és az hogy volt, amikor a Mi Cosánk ismét létrehozta a Politbűrót?
Ugye milyen szellemes, nagyívű döntés volt?
A KB újraalakuló első ülése mikor lesz vajon?
Újra PB-t, KB-t, KISZ-t, és persze ÁVH-t a zembereknek!
1x volt, hol nem volt, történt 1x, hogy Don Pedro nem tudott aludni és hajnalban kiment a mallorcai tengerpartra, hogy fürödjék 1et. Fürödgetett, úszogatott, s hát amint jön kifelé a vízből, érzi, hogy valami izeg-mozog a fürdőnadrágjában. Benyúl, kiveszi: hát 1 aranyszínű halacska. Megörült Don Pedro, hogy ilyen ügyesen kihalászta, s indult volna a bungalójába, mikore a hal megszülalt: "Dobj vissza a vízbe, te ügyes halász, és teljesítem 3 kívánságodat!" Don Pedro gyanakodva nézett a kishalra, hogy nem valami fidesznáci ármány van-e a dolog mögött, vagy esetleg a Mi Cosánk küldte, hogy megzavarja jól kiérdemelt pihenését... De mivel semmi gyanusat nem látott rajta, visszadobta, és elindult, hogy elmesélje kalandját az asszonynak.
Az asszony 1 cigi elszívása idejéig elgondolkodott, majd azt mondta: "Figyelj, Pedi! Menj ki a partra és kérd azt a haltól, hogy a villánkat, ami, persze, a vagyonnyilatkozatod szerint is csak az enyém, és amit olyan szépen felújíttattunk a szopákok költségén, varázsolja 2x akkorára, nekem meg Anitának gyémánt fürdőkád kell aranycsappal, neked meg legyen ott 1 kifogyhatatlan mixerpilt.
Kimegy Don Pedro a tengerpartra, s elkezdi a mondókát: "Hallod-e te pinty-ponty, a feleségem..." és elsorolja a kívánságokat. A kis hal meg azt mondta: "Menjetek csaK vissza a régióba, s meglátjátok tartom-e a szavam..."
Az asszony annyira kíváncsi volt, hogy rögvest hazamentek, s valóban gyönyörű palota lett a szerény villácskából, s a fürdőszobának meg a kiapadhatatlan mixerpultnak mindenki a csodájára járt.
Szerencsére Donna Cathy ismerte a halász feleségével történteket, s így további kívánsága nem volt és boldogan és gazdagon élnek míg a világ s 1 nap.
A halacska meg vígan úszik a vízben s még csak saját ruhája sincs...
Volt 1x, hol nem volt, volt 1x 1 nagy kerek erdő. Ott vadászgatott a kedves, jó +apa, Don Pedro. Már sötétedett, mikor észrevette, hogy eltévedt és már rég körbe-körbe bolyong, és felsóhajtott: Óh, bárcsak valaki - akármilyen rusnya fidesznáci is volna - kivezetne innen, busásan megjutalmaznám. Hát, erre megszólal valaki: - Jöjjön csak, Don Pedro, kivezetem én!
Nézett jobbra, nézett balra Don Pedro, de nem látott senkit...
- Itt vagyok a lába előtt, Don Pedro! -
Lenéz a nagy ember a lába elé, hát 1 ravaszképű szőrdisznyócska aunnyog az avarban.
- És mit kérsz érte? -
- Szeretném a Mi Cosánk néhány üdülőjét, persze, úgy, hogy mindjárt vissza is tetszenek bérelni... Meg, ha ő is akarja, a tisztelt nevelt lánya kezét illő hozománnyal.
- Te pofátlan, hazug fidesznáci féreg, takarodj a szemem elől!! - mondta Don Pedro és megcélozta a vágottcsövűvel.
A kis sün úgy eltünt, mintha a föld nyelte volna el, Don Pedro meg benn maradt az erdőben és azóta is ott bolyong, hacsak ki nem talált valahogy.
Kedves szopák gyerekek! Álmodjatok szépeket!
Don Pedro (Sunny Dream koktélt kavargatva tööpreng): Hmmm! Most mi legyen ezzel a lacibával??! Emlékezhet mindenki arra, hogy tele volt vele annak idején ...: az erópai böölcs, a félig-meddig főnök, Don Giulio utolsó katonája, stb.. Hogy osztotta az észt!!
Persze, ha mint a Mi Cosánk elnöökét elődjéhez, Don Giuliohoz hasonlítjuk, akkor azért van pozitívum is: lacibá azért mégiscsak jóval kultúráltabb volt...
No, de várjunk októberig, hátha a Mi Cosánk nem tudja kinek adni a koncot, aztán az mégis szeretve tisztelt külügyminiszteremre, Don Laslora marad...
