Ez az a fajta királyi étek, amit a Habsburg házból származók még nem tettek magukévá. Egyszerű, s csodás, finom és laktató. Gyermekkoromra visszaemlékezve mindig eszembe jut a készülődés, amit a pavlovi reflexek nem végeztek el: ki nyer minél nagyobb tányért, és a kanálért történő élet-halál harc.
Mert hisz oly egyszerű az elkészítése! Mi kell hozzá? Kolompér, kalbász (füstölt), tojás, desznyó zsír, tajfől, újabban sajt is.
Mily nehéz a felszeletelt kolbászt a megfelelő mennyiségű zsírban megpirítani, mig arra kell figyelni, h a hajában éppen megfővő burgonya ne szórja ránk átkát a forró víz képében. Ammennyiben van lehetőség a tűzhelyen egy harmadik lábos elhelyezésére, akkor abban el lehet kezdeni a tojás keményítését. (Az előző esti tojás keményítés beszámítása nem jáccik be.)
Miután a szegény egyedülálló férfi pária, a kolbászt megpirította, és a csempéről/falról a nyomokat eltakarította, neki állhat a rabszolga munkának. Okos emberek ezt a feleségükre bizzák, de ott a jelzőt lerontja a "nős" kitétel. Magyarán, ha lekezelte magát a szerencsétlen Irix-szel, és a vizsgálat után sem kell hozzá mentő hívni, akkor neki állhat a megfőtt krumplit megpucolni. Ezen tevékenység közbeni adrenalin szint karbantartásához zene beszerzése szükséges. Ha zene szól, akkor a szomszéd sem hallja az esetleges égésből szármázó fájdalom által kiváltott szítokszók cifrázását. Aztán csak a tojást kell pucolni, ami szinte kéjmámor az előbbiekhez képest. De viszont, ha a tojásból egy töltött csirke bújik ki, akkor az alapanyagok a következő napi ebédhez is felhasználhatók.
A meztelen alapanyagok megszemlélése és a kiváncsi állatok elzavarása után, az ember a jénai üvegtálat méla undorral odébb tolja.és előveszi a foltos-piros tepsit. (egyes helyeken tepszi, de ott a pöszeség nem családi hagyomány.) A krumpli szép egyenletes karikákra történő szelése után, azok a light-osan kizsírozott edénybe kerülnek, nagyjából olyan sűrűségben, mint a Kossuth téren a két millió ember. Itten jő a sava-borsa ez egésznek (szvsz), a meg pirított kolbászos zsírból úgy szépen lehet csorgatni reá, vigyázva arra, h a következő szintre is maradjon. Ráhelyezzük a megpirult kolbi darabokat, okos ember tehet közé még kis füstölt sonka csíkokat is, majd jön a hárfa alakú tojás szeletelővel elhasogatott, főtt csirke kezdemények szét rakása, ízlés szerint. Ha ez megvagyon, akkor kezdhetjük előről, mert hát az ismétlés a tudás anyja, de a tepsi szélénél álljunk meg.
Amennyiben elfelejtettük a sütőt begyújtani akkor tegyük meg, és a várakozás közben, a sörös üveg hátuljáról lekapart cimkén lévő SMS számmal foglaljunk el magunkat. Ha a sütő elég meleg, amit a macska igen nagy távolságából történő figyeléssel jelez, akkor tegyük be a sütőbe a remekmű kezdeményt. Ha nem használsz azbeszt kesztyűt, akkor úgy fogsz kinézni a tizedik benyúlás után, mint egy látens öngyilkos, aki az ér felmetszésen kivűl mást nem ismer.
A készülő szépséget érdemes néha megtekinteni, és ínyecként akár a kóstolása sem
ellenjavalt. Mikor a csúcspot közelébe ér az ember, akkor (fúj, tej) előveszi a tej megalvasztott tetejét, és rácsorgatja a tetejére. Erősebb gyomrúak a rétegek közé is tehetnek, dehát izlések, és pofonok. Majd visszatoljuk még és várhatunk az első füst bodorig.
Tálalni nem kell, a tepsiből is ehető, viszont javasolt az ölbe tétel előtt a tűzálló lap elhelyezése a fontos szervek fölé.
