Ma egy újabb cikket csatolok ehhez a témához.
Ugyanazzal a Tom Gallagherrel készült az interjú, akinek a könyvéből az első, általam idézett cikkben idéznek.
Az RMDSZ-nek most már másképp kellene politizálnia
(1. old.)
Tom Gallagher politológus az etnikai béke és konfliktus professzora a Bradfordi Egyetemen, több Romániáról szóló könyv szerzôje. Sarkított véleménnyel rendelkezik arról, hogy az SZDP nem tudta korszerû párttá kinôni magát, amely az EU-ba juttathatná Romániát, az RMDSZ-rôl, amely most már veszélyeztetné a vele azonos nézeteket vallott civil szervezetek létét, a szaporodó ellenérvek dacára is politikai házasság mellett kitartó magyar érdekvédelmi szövetségrôl, amely PR-ajándékot szolgáltat az SZDP-nek, Nãstaséról, aki talán készakarva a magyarság megosztásának kovásza, a nacionalizmus elôretörését mérsékelô (!) Vadim Tudorról, alkudozni nem képes román EU-stratégiáról, az unió "bársonyos" falurombolásáról, a magyar lét veszélyeztetettségérôl, ellenzéki magyar politizálás esélyeirôl, a magyar ellentábor radikalizmusának vakvágány voltáról, a demokratikus elveit megvédeni, befolyását nemes célokra bevetni hivatott RMDSZ-rôl, és mai politikai életünk sok más életbevágó vonatkozásáról. Vele beszélgettünk a Szabadság szerkesztôségében.
Az RMDSZ-nek most már másképp kellene politizálnia
Beszélgetés Tom Gallagher Románia-szakértôvel
Tom Gallagherrel 2001-ben találkoztam a Londoni Közgazdaság- és Politikatudományi Egyetem (London School of Economics and Political Sciences, LSE) rendezte Regionalizmus, kisebbségek és európai integráció Erdélyben címû konferencián. Ottani elôadása tájékozottságról, mélyreható helyzetismeretrôl, a hazai jelenségek közötti összefüggések kitûnô értésérôl tanúskodott. A többek közt a demokratizálódó társadalmak átmenetével, az etnikumközi viszonyokkal és az Európai Unió (EU) bôvítésével foglalkozó politológus 1999-ben románul is megjelentetett könyvet adott ki Democratie si nationalism în România ("Demokrácia és nacionalizmus Romániában") címmel. Újabb kötete a Romania After Communism: Distrusting Democracy ("Románia a kommunizmus után: Kiábrándulás a demokráciából") címmel jelenik majd meg Londonban 2004 tavaszán. Ez újabb munkájának több gondolatát is elôrevetíti az alábbi írás, amely Kolozsváron folytatott dokumentálódásakor készült, amikor felkereste a Szabadság szerkesztôségét is néhány nappal ezelôtt. Az interjú a kívülálló szakember olykor meglepôen sajátos meglátásait tartalmazza fôként az RMDSZ jelenlegi politikájának helyességérôl és Románia európai uniós felzárkózásának mélyebb vonatkozásairól. Következtetései intô jel lehetnek mindenkinek.
Az SZDP nem tudta olyan korszerû párttá kinôni magát, amely eljuttathatná Romániát az EU-ba
— Az LSE-n tartott londoni elôadásában érintette a romániai magyarság kérdését is. Hogyan látja e kisebbségnek a helyzetét ma, és milyennek ítéli meg az RMDSZ szerepvállalását?
Tom Gallagher: — Felületesen szemlélve, a helyzet ma egészségesebb, mint hosszú idôkön át azelôtt. Az RMDSZ kormányzási szerepkört élvez, és úgy tûnik, simán együtt tud mûködni a legjelentôsebb román párttal, amely három évvel ezelôtt még ádáz ellenfele volt. Az EU-nak és más európai testületeknek ez reménykeltô példát jelent egy gondokkal teli övezetben: mindkét politikai alakulat megtanulta a kiegyezés csínját olyan roppant puskaporos politikai légkörben, amelyben az ellenségek általában nem békélnek meg egymással nagy sietve.
Kezdetben támogattam a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az RMDSZ megállapodását. Azt reméltem tôle, hogy az RMDSZ fékezô erôként hat majd Nãstase és Iliescu pártjára. Úgy vélekedtem, fontos, hogy az RMDSZ a romániai politikai élet fôáramvonalában maradjon. Reméltem, hogy nemcsak a magyarok nézeteit és szükségleteit képviseli majd, hanem azokét a románokét is, akik attól tartottak, hogy az SZDP az ô rovásukra virágzik majd fel.
De 2002 elejére világossá vált, hogy az SZDP nem tudta olyan korszerû párttá kinôni magát, amely eljuttathatná Romániát az EU-ba. Régi vezetôgárdája bebetonozta magát kulcspozíciókban, és feltûntek a vidéki kiskirályok is mint új és zavaró befolyásolási gócpontok. Sok tekintetben az RMDSZ helyzete egyre kényelmetlenebbé vált. Hûséges maradni egy olyan kormánypárthoz, amely otromba módon az igazságszolgáltatás, a magánosítás és a titkosszolgálatok mûködése befolyásolásának módozatait keresi, hogy azokat mind a maga javára fordítsa, hatással van az RMDSZ-rôl alkotott képre is.
Az RMDSZ veszélyezteti a vele azonos nézeteket vallott civil szervezetek létét
Egyre inkább azt kérdezgetik az emberek, hogy ez még ugyanaz a nyitott politkai fórum, amely sok ponton kapcsolódik a magyar politkai aktivistákhoz és szavazókhoz? Válaszként az RMDSZ vezetôsége azt állítja, hogy olyan egyezségre lépett az SZDP-vel, amelyet nem lehet oly könnyen felrúgni. De ha egy partner kétségbe vonható módon kezd viselkedni, fel kell tenni a kérdést, hogy a várható haszon miatt megéri-e fenntartani a kapcsolatot.
Azon tûnôdöm, hogy az RMDSZ-t érdekli-e a romániai társadalom egészének a szemében tükrözôdô képe? Mert a Nãstaséhoz és politikai gépezetéhez fûzôdô szoros kötelék miatt, azt hiszem, elmúlt már az az idô, amikor Frunda Györgyben olyan elnökjelöltet láthatnánk, aki képes lenne a romániai szavazókat meggyôzni azzal, hogy ô és pártja érett európai politizálást képvisel.
Jártam Frunda György városában, Marosvásárhelyen. Találkoztam különbözô foglalkozású emberekkel, akik közül egyesekre nyomást gyakorolnak, hogy csatlakozzanak az SZDP-hez annak imázsa javítása céljából a választások elôtti idôszakban. Olyan nem-kormányzati szervezetek vezetôivel is beszéltem, akiknél fennáll a kockázata annak, hogy elveszítsék nemzetközi pénzforrásaikat, mivel támogatójuk úgy tartja, hogy ha az RMDSZ elégedett a belügyi helyzettel, akkor Románia a politikailag rendes társadalommá alakulás szakaszában található már. Így a pénzelést immár lelkiismeret-furdalás nélkül le lehet állítani. Márpedig én úgy gondolom, hogy mind a magyaroknak, mind a románoknak szükségük lesz még a jövôben is ezekre a civil szervezetekre, de az a PR-ajándék, amelyet az RMDSZ nyújt az SZDP-nek azáltal, hogy elmulasztja bírálni hatalomgyakorlásának megkérdôjelezhetô módját, veszélyt jelent ezeknek a társadalmi szervezeteknek az életképességére.
Hûséges maradni a demokráciának otromba módon hátat fordító SZDP-hez?
Az RMDSZ olyan törvénytervezeteket és jogi gyakorlatot támogatott, amelyek ellentétben állnak a róla alkotott szabadelvû demokratikus képpel. Ez óhatatlanul arra késztet, hogy eltöprengjek, vajon az RMDSZ megváltozott, és maga is a román politikai pártok egyikévé vált?
— Ezt a bírálatot többen is megfogalmazták az RMDSZ-szel szemben. Milyen konkrét példákat tud mondani olyan jogszabályra, amelynek a támogatása esetleg nem válik az RMDSZ dicsôségére?
— 2002-ben vitát keltett a közéleti személyiségek vagyonnyilatkozata. Kiemelkedô RMDSZ-vezetôk szövetkeztek az SZDP régi vonalának tagjaival, akik ellenezték, hogy itt erôs, átlátható törvény szülessék. A teljeskörû vagyonbevallás elkerülését olyan érvekkel magyarázták, amelyeket csak olyan cinikus, középszerû SZDP-vezetôktôl várt volna az ember, akiknek sok rejtegetni valójuk van.
