Asszongya, hogy eddig 3 év alatt nem hagytak jóvá annyi SAPHARD pályázatot, mint a hivatal dolgozóinak 30 %-a::)))
40 milliárd forint ül a kasszába évek óta kiosztatlanul, mondjuk az évi agrárkölcségvetés vagy olyan 20 %-a.
Kicsit utánanéztem a pályázat író cégeknek, ugy a pályázat értékének 8 %-áért írnak egy pályázatot.
Egy közepesen jelentős összeg után, mondjuk 180 millió forint, ugy 15 milla egy pályázat megírása, no ezt pont ugyanugy és annyi munkával lehet megírni, mint egy 1 milliós pályázatot.::)))
Az írást is támogattya a SAPHARD 50%-ban, ami azt jelenti, hogy a támogatás összegének, ami ugye 50%, az effektiv beruházónak csupán 45 % körül marad.
Nem egy rossz üzlet ez az EU::))
Egyébként szédületes mértékben vágják ki az állományt, hál istennek a disznókat is, de igazán a tehenek az igazán nehezen pótolható áldozatok.
Gondolj bele, hogy 100 %-al drágább a szemestakarmány mint tavaly, szálas meg nincsen is és most még minden olcsónak számit a tavaszi árakhoz képest.
Miközben 1.1 Euró ejrópában meg a világban, ahol olcsobb a takarmány, itthon ugy 220 ft körül van.
Szóval annyit Raskóhoz, hogy azt pontoisan lehet tudni, hogy mi lesz az EU-ba, amit nem lehet tudni mi is lesz addig, erről kissé kevés cikk jelenik meg::))
Az EU csatlakozás napjának közeledtével egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az agrártárcának idáig igencsak hozzávetőleges adatai voltak a mezőgazdasági vállalkozókról, legyen szó gazdaságuk méretéről, földjeikről, vagy állataikról. Erről tanúskodik a minap közzétett hír is, miszerint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz az első körben kiküldött 263 ezer regisztrációs adatlapból csak 193 ezer érkezett vissza. Közel 70 ezer gazda tehát már a csatlakozás előtt "eltűnt" a termelésből. Ez egyenlő az Agrárintervenciós Központ által nemzeti támogatás-folyósítás céljából már évekkel ezelőtt nyilvántartásba vett gazdalétszám negyedével. Az MVH-t, pontosabban a Földművelésügyi Minisztériumot hamarosan újabb meglepetés fogja érni, mivel az EU-s normák szerinti regisztráció második ütemében az állattartók kerülnek sorra. Létszámuk az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) nyilvántartása szerint meghaladja a 400 ezret.
Hogy valójában hányan vannak, és közülük mennyien kívánják regisztráltatni magukat, néhány héten belül kiderül, de már most valószínűnek látszik, hogy a végleges gazdaregiszterben számuk ennél jóval kevesebb lesz. Minden okom megvan e feltételezésre, mert a magyar agrárstatisztikai adat-gyűjtés és szolgáltatás enyhén szólva hiányos és sajnos megbízhatatlan. Ahány hivatal és szervezet, annyi szám kering a levegőben a termelők számáról, az ültetvényekről, vagy az állatállomány nagyságáról. Hogy mire alapozom állításomat? Például arra a hírre, mely szerint az agrártárca által 27 ezerre "saccolt" tehenet tartó gazdával szemben 2003 őszén csak 7808-at számlált össze a Tej Terméktanács. A 2000-es Általános Mezőgazdasági Összeírás idején még húszezernél többen voltak, de mára többségük abbahagyta a tejtermelést. Persze az is lehet, hogy tovább "háztájiznak", csak különböző megfontolásból nem akarják, hogy nyilvántartottak legyenek. Teszik ezt annak ellenére, hogy tudniuk kellene: a tejtermelők az unión belül a kiváltságosok táborába tartoznak. Az Európai Unió tejtermelői védett környezetben dolgozhatnak: Kvótájuk erejéig magas áron és garantáltan értékesíthetik terméküket, emellett különböző jogcímeken még egy halom támogatásban is részesülnek. A honi tejesgazdák ennyire ostobák lennének, vagy ennyire megéri nekik kívül maradni az ellenőrzött termelői körön? Sokan hajlanak ez utóbbi vélekedésre, mert való igaz, jelenleg velük együtt az agrártermelők tízezreinek nem kell jövedelemadót, társadalombiztosítási járulékot és más közterhet fizetnie, ráadásul termékei kisebb-nagyobb hányadát számla, minőség és eredet tanúsítvány nélkül időtlen idők óta szabadon értékesíthetik. Olyan kistermelői kiváltságokról van szó mely még az előző rendszerben keletkezett, amelyhez azóta sem mert hozzányúlni senki. Sőt az eddigi kormányok - bal- és jobboldali egyaránt - igyekeztek e téren újabb és újabb kedvezményeket adni, az adómentes jövedelemhatárokat megemelni, csak hogy a vidék választópolgárai kedvében járjanak. Úgy, mint azok a szülők, akik azonnal játékot vesznek, vagy pénzt dugnak gyermekük zsebébe, ha követelődzik, sír vagy nyafog. Pedig ezzel leginkább ártanak neki, félre nevelik és elkényeztetik fiaikat, akiket emiatt sok keserűség és csalódás érhet majd, mert nem megfelelően készítették fel őket a nagybetűs életre.
nt szinte kizárt, hogy a magyar mezőgazdaság jövő májusra alkalmas lesz a közösségi pénzek fogadására.