Ha a kapitalizmus építésében megfáradt dolgozó nyár közepe táján elrebegi kajavágyait a nejének, akkor bizton számíthat arra, hogy október 23-án fenséges ebédben részesülhet. A magam részéről andalúz macskát kéjfantáziáltam július táján. Aztán két hete megérkezett anyósom, nála pedig aranygaluska iránt terjesztettem be igénylést. Sajnos alig egy hétig maradt, és valahogy nem jutott idő aranygaluskálni.
Tegnap azonban a nej előállott a tuti ötlettel, ma aranygaluska, meg andalúz macska leszen. A hozzávaló friss mindenfélék beszerzése ügyében megállapodtunk, reggel korán piacolni megyünk. Mikor tízkor felébredtem megkérdeztem, miért nem mentünk, kiokosíttattam, hogy nemzeti ünnepen olyan ritka a kofa a csarnokban, mint jobbikos kipában, ezért aztán fél nyolc körül maga is levetette a piacolós utcait és guszta háziruhába vedlett vissza – csendes káromkodások közepette, merthogy ehelyett akár aludhatott is volna vagy + fél órát.
De ha már így esett, elővette a hűtőből az előző délután sós, fokhagymás tejbe elrejtett feldarabolt macskát, és valami papírkendő féleséggel leitatta róla a lét. (azon gourmet kollégák, akikre egy háromnapos ünnep második napján tör rá az andalúz macska ehetnék, használhatják a szomszéd néni Mici nevű vernyogóját is alapanyagul. Tán kicsivel több fokhagymát kíván, mint az utcasarki vegyescirmos.)
Eközben a jó angolszalonna szalonna és angol részei különválasztatnak. Némi oliva olaj tetejére az aprított szalonnát és a döglött macskát elhelyezzük, és pirítást eszközlünk. Míg pirul – természetesen a férj rabszolgamunkára fogása eredményeképp nem odaég, hanem csak pirul –, a bősz nej egyfelől boldog leánykorára, másfelől elhalálozott szeretteire emlékezik 2 jó fej vereshagyma aprítása közepette. A jó macskának van kérem mája. Na, azt úgy nyersen, ahogy van, kaparás módszerével gusztustalan péppé kell mancsolni. Aztán 6-8 gerezd fokhagyma tisztíttatik, és daraboltatik. Az asztal szélén eladdig darvadozó angol is felkockázás tárgyát képezi, majd az egész hóbelevanc a macskadarabok köré csoportosul. A mozsárban összetört színes borsot megszerzi a háziasszony egy kis sóval, kakukkfűvel, rozmaringgal, némi babérlevéllel és két deci vörösbor kíséretében az összes mindezt elkeveri a szomszéd néni kedvencének tetemével. Ekkor van egy kis idő – úgy egy órácska, amikor a háziférfi elsunnyoghat fórumozni, olvasni, a szerencsésebbek a lenti szomszédék kikapós Évikéjéhez is benézhetnek.
A nej pedig felaprítja az összes otthon található gombaféleségből a nagyjából 15 dekányi mixet, és ha letelt az egy óra, akkor apart elhelyezi azt is a födő alatt.
Namost. Ha nem kell aranygaluskát csinálni, akkor gyakorlatilag kész is a munka. De kell! Tehét a fáradhatatlan női személy felfuttat vagy 2,5 deka élesztőt 1 deci tejben 4 deka cukorral. Ilyenkor, közértbezárásos időkben, célirányos imákat is mormol közben. Hétköznapokon a férj imádkozik, mert ha nem fut fel az a rohadt élesztő, akkor neki kell újért caplatni a boltba.
Amíg az élesztő lépcsőzik, 3 tojás sárgáját 10 deka olvasztott vajjal kikever a nő, majd fél kiló liszttel, meg vagy negyed liter tejjel és a férjtől életveszélyes fenyegetésekkel elrabolt féldeka rummal összedolgozza A rafináltabb asszonyok előre beszerzik a rumot, okát fosztván a férj feldemhedő segíteni akarásának, miszerint elugrik ő szívesen a kocsmahivatalba rumért. Viszont a rafináltabb férjek jóelőre engedtek az asszony unszolásának és vettek (hagytak neki venni) olyan motoros készüléket, amelyből ilyen spirálforma izék lógnak és forognak egymással ellenben, ha delejt kapcsol rájuk a nő, különben időtlen időn át nekik kell kavargatniuk a ragadós, nyúlós masszát. Ha a férj nem elég figyelmes, az ármány konyhadú citromhéjat is reszel a tésztába, ami helytelen. (A gyakorlott férj persze nem kérdi a receptet és akkor úgy hal meg – ajakán az igazak mosolyával –, hogy sosem tudja meg, citromhéjreszeléket evett.)
