Nofene, van itt egy cikk, amivel nagyon egyet lehet érteni, függetlenül attól, mit gondtok magáról a projektről.
A híd túl messze van
NSZ • 2003. december 17. • Szerző: N. Kósa Judit
Száz évvel ezelőtt hónapokon át a tervezett Erzsébet királyné-emlékmű lázában égett az építészszakma. Monumentális, többszintes szentélyrendszereket álmodtak a mesterek a budai Várhegy oldalába, könnyű kézzel elradírozva a Sándor-palotát. Négy évtizeddel később a pesti Belváros képét változtatták volna meg ugyanilyen lendülettel, amikor új városházát terveztek a Károly körútra. A győztes rajzok robusztus toronyházat mutatnak. Ezekből a tervekből nem lett semmi. Ahogy nem született meg a Margitszigeti felhőkarcoló, a Dózsa György úti Nemzeti Színház és a lágymányosi BNV sem, hasonlóképp sikeres tervpályázatok után.
A Duna belvárosi szakaszára szánt gyaloghíd viszont a jelek szerint úgy marad puszta ötlet, hogy még csak nem is vitatkoztunk róla. Az elképzelés még azelőtt megbukik, hogy megszületett volna. Áldozatul esik annak az immár tizenkét éve érzékelhető koncepciótlanságnak, amelynek következtében a fővárost rég nem a szakmai véleményekből táplálkozó politikai akarat, hanem kizárólag a pénzzel bírók gazdasági érdeke alakítja. Egyszerűbben fogalmazva: miközben a döntéshozók energiája arra megy el, hogy megmondják, mit nem akarnak, jószerével mindenki azt épít, amit nem szégyell.
E pillanatban talán csak egy jós tudná megmondani, megvalósítható-e a dunai gyaloghíd. Van-e rá szükség és tényleg szerezhető-e rá vállalkozói tőke; valóban segíthet-e egy ilyen alkotás a városi közterek felélesztésében, a mindinkább elidegenedő Belváros életre lehelésében; elviseli-e a hangsúlyos építményt a Világörökségként számon tartott dunai panoráma, nem akadályozza-e a híd a hajózást. Néhány kérdés a több tucatból, amelyet meg kellene válaszolni. Hatásvizsgálatok és az eredmények ismeretében esetleg kiírandó tervpályázat helyett azonban csak annyi történt, hogy az illetékesek megmondták, mindezt miért nem lehet. Mert nincs rá, nem viseli el és akadályozza.
Különösen tanulságos az a hivatali eljárási rend, amelyben az ötlet hamvába holt. Hiszen tulajdonképpen azt sem lehet megmondani, kire is tartozik egy ilyen gyaloghíd dolga. Az ötletgazda ezért a kormányhoz fordult, és a Miniszterelnöki Hivatalnál kötött ki. Az ottani bizonytalankodást látatlanban leírhatja a kabinet másfél éves teljesítményén edződött újságolvasó: hogy szabad-e ilyen merészet álmodni, és mi vár ránk, ha ezzel előrukkolunk. A szakértőként bevont főváros kategorikus nemje aztán el is döntötte a kérdést.
Ismétlem, nem tudom, hogy megvalósítható-e a gyaloghíd, és egyáltalán, eljött-e már az idő, amikor az ország fővárosa végre megrázhatja magát, és a szerencsésen megóvott örökségből meg az évtizedes kényszerek következményeiből összeállt formáját új alkotásokkal igazíthatja hozzá a XXI. századhoz. Egy dolog azonban biztos: ha a kormány és a városvezetés a jövőben is így intézi az ügyeket, nagy tettekre aligha kerül sor.
A gyaloghíd kálváriája arra persze mindenképp alkalmas volt, hogy ismét rávilágítson: Budapest fejlődésének záloga csak a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felélesztése lehet. Az a hivatal, amely a városegyesítéstől a második világháború végéig a városfejlesztés minden fontos kérdésében döntött, éppen azért volt hatékony, mert két egyenrangú fél, a kormány és a város vezetése alkotta. Így született meg négy Duna-híd, a körutak rendszere, az Andrássy út és a Liget, így írattak ki és bíráltattak el a sok tanulsággal szolgáló tervpályázatok. Az FKT hiánya különösen azóta fájó, amióta Budapest huszonhárom önálló városállamra szakadt, és riasztó kuszaságba süllyedt. Ma a kerületek szinte egymás rovására gyarapodnak, a fölöttük trónoló fővárosnak meg csak fásult nemekre telik.