Az agrártárca vezetői és a kormánytagok bíznak a lehetetlenben. Sokszázezer gazda és mezőgazdasági vállalkozás nevében őszintén kívánom, hogy igazuk legyen és sikerüljön időre felállítani az uniós követelményeknek megfelelő intézményrendszert. Reménykedésre ad okot, hogy az utóbbi hónapokban több, a végső sikerhez nélkülözhetetlen előfeltétel teljesült. Július elsejével létrejött a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, amely az összes uniós mezőgazdasági és vidékfejlesztési célú támogatások folyósítására és felhasználásának ellenőrzésére hivatott szervezet lesz 2004 májusától kezdődően. Októberben elkészült a mezőgazdasági parcella-azonosító (MePAR) rendszer, mely a földalapú támogatások kifizetésének nélkülözhetetlen eszköze. Tavaszra megbízható és pontos lesz a gazda-nyilvántartási rendszer is - nyilatkozta napokban az agrárminiszter, aki úgy véli, a tárca behozta már az előző kormánytól örökölt súlyos lemaradást, sőt szerinte néhány területen, mint például a MePAR kiépítésében, illetve alkalmazásában előbbre tartunk a tagjelöltek többségénél.
De térjünk vissza a nagykorúvá váláshoz. Mit jelent majd ez a gyakorlatban? Többek között azt, hogy az Európai Unió a Közös Agrárpolitika rendszerén belül a legkisebb méretű termelést is az árutermelő mezőgazdaság részének, a normál piaci rendszerhez tartozónak tekinti. A mezőgazdasági piacok működésére és a támogatások felhasználására vonatkozó szabályokat is ennek szellemében alakította ki. Nincs tehát megkülönböztetés kicsi és nagy között sem a garantált árakban, sem a támogatások mértékében, de a támogatások felhasználásának ellenőrzését illetően sem. A jogosulatlanul felvett támogatások után járó büntetés is arányos. Például, ha egy kisgazdaság, amely kereken 3 hektár után járó közvetlen támogatásra jogosult, 3%-kal nagyobb területre (0,09 ha!) nyújtja be kérelmét s egy ellenőrzés során rajtakapják, a támogatás teljes összegét vissza kell fizetnie, ugyanúgy mint egy háromezer hektáros nagybirtoknak, ha jogosulatlan igénye 90 hektárnál nagyobb. 10%-nál nagyobb "tévedés" esetén pedig mindegyikük 2 évre kizárná magát mindennemű uniós támogatásból. Az Európai Unió e téren - éppen egyes tagországokban (Olaszország) tapasztalt sorozatos visszaélések okán - biztosan nem lesz elnéző az újonnan csatlakozókkal szemben. Nos ehhez a szigorúsághoz a magyar termelők egyáltalán nincsenek hozzászokva. A nemzeti támogatások ellenőrzése eddig igencsak nagyvonalú volt, tudomásom szerint visszafizetésre alig akadt példa. A "holt lelkek" 70 ezres tábora is sejtetni engedi, hogy sokan éveken keresztül jogosulatlanul vettek fel földalapú támogatásokat strómanok segítségével.
