régen olvastam a könyvet de ha jól emlékszem elég sok időt tanul mielőtt elkeztenek csapatokat irányítani tehát valamelyest felnőnek. a képzést valószínűleg azért kezdhetik gyerekként mert még nincsenek berögzült elképzelések a csatákról. így magát a stratégiai gondolkodást tanulhatják meg mielőtt konkrét stratégiákat tanulnának meg. a mai modren katonaságnál sem csak a jól ismert hadmozdulatokat tanítják a tisztek képzésénél hanem olyat is ami nem volt (lehet hogy nem is lesz vagy lehet hogy lehetetlen hogy olyan helyzetbe kerüljön) de attol még újszerű
az hogy a katonának meg le kell rombolni a jellemét az egy nagyon fontos lépés legyen akár milyen rangban akár egy százados, admirális is vagy egy tábornok.... ( aki már önálló döntéshozó egy hadmozdulatban ) annak is ha érkezik a parancs a főparancsnoktól gondolkodás nélkül követnie kell különben pillanatok alatt káoszba tud torkollani az egész.
Na elolvastam. Nem állíthatom, hogy rossz volt, de ha nem az Ender/Shadow univerzumban játszódna a kutyát nem érdekelne cirka és jó okkal. Az egész könyv egy tucatscifi hangulatát idézi és ami nagyobb probléma önmagában egyszerűen nem állja meg a helyét, nem kerek történet. Gyakorlatilag egy fél könyv vagy felvezetője egy potenciális könyv sorozatnak, amit valaki aki nagyon termékeny és képes évi egy, de inkább két könyv megírására talán, ismétlem talán megengedhet magának, de OSC nem tartozik ezek közé.
Megint bőrlenyúzás érzésem volt kicsit, különösen Mazer Rackham pillanatnyi, de értelmetlen felbukkanása miatt.
Azt kell mondjam, az elmúlt 10 év munkássága alapján meglepődnék ha Orson Scott Card életében még egy igazán kiemelkedő könyvet produkálna.
És ha már ennyire átmentem negatívba, had említsem meg a filmet. Ugyanis aki nem tudná, rövidesen elkészül az Ender's Game film. Cirka két évtizede várok rá, erre rábizák a rendezést Gavin Hoodra, aki egyetlen nagy filmje az X-men: Wolverine alapján nem tudná magát kirendezi egy papírzacskóból. Viszont a szereposztás ígérete, meglátjuk mi lesz belőle.
Shadows in Flightért OSC nagyjából egy nyilvános korbácsolást érdemelne. Túl azon, hogy rövid, érdektelen, és hihetetlenül méltatlan le(nem)zárása a Shadow sorozatnak, még arcátlanul túl is van árazva, főleg a Kindle verzió.
A túlárazás úgy látom az Earth Unawarenél is fennáll, tartalmáról néhány nap múlva, ha rászántam végre magam, ami nem egyszer az előző után. Ami azt illeti, az előző kettő után, egyre növekszik bennem az érzés, hogy itt csak a bőrlenyúzás maradt, ötlet és igazi érdeklődés az író részéről nem. :(
Stratégákat és parancsnokokat akarnak, nem katonákat képezni.
Azaz tiszteket/főtiszteket. (Azért az kiderül, hogy nem lesz mindenki tábornok, aki ott végez...) Az is katona. Ha kizárólag főparancsnokokat képeznének, akkor oké lenne, de ha már vannak beosztottai és parancsnokai, akkor már van haszna a normál katonai kiképzésnek. Aminek az a lényege, hogy először is elvágjon a korábbi életedtől, elszigeteljen a társadalom többi részétől akkor is, ha fizikailag van kontaktusod más emberekkel (ez mondjuk az IF főparancsnokságán nem érdekes dolog...), másodszor valamiféle büszkeséget és elkülönültség-tudatot is kialakít bennük, ami a moráljuk szempontjából fontos dolog (mi, emberek, nem vagyunk robotok, fontos az is, hogy mit gondolunk magunkról), harmadrészt pedig a lehető legnagyobb fokú bizalmat építi ki más katonák felé. Tehát kell csapatszellem, hiszen vannak beosztottai, és felettesei is. Másképpen fogalmazva, a hagyományos tisztképzés elemeinek jelen kell lenniük az ottani kiképzés során, szerintem.
