitérőt (2000–2001), Larionov a folytatásban is a Red Wingset erősítette, így tagja volt a tavalyi kupagyőztes gárdának is – olyannyira, hogy a Carolina Hurricanes elleni döntőben szemtelenebbnél szemtelenebb megoldásokkal (védők és kapus elfektetése, majd a korong léc alá emelése) kápráztatta el a közönséget. Még 41 évesen is.
Higgyék el, az idén a New Jersey színeiben is képes lesz gólokat lőni, gólpasszokat adni, félreugrani, tovakorcsolyázni a palánkhoz vicsorítva, üvöltve érkező bekkek elől, neki ugyanis a játék minden apró részlete ott van a kezében, a lábában és persze a fejében.
"Talán nem tűnik nagyképűségnek, de csak magamhoz tudnám hasonlítani. Ahogy lát a pályán, ahogy passzol, ahogy erről a csodálatos sportágról gondolkozik – mintha magamat látnám” – mondta róla Wayne Gretzky.
Neki azért elhihetjük.
Internet: www.detroitredwings.com
Első év az NHL-ben: 1926
Bajnok: 1936, 1937, 1943, 1950, 1952, 1954, 1955, 1997, 1998, 2002
Történetének meghatározó játékosai: Ebbie Goodfellow, Larry Aurie, Jack Stewart, Syd Howe, Sid Abel, Marcel Pronovost, Gordie Howe, Ted Lindsay, Terry Sawchuck, Red Kelly, Norm Ullman, Alex Delvecchio, Gary Bergman, Reed Larson, John Ogrodnick, Steve Yzerman, Szergej Fjodorov, Nicklas Lidström
A húzónevek: Steve Yzerman, Brett Hull, Dominik Hasek, Nicklas Lidström, Brendan Shanahan, Chris Chelios, Curtis Joseph
Érte küzdenek minden évben
"Egy ideje azon gondolkozom, jó volna, ha létezne valamilyen kupa, amelyet évről évre a (kanadai) tartomány jéghoki-bajnokcsapata védene. Úgy tűnik, jelenleg nincs ilyesfajta bajnoki cím, és tekintetbe véve az általános érdeklődést, amely a mérkőzéseket övezi, valamint annak a fontosságát, hogy a mérkőzések sportszerű keretek között, általánosan elismert szabályok szerint kerüljenek megrendezésre, szándékomban áll felajánlani egy kupát, amelyet minden évben a győztes csapat kapna meg." – írta Preston grófja és Kanada kormányzója, Lord Stanley az Ottawai Amatőr Atlétikai Társaságnak címzett levelében, 1892-ben. Nem sokkal később vásárolt is egy hét és fél hüvelyk magas, tizenegy és fél hüvelyk széles ezüstserleget 10 guineáért, és megbízott két ottawai nemes férfiút, John Sweetlandet és Philp D. Rosst, hogy felvigyázóként őrködjenek a Kupa felett. Ezen felül felállította az alábbi rendszabályokat:
- a győztes jó állapotban juttassa vissza a Kupát a felvigyázóknak, amennyiben azt egy újabb győztesnek átadni szükséges
- minden győztes csapat neve és győzelmének éve vésettessék bele a Kupára illesztett ezüstgyűrűbe
- a Kupa versengés jutalma legyen, és ne tulajdonolhassa egy csapat véglegesen, még ha egynél többször nyerte is el
- bármiféle vita esetén a felvigyázók hatáskörébe tartozzék eldönteni, ki a Kupa győztese
- valamely felvigyázó kiválása esetén újabb felvigyázó neveztessék ki
Először a montreali Amatőr Atlétikai Szövetség nyerte el a Stanley-kupát, mint a Kanadai Amatőr Hokitársaság 1893-as bajnokcsapata. Maga Lord Stanley viszont furcsamód soha nem látott egyetlen, a Kupáért zajló mérkőzést sem, és egyetlen díjátadón sem volt jelen: még az 1893-as szezon közepén visszatért hazájába, Angliába. Az általa alapított trófeáért való küzdelem azonban a világ egyik legelismertebb sportversengésévé vált az évek során.