Egyelőre semmi jele annak, hogy a kormány – elődei hibáját is korrigálandó – legalább megkezdené a főváros újraegyesítésének előkészítését. Pedig az első lépésen nem kellene sokat gondolkodni: kezdetnek elég a Közmunkatanács feltámasztása. Onnan a gyaloghíd ügye is menne a maga rendes útján.
Már egy jóidejű kívülálló vagyok pesti ügyekben. De megkérdezném a topiktársakat, melyikük és az utóbbi 5-10 évben hányszor ment át bármelyik fővárosi hídon gyalog? Nekem inkább egy olyan északi Duna-híd kellene, amelyik jó messze elkerüli a fővárost.
Nos, ez az egész terv, úgy ahogy van, irreális, ronda, és baromira nem is illik oda! A kinézetében ez, hogy meggörbítik, és ezeket a hatalmas oszlopokat is odateszik, belelógatva a budai panorámába, az eleve nagyon ocsmány! Az, hogy a gyalogosoknak jó lehet, az még talán elmegy, de az, hogy a budai oldalon nem vezet sehová, csak a használaton kívüli, lepusztult várbazárhoz, ahonnan még egy rendes feljáró sincs a Várba, hát ennek nincs sok értelme. De ami a legundorítóbb az egészben, az ez, hogy vendéglátóipari formációkkal és más boltokkal rakják tele. A "más boltok" minden bizonnyal szuvenyíresek, régiségesek, esetleg fukszosok lehetnek, minden, amivel a külföldieket lehet kopasztani... de ez max csak néhány embernek lesz haszon, aki így fosztja ki a palimadár turistákat. A vendéglátósok esetében dettó. Nem akarok kedves Uránusz embertárs zsebében kutakodni, de biztosan tehetős ember lehet, ha akár egyetlen italt is meg tudna engedni magának és kedvesének egy ilyen helyen, nemhogy egy egész vacsorát. Mert hogy ez is csak erről szólna, az biztos. Lehet, hogy egy-két külföldi verhetné ott a pénzét, de amúgy egy nagyratörő, haszontalan izé ez az egész, jó is, hogy leszavazták. Egy kis gyalogoshíd, olyan mint Salzburgban, vagy a frankfurti Eiserner Steg, olyan jó lehet, de csak úgy nem hivalkodóan, és inkább valahova a Kossuth-híd helyére... de vannak ennél jóval fontosabb dolgok is itt Pesten, az így is van!
Nofene, akárcsak a Nemzeti Színház, meg minden más, amihez a politikusok hozzányúlnak.
Mit szólnál, ha egyszerre két gyaloghidat építene az ország, egyet Budapesten, egyet Debrecenben? (Ha ott nincs folyó, csináljunk azt is! Világszerte bevált, hogy a város közepén van valami víz. A szökőkút nem elég, különben meg abba is sikerült politikát vinni.)
Az É-i M0-ás hídra igennel szavazok!!!!:))))... csak sajnos arra kevés elvtárs jár:((((((((, habár úgy hallom, hogy Szentendre egyre népszerűbb lesz:)))))
Nofene, oszt alább még volt, aki megkérdezte, miért van ez a topik a politicában. :-)
Lényeglátónak áthidaló megoldásként javaslom: építsék meg csak a budai felét, akkor a prolik csak csónakkal bírnak átmenni. Úgy az ostoba, fityiszszavazó belbudai úriasszonyok is kielégüléshez jutnának olykor legalább.
A 3. ponthoz-
Lehetetlen... még 1 napra is, nem még hogy majd végleg....
:(
Ez a randa (bemutatott) terv valóban nem kell!