Az RMDSZ roppant meggondolatlan volt, amikor felsorakozott az SZDP mellé, és közösen tagadták meg az alkotmánymódosításra vonatkozó októberi népszavazás lebonyolításának kivizsgálását. Nyilvánvaló, hogy az 55 százalékos részvételt szabálytalan eszközökkel érték el az ország különbözô részein. Ezt olyan civil szervezetek is megerôsítették, amelyeket korábban az RMDSZ természetes szövetségeseinek tekintett.
Egyébként ha nem lett volna érvényes a szavazás, mert a választópolgároknak csak kevesebb mint 50 százaléka megy el, vagy ha elutasítják az alkotmánymódosítást, az nem jelentette volna, hogy Románia EU-s reményeinek befellegzett. Sôt egy kudarc esetén újra lehetett volna tárgyalni, és javítani lehetett volna a belépési feltételeket.
Az RMDSZ-t még mindig a becsületességéért tisztelik
Attól félek, hogy az RMDSZ fokozatosan elveszíti józan ítélôképességét, kritikai szellemét. Nem dolgozta ki senki világosan, hogy mi az ára és a haszna ennek a szövetségnek a romániai magyarságra és a romániai társadalom egészére vonatkozóan. Az RMDSZ lehetett volna éber ôrzô, amely megkövetelje az SZDP-tôl a becsületes magatartást a kormányzás kulcsfontosságú területein, amelyek a legközvetlenebbül érintik a mindennapi polgárok életét. Ilyen megközelítés fellendítette volna az RMDSZ helyzetét az egész ország polgárai körében, és ezáltal megôrizhette volna azt a különleges politikai jelenség arculatát, amelyet Nyugat-Európa alkotott róla.
A kormánypárttal történô együttmûködés fenntartása azonban növekvô feszültséget okoz a magyar közösségen belül, amely, attól tartok, oda vezet, hogy politikusok és szavazók sokasága pártol majd el az RMDSZ- tôl. Elméletem szerint Adrian Nãstase nagyon is tudatában volt, hogy az egyezmény, amelyet az EU is azonnal támogatott, növekvô destabilizáló tényezôvé válik a magyarság körében.
Mitôl nem könnyezne Nãstase?
Nem lepne meg, ha kiderülne, annak idején ezzel fordult SZDP-s társaihoz: "Fennáll a lehetôsége annak, hogy az RMDSZ-t megfojtsuk és a magyarokat eltávolítsuk a romániai politikától a kedvesség eszközével. Ellenségedet nemcsak erôszakkal és kegyetlenséggel teheted harcképtelenné. Tegyük elérhetôvé néhány magasra jutott RMDSZ-vezetônek ugyanazokat a kiváltságokat, amelyeket régóta biztosítottunk már magunknak az SZDP-ben. Ez feltétlenül belsô elégedetlenséghez vezet. Ha aztán az RMDSZ kettészakad, és semmilyen magyar politikai szervezet nem éri el az 5 százalékos küszöböt a parlamentbe jutáshoz, akkor majd azt mondhatjuk Brüsszelnek meg akárkinek, »Na, és kik azok a magyarok? Persze, hogy élnek nálunk magyarok, de hát más kisebbségek is. Miért fordítanánk a magyarokra különösebb figyelmet, ha egyszer be sem jutottak a parlamentbe? Ettôl fogva ugyanolyan elbánásban részesítjük ôket, mint az örményeket, ukránokat, olaszokat vagy más kisebbségeket, amelyek egy-egy mandátummal rendelkeznek a törvényhozásban. Az RMDSZ-szel kötött szövetségünk fejlôdési szakasz volt, ami már lezárult.«"
Nem hiszem, hogy Nãstase akár egyetlen könnycseppet is hullatna, ha az RMDSZ kettészakadna. Biztosan annak is a tudatában van, hogy a magyarok kizárása a parlamentbôl sokkal nehezebé teszi az ellenzék kormányalakítását még akkor is, ha ugrásszerûen sok szavazatot gyûjtenének 2004-ben.
Ha az RMDSZ-t egyetlen politikai szervezethez kötik szorosabb szálak, és éppen az SZDP-hez, akkor csökken az RMDSZ mozgásképessége, és gyengül a szervezet.
Jobb lenne ellenzékben?
— Az RMDSZ vezetôi többször hangoztatták, hogy a mérleg nyelve szerepét szeretnék betölteni, és több országban a kisebbségek politikai szervezetei úgy nyertek el különféle jogokat közösségük számára, hogy a mindenkori kormánypárt mellé álltak. Így váltak például a katalánok hol a spanyol szociáldemokraták, hol pedig a konzervatívok szövetségeseivé.
— Az RMDSZ-nek nincs olyan széles regionális támogatottsága, mint a katalánoknak. Úgy vélem, hogy ha Markó, Frunda és Verestóy azt képzeli, hogy ez az RMDSZ valamiféle aranykorszakának a kezdete, és az érdekvédelmi szervezet minden jövôbeni kormányalakításnak elengedhetetlen kelléke lesz majd, amikor semmilyen más párt nem nyeri el az abszolút többséget, akkor tévednek.
— Akkor mi lenne Ön szerint a kormánypárt feltételek melletti támogatásának az alternatívája? Ellenzékben maradni?
— Az ellenzékben maradás azzal a veszéllyel jár, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) nagyobb befolyásra tesz szert, és az SZDP még az EU-t is meggyôzhetné, hogy szükségszerû az NRP-vel együttmûködnie egy szilárd kormány érdekében. Másrészt viszont ez csak megerôsítené azt a komoly közös alapot, amelyre az SZDP és az NRP politikai ellenfélként máris támaszkodik, hiszen tevékenyen együttmûködnek a kulisszák mögött. A parlamenti bizottságokban sok kapcsolódási pont létezik közöttük kényes azonossági, mûvelôdési, oktatási és védelmi kérdésekben. A tény, hogy olyan valaki, mint Adrian Pãunescu sztár és egyben az SZDP egyik legrangosabb államférfija, magáért beszél.
Ha az RMDSZ kritikus szemmel és feltételekkel támogatta volna az SZDP-t, kevesebbet ért volna el, de hírneve nem csorbul, és kevesebb belsô feszültség osztaná ma meg. Ugyanakkor szerintem kézzelfogható engedményekre is rávehette volna a kormányt önkormányzati és oktatási kérdésekben, ha ügyesen lobbizott volna az EU-nál, és rámutatott volna arra Brüsszelben, hogy Romániát nem lehet felvenni az EU-ba, ha a kormánypárt hátrányosan megkülönbözteti az 1,6 millió magyart.
Vadim Tudor mérsékeli a román nacionalizmus elôretörését
Markó Béla rendszeresen figyelmeztet az NRP kisebbségellenes álláspontjára. Talán az a veszély, amit a Vadim Tudor alakulata az SZDP-nek és az RMDSZ-nek egyaránt jelent, mégsem akadályozza meg utóbbi kettô együttmûködését, mégha ennek hallatán fel is mordulnának egyesek a magyar közösség tagjai közül.
Tudom, hogy ez egy vitatott kérdés, de azon a véleményen vagyok, hogy az NRP képviselte fenyegetést eltúlozzák. Vadim mesterségesen alacsony szinten tartja a nacionalizmus valódi erejét. Választási szempontból a nacionalizmusnak sokkal erôsebben kellene megnyilvánulnia történelmi okoból, a nemzeti kommunizmus szocializációs hatása, a demokráciának a zuhanó életszínvonallal történô társításának ténye..., no meg az EU serkentette hamis elvárások miatt. Vadim népköltészeti figura, végzetes propagandisztikus tehetséggel megáldva, de teljesen kezdô, amikor gazdaságra terelôdik a szó. Azok a milliók, akik fogékonyak az üzenetére, nem mennek el szavazni választásokkor, vagy az SZDP-re szavaznak, mert tudják, hogy nem sugárzik belôle a jó gazdaszellem. Vadimra szavazni túl nagy kockázat mindazok számára, akiket csak egyetlen lépés választ el a valódi szegénységtôl. De ha ifjabb nacionalista nemzedék lép elô (amelyet nem terhel befeketítô kommunista múlt), amely azzal érvel majd, hogy Romániának még mindig van esélye, ha gazdagságát a románok és nem a külföldiek érdekében használja fel, akkor a kisebbségellenes mellékzöngéjû nacionalizmus megállíthatatlan erôt jelentene.