A Nemzeti Jégkorongligát, az NHL-t (National Hockey League) Montrealban alapították meg 1917. november 17-én, miután a Kanadai Nemzeti Hokitársaság befejezte működését. A négy alapító csapat a Montreal Canadiens, a Montreal Wanderers, az Ottawa Senators és a Quebec Bulldogs voltak. Nem sokkal később a Toronto Arenas-t is bevették a Ligába, a Quebec azonban végül nem indult, játékosai a többi négy csapatba szóródtak szét. A csapatok 22-22 meccset játszottak az első szezonban. Mivel csak az Arenasnak volt mesterséges jéggel rendelkező arénája, a meccsek nagy része még természetes pályán zajlott. Az első idényt a Toronto nyerte, azonban örömük nem lehetett felhőtlen, mivel csonka bajnokság végén értek célba. A Canadiens és a Wanderers közös otthona, a Montreal Arena ugyanis leégett. Emiatt a Wanderers visszavonult a ligától, a Canadiens pedig egy kisebb pályára költözött. Az így maradt 3 csapat mellé csatlakozott az 1919-20-as szezonban az újjáalakult Quebec Bulldogs, ahová visszatértek a két évvel korábban távozott játékosok. Az 1922-23-as idényben a négy csapat megállapodott, hogy addig nem adnak vagy cserélnek el játékosokat más ligákba, amíg a többi NHL-csapatnak fel nem ajánlották őket. Ebben az évben került sor az első hokimeccs-közvetítésre is a rádióban, ami jól mutatja: ekkorra az NHL elismert versengéssé vált.
A nevezetes Montreal Forum, a Maroons otthona
Az 1924-25-ös idényben két új csapat is csatlakozott a Ligához: a Boston Bruins, mint az első amerikai gárda, és a Montreal Maroons, akik saját pályájukat, a Montreal Forumot használták. A jeget azonban nem ők avathatták fel, a városi rivális pályáján ugyanis épp olvadófélben volt a felület, így a Canadiens-Toronto St. Patricks (a korábbi Arenas) rangadót át kellett helyezni a még szűz Forumba. Ebben az évben zajlott le az első játékossztrájk is: az eddigre Hamiltonba költözött volt quebeci egylet játékosai a döntőbe vitték a csapatot, ám ott minden meccsért 200 dollár külön prémiumot követeltek, és miután megtagadták kérésüket, földhoz csapták az ütőket és hazamentek. A Liga vasszigorral járt el: minden sztrájkoló játékjogát felfüggesztette, és az ominózus 200 dollárra büntette mindegyiküket. A következő idényre már fel is oszlott a Hamilton, és volt játékosait a New York Americans újonnan belépő csapata fogadta be. Ugyanekkor a Pittsburgh Pirates is bekerült a Ligába.
Az 1926-27-es szezonban a New York Rangers, a Chicago Black Hawks és a Detroit Cougars is csatlakozott az immáron 10 csapatosra duzzadt NHL-hez, és ebben az évben először már a becses Stanley-kupáért küzdöttek a legjobbak, amelyet sikerrel apportáltak a Ligába, miután korábban az eddigre feloszlott Csendes-óceáni illetve Nyugati parti Liga legjobbjával mérkőzött az NHL győztese a Kupáért, és most egyszerűen megtartották.
Az 1930-31-es idényben bevezették a Liga működésének újabb, máig fontos elemeit, az átigazolási stopot (először minden év február 15.), és a farmcsapatok rendszerét. A következő változást az 1931-32-es idény hozta: ekkor az időközben Philadelphiába költözött pittsburghi csapat végleg feloszlott, és az Ottawa is kivált, de csak egy évre. A következő idényben az időközben több névváltoztatáson is átesett Detroit megállapodott a Red Wings névnél. Egy újabb év elteltével az Ottawa együttese St. Louisba költözött, hogy aztán ott fejezze be működését a rákövetkező kiírásban. Az 1937-38-as szezonban a Montreal Maroons is bedobta a törölközőt, akárcsak a nevét Brooklyn Americansra változtató New York Americans 1942-43-ban. A maradék hat csapat, a Boston Bruins, a Chicago Black Hawks, a Detroit Red Wings, a Montreal Canadiens, a New York Rangers és a Toronto Maple Leafs alkotja az "Original Six"-et, azaz a jelenlegi NHL hat legrégibb és legbüszkébb csapatát.