De: egy szerényebb és a képbe illő kisebb sétálóhíd ötlete viszont talán... mondom a képbe illő... vagyis ha a Dunakorzót összeköthetnénk az újjáépülő Várbazárral és fel a Várba gyalog sétálva na ez teccene... lásd a firenzei "öreg-hidat"...
:)
Na ja, de a külvárossal nem lehet villogni. A buta Orbánék képesek voltak egy lepukkant gyár belsőudvarából nemzetközi különdíjas kultúrcentrumot építeni, ahelyett, hogy vmi látványos xart nyomtak volna a belvárosba (parlamenti jégpálya, műplázs, pontonhíd, függőhíd, házcsomagolás, stb.), hát való az ilyen élhetetleneknek a politika?;)
1. Szavazatszerző ötlet (célcsoport: a dzsoggingban flangáló prolik)
(plusz egy kis komplexus is bevillan a Mária Valéria-hidat újjáéppítettő Orbánnal szemben)
2. Nézd meg a tervet. Test- és tájidegen. Hatékonyabban aligha lehetne megzavarni a vár-panorámát. Tisztára mint a belógó trolivezetékek.
Amúgy pedig a budapesti hidaknak megvan a maguk távolsági ritmusa, amit tilos megtörni.
3. Ha gyaloghíd kell, akkor tessék sétálóutcává alakítani a Lánchidat. Amúgy is: éppen hogy az a magyar Károly-híd.
Szavazatom tehát egyértelmű NEM.
PS: Feltűnési viszgetegségben szenvedő építészeinknek és fővárosunkat newyorkizálni kívánó publicistáinknak (pl. legutóbb parakovácsimre) ajánlom a külvárost, amely a fölös szellemi energiák levezetésére sokkal alkalmasabb terep, mint a történelmi arculatában már így is veszélyeztetett Belváros.
De a Hősök tere se térült meg közvetlenül, oszt egyszer valaki mégiscsak beleölte a sok pénzt Ez így van, de mondjuk a Hősök tere építése +/- 5-10 évben az Andrássy út, a nagykörút, a parlament és környéke, a Keleti- és a Nyugati Pályaudvar, a kisföldalatti, az egész városliget, az Erzsébet- és a Szabadság-híd és úgy általában az egész pesti belváros fele (ha nem nagyobb része) szintén felépült. Az utóbbi években max. a pláza-, iroda- és hipermarket építés megy ebben az ütemben, pedig nem csak abban voltunk lemaradva.
Nem tudom, mennyire lehet 50%-ban parkosítani egy 30*30 m-es lyukat:) A zöld tető nyilván megoldható. De nem biztos, hogy erre kellene alapozni a budapesti növényvilágot, hiszen óriási rekultiválatlan barnaövezet húzódik a belváros és az alvóvárosok között.
Tehát a legnyomósabb érv az, hogy másnak is van már gyaloghídja. (Apucika, anyucika, én is kéjek egyet, mindenkinek van a zoviba! Ja, és fejhőkajcojókat is akajok!). A második legnyomósabb, hogy Horn Gábor szeretne nyomot hagyni a városképen, ha már egyszer jó eséllyel a történelem szemétdombján végzi, legalább egy Dunán átívelő plázát hagyjon a könnyező utókorra. Mi a fenétől merész és újszerű terv mások ötlettelen majmolása kelet-európai igénytelenséggel súlyosbítva?:-o
Ráadásul ki a fene szorul rá a hidakkal legsűrűbben ellátott Duna szakaszon egy gyaloghídra?:-o
Közben kitalálták, hogy az Óbudai gázgyár helyén épül fel Bp legnagyobb kultúrcentruma, ahol aztán se híd, se utak, semmi sincs.
Közben épül a déli városrész Pesten és Budán egyaránt, annak legalább nem zavarja a látképét egy XXI. századi gyaloghíd.
