Keresés

:-)))

https://www.youtube.com/watch?v=mVB8kowuJrs

:-)))

:-)))

https://www.youtube.com/watch?v=C8wZd0YLw1Q

Áldott Húsvétot kívánok!

:-)))

Áldott, békés Húsvétot!

Szarka Tamás - Éden földön

Találkozás

Mi történt Veled?
Miért vérzik a homlokod?
Miért folyik a szemed?
Mért nem verekszel?
Miből adsz vigaszt sugárzó szemmel?

Mit tud tenni, s mit tud elviselni hittel?
Íme az Ember!

Engem is rúgnak, biztosan látod.
Csak ütni hajolnak hozzám, felvenni már az arcod.
Ők dobtak hálót s téptek el,
mikor a víz mélyében álltam, hol egy világ énekel.

Mit tud tenni, s mit tud elviselni hittel?
Íme az Ember!

S mert lelküket kerested, kivérezve húztak a magasba.
S maguknak tükröt emeltek.
Kardodat keresem, befestve vérrel.
S mert mégis tudsz szeretni, taníts az erőtől nagyobb erővel!

Mit tud tenni, s mit tud elviselni hittel?
Íme az Ember!

Két remegő kezeddel ezen földről, ezer földről hova repülsz szemeddel?
mi az ott fönn, az az egy hely?
Nézed, nézem, nézzük együtt,
nem a földre,
fel, csak fel!

Mit tud tenni, s mit tud elviselni hittel?
Íme az Ember!

--------------------
(Elnézést kérek a hibákért, nem találom a könyvem.
Hallás után írtam. Szükségét éreztem ma leírni.)

:-)))

WASS ALBERT ÜZENETE MÁRCIUS 15.-RE

Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szivemből.

Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amig magyarok vagytok s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.

Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene!

:-)))

:-)))

"A nő a természetnek egyetlen lénye,
aki érzésünket érzéssel viszonozza,
és akit boldoggá tesz az a boldogság,
amellyel bennünket megajándékoz.”

Denis Diderot

:-)))

"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség."
Kölcsey Ferenc - Parainessis - Kölcsey Kálmánhoz
(unokaöccse, később fiaként nevelte)

:-)))

"...Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán Cseke, és a csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egypár - hétig laktam itt, s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnevesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, mégcsak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes a táj; a városok, a nagy világ zaja nem hangzik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezegteti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek donganak, s távol az andalgó Tisza halkan mormolja dalát, hogy a koporsónak álmát meg nezavarja." Petőfi Sándor – Uti levelek

Ilyennek láthatta Petőfi 1847 júliusában Kölcsey sírját - Varsányi István rajza

Kölcsey Ferenc 1823 január 22-én, nagy magányában Csekén írta a Hymnust, amit később Erkel Ferenc zenésített meg, s 1844 július 2-én mutatták be a Nemzeti Színházban. 

„...Most csak az van hátra, hogy Erkelünk gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy az nem sokára a legnagyobb népszerűséget vivandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik...” Honderű lap

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

:-)))

:-)))

ÓÉVI BÚCSÚZTATÓ

„Szólnak a harangok, jelzik az év végét,
Gyülekezni látom kicsiny falum népét.
Eljöttünk mégegyszer harangok szavára,
Hogy elbúcsúzzunk és engedjük sírjába.
Gazdag volt a múlt év minden terményekben,
Szorgosan dolgoztunk, velünk volt az Isten.
Nem volt veszekedés, egymást megértettük,
Mindenféle munkát szépen elvégeztünk...
Ami nem jól sikerült az elmúlt évben,
Csináljuk jobban az eljövő esztendőben.
Veszekedés, harag köztünk sose legyen,
Emberbarátjával mindenki jól legyen.
Akkor ez az új év, amely már kopogtat,
Megelégedést és boldogságot hozhat.
Kezet kézbe fogva haladjunk előre,
Bő termést és boldogságot az új esztendőre!”