Ha külföldiként földet szeretnék vásárolni Romániában, és azt hallanám a szerzôdés aláírásának elôestéjén, hogy Vadim meghalt, minden bizonnyal visszalépnék a vásárkötéstôl. Vadim után minden esély adott arra, hogy sokkal ragyogóbb nacionalista vezér tûnjön fel. Kevésbé dühöngô és fenyegetôzô, a gazdasághoz és vezetéshez jobban értô, csak éppen továbbra is olyan engesztelhetetlenül nacionalista, mint elôde; ilyen személyek felemelkedésére lehet számítani a média, a fegyveres erôk, de akár a sport világából vagy az üzleti életbôl is.
Az EU felé sokkal jobban is közelíthetnénk
Az "Európába visszatérés" feltétlen hívei azzal vigasztalják magukat, hogy ha Románia belép az unióba, az ország politikailag elfogadhatóvá válik, és egyszer és mindenkorra lezárul a tekintélyelvû rendszerhez visszavezetô út. Sajnos én nem ilyen rózsaszínûen látom a jövôt. Hatását tekintve éppen, hogy nem fog csökkenni, sôt az érzésem az, hogy a tekintélyelv esélye nôni fog, és még bomlasztóbb erôvé válik Románia uniós csatlakozása után. Ennek egyszerû az oka. Hosszú évekig a románok alig látják majd valamilyen közvetlen jótékony hatását az EU-tagságnak.
A munkaerô szabad áramlását nem engedélyezik Romániának az unióba lépése után azonnal. A külföldön dolgozni kényszerülô román állampolgároknak sokáig még türelemre és leleményességre lesz szükségük, s gyakran kell majd sok pénzt költeniük, ha utazni akarnak nyugatra.
Az EU-ba lépés városi és ipari jellegû, és alig kínál valamit a több mint 40 százaléknyi mezôgazdaságból élôknek. Az EU-projekt nem nyújt sokat a romániai nyugdíjasoknak sem, akiknek a száma egyre nô a népesedési egyensúly megváltozása miatt, és akik sokkal nagyobb arányban járnak el szavazni, mint a társadalom bármely más része.
Az EU még az oktatást is elhanyagolja, jóllehet tény, hogy az oktatás az egyik legjobb út a támogatók megnyerésére a véleményformálók kulcsfontosságú csoportja, az ifjúság körében; nos, ennek az oktatásnak a költségvetését annyira megnyirbálták, hogy Románia adottságai találjanak azokhoz az EU-féle pénzalapokhoz, amelyeket az unió biztosít bizonyos reformokra. Egy elôcsatlakozási terv, amely Románia gondjait figyelembe vette volna, az oktatásnak elsôdleges fontosságot tulajdonított volna. A szegény országok akkor tudnak gyorsan felzárkózni, ha ésszel az oktatásba fektetnek be. Írország és Finnország esete is ezt bizonyítja.
Románia az EU követelményeit közigazgatási tehetetlensége, infrastrukturális problémái és az országban szükségelt változásokhoz ellenségesen viszonyuló politikai elitje miatt csak kozmetikázott módon tudja teljesíteni. Úgy látom, hogy az elôcsatlakozási eszközöket — a Phare-t, az Ispát és a Sapardot — úgy hasznosítják, hogy ezzel nem gyôztek meg engem, hogy megfelelnek a kommunizmus és az évtizedes reformtalanság örökségeként létezô súlyos bajok orvoslására.
Lényegében az EU abban bízik, hogy a jelenlegi kormányban lesz annyi jóhiszemûség, hogy teljesítse kötelezettségeit. De azt pillanatig sem gondolom, hogy az SZDP-nek esze ágában lenne mélyreható és tartós reformokat végrehajtani. Inkább csak megjátssza a változtatásokat.
Alkudozás helyett az EU "bársony" falurombolása?
Az EU általában kemény feltételeket támaszt a csatlakozni akaróknak. De hát a tagjelöltek ilyenkor alkudoznak! Márpedig az SZDP-féle román kormányzat szinte semmit sem alkudozik. Kritikátlan módon elfogad mindent, amit Brüsszel mond, csak a saját elônyére gondol. Nagyon hazafiatlan magatartás. Egy ellenzéki RMDSZ viszont kiállhatna, mondjuk, a romániai magyar gazdálkodók tömegeinek érdekérvényesítéséért a csatlakozás során, s ezzel a románság rokonszenvét is kivívhatná.
Az EU-nak azt kellene tennie, hogy állítson fel egy olyan szakbizottságot, amely újragondolja, és átalakítsa a kulcsminisztériumokat és -intézményeket, amelyek nélkül Románia soha nem lehetne az unió teljes és versenyképes tagja. Ehelyett az ikerítésként ismert furcsa jelenséghez folyamodnak, amikor is tisztviselôk ezreit küldik nyugati egyetemekre felsôfokú képzettséget nyerni, vagy nyugati minisztériumokban és intézményekben gyakornokoskodni. Azt remélik ezáltal, hogy úgy térnek vissza munkahelyükre, hogy készek a nyugati menedzsment folyamatokat átültetni itthoni környezetbe, és egy közszolgálat-központú ügyintézés születik majd belôle. El tudja azt képzelni valaki, hogy olyan reforomokat az SZDP eltûrjön, amelyek azzal járnának, hogy a tisztségviselôk függetlenséget élvezzenek, és nem elsôsorban a párt érdekében cselekedjenek majd?!
Az értelmiségiek és a szakmai és termelôi érdekképviseletek vonakodtak vitát kezdeményezni arról, hogy milyen hatással lesznek az EU- csatlakozás feltételei a társadalom különbözô rétegeire. Ha nem tévedek, ez majdnem annyira érvényes az itteni magyarságra is, mint a románságra.
Ironikus lenne, ha az EU nagy farmokra és a falusi lakosság csökkentésére irányuló politikája éppen a Hargita és Kovászna megyei hagyományos mezôgazdasági közösségek számára jelentene veszélyt. Erre még maga Ceausescu sem volt képes a falurombolás programjával. De talán majd az EU végrehajtja a maga bársony falurombolását ahhoz ragaszkodásában, hogy a mezôgazdaságot "ésszerûsíteni", és a földmûvelésbôl megélôk számát drasztikusan csökkenteni kell.
Hideg fejjel és realisztikusan kell felmérni az EU Romániára irányuló szándékait. Olyan párt, mint az RMDSZ, amely a legutóbbi idôkig egészséges belsô életrôl tanúskodott, utat mutahatna ebben a tekintetben, mintsem hogy hiszékenyen azt feltételezze, hogy minden Brüsszelbôl jött ajánlás jó Romániának.
Ironikusnak tartom, hogy egy olyan külsô hatalom, mint az Európai Unió, megismételje azokat a hibákat, amelyeket sokkal kevésbé szívesen látott feljebbvaló, a Szovjetunió követett el azzal, hogy ragaszkodik olyan "fénymásolt" változáshoz, amelynek lényegi elemei nem biztos, hogy megfelelnek Románia igényeinek. Az oroszokkal szemben az EU ad is, nemcsak elvesz, és sokkal több benne az ôszinte jóindulat Romániával szemben. Ezt a jóindulatot biztosan kamatoztatni lehetne olyan irányban, hogy javítsanak a csatlakozási feltételeken ott, ahol azok nyilvánvalóan kárt okoznának ahelyett, hogy hasznot nyújtanának a romániai társadalomnak. Amikor Brüsszel azt mondja, hogy készítettünk egy tervet, amely megoldja minden problémátokat, ha úgy ültetitek gyakorlatba, ahogyan mi ajánljuk, Kominternhez vagy más, rossz csillagzat alatt született szovjet tervhez társítható megrögzött vezetési gondolkodásmódot látok ebben.
A nemzeti tanácsok gyengítik a magyarság összetartását
— Mivel alapjaiban bírálja az RMDSZ jelenlegi politikáját, hogyan vélekedik az RMDSZ-en belül, majd egyre inkább azon kívül mutatkozó alternatív magyar politikai mozgalmakról? A nemzeti tanácsokról, az ilyen vagy olyan formában Tôkés László köré csoportosulókról?
