Én nem vettem észre magamon, hogy az alkohol hatására könnyebben mezítlábaznék, pedig bennem is megvan ez a gátlás (de lehet, hogy nem annyira erős). Igaz, én se vagyok valami nagy piás :) Meg mondjuk igyekszem lehetőleg letisztítani a talpamat, mielőtt hazaérek (akár tócsa, és persze nálam mindig van minimum szandál).
Nem tudom mással is van-e így, de én megfigyeltem magamon, hogy alkoholos befolyásoltság alatt könnyebben mezítlábazok. Nyilván akkor ez a fajta gátlás is oldódik, ami bennem azért megvan valamilyen szinten. Ne egy részegeskedő alaknak képzeljetek el :), de azért életem során számos emlékem van arról, hogy iszogatás után éjszaka hazafelé sétálva kibújtam a cipőből. Mondjuk a legelső eset éppen olyan volt, amire egyáltalán nem emlékeztem, kellemetlen helyzetbe is kerültem miatta. Olyan 20 éves körüli lehettem, még a szüleimnél laktam, és egy görbe este után kerültem valahogy haza. Reggel anyám bejött a szobámba, meglátta hogy koszosak a takaró alól kilógó talpaim és szörnyülködve kérdezte, hogy mit csináltam. Semmire nem emlékeztem, úgyhogy nem tudtam épkézláb választ adni, de aztán persze bevillant pár kép és összeraktam, hogy mi történhetett. Azóta is tartom a tradíciót, de persze már jóval tudatosabban :))
Mi ugye általában mind kedvtelésből dobjuk le a cipőt, de nemrég volt egy szokatlan tapasztalatom, amikor tényleg rákényszerültem. Egy nagyváros repteréről kellett bejutnom éjszaka a központba, busz már nem járt, taxit nem akartam fizetni, úgyhogy nekiindultam gyalog a közel húsz kilométernek, úgyis szeretek túrázni. Egy darabig jól is haladtam, de aztán egyre jobban kezdett törni a cipő, mindkét sarkamon kialakult egy vízhólyag. Egyre nehezebben léptem már, szóval gondoltam ideje kipróbálni, hátha mezítláb könnyebb - és valóban, mintha repültem volna innentől kezdve, dacára az olykor szúrós járdának. Az utolsó órát már így tettem meg a belváros fékporában, hogy aztán az első távolsági buszra szép fekete talpakkal szálljak fel, amiket utána egy hétig súrolhattam :)
Én bulizásnál csináltam, hogy amikor már jó hangulat volt, egy darabig mezítláb táncoltam (alapból szeretek ahol csak lehet, mezítláb lenni). A többség nem törődött vele, voltak akik mulatságosnak találták, bunkó beszólás csak egy-két alkalommal volt, de volt, hogy követőim is akadtak.
Amióta nagy divat lett a flip-flop papucs, úgy látom, mintha kevesebb mezítlábozót látnék a városban, bár lehet, hogy ők nem arrafelé jártak, mint én. Mindegy, ha láttam, akkor ők külföldiek voltak, magyarokat az utóbbi években alig láttam egyet-kettőt. De azért ideteszek pár képet.
Sokan, sok mindenért néztek/neveztek már hülyének. Kockázata és mellékhatása a szenvedélynek, hogy szeretek mezítláb lenni olyan helyeken is, ahol polgári körökben nem szokás. Írtam korábban, hogy az utóbbi időben már ritkábban teszem ezt, de ha mégis kívánkozok mezítláb lenni, ha nekem ez jól esik, magasról le... szóval nem érdekel, mit gondolnak/mondanak mások.
