Ez a Dashka kő. Nem forgatta fel a történelmet (a szakma meg sem rezdült), erősen kétséges, hogy dombortérkép. Ha pedig nem műalkotás, akkor nyugodtan lehet sok millió éves.
Olyan ez, mintha egy kalandos sci-fi vagy egy elejétől a végéig kitalált, felnőtteknek szóló mesefilm lenne. Már az első jelenetek is erre emlékeztetnek bennünket.
A helyszín: Oroszország, azon belül is a Baskír1Autonóm Köztársaság. Mielőtt valaki a távoli Szibériára gondolna, hadd tegyem gyorsan hozzá: Baskíria az Uráltól nyugatra, tehát Európában terül el, és egyszer minden bizonnyal része lesz az Európai Uniónak. Most persze még nem ez a helyzet. A köztársaságban nemcsak baskírok és udmurtok2, hanem számos más kisebb nép is él együtt az oroszokkal, a fővárosukat Ufának hívják. Az Urál vidékén az év egy részében nem a legkellemesebb az időjárás, de kibírható. Hatalmas sík sztyeppék váltakoznak kisebbnagyobb hegyekkel, sűrű erdőkkel, nagy folyókkal és tavakkal.
Az időpont: 1999, valamint a későbbi időszak. Nagyon is jellemző és nem-csak az orosz, hanem az egész világ tudományos életére is mindaz, ami azóta történt. A történet helyszíne a Nurimanszkij körzet Csandar nevű faluja. Az említett évben a falu mellett orosz és kínai kutatók dolgoztak - régebben erre a vidékre költözött kínai bevándorlók nyomait keresték. A környéken lakók is tudták, hogy a kutatók kínai írásjeleket keresnek, eközben találtak is néhány érdekes régi követ. Valaki azt mondta nekik, számos ház alapjába és falába építettek bele olyan kőlemezeket, amelyeken különféle furcsa jeleket véltek felfedezni, de az építkezés idején ezzel nem nagyon törődtek, mert hiszen szükség volt anyagra. Egy helybeli lakos aztán megmutatta a kutatóknak a saját háza falába épített, körülbelül másfél méterszer egyméteres kőlapot. A csaknem egy tonna súlyú lapot minimális rongálás árán sikerült kiszedni a helyéről. A különös, kínainak látszó írásjelek miatt a lapot további kutatás céljából egy darabban szállították be az ufai egyetemre.
Nagyon érdekes dolgok derültek ki a 15-16 centiméter vastag kőlapról. Először is az, hogy voltaképpen három rétegből áll, amiből csak az alsó lehetett természetes, arra vitték fel mesterséges úton a másik kettőt. Az információt hordozó második réteg üvegszerű anyag, melyről ma még nem lehet tudni, hogy vajon miként is vitték fel az alsó dolomitra. A harmadik, egyben legvékonyabb, mindössze pár milliméteres átlátszó réteg egyfajta védőfilm. A kőlap pedig nem más, mint az Urál-vidék háromdimenziós domborzati térképe.
A következő három évben ezt térképészek és más szakirányú tudósok is igazolták. Az ismeretlenek által ismeretlen időpontban (korban) készített tér-kép döbbenetes pontossággal ábrázolta - ábrázolja - az Urál-vidék hegyeit, völgyeit, folyóit. Ami még inkább meglepő: az a hegyek magassága. Még ma is komoly nehézségeket okoz, és alapos számítógépes munka kell ahhoz, hogy méretarányos domborzati térképeket készíthessenek, és ez a művelet sem mindig jár sikerrel. Erős műszaki háttérrel kell rendelkezni hozzá, és a gyártási eljárások is kísérleti stádiumban vannak még csakál
Azt állapították meg, hogy nem mostanság készült a térkép. Ha viszont nem ma, akkor visszafelé haladva az időben ismételten oda jutunk, hogy... De ne vonjunk még le „elhamarkodott" következtetéseket e témában. Vizsgáljuk tovább a térkétérké
A térképészek szerint a mű annyira pontos, hogy azt földi mérésekkel nem is lehetett volna elkészíteni. Vagyis ahhoz, hogy létrejöjjön, bonyolult műszeres eljárásokra volt szükség. A legvalószínűbb, hogy a valamikori térképkészítők légi fényképezést alkalmaztak, és valamilyen más, számunkra ismeretlen módon állapították meg a tereptárgyak magasságát is.
Csak így történhetett meg, hogy a ma is ismert hegycsúcsok, vonulatok, völgyek és fennsíkok magassága és mélysége a valós helyzetükhöz és egymáshoz viszonyítva is hihetetlenül pontos! De ez még nem minden. Ugyanis a térkép nem mindenben „pontos", vagyis inkább úgy kell fogalmaznunk: nem a mai állapotokat mutatja. Némelyik folyó ugyanis ma nem pontosan ott kanyarog, ahol a térképen látszik. Ennek több oka is lehet. Az egyik például az, hogy némelyik folyón áthidalván gátat is látunk. De ma nincsenek ott gátak, és úgy tudjuk, hogy a valóságban soha nem is voltak. Nos, a „soha" egy kicsit erős, mert hiszen a tér-kép szerint mégis voltak valaha. De vajon mikor?
Azonfelül a mai valóságtól még két jelentős ponton tér el ez a kőtérkép. Az egyik a csatornák, ugyanis több helyen szemmel láthatóan egyenes, [8] mesterségesen épült csatornák kötik össze a folyókat. Ma természetesen ezek sem léteznek. A másik dolog egy kanyon, vagyis a talajba nagyon bemélyedt folyóvölgy. A térkép szerint ez a mai Ufa városától délre található. Nos, a térképen úgy ábrázolták, mintha létezne. Vagyis - akkor létezett, amikor a térképet készítették. De ma már ebben a formában nem fellelhető, viszont geológusok a kőtérképtől függetlenül évtizedekkel korábban megállapították egykori helyét!
