Én pedig már jó estét kívánok! Ha előbb nem, majd talán reggel olvasod és ha ilyen szorgalmasan irogatunk, akkor tényleg pezsegni fog itt az élet. :))
Hasonló korúaknak gyakran hasonlóak a testi-lelki gondjai is, így aztán könnyen lehet, hogy találsz gyógyírt a te bajaidra is. Ahhoz, hogy elmondd azonban gyakran - még így inkognitóban is - bátorságra van szükség. Sokszor van úgy az ember vele, hogy "mi az én gondom a mások bajához képest" és nem beszéli ki magából, csak rágódik, örlődik. Így persze nem jut előbbre, sőt azzal, hogy emészti magát, csak ront a helyzetén.
Jaj de jó - és jó reggelt kívánok, örülök, hogy mégiscsak van aki ide-idenéz... :o))
Mostanában annyi féle dolog szaladt össze nálam, amiben talán itt is tudnék megoldást találni a bajaimra, s az utóbbi hónapban csupa olyan topic-ot "szúrtam" ki, ahol hónapok óta senki nem járt... :o( Tényleg örülök, hogy itt azért van élet :o)
Szia, üdvözöllek, gyere csak! :) Szerintem vannak itt többen is, akik így éreznek, csak már ahhoz sincs kedvük, hogy ezt leírják. Mint ahogy nekem sincs kedvem sokszor hetekig sem hozzászólni semmihez.
Engem ez a hidegfront (meg a telihold a holdfogyatkozással és még ki tudja mi) tett padlóra az elmúlt napokban. Nem jó ez így, én sem szeretek egyedül lenni, de nem olyan könnyű ezen változtatni.
A családommal nincs semmi bajom, nagyon jó a kapcsolatunk. De az embernek ötvenen túl is szüksége van barátokra/barátnőkre sőt még (vagy leginkább) társra is. Ők azok akik ilyen-olyan okok miatt kikoptak/elvesztek mellőlem és ezért vagyok időnként szomorú.
Sok előnye van az egyedüllétnek, de sok hátránya is. Sokszor inkább csak a hátrányát érzem.
Miert vagy szomoru? En is 50-es vagyok. Nem tagadok le semmit, tudomasul vettem, hogy a testem megoregedett, hol itt faj, hol ott. Lelekben talan olyan 30-nak erzem magam, de nem csinalok magambol hulyet, es viselkedek ugy mint aki 30 eves, bamilyen nehez is /mert nagyon nehez/ elfogadom, hogy 60 eves vagyok.
Megkerdezem, hogy van csaladod, gyerekek, unokak? persze ha nem akarsz akkor ne valaszolj erre a kerdesre.
Talan csak azert lenne fontos a valaszod mert maskent latom az olyan baratnoimet akik nagy csaladdal rendelkeznek es mas azoknak az elete akik csalad nelkul maradtak.
En hatareset vagyok, mert van ket fiam es ket menyem, valamint ket unokam, de a szuleim es a testverem meghaltak, igy aztan egyreszrol arva vagyok, masreszrol olyan "olaszos" nagypofaju, uralkodo, de igazi haziasszony vagyok.
Hát tolongás az nincs. Talán majd ha újak regisztrálnak az indexen, valaki idetalál, addig pedig megpróbálom életben tartani. Legalább beszélgetek egy kicsit (magammal). :))
A múlt hétvégén kirándulni voltam, de ezt a hétvégét kihagyom. Elmegyek fürdőbe, szaunázni, vizitornázni és ejtőzni egy kicsit a meleg vízben. Nem vagyok híve az ilyen helyen való ismerkedésnek, de sose lehet tudni... ;)
Egy barátnőm nagyon nyúz, hogy időnként menjünk táncolni a régi Tisztiklubba, de ami ott van, rosszabb, mint egy nyilvánosház. :(( De az is lehet, hogy bennem van a hiba.
