Keresés

Részletes keresés

evangeline Creative Commons License 2005.01.21 0 0 624

Én pl. húsdarálón - azon a békebeli, hagyományoson - darálom le ehhez is, meg a beréhez is.

A botmixer nem pépesíti el nagyon?

Előzmény: csite (619)
waczyka Creative Commons License 2005.01.20 0 0 623

Kopp-kopp, korgó gyomorral idetaláltam Közétek. Ha megengeditek, néha belevau-miau! De nem jöttem üres kézzel, hoztam egy kis nassolnivalót, amit rögtön megosztok Veletek. ;)))))

Egészségünkre!

kiski Creative Commons License 2005.01.20 0 0 622
Félreértettél. Nem a negyven napos léböjtkúra mellé kellett spórolásilag a dolog. :-)
Előzmény: sashimi (621)
sashimi Creative Commons License 2005.01.20 0 0 621
Ha minden erintett egeszseges, van viz es lelkiero boviben, akkor a 10. nap vegere megmaradhat Finomliszt 2 kg Kristálycukor 1 kg Rizs 1 kg Darálthús 80 deka Orsótészta, rövidcsőtészta 1-1 kg Krumpli 10 kg Marhahúsleves-kocka 6db Tyúkhúsleves-kocka 6db Gombakrémleves tasakos 1 db Marhahúsleves tasakos 1 db Milánói mártás alap 2 darab Carbonara mártásalap 1 db, no es 3 ezer forint.

sashimi
Előzmény: kiski (595)
kiski Creative Commons License 2005.01.19 0 0 620

Gyerekkoromban csak akkor volt sztrapacska, ha a férfinép vállalta a krumplireszelést.

Ritkán volt sztrapacska.

 

Mostanság, hogy géppel reszeljük (nem mixerrel), gyakoribb.

Előzmény: csite (619)
csite Creative Commons License 2005.01.19 0 0 619
Leginkább a reszelést utálják a készítésbe, nagymamámat nem lehet rávenni, hogy újítson, és botmixerrel készítse, mert hogy lehet ám vele szépen. Igaz nem kapkodva! És a turmixolás után a masszából tésztaszűrőn kiszürni azt amit nem aprított fel a turmix.
Előzmény: bandifater (618)
bandifater Creative Commons License 2005.01.19 0 0 618
Az a szép hullaszürke szín (sztrapacska) mely a gyárit (mirelitet) nem, csak az otthon készültet jellemzi. Nagy dolog, ha a feleség hajlandó ilyenre, becsüld meg. A nők többsége (jó esetben) duzzog és azt hiszi, hogy a boltinak van valami köze az eredetihez és ha reklamálsz rigolyásnak tartanak majd fejedre olvassák a nyers-krumpli pucolástól a mosogatásig terjedő munkafázisokat. Manapság még a nógrádi éttermek többségében is mirelitet használnak, szégyen gyalázat. 
Előzmény: csite (617)
csite Creative Commons License 2005.01.18 0 0 617

naná, hogy én is szeretem a szalonnás zsírban lepirított savanyúkáposztás sztrapacskát is (tipp: Kesztölcön a Gímeskövi éttermében(felfelé Klastrompuszta felé), ami rohadt jó helyen van, és a kaja is jó, lehet ilyet enni)

 

asszonyom készíti szerencsére nekem az ilyen finomságokat, egyre jobban belejön, egyelőre mi még használunk a masszába 1 tojást, de ha totál kicsiszolódott a dolog mi sem fogunk(mint nagymama), hogy mennyire híg, annyira, hogy még éppen nem esik szét, de jó kis ragacsos. A szaggatás nokedliszaggatón kanállal, vagy fakanállal(azzal a lapos, széles fajtával)

 

mostanában gumisak az éttermi sztrapacskák a sok liszttől, mert a sztrapacska frissen jó igazán, és ha egy ideig áll a magas krumplitartalomtól erősen besötétedik, azt meg ugye mégse lehet a vendég elé tenni.