— A radikalizálódás legalább olyan egészségtelen folyamat, mint a demokrácia mellôzése. Nem örülök a Székely Nemzeti Tanács keletkezésének. Gyengíti a magyarság összetartását, és könnyû célpontjává válik a román nacionalistáknak. Az enklávé-tudat ápolása elhibázott megközelítését jelenti a problémáknak, amely hozzájárulhat az erdélyi magyarok önazonosságtudata rombolásához. Elégedetten nyugtázom a közös erdélyi román–magyar kezdeményezéseket (hacsak nem szeparatisták), de nem hiszem, hogy a Székely Nemzeti Tanács végtére is enyhít majd Bukarest Erdély fölött gyakorolt pénzügyi fojtogató szorításán.
Nem bírálnám az RMDSZ-t, ha késznek mutatkozna jelenlegi befolyását arra használni, hogy megvédje az annyi sok látható és rejtett sebbôl vérzô demokráciát, amely mind az utóbbi három év következménye. Markó Béla helyzete nem könnyû, de azt hiszem, több képzelôerô és éberség kinyilvánítására van szüksége, és arra, hogy ellenôrzést, számonkérést foglaljon bele az SZDP-vel kötött megállapodásba, amelyben több, egymástól eltérô hangot is megszólalni engedjenek.
Tôkés László püspökrôl az a véleményem, hogy elnyerte a maga helyét Európa történelmében az 1989-es eseményeknek köszönhetôen. Amolyan ellenállási harcos, mint Lech Walesa Lengyelországban. De mindkét férfiúból hiányzik az a gyakorlatias szellem, amely a hagyományos politikai szerepvállalást számukra lehetôvé tenné.
Attól tartok, hogy a fiatalok többé nem törekednek aktív szerepet játszani a kisebbségvédelemben. Lehet, hogy sokan még ráadásul szavazni sem mennek el a következô választásokon a legkülönfélébb okokból. Ez nem meglepô, ha valaki arra gondol, milyen bánásmódban részesítik Szilágyi Zsoltot. Még mindig fiatalnak számít tizenhárom év parlamenti tevékenység után, az RMDSZ mégis elmozdította az európai integrációs parlamenti bizottságból, ahol szerintem az egyik leghatékonyabb tag volt. Biztos vagyok benne, hogy ezt demokratikusan megszavaztatták, de az RMDSZ nem engedheti meg magának a keményen dolgozó választott képviselôk ilyen büntetését anélkül, hogy ne növelné saját elszigeteltségét.
A magyar lét veszélyeztettsége Romániában nem annyira határozott, mint 1989 elôtt volt és még utána is egy darabig. A közösség új kihívások elôtt áll, ezek némelyike körmönfont vagy éppen rémisztô, és nem csak Bukarestbôl származik, hanem most már Nyugatról is a globalizációnak köszönhetôen. A közösségnek szükséges vitát nyitnia választási lehetôségeirôl, és felélesztenie demokratikus mechanizmusait. A vita hatékony voltához az kellene, hogy a közösség legismertebb politikusai ellen tudjanak állni a csábításnak, hogy erôs központosított vezetést hozzanak létre, amely (amint erre már utaltam) az RMDSZ-t csupán egy másik romániai párttá alakítaná át. Ez olyan gyôzelmet jelentene a Bukarestben a beolvasztásukon fáradozóknak, amit nem lenne szabad megadni nekik.
Lejegyezte: Balló Áron
A négy cikk közlésével az folt a célom, hogy világossá tegyem, a Markó vezette RMDSZ olyan játékba kezdett, mely már nem csak a magyar közösséget, hanem általában a romániai társadalmat fenyegeti. Abban igazad van, hogy minden román párt korrupt és soviniszta és ilyen körülmények között nagyon nehéz erkölcsös politikát folytatni. Ugyanakkor ez nem mentség arra, hogy te magad (értsd: RMDSZ) is korrupttá válj. Márpedig Markóék ha valamit megtanultak a politikából, az a tekintélyelvü (és nem kevésszer korrupt) politizálás "sikeressége". A tekintélyelvüség terén nyilvánvaló eredményeket értek el, a korruptság teréröl "még" nincsenek nyilvánvaló adatok.
Markóék hibáztak akkor, amikor a PSD-vel úgy állapodtak meg, hogy gyakorlatilag lemondtak a tiltakozás (egyes javaslatok leszavazása a parlamentben, egyszerü, vagy bizalmatlansági indítványok támogatásának lehetösége, a külpolitikai tiltakozási módok lehetösége) minden formájáról olyan "engedményekért" cserébe, melyeket vagy meg sem kaptak, vagy azok teljesítése teljesen bizonytalan. Markóék az eredményesség példájaként szokták emlegetni a közösségi és egyházi tulajdonok visszaadását, a földek és erdök visszaszolgáltatását. Ez két sebböl is vérzik. Egyrészt ezek nem valamifajta "könyöradományok", hanem az egyéni és közösségi alanyok jogos jussa. Ennek (bár csak az eredeti töredékéröl van szó jelenleg) visszaszolgáltatása (értsd: annak ígérete)kötelesége lett volna a román államnak, illetve a román kormánynak. Vagyis ez nem képezhette volna alku tárgyát. Másrészt valójában mindezekböl mennyi került ténylegesen és visszafordíthatatlanul vissza? Na és, milyen állapotban?
Többek között ezt értettem a bevezetöben a magyar közösség veszélybesodorásának.
Ami pedig az alkotmánymódosításról szóló népszavazást illeti: ennek támogatásával, illetve a szavazás körülményei fölötti szemhunyásával az RMDSZ már nem csak a magyar közösséget veszélyezteti, de olyan cselekedetekben cinkos, melyek az egész romániai társadalmat fenyegetik. Itt most nem beszélek arról, hogy maga a népszavazás kiírása is törvénysértö volt (a népszavazásról szóló törvényt az utolsó pillanatban és sürgösségi kormányrendelettel módosították). A népszavazás alkalmával olyan nyilvánvaló törvénysértések és csalások történtek, melyek megkérdöjelezik a 2004-ben esedékes helyhatósági, parlamenti és elnökválasztásokat.
A harmadik cikket pedig azért ismertettem, mert abból kiderül: Markóék kampányolása az alkotmánymódosítás megszavazása mellett - annak hangoztatása, hogy az abban szereplö, a magyar közösséget érintö rendelkezések az új alkotmány hatályba lépését követöen már érvényesek lesznek -, nem csak félrevezetö, hanem egyszerüen csalárd volt. A Szenátus Jogi bizottságában a szövetséges PSD szenátorai is megszavazták a szükitö módosítást!
Nem (vagy nem csak) Magyarországnak kell "zsarolnia" Romániát az EU-csatlakozással (erre, ismerve 14 évnyi külpolitikánkat, nem is lenne képes!), hanem a belpolitikai tényezöknek és köztük az RMDSZ-nek. Tom Gallagher cikkéböl (1. idézet) kiderül, hogy az EU jelenlegi "kormánya", akárcsak a boszniai és horvátországi konfliktus idején hajlandó akár egy újabb Milosevityet (értsd: Adrian Nastase) is támogatni, ha az szavatolni tudja a "csendet". E taktika akkor is azért bukott meg, mert végül voltak olyanok, akik megtörték ezt a "csendet" és egy adott pillanatban Milosevity már védhetetlen volt.
Aki pedig abban bízik, hogy az EU megoldás lesz a magyar közösség gondjaira az vagy tájékozatlan, vagy hagyja magát elkábítani. (Az EU alapállása az, hogy a magyar közösségnek asszimillálódnia kell, ezen csak akkor változtatna, ha világossá válna számára, hogy ennek kikényszerítése nagyobb nyugtalansággal járna, mint az álláspont módosítása!).
De már így is, egy kicsit újra hosszú lett a hozzászólásom.