Az évmilliókkal korábbi tektonikus törés a mai városok, Ufa és Sztyerlitamak között húzódott. Később az újabb földmozgások miatt a föld ott összezárult, és egy mai, jelentéktelen folyó medrét követi. Viszont a kő-térképen világosan kiolvasható, hogy ott valaha egy mély kanyon húzódott.
Az már csak „hab a tortán", hogy a kőlapon (miként a környéken talált más köveken is látható) a rajta fellelhető „kínai írásjelekről" egy erre felkért kínai egyetem tudósai megállapították: azok bizony nem kínaiak. Soha a múltban egyetlen, kínaiak lakta vidéken egyik törzs vagy népcsoport sem használt ilyenfajta jeleket. A jelek tehát más nép, más emberek írása volt. De mit lehet tenni, ha az nemcsak a kínaiakéhoz, ámde semmilyen más, a civilizációnkban valaha is használt jelrendszerhez, íráshoz nem hasonlítható? A kérdéseink szinte automatikusan merülnek fel. Ezek közül a legfontosabb kettőre megtalálni a választ.
Az egyik: MIKOR? Mikor készült a rejtélyes háromdimenziós térkép? Az orosz kutatók kezdetben arra gyanakodtak, hogy maximum pár ezer éves lehet a leletük. Ám ennek rögtön számos részlete ellentmondott a már ismert tényeknek. Az egyik maga a kőlap a három rétegével. Ezen jól látható, hogy nem egy természetes dolomit-, gránitvagy márványlapra vésték rá a térképet. A körülbelül 15 centiméteres vastagságú dolomitlapot csupán alapnak, mondhatni hordozórétegnek használták. A második réteg, amibe belevésték magát a térképet, egy ma diopszidüvegként ismert anyag.
A diopszid egy nagyon elterjedt pirozén ásványi anyag, vegyjele CaMgSi206, zöldes színben játszik, kristályai oszloposak. A fedőréteg egyfajta kalcium, amely afféle porcelánréteghez hasonló bevonatot képez a térkép felületén. Mindössze pár milliméter vékony. Ez egyben azt is jelenti, hogy a térkép a maga rendkívüli földrajzi és méretarány-pontosságával nem készülhetett az ismert emberi múltunkban, a mi ismert múltunkban. Azért sem, mert elkészítéséhez a tudósok szerint légi felvételekre volt szükség, és a térkép annak alapján nyerte el hihetetlen pontosságát (csak a XX. század végén értük el ezt a tökéletes pontosságot, amikorra viszont a kőtérkép már régen be volt ágyazva egy ház alapjába...)
Van még továbbá érvünk ősrégi volta mellett. Például mondjuk az, hogy ha nem készülhetett a mi civilizációnk idejében, akkor ennél sokkal régebben kellett keletkeznie. Már csak azért is, mert hiszen olyan állapotot rögzít - gondoljunk csak a már nem létező, de egykor bizonyosan volt kanyonra! -, amely évmilliókkal korábban létezhetett!
Miért készítene valaki térképet mondjuk 2-3 ezer évvel ezelőtt egy olyan állapotról, amely már millió évek óta nem is létezik? Ilyet ma is legfeljebb csak tudományos céllal, múzeumok számára készítünk, de azok is inkább makettek. És nincs rá okunk ebben az esetben, hogy olyan tökéletes pontosságra törekedjünk, mint amit ez a kőtérkép ábrázol.
Nem, nem, itt minden bizonnyal egy valaha igenis használatban volt Urál-térképről van szó. Már csak azért sem készülhetett a mi őskorunkban, mert a két mesterséges réteget az ősemberek vagy a valamivel későbbi, mondjuk rézkorszaki őseink sem tudták volna rávinni a dolomitlapra. No és hogyan vésték volna bele a völgyeket, alakították volna szobrász módjára a hegyeket? És hogyan mérték volna meg azok magasságát, a völgyek mélységét, ki járta volna be azt a hatalmas, sok százezer négyzetkilométert, hogy minden folyó irányát, folyását pontosan megállapítsa, sőt még azok szélességét is mindenhol lemérje...?
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük - a mikor? kérdésre keresve a választ -, hogy ez nem az utóbbi pár ezer évben történhetett. Ezzel együtt azt is kimondtuk, hogy akik a térképeket készítették, nem lehettek a mi ma ismert és lépésről lépésre fejlődő civilizációnk tagjai. És ezzel el is érkeztünk a második, talán még fontosabb kérdéshez.
KIK tették? Kik voltak azok? Kik éltek itt sok millió évvel ezelőtt és készítettek ilyen térképeket? Ez a könyv éppen ezekre a kérdésekre próbál választ találni.
Mottó: Jézus mondta: aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni. (Tamásevangélium, 3. apokrif)
"...Még az ötvenes években is azt tanították nekünk (sőt később is), hogy az élet véletlenek összjátéka folytán jött létre (Oparin-Haldane-elmélet). Vagyis volt egy ősleves, abban mindenféle aminosavak keletkeztek, aztán több körülmény egyidejű, ámde senkitől sem tervezett, tehát véletlenszerű bekövetkezése miatt (villámcsapás stb.) egyszer csak létrejöttek azok az anyagok, amelyekből elindulhatott az élet a Földön.
Nem véletlen, hogy ez az elmélet - bármennyire is erőltették hivatalosan - nem igazán volt meggyőző. Akadt kutató, aki szerint az élet ilyen keletkezésmagyarázata gyermekes és köszönőviszonyban sincsen a matematikai valószínűséggel. Egy jó példa erre a következő: ha egy repülőgép-roncstelepen több tucat, apró darabokra, elemi alkotórészekre szétszedett Boeing repülőgép hever, s jön egy nagy szélvihar, felkapja a roncsokat és azokból, hipp-hopp, egyetlen másodperc alatt egy kész Boeing utasszállítót rak össze - nos, ha ez lehetséges, akkor lehetséges az élet valószínűtlen keletkezése is. Mert az esély éppen annyi mindkét esetben.