Na, ha kellően összeállt a tészta, akkor mars vele a kemencesutba, hadd keljen meg jól. Mostan lehet ledarálni a soknyi diót. Nem kell különösebben méricskélni a mennyiséget, olyan még nem fordult elő a történelemben, hogy maradék cukros dióreszelék pocsékba ment volna.
Itt a nyugalom kis szigete, a tészta keli magát, a dióreszelék eldugva valami férj- és gyerekment helyre. Az asszony pihenhet – feltéve, ha nem épp andalúz macskát készít, mert ez a két kaja olyan jól van kitalálva, hogy amikor az egyik készítésében épp technológiai szünet van, a másiknál pont tetőzik a tennivaló.
A férj eközben bekészít magának egy jó filmet a dévédébe, elhever a pamlagon, hát mi sem természetesebb, mint hogy ötperces időközönként ugrasztatik a következő eszközökért:
sodrófa, nyújtódeszka
valami kaparóizé
egy kiló cukor a spájzból
pogácsaszaggató
kuglófsütő
még egy kuglófsütő, mert az előző megtelt.
A valami kaparóizével a deszkára szerzi a nő a tésztát, aztán a sodrófával – jaj, hozz már a spájzból egy kis lisztet! – úgy centisre nyújtja, majd helyre holdsarlókat szaggat. Amikor a férj nem néz oda, akkor nagyobbakat is. Persze nem lehet csak úgy angróba kiszaggatni, hanem a szaggatás –vajba mártás – kuglóf-formába helyezés egyenként történik. Mikor egy sor körbeért, akkor bőviben lehet reáhinteni a cukrozott diót.
A formát úgy háromnegyedéig érdemes megtölteni. Mert most jön egy békés félóra, amikor az inkvizíciós tortúrát kipihenendő a tészta ismét elüldögél a sutban. Ha ez is megvolt, akkor 180 fokos sütőben meg köll sütni. Ha van otthon exportból visszamarad légkeveréses sütő, akkor elég a 160 fok is. A légkeveréses módszer hátránya, hogy amikor a háziasszony az első tűpróbát akarja venni, akkor rémülten elrohan a sütőpapírért, letakarandó a sütő tetejéig felemelkedett tészta tetejét, de nem tudja rátenni, mert a fránya légkevercs feszt lefújja.
Természetesen az aranygaluska kizárólag borsodóval fogyasztható. Ha valaki ezt nem hinné, annak legyen elég annyi meggyőzésül, hogy a borsodó tulajdonképpen nem más, mint némi forraltbor extra. Vagyis. Fél liter fehérbort 6-8 szegfűszeggel és alignyi fahéjjal fel kell forralni. Közben 12 deka cukorral 5 tojássárgáját kikeverünk (mármint az asszony, részint mert van neki elektrongyos gépe, ami könnyíti a dolgot, részint mert ha a férj keveri, az nyalakszik folyamatosan.) Mikor kész a kikeverés, akkor az asszony elrontja az egészet, mert elkeveri csomómentesre 2 evőkanál liszttel. Most kell kihalászni a borból a darabos izéket, és szépen belecsorgatni a cukros lét. Ügyelni kell, hogy most már fel ne forrjon valahogy a bor, mert akkor összeugrik benne a tojás, és dobhatjuk ki a francba az egészet. (Ifjabb korban persze nem dobja ki az ember, de mindenképpen csukott szemmel fogyasztja, mert igen ocsmányul néz ki.)
A tojásfehérjékkel ezután akármit is lehet csinálni, leginkább oda lehet önteni a kutya elé, ami ha előző nap nem kapott enni, végső kínjában csak fellefetyeli.
U.i.: primitívebb háztartásokban a macska helyettesíthető nyúllal is.
2. 1 darab öklömnyi hagymát, fél kiló rövidcső tésztát, 15 deka jó húsos angolszalonnát, "olasz" fűszerkeveréket, sót, borsot, 40 deka marhahúst, füstöltsajtot, edámit és trappistát, vajacskát vesz elő.
3. a vizet felteszi forrni
4. a hajmát apróra vágja, az angolszalonnát felmetéli.
5. a marhahúst ledarálja. Aztán mégegyszer, de már a fűszerszámmal együtt. Esetleg harmadjára is.