Mar most elore banom, hogy egy tok folosleges vitat kezdek el, de megsugnam (ami pl. a "harmadik"-bol is nyilvanvalo), hogy minden roman parlamenti part korrupt es soviniszta. Az elso PSD (akkor meg PDSR) kormany idejen pontosan korvonalazhatta az RMDSZ, hogy ellenzeki partkent mit erhet el: kvazi semmit (lasd az akkor nagy port kavart tanugyi torvenyt). Azota meg van a realpolitik: az osszes roman part elleneben semmit sem lehet elerni, igy marad az, hogy megprobalni veluk egyuttmukodni. Ami eredmenyt elertek (ami lenyegesen tobb, mint a mar emlitett ellenzeki periodusban tortent), azt igy ertek el. Lehet vitatni, hogy tul sok es tul megalazo kompromisszum szuletett-e. Valoszinuleg igen. De amikor a kompromisszumok ellenere a roman lakossag Markot Vadim Tudor mellett az egyik legszelsosegesebb politikusnak tartja, illetve a "22"-ban (ami azert nem epp bulvarlapnak szamit) olyan cikkek jelennek meg, hogy amennyiben Mo. megprobalna Romaniat "zsarolni" az EU csatlakozas soran es Brusszel ezt tamogatna, abban az esetben Romania azonnal fel kell hagyjon az EU targyalasokkal es az egesz csatlakozassal, akkor be kell latni, hogy eleg vekonyka az a mezsgye ahol mozogni lehet. Mert az erdelyi magyarok szamara (ezt erdelyi magyarkent mondom) az egyetlen alternativa az EU csatlakozas. Minden mas "alternativa" feler egy katasztrofaval.
A folosleges vitat elkerulendo: abban nem vagyok partner, hogy meddo vitat folytassunk arrol, h. jobb lenne-e, ha pl. az EMNT "kepviselne" az erdelyi magyarsagot vagy sem. Igy ha valaki ide akar kilyukadni, azt nagyon kerem ne is meltassa valaszra a hozzaszolasomat. Mindenkinek csak jobb lesz...
Priboi–Dâncu: 0–1
A mai PSD-nek remekül sikerült az, amit Priboi és Carlos, a Sakál a 80-as években képtelen volt elérni a „Szabad Európánál”: a romániai független sajtó kevés viszonyítási pontja egyikének ellenőrzött „berobbanása”
Ungureanu menesztését Romániában máris annak bizonyítékaként értelmezik, hogy a „PSD veri a BBC-t”. Mircea Toma szavai mögött egy amennyire fájdalmas, annyira veszélyes igazság rejlik a romániai független sajtóra nézve. A PSD mindnyájunkat felőröl, egyeseket lassabban, másokat gyorsabban, megelőzendő a közeljövőben a „lélektelen fordítások” megismétlődését! Ami még súlyos az az, hogy úgy tűnik, ez a folyamat egyáltalán nem áll meg Traian Ungureanu menesztésével: ennek végső célja a kritikai szellem „kereskedelmivé tétele”, értsd „megsemmisítése” a 2004-es választási év küszöbén.
Traian Ungureanu a forradalom utáni időszakban egy rendkívül tisztelt nevet teremtett magának a romániai audio-vizuális sajtóban. Őszintén és szókimondón, néha brutális metaforákkal, a politikai elemző Traian Ungureanunak sikerült megőriznie sok olyannak a tiszteletét is, akiket a BBC mikrofonja előtt, vagy a „22” folyóirat oldalain megbírált. Mindezt addig, míg Vasile Dâncu, a Năstase-kabinet ezen „doktor Mengeléjének” célkeresztjébe nem került.
A felső jelző most már egyáltalán nem tűnik túlzónak, miután láttuk, mi történhet a PSD-s diverziók stratégájának árnyékában, például Focşani-iban, ahol a „Ziarul de Vranceat” sarokba állítják, űzik és bojkottálják Oprişan báró udvari szolgái, mindezt a legkorszerűbb kapitalizmus álarca alatt – helyi tanácsi döntések a város arculatának „korszerűsítéséről”, vagy a sajtóforgalmazás „hatékonyabbá tételéről”. Ennek megfelelően, a „Ziarul de Vrancea”-t eltávolították az újságárus bódékból, mozgóárusai fölött pedig most a Helyi Tanács hasonlóan „demokratikus” közelgő döntése lebeg, melyben megtiltják majd az efajta gyakorlatot is.
Minden bizonnyal erre a helyzetre utal az Európai Bizottság országjelentése is, amikor a 26. oldalon azt írja: „harassment of journalists by regional authorities is a problem in certain parts of Romania” („az újságíróknak a helyi hatóságok általi zaklatása gondot jelent Románia egyes részein”). A jelentés szerkesztésekor, ezen gyakorlatok „csökkenőben” voltak. Alig egy nappal a jelentés közzététele előtt, az a bejelentés, mely szerint Traian Ungureanut „nem tartják meg” a BBC csapatában azt mutatja, hogy ellenkezőleg, mindez nem volt más, mint vihar előtti csend.
Ami a legutóbbi héten a BBC-nél történt, tünetjellegűvé válik a román sajtó PSD kormányzás alatti állapotát tekintve: aki nem érti meg, kiről kell dicshimnuszokat zengenie, az a „meg nem tartottak” fekete listájára kerül. Ezt Rodica Culcer is megértetette egy évvel ezelőtt az Europa FM csapatának jelentős részével, most majd megértik Traian Ungureanu szerkesztőségi társai is: Raluca Dana Cotruta, Gelu Trandafir és nem utolsóként és talán nem is utolsó sorban, Ciprian Băltoiu. Csatlakozik hozzájuk Christian Mititelu igazgató, aki eddig még nem ismert okokból szintén a „meg nem tartottak” egyike és aki Răzvan Scorţeanak adja majd át a stafétabotot.
Nehezen hihető, hogy a céhtársak, a civil társadalom, egyes politikusok tiltakozásainak, bármennyi is lenne belőlük, sikerül majd megállítaniuk a PSD-s nyomások úthengerét. Tény az, hogy e rezsimnek, Dâncu éber ellenőrzésével remekül sikerült az, amit Priboi és Carlos, a Sakál a 80-as években képtelen volt elérni a „Szabad Európánál”: a romániai független sajtó kevés viszonyítási pontja egyikének ellenőrzött „berobbanása”.
Mihai Mitrică
Amennyiben lesznek hozzászólások, ezekre holnap fogok válaszolni.
A szövegekben megjelenö pártok rövidítései:
PSD - Partidul Social Democrat - Szociáldemokrata Párt (a jelenlegi kormánypárt)
PNL - Partidul National Liberal - Nemzeti Liberális Párt (ellenzéki)
PRM - Partidul Romania Mare - Nagy-Románia Párt (ellenzéki)
Árulás – Az anyanyelv igazságszolgáltatásban történő használatának szabályozásáról a Jogi bizottság magyar képviselőjének távollétében döntöttek
RMDSZ már nem bízik a PSD-ben
Az RMDSZ vitatja a Szenátus Jogi bizottságának azon döntését, hogy elfogadja az ellenzék azon javaslatait, melyeket a bíróságok átszervezési tervéhez nyújtottak be az anyanyelvnek az igazságszolgáltatásban történő használatáról. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor, a Jogi bizottság tagja azt állítja, hogy ami csütörtökön történt a Szenátusban az egyaránt szégyenteljes és alkotmányellenes. „A bíróságok átszervezéséről és az RMDSZ-t különös módon érdeklő törvényszövegről szóló vitát keddre tervezték és azt hiszem, szégyenteljes gesztus az általam képviselt politikai szervezetettel, de velem szemben is, hogy nem értesítettek a vitáról”, jelentette ki a Cotidianulnak, Eckstein-Kovács Péter szenátor. Ami azon szöveg alkotmányellenességét illeti, melyet az ellenzék képviselőinek a PSD-s szenátorok támogatásával sikerült keresztülvinniük, az RMDSZ képviselője úgy véli, hogy ez abból fakad, hogy a szöveg olyan kötelezettségeket ír elő, melyek nem szerepelnek és nem engedélyezettek az új alkotmányos rendelkezésekben. „A Jogi bizottságban keresztülvitt szöveg gyakorlatilag túllépi az Alkotmány betűjét és újra módosítani kell”, mutatott rá Eckstein.
Az RMDSZ-es szenátor azt állítja, hogy a Jogi bizottság következő ülésén az Igazságügyi Minisztérium által javasolt eredeti szöveghez való visszatérést fogja kérni, mely „bár nem nagyon jó, legalább illeszkedik az új alkotmány által meghatározott rendelkezésekhez és elég jól közelít a PSD–RMDSZ megállapodás rendelkezéseihez”. Amennyiben nem tudja majd meggyőzni kollégáit, Eckstein-Kovács Péter bejelenti, hogy az RMDSZ által kívánt változat keresztülvitelére a bíróságok újraszervezéséről szóló tervezet szenátusi vitáján kerül majd sor.