Na ez is "izgi" lehetett. Ilyen esetekben duplán nézhetnek minket hülyének az emberek. Egyrészt alapból hogy miért vagyunk mezítláb, másrészt meg hogy ráadásul a legforróbb felületen tesszük mindezt. :)
Közben kísérleti jelleggel elkezdtem szoktatni a talpam az extrém hőmérsékletekhez: amikor nagy a hőség, kilépek a teraszra, amin rendesen felforrósodik a járólap, és ott legalább kontrollált környezetben tesztelhetem a tűréshatárom, hátha idővel érezhető lesz valamifelé fejlődés :)
Pénteken volt egy afférom forró felülettel. Beálltam kocsival az egyik szupermarket parkolójába, mezítláb vezettem, és mivel csak pénzt akartam kivenni az áruház előterében álló automatából, eszembe se jutott felvenni a csomagtartóban lapuló papucsomat. A beton járólapok kellemesen melegek voltak, a kocsi és a bejárat közötti "legrövidebb görbe" azonban egy jóféle fekete aszfalttal burkolt részen vezetett keresztül. No, ott aztán én is igencsak szaporán szedtem a lábaimat. :D Visszafelé már a hosszabb, de kevésbé égető utat választottam, a beton járdán és a parkoló melletti füvön. ;)
Hogy bírjátok a forró betont ebben a hőségben? Persze kerüli az ember, de azért szembejöhet a nyári mezítlábazás során. Van olyan, aki kifejezetten dolgozott azon, hogy ellenállóbb legyen a talpa az ilyen felületeken?
Vicces helyzetbe kerültem a napokban, mert nem tervezetten bekeveredtem egy kültéri fürdőbe. Mivel nem számítottam rá, nem volt nálam papucs sem. A cipőt persze az öltözőben hagytam, mint mindenki, és nem is gondoltam, hogy gondom lesz a járkálással, mert már délután 4-5 óra volt. De a beton még akkor is olyan forró volt, hogy mindenki papucsban járt, én meg csak kapkodtam a talpaimat, amikor nem a vízben voltam, pedig nem idegen tőlem a mezítlábazás. Azt hittem, jobban fogom bírni, és bár szerencsére nem szereztem égést, de még érzem a nyomait. Irigykedtem két idősebb asszonyra, akik viszont simán álltak a napon és percekig beszélgettek zavartalanul, gondolom az ő dolgos, az élet által megedzett talpuknak ez már meg se kottyant :)
Megint jól sikerült ünneplő szandált választanom. Pedig felpróbáltam, járkáltam benne, az anyaga természetes bőr stb. Mégis éppen, hogy csak kibírtam benne a szombati diploma osztón. Az ünnepség végén levettem a kezemben lóbálva vittem haza és a nap további részében már mezítláb voltam. Az utóbbi években már elég ritkán adóztam ennek a szenvedélyemnek, eléggé érzékeny lett a talpam, de összességében nagyon élveztem a dolgot. :)
Nem, csak kora tavasztól késő őszig ha nincs fagy vagy hó. Nem szeretem a hideget hosszútávon, maximum csak rövid időre. Most tavasszal is alig vártam, hogy végre kellemes idő legyen és tudjak mezítláb mászkálni.
Mindenhol mezítláb szoktam járni városban is, csak munkahelyre szoktam cipőt húzni. Kellemes érzés. Szeretem ha szép száraz, napos jó idő van mert akkor mindenhol mezítláb tudok mászkálni. Nem zavar ha megnéznek, de egyébként nem szoktam reakciókat kapni, általában pozitív visszajelzéseket kapok. Egyedüli problémám, hogy télen nagyon hideg van, ilyenkor jó lenne délebbre élni, pl. Új-Zéland, Dél-Afrika vagy Ausztrália ahol amúgy is bevett szokás a mezítlábazás.
ez szerintem is teljesen érthetetlen, amit írtál. annyira túlcivilizált, sterilizált az ember, idegenkedik a természettől, fél tőle, nem mer hozzáérni, stb. hogy már a strandon is ilyen szinten függője ennek az izolációnak, az kemény.
őszintén szólva én a legtöbb helyen a természetben sem értem, miért nem alap mezítláb lenni. rengeteg biztonságos, kellemes felület van például egy nem sziklás erdőben, amihez élmény kapcsolódni. hogy ne érjen a talpam a fűhöz, amikor nincs hideg, az nekem elképzelhetetlen. de hát a társadalmi elvárások, meg amit fent írtam, az így együtt rettentő korlátozó.
Nem saját kép!
Mai menet a Keresztúri erdőben (Nagyon jó hely, mindenkinek ajánlom. Nincs sok ember, és a terep sem nehéz.)