5,5. Tésztát főz sós vízben.
6. A hajmát olajon megfuttatja, aztán beleteszi a szalonnát és kisüti jól.
7. aztán beleteszi a marhahúst és szétszötymöli benne. Megsüti. Végetájt kis csilis kecsapot löttybele.
8. Míg sül, mindenféle sajtokból sokat reszel.
9. jénait kivajaz. tésztát és mártást sajtreszelékkel összekever. aztán betolja az egészet a sütőbe.
Kb. húsz perc múlva ismét a jómunkásember lép a tettek mezejére:
10. amíg az asszony mosogat, a dolgozó és haszontalan gyermekei megeszik az egészet.
Az este megkoronázásaként az elpiiledt férj kispárnáért, kávéért, pusziért és premierdvdfilmért ugrasztja ragyogó és büszke feleségét.
alapanyagok fele főtt és krumplinyomón átnyomott krumpli, a másik fele ugyanennyi liszt(én fél, fél kg-ból szoktam csinálni).A kettőt elegyítem és sózóm.Az élesztőt(kb. 1kg-hoz 1 zacskónyi)a kiski által lefektetett módon felfuttatom - jelen esetben nem muszáj tejben, lehet langyos vízben is, amibe 2 kkanál cukrot elkevertünk.
Ha felfut az élesztő - és felfut, ha követed a lépéseket és nem tűzforró a folyadék! -, összecucmálod a lisztes krumplival - valamint szükség szerint langyos vízzel(ez függ a krumli állagától).Olyan kellemesen ruganyosnak kell lennie, mert kelesztés után még veszít ebből.Letakar, meleg helyen kb. fél órát keleszt, majd lisztes kézzel szilvásgombócnyi adagokra szakajt, majd egyenként kb. tenyérnyi nagyságúra húzkodva kisüt.Nagyon forró, bő olajban - mellette kell állni, mert gyorsan sül -, egy-kétszeri forgatás ajánlott...
Nálunk az ősz beköszöntével egészen az újkrumpli megjelenéséig szinte heti kaja.A legjobb tejfölös - vagy nem! -bablevessel, tejföllel, sajttal!(De volt már olyan vendégem, aki lekvárral kérte...)
igen. az elején elkevered a liszttel, utána pedig hozzáadod a többit. aztán keleszted, és sütöd. nem kell futtani, semmi. csak langy helyre teszed a masszát. :)
5. Vigyázzban állsz mellette, mert már magában is elég gusztustalan, de ha ráfolyik a cserépkályha (kemence) tetejére, akkor dobhatod ki a fűtőalkalmatosságot.
Ha lehetne, becsatlakoznék eme nagyon kellemes topicba....
Egyúttal rögtön mély hálámat is kifejezném, mivel sikerült megoldanod a pénteki:"mia francot főzzek a hétvégén?" problémakört - legalábbis a szombati napra!
(Krumplislángos-recept volt már?Vagy érdekel valakit?)
Kimegy az ember Kizavarja az ember az asszonyt a kertbe, és hozat be vele frisset. Amíg a női személy felaprasztja a babot, addig a ház ura mindenféle hasznos dolgokat csinálhat: az étek ízének legteljesebb kihozásához például a délutáni szunyókálás illik.
Ui.:
Felszólítom az egzisztenciális síkon kihívásokkal küszködő receptíró olvtársat, szíveskedjék pontosítani a belévaló (mármint a lábosba belé) kalbász minéműségét!
Az elkészítésének a bonyulultsági foka nagyjából a nullához konvergál.
Mivel én is a csípőset szeretem, a paprika levét hagyom meg, abba karikázom/darabolom bele az alapanyagokat, nagyjából annyit, amennyi valóban el fog fogyni. Kevés lilahagymát a lébe, hűtőbe beugrik. Nekem ízlik.
A tésztát és a parajt felengedjük. A tésztát 3 mm vastagra kinyújtjuk, 10 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszúrjuk. A parajt alaposan kinyomkodjuk, megsózzuk, majd a sajttal, a tojássárgájával és a citrom levével összekeverjük, szerecsendióval ízesítjük. A parajos tölteléket a tésztakorongokra rakjuk, a tészta szélét vízzel megkenjük, majd félbehajtva összenyomkodjuk. A kis táskákat tojással megkenjük, és szezámmaggal meghintjük. Kizsírozott tepsire fektetve 200 °C-os sütőben 20 percig sütjük.