Úgy vettem észre, akik kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek azokon alig lehet észrevenni az igazi korukat. A boldogság a legjobb ránctalanító. :)) Na nem mintha valaki attól lenne jó vagy kevésbé jó, hogy mennyi ránca van, de azt is könnyebb elviselni, ha a lélek kiegyensúlyozott.
Nem nyitnék új topikot, de jó lenne, ha egymásra találnánk itt mi ötvenesek akik esetleg kiszorulnak valami miatt a többi helyről. Egy ideje nézegetem a hozzászólásokat, mindenhol régi összeszokott társaság van.
Új életet szeretnék végre kezdeni, ehhez elsősorban új barátokat aztán pedig társat is szeretnék találni. Közel 15 éve élek egyedül (magamba zárva) és végül is ez most nagy merészség a részemről, hogy megszólaltam. Mostanában szinte fáj a magány.
Megpróbáltam már szinte mindent, hogy végre ne legyek egyedül, de úgy tűnik akkora a félsz bennem, hogy nem sikerült. Már csak a régesrégi barátok közül maradt néhány, de igazából ők is a saját életüket élik. Elmegyek bárhova, sokszor egyedül ahol emberek között lehetek, de igazából már azt sem tudom, hogyan kell "nyitottnak" lenni, hogyan kell társaságban beszélgetni, viselkedni stb... Nem szeretek politizálni, magamról beszélni és azt is nehezen tudom elképzelni, hogy bárkit is érdekelne az én véleményem.
Pechemre lassan egy éve olyan helyen dolgozom, ahol egész nap egyedül vagyok, nincs akivel beszélgessek... nem ragozom, mert lassan elbőgöm magam.
Igazad van. A törzsasztalban több ötvenes topic van/ amiknek én is aktiv résztvevője vagyok/ Itt másról szól a fáma. Vannak 1983-ban születettek, 1951-ben születettek, én pedig az 1950-es születésűekre vagyok kiváncsi. Baj? Vagy lesznek partnerek, vagy elsüllyed a topic, de szerintem nem történik semmi más.
Mélyebb barátságra meg nem hiszem hogy vágyok, mint ahogy szerintem itt ilyenek nem is köttetnek.
A fiamról szóló topic pedig 100%-san elérte a célját, mert sok hasznos tanácsot kaptam.
Sziasztok! Hamarosan en is idetartozo leszek, joelore szoktatom magam a gondolathoz. Amig nem talalkozom regi evfolyamtarsakkal, meg meg is vagyok elegedve magammal. Mikor meglatom,hogy mennyire megoregedett legtobbjuk, ketsegbe esem, mert nyilvan ok ugyanugy latnak engem. Milyen kar,hogy az ember csak egyszer 25,30,35 stb...stb.))))))Azt mondjak "meltosaggal megoregedni"...en kapalodzom kezzel,labbal)))))
Kedves Szkati!
Mi a célod ezzel a topiccal?
Azért kérdem meg előre mert a fiadról szólóban egy kicsit mást olvastam ki, mint ami lett belőle.
Ötveneseknek szóló topic van több is a törzsasztalon, főleg összeszokott társaság pletyizik általánosságokról.
Valami ilyet szeretnél te is?
Vagy mélyebb barátságra vágysz?
Üdv 1 pont ötvenestől!
Nem volt az olyan régen- mondjuk magunknak. Én pl. 1950--ben születtem, de még mindig nem tartom magamat öregnek. Ha a tükörbe nézek- ha mazohista akarok lenni, akkor olvasószemüveggel- akkor persze már nem azt látom, akit szeretnék. RÁncok itt, ráncok ott, de kit érdekel.Csak ne legyek komolyabbb beteg, nehogy idő előtt elpatkoljak. Véleményem szeint itt még szükség van rám.
December 6-án pl. érettségi találkozó tartunk, mert az osztályfőnökünk 70 éves lesz. A franc egye meg, nagyon gyorsan mennek az évek.