 

legközelebb lefotózom milyne is nálunk!

 

 

ui: ma krumplisnudli lesz! sok krumpli a tésztában, és utána zsírban lepirítani a krumplisnudlit, picinyke erős paparika, nyam-nyam!

Előzmény: bandifater (616)
bandifater Creative Commons License 2005.01.18 0 0 616

Kedves Csite!

Köszönöm, ez épülésemre szolgált. Én egyébként szeretem ha a sztrapacskát zsírban (le)pirított, előzetesen párolt káposztára szedik. Érdekelne, hogy a sztrapacska készítéséhez használsz-e tojást, mennyire híg a massza szaggatás előtt és hogy mivel szaggatod (kézzel/késsel v. kanállal esetleg nokedli szaggató kézi készülékkel), Gyermekkorom sztrapacskája sokkal masszásabb (macsánkásabb) volt mint a jelenleg divatos formációk, hiába, már semmi sem a régi!

Üdvözlettel: bandifater   

Előzmény: csite (615)
csite Creative Commons License 2005.01.17 0 0 615

a krumpliganca az a "majdnem dödölle", főtt krumpli+liszt(puhára keverni), zsírba kanállal beleszaggatni,  megkapatni, roszdásra sütött hagymás zsírral meglocsolni

 

nyögve-nyelő -> nyögő: a sztrapacska nokedlija, szintén rozsdásra sütött hagymás zsírral

 

Előzmény: bandifater (614)
bandifater Creative Commons License 2005.01.17 0 0 614

Kérdezném, tisztelettel: mi a "ganca"? Hogyan készül? Hívják-e máshol nyögve-nyelőnek?

Segítség!!!

Előzmény: zwiebel (608)
Steinkopf Creative Commons License 2004.12.21 0 0 613
Ez az igazi! Legjobban a Tokaji borozóban csinálják /a Margit-hídnál/.
Előzmény: zwiebel (608)
zwiebel Creative Commons License 2004.12.10 0 0 612

No jó, nálunk a főttkrumplis variációnak krumplipogácsa a neve./ A pogácsának meg bodak/.

Wic, a tócsniban panirozott és olajban kisütött karaj is megér egy próbálkozást- ha jól tudom ennek az anyakönyvezett neve feketehegyi szelet.

Előzmény: Törölt nick (610)
Wic Creative Commons License 2004.12.10 0 0 609

próbáld ki eccer resztelt májjal és lisztbe forgatott, olajban sült hagymakarikákkal.

isteni.

 

Előzmény: zwiebel (608)
zwiebel Creative Commons License 2004.12.10 0 0 608

Nem és nem  kedves Galadriel !

 

A tócsni avagy lapcsánka avagy macok  avagy krumplistojás   nyers reszelt krumpliból készül + kanál liszt +reszelt fokhagyma+ só + bors + tojás. /a fokhagyma kihagyható, de azzal az igazi/

 

Kanálnyit forró olajban  ellapogatni, mindkét oldalán kisütni, aztán ha kész lehet rá még sajtot reszelni, de olyat is hallottam már, hogy az egészet tepsibe öntik és a sütőben egyben megsütik.

 

Ez utóbbit még nem próbáltam, de az alapváltozat  mifelénk  észak Mo-n  afféle általános heti 1X   vacsoraétel.

 

 

 

kiski Creative Commons License 2004.12.08 0 0 607
Ezzzz naggyon jóó! Köszi!
Előzmény: evangeline (606)
evangeline Creative Commons License 2004.12.08 0 0 606
Drága Elnök Úr, talán tud vele mit kezdeni......