De beszéltek olyan „esélyről” is, hogy egy majom ül egy régimódi írógép előtt, összevissza pötyögteti a billentyűket, és egyszer csak lám! Megírta Shakespeare Rómeó is Júliáját! - hát körülbelül ennyi valószínűsége lehetett a véletlen életkeletkezésnek.
Ez a kettesszámú elmélet tehát nagyon sántít. Már az eleje is hihetetlen, nem is szólva a továbbiakról. Ami aztán köztudottan úgy folytatódik, hogy sok millió évvel korábban az egyik majomfajtánál kétfelé szakadt az evolúciós lánc, és bár a közös ős kihalt, az egyik ágon a mai majmok fejlődtek ki és léteznek, a másikon a sorozatos változások, jobbulások, evolúciós lépések nyomán aztán végül is kialakult a mai ember.
Hogy ez az elmélet hol sántít, kiderül majd a továbbiakban. De most lássuk a harmadik verziót, amely a fenti kettőnek egy sajátságos keveréke, ennek ellenére önállóan is értékelhető, és egyik legismertebb, csöppet sem tudós hirdetője Erich von Däniken. Próbáljunk felülemelkedni azon, hogy ezzel nem kutató, nem általánosan elismert személy állt elő. Sőt még arra se gondoljunk, hogy nem csupán ő hangoztatta ezt, hanem népszerű írók és szabadon gondolkodók egész tábora. A lényeg úgysem a szerző(k)ben rejlik.
Nos, az elmélet szerint a rendkívül gazdag földi biológiai élet még ma is és évmilliók múlva is ugyanúgy zajlana - vagyis a növényeken kívül a bolygón csak állatok lennének -, ha nem történik egy „beavatkozás”. Méghozzá nem is olyan régen - talán mindössze pár százezer évvel ezelőtt, vagy egy alváltozat szerint még később. Vagyis hozzánk már nagyon közeli időben. A Däniken- változat szerint tehát az történt, hogy éldegéltek a Földön a majmok, amikor egyszer csak idegen világból érkezett űrhajók szálltak le itt. Ennek utasai a maguk rendkívül fejlett technikájával (elérték vagy meghaladták a mi tudásszintünket) genetikailag beavatkoztak a földi élet fejlődésébe. A cél: létre akarták hozni az itteni értelmes életet, és mivel a majmok között láttak erre a célra alkalmas élőanyagot, hát néhány száz példányon mutációs változtatást hajtottak végre. Magyarul: mivel a természet még évmilliókig nem tett volna semmit (Däniken szerint ez egyben a darwinizmus bírálata is), a fejlődést mesterségesen idézték elő.
Minderre biológiai, genetikai bizonyítékunk aligha van (viszont az ellenkezőjére éppenséggel akad, vagyis a molekuláris biológia szerint ma már tudható, hogy hány millió évvel ezelőtt vált el őseink útja). Däniken azt állítja, hogy az idegenek nem voltak megelégedve az első próbálkozás eredményével, ezért azt a rosszul felhasznált „élőanyagot” egyszerűen megsemmisítették. Mivelhogy globálisan kellett elpusztítaniuk a kezdetleges és „elfuserált” emberek tíz- vagy százezreit, akik időközben szétszóródtak a bolygó felszínén - hát mesterségesen idéztek elő egy globális méretű katasztrófát (özönvíz), és így sikerült megszabadulniuk a „rontott példányoktól”. Persze gondoskodtak arról, hogy fennmaradjanak még érintetlen állatok is, ők lettek a következő kísérlet alanyai. Ezt követően aztán ismét műtéteket végeztek, és a már tökéletes példányokból lettünk mi, a mai civilizáció és kultúra hordozói.
Felmerülhet persze az a gondolat is, hogy miért volt erre szükség? És ha az idegenek olyan nagy tudásúak voltak, hogyan ronthatták el a műveletet? Däniken ugyan azt írja, az idegenek nem hibáztak, hanem szigorú intések ellenére a földi, „javított” emberpéldányok keveredtek össze a régi, nem javított nemzedékek képviselőivel, így indult ismét romlásnak az egyszer már kijavított genetikai anyag. Akkor meg arra kell gondolnunk: a sokat tudó idegenek erre nem gondoltak előre, nem gondoskodtak a probléma kivédéséről, megoldásáról?
Azon mindenképpen érdemes elgondolkodni: a ma velünk együtt a Földön élő majmok semmi jelét sem adják annak, hogy hamarosan elindulnának a fejlődés útján. Hogy tovább fejlődnének. Ők most is pontosan ugyanott tartanak, ahol pár tíz- vagy százmillió évvel ezelőtt tartottak, hasonlóan a többi állathoz. Az intelligenciával „gyanúsított” delfinek fejlődésének sem látjuk nyomát..."
....Leonardo a leggyanúsabb minden középkori személy közül. Vagy maga is Előd volt, azok kései leszármazottja, vagy valaha fiatal korában alaposan beavatták minden tudományukba, amivel korábbról rendelkeztek. Különben elképzelhető-e az, hogy egy ember az 1400-as években olyan vad dolgokon törje a fejét, amelyeket majd csak a jövő valósít meg? És nemcsak találmányokról - tehát tárgyakról - volt szó, hanem olyan eszmékről és ötletekről, gondolatokról és szükségszerűségekről is, amelyekre a maga idejében egyszerűen társadalmi igény sem volt, hiszen nem is lehetett! Leonardo évszázadokkal megelőzte a korát. Ha felsorolok néhányat az ötletei, tervei, találmányai közül, akkor majd megértik, mennyire indokolt mai döbbenetünk - és a gyanúnk vele kapcsolatban. Leonardo fedezte fel a mechanika általános törvényeit. Az Arno folyó völgyében megfejtette az üledékes kőzetek történetét. Színházi díszletterveket készített, aztán feltalált egy emelőszerkezetet, amely pneumatikus elven, vagyis az összesűrített levegő elvén működött. Robothoz hasonló reszelőkészítő gépet alkotott, valamint feltalálta a laposacél megnyújtásához szükséges újfajta, vízierő-meghajtású hengerlőművet.