Közben vagy 100 db bombatelek virít a belvárosban, egész negyedek állnak az összeomlás szélén, a tömegközlekedés lepusztult, az autós ellehetetlenült, az utcák, terek kosztól, ürüléktől, hajléktalanoktól bűzlenek és ragadnak, ritka az olyan terület, ahol nem akadályverseny a gyalogos közlekedés, Esztergomtól délre az Árpád-híd az első állandó dunai átkelő, de nyilvánvaló, hogy legjobban a vár alá függesztett új pláza kell a városnak, mind esztétikailag, mind funkcionálisan.
És még merész és újszerű is lenne, elvégre már sok helyen van ilyen.
Oké.
Gyalogoshíd volt ez is: a csatlakozást népszerűsítette márciusban az Európa híd (kép: Népszabadság – Gárdi Balázs)
A Városháza nem akar gyalogoshidat – olvasom az újságomban. Én meg akarok – és remélem, hogy ezt meg a Városházán olvassák.
Eddig tehát döntetlenre állnánk.
Remélem, az én akaratom mellett döntenek végül is az érvek és a józan ész. Annál is jobban remélem, mert úgy hiszem, nem állok egyedül, sőt mi, akik szeretnénk, hogy Budapest is büszkélkedhessen egy gyalogoshíddal, lényegesen többen vagyunk, mint a Városháza teljes létszáma, képviselőkkel, alkalmazottakkal együtt.
Az ötlet nem új. Lehet, hogy ez a baj vele. Mint Vajda Pál főpolgármester-helyettes nem felejti el felidézni, elképzelt már gyalogoshidat Orbán Viktor is. Na és? Orbán Viktornak is lehettek jó gondolatai. Most Horn Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal koalíciós államtitkára melegítette föl az elképzelést, és Bojár Iván András építész letette az asztalra a terveket. A Városháza élből utasította el. Nem értem.
Engem, s gondolom, számos budapesti embert egyáltalán nem az izgat, hogy ki, melyik párt korifeusa igyekszik majd politikai tőkét kovácsolni egy jó ötletből, hanem hogy gazdagodik-e a városom, amivel egyben az életformánk, közérzetünk is javulhat.
Különösen nem értem az ötlet elvetését, hogy kiderül: az új híd az államnak és a fővárosnak egyetlen fillérjébe sem kerülne. Ezzel szemben tulajdoni hányadot szerezhetne benne a főváros. Sőt a kétszintesre tervezett híd 4500 négyzetméternyi felületét bérbe adhatnák, amiből komoly bevételhez lehetne jutni.
Ember legyen a talpán, aki nekem ezek után megmagyarázza, mi szól a Vigadó tér és a Várkert Bazár közé tervezett gyalogoshíd ellen.
Persze ami nincs, arról lehet legyintve és lesajnálva beszélni. Mi a legerősebb érv? Városképi kérdésekben a szakmai vélemény a meghatározó. Elfogadom. De nem hiszem, hogy létezik olyan építész, aki Budapest városképének teljes felborítása árán tervezne hidat. Arról nem beszélve, hogy Budapesthez hasonló, ha nem régebbi városokban is építettek a közelmúltban gyalogoshidat. Párizs, London, Dublin igazán nem marad el a magyar főváros mögött, ha történelmi környezetet, több évszázados városképet, mindezekhez kötődő szokásokat, kultúrát keresünk a Szajna, a Temze vagy a Shannon partján. Ma mindhárom városban gyalogoshídon is átsétálhatunk a folyó egyik partjáról a másikra. Prágát most azért nem említem, mert ők örökölték a világhírű Károly hidat, ellentétben a fent említett fővárosokkal, amelyekben nem féltek új, modern gyalogoshidat húzni a folyójuk fölé.
Azt meg végképp érthetetlen okoskodásnak tartom, hogy azért nem kell gyalogoshíd, mert hiányzik az északi és a déli átkelő, valamint felújításra vár a Margit híd is. Ez mind igaz. De már említettem: a gyalogoshíd egyetlen fillérjébe sem kerülne a városnak és az államnak.
Arról nem is beszélve, hogy vagyunk jó néhányan, akik szeretünk gyalog mászkálni a városban. Gyalog bizon’ – ahogy mondja Arany János, és – akárcsak ő – mi is látunk közben ”sok kevély fogatot” – amelyekben ott szívják a kipufogógázt a hidat ellenző hetyke urak.