 

1.nap:

ebéd: krumplileves(krumpli, vegyes zöldség, hagyma, pirospaprika) + 40 dkg darálthúsból a milánói alappal és a rövidcső tésztából fél kg-val, sajttal Milánói „spagetti”

vacsora: héjában, sütőben sült krumpli vajjal, sóval, tea

 

2.nap:

ebéd: paprikáskrumpli (hagyma, pirospaprika, olaj), sült virslivel

vacsora: palacsinta (liszt, tojás, tej, szódavíz, lekvár, kakaópor)

 

3.nap:

ebéd: gombakrémleves, krumplis tészta

vacsora: tejbedara(tej, búzadara, kakaópor, cukor)

 

4.nap:

ebéd:marhahúsleves(tasakos), fasírt(a darált hús másik fele, zsemle, tojás, fokhagyma), krumplipüré(krumpli, tej, vaj)

vacsora: tepsiben sült krumpli, parizerdarabokkal és ha már majdnem kész, pár felvert tojással megöntözve

 

5.nap:

ebéd: tyúkhúsleves kockából(maradék vegyes zöldséggel, búzadarából készült grízgaluskával) és rizsfelfújt(rizs, tej, lekvár)

vacsora: krumplikása (krumpli, liszt, pirított hagyma, kis doboz tejföl)

 

6.nap:

ebéd: marhahúsleves pirított zsemle/kenyérkockákkal és bucinudli (krumpli, liszt, zsemlemorzsa, tojás)

vacsora: déli maradék (bucinudli)

 

 

7.nap:

ebéd: paradicsomleves(1 nagy sűrített paradicsom, 1 kisebb hagyma, rizs), „spagetti”(orsótészta) Carbonara (tej, Carbonara alap, sajt, gépsonka)

vacsora: krumpliból krokett(liszt, tojás, morzsa) savanyúsággal (ecetes uborka)

 

8.nap:

ebéd: bableves (szárazbab, vegyes zöldség, pirospaprika, marhahúsleves kocka) és krumplis pogácsa(krumpli, liszt, tojás, zsiradék)

vacsora: tésztasaláta (orsótészta, kis tubus majonéz, felvágott – parizer? -, kevés ecetes uborka, tejföl, ha van maradék reszelt sajt, főtt tojás kockázva)

 

9.nap:

ebéd: húsleves kockából, ha van még zöldség, belefőzve, orsótészta-betéttel, tejfölös krumplifőzelék (hagyma, pirospaprika, tejföl)

vacsora: olasz rizs (milánói mártásalap+párolt rizs+reszelt sajt, vagy tejföl, ha van még pénz, felvágottal/kolbásszal egybesütve)

 

Vásárolni kell:

Vegyes leveszöldség (2 zacskó, kb. 300 ft) Hagyma(vörös-, fok-) (vöröshagyma kb. 6 közepes fej, 1 fej fokhagyma cca: 100-150 ft) Sajt (fél kg, kb.500 ft) Vaj (2*10 dkg kb. 280 ft) Tojás (20 db kb. 400 ft) Tej (2,5 l  kb. 400 ft) Virsli (fóliás, kb. 250 ft) Kakaópor (1 doboz, kb. 200 ft) Lekvár (kb. 250 ft) Búzadara (fél kg, kb. 150 ft) Tejföl (a fél literes Tesco kb.180 ft) Zsemlemorzsa (fél kg, gőzöm sincs az áráról, de 100 alatt lehet???) Sűrített paradicsom ((talán 120 körül van?) Majonéz (1 nagy tubus kb. 200 ft) Gépsonka (sosem veszek, nem tudom, 20 dkg talán 200-250 körül van) Ecetes uborka (piacon dekára is vehető, olcsóbb, árat nem tudok, már régen vettem…) Szárazbab (Tesco-ban kimérve is lehet, 20 dkg bőven elég, 150-nél nem lehet több) Parizer (30 dkg, kb. 210 ft – ha olcsót vesznek)  

Ez így 4040 ft – de lehet belőle lefaragni…

Előzmény: kiski (605)
kiski Creative Commons License 2004.12.07 0 0 605

Köszi eddig!

Várom ám a többi ötletet is!