Vlad Popa PNL-s szenátor, azon RMDSZ elégedetlenségét kiváltó törvényszöveg egyik kezdeményezője, mely szerint „a kisebbségek esetében az igazságszolgáltatási tevékenységben kötelező jelleggel bevezetik az engedéllyel rendelkező fordítók, vagy tolmácsok használatát”, elképzelhetőnek tartja, hogy a bizottság következő ülésén vita lesz az elfogadottakról, de nem hiszi, hogy sor kerül módosításokra. „Elképzelhető, hogy Eckstein-Kovács Péter szenátor javaslatára újra megtárgyaljuk az anyanyelv igazságszolgáltatásban történő használatáról szóló törvényszöveget, de kétlem, hogy módosítani fogjuk, mert úgy a PSD, a PRM, mint ahogy mi, a PNL-s a már megszerkesztett és elfogadott változatot támogatjuk”, jelentette ki Popa. […]
Forrás: Evenimentul zilei (erdélyi kiadás), 2003. november 8.
Választási fatalizmus
Dan Cristian Turturică
Meglepő, milyen könnyen túlléptek a népszavazáson elkövetett törvénysértések tömegén.
Több nem kormányzati szervezet jelezte az Ügyészségnek azon cikkely sorozatos megsértését, mely szerint tilos pénzt, vagy más előnyt ígérni és adni a szavazási részvétel növelése érdekében. A mai napig nem tudjuk, mi történt ezen panasszal. Lezárták? Hoztak valamilyen döntést? Vizsgálja-e ezt valaki?
Nem tudjuk azt sem, mi lett a sorsa annak a panasznak, melyet a rendőrségen tettek a PSD egyik képviselőjének azon tettével kapcsolatban, melyre a Focşani-i 35-ös szavazókörben került sor. Az illető egy katonával együtt távozott a mozgó urnával és három órával később 47 kiegészítő listával tért vissza, melyen 517 szavazó szerepelt. Senki sem adott magyarázatot arra, miként volt lehetséges, hogy egyetlen mozgó urnánál percenként csaknem három emberes ütemben szavaztak.
Szintén ködös maradt az urnazárás előtt bekövetkezett választási csoda. Két napi általános apátia után, az utolsó két órában az egész ország megmozdult és nem kevesebb mint 1,7 millió román tolongott, hogy véleményt mondjon az új Alkotmányról.
Ezt mondják a hivatalos adatok. Ami mögöttük rejlik, az azonban a fantasztikumhoz tartozik. Minden választókörben percenként egy embernek kellett szavaznia, bár egyetlen tévének sem sikerült legalább egy sorban állást lefilmeznie valamelyik szavazókörnél.
Az, hogy a PSD egy hangot sem szól minderről, nem lep meg bennünket. Ők mélyen hallgatnak, arra várva, hogy elfelejtsük az egészet. Még aggasztóbb azonban az, hogy a PNL és PD megelégedett néhány minimális tiltakozó gesztussal.
Nyilvánvalóan, nekik sem felelt volna meg, ha az új Alkotmány elbukik. A tét azonban nem ez. A népszavazáson elkövetett valamennyi csalás a jövő évi választások előzeteseként körvonalazódik.
Érthetetlen módon, de sem a PNL, sem a PD nem tűnik riadtnak, hogy a három héttel ezelőtt használt módszereket jövőre is bevethetik majd. Annál is inkább, hogy a tét végtelenül nagyobb.
A sajtó egy része addig ásott ezen ügyben, míg beleütközött a számokhoz és adatokhoz való hozzáférésbe. Innentől kezdve azonban a pártok dolga, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra és a Központi Választási Irodára, kierőszakolandó a talányos ügyek tisztázásához szükséges adatok közzétételét.
Egyfajta fatalizmus érezhető a csalások megismétlésének lehetőségével szemben, amitől megborzonghatunk. Nem csak tehetetlennek, hanem éppenséggel közömböseknek tűnnek egy ilyen eshetőséggel szemben. Úgy tűnik, nincs még egy akciótervük sem, amennyiben ugyanilyen törvénytelenségekkel szembesülnek majd.
Természetesen azt mondhatják majd, hogy még sok van a választásokig. Igen is, meg nem is. Az a pofátlanság, ahogyan a választókkal és a népszavazási számokkal zsonglőrködtek, egy erőteljes fellépést követeltek volna meg az ellenzéktől, konkrét lépésekre és annak szavatolására kényszerítve a PSD-t, hogy betartja majd a játékszabályokat. Erre teljes egészében talán sohasem lesz képes, de bármilyen lépés a normális felé, üdvözlendő lenne.
Milyen biztosítékunk van arra most, hogy a Központi Választási Iroda elnöke nem fog újra utasítást adni a mozgó urnák bevetésére? Ezt megtette egy kis esőre hivatkozva is, jövőre is megteheti majd, ha köd lesz. A mai napig sem olvastam, a népszavazáskor hányan szavaztak a mozgó urnáknál. Ha tudnánk a számot, talán megállapíthatnánk, mennyire hatékony ez a választási fegyver.
Honnan tudhatjuk, hogy nem jelentkezik majd újra Iorgovan, vagy egy másik pofátlan PSD-s, hogy a választások napján, úgy este hat tájban bejelentse, mostantól kedve választói kártya nélkül is lehet szavazni, elég a trolibérlet?
Ki vállalja a felelősséget azért, hogy legalább jövőre lesznek teljes és a valóságnak megfelelő választói névjegyzékek? Nem ahogy nemrég Konstancán történt, ahol 19.000 halott és városból már elköltött személy szerepelt szavazóképesként.
Az új választójogi törvények közelgő vitája jó alkalom arra, hogy megszabaduljunk számos olyan észbontó elemtől, melyek az utóbbi 13 évben minden választást végig kísértek. Nagy veszteség lenne, ha ezen törvényekben nem jelennének meg olyan rendelkezések is, melyek a népszavazás tapasztalatából ihletődnek.
Kötelező dolog, hogy legalább az tizenkettedik órában a PNL és a PD igazán harcoljon azért, hogy biztosak lehessenek egy tisztességes versengésben a jövő évi választásokon.
Ha lehetőséget adnak rá, a PSD minden eszközt fel fog használni a három héttel ezelőtt bemutatottakból annak érdekében, hogy tiszta arccal kerüljön ki azon választásból, mely katasztrofálisnak ígérkezik a kormánypártra nézve. Ezzel egyidejűleg az ellenzék elszalasztja majd annak a lehetőségét, hogy véget vessen Románia történelmének egyik legsötétebb időszakának.
Az elkövetkezökben (bocsánat, de a hosszú ö-t és ü-t nem fogadja el) három cikket fogok bemásolni, melyek a legutóbbi romániai eseményekkel (EB-jelentés, népszavazás) foglalkoznak és melyek véleményem szerint, rávilágítanak arra, milyen pártnak (a román kormánypártnak, a PSD-nek) hü szövetségese a Markó Béla vezette RMDSZ. Az elsö kicsit hosszú lesz, ezért elnézést kérek!
Íme az elsö.
Megjelent: Evenimentul zilei, 2003. november 8.
Csak a PSD lép be az EU-ba
Constantin Vlad fordítása angolból
Részlet Tom Gallagher „Románia a kommunizmus után: Elégedetlenség a demokráciával szemben”
A 2002 januári „Armageddon 2” botrány óta, amikor világossá vált, hogy a Szociáldemokrata Párt nem mondott le elődei, a FSN/FDSN/PDSR tekintélyelvű stílusáról, a román sajtó (beleértve az Evenimentul zilei-t is) borúlátóvá vált, ami Románia azon esélyeit illeti, hogy a tervezett 2007-es évben csatlakozzon az Európai Unióhoz. Az Európai Bizottság Romániának a csatlakozásért tett előrelépéseiről szóló 2003-as jelentésének bíráló hangvétele valószínűleg megerősíti majd azt az álláspontot, hogy Románia 2005-ben nem kapja majd meg az EU-csatlakozásról szóló formális meghívót. Az én véleményem szerint, ez egy hibás feltételezés. Romániának erős támogatói vannak az EU csúcsán. Őket általában nem az Európai Bizottságban lehet megtalálni; amilyen mértékben kiismerték a jelenlegi kormány tagjait és a labirintusszerű bürokrácia fő tisztségviselőit, azok a tisztségviselők akiknek az a feladata, hogy a gyakorlatba ültessék át a különféle PHARE, ISPA és SAPARD néven ismert előcsatlakozási programokat, nem váltak lelkesekké, ami Románia európai perspektíváit illeti. De a Bizottság bürokratákból áll, kiknek ajánlásait figyelmen kívül hagyhatja az EU Miniszteri Tanácsa. Adrian Năstase tudja, hol van az EU ereje. Ő nem fél nyilvánosan bírálni Jonathan Scheelet, ha ez utóbbi ajánlásai (mint például a tavalyi, amely a bukaresti fűtésrendszer EU-finanszírozással történő korszerűsítésére és a fogyasztók számláinak újraszámítására vonatkozott) nem esnek egybe a PSD érdekeivel. De ő semmissé fog nyilvánítani minden kötelezettségvállalást, ha hirtelen hétvégi meghívást kap Silvio Berlusconi valamelyik hétvégi házába.