A posztóvágó gép, a tűcsiszoló gép, a amelyet kezelője egy búvárharangból működtethet, mind-mind az ő agyából pattant ki. Feltalálja a keszonkamrát, a láncáttételes meghajtást (mai kerékpároknál alkalmazzák, de ki tudja már, hogy az is Leonardo ötlete volt...?). Megalkotja az arányos és parabolikus körzőt, a lépés-mérő szerkezetet, a hajók sebességmérő berendezését (a ,,log"-ot), az ajtózáró rugót, a kúpcsavart, a Cardan-tengelyt (amit nem is róla neveztek el, valaki jóval később ismét feltalálta). A spirális szíjáttételt, a centripetális szivattyút, a hidraulikus sajtót, a lőfegyverek csövébe vésett „golyópörgető" menetet, a bányásztalicskát, a csapágyas kereket, a sínen járó árokásó gépet, a fémfúrót, a torpedót, a fogaskerekes bolygórendszert, a hengernyílás-csiszolót is az ő elgondolásai, tervei alapján ismerhetjük.
Vagy éppenséggel feltalálta a függőleges repülésre szolgáló légcsavart (lásd mai helikopterek), az ejtőernyőt, a repülőgépet, a békaemberlábuszonyokat, a hajót meghajtó lapát-kereket, a bőr búvárruhát be és és kilélegzőcsővel. Tervezett haditechnikai gyújtószerkezeteket távolról robbantáshoz, kettős fenekű, vagyis elsüllyeszthetetlen hajókat, tűzvető hadigépet.
Török megrendelésre elkészítette az Európát Ázsiával összekapcsoló híd terveit, de tervezett olyan alagutat, amelyen egy folyó vizét lehetett volna átvezetni egy hegy alatt. Kitalált harci célokra alkalmazható szélkerekeket, újfajta ostromlétrákat stb. De mindezek mellett még ő tervezte meg a mocsarak lecsapolását, folyamok szabályozását, valamint városépítési terveket alkotott, és készített önműködő ajtót, ébresztőórát, kötélverő gépet, különösen erős fényű lámpát, fűtőberendezést, modern konyhát és újszerű kandallót vagy éppenséggel olyan konyhai nyársakat, amelyeket a tűzhelyről felszálló forró levegő forgat.
Olyan árnyékszéket, amelynek ablaka egyben forgó szellőztetőberendezés is. És ha már a szellőzőknél tartott, mindjárt gondolt a kéményekre is, azokhoz is újfajta szellőztetőberendezést eszkábált össze. Az építészet is egyik szenvedélye volt - ezért egyszerű kettős lépcsőket és kettős csigalépcsőket tervezett az épületekhez vagy olyan hosszú szabadon függő szerkezeti elemeket, amelyeket csak a huszadik században, a vasbeton feltalálásával lehetett megvalósítani.
Tervezett színházat, amely nappal szentély, templom lehetett, hogy többszörösen kihasználhassák az épületet. Készített szimbolikus játékszereket, és rajzolt olyan istállót, valóságos háziállat-palotát, amelyben a trágyát alul kis alagutakban, csövekben vezetik el, az állatok a táplálékot pedig felülről, ötletes szerkezet által adagolva kapják. Mi több, tervezett előre gyártott házakat, az egyforma elemekből gazdaságosan és gyorsan felépíthető „lakótelepeket". De ő tervezte a latin betűtípusok később nyomdászok által megkedvelt legsikeresebb változatait (amit most Önök
olvasnak e könyv lapjain, például azt is).
De az az ember, aki mániákusan szerette az életet (a piacokon felvásárolta a kalitkában tartott madarakat csak azért, hogy ott azonnal szabadon eressze őket) - éppen olyan szenvedélyesen tervezett és készített gyilkoló szerkezeteket. Például öt-, tíz-, tizenkét csövű, orgonaszerű golyóvetőket, a rakétákhoz kis stabilizáló szárnyakat, egyszemélyes tengeralattjárót, bombavető mozsárágyút, gyújtóbombát, tankot vasburkolattal és megfigyelőtoronnyal, ezenkívül sebes harckocsit sarlós kerekekkel, amelyek csatában aprították az ellenséges lovasságot. Nevéhez fűződik a korabeli srapnell-lövedék, a sokszögű védőbástya várakhoz, egy olyan szerkezet, amely megakadályozza, hogy az ostromlók létráikat a védőbástyákhoz támasszák.
De tervezett békésebb dolgokat is, például kétsávos utakat, homorú tükröket gyártó gépet, turbinakereket, vízi mentőmellényt, anatómiai csontfűrészt, zsiliprendszert, izzasztókamrát (szaunát). Foglalkozott az emberi testtel. Sokat boncolt, ő jött rá az érelmeszesedés tüneteire, megértette a vérkeringés létezését, a szívbillentyűk működését. Szemüvegeket tervezett, és elméletben feltalálta a távcsövet is. Tudott a légellenállásról és a súrlódásról, ezért áramvonalas alakú lövedékeket készítet.
Tudományos célból elpusztult állatokat preparált, és nemcsak Firenzét és környékét rajzolta meg áttekintő térképen, hanem az emberi test belsejét is úgy, mintha röntgensugarakkal látná azt. Tervezett gőzágyút és rajzokat készített a gőzerő felhasználásáról. Egyszerre volt szépíró, aki aforizmákat, gyermekmeséket, rejtvényeket alkotott igen szép nyelven, de mint szakírót is ismerték, különösen a festészet, szobrászat, vagy éppenséggel a víz mozgásának természetéről írt cikkek, könyvek miatt.