Wic Creative Commons License 2004.12.07 0 0 603

akkó még élesztő, sütőpor, lekvár, tojás, tej, víz. meg esetleg még liszt 2-3 kg

 

 

Finomliszt 2 kg

Kristálycukor 1 kg

 

  • palacsinta :)
  • kelttészta (kenyér, kalács, a gyerekek szeretnek ilyennel tökölni, a közös kenyérsütés sirályságos)

 


Rizs 1 kg

  • tejberizs vagy rizskoch
  • köretként (+marhakocka 2 db, azt még nem tudom, mihez :o) )


Darálthús 80 deka
Orsótészta, rövidcsőtészta 1-1 kg
Milánói mártás alap 2 darab

Carbonara mártásalap 1 db

 

  • talán valami olaszos kajákok? :o)

 

  • vagy a rizs, meg némi darálthús, bimbóskellel, tejföllel olyan rizseshús vagy mi a szösz?

 

Krumpli 10 kg

 

  • sültkrumpli, mi más?

Gombakrémleves tasakos 1 db
Marhahúsleves tasakos 1 db

  • kutyakaja

 

 

Marhahúsleves-kocka 6-2 db
Tyúkhúsleves-kocka 6db

  • nemtom

 

így hirtelen...

Előzmény: kiski (601)
kiski Creative Commons License 2004.12.07 0 0 602

Normál konyhai (háztartási) ügylet.

 

http://www.gyea.hu/hun/karacsony2004.php

Előzmény: Wic (598)
kiski Creative Commons License 2004.12.07 0 0 601

1 felnőtt 3 gyerek

Mindent lehet hozzá használni, és összesen van még 3000 forint.

 

 

tavir Creative Commons License 2004.12.07 0 0 600
Bocsánat, dolog van, így a project kidolgozására kérnék határidő módosítást.
Előzmény: kiski (597)
Wic Creative Commons License 2004.12.07 0 0 599

jö, fölnőttök, vögy györökök?

 

Előzmény: kiski (595)
Wic Creative Commons License 2004.12.07 0 0 598

háááát, én 1/10-edet vettem mindből, egybedaráltam, feltettem a tűzre. amikor kész volt, elkezdtük enni. nem tudtuk megenni egy nap alatt, úgyhogy tuti másnak is kitart tíz napig az egész...

 

igaz, azt nem írtad, vizet lehet-e használni hozzá, így kicsit sűrű lett az anyag, tán ez az egyik oka, hogy ehetetlen volt (ezért nem tudtuk elfogyasztani egy nap alatt)

 

 

komolyra fordítva:

bogrács, vagy tűzhely, sütővel?

és a pluszpénz fejenként 3.000, vagy összesen?

Előzmény: kiski (595)
kiski Creative Commons License 2004.12.06 0 0 597

ebéddel, s ha lehet vacsorával. reggeli nem kell.

Számolj csak 9 nappal, mert van még 3 olyan konzerv, ami magában jó 3 étkezésre 4 főre.

Előzmény: tavir (596)
tavir Creative Commons License 2004.12.06 0 0 596
Túlélő csomag, á la kezdő. Egy emberre.

A 10nap/4 ember reggelivel és vacsorával számítandó, vagy vadásznak?

Délelőttre valami koncepcijóval állok elő.
Előzmény: kiski (595)
kiski Creative Commons License 2004.12.06 0 0 595

Na kérem. Van:

 

Finomliszt 2 kg

Kristálycukor 1 kg
Rizs 1 kg
Darálthús 80 deka
Orsótészta, rövidcsőtészta 1-1 kg
Krumpli 10 kg

Marhahúsleves-kocka 6db
Tyúkhúsleves-kocka 6db
Gombakrémleves tasakos 1 db
Marhahúsleves tasakos 1 db
Milánói mártás alap 2 darab

Carbonara mártásalap 1 db

 

Ebből, kell megélni négy embernek 10 napig, és kb. 3000 forintért vehetnek maguknak még hozzá egyebet.