Új kritériumok Románia számára
Egy európai államokból álló erős konzorcium akarja Romániát 2007-ben az EU-ban látni, még akkor is, ha felvételének kritériumait rugalmasabbakká is kell ehhez tenni. Romániát mostantól kezdve döntő módon nem a csatlakozási feltételek teljesítésére való képessége, vagy az EU más tagjaival való effektív versenyképessége alapján fogják értékelni, hanem a kritériumok egészen más csoportja alapján. Nem véletlen egybeesés az a tény, hogy Románia legzajosabb támogatói – Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország – pont azok az európai országok, melyek a legerőteljesebben támogatták Bush elnök közel-keleti katonai céljait.
Ezen atlantista nemzeteket lenyűgözte Románia azon hajlandósága, hogy hídfőállássá váljon az Egyesült Államok által vezetett közel-keleti műveletek számára. Ezen országokat, melyek gazdasági életképessége a közel-keleti kőolajszállítmányoktól függ, lenyűgözi egy olyan ország behódolása, mely a világ egyre stratégiaibbnak számító részében található.
Bábu az európai vitákban
Másodsorban, Románia csatlakozási perspektíváin javítottak azon EU-n belüli viták, melyek az Unió jövendőbeli irányvonalaival kapcsolatosak. Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország azt akarják, hogy a nemzetállam akkor is megőrizze mindenekfölöttiségét, amikor az EU közös kötelezettségvállalásai normákká válnak a fontos döntési területeken. Ők tudják, hogy a teljes föderális rendezésekre irányuló nyomások a jövőben erőteljesebbek lesznek, ahogy a gazdasági unió kezd valósággá válni. A föderalizmus elhalasztása érdekében ahhoz fűződik érdekük, hogy lehetővé tegyék olyan gyengébb, nagy gondokkal küszködő államok csatlakozását, mint amilyen Lengyelország és Románia. Évek, valószínűleg évtizedek fognak eltelni, míg az EU képes lesz túljutni azon súlyos gyomorrontáson, mely az idült nehézségekkel küszködő új tagok abszorpcióját fogja követni. Majd csak ezután lesz lehetséges visszatérni az EU alapítóatyjáinak föderalista céljaihoz.
Jutalompiac a termelőknek
Harmadsorban, Románia a maga 20 millió fős piacával jelentős jutalom a jelöltségét támogató európai államok számára. Elsősorban Olaszország nyer abból, ahogyan a román piac megnyílt a javai és szolgáltatásai számára. Románia az EU követelményeinek megfelelően csökkentette a díjsorompókat. Nagy kereskedelmi cégek, mint amilyen a Selgros és a Metro az egész országban megtelepedtek. Ezek sok román sajtot árulnak, de termékeik nagy része Románián kívülről származik. Az EU-val meglévő egyre szorosabb kapcsolat egy olyan behozatali hullámmal párosul, mellyel a román – mezőgazdasági, vagy kereskedelmi – termelők, véleményük szerint, nehezen tudnak versenyezni. Kérdéses, hogy a Selgros (egy német konglomerátum) ilyen masszívan befektetett volna Romániába, ha nem kapott volna biztosítékokat Berlinből arra, hogy befektetése biztos és Románia 2007-ben, vagy közvetlenül utána bekerül az EU-ba. Talán a Carrefour is hasonló biztosítékokat kapott Franciaországból, mely úgy döntött, nem bünteti meg Romániát a nemrég lezajlott globális krízisben tanúsított Amerika-barát álláspontja miatt. De fel kell tenni egy kérdést: miként válik majd Románia működő piacgazdasággá, ha az EU-csatlakozás egyik fő eredménye az olcsóbb és jobban elkészítet termékek hulláma, mellyekkel a román termelők még hosszú évekig nem tudnak majd versenyezni?
A PSD siralmasan tárgyalt
Bármely kormánynak nehéz lett volna tárgyalnia Brüsszellel a Romániára vonatkozó pontos feltételek ügyében. De az világos, hogy a PSD siralmasan tárgyalt és figyelmen kívül hagyta a tágabb értelemben vett nemzeti érdeket, miközben nem veszített el szem elől bizonyos személyeket, vagy csoportokat. Összehasonlítási alapként ott van Magyarország esete. Budapest figyelmen kívül hagyta az EU azon döntését, mely szerint a jelölt államoknak nem szabad támogatniuk a nemzetgazdaság kulcsterületeit. Ő támogatta a mezőgazdaságot, hogy a magyar szalámi és túró olcsóbban eladható legyen a szomszédos országokban. Magyarország megúszta ezt, mert mintatanuló volt más kérdésekben. Ő a csatlakozási előírások többségében teljesítette a feltételeket, a bürokráciája, a törvényei és a szabályozásai megreformálásának értelmében, ahol viszont a PSD a leginkább tartózkodott a végrehajtástól. Ha Adrian Năstase kész lett volna támadást intézni az 1996, sőt 1989 előtt meggyökeresedett rejtett érdekek ellen, és megreformálta volna az állam intézményeit, akkor Románia nagyobb tiszteletnek örvendett volna Brüsszelben; olyan engedményeket érhetett volna el, melyek enyhítették volna a csatlakozás fájdalmait, melyet az egyszerű románok még évekig meg fognak érezni.
A késői csatlakozás előnyei
Természetesen, létezik majd az a pszichológiai megelégedettség, hogy a válogatott európai klub tagjai. De nehéz megmondani, hosszú távon milyen valós nyereséghez jutnak a románok ezen minőség révén. A munkaerő szabad mozgását Románia nem fogja megkapni rögtön a csatlakozás után. A külföldi munkára kényszerülő románoknak türelmeseknek, forrásokkal rendelkezőknek kell lenniük és gyakran sok pénzt is költeniük kell majd hogy külföldre utazhassanak. Az EU-terv urbánus és ipari, nagyon keveset ajánlva a románok mintegy azon 40, vagy még több százalékának, akik falun élnek. Az EU mezőgazdaságot segítő eszköze, a SAPARD nagyrészt a falusi környezetben élő románok számának csökkentését szolgálja. A Románia csatlakozását előkészítő többi eszközzel együtt, azt egészen más feltételekre dolgozták ki, mint amilyenek Romániában találhatók. Az európai terv nem tud túl sokat ajánlani a romániai nyugdíjasoknak, akiknek száma a demográfiai változások miatt nő és akik a társadalom bármely csoportjánál nagyobb arányban szavaznak.
A nacionalizmus méreteket ölt majd Romániában
Tekintettel a rosszul kezelt gazdasági és politikai átmenetnek köszönhető több millióban mérhető szociális áldoztatokra, a nacionalizmus az a politikai váltópénz, mely a legerősebb a választási piacon. Távolról sem veszítve vonzó erejéből, az én feltételezésem éppenséggel az, hogy a nacionalizmus még erőteljesebb és még zavaróbb lesz azután, hogy Románia csatlakozik majd az EU-hoz. A „visszatérés Európába” hívei azzal a gondolattal vigasztalják magukat, hogy amint az EU-ban lesz, Románia politikai szempontból normális hellyé válik majd és így kizárható lesz a tekintélyelvűség visszatérése. Mindaddig, míg létezik az „egy személy, egy szavazat” rendszer, ez egy nagyon derűlátó reménykedés.
Paradox módon, a tekintélyelvűség akkor szorítható vissza, ha a jelenlegi politikai rendszerben Corneliu Vadim Tudor marad a fő kihívó. A Vadimra szavazás túl nagy kockázat azok számára, akik csak néhány lépésre vannak az igazi szegénységtől. Ha azonban megjelenik a nacionalisták egy új nemzedéke (akiket már nem zavar egy kompromittáló kommunista múlt), akik azt mondják majd, hogy Romániának még van egy esélye, ha gazdaságait a románok és nem a külföldiek hasznára lehet felhasználni, akkor a populizmus egy megállíthatatlan politikai erővé válhat.