Homoródjánosfalva - 1966

:-)))

Áldott, békés Ünnepeket!  ♥  ♫

:-)))

Éjjel - nappal az utakat jártátok,

Aztán ezt a csodálatot láttátok,

Három király kincseteket hoztátok,

Az örömöt szívetekbe kaptátok.

 Szarka Tamás - Éjjel - nappal

ÁLDOTT KARÁCSONYT!

:-)))

:-)))

„Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele!” Ézsaiás 45,8
Ó, jöjj, ó, jöjj Üdvözítő... EÉ 149

FOHÁSZ, KARÁCSONYKOR

Jöjj, KARÁCSONY! Jöjj közénk!
Csend-havas az esti rét.

Csend-havas az esti rét:
arany fény hull szerteszét.

Emlék-tölgyön dérlevél,
zsúpos pajta hófehér.

Csengettyűszót hoz a szél,
elmúlt hangja ideér…

Hull a hó és énekel:
szellő-dallal indul el.

Száll a hó és földre ér,
most a lelkünk is fehér.

Jászol-meleg szalma-csendje:
tente-tente Kisdedecske!

Csend-havas az esti rét:
arany fél hull szerteszét.

Devecsery László

:-)))

:-)))

„Ragyog a gyertyafényben a méz és a citrom,
Pereg a szegfűszeg, mazsola: készül a mézes.
Ablak közt fenyőgally, berkenye, csengő.
Várjuk az angyalt, nagy, ünnepi várakozással.
Jön is már, zúzmarás szárnnyal az űr és az ég terein,
Hosszú palástban, mezítláb, szép, szelíd, emberi arccal.
Jön, jön a hírhozó...”

Szabó T. Anna

:-)))

:-)))

ADVENT

Meggyötörten állni
a decemberi
fagyos ködben

csodát várni
a csillagtalan
néma csöndben

titkot lesni
a lélek ablakára karcolt
jégvirágban

eltűnődni
zúzmarás hajnalok
szívet melengető homályában

próféciák nyomán
hitre cserélni
a kételyt

csillagjelet
látni a legsötétebb
éjben

és hinni

hinni 

a szívekben
születő Fényben.

Kovács András

:-)))

:-)))

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

Rainer Maria Rilke: Advent -Fodor András fordítása

:-)))

:-)))

ŐSZ - NOVEMBER

"Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek..
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.

Jer, barátom, minden únalmat űzzünk el
Az új boron vidám beszélgetésünkkel.
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
Van dió; mellyik kell? mind jó borkorcsolya.
Gazdagabbak leszünk akármelly bárónál,
Csendességben űlvén itt a kandallónál.
Az az óros kancsó megint jár közöttünk,
Tudod, mint tegnap is, mikor haza jöttünk.
Még ugyan a borom nem forrt ki egészen,
De semmi; potomra minek heverésszen?
Most még jobban is csúsz, mert édes valóba,
S külömben sem látszik színe a kancsóba.
És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad,
A másik kancsót is körömhegyig húzzad.
Magam is így fogok teutánad tenni:
Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni.
Vígan ma, barátom! és ha pitizálunk,
Róziról is egy-két sort dallarizálunk.
S ki tudja? hátha még táncot is kell várni?
S hatos minétet is fogunk ketten járni?
Neveted? de több is történhetik itt még:
Bolond az, barátom, aki okos mindég!
Le kell a mord képet néha-néha tenni:
S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:
Jer, legalább minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszéllgetésünkkel!"

Csokonai Vitéz Mihály

:-)))

:-)))

 Magyar Nyelv Múzeuma

"A nyelv egyik legféltőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője."  

Kazinczy Ferenc

 Kazinczy Mauzóleum

MEGSZABADULTAM MÁR

Megszabadultam már én a testi haláltul,

És megmenekedtem minden nyavalyáimtul,

Bűntől és ördögtől, ez csalárd világtul,

Az örök kárhozattul, az örök kárhozattul.