 

Kérem a segítségeteket, hogy mit lehet főzni a fentiekből úgy, hogy azért ne a hátukon jöjjön ki a krumplistészta. A feladat komoly, semmi vicc nincs benne - igaz, nem én vagyok az áldozat, akinek ez áll rendelkezésére 10 napra.

BaSand Creative Commons License 2004.11.15 0 0 594

Márai Sándor

A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett.

Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált.

Amíg eljön elképzelem néha, milyen lesz a pince? Húsz hordó sorakozik majd bolthajtásos mélyén, a hordók dongáira krétával írom fel az évjáratot és a bor nevét. Lesz három hordó rizlingem, ez már bizonyos. A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét. Ne félj a közhelyektől, magyar: önmegóvó erő árad belőlük. Rizling lesz, nem nagyon régi, három-, négyéves olaszrizling, melynek simaságán érzik még a latinos műveltség és szőlőkultúra pannóniai pallérozottsága. A rizlingben ritkán csalódik a magyar. Szerte a hazában sok komisz lőrét mérnek, de az olasznak nevezett magyar rizlingben van valamilyen otthonos bizalmasság: az ember úgy issza, mint mikor rokonokkal beszél. Van egy fajtája, melyet csak palackos állapotában ismertem meg: az elhunyt Festetich herceg diási szőlőjéből való rajnai rizling. Már nem árulják, vagy ha igen, csak palackonként ritka helyeken. Egy időben ez volt a legnemesebb magyar fehérbor, csak a somlói ért a nyomába. Ez a Festetich- féle rajnai rizling halványzöld volt, s illata, mint a nagyon régi francia chablis-é. Volt valamilyen sajátossága, ami borban, emberben a legritkább, s mind egyre inkább kivész a világból: cachet-ja volt, pecsétes egyénisége. Ez a tünemény szűnőben: jó típusborok és típusemberek maradnak a helyén. De a rizling az volt Magyarországon, amit a franciák általános szóval, a műfaj közelebbi megjelölése nélkül, fehérbornak neveztek. Az a bizonyos pohár bor, melyet kéretlenül odaállítanak az ember elé a vendéglőben, az a bor, mely olyan, mint a kenyér, a nemzet testének eledele, valami általános és megbízható. Mikor a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, én már nem akarok élni.

A pince mély lesz, Sopronból hozatok egy füzér fűszeres kolbászt a hentestől, aki a landjagert készíti saját kezűleg a Várkerület egyik mellékutcájában, sonkát és tormát tartok itten, s természetesen lopót és néhány pintesüveget is, a vendégek számára. A pint a régi mérték, nagyapáink még ezzel éltek: tartalma másfél liter, s a magyar, ha férfikorba jutott, minden este odaállította a vacsorateríték mellé a maga pintes adagját. Homoki borból és badacsonyiból minden tisztességes ember elbírt és megkívánt egy emberöltő előtt esténként egy pintet. Más volt a helyzet a szülővárosomon, Kassa vidékén, ahol természetesen szamorodnit ittak az urak, de a vásárok fuvarosai is, az „Arany képzelődéshez” címzett bormérésben: a szamorodnit már pohárral itták, csak a lengyelek nyakalták, mintha szomjúságot is oltana. A magyar, bölcsen és óvatosan, asztali borral élt. Asztali bornak neveznek mindent a rizling és a szilváni között, amitől másnap könnyű fejjel ébred az ember. De Szüllő Gézától tudom, hogy az elnevezés eredete még a fiatal Ferenc József asztaláról származik: ő volt az első a magyar királyok között, aki- bölcs emberismerettel- elrendelte, hogy a bizalmasabb ebédeken a vendég elé állítsanak egy üveggel könnyű bort is, melyből kedve szerint kortyolhat, saját kezűleg töltögetve, s csak finomabb, hivatalos borokat nyújtották át poharanként a lakájok. Asztali bor volt tehát a Monarchiában, melyet a királyi asztalnál saját gusztusa, mértéke és igénye szerint fogyasztott a vendég. Ferenc József, mikor ezt elhatározta, a borokat talán nem ismerte, de ismerte az embereket.