Tanulmányozta a fény és árnyék, a fényerő viszonyát, és valószínűleg ő találta fel a turizmus fogalmát is, mintegy négy évszázaddal megelőzve korát. Ugyanis minden egyéb cél vagy ok nélkül megmászta a francia Alpok egyik csúcsát, túlment az örök hó határán is. Hogy fokozzuk a fokozhatatlant (számunkra legalábbis), azt se felejtsük el megemlíteni, hogy Leonardo jóval Galilei előtt ismerte a tehetetlenség törvényét, Newton előtt a hatás-ellenhatás elvét, tudta, hogy a szabadon eső tárgy sebessége arányosan növekszik. Ismerte a hidrosztatika és a folyadékokban mérhető nyomás kérdéseit, de azt is tudta, hogy a fény visszaverődési szöge egyenlő a beesés szögével.
Kopernikusz előtt tudta, hogy nem a Föld a világ közepe, tudott az idegrendszer működéséről, és megfejtette, hogyan működik az emberi szem és a pupilla. Mindemellett vegyék figyelembe, hogy itt még messze nem soroltam fel mindent! Ugye észrevették, hogy már hányadik oldalon is járunk a Leonardo által felfedezett tevékenységek végtelennek tűnő sorában?
És akkor még egy szó sem esett arról, amiről a világ őt manapság ismeri: csodálatos festményeiről és szobrairól! (A „Mona Lisa", a világ legismertebb festménye is az ő műve.) Ezek után azt hiszem, joggal teszem fel a kérdést: létezik az, hogy egyetlen ember ennyi mindennel foglalkozzon, méghozzá olyan szinten, ahogyan azt ő tette? Hogy ennyi mindenhez értsen, alkosson - mindamellett ezenközben még egy nagy művész is legyen? Nyilvánvalóan egy rendkívüli emberrel állunk szemben, de ez akkor sem elégséges magyarázat. Ha valaki az 1400-as évek vége felé vagy az 1500-as évek elején olyan eszközöket tervez, amelyekre abban a korban nincs és nem is lehet szükség - mivel a jövőről beszél, vagy a múltról. Ha észrevették, az általa tervezett vagy el is készített eszközök egy tekintélyes része az akkori kor emberei számára vagy teljesen fantasztikus volt, vagy nevetségesen idegen, de mindenképpen használhatatlan. Leonardo mint ember a külsejével, viselkedésével, szokásaival is nagyon elütött kora embereitől.
Lehet, hogy „Előd" volt? Egyike azok nagy utódainak, „minden titkok birtokosainak"?
XXI. század első évei is hoztak már meglepő anyagokat. Igaz, ezekről nem mindig a régészeti, antropológiai, paleontológiai és más tudományos folyóiratokból, beszámolókból értesülhettünk. Inkább a napisajtó foglalkozott velük, ezzel önkéntelenül is segítve abban, hogy a vaskalaposok ezúttal kevesebbet titkoljanak el, mint ahogyan azt szokták, szándékozták (volna). Például 2004 elején arról értesültünk, hogy Szibériában a régészek minden eddiginél régebbi, merthogy 30 ezer éves emberi településre bukkantak - a sarkkörön túl! Ezen ma csodálkozhatunk, mert e tájon van jelenleg a világ legkegyetlenebb éghajlatú vidéke. Mint azt a Science beszámolójából megtudjuk, orosz régészek olyan településre bukkantak, amelyet az emberek az utolsó jégkorszak alatt alapítottak és használtak. Vágy 500 kilométerre az északi sarkkörtől északra, ott, ahol tízezer vagy több évvel ezelőtt a Behring-hídnak nevezett átjáró (és nem tengerszoros, mint manapság) vezetett át Ázsiából Amerikába. Mint tudjuk, az átjáró körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt lemerült a tenger mélyébe, attól kezdve megszűnt a lehetősége annak, hogy az emberek nyugatról kelet felé, Ázsiából Amerikába száraz lábbal átkelhessenek.
Ne felejtsük el azt sem, hogy mindez a Csapás előtt történt - teszem hozzá félbeszakítva az izgalmas beszámolót. Vagyis akkor, amikor a Föld tengelye még másképpen állt, és az időjárási zónák egyáltalán nem feleltek meg a maiaknak. Ezért ne képzeljük azt, hogy valamiféle mazochista ősembertörzs a nyakig érő hóban, a tíz hónapos télben éldegélt a sarkkörön túl - nem, dehogy. Ezt bizonyítja az is, hogy a telep nyomai között kőből és csontból készült szerszámokra leltek, valamint a vadászok által leölt állatok maradványaira. Mamutok, bölények, medvék, nyulak és oroszlánok csontjait fedezték fel. Márpedig tudjuk, hogy igazából a bölények sem élnek ott, ahol csak hó van szinte egész évben, az oroszlánok meg kifejezetten a szubtrópusi éghajlatot kedvelik, és aránylag ritkán mutatkoznak a sarkkörön túl...
A lényeg az, hogy mióta a régészet „működik" és az antropológia kutat, azóta folyamatosan egyre hátrébb kell tolni az emberi múltat az idősíkban. Ez nagyon helyes folyamat, és a végén azt eredményezi majd, hogy egyszer csak belátják végre: az ember minden formájában - előemberként, ősemberként, modern emberként is - sokkal régebbi annál, mint amit ma a darwini szemellenzőt viselő tudomány „engedélyez" neki. Ezt látszik bizonyítani különben egy másik lelet is, szintén a huszonegyedik század elejéről. A szakemberek Tanzániában csaknem kétmillió éves állkapocsdarabokra bukkantak, ezúttal amerikai tudósok. Méghozzá olyanokra, amelyek miatt talán újra kell írni az emberiség őstörténetét! (Hányszor hallottuk már ezt az ünnepélyes bejelentést, aztán mégis oly kevés történt e téren. ..) Egy hominida, vagyis emberős maradványaira leltek, aki 1,8 millió évvel ezelőtt élt. Mi több, megtalálták kezdetleges szerszámait is! Ami azért nagyon nagy dolog, mert amennyire tudható, ilyen régi és primitív (?) emberi lény eszközhasználatáról eddig kevés 34 Hominida - az emberfélék családjába tartozó, emberi jellegzetességeket is mutató főemlős.