Ezután 25 évig nem kapcsolódott be újabb gárda az NHL küzdelmeibe. Egyesek felvételi kérelmét az Eredeti Hatos tagjai utasították el, de egy philadelphiai csapat jelentkezését például a rivális liga, az AHL hiúsította meg, mondván, konkurens bajnokságnak ne legyen képviselője a városban. Közben 1947-ben lezajlott az első évenkénti All-Star gála, 1950-ben az első játékosbörze, és ekkor harmincban maximálták a csapatok játékoslétszámát. Minden további korongozóért 25000 dollárt kellett befizetni. 1952-ben volt az első "Hockey Night in Canada"-tévéközvetítés. 1953-ban, miután az NHL elutasította, hogy Cleveland városa csapatot delegáljon a Ligába, az AHL-ben szereplő Cleveland Barons kihívta az NHL bajnokát egy mérkőzésre a Stanley-kupáért, de a Liga vezetői elutasították a kihívást. 1954-től bevezették a játékvezetők zebracsíkos szerelését, és a fehér és színes hazai illetve idegenbeli mezeket. 1961. augusztus 26-án pedig megnyitotta kapuit a Hírességek Csarnoka.
1967-ben aztán fenekestül felfordult a Liga: az eddigi 6 gárdát besorolták a Keleti Divízióba, míg 6 újonnan belépő egylettel (California Seals, Los Angeles Kings Minnesota North Stars, Philadelphia Flyers, Pittsburgh Penguins, St. Louis Blues) megalakították a Nyugati Divíziót is. 1970-ben nyugatra bevették a Buffalo Sabres és a Vancouver Canucks gárdáját, a Chicagot pedig átsorolták keletre. 1971-ben bevezették a most is alkalmazott rájátszás-rendszert.
Az ezt követő 3 évben tovább bővült az NHL: 1972-ben az Atlanta Flames és a New York Islanders csatlakozott, 1974-ben a Kansas City Scouts és a Washington Capitals. Az így 18 tagúra bővült ligát két 9 csapatos főcsoportra osztották. A Prince of Wales főcsoportban a Norris- és az Adams-, a Clarence Campbell főcsoportban a Smythe- és Patrick Divíziókat alakították ki. 1976-ban újrakezdődött a költözködés: a California Seals Clevelandbe tette át székhelyét és Cleveland Barons néven működött tovább, a Kansas City Scouts pedig Colorado Rockies néven folytatta, immár Denverben. 1978-ban a Cleveland beleolvadt a Minnesota North Starsba. Az 1980-81-es szezont már a korábbi Atlanta is Calgary Flames néven kezdte meg, 1982-ben pedig a Colorado Rockies költözött az ország másik felébe, East Rutherfordba, hogy New Jersey Devils néven folytassa dicső történetét.
Wayne Gretzky, a Legnagyobb, 1984-ben ünnepelhette első kupagyőzelmét, melyet azután másik három követett
A legérdekesebb változás 1979-ben zajlott le, erre érdemes bővebben is kitérni. 1972-ben megalakult a World Hockey Association (WHA), amely, úgy tűnt, komoly riválisa lehet az NHL-nek. A Liga néhány nagy neve (Gordie Howe, Bobby Hull, Derek Sanderson), és több szerényebb képességű játékos is az új bajnokságba igazolt. Az új liga legszebb napjaiban 14 egyesületet, három divíziót számlált az 1975-76-os szezonban. Ekkorra azonban már 38 proficsapat versengett a WHA-ban és az NHL-ben a játékosok kegyeiért, akik, mindezt kihasználva, több és több pénzt kezdtek kérni szolgálataikért. Az 1977-78-as szezonra mindkét liga komoly pénzügyi válságba került, és a gyengébb, a WHA, 6 maradék csapattal, végül is elhullott. Ebben az évben, a WHA utolsó idényében bukkant fel valaki, akinek az említése nélkül ma nem lehet az NHL történetéről szóló cikket írni: a nehéz anyagi helyzetben lévő Indianapolis Racers igazolt le egy 17 éves, vékony kiskölyköt a szezon elején, majd, jó pénzért, tovább is adták Wayne Gretzky-t az Edmonton Oilersnek.