S mert a részeg embert utálom, legalább úgy, mint a kákabélűt, aki fanyalogva ásványvízzel keveri a bort – meddig és miért akarsz ilyen óvatosan élni, szomorú barátom? - tartok majd egy kivénült sváb csaposlegényt, aki megtanít vendégeim számára fröccsöt készíteni. Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, az igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. Sajátságos, de igaz, hogy fröccsöt nem tud a magánember készíteni. Hiába tanulod meg a leckét, hasztalan vásárolsz háromdecis poharakat, igen, hiába méred ki és vegyíted aggályos gondosan a két deci bort egy deci szikvízzel, a fröccs képletét csak hivatásos csapos ismeri. S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkalja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot. Mert minden ásványvíz gyászos dolog, elrontja a bor jellemét, de a szikvíztől a badacsonyi vagy egri fehér illata nem változik, s a fröccs óvatos-okos keverési aránya, hála az évszázados gyakorlatnak, megóvja a magyart mindenféle kilengéstől. Magánember nem tud fröccsöt keverni. A „tréfa”, a „házmester a „hosszúlépés” keverési titkát könnyebb meglesni, mint a fröccs készítésének mesterségbeli rejtelmeit. Ahogy a jó csapos fél kézzel önti a háromdecis üvegbe a bort, a másik kezével hozzácsapja a megfelelő adag szódát: ez a titok, melyhez csak szakember ért. Sok kocsmározó ember otthonülő maradt volna Magyarországon, ha a fröccs titkát magánember is elsajátíthatná. De ez lehetetlen, sajnos.

Ezért tartok majd egy öreg csapost, s együtt vizsgáljuk tavasszal a hordókat. Lesz bikavér is, de nem sok, s nem hordóban, csak szalmafonatos üvegben. A bikavérrel úgy vagyok, hogy tisztelem, de csak óvatosan és messziről. A sűrű szenvedély él ebben a borban, melynek két féle fajtáját ismerem, egy engeszteltebb édeskés válfaját, s egy másikat, tömört és fanyart, az igazit. Az egri vendéglős ebből a másik fajtából ad nekem, ha néha lemegyek, s ezt idegennek nem is méri, mert az egri pincékben nem akad sok belőle. Ez a fanyar bikavér félelmes mélyre ássa magát az ember idegeiben. Valósággal feltúrja az emberi lélek ősanyagát, három deci után néha már portugál szavakra és görög igeidőkre emlékszem vissza, s valamilyen kínai bölcsességre is nevel, mintha ezt suttogná: minden szép, de minden elmúlik, tehát okosabb veszteg maradni. Más a helyzet a somlóival. Már a neve körül is sok a fogalomzavar: ejtik „somlai”-nak, aztán „somlyói”-nak, de mindez csak suta beszédhiba. Becsületes neve „somlói”, s mint a nagynevű, kihaló családok, ez a bor is megköveteli, hogy nevét helyesen és tisztességesen ejtsük. Ez a magyar borok fejedelme. Kis területen termelik, s már nem sokáig: fáradt bor, lassan kivész a szőlőkből ez a fajta. Illata olyan, mint a fehér burgundié, de annál nemesebb. Van egyfajta somlói, Arany tűz a neve, s pontosan olyan: tűz és arany keveréke. Ez a bor rábeszél. Ezt mondja: ”Élj”. Ezt az egyetlen szót mondja, de olyan következetes erővel, mint a régi latin versek a nagy tanulságokat. Mit szívott össze ez a bor a napsütésben, évszázados illatokban! A föld sava és titkos ereje, a nap tüze, esős őszök bölcsessége, a természet vegykonyhájának rejtett párlatai, mindez aranyszín bölcsességgé nemesedett ebben a különös borban, melyhez hasonlót egyetlen egyet ismerek csak a világon: a Poully fumée-t, ezt a füst ízű fehér burgundit. E két bor szelleme azonos: nem vetélytársak ők, hanem lángeszű testvérek. Mert a bornak nem csak íze, illata és szesztartalma van, hanem mindenek fölött szelleme is. Mintha a nép, mely termeli és issza, átadna lelke titkos tartalmából valamit a hazai bornak. A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék, borban és emberben.