Lelkemet ajánlom az hatalmas Istennek

És testemet hagyom ő anyjának az földnek,

E világot pedig az én féliimnek,

Míg őbenne illőknek, míg őbenne illőknek.

Gh’ymes - Zoboraljai halottas ének 

"Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."

Fekete István

1956 Október 23. - 60. éve...

“...Mosolyogtunk az útra,
Egymásba karolva,
Dallamot fütyül a gyors halál…”

Szarka Tamás – Akkor is 56’

Dsida Jenő: Gyertyaláng

Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló törpe bajnok.
Te sóhajtozol, Istenem,
S én jobbra hajlok, balra hajlok.
Csak gyöngén tartasz a kezedben,
mert lanyha szolgád vagyok, vásott,
s ezért zizeg az esti szél:

A Te szomorú sóhajtásod.

Lehetőségek klastromában
annyi elrejtett fáklya-szent él!
Uram, hát mi az érdemem,
hogy megláttál és kiszemeltél?
Viaszk vagyok és rongy szövétnek,
mit se tanultam, mit se láttam
s Te tudod, hogy egy gyertyaláng
nagyon kevés az éjszakában.

Erdei sok-sok sétaútban
szemed már nagyobb éjt is vert át
és mégis viszel engemet:
lengő, libegő pisla gyertyát.
Neked köszönhetem, hogy néznek,
s hogy engemet is néha látnak,
s hogy csudálkozva bámulom
sötét ívét az égerfáknak.

Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló gyönge bajnok. –
Neheztelsz-e rám, én Uram,
hogy jobbra hajlok, balra hajlok?
Úgy szeretnék kedvedre égni
reszkető, boldog éji útban! –
Ha gyöngeségem fáj Neked,
sóhajts nagyot, – s én kialudtam.

(1927. április 11.)

Szívesen, örülök, hogy segíthettem. Üdvözlettel: F.

Kedves Fanni!

Nagy örömet szereztél nekem. Úgy látszik, hogy a témák rengetegében még tanulhatok, hogy hogyan találom meg  válaszokat.

Köszönettel:

Bálint, aki sajnos már bácsi (76) 

Kedves Bálint! 

/A google keresőbe beírva találtam a válaszra./

Broniszlav Kezsun: Petőfi szobor Budapesten
/Képes Géza fordítása/

Repesz-szilánkok szaggatták ruháját,
fölveti göndör-fürtös szép fejét -
Arcára szellő surran a Dunán át,
szól a szobor: elmondja életét.

Színész volt - megszökött az iskolából,
apja dühöngött: "Ne is lássalak!..."
S fagyban, viharban ment az ifjú vándor
s dalolt, mikor minden baj rászakadt.

Katonaság... A borjú nyomja vállát,
kaszárnyában fát aprít, sepreget,
de Heine könyvet forgat éjszakán át
és ír: magyar dalt, lázas verseket.

Nem nyughatik, kit szomju vágya kerget:
indul tovább: hátán horpadt batyu.
Arcán megfagy a könny, amint kiserked,
kisérőtársa: éhség és a bú.

Nem tudta még, hogy híre már a puszták
fölött száll mint sugárzó tűzmadár,
s míg markolja vándorbotját s a puskát:
gyújtó szavát egy nemzet várja már.

Aztán, midőn az ország lángralobbant,
és mint a tenger, megmozdult a nép:
Küzdött a költő száguldó sorokban
s a szabadságért adta életét.

...Repesz-szilánkok szagatták ruháját,
fölveti büszkén göndör, szép fejét,
Duna csillantja hűshullámú árját,
szól a szobor: elmondja életét.

Szerelemről szól s arról, hogy kivirrad:
felkél a nép s minden trónust ledönt,
s arról dalol, hogy: Negyvennyolc, te csillag,
a népek fölött égsz örökre fönt!