Amúgy én még azt nem értem, hogy az Ender által kitalált dolgok (pl. a Battle Room-ban nincs fel és le, ezért bármilyen irányba lehet állni) nem tűnnek olyan nagyon bonyolultnak. Tehát nekem úgy tűnik, hogy nem Ender volt ott a nagyon okos, hanem előtte volt mindenki fafejű. Nem?
Már megvettem néhány folytatást, bár pont a Shadow könyveket nem. De idővel biztos azok is sorra kerülnek. :)
Az Ender's Game nem éppen a komplexitása miatt lett népszerű. A karakterek, ahogy több történetszál is meglehetősen alap szinten mozog, meglehetősen kevés háttérrel szolgálva és sokszor érződik rajta, hogy egy eredeti rövid történet köré lett felépítve a könyv.
OSC eleve nem egy Peter F. Hamilton, aki ha nekiáll írni ezer oldal alatt meg sem áll (ráadásul szereti a teljesen összefüggő trilógiáka), az Ender's Game nem egy hosszú regény, így nem csoda ha elég egyenesen viszi végig a fő cselekményszálat, elhajlások vagy különösebb magyarázat nélkül.
Ha elolvasod a Shadow könyveket (aminek az első része az Ender's Game parallelje), ott más sokkal komplexebb sztorit és karaktereket kapsz. Nagyon sok mindenre fény derül, sokminden folytatódik és lezárásra kerül.
Ezekben a könyvekben, bár ki nem mondják soha, de az is nyilvánvalóan kitűnik, hogy Ender minden zsenialitása ellenére egy egyszerű fegyver volt, semmi más. Tökéletes hadvezér és stratéga, aki a legalkalmasabb volt az inváziós sereg irányítására. Igazából véletlen volt, hogy akkor találtak rá amikor még gyerekként tudták felhasználni. Ha a flotta 15 év múlva ért volna oda, akkor is őt használják, mert ő volt a legalkalmasabb.
Nem ő volt se a legintelligensebb, se a legjobb stratéga (Shadow sorozatból kiderül, hogy Bean fényévekkel verte mindkét szempontból), de egy tökéletes elegye volt ezeknek a képességeknek és annak a Je Ne Sais Quoinak ami alkalmassá tette a vezetésre. (Ez utóbbi hiányzott Beanből.) De ezen kívül semmi szerepe, ambíciója nincs Endernek. Elé raknak egy -katonai- problémát amit megold: tökéletes fegyver.
Az egész Battle School model igazából erre épül. Stratégákat és parancsnokokat akarnak, nem katonákat képezni. Nem érdekli őket a kiképzés, a fegyelem, csak a problémamegoldó készség és a parancsnoki hajlam. Legjobb példa erre a Battle Room, aminek nem az a célja, hogy zéró gravitációs csatákra képezzen ki, hiszen erre soha nem lesz szükség.
Évek óta nem olvastam egyébként a könyveket, most kénytelen leszek megint, hogy ennyit beszéltünk róla :)
Nekem tinédzserként nagyon tetszett, most a héten elolvastam angolul, és még mindig tetszik, de már nem annyira. Mondjuk én azért is szeretek sci-fit olvasni, mert közben egyfolytában jár az agyam, hogy ez így vajon lehetséges-e, vagy sem... és általában azért szoktam találni olyan érveket, hogy miért teljesen lehetetlen. :)
Az Ender sztori legnagyobb hibája szerintem, hogy nincs megmagyarázva rendesen, miért gyerekekkel vívatják meg a háborút. A legokosabb és legtapasztaltabb gyerek is butább és főleg sokkal-sokkal tapasztalatlanabb a legokosabb és legtapasztaltabb felnőtteknél, tehát így mindenképpen rosszabb hadvezér vezeti a seregeket. Pszichésen is sokkal nehezebb egy gyereknek engedelmeskedni (már ha a vezetettek tudják, hogy egy gyerek a parancsnokuk), és ezért aztán még nehezebb a dolog. És a valódi háborúkban sose okozott gondot az, hogy a felnőttek tisztában vannak a háború borzalmaival. Ugyanolyan kreatívak és ugyanakkor mégis empatikusak tudtak lenni (bár az empátia talán nem a legjobb szó, a lényeg, hogy a legjobb tábornokok azért el tudták képzelni, mit tenne az ellenfél helyzetében).