Az 1978-79-es évad után az immáron életképtelen WHA és a küszködő NHL vezetői megállapodtak: négy, a WHA-ban szereplő egyletet (Edmonton Oilers, Hartford Whalers, Quebec Nordiques, Winnipeg Jets) átvesznek az NHL-be a meglévő néven, mezzel, alkalmazottakkal, és néhány játékossal. A négy csapat egy-egy kapust és két-két mezőnyjátékost tarthatott meg, a többieket vissza kellett engedniük abba az NHL-csapatba, amelyik eredetileg draftolta őket. Akik nem draft útján kerültek a ligába, azokra az 1979-es játékosbörzén a fiatalokkal együtt lehetett lecsapni. Mondani sem kell, az Oilers nem szívesen adta volna Gretzkyt, így különmegállapodást kötött a Ligával: a kötelező három játékoson kívül a későbbi Legnagyobbat is levédhették. Az új belépők azzal a 88 (NHL-egyletenként 4) játékossal tölthették fel soraikat, akikről az nagy liga csapatai lemondtak a javukra.
Miután 1982-ben területi alapon újraszervezték a csoportbeosztást, végre egy kis nyugalom szállta meg az eddigre 21 csapatos Ligát, és 9 évig hihetetlen módon nem történt semmilyen változás. A béke szigetének partján azonban 1991 nyarán vad cápák tűntek fel, és a San José Sharks az 1991-92-es idényben már az NHL-ben szerepelt. 1992. április 1. és 12. között fel kellett függeszteni az alapszakaszt a játékos-szakszervezet sztrájkja miatt, majd őrült csapatkeringő vette kezdetét.
Az 1992-93-as idényben még csak az Ottawa Senators és a Tampa Bay Lightning lépett be a Ligába, majd egy év múlva a Mighty Ducks of Anaheim és a Florida Panthers is. A Minnesota North Stars Dallasba költözött, és ennyi mozgás már elég volt ahhoz, hogy átnevezzék és felforgassák a csoportbeosztást is, és kialakuljon a mai nevezéktan (Keleti és Nyugati Főcsoportokkal), ám korántsem a mai rend. 1994-ben a négyhónapos játékossztrájk (lockout – sokszor fogjuk még ezt a kifejezést hallani a közeljövőben…) miatt csonka szezont játszottak. Egy év múlva a Quebec Nordiques költözött Denverbe Colorado Avalanche néven, majd esztendőre rá a Winnipeg Jets vedlett át Phoenix Coyotes-zé. 1997-ben aztán a Hartford Whalers is új székhelyet talált, és Carolina Hurricanes-ként folytatta. Ezzel 3 év alatt elfogytak a volt WHA-csapatok a ligából, az egyszem Edmonton Oilers kivételével. Mostanra nyilván mindenkinek zúg már a feje a különféle csapatnevektől, de szerencsére mindössze a Nashville Predators 1998-as, az Atlanta Thrashers 1999-es, és a Minnesota Wild illetve a Columbus Blue Jackets 2000-es belépéséről, valamint az ezekkel járó újabb átszervezésekről kell megemlékeznünk, amelyek végén kialakult az NHL mai, 30 csapatos mezőnye.
Az NHL (1927-től egyben a Stanley-kupa) gyôztesei
1918: Toronto Arenas
1919: influenzajárvány miatt elmaradt a döntő
1920: Ottawa Senators
1921: Ottawa Senators
1922: Toronto St. Pats
1923: Ottawa Senators
1924: Montreal Canadiens
1925: Montreal Canadiens
1926: Montreal Maroons
1927: Ottawa Senators
1928: New York Rangers
1929: Boston Bruins
1930: Montreal Canadiens
1931: Montreal Canadiens
1932: Toronto Maple Leafs
1933: New York Rangers
1934: Chicago Blackhawks
1935: Montreal Maroons
1936: Detroit Red Wings
1937: Detroit Red Wings
1938: Chicago Blackhawks
1939: Boston Bruins
1940: New York Rangers
1941: Boston Bruins
1942: Toronto Maple Leafs
1943: Detroit Red Wings
1944: Montreal Canadiens
1945: Toronto Maple Leafs
1946: Montreal Canadiens
1947: Toronto Maple Leafs
1948: Toronto Maple Leafs
1949: Toronto Maple Leafs
1950: Detroit Red Wings
1951: Toronto Maple Leafs
1952: Detroit Red Wings
1953: Montreal Canadiens
1954: Detroit Red Wings
1955: Detroit Red Wings
1956: Montreal Canadiens
1957: Montreal Canadiens
1958: Montreal Canadiens
1959: Montreal Canadiens
1960: Montreal Canadiens
1961: Chicago Blackhawks
1962: Toronto Maple Leafs
1963: Toronto Maple Leafs
1964: Toronto Maple Leafs
1965: Montreal Canadiens
1966: Montreal Canadiens
1967: Toronto Maple Leafs
1968: Montreal Canadiens
1969: Montreal Canadiens
1970: Boston Bruins
1971: Montreal Canadiens
1972: Boston Bruins
1973: Montreal Canadiens
1974: Philadelphia Flyers