*******
Roger Bacon, aki 1214 és 1292 között élt, e korai időszakban azonban arra „vetemedett", hogy külön könyvben feszegette a titkos munkálatokat. Az „Epistolae de secretis operibus" című, leveleknek nevezett műben kereken megírta, hogy az általa leírt technikai jellegű eszközökben nincsen semmi mágia. Csak egy baj van velük: még nem léteznek. De létezni fognak a jövőben, és fel is sorolta, mi mindennel is fog rendelkezni az emberiség hamarosan. [203] Teljesen nyíltan leírta, hogy evezősök és vitorlák nélküli hajók fogják járni a tengereket, amelyek gyorsabbak lesznek a múlt (például Bacon korának) hajóinál. Lesznek olyan kocsik, amelyek igavonó barmok ereje nélkül fognak sebesen száguldani, és mesterséges „madarak" fognak repkedni az égen, és emberek utaznak majd azokkal is. Lesznek olyan „hasznos eszközök" - ahogyan ő nevezte azokat, amelyek hatalmas terheket emelnek majd a levegőbe.
A jóslásra azért volt szükség, mert nem mondhatta az 1200-as években, hogy ez mind lehetséges - csak úgy tett, mint aki szelíden vizionál, össze-vissza jósolgat, ezért nem vonhatták felelősségre. Azt ugye soha sehol nem állította, hogy azért ilyen biztos a dolgában, mert mindezek az említett szerkezetek, eszközök már egyszer léteztek! - Vagy éppen hogy azért ilyen biztos a dolgában, mert ilyen szerkezet létezhet - mivelhogy meg lehet csinálni, sőt használni is lehet -, hiszen egyszer már működtettek ilyet emberek a Földön...
De állított ennél többet is. Furcsa, hogy ez eddig oly keveseknek tűnt fel. (No de ki olvassa manapság Bacon latin nyelvű művét? Még amikor a mű megjelent, akkor is csak maroknyian olvashatták.) Szembeötlik egyik „meredek" mondata, majd' kiszúrja a szemünket: "Az ókorban építettek ilyen gépeket. " Micsoda? Szóval Bacon tudta, hogy az ókorban vitorlák nélküli hajók, igavonók nélküli kocsik jártak szerte, sőt repülőgépek is röpdöstek? De ez még semmi, mert még ennél is érdekesebb állítással rukkolt elő ugyanakkor, ugyanott: „Ismerek valakit, aki tudja, hogyan kell ilyen gépet összeszerelni. " Most két eset lehetséges: 1. az az ember ő maga volt, csak ezt nem vallhatta be, nehogy komoly összetűzésbe keveredjen az egyházzal és a politikai hatalommal, 2. valaki a közeli barátai közül, aki ily módon az Elődök leszármazottja, beavatottja lehetett, és a háttérből csöndesen inspirálta Bacont. Elég végigszaladni a tudós életén, hogy lássuk, milyen sokat kockáztatott és milyen sokat tudhatott, különösen azokban az időkben, amikor nem igazán a széles körű tudás jellemezte az embereket.
Az érthetően angolközpontú szemlélettel „megvert" Cambridge Enciklopédia ezt írja róla: "Angol ferences rendi filozófus, »doctor mirabilis« (csodadoktor, csodás tudás birtokosa), tanulmányait Oxfordban végezte. 1236 előtt Párizsba ment, kommentárokat írt Arisztotelész fizikájához és metafizikájához. 1247-től a kísérleti tudományoknak szentelte magát... 1266-61-ben IV. Kelemen pápa kérésére összeállította »Opus Maius« című művét. (...) 1277-ben a ferencesek betiltották műveit »gyanús újításai miatt«, őt pedig börtönbe vetették. Kiszabadulása után nem sokkal meghalt. "
...Az 1786-1788 közötti években a délfranciaországi Aix-en-Provence városában nagyszabású építési munkálatok folytak. Abból a mészkő fajtából fejtettek ki sokat, amely például Máltán is megfigyelhető (a szigetországban szinte mindent abból építettek az évszázadok során), hogy amikor kikerül a bányából, még puha, tetszés szerint faragható, formázható, majd a levegőn megkeményedik, kitűnő építőanyagot adva. A kőbányászok először tizenöt méteres mélységben bukkantak egy kagylórétegre, ami arra utalt, hogy itt valaha tenger hullámzott (a XVIII. században ez igencsak meglepte a gondolkodó embereket!), majd tovább haladva, körülbelül húszméteres mélységben megmunkált oszlopdarabokra leltek. Ezek ugyanabból a kőből készültek, mint amit ők is bányásztak. Mindezeken túl találtak még pénzérméket, szerszámnyeleket és eszközöket is. Valamint találtak egy széttöredezett, de összerakható deszkadarabot, amiről kiderült, hogy pontosan olyan kőművesállvány része, mint amilyet az építkezéseken ezek a XVIII. századi emberek is használtak. Ugyanott látszott rajta az alátámasztás nyoma, a sok járástól is ugyanott kopott ki, ahol a mostani állványdeszkák.
