Tudom, hogy logikátlan, meg utopikus a vágyam - de hadd idézzem a kiváló Gallicust a régi Szabad Európából: "A féktelen szovjet birodalom nem a végtelen orosz irodalom". Milyen jó volna itt a Politika rovatban is a tömeggyilkosok helyett ilyen című topik: "Ki tud többet Dosztojevszkijről?" - aki egyébként Ördögök c. regényében előre megírta a tömeggyilkos bűntársaság kór- és jellemrajzát.
1956. okt. 23 elotti napokban erkezett a Budapestre a visszahivott Jemeljanov helyere. Okt. 23-an Pirosnal tartott ertekezleten, ahol az egyetemistak akkor meg betiltott tuntetese volt a tema, kovetelte, hogy a magyar fegyveres erok leckeztessek meg a fasiszta alvilagot, ha a betiltas ellenere megis utcara vonulnak.
Elet es halal ura volt volt Magyarorszagon nov. 4-e utan.
A mai magyar politikai életben jelen vannak még olyanok, akik közvetlenül hatása alá kerültek és számukra egy életre szóló élményé vált az a néhány másodperc, amikor Szerov tábornok átható tekintetét érezhették egész lényükben. Ki volt ez az "ember"(?), aki egy világbirodalom második embere volt egy ideig, aztán, mint rohadt citromot kidobták a szemétdombra.
Míg születésének centenáriuma (2005) alkalmából megjelenik a Szerov monográfia, próbáljuk meg összeszedni életének főbb eseményeit, különösen magyarországi ténykedéseit, hiszen köztudott, hogy a KGB elnökeként 1956 októberében és novemberében az állambiztonsági szervek működését irányította Magyarországon, amiért decemberben a Kutuzov Érdemrend első fokozatával tüntették ki a vologdai kormányzóság Afimszkoje nevű falujában született szakembert. Ezen kívül egyéb hőstettek is fűződnek nevéhez, például ő irányította 1944-ben a csecsenek, az ingusok, a kalmükök és a krími tatárok deportálását. A németországi szovjet közigazgatás főprancsnok-helyettese volt 1945-47 között. A Lengyel Köztársaság Ideiglenes Kormánya Állambiztonsági Minisztériumának tanácsadójaként is működött. Ezen idő alatt, azaz 1941 és 54 között főállásban Berija helyettese volt. 1946-tól 1962-ig megszakítás nélkül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja. 1956 és 1961 között az SZKP Központi Bizottságának tagja. 1958 decemberétől 1962 végéig a Szovjet Hadsereg vezérkarának felderítési főigazgatóságát (GRU) vezeti. 1962 végén véget ér az a karrier, ami 1924-ben (19 évesen) községi tnácselnökként indult. 1963 elején O. V. Penykovszkij amerikai és angol kém leleplezése után fölmentették tisztségeiből, hadseregtábornoki rangjából vezérőrnaggyá fokozták le, és megfosztották a Szovjetunió Hőse címtől. Ettől kezdve a Turkesztáni, majd a Volga melléki katonai körzet parancsnokának felsőoktatási kérdésekben illetékes tanácsadójaként dolgozik. 1965 áprilisában a politikai éberség elmulasztása és a GRU kádereinek kiválasztásában elkövetett hibák miatt, valamint az NKVD-KGB szervezeteiben munkája során a szocialista törvényesség durva megsértése és a Németországban elkövetett visszaélései miatt az SZKP KB Pártellenőrzési Bizottsága határozatot fogadott el Ivan Alekszandrovics Szerov kizárásáról a Szovjetunió Kommunista Pártjából. 1990-ben halt meg.