1975: Philadelphia Flyers
1976: Montreal Canadiens
1977: Montreal Canadiens
1978: Montreal Canadiens
1979: Montreal Canadiens
1980: New York Islanders
1981: New York Islanders
1982: New York Islanders
1983: New York Islanders
1984: Edmonton Oilers
1985: Edmonton Oilers
1986: Montreal Canadiens
1987: Edmonton Oilers
1988: Edmonton Oilers
1989: Calgary Flames
1990: Edmonton Oilers
1991: Pittsburgh Penguins
1992: Pittsburgh Penguins
1993: Montreal Canadiens
1994: New York Rangers
1995: New Jersey Devils
1996: Colorado Avalanche
1997: Detroit Red Wings
1998: Detroit Red Wings
1999: Dallas Stars
2000: New Jersey Devils
2001: Colorado Avalanche
2002: Detroit Red Wings
2003: New Jersey Devils
Összesítésben: 1. Montreal 25 győzelem (23 Stanley-kupasiker), 2. Toronto 13 (11), 3. Detroit 10 (10), 4. Boston és Edmonton 5-5 (5), 6. New York Rangers és New York Islanders 4-4 (4), illetve Ottawa 4 (1), 8. Chicago és New Jersey 3-3 (3), 10. Philadelphia, Pittsburgh és Colorado 2-2 (2), 13. Calgary és Dallas 1-1 (1)
VANCOUVER, British Columbia (AP) -- Daniel Sedin scored all four Vancouver goals to lift the Canucks to a 4-2 win over the Detroit Red Wings on Tuesday night.
Sedin completed his first career hat trick with 6:58 left, giving the Canucks a 3-2 lead, then added his fourth into an empty net with 34 seconds left.
On the go-ahead goal Todd Bertuzzi dropped the puck between his legs at center ice to Henrik Sedin, who quickly snapped a pass to his identical twin streaking down the right wing. Daniel cut behind Detroit defenseman Jiri Fischer and drove to the net on his backhand, then flipped the puck over Manny Legace on his forehand.
Daniel opened the scoring on a nifty deflection at the side of the net in the first period, and tied it 2-2 on a one-timer from the slot midway through the second. He hit the crossbar with 3:44 left to play before scoring into the empty net to give him nine goals and 13 points in the last nine games.
Defensemen Marek Malik and Nolan Baumgartner each added two assists, and Dan Cloutier made 31 saves for the Canucks. They won for just the third time in 10 games to close within three points of Colorado in the Northwest Division.
Henrik Zetterberg and Kris Draper scored for the Red Wings, who were playing for the second straight night after a 1-1 tie in Edmonton.
Legace made 26 saves as the Red Wings lost for just the second time in the last 12 games.
Sedin opened the scoring, but the Red Wings converted their first two chances with the power play against Vancouver' top-ranked penalty kill.
Zetterberg was alone in front for a fortuitous bounce off the leg of Brett Hull late in the first period.
Draper gave the Red Wings a 2-1 lead with a shot from the top of the left circle that bounced off defenseman Bryan Allen as he tried to block it and beat a screened Cloutier.
Sedin tied it again midway through the second period, just seconds after defenseman Nolan Baumgartner shot wide after deking out Legace on a breakaway. Malik pounced on the loose puck behind the net and fed Sedin streaking to the goal for a one-timer between Legace's legs.
Detroit lost defenseman Chris Chelios late in the second period with a bruised left shoulder after Bertuzzi fell on him following a faceoff in the Red Wings' end.
Chelios lay on the ice for several minutes in obvious pain while a trainer attended to him. He left the ice clutching his left forearm or shoulder and went to the dressing room.
Notes: All three of Vancouver's wins in the last 10 games have come against top teams; the Canucks also beat Colorado and New Jersey. ... Injured Detroit G Curtis Joseph (sprained ankle) took part in the morning skate, but Marc Lamothe dressed as the backup. ... Detroit tough guy Darren McCarty fought Allen, who broke Zetterberg's leg with a slash earlier in the season. ... Canucks captain and scoring leader Markus Naslund skated by himself Tuesday morning for the first time since suffering a concussion last Monday in Colorado, but no timeline has been set for his return.