Dalolj költő: szülőhazád s az Alföld
táját dalold s a megvadult Tiszát!
Dalod nyomán kitárul a magyar föld
és életed, e tündöklő világ...

A tiszta fényt korom, füst fojtogatja,
de véget ért a szörnyű éjszaka,
s felröppent a piros égboltozatra
a szent szabadság hajnalcsillaga.

Elnézést, ha nem ebben a topicban lehet ilyet kérdezni, de nem találtam olyan topicot, ahol valami kérdés-felelet is lenne.

Hatvan éve olvastam egy verset, ami a Március 15. téri Petőfi szoborról szólt. Úgy emlékszem, hogy egy orosz kiskatona írta, de én úgy gondolom, hogy egy orosz nem tud ilyen választékosan írni, talán egy műfordító magyarította. A versből csak erre a foszlányra emlékszem, lehet, hogy hibásan. A címét sem tudom. Tud valaki segíteni?

Köszönettel:

Bálint.

"Repesz-szilánkok szaggatták ruháját,

felveti büszkén (?) göndör fürtös fejét,

szellő suhan a Dunán át,

s szól a szobor, elmondja életét.

Költő volt s megszökött az iskolából,

apja dühöngött, ne is lássalak,

s fagyban, viharban ment az ifjú vándor

és dalolt, midőn minden baj rászakadt."

Ha valaki feismeri, megköszönöm.

Bálint

Otóber 6. - Aradi vértanúk emlékére

Ady Endre

A PÓCSI MÁRIA

Ma Máriától jönnek a szivek,
Ma Mária-kép minden durva lábnyom.
Szivemben sír a pócsi Mária
Egy őszies, emlékes délutánon.

»Óh, Mária« - mindig új-új csapat
Énekel a poros, tarlott mezőkön,
Ezek hozzák magukkal a hitet
S porfelhőben fölöttük ez a nő jön.

Óh, Mária, Pócson is lakozó
Regina Vitae és maga az Élet,
Itt, Érmindszenten, útra készülőn,
Ma, csúf napomon, Veled hadd beszélek.

Egy idő óta megnőtt a szivem
S a szép bűnöktől keservesen tiszta
S most hirtelen csak Tégedet keres
Egy szüzetlen és bűnös kálvinista.

Tegnap volt az oláh Mária-nap,
Tegnap temettem minden élet-rangot
S ma jönnek meg a pócsi búcsusok
S ma táncolnak a kicsi, móc harangok.

Hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni:
Rossz ébredő és sokat próbált fekvő,
Az Életnek rosszul nősült veje,
Vallástalan és nőtlen, öreg vő.

Ma kell kihúzni a szomorú tőrt,
Melyet az Élet szívembe belévert,
Ma felejtek el minden igazat
S ma bocsátok el minden régi némbert.

Ma tudom, hogy csak Mária maradt,
Szivemet most már csak Mária lássa
S e Mária nem régi fancsali,
De mindennek egyesítő, nagy mása.

Mária a nagy, fehér jégtorony,

Mária a zászlóknak szent zászlója,

Mária a mennyei paripa,
Ha vágtatván visszaköszönök róla.

»Óh, Mária« - hallga - giling-galang,
»Óh, Mária« - és mégis ez a minden:
Ma érkeznek Pócsról a búcsusok
S processziók én rossz idegeimben.

Óh, Mária, ma már azt üzenem
Azoknak, akik halálomra lesnek:
Úgy kivánja a pócsi Mária,
Maradjak meg magamhoz érdemesnek.

Ma egyszerűbb, emberibb a dolog,
Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni:
Egy Mária, még hogyha pócsi is,
Pogányokkal is tudhat jól beszélni.

Mikor már minden hit-húr elszakadt
S az emberben a barátja se hisz már,
Jön Mária s Pócsról a búcsusok,
Jön a szivünk, multunk és játszva visz már.

Ma már hiszem: nagy döntés vár reám,
Legyőzni mindent, mi ellenem támadt,
Mutatni egy példátlan életet
S nem bocsátni el az én Máriámat.