Nofene, ez a dolog tényleg elhalni látszik. Pedig, szvsz, ez is van olyan fontos, mint pár tucat balhés tüntető...
Na, azért még bekopizom az uccsó Index-anyagot. :-(
A kormányt is megjárta a gyaloghíd-terv
Index
2003. december 3., szerda 16:37
Politikai pártfogóként állt a MeH koordinációs államtitkársága a Várkert és a Vigadó tér közé tervezett gyaloghíd ötlete mellé. Bojár Iván András a koncepció készítõje egy évekkel korábban kitalált ötletéhez keresett politikai támogatókat. Horn Gábor segédkezett az elgondolás "informális megfuttatásában", így a koncepció a kormányhoz és a fõvárosi városházára is elkerült.
A pontonhíd sikerén felbuzdulva kereste meg Bojár Iván András mûvészettörténész korábbi ötletével Horn Gábort, a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárát. Bojár az EU-csatlakozás jelképeként is értelmezhetõ új gyalogos Duna-híd koncepciójához keresett támogatót.
Belefutottak
Az Index információi szerint a politikai pártfogóként felkért Horn segítségével az elmúlt hónapokban több helyen is "megfuttatták" a koncepciót, amelyet látványtervekkel együtt az államtitkárság segítségével egy füzetben foglaltak össze. A kormányülésen is bemutatták a tervezetet, és úgy tudjuk, nagy tetszéssel fogadták a kabinet tagjai. A fõvárosi hivatalos szerveknél azonban nem fogadták jól a belvárosi városképet jelentõsen átformáló tervezetet. A budapesti tervtanács három hete foglalkozott a koncepcióval. Schneller István fõépítész az Erzsébet és a Lánchíd közötti szakasz egységét és a Vár környékének szimbolikus építményeit féltve utasította el a tervet.
Politikai szándékot keresnek
Bojár szerint azonban az általa felvetett elképzelés sokkal komplexebb annál, hogy a fõépítész pusztán építészeti szempontokat figyelembe véve elutasítsa. Az Indexnek nyilatkozva hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a füzetbe került látványtervek nem egy konkrét tervet képviselnek, csupán a társadalmi, turisztikai szempontból fontos ötlet illusztrálására készültek, hogy azt a politikusok is maguk elõtt láthassák. Bojár szerint, ha volna sok európai város vezetéséhez hasonlóan Budapesten is politikai szándék egy jelképszerû, modern beruházáshoz, akkor azt egy nemzetközi pályázat segítségével kellene megterveztetni.
A fõvárosnál, az ügyben illetékes fõépítészt szerdán az Index nem tudta utolérni, munkatársai szerint azonban csütörtökön már megszólal az elképzelésekkel kapcsolatban.
Nofene, szvsz az Időkereket is meg kellett volna csinálni, és a gyaloghíd is jó ötlet. Persze nem váltja ki az északi közuti hidat, és közvetlenül nem is fog megtérülni. De a Hősök tere se térült meg közvetlenül, oszt egyszer valaki mégiscsak beleölte a sok pénzt, meg azóta is időnként nekidurálják magukat a felujításnak.
Írjanak ki nyilvános pályázatot egy gyaloghídra, és állítsák ki a beérkezett terveket!
Ezt már tervezik éppen Újpest-Megyer és valahol a Luppa sziget körül jön át Békás-Budakalász felé így kötik össze a 11-est és a Váci újat-régit...
:)
Ezt talán még megérjük, ez kb olyan Árpád híd nagyságú lesz ahogy hallottam félfüllel...
:)
Magzati halált halt az egész híd ügye...
Sajnos semmi nem lesz belőle, semmilyen se is nem lesz!!!Se szép és városképbe illő (kicsit olcsóbb kivitelű) se szimpla, se dupla, se hajlított se egyenes...se felfelé törekvő stb. stb. szóval nem lesz sétafikálás benzinbűz nélkül a Dunán...
:(
Ezt mondták illetékesék.
:(
Talán 100 év múlva utolérjük a kb.500 éves firenzei sétálós-hidat...