Aztán még vannak apróbb hibák. Ender zsenialitása pl. furcsa, mivel sokszor egyszerűnek tűnő dolgokra jön rá gyanúsan hirtelen, és hihetetlen, hogy előtte vagy tíz generációnyi legtehetségesebb gyerek nem jött rá azokra a trükkökre. Ender pl. ha jól értem egyedül fedezi fel az Auftragstaktikot (na jó, néhány parancsnok már előtte is kapisgálta a dolgot), ahelyett, hogy azt a gyerekeknek megtanítanák, és a megtanított ismeretek használatára tanítanák őket a battle room-ban.
Olyan ez kicsit, mintha a vízben tehetséget mutató gyerekeket bedobnának a mélyvízbe, hogy tanuljanak meg úszni, és ússzanak minél gyorsabban, majd pedig versenyeken mérnék, hogy ki tudott magától gyorsabb úszóvá válni. Nyilván lennének, akik maguktól kitalálnák a modern úszásnemek hatékonyabb változatait, talán néhány generáció alatt még Johnny Weissmüller stílusánál is továbblépnének, de hát nem lenne egyszerűbb megtanítani nekik a jó úszásnemet, és aztán azt gyakoroltatni?
Aztán az előszóban OSC lekicsinyli az alaki kiképzést, mondván meglepően sok időt pazarolnak arra a modern hadseregek, holott az alaki kiképzés értelme, hogy pszichésen megtörje, majd a saját képére formálja a katonákat, akiknek ettől kezdve már a viselkedésén is látszik, hogy ők katonák ("katonás" járásuk, mozdulataik vannak, "katonásan" beszélnek, stb.), és a battle school-ban sem volt túl sok jele annak. Holott ez nyilván része lenne akármilyen hatékony katonai programnak.
Meg még van egy rakás hasonló dolog.
Na mindegy, én ha sci-fit olvasok, vagy nézek, mindig ilyeneken agyalok. :)
Pár napja megtaláltam a neten az "Ender In Exile" hangoskönyvet, most értem a végére. (Az összes többi Ender/Bean könyv már rég megvolt.) Érdekes, hogy az ég világon semmi pluszt nem ad a történethez vagy a karakterekhez, mégis nagyon élveztem. Na mindegy azzal vigasztalom magam, hogy ez mégiscsak jobb mint "Barátok közt"-et nézni minden nap:)
a children of the mind nem is jelent meg magyarul amúgy szerintem nem egy nagy durranás, kb. olyan mint a xenocide utolsó harmada, elég erőltetett, és ráadásul pont ott van vége, ahol kezdene érdekes lenni :(
Sziasztok! Nemrég véletlenül a kezembe került a Végjáték, marhára tetszett, de sejtelmem sem volt, h. van folytatása is.. Most, h. tudom, jó volna elolvasni:) Valaki írta, h. fent van neten, de így elsőre nem találtam. Dobjon már egy mailt pls, aki tudja hol keressem! Köszi!
Tudom, hogy már rég hirdetted, de nagyon örülnék ha tudnál segíteni megszerezni a végjáték 3-at, holtak szószólója 2-öt Orson Scott Card-tól, bármilyen verzió érdekel.