1933-ban az egyiptomi Tell-Asmarban a régészek találtak egy alabástrom szoborcsoportot, a korát körülbelül 4500 évben állapították meg. A szobor hátoldalán egy őshüllő, valószínűleg egy brontoszaurusz ábrázolása látható. A kérdés magától adódik: az egyiptomi művészek Kr. e. 2500 évvel honnan tudhattak a 65 millió évvel ezelőtt kihalt nagy termetű őshüllőkről? Azok egyikének alakját vajon honnan ismerhették? A dinoszauruszmotívum egyébként nem csak ott bukkant fel. Az USA Colorado államában sok ezer egyéb ősi sziklarajz között olyat is láthatunk (bár a tudomány, érthetően, nem reklámozza...), ahol hátsó lábain ágaskodó dinoszauruszt csodálhatunk meg. A kérdésünk ugyanaz, mint az egyiptomi szobor esetében. A válasz is ugyanaz a tudományos akadémiák részéről: mély hallgatás.
Az egyiptomi Abüdosz egyik szentélyében az egyik hieroglifasorban - ahol különféle istenek, emberek, állatok, tárgyak és még különféle dolgok is fel-felbukkannak - egy olyan rajzot fedeztek fel, ami alighanem erős ütést mérhet a tudományra. Ráadásul hamisításról sem lehet beszélni, mert az ábrázolat minden jel szerint több ezer éve ott volt, másrészt meg évtizedekkel a helikopter megalkotása előtt leírták a tudományos források. Igen, Abüdoszban egy teljesen modern helikoptert látunk, ami teljes mértékben úgy néz ki, mint a maiak, még a rotorja is ott van - az óegyiptomi hieroglifák között!
A régészek a dél-amerikai Ecuadorban, Esmeralda város közelében több különös alkotást ástak ki a talaj mélyéből. Ezek nyilvánvalóan egyiptomi papokat ábrázolnak! A nem dél-amerikai vonásokat viselő szoboralakok ugyanazokat a rituális öltözeteket viselik, sőt a kezükben tartott egyéb „kellékek" is azonosak azokkal, amelyeket Egyiptomban oly sok ábrázoláson és szobron láthatunk. Ugyanott találtak ékszereket, fegyvereket. A kormeghatározó módszerek legjobbika, a „nukleárisatomnaptár" a leletek korát 18 ezer évben állapította meg! Ismét csak akkor készültek - már DélAmerikában... -, amikor egyfelől a tudomány szerint még egyetlen ember sem élt a földrészen, másrészt akkor, amikor Földünkön félvad ősemberi hordák csatangoltak, és ezek az embernek már-már nevezhető lények inkább kőbaltájukat lengették, nem finom ékszerkészítő szerszámokat vagy szoborkészítő vésőket forgattak durva ujjaik között...
Az ellentmondás ezerszer felbukkant már, és reméljük, a jövőben is megteszi ezt. Találunk még tárgyakat, amelyek nem illenek a vizsgált korba, nem illenek a lelet helyéhez, nem illenek egy-egy adott társadalmi közegbe sem. Még egyszer gondoljuk végig legutolsó példánkat. Akik azokat az esmeraldai szobrokat megalkották, nemcsak a kontinensek között kellett közlekedniük, de az... idők között is! A korok között... Ugyanis a mai tudomány szerint az egyiptomi kultúra a maga összes díszletével, kellékével, társadalmával (szentélyeivel, piramisaival, a benne élő emberek társadalmi tagozódásával, tehát a papokkal, egyházukkal, szertartásaikkal, fáraóikkal stb.) együtt alig 4—5 ezer éve jött létre! Akkor kik, hol, mikor, miért és hogyan alkothatták meg az egyiptomi papi öltözéket viselő szobrokat 18 ezer évvel ezelőtt...? Vagyis 14 ezer évvel korábban, mintsem hogy az a kultúra kialakult és eszközei egyáltalán létrejöhettek? Csak egyetlen magyarázat létezik. Volt olyan csoport a Földön, amely mindezt térben és időben összekötötte, és amely számára ezek a dolgok nem jelentettek problémát. Éppen ellenkezőleg, ez az életük szerves része, mi több, annak egyik célja volt....
"Körülbelül 13 ezer évvel ezelőtt rövid időre lehűlt a földi klíma az északi féltekén, amelyre a grönlandi jégrétegek és az óceánok elegendő bizonyítékot szolgáltattak. Ez tulajdonképpen egy visszahűlés volt, hiszen a legutóbbi nagy jégkorszak végét jelző fokozatos felmelegedést akasztotta meg körülbelül 1300 évre.
EBBEN AZ IDŐSZAKBAN HALTAK KI A GYAPJAS MAMUTOK, A KARDFOGÚ TIGRISEK, AZ ÓRIÁSLAJHÁR, HOGY CSAK A LEGISMERETTEKET EMLÍTSÜK AZ AKKOR ÉLT HATALMAS ÉLŐLÉNYEK SZÍNES VÁLASZTÉKÁBÓL.
A kihalás pontos oka jó ideje vita tárgya, és az egyik leghíresebb elmélet szerint egy meteorit légköri felrobbanása és becsapódása indíthatta el a folyamatot, amivel rengeteg porszem került a légkörbe, és emiatt érte el kevesebb napsugár a felszínt.
Ennek a hipotézisnek a bizonyítását javarészt arra építették, hogy a meteoritokban igen nagy koncentrációban található platina, és ezt Grönland jégrétegeiben, Európában, Nyugat-Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában egyaránt sikerült kimutatni a 12800 évvel ezelőtti talajrétegekben.
AFRIKÁBAN VISZONT SEMMIT SEM TALÁLTAK, EGÉSZEN MOSTANÁIG.
A dél-afrikai Pretoriához közeli Wonderkrater régészeti lelőhelyen kutatók mintát vettek a tőzeglápos üledékből, és találtak benne platinát, aminek köze lehet egy az adott időszakban becsapódott meteorithoz. Francis Thackeray és kollégái látványosan kiugró értéket mértek, miközben más talajrétegekben szinte alig találtak platinát.