Óh, Mária, ma úgy zeng a szivem
Mint szűz-nyövő, bátor diák-koromban:
Akkor lehet akárki is vitéz,
Ha a hite és már mindene romban.

Most érkeznek a pócsi búcsusok,
Szivem s őszi, száz diák-lelki emlék,
Giling-galang, ének, Ősz, Mária:
Lesz Mária és életem is lesz még.

»Óh, Mária« - jön a te életed,
Hozzák messze, szilágyfalvi oláhok,
Most jönnek már az édes babonák,
Most jönnek az igazándi morálok.

Óh, Mária, most jön a hazudó,
Igazi és Halált-incselő Élet,
Óh, Mária, Élet, giling-galang,
Áldassál, hogy ma találkoztam véled.

:-)))

AZ ŐSZ - SZEPTEMBER

Már a víg szüretnek örül minden ember,

Mellyel örvendeztet bennünket szeptember.

Októbert olyformán biztatja előre

Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.

Setétül a setét góhér a vesszőkön,

Barna színt ver vissza a többi szőlőkön,

Amelyeknek általvilágló kristályja

A nézőt már édes nektárral kínálja.

Rajtok királyságot mutogatni akar

A veres bársonyba kevélykedő bakar.

A sárgálló almák, a piros körtvélyek

Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.

Fája alatt hever a főtt berekenye,

A kövér noszpolya, a borzas gesztenye.

Megterhelte az ősz a fáknak ágait,

Vastagon ráfűzte gazdag áldásait.

Csak az a baj, hogy már hűvösek a szelek,

Néha egy kis hideg és dér is jár velek.

Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,

A napot az éjjel egyenlőnek mérte.

De mégis, barátom, jer, ha kisétálunk,

Az őszben is elég örömöt találunk.

Ha nincs is oly pompás, mint a víg kikelet,

De mégis sok részben dicsekszik e' felett.

Van édes szőlője, van szagos gyümölcse,

Mellyel a sétáló kebelét megtöltse,

Ha a szép virág is olyan kedves maga;

Hát a gyümölcs, melynek íze is van s szaga?

Az ugyan ébreszti, de csak látásunkat,

Ez ízlésünket is s véle szaglásunkat.

És így ha a tavasz a leggyönyörűbb rész,

Az ősz meg legjobb is, leggyönyörűbb is lész.

Levegő ege is dél után enyhesebb,

A szent Mihály nyara most legkellemesebb.

Van a hegyen egy kis szőlőm és szilvásom,

Itt esik ilyenkor legszebb múlatásom.

De ha te nem sajnálsz vélem megjelenni,

Ez a gyönyörűség kétszeres fog lenni.

Eszünk körtvélyt, almát s barna gohérokat,

Nem irigylünk semmi rakott asztalokat.

Csokonay Vitéz Mihály 

:-)))

:-)))

Jessze-fa oltár – Gyöngyöspata

:-)))

:-)))

"Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje."

Kányádi Sándor

:-)))

Köszönöm szépen! Mélyen megérintett maga a vers és ahogy mondta, szavalta, üvöltötte, s a végén, az utolsó sorra elhalkult. Akárhányszor hallottam, csak folyt, csorgott, patakzott a könny az arcomon.

                                                                       Nemes Nagy Ágnes 

                                                                                 Istenről

                                                                    Hiánybetegségeink legnagyobbika

      Lásd be Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni. Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen tojáshéjéletet a Földre, és abba – felfoghatatlan büntetésként – tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok. Ez mértéktévesztés, Uram.

      Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

      Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.

      Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

      Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése? Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben? Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség? Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?

      Úsztál folyóban? Ettél citromalmát? Fog tál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd? Élő fára vésni véle, kriksz-krakszokat hámló platánra, míg

       megy odafönt, megy-megy a délután? Van odaföntöd? Van neked fölötted?

      Egy szót se szóltam.