(Kimegy reggelizni.)
Don Pedro (Heartbreaker koktélt iszogatva gyakorol): Ki kell mondanom, hogy bocsánat... Felelős vezetőként, az ország miniszterelnökeként, - bár volt olyan is ebben a székben namrég, akinek inkább lett volna miért bocsánatot kérni - és, persze, a Mi Cosánk nevében. ÉS: jobb későn mint soha! No, azért vigyázni kell, nehogymá' elődszervezetünket, a Mi Munkás Cosánkat a vádlottak padjára ültessük!
"Bocsánat azért, ami akkor történt." Hmmm, az én nyelvi készségemmel ebbe beleérzik a kérést is... És akkor bocsánatot KÉRTÜNK, amiért már 15 éve rágják a fülünket!!
Ez az eropúnós választás 1 picit megtépázta a Mi Cosánk renoméját... Így könnyebb mea-culpázni...
No, megyek is kanosszátjárni...
Serdülőkort????
1972-73-ra már ÍGÉRTÉK az elvtársak, hogy a kelenföldi lakótelepre ki fog jönni a a DBR (azaz mai jobban ismertebb keresztnevén a 4-es) metró!
Szegény 4-es metró azért 4-es, mert már benne van a 4-ik X-ben.
Változnak az idők, Etácsam!
Tegnap reggel láttam "l. bá"t a Napkeltéjükben: olyan volt minz a mosott szarvas... Sajnáltam szegényt: végig úgy "mosolygott" mint TapsiHapsi, míg a többiek mind triumfáltak (Ibolyka duplán: mellmagasságban is).
Én most már a kedves, öreg Don Pedromat is féltem... Nehogymá' mégis ráboruljon a IEBili!
Üdv: drV
Don Pedro (Pain Killer koktélt szürcsölve búsong, megcsörren a telefon): Halló! Ki vagy?
Don Laslo: Én vagyok az PetiKÉM! GYŐZTÜNK!!
D, P.: Hogy-hogy?? Lebuktak ezek a hazug fidesznácikok, hogy csaltak is??!! Vagy megkenték Rytkarondát??!!
D. L.: Valahogy megbuherálták a szavazógépet... Pedig, sokan voltunk, de nem elegen... No, de mind1: az ő mandátumuk a miénk is, ami pedig a miénk, ahhoz nekik semmi közük!
D. P.: Én is újult erővel fogok modernizálni!! Kár, hogy a Kinga után már nehéz tovább szadeszosítani a kormányt... De ezek szerint csak a lóvét visszük el közösen, a szégyen csak a Mi Cosánké marad...
D. L.: Most akkor lemossam még azt a minidúcsét a pályáról??! A füllentésgyárigazgatót?? Vagy elég, ha csak médiánkban miszmacholunk?! KOVÁCSoljunk ekét a kardokból!! Ki a győztes, ne kérdjük, ültessünk virágot, szeressük és megércsük az egész világot!
Fogjatok össze velünk, aztán majd meglátjuk, merre megyünk együtt...
D. P.: Verjél be te is 1 péjn kilert, lacikám (most már így, csupa kisbetűvel...) Aztán hunyjunk rá 1-et! Buona notte!
D. L.: Kézcsókom, Don Pedro! Legalább ÁLMODJUNK valami szépet...
1x volt, hol nem volt, az Eropúnón innen, az üvegzsebeken túl, ott, ahol a kurtafarkú malac a 185 furnyák/élősúlykg miatt már nem túr, élt 1x 1 +apa, akit Don Pedronak hívtak.
Ez a Don Pedro 1x kutyát sétáltatott a gidres-gödrös utcán, mikor nagyhirtelen előtte termett 1 ősz öregember, s így szólt:
- Tessék már pár darabot adni abból a kutyakekszből, ha már mandulás angolna nincsen, mert nagyon éhes vagyok.
Don Pedro erre azt mondta:
- Tűnj el a szemem elől! Mit gondolsz?! ha csak úgy üttre osztogatom a kekszet, mi marad a kutyának??!
Erre az ősz öregember felemelte csontos kezét és azt mondta:
- Na, ha ilyen kőszíved van, változz egészen kővé, és annyi évig legyél kőszobor, ahány furnyákkal magasabb a gázár a tényleges költségnél!
Don Pedro mosolygott, mert szentül hitte, hogy melléfogott az öreg az átokkal, de lassan szilárdulni kezdett...
Utolsó szavai ezek voltak:
- Meddig ne legyen gázáremelés?? 1, 5 vagy 20 évig???!
Kedves szopák gyerekek! Találjátok ki, hány évig marad Don Pedro kőszobor?
Jó éjszakát! Aludjatok jól, álmodjatok szépeket!