A csatlakozás tönkreteheti Romániát
Azt hiszem, csak idő kérdése ezen gazdaságilag kiművelt nacionalisták megjelenése. Amikor ez megtörténik, világossá válik majd, hogy Vadim egy stabilizáló szelepe volt a fiatal és törékeny román demokráciának, mivel ő mesterségesen nyomta el a nacionalizmus igazi erejét. A Románia számára kedvezőtlen feltételekkel történő EU-csatlakozás a megsemmisülésig teheti próbára a román demokratikus rendszert. Figyeljék meg a többi európai állam tapasztalatát, melyekben csak egy része jelenik meg a romániai gazdasági elégedetlenségeknek: a szélsőjobb virágzik Belgiumban, Franciaország és még Skandinávia egyes részein is. Akárhányszor népszavazást tartanak az európai integráció témájában, a szavazás elvész, vagy csak hajszállal sikeres, megmutatva a nacionalizmus vonzóerejét még olyan országokban is, melyek nem rendelkeznek Románia zaklatott történelmével.
A csatlakozást komolyan mérlegelni kell
A független sajtónak és a civil társadalomnak a demokrácia megerősítésében szerepet vállaló ágainak elemeznie kell milyen költségekkel és milyen nyereségekkel jár Románia EU-csatlakozása. Meglepő hallgatás volt ezen térségekben arról, mit fog jelenteni ezen csatlakozás a román társadalom különféle csoportjainak. Talán van egyfajta félelem attól, hogy a bíráló hangvételű jelentéseket az EU a neokommunisták melletti propagandának, vagy a szerzőiket az orosz ölelésbe való hallgatólagos visszatérés ügyvédjeinek fogja tekinteni.
De az effajta aggodalmakon túl kell lépni, mert egy nyílt és egészséges vita most azt jelenti majd, hogy a radikális nacionalistáknak később kevesebb muníciójuk lesz. Továbbá úgy hiszem, hogy a egy ilyenfajta vita kezdeményezésével az EU-t meg lehet arról győzni, hogy Romániával kapcsolatosan egy másfajta megközelítést alkalmazzon, mely ez utóbbi valódi szükségleteire összpontosít, semmint hogy mesterséges célok csoportjának elérésére törekedjen.
Az EU egy törékeny entitás, melynek végső formái és célja távolról sem világosak. Az EU szinte valamennyi országában, hiányoznak azok a szimbólumai és azon szolidaritási érzés, mely lojalitást ihlet és mely kialakítja azt a képességet, hogy áldozatokat hozzanak a közös európai jóért. A Habsburg-birodalom rendelkezett azon tulajdonságokkal, melyeknek híján van az Európai Unió, másképp több millió szláv és még a románok sem harcoltak volna a bécsi császárért egészen az első világháború utolsó hónapjaiig. Nehéz elképzelni több millió európait hasonló áldozatot hozva az EU ügyéért.
Románia egy nemspecifikus mintába kényszerítve
Romániától azt kérik, hogy teljesítsen egy sor általános követelményt (az EU „menetlevelét”, vagy a közösségi joganyagot), melyet anélkül állítottak össze, hogy speciális gondjait figyelembe vették volna. Ez egy nem bölcs megközelítés a brüsszeli bürokraták és politikai uraik részéről. Az máskor és máshol elkövetett hibákat tükröz és megkérdőjelezi az EU azon képességét, hogy a fő stabilitási és fejlődési pólus maradjon Európába, amennyiben e hibákat továbbra is elkövetik.
Oroszország újra veszélyt jelenthet Románia számára, amennyiben mindkét ország tagja lenne az EU-nak – egy olyan Uniónak mely kezd feltöredezni azon erőfeszítések okozta nyomások hatására, melyek a különböző felkészültségi stádiumban lévő számos új tag szuperelsietett és rosszul kigondolt felvételéből származnak. A civil társadalomnak sokkal kevésbé kellene behódolónak lennie Brüsszellel szemben és ki kellene állnia amellett, hogy az EU romániai képviselői kezdeményezzenek egy nyílt és átlátható vitát, nem csak a PSD-vel, hanem a román társadalom más fajsúlyos csoportosulásaival is.
Egy „túl késő” veszélye
Romániának az EU általi rossz megközelítése abban is megnyilvánul, hogy megengedi a PSD-nek a nem kormányzati szervezeteknek szánt európai pénzek elosztását. Ez csak egy példája annak, ahogyan az EU eltévelyedett a Romániával meglévő kapcsolatában. Vannak nyugati diplomaták, akadémikusok és elemzők, európai és nemzeti képviselők, sőt még európai bizottsági tagok is, akik készek megvédeni egy koherensebb és igazságosabb megközelítést. De a vitát a románoknak kell vezetniük. Túl késő lesz egy ilyen vitát kezdeményezni 2012-ben, amikor a dühös választók készek lehetnek majd támogatni egy hozzáértő és gátlástalan demagógot, az EU-csatlakozással szembeni csalódottságuk miatt.
Zsoldosokból álló párt
Az EU még a képzést is elhanyagolja, annak ellenére, hogy ez lehetőség lenne a közvélemény-formálók és a fiatalok kulcscsoportjának megnyerésére: az oktatási költségvetést oly mértékben csökkentették le, hogy Románia képes legyen megfelelni az EU által bizonyos reformokra szánt összegeinek felvételére. Egy, a Románia gondjait figyelembe vevő EU-s előcsatlakozási tervben az oktatás elsődleges fontosságú lett volna. A szegény országok gyorsan felzárkózhatnak, ha a pénzeket intelligens módon oktatásba fektetik. Írország és Finnország bizonyíték erre. Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a PSD-t zavarná az a tény, hogy több millió román marad üres kézzel Románia EU-csatlakozása után is. Nem is meglepő. Elmondható, hogy a PSD már benn van az EU-ban. Az előcsatlakozási alapok a PSD egyes erős helyi alakjainak kezére jutottak anélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket tettek volna ezért. A PSD arról álmodozik, hogy új világokat hódít meg Brüsszelben rokonok, kliensek és mindenféle szinekúrákból származó szövetségesek bejuttatásával.
Brüsszeli cinkosság
Adrian Năstaset megnyugtatja Brüsszelnek a politikai módszereivel szembeni több mint megértő viselkedése. Egyetlen tiltakozó sikoly sem érkezett az Európai Bizottság, vagy bukaresti irodái felől, amikor a napnál is világosabbá vált, mennyire nem ortodox módszereket használtak fel a megfelelő eredmény eléréséhez az Alkotmányról szóló, október 18–19-i népszavazás során. Ez a gyanús szavazás egybeesett annak ötödik évfordulójával, hogy az EU elmélyített elkötelezettségét Románia iránt, mely időszakban a román demokrácia nem mutatta jelét annak, hogy egészséges gyökereket növesztett volna. Az EU a PSD-t egyetlen valós partnerének tekinti Románia csatlakozásra való felkészítésében. Valószínűleg voltak olyan brüsszeli tisztségviselők és Bukaresten állomásozó nyugati diplomaták, akiket lenyűgözött a kormánypárt azon ügyessége, ahogyan október 18–19-én országos szinten mozgósította az állami gépezetet, hogy kihozza a kívánt eredményt a népszavazáson. Ez megerősítette azon elgondolásukat, hogy csak a PSD, annak valamennyi elágazásával együtt, képes Romániát az EU által kívánt módon vezetni.
Aggasztó tendenciák Bukaresten
Valószínűleg vannak a PSD-ben olyan választási stratégák, akik most azt hiszik, hogy megúszhatnak egy 2004-es (talán kisebb méretű) választási csalást anélkül, hogy kiváltanák Brüsszel neheztelését. Az EU éberséghiánya aggasztó a román demokráciára nézve. Ennek egyik őrzője maga a PSD. A PSD nem egy koherens erő, hanem olyan regionális fejesek pártja, akik lojálisak egy öreg pátriárkához, aki azt reméli, 2005-ben Cotroceni-ből megtérve az élükre állhat. Ez egy baloldali, a Szocialista Internacionáléba nemrég felvett párt, melyet olyan üzletemberek uralnak, akik a parlamentet pénzcsinálási tevékenységeik ugródeszkájának használják. A PSD igyekszik monopolizálni a sajtót, ami nagyon aggasztó, de egészen egyszerűen túl sok frakcióra oszlik ahhoz, hogy egy egypártos államot hozzon létre.