Az Európai Unió tehát a Közös Agrárpolitikát egységes egésznek tekinti, amelyen belül nem különböztet meg szociális célú és professzionális mezőgazdálkodást. Egyáltalán súlyos tévedés azt hinni, hogy az Unió mezőgazdasági politikája szociálisan érzékeny. Ha valaki alaposan áttanulmányozza az EU mezőgazdaságot és a vidéket érintő támogatási programjait, hamar rájön arra, hogy az ottani támogatási rendszerek egyértelműen az átlagosnál nagyobb földterülettel rendelkező gazdaságoknak kedveznek, az úgynevezett "háztájizó" kistermelő sorsával a jövőben sem kívánnak igazán törődni. Nem lesz ez másképp a mi csatlakozásunk után sem. A nálunk tipikusan kistermelői tevékenységnek tartott sertéshizlalás, kacsa, liba és más aprójószág nevelése semmiféle közvetlen támogatásban sem részesül majd 2004 májusától. Az Európai Unió azt sem engedi meg, hogy e tevékenységeket legalább nemzeti forrásból támogathassuk, mint tesszük azt jelenleg is. Ennek a szociális szempontból mindenképpen kifogásolható magatartásnak az egyik következménye az lesz, hogy az állattenyésztéssel foglalkozó magyar kistermelők százezrei jutnak rövid időn belül csődbe, illetve szorulnak ki a megélhetésükhöz oly fontos árutermelésből. Az MVH még most is abban bízik, hogy legalább 500 ezer kistermelőt és mintegy 10 ezer agrárvállalkozást sikerül a Közös Agrárpolitika intézményrendszeréhez kapcsolnia, azaz legalább annyian hozzájutnak majd a hőn áhított brüsszeli támogatásokhoz. Ez a szám már így is csak alig több mint fele a 2000-ben összeírt 940 ezer mezőgazdasági tevékenységet folytató falusi háztartásnak, de félek, hogy ha a gazdák rádöbbennek arra, hogy milyen verseny vár rájuk a belépés után s hogy mily kevés támogatást kapnak majd, amihez iszonyú bürokrácia párosul, akkor a végső létszám valahol 300 ezer körül megáll. Így már a belépés előtt bizonyossá válik, hogy többszázezer mezőgazdasági kistermelő a csatlakozás vesztesének fogja érezni magát. Ki és milyen ígéretekkel fogja a csalódottak táborát maga mellé állítani? Tisztelt kormány, nem kellene sorsukkal, jövőjükkel komolyabban foglalkozni?
Raskó György, mezőgazdasági szakértő
KIEMELÉS:Ki és milyen ígéretekkel fogja a mezőgazdaságból élő csalódottak táborát maga mellé állítani? Tisztelt kormány, nem kellene sorsukkal, jövőjükkel komolyabban foglalkozni?
Mindenkit érdekel, de csak kevesen értenek hozzá.
Mondok egy példát: Az FVM döngeti a mellét, hogy eladott 3000 tonna almát. A társtopicon valaki felteszi a kérdést, hogy ugyan már - ez nem mennyiség. Erre jön a közismert államtitkár, és azt mondja, hogy dehogynem, mert az egész éves almatermés 60.000 tonna. + a blabla. Aztán jön a topictárs, hogy na ne szórakozzon, az a 60.000 tonna valójában 527.000 tonna, forrás KSH. /Mi több, az FVM honlapján is megtalálható :)/ Másik topictárs ezt megerősiti. /Közismert államtitkár azóta elhuzott az indexről./
Na, szóval, még a tényállásban sem tudnak megállapodni...
/Beszélgessünk a mezőgazdaságról c. szaktopic...csak szakembereknek :)))/
Ahogy sejtettem... Kurvára nem érdekel senkit a mezőgazdaság. Hé emberek ide, most már a zöldbárózást meg a kisgarázdázást se bánom, csak valaki monnyon má valamit. /a/
Az az egy szerencsénk, hogy nálunk nem élnek annyian a mezőgazdaságból, mint a lengyeleknél... De még így is nagy gáz lesz ha nem szedjük össze magunkat.
Mondjuk eloszor azt ittem, hogy vmi szelsoliberalis, amikor ezt mondta:
"Azért is örülök annyira az EU-csatlakozásnak, mert akkor a mezőgazdasági politikánkat Brüsszelből fogják vezérelni, nem itthonról"
De elolvasvan a cikket rajottem ,hogy inkabb egyfajta ketsegbeeses beszel belole. A mezogazdasaghoz sajna nem ertek, de megint kiveheto az a tipikus magyar jelenseg, hogy elottunk van egy jo lehetoseg, de az egymassal valo veszekedes miatt nem tudjuk kihasznalni.
Idézet az ÉS Raskó Györggyel készült interjújából: "Azért is örülök annyira az EU-csatlakozásnak, mert akkor a mezőgazdasági politikánkat Brüsszelből fogják vezérelni, nem itthonról". A teljes cikk itt olvasható. Néhány idézet:
"És most - akik eddig azzal szórakoztunk, hogy gyűlöljük egymást, és olyan törvényeket hoztunk, amelyek az ellentábor által preferált társaságokat tönkre vágta - itt vagyunk az Unió kapujában, és csodálkozunk, hogy a magyar mezőgazdaság mind a kormányzati adminisztráció, mind a termelők oldaláról totálisan felkészületlen."
"Elfogadom, ha megmaradnak, akár hosszabb időre is a korlátok, a külföldi, ha spekuláns vagy ha pénzügyi befektető, ne szerezhessen nálunk földet. De aki letelepszik egy faluban, és nálunk fizeti az adót, az a külföldi nekem ugyanolyan magyar termelő, mint én magam."
Sok mindenben egyetértek Raskóval, bár ennek értékéből elég sokat levon, hogy a kukoricatörésen kívük nem értek a mezőgazdasághoz (bár a közgazdaságtanhoz konyítok valamit). Hozzáértő fórumozók, lehet hozzászólni ezerrel. (Ja, és nagyra értékelném az anyázásra hajlamos pártkatonák távolmaradását a topiktól... )