A pollenszemcsék segítségével pedig azt tudták igazolni, hogy az adott időszakban lehűlés következett be.
Alig pár éve találták meg azt a krátert Grönlandon, amely a gyilkos becsapódás leglátványosabb nyoma lehet.
A Hiawatha-gleccser alatt rejtőző 31 kilométer átmérőjű kráter körvonalait 2015-ben észlelték először, és az állapotából arra következtettek, hogy 12-13 ezer évvel ezelőtt keletkezhetett. A kráter ugyanis remek állapotban van, vagyis a becsapódás akkor történhetett, amikor már jégtakaró fedte Grönlandot, az utolsó jégkorszak vége felé, körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt.
Persze a kihalásoknak több oka is lehetett, és a meteoritbecsapódás mellett az emberiséggel is számolni kell, a leletek ugyanis egyre hatékonyabb vadászati technikákról és eszközökről árulkodnak."
A második valóban a Fejérváry-Mayer kódexből való.
"a számolás nem jó, a jobb oldalon látható (pötty - 2 pálca) jelentése = 11"
Erre már én is gondoltam, de a gyakorlatban a vízszintes vonal jelent ötöt, a kettő egymás fölött a tízet. A fölötte levő pontok pedig 1-5 jelentéssel bírnak - A magyar nyelveben is meghatározott a számok alá-fölé helyezése: Pl. a tíz-en kettő. (tíz fölött kettő)
Viszont igaz, hogy olyan számok is vannak a kódexben, ahol a pontok és vonalak vízszintes elrendezésűek...
Tehát Neked minden további nélkül lehet igazad.
Nekem az asszociációra a mindkét képen lévő kereszt adott igazán okot. Lehet, hogy a számoknak semmi közük a kromoszómákhoz...
Ettől függetlenül a kettős-spirál törzsű alak mindenképp érdekes.
Amúgy a 29, 31 és 45. képeken is találkozunk velük.
"A kép felső részében az egyenlő szárú kereszt mint a más-ság, a kétarcú-ság, a női és a férfi princípium szimbóluma látható. A kereszt egyik szára kék, és egy Quetzalkoatl fejjel jelképezi az Isten férfi aspektusát, más olvasatban az életet, míg a másik szára – a piros - Xolotl (Quetzalkoatl női párja) a csonvázfejjel; a halál, s egyben a női aspektus megszemélyesítője."
illetve
"Quetzalcoatl a "jó", Xolotl pedig a "rossz"megszemélyesítői. hasonlóan hozzájuk, Jézus a "jó", és Magdaléna a "rossz" (bűnös) képében tűnnek föl a Bibliában.
A keresztre feszítésnek van egy (lehet egy) külön értelmezése is: A keresztre feszített Fiú – a mi esetünkben Jézus – egyesül (egyet alkot) az őt létrehozó isteni párossal az Atyával és Anyával. Ez a képi megjelenítés lehet az eredeti Szentháromság (Atya-Anya-Fiú) egyik szimbóluma. – A másik az egyenlő oldalú háromszög.
Jézus történetével a párhuzam igen szembetűnő, mind a sumér ékírást, mind az azték mitológiát illetően."
A Borgia -kódexben találtam két igen érdekes képet.
Íme az első, amelyen a kép alján hanyatt fekvő alak teste érdemel figyelmet, hisz' egy kettős spirált ábrázol. Azt hiszem, az azonosításhoz nem kell túl sok fantázia...
Ehhez kapcsolódik egy másik kép is:
A kép felső felében látható pálcikák darabszáma szúrt szemet: 44+2
Az emberi genom 46 kromoszómából áll, de ebből kettő az ún. gonoszóma, vagy ivari kromoszóma.
Érdekes módon egyezik a rajzon található pálcikák számával, azok felosztásával.
Lehet a véletlen műve, de a két kép együtt már több, mint gyanús.
"Kutatók 31 kilométer átmérőjű meteoritbecsapódási krátert fedeztek fel a grönlandi jégtakaró alatt. Párizs méretű felszínével ez a világ 25 legnagyobb becsapódási kráterének egyike – írja az MTI. A szakértők a Science Advances című szaklapban számoltak be felfedezésükről. A tanulmány szerint még soha nem fedeztek fel ilyen krátert a Föld kontinentális jégtakarói alatt."
Én fekete lyukra tippelek, sőt biztosan tudom hogy a galaxisunk közepében (meg általában mindegyiknek) van egy szupermasszív fekete lyuk, szerintem valamit most találtak, ami akörül kering, akár barna törpe is lehet felőlem tök mindegy... primitív a cikk valóban eléggé, de szerintem inkább csak tréfálkozol, hiszen te is tudod hogy ennek semmi köze semmilyen civilizációhoz... persze álmodozni fantáziálni lehet, de nem is vizsgálható a kérdés, semmi támpont, vagy alap sincs arra hogy egyáltalán felmerüljön bármilyen civilizáció lét (mint egy másik rejtélyes esetnél, ahol ugyebár egy csillag fénye abnormálisan változik és szóba jött a lehetőség, hogy esetleg egy fejlett civilizáció csapolja azt a napot, valamilyen gigantikus asztro erőmű-rendszer van pályára állítva, de ha jól tudom ezt a teóriát már elvetették azóta, mert bizonyítást nyert, hogy valami gigantikus porfelhő okozza a jelenséget)... az meg hogy korábbi teljesen értelmezhetetlen... Itt meg annyit tudunk hogy egy egyelőre be nem azonosított égitestről van szó, ami nagy valószínűséggel egy ilyen törpecsillag... De mégis mi utal szerinted arra hogy itt mesterséges építmény lehetne esetleg..? Olvastál esetleg még más cikkeket erről az objektumról, tudsz egyéb adalék infót? Én most nem fogok keresgetni egyelőre... szerintem ha lenne itt valami szenzációs rejtély, az benne lenne a cikkben...