Szüretre vendégeket hívok majd, akik nem szeretik a zenét, nem értenek a politikához, s tudnak hallgatni a diófa alatt. Mit adjak nekik?… Sonkát tormával, ez önként értetődik, parázsban sült burgonyát és fehér liptai túrót, a Rozsnyi kereskedés híres liptaiját fabödönökben, paprika és ajókagyűrű nélkül. Egy hosszú élet minden tapasztalata és rábeszélőképessége kevés ahhoz, hogy meggyőzzem kortársaimat: milyen tökéletes borkorcsolya természetes állapotában a liptai, s milyen helytelen divat hagymával, mustárral, paprikával bonyolultabbá tenni azt, amit a természet önmagában tökéletesnek teremtett. A tiszta borhoz egyszerű tiszta harapnivaló szükséges: ennyit már a kínaiak is tudnak, akik máskülönben nem borisszák, hiszen Turkesztánból hozatják a maguk rizsbora mellé a szőlőből készült bort, a szerencsétlenek! Mikor a pincém meglesz, a soroksáriak megint fehér cipót sütnek, Bácska is küld abált szalonnát a szüretemhez. Így ülünk majd sugárzó őszi délután, a pince vasajtaja előtt, a hosszú padon. Kezünkben bicska, mert úriember nem használ bizalmas étkezéshez idegen evőeszközt, előttünk a kétdecis poharak, a mélyben az ősz aranyfürdőjéből párás vonalakkal eléváló hazai táj. Hallgatunk.

Mögöttünk a pince mélyében dohognak a hordók: a rizlinges, a somlói, a szilváni, a badacsonyi, a zirci papok halványsárga misebora, a kegyes tanítórendiek dörgicsei termése, s a magyar homok szelíd hajtásai a derültebb nyári esték örök társa, a nyájas kadar, mely bornak nem igazi bor, de italnak enyhe és szórakoztató. A borok élnek és dohognak a pincében, a diófák lombjai között kövér darazsak dünnyögnek, messze, a mélyben hajó úszik a Dunán, árut visz és hoz egy megbékélt világ jó szándékú népei között, a népek örök országútján, s Pannónia szőlőskertjeiben az éneklő lányok megmosták fehér lábukat és tapossák a fürtöket. Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosa és vendégei, irodalomról csak akkor esik szó közöttünk, ha legalább ezer éves, s borról csak akkor, ha legalább ötéves, nem akarunk már bosszút és elfeledtük azokat is, kinek egykor nem akartunk megbocsátani. A tájat nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal. A bor nem bírja a beszédes vendéget, ez régi tapasztalás, s a beszédes vendég, akinek még fontos mindenféle világi hiúság, nem bírja a bort. Ennek a pillanatnak élek, amit addig csinálok, még csak előkészület, magam sem tartom sokra. Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot, nagyon régi áldozati szokás szerint. Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját, s rövid botra támaszkodva megyünk haza. Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata. Életünk, nem éltünk kinek fontos igazán?… Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.

Máray Sándor ismeretlen írásából

Rassy Tibor gyüjteményéből

 

 

tavir Creative Commons License 2004.11.02 0 0 592

A szerda estém szabad. És ÖN?

:))))

Előzmény: Törölt nick (591)
Sivatag_hajoja Creative Commons License 2004.10.30 0 0 590
:-PP
Előzmény: tavir (589)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!