Az Ender's Shadow hangoskönyv végén van egy 12 perces OSC monológ a film tervről. Három fő nehézséget sorol fel: 1. A megelőző reménybeli producerek Enderből 16 évest akartak csinálni - egy kamasz-szerelmi szál kedvéért. 2. 8-10 kiválló gyerekszínész kellene, akik között Endernek kell a legfiatalabbnak látszania - persze Beant kivéve. OSC a 2003-as P.J.Hogan által rendezett Peter Pan előtt nem látott olyan amerikai filmet, amiben kettőnél több jó gyerek-alakítás lett volna, ezért nem hitte el, hogy lehetséges. 3. Nagyon nehéz filmen visszaadni Ender belső monlógjait. Aztán kapott egy ötletet: Ha egybeírja az Ender's Game - Ender's Shadow sztorit, akkor kettejük "testbeszéd dialógusai" sokat elmondhatnak gondolataikról. Ezen dolgozik most.
Hat ez fellelkesitene, ha ugyanaz a "script jol halad" szoveg nem hangzott volna el ugy ket (vagy mar nem is tudom kovetni mennyi) eve. Es meg ott sem tartanak hogy akar a scriptirasnak lenne kituzott hatarideje amihez barmi mast lehetne igazitani.
Mivel igy áll a dologhoz, nem csoda, hogy nem halad a dolog...
"Those of you who know my work at all know about Ender's Game. I jealously protected the movie rights to Ender's Game so that it would not be filmed until it could be done right. I knew what kind of movie it had to be, and I tried to keep it away from directors, writers, and studios who would try to turn it into the kind of movie they think of as "sci-fi." "
Hat ez fellelkesitene, ha ugyanaz a "script jol halad" szoveg nem hangzott volna el ugy ket (vagy mar nem is tudom kovetni mennyi) eve. Es meg ott sem tartanak hogy akar a scriptirasnak lenne kituzott hatarideje amihez barmi mast lehetne igazitani.
Movie Update - March 22, 2006 Warner Brothers and Orson Scott Card extended option on Ender's Game and Ender's Shadow
In an exciting new development, Warner Brothers and Orson Scott Card have extended their option on the film version of Ender's Game and Ender's Shadow, with Card himself writing a new draft of the screenplay.
Work on the script is progressing well. Card continues to work with his partners in Taleswapper and Chartoff Productions, where Lynn Hendee continues to be the lead producer on the project. At Warner Brothers, Lynn Harris is the executive in charge of the Ender movie.
"Lynn Harris is the reason this project is going forward," says Card. "She understands the story and has already made strong contributions to the shape of the new draft. I believe we'll end up with a script that can be made into a great movie, commercially and artistically."
Don't ask about dates or casting, though. Card says, "There can't be a schedule of any kind until there's a script. And we can't cast the kids till we have a schedule, since they have a way of growing older as the months and years go by. If and when we settle on a viable script and get a working schedule, THEN you'll see announcements about timing and casting."
Tavaly nyár végén jelent meg az Advent Rising című játék (egy trilógia első része), aminek a keret/háttértörténetét részben OSC írta.
A történet lényege annyi, hogy az emberiség (a jelek szerint) valamikor a ködbe vesző múltban effektíve kihalt, egyetlen kolónia maradt fenn valahol az űrben, mindentől messze. Aztán egyszer csak gyors egymásutánban beállít két idegen faj is: az egyik arról tájékoztatja az embereket, hogy ők valami ősi, kvázi-mindenható faj leszármazottjai, és galaxis-szerte sokan istenként tisztelik és régóta keresik őket, kivéve a Seeker néven is futó n'kull-okat, akik viszont felesküdtek a földiek teljes kiirtására.
A másik, pár órával később befutó faj pedig maguk a Seekerek, akik azzal a lendülettel le is tarolják a kolóniát.
Mi persze túléljük az akciót, és az elsőként érkező aureliaiak oltalma alatt elindulunk kideríteni, mi is ez az egész isten-dolog, és a kezdeti szkepticizmus után kénytelenek leszünk belátni, hogy több van benne annál, mint amennyit gondoltunk volna.
Maga a játék annyira nem eget rengető, eléggé konzol-feelingje van (és kicsit fura, mikor néha 15-20 másodpercenként kapcsolgat ide-oda az interaktív részek, meg a pre-renderelt átvezető mozik között, amik egyébként a teljes cucc kb háromnegyedét teszik ki), de van benne pár jó ötlet, a hangulata nagyon jó, a zenéje meg egyszerűen zseniális.
